Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-21 / 67. szám

1974. MÁRCIUS 21., CSÜTÖRTÖK PEST üzem m/Círíap Hasznos percek Feléledő hagyományok Szeretnek-e asszonyaink- leányaink kézimunkázni? Minden ellenérvet el­söprő és mindenkit meg győző választ adott erre az alig kétéves múltra visz- szatekintő, rendszeresen is­métlődő kézimunlca-pályázat sikere. A TEMAFORG Fonalkészí tő Vállalathoz 1972-ben még csak 1300 pályamunka érke­zett elbírálásra. Az idén meg­tartott versenyre több mini 4200 darabot küldtek be, negyven százalékát a fővá­rosból, többségét vidékről. Pest megyéből — mint meg­írtuk — kétszáznál több kézi­munka érkezett a zsűrihez, munkáik után sokan nyertek elismerést. — Mindig öröm, ha egy-egy új bútorral, dísztárggyal vagy textilfélével gyarapodik az otthonom — mondta a kiállí­táson az egyik látogató, a fia­tal érdi Kálózi Andrásné. — A jó érzés még fokozódik, ha a darabot magunk készítjük. A nagy számú pályázati anyagból lehet következtetni arra, hogy mennyien dolgoz­nak csupán maguk vagy csa­ládjuk örömére, akiknek jól sikerült munkája a lakást szépíti vagy ruhadarab lesz belőle. Főleg a pedagógusok tanú­síthatják: felélednek a nép- művészeti hagyományok. A fiatalok közül sokan rendsze­resen gyűjtik-kutatják falu­jukban, ismerőseik körében a régi mintákat-formákat. Az öregeket kérik meg rá, ma­gyarázzák el, hogyan dolgoz­tak, hogyan készítettek egy- egy tárgyat. Útmutatásuk nyomán új szintetikus alap­anyagokkal meglepően szép kézimunkákat készítenek. k. m. Felvilágosítás, segítség Panasznap a járásbíróságon A Szentendrei Járásbírósá­gon a folyosók ablakain tiszta függönyök szűrik a fényt, amely ráhull a cserepes virá­gok élénkzöld leveleire. A fa­lat világos fenyőlambéria burkolja. Ebbe az összképbe gondos választékossággal úgy illeszkednek bele az ügyfélfo­gadásra szánt padok és aszta­lok, hogy bárki, aki helyet foglal a folyosón, mintegy percek alatt elfeledi, hogy bí­rósági épületben van. Dr. Juhász Attila, a járásbí­róság elnöke őszinte szívből örül, hogy régi óhaja és elkép­zelése immáron valóság: a köztudatbam komornak raj­zolt bírósági épületről Szent­endrén is lehámlott a rideg külső. Otthonosan berendezett szobákban, tárgyalótermekben dolgoznak a bírák, és bizalom­gerjesztő környezet fogad min­den belépőt. Külön öröme az elnöknek, hogy a Szentendrei Városgazdálkodási Vállalat az utolsó simításokat is időben befejezte. A bíróság dolgoséi­nak önszorgalmából pedig va­lamennyi berendezési tárgy, függöny, virág a helyére ke­rült. ^Szeretném beadni a válási" Minden héten szombaton tartják a panasznapot. Ezúttal dr. Murányi Katalin járásbíró soros panaszfelvevő. S mi közben a különböző jogszabá­lyokat, törvényeket tartalmazó könyveket rendezgeti maga körül, és Welczl Istvánná elő­adó papírt fűz a gépbe, a bíró­nő elmondja, hogy a panasz­napokon gyakran a legbensőbb gondjaikat adják elő a megjele­nő ügyfelek. Akad, a,ki csak felvilágosítást vagy jogtaná­A rádióban is Támogatás — kultúrára Beszélgetés Duka Gyula AFESZ-elnökkel Ha nem volna olyan elcsé­pelt a rendhagyó jelző hasz­nálata, ezt alkalmaznám Duka Gyulával, a Pécel-Isaszeg ÁFÉSZ elnökével folytatott beszélgetésünkre. Mert ez al­kalommal nem a gazdálko- dásról-pénzügyekről szólt, nem arról, hogy mit kellene még megtenniük a lakosság jobb ellátása érdekében, ha­nem azt mondta el, milyen kulturális tevékenységbe von­ják be dolgozóikat. Átlagban 50 év Duka Gyula szerint, ha va­laki végigtekint a felsorolá­son, mit valósítottak meg csak .tavaly — az elégedetten méltatja az eredményeket. De aki tudja, milyen lehetősé­gek maradnak rendszeresen kiaknázatlanul a közömbösség miatt — az elgondolkozik, ho­gyan lehetne továbblépni. Az ÁFÉSZ vezetősége és a kul­turális bizottság most azt vizsgálja, hogyan vonhatná­nak be friss erőket a mun­kába, az öntevékeny művé­szeti együttesekbe. Amikor a tagság elé terjesz­tették, mindenki jóváhagyta, hogy a Petőfi Sándor ezüstko­szorús férfikórust és az isa- szegi népi tánccsoportot anya­giakkal támogassák. A két csoport részére 10—10 ezer fo­rintot szavaztak meg és utal­tak át a községi tanácsokhoz. Annak is valamennyien örül­tek, hogy a férfikórus veze­tője, Bakony Árpád karnagy augusztusban a község érde­kében végzett kulturális mun­kájáért kitüntetést kapott. Elégedettséggel könyvelték el, hogy a férfikórus legalább öt-hat alkalommal sikeresen szerepelt a járás határain túl s végül decemberben a rádió­ban is bemutatta a tudását. Akkor is bólogatnak, ha ar­ról esik mind több szó, hogy a kórus „megöregszik”. Az átlagéletkor 50 év. De új tag­nak még nem jelentkezett senki. Nincs érdeklődés Ugyanezek a gondok nehezí­tik az isaszegi népi tánccso­port munkáját is. A próbákat rendszeresen és nagyon fe­gyelmezetten megtartják, a különböző megyei versenye­ken jó helyezéseket érnek el. Nem marad el a közönség- siker sem, Gödöllőtől Száz­halombattáig sokan tapsol­ták lendületes számaikat. A csoportban azonban 20 év az átlagkorhatár, ha a fiúk bevonulnak, a lányok férj- hezmennek és újabb fiatalok nem jönnek, mert mint a régi közmondás is tartja: senki sem próféta a saját hazájá­ban. Odahaza a szakszerve­zeti kulturális napok kereté­ben többször felléptek, de az ÁFÉSZ tisztségviselői nem mentek el az ünnepségre. Az ÁFÉSZ vezetői igyekez­tek o két falu közművelődé­se érdekében is tenni valamit. Az anyagiakban is eredmé­nyes könyvárusítás, a műve­lődési házban működő ifjú­sági klub, a kisvendéglőkben tartott színvonalas szórakoz­tató műsorok, a közös kirán­dulások, az Országház megte­kintése és egy-egy színház- látogatás áll a mérleg aktíva oldalán. A szocialista brigá­dok lanyha kulturális ér­deklődése, az, hogy egy mú­zeumlátogatáson, a TIT elő­adásain vagy a községi ren­dezvényeken a brigádtagok és a dolgozók éppen csak kép viseltetik passzíva. magukat — ez a Együttesen — Hogy mit hoz majd az idei év? — tűnődött tovább Duka Gyula. — A szövetkeze­ti kulturális munka irányí­tója és szervezője a kultu­rális tagbizottság A titkár­ság vezetője, fiatal ember, dr. Czizmadia Gyula fogja össze őket. A héttagú bizott­ság tavaly még nem találta nfieg az együttműködés össze­hangolt formáját, bár egyen­ként mindenki igyekezett a munkahelyén és a környeze­tében szervezni. Sok beszélge­tés. tárgyalás után az idén már az intéző bizottság, a nőbizottság és a kulturális tagbizottság együttesen fog­tak munkához, a társadalmi rendezvények szervezésén kí­vül a fiatalok megnyeréséhez. Ez a módszer még új a szö­vetkezetünkben. Egyelőre vá­runk. Komáromi Magda csőt kér, más viszont komo­lyabb jellegű segítségért for­dul a járásbírósághoz. Az ügyek többségét a hivatalos megítélés szerint keresetlevél­nek vagy beadványnak tekin­tik. A kérelmeket szintén jegy­zőkönyvbe foglalják és továb­bítják az illetékes hatósághoz. Peren kívüli ügyből hetente körülbelül 6—8, peres ügyből mintegy 10 van. Az első panaszos egy közép­korú asszony Pomázról. — Szeretném beadni a vá­lást, nem tudom, mi ennek a lehetősége. Férjemmel tavaly júniusban esküdtünk meg, de egy percet sem éltünk béké­ben. A körülmények részletezése után dr. Murányi Katalin megnyugtatja az asszonyt, nincs akadálya, hogy kereset­ben kérje házassága felbontá­sát. Az ügyfél azonban nyug­talan, és végre kimondja, ami a lelkét nyomja: — Mi lesz a lakással, az az enyém, a férjem csak ideigle­nesen jelentkezett be. Azt sze­retném, ha a lakást egyedül nekem ítélnék. — Ez már sajnos egy külön per tárgya lesz. A házasságkö­téskor ugyanis a lakás is kö­zös tulajdon lett, annak tehát, hogy ki milyen minőségben je­lentkezett be, nincs különö­sebb jelentősége — magyaráz­za a bírónő. Kész a válási keresetlevél. A következő ügyfél fizetés- meghagyást kér, hogy mint hasznáitruha-ker^skedő, adó­saival szemben érvényesíthes­se jogait, behajthassa rajtuk a tartozást Aztán egy szomorú arcú nő lép be. A keserű sza­vak nehezen fogalmazódnak érthető, kerek panasszá, de dr. Murányi Katalin a csapongó, széteső mondatokból is össze­foglalja a lényeget: — Idézés nélkül megjelent ... Pomáz, ... utca 18. szám alatti lakos — diktálja a bíró­nő a keresetlevelet, — ... Ké­rem, hogy a járásbíróság tilt­sa le ... mikepércsei lakosnak, a Debreceni Konzervgyár dol­gozójának fizetéséből a koráb­ban megítélt havi 440 forint tartásdíjat, amelyet az apa 1972. november 21-én született István utónevű gyermetk után 1973. augusztustól nem fizet... Hely- és emberismeret A következő panaszos még el sem foglalta a helyét, máris árad szavaiból a keserűség: — Azért jöttem, mert az én fiam — itt lakik a Fő téren — nem fizet nekem szülőtartást... — panaszkodik a 87 éves öz­vegyasszony. Először különösen hangzik, amikor elmondja, hogy 62 éves fia már nyugdíjas. Dehát. ami jár, az jár. Dr. Murányi Kata­lin utánanéz a tényeknek, majd megnyugtatja a nénit, hogy a nyugdíjfolyósító igaz­gatóság nemrégiben kapta meg a letiltásról szóló határozatot és végül is kedvezően rendező­dik az idős asszonv ügye, meg­kapja a szülőtartást. Egy öreg házaspár követke­zik. Elpanaszolják: az asz- szony beteges, nyugdíjba kí­vánkozik, de — „nem engedik el a Szentendrei Városgazdál­kodási Vállalattól”. Ismét dr. Murányi Katalin deríti ki a valóságot: a 67 éves asszony­nak még nincs meg a 10 éves munkaviszonya, hát persze, hogy buzdítják: akármilyen lassacskán is, de dolgozgas­son. hogy nyugdíjjogosult le­gyen. N. M.-né dunabogdányi la­kos ügyét szerencsére éppen dr. Murányi Katalin tárgyalta. Sőt, háromszor helvszíni szem­lét is tartott a Hegyalja út 2-ben. Hosszas tárgyalás és intézkedés után sikerült el­érni, hogy a szomszéd kellő távolságra, arrébb he'veztesse a bűzt árasztó ólakat és a trá- gvadombot. Ezúttal az asz- szonv azért utazott be a já- rásközoontba. hogy az atne- resre kirótt és meg nem fize­tett 50 forint perköltsé" irán­ti igényét ..megsürgesse”. Mi az eljárás? Egy-egy panaszfelvétel kevesebb 15—30 perc. vegy V. J.-nének például zetesen el kell magyarázni, mi az eljárás, hä a szentend­leg­öz­tü­rei, Ady Endre utcában lakó bérlője nem fizet lakbért. Ar­ra is fel kellett hívni a fi­gyelmét, hogy a felszólítást követő határidőket feltétle­nül szükséges betartani, kü­lönben a tulajdonos nem ér­vényesítheti jogait a bíróság előtt, illetve minden újabb késedelemnél elölről kell kez­deni az ügyet. Akadnak egészen megdöb­bentő esetek. Egy 61 éves asz- szony Kisorosziból már előre papírra vetette fájdalmát, és az írást nyújtja át a bírónő­nek: férje, akivel 40 évvel ezelőtt kötött házasságot, el­fordult tőle. Ö maga nem akar elválni, csak nőtartás- díjat kér, mivel három gyer­meket nevelt fel, nem dol­gozott, nincs nyugdíja, ami­ből megélhetne. Könnyű nap Dr. Juhász Attila vélemé­nye szerint nem volt nehéz nap a mostani. Egyetlen bün­tetőfeljelentéssel sem kellett ezúttal foglalkozni. Különben az ügyfélfogadás hivatalos ideje: 8—12 óra, s most már egy óra körül jár. Welczlné 3 éves kislányára a szabad szombatos férj vigyáz ptthon. Dr. Murányi Katalin pedig, aki Pécelen lakik, dél­után négy órára hazaér... Pless Zsuzsa Restaurálják a visegrádi leieteket Az első eszköz: a véső. El kell távolítani a szekercéről az évszázadok során rákövesedett, kaviccsal elegy iszapot. A visegrádi Mátyás király Múzeumban már javában res­taurálják azokat a leleteket, amelyeket a FOKA, a Fo­lyamszabályozó és Kavicskot­ró Vállalat FK—134 jelzésű kotróhajója emelt felszínre Visegrád térségében. A hajó legénysége, Mayer Mihály és Varga Béla kotrómesterekkel, valamint Szögedi János gép­üzemvezetővel az élen, most különös figyelemmel dolgozik a visegrádi Duna-szakaszon, ugyanis feltehetőleg további leletek is előkerülhetnek az eddig megtalált XIV. századi kétkezes palloson, a XVII. századi szekercéken, a korai vaskorbeli kardokon és egyéb ritkaságokon kívül. Dr. Héjj Miklós, a visegrádi múzeum igazgatója rendkí­vül értékesnek tartja a Duna fenekéről, 6—8 méteres mély­ségből előkerült anyagot. TISZTELT ÜGYÉSZ ÜR! Jól megértettem és megfontoltam, amit ar­ról mondott, hogy az őszinte és feltáró jelle­gű vallomás enyhítő körülmény. Ezért min­dent leírok most. Annál is inkább, mert fel­háborít, hogy énrám akarják hárítani a fele­lősséget úgymond bűntársaim, holott én úgy kerültem bele a törvénytelenségbe, mint ál­dozat. Ezt akár a Kék fénybe is bemondom, ha a szememet eltakarják. Egyszerű munkásember vagyok én, nem mondom, hogy haragszom a pénzre, de a melóra sem. Ha valamire igazán haragszom, úgy az a butaság, meg a tehetetlenség. Hát az engem igazán bosszantott, hogy milyen rossz cipőket gyártunk. Mert áttértünk a mű­anyagra, ami nem szellőzik. Magam is ilyet hordtam, mert gyári áron kaptuk, aztán most szaladhatok mindig az SZTK-hoz, ahol hin­tőport kapok, meg valami folyadékot — mi­kor hogy — gombásodás ellen. Nem írom most le az ötletemet, de roppant egyszerű, nem kell hozzá vegyi eljárás, csak mecha­nikai és a műanyag úgy szellőzik tőle, mint a bőr. A cipőiparban. Mikor kofundáltam, mondtam is magamnak, no Juhász Dezső, te megfogtad az isten lábát, ez újítás, ezért jó kis összeg jár. Mentem is vele az újítási felelőshöz, aki dobol esténként, nappal meg álmos. Ásíto- zott és azt mondta, ez nem újítás, ez csak egy ötlet. Mert az egész technológiát át kell szervezni és akkor ki tudja, kifizetődik-e. Egyszóval kellene egy technológiai terv, de tudományosan, egy gyártási terv, de az is tudományosan, és egy pénzügyi terv, ami­ben egyfelől benne legyen, hogy mibe ke­rül, másfelől hogy mennyit hoz. Ezt nem ilyen egyszerűen mondta, nem is egyszerre, főleg attól éledt föl, hogy vittem neki egy üveg konyakot, ö volt még a legolcsóbb. Mert akkor már mindent meggondoltam és mert makacs ember vagyok, elhatároztam, hogy ami kell, az kell, gyerünk tovább. Mentem a bűntársamhoz, Sáry Ede főmér­nökhöz. ő csak hümmögött, hogy majd meggondolja, mit lehet tenni. Talán így, ta­lán úgy, jöjjek megint egy hét múlva. Azon a héten úgy összevesztem a feleségemmel idegességemben, hogy elköltözött a mamá­hoz. Később visszajött. Na aztán egy hét múlva, éppen tizenharmadika volt, nem vagyok babonás, akkor azt hittem, hogy egyenesen egy szerencsés nap az, ma már tudom, hogy mégis peches, szóval azt mondja Sáry: „Nem újítás ez, Juhász szaki, hanem találmány. Persze csak kezdetleges”. És hogy mit kap, ha kidolgozza, mert a Krisz­tus koporsóját sem őrizték ingyen. Én ugyan nem tudom mi őrizni való van egy kopor­són, de azért értettem a szóból. Kérdeztem, hogy hát akkor hogyan. Mondta, majd ő kidolgozza a technológiát, a Grosz Zsolt vádlottársam pedig, aki akkor az üzem könyvelési szakértője volt, a pénzügyi ter­vet, mert nem elég a találmány, azt be is kell vezetni, illetve előbb kipróbálni. És hogy a kopróbálásánál neki segít majd két technikus, akik most nem vádlottársak, ezért a nevüket nem iktatom ide. Egyszóval je­lentsük be a találmányt majd úgy, hogy har­minc százalék neki, harminc százalék ne­kem, húsz százalék a Grosz Zsoltnak, tíz százalék a két technikusnak. Tudtam én, hogy ez így megy, hát nem is igen mekkoráztam. Meg az is volt, hogy azt mondta a Sáry, így is nagy összeg jut egyre-egyre, nem olyan ez, mint az újítás. Mivel ez egy vallomás, nem egy újság­cikk, nem írom le, hogy milyen herce-hurca következett két évig. Meglett végül is a ta­lálmány, de nem kellett senkinek, még az üzemnek sem. Hiába bíztam én Sáryban, annyit meg tudott csinálni, hogy kipróbál­hattuk az eljárást, jó is volt, de bevezetését GOMBO PÁL: ...ZAT Hálózat O az igazgató leszavazta, mert közben összeka­pott a főmérnökkel, aki el is került egy másik cipőgyárhoz, de ott sem tudta érté­kesíteni a találmányt, mert az a gyár meg kitartott a bőr mellett. Akkor jött be a dr. Gyerky Tamás vád­lott-társam. Ö szabadalmi értékesítésekkel foglalkozott és először a Sáryval beszélt, az­tán összejöttünk mindannyian, illetve a két technikus nem. A dr. Gyerky Tamás előadta, hogy ő látta a szabadalmi leírást, ebben vi­lágüzlet van és ő ki is vinné külföldre, de­hát ő is a piacról él. Megegyeztünk vele, csak úgy becsületszóra, de az érdekünk is volt, hogy betartsuk: mindhárman leadunk neki, ha van valami üzlet a sajátunkból 25— 25 százalékot és akkor ő mindent megtesz, ami tőle telik. Így került sor a külföldi szellemi exportra, ahogy ezt nevezik. Ez az országnak is érdeke, remélem Tisztelt Ügyész Űr, ezt is tekintetbe veszik. Akkor még nem kaptunk pénzt, de már lát­szott, hogy lesz, úgy harminc-negyvenezer évente. Hanem addigra már megtörtént a törvénysértés. Az úgy volt, hogy egyszer nagyon elka­pott a harag és azt mondtam Sárynak, jól át vagyok én ejtve. Enyém az ötlet, meg a lényege is az egésznek, aztán most én ka­pom az alig 30 százalék 75 százalékát, a Grosz Zsolt pedig semmit sem csinált vé­gül is, és majdnem annyit kap. Sáry csak nevetett, azt mondta, hogy ilyen az élet, miért nem jut eszembe még valami, akkor azt is megcsinálnánk. Addigra azonban már na­gyon kivoltak az idegeim, meg már ittam is, nem jutott eszembe semmi. Hanem éppen ivás közben mondja ám a Fedor Mihály vádlottársam, hogy neki volna egy javasla­ta, amitől ragad a cipőtalp, nem lehetne-e abból is egy találmány. Na ebből lesz az igazság, megkapom a réven, amit elvesztet­tem a vámon, gondoltam akkor, ma már nem így gondolom, de ez mindegy ugyebár. Azt válaszoltam, hogy majd összehozom azok­kal, akik tudnak valamit csinálni, de én is benne akarok lenni a buliban. Erre a ragasz­tós találmányra nézve az lett a megosztás, hogy a Fedor kapott 20 százalékot, én is, a Sáry huszonötöt, a dr. Gyerky helyett pedig a sógora, a Füleki Lajos szállt be ugyancsak huszonöt százalékkal. A maradék tízet meg a Grosz Zsolt kapta, mert most, hogy már a külföld is érdeklődött, nálunk is elhatározták, hogy bevezetik az én találmányomat, így jó­nak láttuk, hogy a Fedor-félében is legyen benne. Egyszóval, Tisztelt Ügyész Űr, így alakult ki a hálózat. Én meg a Fedor már elkezdtünk szimatolni, hogy hol és mi adódna, mit lehet < találmányosítani, aztán különböző százaié- > kokkal, de mindig benne voltunk a bejelen­tésben. Annak is örültünk, hogy már cikket írnak rólunk, mint újítókollektíváról. Vol­taképpen hajtottuk is a hasznot, még most is sok van abban, amit így elindítottunk, de­hát belátom, törvénytelenül csináltuk a há­lózatot, mert amikor a Szegvári feljelentett, azt bebizonyították nekünk. Pedig már egész jó hírünk volt a szakmá- . ban, hogyha mi benne vagyunk, egyszerre csak keréken gördülnek a dolgok. Amikor a két nyomozó értem jött, akkor is azt hittem, hogy feltalálók. Most azonban nem a talál­mányban vagyok benne, hanem a bajban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom