Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-17 / 64. szám

re st »ffcC 1974. MÁRCIUS 17., VASÄRNAP v/firFop Elektronika és Sornaterv A BiarrifztéS a SZIMFI-sg Kapcsolat a KÉST gépipari állandó bizottságával Néhány lelkes szerszámgép- tervező összejött a Kossuth Lajos téri volt Biarritz-kávé- házban, hogy a felszabadulás után a szerszámgéptervezésben is megindulhasson a munka. Ök negyvennégyen alkották a ma csaknem ötszáz főt foglal­koztató SZIM Fejlesztő Inté­zet elődjét. 1949. augusztus 1-ét ű-tak akkor. S a hazai szerszámgépgyártás tudomá­nyos fejlesztő intézménye im­már majdnem huszonöt éves múltra nézhet vissza. Kutatás és bérmunka Halásztelken, a SZUVÍFI egyik irodájában beszélgetünk Farkas Ottóval, az intézet mű­szaki fejlesztési szakosztályá­nak helyettes vezetőjével. — Az intézet lenne tulaj­donképpen a SZIM ' főkonst­ruktőre. A feltételes mód azért jogos, mert a vállalat gyárai­ban elég nagy tervezőgárda foglalkozik hasonló munkák­kal. Kívülről való belebeszélés volna, ha teljes egészében sa­ját kutatási eredményeink szabnák meg gyáraink tevé­kenységét. A feladatmegoszlás aránya így helyes. A mi dol­gunk olyan tervezésekkel és kutatásokkal kiszolgálni a nagyvállalatot, amelyek meg­haladják a gyárak időbeli és müszerezettségi feltételeit. De az intézet nemcsak megbízás­ból. hanem saját kezdeménye­zésére is foglalkozik kutató­munkával, közelebb hozva ez­zel a jövendő problémáinak megoldásét Körülbelül száz fős a szakmunkásgárdánk, megfelelő a gépparkunk, ezért bérmunkát is vállalunk, hogy az úgynevezett termelési rész­leg kapacitását kitolthessük. A bérmunka nemcsak részfel­adatból állhat, szakmunká­saink gyakran készítenék ön­álló szerelési egységeket. A közelmúltban például több lencsecsdszoló gépet gyártot­tak a MOM-nak, a Gépipari Tudományos Intézetnek pedig egy hulladékmentes darabolót. A SZIMFI nemcsak közvet­len segítséget nyújt a vállalat gyárainak, más módon is gyü­mölcsözted. szakemberei tudá­sát. Nemrégiben állítottak ösz- sze egy könyv alakban megje­lent tervezői segédletet, amelyből a SZIM-gyárak konstruktőrei a villamos be­rendezések tervezéséhez és vizsgálatához komoly segítsé­get kaphatnak. Az intézet egyik szakosztálya a számjegy­vezérlésű szerszámgépek eddi­gi tapasztalatait gyűjti, rend­szerezi, és ezek felhasználásá­val készít ajánlatokat a SZIM gyártmányai után érdeklődő megrendelőknek. Honnan a szakember? A SZIMFI-ben működik a KGM évi 1 millió forintos tá­mogatásával működő, ágazati szinten egyetlen szabványosí­tási központ. Kapcsolatuk köz­vetlen a KGST gépipari ál­landó bizottságával. Az inté­zet ezen túlmenően is jelein van a nagy nemzetközi mun­kákban, együttműködik a népi demokratikus országok hason­ló kutatásokat végző intézetei­vel. Minden évben kölcsönös szerződések alapján segítik egymást. A cél közös: kialakí­tani a mindkét fél számára kedvező munkamegosztást. A gazdasági életben a hala­dás és fejlesztés csak mélyre­ható tudományos alapokon valósulhat meg — vallják az intézőt munkatársai. Ehhez viszont személyi feltételként magasan kvalifikált szellemi és fizikai munkásokra van szükség. Honnan ennyi jó szakember a — szerénytelen­ség nélkül állíthatjuk ■— Euró- pa-hírű intézetben? — Legtöbb dolgozónk a fő­városból jár ide, mások a kö­zeli Szigetszentmiklós József Attila lakótelepéről. Az utób­biaknak nem jelent különö­sebb problémát az utazás, ne­gyed óra alatt ideérnek a me­netrendszerű MÁV AUT-járat­tal — hallom a tájékoztatást. A budapestieknek a vállalat sietett segítségére, naponta há­rom autóbusz hozza és viszi ftz embereket. A Moszkva tér­ről, a Nyugati pályaudvartól és a Kőbányáról induló autó­buszokkal 45 perc alatt mun­kahelyükre érnek dolgozóink. A „C” épület egyik szobá­jában a rajzasztalnál dolgozik Kovács Gyula. Példája egyik bizonysága annak, hogy az emberek szívesein dolgoznak a SZIMFI-ben. Húsz éve jár Csillaghegyről Halásztelekre, naponta sok gyár mellett visz az útja, de soha nem csábítot- \ ta a közelebbi munka lehető­sége. — Itt jól érzem magam — mondja. Később megtudom róla: valamikor lakatosként kezdte, és ma egyike a leg­jobb kutatótechnikusoknak. Ebben az épületben együtt dolgoznak konstruktőrök és fizikai állományúak. A rajz­tábláknál megtervezett új gé­pet a földszinti laboratóriu­mokban állítják össze, először egy úgynevezett deszkamo- dell készül. Ha a mo­dell kiállta a próbát, már gyárthatják a „felöltöztetett” gépeket. A napokban innen egy számjegyvezérlésű eszter­gát indítottak külföldre, hogy a lipcsei vásáron bizonyítsa a magyar szerszámgépipar jó hírét. Szabadúszó formatervezők Egy szakmai tájékoztatóban olvashatjuk, hogy Japánban az egyik 3 ezer embert fog­lalkoztató gyárban száz ipari formatervező működik. Egész Magyarországon mindössze öt­ven. Legtöbbjük szabadúszó, talán ha öten lehetnek, akik­nek a hivatalos elismerés státust juttatott. Egyikük Illés Csaba, a SZIMFI' gép­tervező szakosztályának for­matervezője. Előtte az aszta­lon egy készülő gép kis papír­makettje, a falakon minde­nütt tervrajzok, vázlatok. — Milyen képzettség kell ehhez a munkához? ■— 1967-ben végeztem a mű­egyetem gépészmérnöki karán, majd az Iparművészeti Főis­kolára iratkoztam be, s annak elvégzésével lettem ipari for­matervező — mondja a fiatal szakember. Munkájának lé­nyegét így foglalja össze: — A formatervezés nem egyenlő a gépek felöltöztetésével, mint azt sokan hiszik. Nekünk azokat a szempontokat kell képviselnünk, amiket a mér­nök nem tudhat; a színhatás­tól a környezetszennyezésig sok mindenre figyelünk. Nem mindegy, hogy a gép lába ho­va kerül, s az sem, hogy a masina mennyire válik ki a környezetéből. Fontos, hogy a munkadarab könnyen cserél­hető legyen, de az is, hogy a gép lehetőséget adjon a tisz­tántartására. — Mikor kapcsolódik be egy-egy új munkába? — A konstrukciós munka ma már nem egyetlen ember feladata, egy új gép megterve­zése, előállítása csoportokat foglalkoztat. A formatervező is tagja ezeknek a csoportok­nak, és már a munka első sza­kaszában be kell kapcsolódnia az együttesbe, hogy megfele­lően érvényesíteni tudja saját szempontjait. Sokszor megyek magam Is más gyárakba, Győrbe, Esztergomba, Székes- fehérvárra, hogy konzultáljak a tervezőkkel, és elképzelé­seim szerint is segítsem a megvalósítást. Az utóbbi időben sok mun­kája van — de fejében már kirajzolódott egy újabb konst­rukció, egy automata meg­munkáló központ formai el­képzelése is. Mikronok — mérőgépek Szepesi Zoltán tervosztály­vezető az 1974-es feladatokról beszél. — Az idén 10 darab KO—160 típusú optikai alak- köszörű gépet készítünk, fele­fele arányban tőkés- és szo­cialista exportra. Ezen felül belső kooperációban segítjük a SZIM-gyárak exporttevé­kenységét is. Az intézet az idén mintegy 10 százalékkal nagyobb termelési értéket hoz létre, mint tavaly. Műszaki fejlesztési feladataink között nagyon sok új kísérleti gép megalkotása szerepel. Célunk, hogy egyre többet alkalmaz­zunk o modem NC-technika vívmányait Terveink között szeredéi egy elektronikus mé­rőgépcsalád kialakítása. Ez a mérőgépcsalád semmivel sem marad el a legfejlettebb nyu­gati berendezésektől: két mik­ron pontossággal mérhetünk majd vele. Fejlesztő intézet lévén olyan kérdésekkel is foglalkoznunk kell, amelyek a 80-as évek technikáját alapoz­zák meg, és elvezetnek az in­tegrált gyártórendszerek tö­meges használatáig. Az intézet vezetői, mérnö­kei, szakmunkásai nem bíznak semmit a véletlenre. Csaknem huszonöt éves tevékenységük eredménye ismertté tette a magyar szerszámgépipart itt­hon és külföldön egyaránt. Fehér Gyula A ma forradalmisága A fogalmak értéke A kezdeményezés hallatán,— a megye minden KISZ- szervezetében rendezzenek vitát a mi forradalmisa- garól — akadtak kételkedőik, akik úgy vélték, miért kell arról vitatkozni, ami egyszerű, ami kézenfekvő. A ma forradalmisága annyi, mint a becsülettel elvég­zett feladat, legyen az tanulás, munka, bármi más — fogalmazódott meg a kételkedők álláspontja. A KISZ- szervezetekben zajló viták azután azt bizonyították, hogy mint mindig, most is veszélyesek a leegyszerűsí­tések. A szó nem elég Aratók a nádasban A Kiskunsági Állami Gazdaság apajpusztai nádasában új olasz nádarató gép vágja a rendet. A Dunántúli Nádgazdasá­gok mözsi üzemegységének emberei dolgoznap Apajpusztán. Az Olimpia nevű olasz gépet egy hónappal ezelőtt kapták» amely nemcsak levágja, hanem be is köti a nádkévéket. Valóban egyenlő lenne a < forradalmiság a tisztességgel j végzett munkával? Vagy in- j kább annak a gépmunkáslány- i nak van igaza, aki a Pest me­gyei Műanyagipari Vállalatnál rendezett vitán azt hangsú- j lyozta: a forradalmi többlet j észrevenni a hibákat, az aka- j dályokat, nem belenyugodni j meglétekbe? Amire viszont egy fiú azt felelte: attól még sen­ki nem lesz forradalmár, hogy kárhoztatja a hibákat; ha cse­lekvőén lép fel, az más. Talán már e fönti néhány mondatból is kiérezhető, hogy a fiatalok egy tekintélyes cso­portja a forradalmár alakját nagy történelmi személyisé­gekkel azonosítja. S mivel környezetében nem lel olyano­kat, akiket egy Petőfihez, Le­ninhez hasonlíthat, úgy gon­dolja, nincs is közöttük for­radalmár. Abban viszont meg­lepően nagy volt az egyetértés a solymári vállalatnál is, meg Százhalombattán, a Dunai Kő­olajipari Vállalatnál is, hogy a ma forradalmiságához ke­vés közük van azoknak, akik csak papolnak, de dolgozni nem szeretnek. Az a legkeve­sebb — mondta a DKV be­ruházás egyik fiatal szerelő­je —, hogy az elveim meg a cselekedeteim egybeessenek. Ettől még nem vagyok for­radalmár, de hogy az lehes­sek, ez hozzá az alap. Cselekvő egyetértés Megtoldva a harmadik he­lyűn, a Dunakeszi Járműjaví­tó Vállalatnál szerzett tapasz­talatok egyikével: a fiatalok nagyonis éles határvonalat húznak a szavakban kimerülő és a cselekvő egyetértés közé. Dunakeszin ez így hangzott: voltak, akik ott ültek a viet­nami háborúval foglalkozó til­takozó gyűlésen, meghallgat­ták a beszédeket, tapsoltak, megszavazták a táviratot, s úgy gondolták, na most forra­dalmi tettet vittem véghez. Amikor azonban vietnami mű­szakra hívtuk őket, azt felel­ték: ne haragudjatok, nem érek rá... Túlzottan konkrét, sőt, egye­di lenne a példa? A Pest me­gyei Műanyagipari Vállalat KISZ-csúcsvezetőségének tit­kára mondotta el, hogy a KISZ-korúaknak 35—40 szá­zaléka tagja az ifjúsági szövet­ségnek. A számszerű gyara­podásnak nincs különösebb akadálya, de a felvehetők kö­zött’ jó néhányan csak annyit tennének, hogy tippeket adná­nak, mit csináljanak mások... Azaz — érdekes, de eltérő mó­don — a forradalmiság tük­rében különböző magatartás- formák képe válik élesebbé, vonzóbbá vagy taszítóvá, s ha több haszon nem lenne, már ez megérné a vitát. Nem ünneplő ruha Akadtak természetesen vég­leges meg naiv kérdések is, terjes tájékozatlanságról árul­kodók, egyoldalú ismereteket tükrözők, s iskolásak, papír­ízűk. Baj, hogy elhangzottak? A baj mindig a csöndnél kez­dődik! A látszat egyetértésnél, amikor a „hivatalos” állás­pont — mert hisz’ az eszme­cserét a vitavezető rövid elő­adással kezdeményezi —, sem­mi mással, csak bólogatással, talál elfogadásra. Mert a hangsúlyt a vitára kell temni, tehát a nézetek, vé­lemények ü öltöztetésére, tisz­tázásuk csak így lehetséges. Százhalombattán jegyeztem fel egy elgondolkoztató megjegy­zést: nem furcsa, hogy annyi mindenről beszélgetünk ma­gunk között, de erről és így még sohasem? S ez. nemcsak a Dunai Kőolajipari Vállalat beruházásán igaz. Az ifjúsági szövetség alapszervezeteiben — a tagok koránál, élettapasz­talatánál 1 fogva — az eddiginél nagyobb gondot érdemes for­dítani a fogalmak értékének; azaz tartalmának, mibenlété-- nek meghatározására. A for­radalmiság kifejezés hallatán sok fiatal szemében ugyanis történelmi , tablók elevened­nek meg, zászlókkal, rohamo­zó szabadságharcosokkal, s mivel a maguk tetteit ezekhez mérten túl picinynek látják, elbátortalanodnak, úgy érzik, nagy dolgokat ők nem vihet­nek véghez. Találó észrevételt tett a dunakeszi vita egyik résztvevője: a forradalmiság nem ünneplő ruha, hogy azt felöltve, az ember nekiindul­jon a hősi küzdelmeknek... Változó világ Hiba lenne, ha az eddig leír­takból úgy tűnnék, hogy a fia­talok megragadtak a maguk szűkebb környezetében, s csakis arra ügyelve keresték kérdéseikre a választ. A mon­datokban ott tükröződik a változó világ — ha némileg leegyszerűsödve, olykor feke­te-fehér alapon osztályozva is —, az a fontos felismerés, hogy a forradalmiság elvá­laszthatatlan az internaciona­lizmustól. Nem lehet forra­dalmár, forradalmi cselekede­tek véghez vivője az, aki a vi­lág dolgaival nem törődik, aki mások küzdelmét nem ismeri, a maga módján nem segíti. Ebből következik egy má­sik, nagyon fontos tanulság. Az, hogy egyetlen fogalmat Koppány György felvétele sem lehet elvontan, a történel­mi környezettől függetlenítve mérlegelni. Sem a forradalmi- ságot, sem azt, hogy egy nép mikor szabad, s mikor nem, mi a különbség a népek barát­sága és az államok békés egy­más mellett élése között s így tovább. A kérdések egy cso­portja ugyanis kétségtelenül utalt ilyesfajta időtlenségre, „örök” igazságok keresésére, s ez ismét a feladatokat érzé­kelteti. Egyebek mellett annak megértését, hogy a fogalmak értéke a változó világgal mó­dosul, s adott körülmények között lehet forradalmár egy sztrájkoló munkás, a forradal­mi harc segítője egy kispol­gár, de megváltozott társadal­mi körülmények között a két alak cselekedeteinek értéke is mássá lesz. Követelni önmagunktól Hős-e a forradalmár? Egyi­ke volt ez a Solymáron el­hangzott kérdéseknek, s na­gyon derűsen, de okosan vá­laszolt rá rögtön a kérdező barátnője, a vitában is szom­szédja. Nagy nevetés közepette mondta, ő bizony olykor hős­nek érzi magát, amikor otthon bejelenti édesanyjának — aki ellenzi a KISZ-munkát —, hogy később jön haza, mert társadalmi munka, gyűlés van, klubdélután lesz, oktatáson vesz részt... Komolyabbra fordítva a szót, úgy folytatta, hogy aki forradalmár módjá­ra akarja élni az életét, annak mindenhol egyformának kell lennie, azaz elsősorban önma­gától követeljen! Mert nem furcsa, hogy egyik-másik „nagy” KISZ-tagról a falujá­ban — a vállalat dolgozói jő néhány községből, így Komá­rom megyei településekről in­gáznak — a családjában art sem tudják, hogy tag-e, nem­hogy a véleményét hallanák?, A mag a földben Elsietett dolog lenne a ma forradalmiságáról zajló viták mérlegét már megvonni, hi­szen a megyei tapasztalatok rendkívül sokrétűek. Akadták alapszervezetek, ahol nem jött össze a tagság, a vitavezetők némelyike is küzdött gondok­kal, de a hangsúlyt arra kell tenni, hogy: földben a magi A vita ugyanis nem lezárt, ha­nem megkezdett egy folyama­tot, az együttgondolkodás jó izeket tartogató folyamatát. Sok KISZ-szervezetben föl­fedezhették ugyanis a fiatalok, hogy mennyi mindenről lehet érdekesen, a tagság többségét foglalkoztató módon beszél­getni, ne féljünk a kifejezés­től, politizálni. Ezért kár len­ne veszni hagyni a most tár-’ gyalt — leginkább csak érin­tett — témákat, azokat a gon­dolatokat, amelyek hol túlzott magabiztossággal, hol bátorta­lanul, zömében azonban tisz­teletre méltó nyíltsággal meg­fogalmaztak a KISZ-esek, Mert a fogalmak igazi értékét úgy lehet megérteni, ha sza­vak és tettek összevetése segíti a tisztázást, ha egy-egy közös­ség újra meg újra szembenéz azzal, hogy milyenek eszmé­nyei, s milyenek cselekedetei, Mészáros Ottó Díjnyertes agrárszakemberek A Budapesti Vegyiművek és a Magyar Agrártudományi Egyesület 1973. évi növényvé- dőszer-pályázatán több Pest megyei agrárszakember mun­káját díjazták. Első dijat nyert Péntek Fe­renc, a toki Egyetértés Ter­melőszövetkezet növényvédel­mi szakmérnöke A kukorica komplex védelme című mun­kája, amelyben az összehason­lító gyomirtási és talajfertőt- lenítéisi kísérletek eredményei­ről számolt be. A pályázat harmadik díját Boda István, a kőröstetétleni Vörös Csillag Termelőszövet­kezet ágazatvezetője nyerte A Wuxal alkalmazása üzemi kö­rülmények között című mun­kájával, amelyben kidolgozta és adatszerűén rögzítette a nyomelemes levéltáplálás tech­nológiáját a kukoricatermesz­tésben. A zsűri egyhangú döntés alapján különdíjban részesí­tette a gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem három hallga­tóját: Bedő Zoltánt, Szemén Lászlót és Sebestyén Endrét értékes pályamunkáikért. S e döntés kapcsán elismerően szólt arról is a zsűri, hogy a hallgatók témavezető tanárai: dr. Füredi János docens, dr. Barcsák Zoltán docens és dr. Kovács Gézáné adjunktus ki­tűnően irányították hallgatói­kat kutatásaik végzésében. i. «

Next

/
Oldalképek
Tartalom