Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-02 / 51. szám

éí terei Kftírlap 1974. MÁRCIUS 2., SZOMBAT A TIT MEGYEI ELNÖKSÉGÉNEK FELADATAIBÓL * % Állampolgári műveltség A Tápiómente sikere A közelmúltban ünnepelte fennállásának ötödik évfordu­lóját a nagykátai Tápiómente művészeti együttes, amely Dómján Lajos vezetésével ide­haza és külföldön egyaránt sok sikeres fellépésen bizonyí­totta már tudását. Március különösen gazdag programot ígér az együttes számára. Még aligha pihenték ki a csütörtök esti budapesti ven­dégszereplés — a Royal Szál­lóban rendezett nemzetközi cigánybálon léptek fel nagy sikerrel — fáradalmait, ma, szombat este újra a főváros­ba utaznak. A Hungária ká­véházban rendezendő nemzet­közi IBUSZ-bál nyitó palotá­sát táncolják majd. Március 8-án odahaza lép­nek fel a művelődési köz­pontban. A helyi építőipari ktsz dolgozói részére — zár­számadó közgyűlésüket köve­tően —■ adnak másfél órás mű­sort. Március 15-én az Álla­mi Biztosító nagykátai kiren­deltsége rendez összejövetelt a járás négyszáz CSÉB-tagja részére. A műsorról ezúttal is a Tápiómente együttes gondos­kodik: Magyar rapszódia című programjukat! mutatják be. Március 21-én NSZK-turis­ták töltik majd meg a nagy­kátai művelődési központot egy újszerű IBUSZ-program keretében, amelynek egyik ré­sze a Tápiómente kétórás mű­sora. S végül a hónap utolsó napján a táborfalvi művelődé­si házban vendégszerepei az együttes. Sikeres író-olvasó találkozók Négymillió forintos forgalom a mezőgazdasági könyvhónapon Az ez év februárjában meg­rendezett 17. mezőgazdasági könyvhónap a szakemberek szerint is minden eddiginél nagyobb érdeklődést váltott ki. A könyvhónapra hat kiadó- vállalat 33 művet jelentetett meg, összesen több mint 150 ezer példányban. A mezőgaz­dasági szakirodalom könyvhó­napi forgalma minden eddigi­nél nagyobb volt, mintegy 4 millió forint értékű szakkönyv talált a múlt hónapban or­szágszerte gazdára. Egyébként a könyvhónap alatt országszerte íro-olvasó találkozókat, szakelőadásokat is rendeznek. Februárban ösz- szesen mintegy 800 ilyen jel­legű találkozót tartottak or­szágszerte. Ezeken a találko­zókon több tízezer dolgozó vett részt. Megyénk múzeumai a közművelődésért - a lakosság a múzeumokért Gyakran jelennek meg cik­kek a Pest megyed Hírlapban arról, hogy mit tesznek a mú­zeumok a közművelődés érde­kében. Szóljunk most arról is, mit tehet a múzeumot szere­tő közönség a múzeumokban folyó gyűjtő- és tudományos munkáért —, a közművelődé­sért. Ezúttal egyetlen részterü­letről, az újkortörténeti munka tükrében vizsgáljuk meg ezt. Az újkortörténész feladata, hogy saját múzeumának terü­letéről összegyűjtse a legfonto­sabb tárgyi- és írásos emléke­ket, majd tudományos feldol­gozásukkal hozzájáruljon ah­hoz, hogy sokoldalúbban és alaposabban megismerhessük vidékünk közelmúltjának tör­ténelmét Elsárgult levélköteg a frontról Hogyan kapcsolódhat be eb­be a munkába a közönség? Milyen tárgyakat és dokumen­tumokat várunk azoktól a mú­zeumbarátoktól, akik felelős­séget éreznek érte, hogy ne vesszenek kárba a közeliméit értékes emlékei? A több év­százados könyvekről, képekről, tárgyakról mindenki tudja, hogy muzeális értéket jelente­nek. Más a helyzet a közel­múlt, a XX. század emlékeivel. Kevesen tudják, milyen fontos lehet például egy-egy elsárgult levélköteg, melyet az első vagy második világháború egyszerű frontkatonája küldött haza a családjához. Az értő történész kezében dokumentummá válik a két világháború közt Ameri­kába kivándorolt szegény em­berek levelezése is. A letűnt kor embereinek gondolatait, érzéseit, gondjait óraik. Em­beri sorsakról vallanak a régi cselédkönyvek, háztartási nap­lók, melyek a szegényebb és vagyonosabb családok költség- vetéseibe, táplálkozási szoká­saiba, a kor árviszonyaiba nyújtanak hiteles betekintést. Behívók, jelvények, bélyegzők A régi pártigazolványok, mesterlevelek, munkaszerző­dések, fizetési jegyzékek, hi­vatalos felszólítások, végrehaj­tási jegyzőkönyvek, katonai behívók — és sorolhatnánk to­vább azokat az írásos emléke­ket, melyeket nagyon sok csa­lád évtizedeken át megőrzött — és melyek jelenleg is a padláson vagy a pincében po­rosodnak. Ott,felesleges lom — a múzeumban értékes, gondo­san őrzött dokumentum. A régi újságok, a megszűnt intézmények bélyegzői, régi jelvények, a régi május elsejé­ket idéző zászlók, feliratok hátók régi egyenruhák, mun­kásruhák is. Múltunk tragikus állomását tükrözik a nyilas karszalagok, vagy egy-egy olyan ruhadarab, melyre a fel­háborítóan megalázó sárga csillagot kellett viselőjének felvarrnia. Izgalmas korsza­kot idéznek az 1945-ös év ut­cai viseletéi: a házilag barká­csolt cipők, zsákból készült kabátok. Palatábla és régi szerszám Az oktatásügy fejlődését szemléletesen példázzák a ré­gi iskolai füzetek, bizonyítvá­nyok, palatáblák, pala vesszők. A múzeum feladata, hogy megőrizze azokat a gépeket, munkaeszközöket, melyeket a korszerűbbek kiszorítottak. Tárgyi, írásos és fényképes adatokat kell megőriznünk az utókor számára idejétmúlt ter­melési folyamatokról, forga­lomból kivont termékekről is. Ez utóbbi gyűjtőmunkában nagy segítséget nyújthatnak a múzeumok számára a szocia­lista brigádok és a tanműhe­lyek tanulói, akik jól ismerik üzemük termelési tevékenysé­gét. Sok olyan tárgyat, doku­mentumot tudnának megmen­teni, amelyek egyébként a ro­hamos technikai fejlődés kö­vetkeztében néhány év alatt teljesen feledésbe merülnének. Ehhez természetesen az szük­séges, hogy az eddiginél sok­kal szorosabb kapcsolat ala­kuljon ki az üzemi KlSZ-szer- vezetek és a múzeumok között. E téren több kezdeményezést kérünk a KISZ-től. A múlt magnószalagon Nemcsak a KISZ-eseket, ha­nem a lakóhelyüket ismerő és szerető idősebbeket is szeretet­tel várják a múzeumok újkor­történészei. Tőlük oly an, neve­zetes régi eseményekről vá­runk szóbeli tájékoztatást, amely eseményekről nem elég a holt betű — a levéltári anyag vagy a korabeli sajtó­anyag által nyújtott ismeret. Hiszen a világháborúkról vagy a forradalmakról, a gazdasági válság, a munkanélküliség éveiről, az ezekkel járó tömeg- hangulatról az élő visszaemlé­kezések értékes módom egészít­hetik ki eddigi — többnyire írásos anyagból merített isme­reteinket. Egy idős, sokat ta­pasztalt gyári munkás magne- tofonszallagra mondott hiteles élettörténete sok esetben töb­bet nyújthat a történész szá­mára, mint több kötetnyi tu­dományos történeti leírás. A közelmúlt történetének minél sokoldalúbb és hitele­sebb feltárása érdekében szük­séges a szorgosabb együttmű­ködés a szülőföldjét szerető lakosság és a múzeumok dol­gozói között. Dr. Sin Edit, a szentendrei Ferenczy Múzeum újkortörténésze Nemzetközi gyermekrajzpályázat A nemzetiközi béíkemozigalóm ne­gyedszázados jubileuma alkalmá­ból nemzetközi gyerrnekrajzpályá- zatot hirdetett a Csehszlovák Bé­ketanács és az ugyancsak 25 éve megalakult csehszlovák pionír- szervezet. A felhíváshoz csatlako­zott az Országos Rék ©tanács és a Magyar Úttörők Szövetsége is, s ennek alapján a pályázaton vala­mennyi magyar úttörő és kisdo­szintem felbecsülhetetlen erte- bos részt vehet. küp-k Nc-hMMi follolhotÁlr rl„ >>A béke «yermeftsaemtriel” cim- KueK. ín enezen reilelíietoK, de ] mel nemzetközi páiy&za­tálán meg s-zcxrvanyosan talail- ton a gyermek békevágyát, békés életörömeit, a bókéért vívott haro szellemét, a nemzetközi pionirba- rátság és a népek testvériségének eszméjét tükröző gyermekrajzok­kal lehet részt venni. A pályamü­veket 1974. március 31-ig kell be­küldeni a Magyar Üttörőiszövetség Országos Elnökségének címére (1387. Budapest, V. kerület, Ba­lassi Bálint utca 16.). A magyar pajtások pályaművgi közül a leg­jobb harminc rajzóit küldik a prá­gai nemzetközi kiállításra, ahol a legjobb rajzok készítői értékes jutalmakat kapnak. Fővárosi kiállítások Síkban és plasztikusan A munkásélet kubikosok­hoz, öreg, megtört anyához kapcsolódó részletét örökítet­te meg Nagy Balogh János el­mélyült komolysággal. Ezt a világot birtokolja olyan pá­ratlan erővel és biztonsággal, hogy talicskáival, krumplisze­dőivel József Attila és Derko- vits Gyula művészetének előz­ményeit építi. A CSEPEL-GALfiRIÁBAN bemutatott kis méretű képei­nek monumentalitását érzé­keljük, hiszen gyertyák között térdeplő anyókájában, a fu­varos izmait sugalló önarcké­pében a hajdani külvárosok nénének sivár sorsát hordozza súlyos, elvetélt igazságával. A szabatosság az, mely Nagy Ba­logh János sajátos értékeit meghatározza, az a szigorú szűkszavúság, aminek révén Kosztolányi Dezső és Füst Mi­lán kritikáinak lelkesült köz-, vetítésével művészete eljutott a szélesebb közvélemény tu­datába. Olyannyira, hogy Kosz­tolányi versben folytatja Nagy Balogh János csendéleteinek tömör rendjét: ..Ezt hozta az ősz,/ hús gyümölcsöket üveg­tálon”. Öröm. hogy a Nemzeti Ga­léria figyelmességének jóvol­tából születésének 100. évfor­dulóján alkotásai mélyen meg­rázták a csepeli dolgozók szí­vét. melyet a vendégkönyv be­jegyzései tanúsítanak. Egy pillanatra megállít anya­elemzése. Ez a Nagy Balogh János által minősített prole­táranya öreg, kendőjére te­lepszik átható szegénysége, még József Attila mamaláto­másánál is nehezebb helyzet­ben fuldoklik puffadt alakja. Nagy Balogh János az élet egy viszonylag szűk. de annál ki- áltóbb vonulatának festői vizs­gálatát végezte el olyan hite­les szociális indítékkal, mely Meunier és Von Gogh eszmé­nyeit folytatta. József Attila és Derkovits Gyula törekvé­seit kezdeményezte. JVA ERNST-MŰZEUMBAN gyűjteményes kiállításon üd­vözölhetjük Illés Árpád fest­ményeit és Szandai Sándor szobrait. A képek szerzője, Illés Ár­pád varázslatos egyéniség, te­lítve sziporkázó ötlettel, a já­tékos fantázia fürge futamai­nak könnyed, s olykor gondo­lati mélységet is érintő dús változataival. Ez az a művészi játékosság, melyet Kosztolá­nyi igényelt és Weöres Sándor meg is valósított költészetében. Mintha az ő Rongyszőnyeg­ének képzőművészeti műfordí­tásait látnánk itt egy eredeti szellemiség irányításával olyan festői közegben, ahol zenei és költői energiák közlekednek. E játékos indulat látomásai in­tuitív felfedezéseket is tartal­maznak, a Tajgetosz hegyének hajdani drámáját, Bartók rej­telmeit. Az éjszaka zenéjé-1, a tojás ősformájának gazdag változatait. Művészetének Iins- pirációs ereje mutatkozik meg abban, hogy Ophéliája és ten­ger láttatása Fehér Ferenc, Jánosy István, és Nagy Gáspár verselnek forrása. Szandai Sándor szobrai ki­fogástalanok, mindenek előtt a szó szakmai értelmében. Ez az alaposság egyéni mozgásva­riációkkal jelentkezik a már Vedres Márk által kezdemé­nyezett kaszakalapáló és akt­témákkal. Hallatlanul erős Szandai Sándor életművének indítása: a Parasztlány é~ a Sulykoló asszony klasszikus hatása. Mélységesen igaz Po- gán-■ ö. Gábor megállapítása: „Különös érzéke van a karak- terizálásra. Ez a képessége azonban nemcsak a portré műfajában érvényesül, de va­lahány plasztikai művében. Magától értetődő, hogy arc­másain érhető tetten leain­kább sti’izáló hajlama, a szob- rászi jellemző erő találékony­sága”. Erőteljes realista kezdetek után jelentkezik a stílusváltás koreszményekre figyelő bel«- ső indítékok alapján. Megval­lom, hogy igazi ereje az em­berközpontú alkotásokban do­minál, nem az applikáltan el­vonatkoztatott festményszob­rokban. Egy biztos: mindket­ten, Illés Árpád és Szandai Sándor érdemesek arra, hogy tekintélyes életművüket a szakma és az irodalmi, kép­zőművészeti közvélemény el­ismerése mellett társadalmi megbecsülés koronázza. A HELIKON-GALÉRIÁBAN Gross Arnold élő pintyekkel, fehér orgonával tartott foga­dást, s természetesen grafikák­kal várta látogatóit. E játékos kedvesség ezúttal zakatoló kisvasút helyett madárzenével és tavaszi illattal jelentkezett, ez társult rejtett mélységű csipkés vonalvezetéséhez. Ö így boldogít. Leonardo da Vin­ci egész madárkereskedést vá­sárolt meg, hogy visszaadhassa e szárnyas csapat szabadságát, Gross Arnold lelki otthona tár­saiul hívja' őket. akik nélkü­lözhetetlen vendégei. Művésze­te olyan, mint teremtett kör­nyezete. játékosan kedves és mély. E figyelmes folyamattal szőtt álomvilág rajzi meder- ágvaiban firenzei nyár lobog, brüsszeli vasárnap és Kondor Béla emlékvilága, mely ma már túl van életen, halálon; esztétikai kategória. Gross Ar­nold a mai magyar grafika sa­játos értéke és szigete, nem tart igényt arra, hogy vezér­szólam legyen, megelégszik na­gyon gazdag és árnyalt öntör­vényeivel. A FÉNYES ADOLF TEREM- ~ BEN Felekiné Gáspár Anni fest­ményei szolid formarendszer­rel érvelnek. Nemes mérték^ erele- tartás jellemzi o nagytétényi Nagy Balogh János: önarckép (oiajf estmény ) kastély belső múzeumterét kí­sérő képsorozatát, portréi kö­zül kiemelkedik a Csömöri asz- szony. A modern cseh ékszer fel­villanyozza képzeletünket a KULTURÁLIS __KAPCSOLA­TO K INTÉZETÉBEN (Dorottya utcai kiállítóterem). Ezüst, arany, acél, üveg, bri­liáns, rubint, rózsakvarc tár­sításokkal formálódnak a nyak­láncok, melltűk, gyűrűk, kar­kötők, tovább dúsítva azt, ami életünk egyik lényeges öröme: a női szépséget. E magas és ál­talános iparművészeti kultú­rát jelző tárlaton is kiemelke­dik Anton Cepká, Jaroslav Stanek, Eleonora Reytharova és Vojtech Kobylka képzelő­Losonci Miklós szellemi vetélkedők, a külön* böző vitafórumok és más, kö­tetlenebb forrnák. Az SZMT és a TIT együtt­működési szerződése egy lé­pés az oktatási és ismaretter- jesztési programok céltudato­sabb tervezése, folyamatos­ságának biztosítása felé. A ko­rábbi évek gyakorlata ugyan­is az volt, hqgy az oktatási és ismeretterjesztási programo­kat a különböző szervek egy­mástól függetlenül, nem egy esetben éppen a legilletéke­sebbek, a gyári vezetés (mire lenne szükség az eredménye­sebb termelő-munka érdeké­ben ?) és az előadásokon résztvevő munkások (mi ér­dekli őket, miről hallgatná­nak szívesen előadást?) meg­kérdezése nélkül állították össze. Örvendetes, hogy a megye több nagyüzemében, így pél­dául a Csepel Autógyárban, a Dunakeszi Járműjavítóban, az MGM diósdi gyárában, az Egyesült Izzó váci üzemében b másutt, az elmúlt években rendszeressé vált az ismeret­terjesztés: a vezetők és a munkások egyaránt igénylik. Ugyanakkor más nagyüzemek­ben, például a Ganz Áram- mérőgyárban, a Mechanikai Műveknél, a Pestvidéki Gép­gyárban, a Kistarcsai Fésűs­fonóban ma is csupán esetle­ges az ismeretterjesztő mun­ka. A z igények jobb kielégíté­se s az ismeretterjesz­tés rendszeressé tétele érdekében a TIT megyei el­nöksége célul tűzte ki az ipa­ri nagyüzemekben a munka­helyi TIT-csoportok megalakí­tását. Prukner Pál 1»t apjaink különböző tanács­it kozásain, s a közművelő­dés helyzetét elemző vi­tákban mind gyakrabban hangzik el: állampolgári mű­veltség. Az embereknek azt a fajta műveltségét nevezik így, amelyben benne foglaltatik a politikai-ideológiai, a szakmai és az általános műveltség is. A társadalmi igényt érzékel­tető új kifejezés elterjedése érthető, mert a hatékonyabb munkának, az értelmesebb, tartalmasabb életnek egyaránt fontos feltétele az emberek műveltségének sokirányú fej­lesztése. Ezért is vitatta meg a TIT Pest megyei elnöksége: mit tehet annak éraekében, hogy az ipari fizikai munkások so­kasága is mielőbb megszerez­hesse ezt az állampolgári mű­veltséget. A munkásember a szocialista társadalomban nemcsak munkaerő, hanem a társadalmasított termelőesz­közök társtulajdonosa, a szo­cialista hatalom birtokosa, kö­telességeket és jogokat vállaló tagja az egész közösségnek. Ebből következik, hogy a munkásnak is tudnia kell: mi­lyen társadalmi igények ki­elégítésére fordítja munkáját, hogyan működik munkahelyé­nek szervezete, milyen élvek érvényesülnek a megtermelt javak elosztásában, egyszóval reálisan kell látnia társadal­mi helyét és lehetőségeit. Mindezt a párt X. kongresz- szusa úgy fogalmazta ' meg: „Társadalmunk szocialista fej­lődésének egyik alapkérdése a dolgozók általános műveltsé­gének emelése és szakképzett­ségének növelése”. E megállapítást hangsú­lyossá teszi az a tény — amint azt a TIT elnök­ségi ülésén is megfogalmazták —, hogy bár az általános isko­la nyolc osztályának elvégzé­se huszonkilenc esztendeje kö­telező és ingyenes, mégis a 25 éven aluli ipari munkások 21 százaléka nem fejezte be az általános iskolát, és ezzel az alapműveltséggel a munkás- osztály fele sem rendelkezik. Ugyanakkor évente az iskola- köteles korú gyerekek nyolc százaléka nem fejezi be álta­lános iskolai tanulmányait. Pest megyében is lényegében ez a helyzet. A kérdés jogos: mit tehet a TIT — sok más szervvel, in­tézménnyel együtt — a mun­kásműveltség fejlesztéséért? A munkásművelődés eddig is a TIT fontos feladatai közé tartozott. Számok bizonyítják %zt. Tavaly 1052 előadást tar­tottak Pest megyében, 37 e^er ipari fizikai dolgozó részére, s tavaly 38 munkásakadémia működött, a megyében 1470 hallgatóval. Az említett számok önma­gukban sokatmondók. Jelen­tőségük azonban más, ha a megyében élő ipari fizikai dolgozók számához arányú­juk, mert a 37 ezer hallgató a munkásságnak - csak tizen­nyolc százaléka. Ez az arány viszont csak abban az esetben igaz, ha minden előadást más-más dolgozó hallgatott meg. S a munkásakadémiák 147(7 hallgatója sincs arányban például a megye ipari szocia­lista brigádjaiban dolgozó, több mint hatvanezer munkás­sal. A szocialista brigádmozga­lom lehetne pedig a bázisa a munkásakadémiáknak, hiszen a brigádok vállalásaiban igen fontos szerepet kap a műve­lődés, a" szakmai és általános műveltség állandó gyarapítá­sa. M indezt felismerve kötött a TIT hokszútávú együtt­működési megállapodást a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsával. E szerződés célja a fizikai dolgozók világnézeti és politikai nevelése, az általá­nos műveltség emelése. Az összefogás minden bizonnyal előbbrel épéihez vezet. Csak­úgy, mint annak felismerése, hogy az utóbbi időben módo­sultak az igények: a dolgozók érdeklődése mindjobban a munkajogi és egyéb jogágaza­tok, a politikai, a közgazdasá­gi, az egészségügyi, a műsza­ki és más közhasznú témák felé fordul. Mindez a korábbi, hagyományos ismeretterjesztő formák módosulásával is jár. Mindinkább tért hódítanak a klubszerű foglalkozások, a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom