Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-22 / 68. szám

1974. MÁRCIUS 22., PÉNTEK 5 MGM, Diósd Szentendrén Rekonstrukcióra várva A Magyar 'Gördülőcsapágy Müvek diósdi gyárában az utóbbi időben leggyakrabban előforduló szó: rekonstrukció. A géppark 1961—62 óta ala­posan elöregedett és ezen a ki- sebb-nagyobb javítások sem segítettek. Az idén a meglevő gépeken, berendezéseken a ta­valyi 292 millió forintos ter­melési értékhez képest mint­egy 5 százalékos növekedést kívánnak elérni. Emellett leg­fontosabb feladatuk a rekonst­rukció előkészítése, megszerve­zése. A tervezési munka mór elkezdődött, a moszkvai csap­ágygyárban készítik a techno­lógiai leírásokat, majd az ál­talános, . organizációs terv alapján kezdenek hozzá az építkezéshez. Első lépésként megfelelő területet kell biz­tosítaniuk a mintegy 5000 négyzetméteres új csarnok ki­alakításához. Az alapanyag-, alkatrész-, készáruraktárakat, a kisegítő üzemet átmenetileg kisebb helyiségbe költöztetik, majd a felszabadult területen megkezdik a korszerű csarnok alapozási munkálatait. Ha el­készül a tartószerkezet, már ide szállítják a folyamato­san beérkező új gépeket. Vár­hatóan még ez év végéig cső- és rúdautpmatákat, edzőberen­dezéseket kappak a Szovjet­unióból és köszörűgépeket vár­nak az NDK-ból, Olaszország­ból, az NSZK-ból. A géppark teljes kicserélése körülbelül 350 millió forintos beruházást jelent a diósdi gyár számára és a végleges üzembe állításra 1977 első feléig kerül sor. A gyárban 1100-an dolgoz­nak, a munkásoknak körülbe­lül a fele nő. Ez annál is meg­lepőbb, mert a forgócsolószak- mák tudvalevőleg nem tartoz­nak kifejezetten a női szak­mák közé. A termelési érték növekvő grafikonja azonban bizonyítja: az asszonyok ezen a területen is derekasan meg­állják a helyüket. Csak a fizetéssel Három műszak. Az asszo­nyok jó része önként vállalja. A 30 százalék éjszakai pótlék és a plusz ötven fillér órán­ként sok mindent megmagya­ráz. Az esztergaüzemben elvisel­hetetlennek tűnik a zaj. Budai Jánosné kezével jelzi: rögtön leállítja a gépet — Megszoktam már. Nyolc éve — közben gyermekgondo­zási szabadságon voltam — itt dolgozom. Betanított mun­kás vagyok. — Elégedett a munkájával, a munkakörülményekkel? vezetőséget semmiért nem okoljuk, igazán mindenben se­gítenek. Majd a rekontsruk- ció, az sok mindent megvál­toztat. Űj csarnokunk lesz, új gépiekkel... — Brigádtag? — A Jászai Mari szocialista brigád vezetője vagyok, a bri­gádom ezüstérem-várományos. Talán dicsekvésnek hangzik, de kollektívánk sokat tesz a gyárért. Két hónapja például kifestettük a műhelyt, s rend­szeresen takarítjuk. A hatal­mas teremnek mindössze egy takarítónője van. így azután magad uram, ha szolgád nincs. Milyen vastag egy hajszái? A görgőműhelyben egy kül­sőre is megviselt köszörűgép mellett hajladozik Deák Pé­ter. Negyedszázada itt dolgo- zik a gyárban. Produktív be­állító, itt köszörülik a görgő- gépek szerszámait. A kis mű­helybe invitál, ott nincs ek­kora zaj. — Sok a selejt? — Lehetetlen. Addig fino­mítjuk az alkatrészeket, amíg megfelelő lesz a szerszám. Ta­lán jobban megérti, ha pél­daként elmondom, hogy egy hajszál 0,4 milliméter vastag­ságú, mi azonban millimik- ronban dolgozunk. — Megszokták a zajt? — Füldugó kellene, de nem igényeltünk, mert akkor vég­képp nem tudunk értekezni egymással. Sokan azért hagy­ták itt a műhelyt, mert gyen­gült a hallásuk. Megszokni ezt nem lehet, csak elviselni. Érdligeten van egy kis ker­tem. Kiülök, nagyon jó a csönd... — Könnyebb lesz az új gé­peken? — Hogyne. Korszerű, au­tomatikus menetköszörűgé­peket ígértek. Már nagyon várjuk. A görgőelem- és kosár­üzem vezetője, Arnold Pál, 135 dolgozó munkájáért fele­lős. — Nem árulok el titkot, ha elmondom, ez az üzemrész fest a leggyászosabban. A re­latív páratartalom 96—98 szá­zalék, szinte esik az eső. A zaj? Mindössze egy decibel­lel van a megengedett szint alatt. Porártalom viszont nincs, nemrég vizsgáltattuk. Bezzeg az olaj! Megállapítot­ták, hogy a szőke, világos tí­pusok érzékenyebben reagál­nak rá. A feleségem erre a legjobb példa. Most más terü­letre helyezték. Az új csar­nokban majd megváltozott munkakörülmények között dolgozunk. Megszűnt az aránytalanság — Sok a műhelyben a nő. Mit tesznek addig is munká­juk megkönnyítéséért? — Targonca van, már ahol van. Emellett azért nagyon sokat kell cipekedni. Napon­ta harminc mázsát biztosan, a köszörűműhelyben, a nagy- gyűrűknél. A szereidében még többet, mert ott szerelik ösz- sze a . csapágyakat. A súlyo­sabb görgőkhöz másfél éve felhordóműveket helyeztünk el. Ahol már van, ott nem kell az asszonyoknak kézzel felcipelniük a gép tetejére a súlyos görgőket. — A nők fizetése arányban áll munkájukkal? — Az elmúlt két évben rendeztük a béreket, az aránytalanságokat helyrehoz­tuk. Nincs panasz, legalább­is a termelési értekezleteken soha nem említik ... Még a régi gépeken A diósdi gyárban „ 1100-an dolgoznak. A munkásoknak csaknem a fele nő. Sokan vállalják a három műszakot, napi nyolc órát álldogálnak az öreg, elhasználódott gé­pek mellett. Harminc mázsát emelnek, cipelnek. A gyár mindent megtesz, amit meg tud tenni dolgozóiért. Tavaly 267-en léptek ki és ugyan­ennyién adták le a munka­könyvüket. A tavalyi 292 millió forintos termelési ér­tékhez kénest az idén ötszá­zalékos növekedést várnak. Még a régi műhelyekben, a régi gépeken. Sebestyén Zsuzsa Nemzetközi víziót lesz u Tisza A csongrádi vízilépcső elké­szülése után nemzetközi víziút lesz a Tisza. A felső szakaszát egészen Komoró és Záhony térségéig járhatják majd a hajók, s ezzel megteremtődik a lehetősége annak, hogy vízi- útra terelődjön a Szovjetunió és a dunai államok közötti egyre növekvő áruforgalom je­lentős része. már sikerült Éjszakai és ünnepi központi ügyelei A körzeti orvosok ügyele­tének kérdését több helyen is igyekeznek mostanában meg­oldani. Szentendrén április 15-től hétköznap éjszaka, ün­nepnapokon, valamint szom­bat déltől hétfő reggelig be­vezetik a központi ügyeleti rendszert. Ezzel tehát megszűnik a körzeti orvo­sok állandó éjszakai ügye­leté. Az ügyeleti szolgálatot nem­csak a körzeti orvosok látják el. hanem más orvosok is vál­lalhatják. A szombat déltől vasárnap reggelig tartó szol­gálat másfél, a hétfő reggelig tartó vasárnapi pedig két ügyeletnek számít. A költségek fedezetéről a város tanácsa gondosko­dik. Az orvosok változatlanul la­kásukon tartanak ügyeletet, telefonszolgálatra azonban asszisztensnőket és körzeti ápolónőket osztanak be, az egészségügyi osztály autóját pedig az ügyeletet vállaló gépkocsivezetőkre bízzák. Amint megépül és megnyílik az új szalkorvosi rendelőinté­zet, ott lesz átmenetileg a he­lye a körzeti központi ügye­letnek is. A járás községeiben az ügyeleti szó1sálat változatlan marad. A Szentendrével ösz- s-zeépült Leámrfalu sem csat­lakozhat a városi ügyeleti szó'«áladhoz. mert onnan csak Budaoesten keresztül van te- lefonkancso’ás. ami néha hosszabb időt vesz igénybe. Miután a többi község tele­fonösszeköttetése egymással is ugyanezen az úton törté­nik, a járás területén nem ve­zethető be másutt, csak a járás székhelyén a közoouti orvosügvelet. Az il­letékesek mindenesetre kere­sik a lehetőségét annak, hogy egymással szomszédos közsé­gekben a szentendreihez leg­alább megközelíthetően ha­sonló módon oldiák meg az ügyeleti szolgálatot — Kultúrára, segélyre. Az Örkényi Haladás Termelő- szövetkezetben tavaly 140 ezer forintot biztosítottak kulturális célokra. 52 ezer forint segéllyel támogatták az öregeket és összesen 210 ezer forint építési kölcsönt adtak a gazdaság 12 tagjá­nak. Pest megye 2. választókerület Meditáció a nap 24 órájáról — A fizetéssel igen, 2000— 2400 forintot keresek. A mun­kakörülmények azonban nem a legjobbak. A műhely na­gyon piszkos, a gépek olajo­sak, zajosak és elhasználtak. Igaz, amelyiken dolgozom olyan már, mint egy család­tag, ismerem az összes hibáit, és aszerint'kezelem. Ha vége a műszaknak, indulok haza, Érdligetre. Szocialista brigád­tag vagyok, de társadalmi munkát nem végzek. Éppen elég fárasztó a nyolc óra álldo- gálás a gép mellett. Az új gé­pek kezelése könnyebb lesz a tiszta, világos műhelyben. Már nagyon várom. Magad uram, ha szolgád nincs Hetedik éve meós, futóefcn- őr a műhelyben Tanács Fe- rencné. A gépek gyártási me­netét ellenőrzi, az új dolgozó­kat betanítja és ügyel a minő­ségre. — Most tanfolyamra járok, öt évig gépen dolgoztam, is­merem a típusokat, de azért nem árt a továbbképzés. A férjem gépbeállító, huszonegy éve a vállalatnál van. Három műszakban dolgozunk. Az éj­szakai munka különösen fá­rasztó, de vállalni kell, más megoldás nincs. A munkakö­rülmények? Nézzen körül. A műhely sötét, az ablakok ap­rók. ki sem lehet látni rajtuk. A szellőztetés külön gond, bár minden gép felett a felső sor Gödöllői lakásán keresem dr. Baskay Tóth Bertalant, Pest megye 2. választókerüle­tének országgyűlési képvise­lőjét. A hosszas csöngetésre senki nem nyit ajtót, csak a szomszéd néz ki, s igazít útba. — Az egyetemen keresse. — Ott? Hiszen nyugdíjas... — Ugyan... — legyintett a szomszéd. Az egyetem portása megerő­síti a szomszéd szavát: — A professzor úr reggel a szokásos időben megérkezett... A kísérlet A második emelet egyik fe­hér ajtaján kicsiny névjegy- kártya : nyugalmazott egyete­mi tanár. Az irodában han­gos vitatkozás. Semmi kétség: egy tanácskozás kellős köze­pébe csöppenek. — Foglaljon helyet, mindjárt végzünk — nyugtat, s jó házi­gazdához. illően bemutatja a kis társaságot. — Dr. Rákóczi Ferenc, no, nem a fejedelem — tréfál —, csak a Sinatelepi Állami Gazdaság igazgatója — mutat a fekete bőrfotelben ülő középkorú férfira. — Ko­csis Gyöngyi laboráns — int a másik fotelben ülő barna­hajú lányra. — Aki pedig a fotel kartámaszán gubbaszt, hiába, nem tárgyalóterem ez, csupán iroda, Molnár Ági, a takarmányozástani tanszék la­boránsa. — Már csak egy fe­hér köpenyes, fel-alá sétáló, barnahajú lány marad hátra. — Ö a lányom, dr. Baskay Györgyi, az egyetem tudomá­nyos munkatársa... A vitából ítélve már órák óta tanácskozhatnak. S az is biztos, hogy várni kell ' még egy ideig, hogy pont kerüljön a mondat végére. Kezdetben nem sokat értek heves beszédükből, csak any- nyit, hogy a takarmányozás a vita témája. Számok követnek számokat; Kocsis Gyöngyi jegyzetel; az igazgató aggá­lyoskodik. vajon mit szólnak majd a minisztériumban, dr. Baskay Györgyi közbeszól, ér­vel. védi a maea igazát. A kí­sérlet szó gyakran ismétlődik. A munkatársak Már régen elmúlt dél, mi­re vége a vitának. — Bocsásson meg — men- tegetődzik a nyugdíjas egyete­mi tanár. — Kétesztendős kö­zös kutatómunkánk bizonyítá­sa előtt állunk. A természetes gyepre alapozott istállózott szarvasmarhatartás technoló­giáját dolgoztuk ki a Sinatele­pi Állami Gazdaság ötszázas tehenészetében. Az eredmé­nyek, ötszáz tehén átlagában, igazolni látszanál? feltevésein­ket. Tapasztalatainkat május­ban országos bemutató kere­tében adjuk közre. Addig azon­ban még nagyon sok a tenni­való. .. — Mindezt egyszuszra mondja végig, hetvenegy éve­sen, mérhetetlen tempera­mentummal. A közbekérdezésre nem hagy időt, kutatótársait dicséri, mert övék a munka nagyja és neheze, ő maga inkább csak irányította kísérleteiket, hoz­záadva öt évtized tapasztala­tait. — Feri barátom, aki a nagy kuruc fejedelem nevét bito­rolja — nevet rá jóízűen — felajánlotta a gazdaságát öreg tanárának. Merthogy itt szer­zett diplomát, a mi egyete­münkön. s még mindig azt hi­szi, tartozik ezért nekünk, pe­dig már régóta jónevű igazga­tó a szakmájában. A kísérle­teket ott is, itt is a laborató­riumokban ellenőriztük. Ez volt ennek a két csitrinek a dolga — néz a lányokra. — A jobb kezem oedig — húzza közelebb 'magához tulajdon lányát — Györgyi. Ne értsen félre, nem az elfogodódott apa abl°k nyitható. Este 11-ig me­legek a konvektorok, azután már csak reggel fűtőnek. A 1 „Mire az erdők kizöldiilnek” A sátoraljaújhelyi börtönlázadás évfordulóján 1943 februárjában, amikor már Horthy-Magyarország minden politikai börtöne meg­telt kommunistákkal és anti­fasisztákkal, a vezérkari főnök új börtönt szervezett A sátor­aljaújhelyi, addig kizárólag köztörvényes börtön felső két emelete katonai börtön lett, és csak az épület földszintje maradt meg „civil” börtönnek. 1943 nyarán a börtönbe újabb csoportokat hoztak: magyar kommunisták csoportjait, fő­leg Budapestről, Kassáról, Pá­páról és Erdélyből. A börtön­ben képviselve volt Magyar- ország szinte minden nemzeti­sége: magyarok, szerbek, ru­szinok, szlovákok. A legújab­bak az 1943 tavaszán főként Budapesten és Kassán letar­tóztatottak, a Békepárt tagjai és szimpatizánsai. „A kitörés gondolata, az a vágy, hogy megszabaduljunk a börtöntől, újra a mozgalom sorába álljunk, küzdhessünk a fasizmus, a háború ellen, már korábban is foglalkoztatott bennünket — írta Bazsik Re­náta, az egykori fogoly, visz- szaemlékezésében. — Kollek­tívánk vezetősége feljegyzést juttatott el hozzánk. A fel­jegyzés, emlékezetem szerint, a következőket tartalmazta: A győzelmes Vörös Hadse­reg közeledik Magyarország határaihoz, már elérte a Kár­pátok gerincét; a hitleri fa­siszta hadsereg Magyarorszá­got rövidesen hadszíntérré változtatja. Milyen sors vár ránk ebben a történelmi hely­zetben, ha nem tudunk kijut­ni a börtönből? A helyszínen végeznek velünk, mint tették ezt az olasz és a jugoszláv börtönök és táborok foglyai­val, keletre hurcolnak a szov­jet aknamezőkre, mint annyi más kommunistát, munkaszol­gálatost, a harmadik eshető­ség, hogy elhurcolnak bennün­ket Németországba, koncent­rációs táborokba, ahol az éhenhalás, a gázhalál vár ránk, mint sok kommunistára és ellenállóra. Várjuk be a sors kiszámíthatatlan ítéle­tét?” A kollektíva vezetősége a kitörést a tavaszra javasolta. A jelszó: „Mire az erdők ki- zöldülnek” — mire az időjárás is kedvez, s a lombba borult erdők rejtik a menekülőket. De közben jött 1944. már­cius 19-e. A németek meg­szállták az országot. Az erdők még nem zöldek, de cselekedni kell! Talán né­hány nap, és elzárva előlük minden lehetőség, hogy életü­ket kitépjék a vak sors kezé­ből, s megkíséreljék a majd­nem lehetetlent: szabaddá válni és újra harcolni. S 30 éve, március 22-én a börtön több száz foglya fellá zadt. A titokban kidolgoz... terv szerint — a vízkérés ürü­gyén kinyittatott cellaajtókon belépő fegyőröket — ártalma, lanná teszik. Van már feg. ver! A foglyok „rohamcsapa ta” a pihenő őrséget is lefegy verzi. Szabadok lettek, mámo­ros boldogsággal özönlöttek ki a zárkákból a folyosókra. A falak visszhangoztak: Puská­kat, elvtársak! Le a fasizmus­sal! Előre a hegyekbe! Az udvaron puska- és pisz­tolylövések. A kapu kitárul — fel a magasba, a Sátorhegyre. A városban minden fegyve­rest, magyart, németet riadóz- tatnak. Aknavetővel, géppuskává’ pásztázzák a hegyoldalt. So­kan ott esnek eí és halnak kínhalált. Hideg télutó köszöntött be azon az éjjelen hóviharral, a' alig rügyező fák nem fogják fel a jeges északi szelet, a láb­nyomok árulkodóan kirajzo­lódnak a friss havon. Nappal a sáros földön la­pultak, gallyakkal fedve be egymást, hogy az üldözők ne vegyék észre őket. De hiába. Nem messze Sátoraljaúj­helytől Felsőregmec községben húsz fiatal került csendőrkéz­re. Egy padláson rejtőztek el. A csendőrök elfogták őket, ki­vezették a rétre, s mindnyá­jukat megölték. Senki sem menekülhetett. És megállás nélkül folyt a rögtöni telő bíróság tárgyalása. Szörnyű a megtorlás. „Nem megtörni, nem kérni, nem ismerni el semmit és fel­emelt fejjel meghalni, ha kell” — ez a vádlottak jelmondata. A börtön búcsúzik a hálái­ba menőktől. Mélységes csend van az egész épületben, csak egyetlen zárka hangos, itt töl­tik utolsó óráikat a halálra ítélt kommunisták. Énekszó hallatszik, szerbül, magyarul, szlovákul. Forradalmi dalokat énekelnek, verseket szavalnak és leírjál? utolsó gondolatai­kat: gyerekeknek, anyának, feleségnek, menyaszonynak — elvtársaknak. Felkeltek, fegyvert ragad­tak és elestek a harcban a ti­zenegy kivégzettel együtt hat- vanketten. Ma a sátoraljaújhelyi em­lékmű előtt a tömegsír ma­gyar, szerb, szlovák és ruszin kommunisták maradványait őrzi. Kommunistákét, interna- ciona listákét. K. Gy. mondatja ezt velem. Vörös diplomás agrármérnök, jele­sen végzett takarmánygazdál­kodási szakmérnök, s úgyszin­tén vörös diplomás mérnök­tanár. Harmincegy évesen. Ö dolgozta ki azt a rendszert, amely lehetővé tette a Sinate- lepen vett takarmány tartó­sítását, így azt az egyetemein is felhasználhattuk a kutatá­sok ellenőrzéséhez... A képviselő Dr. Baskay Tóth Bertalan­nal, a képviselővel szerettem volna beszélgetni ezen a na­pon, bár sejtettem, hogy fel­tétlenül szó kerül majd szen­vedélyesen szeretett munká­járól is. Nem történt más, csupán megfordult a sorrend. — Szóval a képviselő érdek­li... — gondolkozik hangosan, míg zsebében keresgél min­dentudó naptárja után. — No, nézzük csak... A képviselő sem unatkozott az elmúlt he­tekben. Február 9. Kartal. Fa­lugyűlés. Beszámoló a parla­ment decemberi ülésszakáról. Február 12. Zárszámadás a ve­resegyházi szövetkezetnél. Fel­szólalás. .. — közli szinte táv­irati szűkszavúsággal. — Feb­ruár 22. Falugyűlés Aszódon. Az emberek újra hallani akar­ták Szekér Gyula miniszter válaszát interpellációmra. Hosszú évek óta húzódik már a benzinkút ügye. De most már biztosan meglesz október elsejére, ahogy a miniszter megígérte. Március 4. Erdőker­tes. Megbeszélés Dobróczi Zol- tánnéval, a község alapszer­vezeti titkárával. Klubkönyv­tárat. óvodát már építettek most iskola kell. Sok utánjá­rást igénylő ügy. de majd csak elboldogulunk ezzel is. Az er- dőkertesi gyerekek érdeké­ben. Március 7 Az országgyű­lés mezőgazdasági bizottságá­nak ülése. Felszólalás. Már­cius 8. Képviselői beszámoló Erdőkertesen. A professzor S hogy „csak” ennyit vég­zett a képviselő rövid egy hó­nap alatt, magyarázatot fűz hozzá: — A már említett kísérle­tek nagyon lefoglalnak. Köz­ben háromnapos tanácskozás volt Szarvason. A MÉM-ben a tudományos szaktanácsadó testület ülése. Előadás a Kos­suth Klubban. Tapasztalatcse­re a Herceghalmi Állami Gaz­daságban. Közben tanítok is. S mint programvezető kutató­nak jelentést kell készítenem a takarmány termesztési és ta­karmányfelhasználási koordi­náló bizottságnak a gyepprog­ram tavalyi végrehajtásáról, s az idei közös kutatásokról. Sajnos, a nap csak huszonnégy órából áll... A nap valóban csak huszon­négy órából áll. Még akkor is, ha odaírják az ember neve után: nyugalmazott egyetemi tanár. Prukner Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom