Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-19 / 65. szám

rt.3M SiEGYBB kJCMop 1974. MÁRCIUS 19., KEDD HANGVERSENYEK - CSAK FIATALOKNAK A péceli Szemere Pál mű­velődési ház: hangversenyso­rozatot indított az általános iskolák I—IV. osztályos ta­nulóinak. A sorozat célja, hogy a gyerekek megtanulják: ho­gyan kell zenét hallgatni, mi a hangszerek neve, melyiken hogyan lehet játszani, s köz­ben, természetesen megis­merkedjenek a zeneszerzők­kel és műveikkel is. A hang­versenyek kalauza: Végvári Csaba zongoraművész, a Bar­tók Béla zeneművészeti szak­iskola tanára, a Magyar Ba­rokk Trió tagja. A hangverse­nyek szereplői a szakiskola hangszer- illetve énekszakos hallgatói. Három és fél millió az ifjúsági kluboknak Hétfőn ülést tartott az Or­szágos Ifjúságpolitikai és Ok­tatási Tanács mellett működő Országos Ifjúsági Klubbizott­ság: az idei első félévi pályá­zatok alapján 175 ifjúsági klu­bot részesített — összesen — három és fél millió forint tá­mogatásban. A jelentős össze­get a klubok berendezésének és felszerelésének felújítására, illetve új klubok létesítésére használhatják fel. — Fotófesztivál. Az idén március 23—24-én a gödöllői Agrártudományi Egyetemen 1 rendezik meg az Országos 1 Egyetemi és Főiskolai Fotó- ' fesztivált. A BEJÁROK MŰVELŐDÉSÉÉRT Pest megyei siker fővárosban Délelőtt tanácskozás, este bemutató Vendégek és vendéglátók Az egészséges együttműkö­dés jegyében fogant az esti műsor, a bejáró dolgozók kul­turális estje. A budapesti mű­velődési ház amatőr művészei már többször jártak Pest me­gyében. Most viszonozták a kedves vendéglátást: Pest me­gyei együtteseknek és szólis­táknak adtak fellépési lehető­séget. Természetesen a műsor­ban a házigazdák is bemutat­ták tudásukat. Elsőnek Segesvári Gabriel­la, a Törekvés Stúdió tagja adta elő 'kedves naivsággal Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom cí­mű versét, majd a taksonyi német nemzetiségi asszonykó­rus és a Röpülj, páva-kör ^tánckara lépett színre. E kó- '"rus is azt bizonyította, meny­nyire fontos és szükséges fel­adat megyeszerte az énekes zene művelése, támogatása: a zenei műveltség legfőbb alap­ja a megyében ugyanis válto­zatlanul a karéneklés. Külön TV-FIGYELŐ Egyébként minden változatlan? Többször dicsértük már e ha­sábokon a televízió új szóra­koztató műsorblokkját, a Szombat estét. A kezdeménye­zést kitűnőnek tartjuk. De csak első lépésnek, úgy tehát, hogy más akciók is követik majd. Az elmúlt néhány _ hét műsorából azonban úgy tűnik, ezek az újabb változások to­vábbra is hiányoznak. Ha nincs szombat este, a hétvége most is, ma is pontosan olyan, mint régebben: vegyesen és változó színvonalon, de általá­ban erőtlenül, és ami a legfon­tosabb, eredeti produkciók nélkül próbál „szórakoztatni”. S ezt még egy olyan hétvé­gén is érdemes hangsúlyozni, mint a mostani. Az elmúlt szombat, vasárnap ugyanis változatos és színes programot nyújtott. Az eredeti művészi produkciók azonban, sajnos, változatlanul hiányoztak, ha­csak a Televarietét nem te­kintjük annak. De a Dúvadot, ezt a jelentékeny Fábri-filmet és a vasárnapi főműsort, Ír- Szerelem a megfelelő idegen­nel című amerikai filmet, an­nak idején a mozikban mór százezrek látták. Ezt a néző­számot a televízió végül is „nem írhatja le”. A Szombat este általános sikere azt bizonyítja, hogy ér­demes és szükséges változtat­ni; e soroknak is az a célja, hogy ezt sörgessék. A hétvége az emberek életében nagyon fontos. Legalább annyira le­gyen fontos a televízióban is. Televarieté. Ezzel a műsor­ral nemcsak azért kell foglal­kozni, mert eredeti tévévállal­kozás, hanem azért is, mert kiemelkedően jól sikerült. S az is megérdemel egy megjegyzést, hogy a tévé még ezt a műsorát is sorozatban sugározza: va­sárnap csak az első részt lát­tuk. Nem világos számunkra, miért kell ennél az egymástól teljesen független, önálló szá­mokból álló műfajnál a foly­tatásos közlés? Mi indokol ja­magyarázza itt a sorozatot? Vigyázni kell, különösen a sorozatoknak ebben a mosta­nában divatossá vált dömping- jében, nehogy mániává váljék a sorozatokban való gondol­kodás. A varieté egyébként jól si­került A táncos-zenés rész ugyan gyengébb volt az átlag­nál, de az elvesztett élvezete­kért bőségesen kárpótoltak a remek artistaszámok, minde­nekelőtt az Európa-trió szen­zációs rúdmutatványa. önma­gában ezért az egy produk­cióért érdemes volt a műsort végignézni, még annak is,_ aki egyébként magát a műfajt nem kedveli. ö. L. Pályázati felhívás A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa, a Kórusok Országos Taná­csa munkás énekkari bizo tts ága és a Népművelési Propaganda Iroda pályázatot hirdet a felszabadulás 30. évfordulójával kapcsolatos ün­nepségek műsorszámául alkalmas kórusművek írására. A pályázat nyilvános, azon bármely hivatásos zeneszerző vagy karvezető részt vehet. A pályázati felhívások át­vehetők a Kórusok Országos Ta­nácsának titkárságán: 1370. Buda­pest. V. kerület, Vörösmarty tér 1., telefon: 129—460 vagy 339—580. dicséretes, ha mindez — ter­mészetesen, ahol erre mód nyí­lik — a nemzetiségi hagyo­mányok ápolásával is párosul. A táncosok arra adtak szép példát, hogy milyen mutatós figurákat lehet járni a mi népzenénkben ritka háromne­gyedes ritmusra. A poiká-ke- ringőben nagyon tetszett a körhinta forma: a legények kör alakban összefogódzva a karjukon repítették a lányo­kat Grimm Antal hangulatos harmónikakíséretére. Örökség — új elemekkel A Dunakeszi Művelődési Központ irodalmi színpadának tagja, Galántai Ambrus Jó­zsef Attila: Munkások című versét mondta el részleteiben érzékletesen — a vers egészé­nek tolmácsolásából viszont már hiányzott a tudatos fel­építés. A gyömrői művelődési ház Rozmaring tánckara kö­vetkezett. A Bagi leánytánc­ban a mozdulatok finomsága, a Tápéi párosban és a Csür- döngölőben pedig a 'kitűnő rit­musérzék és együttesi munka ragadott meg. A dunakeszi Lengyel István József Attila: Könnyű, fehér ruhában című versét kevéssé tagoltan, nem elég plasztikusan szavalta. Ezután a ceglédberceli Dó­zsa György Művelődési Ház férfi énekkara állt a pódium­ra, Karai: Hajnali menet, Zsolnay—Ady: Góg és Magóg fia vagyok én, Kodály—Vörös­marty: Emléksorok Fáy And­rásra, Pácius: Finn dalok és Rizsanovszki: A vörös zászló című művét adták elő. Zongo­rán kísért: Lakos Lászlóné, vezényelt Remete József. Ér­dekes, hogy mindegyik szá­mukban azonos módon a ha­tásos, lendületes, jó dinami­kájú éneket furcsa zárás fe­jezte be: mintha nem győzték volna levegővel. Nem véletlenül volt az est legszínvonalasabb része a ceglédberceli német nemzeti­ségi tánckar bemutatója. A bemutatott táncanyag értékét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy két év­vel ezelőtt a soproni nemzeti­ségi néptáncfesztiválon úgy lettek másodikak, hogy az el­ső helyezett soroksári együttes műsora is berceli táncokból állott. Ezeket csodálhattuk most újra. Látványos és nem könnyű figurák — fiataloknak sem. Még nehezebbek az idő­sebbeknek. Az értékes kultú­ra, sajnos, túlnyomórészt már csak az idősebb nemzedék „lábában” él. De hogyan?! Ki­tűnő színvonalon és erőben. Kívánjuk, hogy még sokáig maradjon meg a jókedvű és lelkes berceliek ügyessége, fürgesége. De reméljük: a helybeli fiatalok is kedvet kapnak ehhez a tánchoz, meg­tartják az örökséget, sőt eset­leg ezeket a hagyományos ki­fejezési formákat a régin ala­puló új elemekkel is gazda­gítják. Mind többet Jelentős része volt a berce­liek sikerében a kísérő fúvós- együttesnek is. A „rezesek” önmagukban is hamisítatlan színt, lelkesítő, pezsdítő hang­zást képviseltek, melyet ma­radandó élménnyé tett a tán­cosok hatásos látványa. Öröm­mel és büszkén tapsoltunk, de nemcsak nekik. A Pest me­gyeiek az összhatást tekintve megálltak a helyüket a közös bemutatón. A műsor befeje­ző részében a házigazda mű­velődési ház Kaleidoszkóp pantomimegyüttese elsősorban groteszk témaválasztásával mutatott újat, eltérőt a meg­szokottól, a Szivárvány népi kisegyüttes citerazenekara Ha- zadi Zsuzsa vezetésével nép­dalokból mutatott be egy cso­korral. Jó volt tehát a fővá­ros és Pest megye közös mű­sora, melyet a jövőben egyre több követ majd. Dalos Gábor Isaszegl adattári közlemények Emlékezések a híres csatáról Az 1849. április hatodiki isaszegi csata 125. évforduló­jának emlékére a helybeli múzeumbarátok köre érde­kes helytörténeti gyűjteményt jelentetett meg kétezer pél­dányban. A nevezetes ütközetben az ország legkülönbözőbb részé­ről származó fiatalok vettek részt. Mind az egyének, mind a sereg megnyerte az isasze- gi lakosság rokonszenvét. Nem csoda, ha a szájhagyomány megőrizte az akkori esemé­nyeket, a piros sipkás honvé­dek hősiességét. A kis kötet nagy része ezeket a vissza­emlékezéseket idézi. Ugyanakkor Jókai Mór is felhasználja a szabadságharc egyik nagy csatájának szín­helyét írásaiban. A kőszívű ember fiai című regényében Baradlay Richárd huszárka­pitány és Palvitz Ottó császá­ri lovassági tiszt halálos pár­baját vívja. Ezzel csúcsoso­dott ki az emberfeletti küzde­lem, amellyel a magyar és az osztrák csapatok a Pestre ve­zető út elnyeréséért harcol­tak. Dalmady Győző szén ver­sét is olvashatiuk Honvéd sí­rok az isaszegi erdőben cím­mel. A gondos szerkesztés dr. Kovássy Zoltán és Szathmá- ry Zoltán munkáját dicséri. A rajzokat Takács Zoltán ké­szítette. A füzet a Pest me­gyei Nyomda Vállalat váci üzemében készült. P. R. Turnén Hétfőn ausztriai vendégjá­tékra utazott a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zene­kara. A száztagú együttes Le­hel György vezényletével négy koncertet ad a következő na­pokban a szomszédos ország három városában. Klagen­furtban és Villachban egy-egy, Grazban pedig két alkalom­mal lépnek a zenekedvelő kö­zönség elé. Az ismert magyar muzsikusok — akik pénteken térnek haza turnéjukról — műsorán Bartók Brácsaverse­nye, C. Franck d-moll szimfó­niája, Csajkovszkij RoJneo és Júlia nyitány-fantáziája és Mendelsohn Szentivánéji álom nyitánya szerepel. Vala­mennyi hangverseny szólistája Lukács Pál brácsaművész lesz. Piros karaván Eredeti bemutató az Operettszínházban A budapesti Nagymező utca patinás színházának műsora az utóbbi években mind kevésbé fedi a nevében jelzett mű­fajt, s helyette a maibb igényekhez igazodva, daljáték-, musi­calbemutatók követik egymást. Hozzátehetjük: többnyire ezek hozták a kiemelkedőeh nagy sikereket is, no persze a legsike­rültebb válogatások (West Side story, My fair Lady, Hegedűs a háztetőn) révén. S most útnak indult a műfaj hazai lehető­ségeit kutató, hazai témájú, hangulatvilágú darabja, Piros ka­raván címmel. Szombaton játszották először a Fővárosi Ope­rettszínházban. Cigányélet és vízió 2 részben­ezt a megjelölést tartalmazza a szánlap, óvatosan kerülve a pontosabb műfaji meghatáro­zást. De hiszen nem is túlsá­gosan fontos ez, sokkalta in­kább a szándék, amellyel ne­mes anyagú mondanivalót kí­vánnak fölmutatni a szerzők — Szakcsi Lakatos Béla és Csemer Géza — az adott sa­játos eszközökkel, zenével, tánccal, énekkel. A cigány­tematika egyébként mindig hálás terület volt, igen sokan a múlt századtól napjainkig már csak azért is választották ezt; élve — sőt visszaélve — azzal az érdeklődéssel, né­melykor meg éppen borzongó kíváncsiskodással, ami tapasz­talható e meglehetősen zárt, öntörvényei szerint berendez­kedő, különös világú népcso- port_ iránt. E világ társada­lomérzékeny igazi írókat épp­úgy vonzott, mint a csupán a felszínen megtapadó álroman­tikusokat, népszínműszerzőket, sőt egyenesen a sekélyes ízlés biztos sikerére építő, hatásva­dász darabgyárosokat. Érthe­tően él ezért némi fenntartás az emberben a téma hallatán. Hadd bocsássam előre: ezúttal a megvalósítás — természete­sen a színház jellegéhez al­kalmazott szemüvegnek meg­felelően — megnyugtatóan oszlatja el az aggályokat A színpadkép már az első pil­lanatban, az első mondatok felhangzása előtt mutatja, mi­ről kíván szólni a darab, mintegy képi nyelven jelzi a konfliktust. Hatalmas villa­mos távvezeték lábazata fog­lalja el a színpadtér egyhar- madát. s körülötte a Cigány- becsnek nevezett putrivilág. Élhet-e, maradhat-e együtt a korszerű jelen s jövő az év­százados elmaradottsággal? S nemcsak a technikaival — a villanyfény és a putri sötét­jének ellentmondásával —, ha­nem sokkalta inkább a társa­dalmival. Elsősorban erről kí­ván szólni a darab: ez az ősi megrekedtségiben topogó világ hogyan tud előrelépni, s a ma­ga sajátos emberi értékeinek átmentésével hogyan tud ré­szévé válni az újnak, amely az általános fejlődéssel, a fel- szabadulás után bekövetkezett társadalmi változással körül­veszi. Hogyan oldható föl ez az ellentmondás? S ráadásul ez az új, a ráható környezet is belső ellentmondásokkal, ne­hézségekkel, hibákkal terhes, hiszen a darab az 1950-esévek elején játszódik. E kettős konfliktus akár egy nagyméretű dráma magja is lehetne. Itt azonban természe­tesen meg kell elégednünk a műfaj adott lehetőségeivel, amely — Vámos László ren­dezői munkája nyomán — íz­lésesen és átgondoltan, az ál­talánosabb, szélesebb körű hu­mánum oldaláról közelíti meg az előadást. Mintha valami ci- gánykékmadarat, boldogság­kereső szép lírai mondanivalót látnánk megelevenedni a szí­nen, hangsúlyozva — s a be­tétként művészien komponált víziók láttatásával még in­kább érzékeltetve is — a vá­gyak, lehetőségek, ősi szokások és mai megvalósíthatóságuk sajátos keverékét, ösztönös ka­paszkodását valami jobb felé. Megértést, vonzalmat ébreszt az előadás e húsz év előtti történét — ám ma sem lezáirt problematika — kapcsán. S mindezt szórakoztató, rendkí­vül látványos keretben, a ci­gány folklór gazdag elemei­nek feldolgozásával, alkalma­zásával. Különösen a második rész a sikerültebb ebből a szempontból, az elsőben he­lyenként még kísért a két sztereotip véglet reminiszcen­ciája: az érzelgősségbe hajló álromantika és a karikatúra­ábrázolás. Az előadás egésze azonban szerencsésen és ör­vendetesen lépi ezt túl A da­rabértelmezés erényei mellett a rendezésnek jelentős érde­me a megragadó színpadké­pek beállítása, az e színház­ban különösen lényeges látvá­nyosság. Ez utóbbinak hang­súlyozott eleme a tömegmoz­gatás, amely Vámos László is­mert jó érzékére vall. Megfe­lelően segítette ebben a szín­padtér kialakítása is, amely­hez vendégként Kass János tervezte a monumentális dísz­letmegoldást. A zenei anyag, a már említett cigány népi motívumokkal ugyancsak nagy lehetőségeket nyújtott több emlékezetes jelenet sikeréhez, mind a szólószámok, mind pedig a kórus (karigazgató: Virány László) és a tánckar (Eck Imre koreográfiájával) pontosan kidolgozott munkája révén. Biró Attila, illetve Pázmány Tibor karmesteri pálcája is kitűnő ritmust dik­tál. A népes szereplőgárda leg­egyénibb és legigényesebb alakját Galambos Erzsi (Vorza öreg cigányasszony) és Suka Sándor (a cigányok jóistene) teremti meg. A leghatásosabb, legszínesebb pillanatokat Fel­földi Anikónak (Dinka, fiatal cigánylány) köszönhetjük, no­ha némiképpen valami mást játszik, mint a szerepe. A da­rab központi hősének, az új és a régi ütközőpontjában álló Bánó cigány rendőr tragiku­san elbukó alakjának egysíkú­ságán Kertész Péter kiváló ké­pességeivel is alig emelkedhe­tett fölül, de énekhangja kár­pótolt ezért. Karakteres, sok­színű. friss mozgással, ének­kel teremtett légkört maga körül Farkas Bálint (Káló, a banda vezér), s hasonló jó partnere volt Németh Sándor (Raffael, kóbor cigány), vala­mint Harsányt Frigyes, Tauz Lajos (Bakró, Locó). Egy-egy szép színt szőtt a tarka elő­adásba Kovács Zsuzsa (Náni), Mucsi Sándor (Puró, öreg ci­gány), Vogt Károly (Milán) játéka. Lőkös Zoltán Mi már felkészültünk a tavaszra. Készüljön fel Ön is! Nagy választékban kaphatók: bébi, lányka és bakfis ballonkabátok 2-estől 16-os méretig bakfis átmeneti kabátok 13-astól 16-os méretig bébi- és lánykaruhák 2-estől 12-es méretig fiú ballonkabátok 6-ostól 16-os méretig kordbórsony farmeröltönyök fiúknak, 6-ostól 16-os méretig mintás farmernadrágok 6-ostól 16-os méretig 213 Ft-tól 700 Ft-tól 130 Ft-tól 500 Ft-tól 300 Ft-tól 121 Ft-tól Bőséges tavaszi áruválasztékkal várj'uk kedves vásárlóinkat a Centrum Úttörő és Ifjúsági Áruházban Budapest V., Kossuth Laj'os u. 9. ÚTTÖRŐ ÁRUHÁZ gatója, Krizsán Sándomé és Haász Etelka, a Pest megyei Népművelési Tanácsadó mun­katársai. Balogh Lajos, a Tö­rekvés Művelődési Ház igaz­gatója tartotta a vitaindító tá­jékoztatót, amelyben elemezte egyebek között a bejárók spe­ciális helyzetét, azt, hogy ez a művelődés terén milyen sa­játos módszerek alkalmazását teszi szükségessé. Beszélt a szabad idő hasznos felhaszná­lásáról és arról is, hogy mind­ebben milyen szerephez jut- I nak a különféle művelődési I intézmények. Eredményes és hasznos kez­deményezés — ezt már most, elöljáróban leszögezhetjük a látottak és hallottak alapján, a szombaton a Vasutas Szak- szervezet budapesti Törekvés Művelődési Házában rendezett tanácskozásról és bemutatóról. A bejáró dolgozók közműve­lődési problémáiról volt szó a délelőtti eszmecserén, ame­lyen a X. kerület párt- és tár­sadalmi szerveinek képviselői és művelődési szakemberei mellett részt vett Pest me­gyéből Furuglyás . Géza, a gyömrői művelődési ház igaz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom