Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-14 / 61. szám

re at MEGYEI kMítíup 1974. MÁRCIUS 14., CSÜTÖRTÖK Orosz nyelvi verseny A KISZ Központi Bizottsá­ga, a Művelődésügyi Miniszté­rium és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos orosz ■nyelvi szóbeli versenyt hirde­tett meg a szakiközépiskolai ta­nulók számára Az iskolai házi versenyek győztesei kerültek be a megyei döntőbe, amelyet a napokban Monoron, a József Attila Gimnáziumban rendez­tek meg. A döntő első három helyezettje: Novák Ilona (Vác, Közgazdasági Szakközépisko­la), G er hát József (Aszód, Pe­tőfi Sándor Szakközépiskola) és Balogh Margit (Cegléd, Közgazdasági Szakközépisko­la), értékes könyvjutalomban részesült Az országos döntőn Novák Ilona képviseli Pest megyét .4 BUDAPESTI IRODALMI SZÍNPAD ELŐADÁSÁBAN Az ember tragédiája Monoron Heti filmjegyzet A DIKTÁTOR Jelenet A diktátor című filmből. Középen Charlie Chaplin. a főszerepet játszó Egy félszeg, kissé kétbalke­zes tüzér, aki a híres ágyú, a Kövér Berta mellett teljesít szolgálatot, az első világhá­ború utolsó heteiben furcsa kalandok sorozata után kór­házba kerül, emlékezetkiesés­sel. Hosszú időt tölt ott. Már régen befejeződött a háború, melyet elveszítettek, dúl a bé­ke, és dúl a zsidók üldözése, amikor a civilben borbély tüzért kiengedik a kórházból. Fogalma sincs, mekkorát vál­tozott közben a világ. S mivel ő is zsidó, azonnal összeütkö­zésbe keveredik a rendőrök­kel. Csak az menti meg, hogy az a repülőtiszt, akit annak idején ő mentett meg, felis­meri, s mivel most ő a rend­őrség egyik főnöke, parancsot ad a kis borbély kímélésére. És ekkor kezdődik az a mes­terien megformált, gyilkos szatíra, amely a filmművészet történetének egyik legjelen­tősebb alkotásává emeli Char­lie Chaplinnak ezt a filmjét, A diktátort. A kis zsidó borbély ugyanis úgy hasonlít a vérgőzös, ha­talomittas terveket melengető, rossz ripacsok stílusában szó­noklő és viselkedő diktátor­hoz, Hinkelhez, mint egyik tojás a másikhoz. S miköz­ben Hinkel elrendeli a még vadabb zsidóüldözést, a kis borbély koncentrációs tábor­ba kerül, ahonnan régi re­pülőtiszt barátjával együtt megszökik, besétál egy tömeg­gyűlésre, ahol mindenki a dik­tátornak nézi, és ekkor, fel­használva a rádió nyilvános­ságát, egy megrázó, mélyen humánus és erőszakellenes beszédben leplezi le a diktá­tort és aljas, gyilkos terveit. A félszeg kisemberből az em­beri jogok, a demokrácia, az igazság bátor szószólója lesz a megalázott kis zsidó borbély fölébe emelkedik a diktátor­nak. és megsemmisíti, er­kölcsi és emberi nullává deg­radálja. Mindez így elmondva, kissé talán száraznak tűnik. De maga a film, első kockájától az utolsóig, lenyűgözően ér­dekes. ellenállhatatlanul mu­latságos és meqrázóan tragi­kus. Nem külön-külön jele­netekben, hanem szinte egy­azon pillanatban tud könriyez- tetően megindító és köny- nyeztetően megkacagtató len­ni. Chaplin ebben az 1941- ben készített filmjében éri el máshoz nem hasonlítható vo­násokkal rendelkező filmmű­vészete csúcsait. A diktátor kicsit talán összefoglalása is ezeknek a vonásoknak, tuda­tosan, meglcomponáltan. A kezdő jelenetek egy régi né­mafilmjét, a Charlie, a kato­nát idézik, a későbbi üldöz­tetés! jelenetek is számos némafilmjére utalnak, a ha­dakozás a technika vívmá­nyaival, a Modern időkre, a megható líra, a Nagyvárosi fényekre, vagy A kölyökre emlékeztet, a kegyetlenség gúnyos megfricskázása, az erő­szak kifigurázása mintha az Aranylázat juttatná eszünk­be. Mindez a sajátos chap- lini ötletfolyamatokban ki- dolgozottan jelenik meg. Egy apró játékötlet kibomlik, ki­teljesedik, már-már önálló betétté alakul, hogy aztán egy váratlan fordulattal átvált­son egy más, ellentétes han­gulatú jelenetbe. S erre, a gyakran merész váltásra, a kontrasztok egymás mellé vá­gására éppen az alapötlet, az ágrólszakadt kis zsidó bor­bély és a zsidófaló, nevet­séges diktátor hasonlósága ad ebben a filmben remek pél­dákat. Az a párhuzamos szer­kesztésmód, amely arról árul­kodik, hogy Chaplin az utolsó részletig precízen vé­giggondolta A diktátort, egy­ben azt is igazolja, hogy ez a sokszor spontánnak, ösztönös­nek nevezett művész, ha olyan a mondanivalója, tuda­tosabban dolgozik, mint akár­hány híres teoretikus ren­dező. Márpedig A diktátor mon­danivalója olyan. Ezt a filmet a náci rémálom kellős közepén készítette Chaplin. Nem is nagyon eltorzított ne­vei mögött a német fasizmus vezető alkajainak gyilkos szatírával megrajzolt figurái állnak, s már a film elején világos, hogy az egész törté­net német vonatkozású. Egy olyan időszakban, amelyben a hitleri fasizmus hatalma csúcsán látszott állani, nem mindennapi politikai, művé­szi bátorság kellett A diktá­tor elkészítéséhez. Chaplin vállalta ezt a bátorságot. Film­je leleplező, gyilkosán szati­rikus, mélyen antifasiszta, s egyben remek művészi al­kotás, amely egy pillanatra sem válik szólamszerűvé, publicisztikussá. Sok év eltelt a film elkészülte óta, de ennél megsemmisítőbb gúnyrajzot azóta sem készítettek a fa­sizmusról. A mai néző nem is tudja pontosan szétválasztani, melyik Chaplinnak tapsoljon elsősorban: a filmírónak, a rendezőnek, vagy a színész­nek? Ha van szerzői film, ak­kor A diktátor az, mert min­den ízében egy nagy filmmű­vész gondolatait, mondaniva­lóit fejezi ki, olyan szerves és teljes egységben, amelyben egy kellék vagy egy ruhada­rab éppen úgy mondanivalót hordoz, mint egy beállítás, egy gesztus, vagy egy mon­dat. A Cbaplin-sorozat új darab­jaként bemutatott film talán a legjobb alkotása a művész­nek. A nézők ebből a film­ből fogják igazán megérteni, mit is jelentett a világ film- művészetében ez a zseniális filmművész. A BÍBORMADÁR A mi cigányzenészeinkhez hasonló moldva lautárokról szól ez a meglehetősen túlmé­retezett, lassan hömpölygő, epikus részletezettségű szov­jet film. A lautárok — ván­dorzenészek — hányatott sor­sát láthatjuk, sok romantikus színnel, sok előre kitalálható fordulattal, sok pátosszal és sok muzsikával. Találkozunk benne magyar cigányzenészek­kel is, akik valamilyen ok­ból kifolyólag, mintha a lau­tárok ellentétei, az ő szegény­ségükkel, üldözöttségükkel szemben a jómódú, elfoga­dott zenészek lennének. A film cselekményében feltűnnek a múlt század végének társa­dalmi viszonyai, osztályel­lentétei is, de oly elnagyoltan és leegyszerűsítve, hogy hát­térrajz helyett inkább csak dekorációt adnak. Ha a for­gatókönyvíró és rendező Emil Cotjanu egyrészes filmnek dolgozza fel ezt a témát, min­den bizonnyal kerekebb, len­dületesebb és drámaibb mű­vet alkothatott volna. A film TÁJAK KÉZFOGASA Az Alföld festője Cegléden Fülőp Erzsébet: Tékozló fiú (olajfestmény) szen az eszköz társsá növek­szik a festői tartalom jóvoltá­ból. Nemes líra hatja át Fülöp Erzsébet tárgyait, a Gondolko- ni. dó szék önarcképe ember nél­kül is indítványozza a mér­téktartást és a bölcsességet Ugyanilyen bensőséggel ruház­za fel a fejőszék horpadásait Teri néni szürke szigorúságát, a vörösbe lépő tanyai alkonyo­kat. Olvasom a vendégkönyvet: „Igen kifejezőek Fülöp Erzsé­bet képei, különösen a Tékozló fiú”. E megállapítás; telitalá­lat. Fülöp Erzsébetnek ez a műve valóban kiemelkedik mind a műgondot, mind az emberi tartalmat illetően, pe­dig a témát Dürer, Rembrandt, Meunier és Kokas Ignác is érintette remekműszinten. Bátor tett ilyen előzmények után vállalkozni ugyanerre a képileg már kifejezett eszmé­re. Fülöp Erzsébet a bűnbánó és a megbocsátó egységesítet­ten összekulcsolódó tömbjé­ben érzékelteti a festészet anyanyelvén találóan azt az igazságot, hogy a bűn nem korlátozódik a tékozlóra, arra is átterjed, aki nem gátolja meg ezt a folyamatot, de a kettős találkozás magát a vét­ket is megsemmisíti. Mindezt a képzőművészet tőmondatai­val; szerkezettel, színes for­mák együtthatóival tudja a művész számunkra közvettte­Nagykórös képi krónikása A Dunakanyar szépség feltáró]a Hangversenyek a dallasi járásban Az Országos Filharmónia és a dabasi járási hivatal műve­lődésügyi osztálya Dabason, Gyálon, Ócsán, Örkényben, Táborfalván és Djhartyánban rendezett már az idén hang­versenyeket. Legközelebb már­cius 20-án Örkényben A ma­gyar nép hangszerei címmel rendeznek zenei programot Béres Ferenc, Béres János, Szöllős Beatrix és Buday Ilo­na közreműködésével. Ezt a programot egy héttel később Öcsán megismétlik. Március 30-án Dabason rendeznek em­lékhangversenyt Erkel Ferenc halálának 80. évfordulója al­kalmából a kecskeméti városi szimfonikus zenekar és a Ma­gyar Operaház művészeinek közreműködésével. Áprilisban Játék és muzsika címmel a Musica Humana kamarazene­kar ad hangversenyt Tábor­falván, Czigány György lesz a műsorvezető. Újabb klub nyílt Pomázon Pomázon úgy tartják, hogy a közművelődés egyik fontos bá­zisa lehet a klub, ahol talál­kozhatnak egymással az em­berek, véleményt cserélgetnek, megvitathatják problémáikat. Március elejéig hét klub működött már a helyi művelő­dési házban, a többi között a ma már országos hírű Porpá- czy Aladár kertbarát-, vala­mint a szerb klub. Március elején újabb klub kezdte meg működését, az if­júmunkások klubja. Március 23-án pedig megalakul a kis­iparosok klubja is. A Művészeti Alap egyik alkotóháza Nagymaroson té- len-nyáron nyitva az alkotók számára. Biai Főglein István mégis csendesebb, roman­tikusabb műtermet keresett Választása a part menü fák árnyékolta, homokpázsitos fa­lucskára, Kisoroszira esett. Itt bérelt, meg is vásárolt egy Dunára néző parasztházat. A kis házból az eltelt 12 év alatt egyre jobban felszerelt műte­rem lett és a Dunakanyar rejtett szépségeit is feltáró képek sorozata született meg. Biai Főglein 25 évesen, 1928-ban rendezte első gyűjte­ményes kiállítását. Amikor drukkolva járkált az előcsar­nokban, odajött a múzeum tu­lajdonosa, és azt mondta: — Nézze, kedves Főglein úr, ilyen néven nem lehet kiállí­tani. Valami magyaros név kell. Fordítsa le a Főgleint... vagy például, hol született maga? — Besztercebányán? — kérdezte vissza riadtan. — Az nem jó... nagyon hosszú ... Erre édesapja születési he­lyét, Biát említette. így lett Biai Főglein. Ösztöndíjjal ment három évre külföldre, hogy akadémiai tanulmá­nyait kibővítse. Több kiállítá­sa volt itthon és külföldön már a háború előtt — és az utóbbi évtizedekben is. Nem­csak tájképeket, hanem csend­életet, enteriőröket is festett és elbeszélő kompozíciókat a világ nagy mestereiről. A Du­nakanyar-képek mellett ezek is szerepeltek legutóbb Pé­csett rendezett kiállításán. Képeinek csendes harmó­niája visszhangra talál a kö­zönségnél. Legutóbbi kiállítá­sán 45 képet adott el. A kül­földi galériák, múzeumok, ma­gángyűjtők is vásárolják Biai Főglein kénéit. Nemrégiben Jaoánnak adott el nagy szá­mú magyar táikéoet. köztük sok Dunakanvar-képet. A tavasztól a Dunakanyar csendes zugaiban dolgozó fes­tőnek monumentális tervei is vannak. Pestt műtermében egy freskó készül a magvar történelem sorsdöntő ütkö­zetéről. a mohácsi vészről, amelynek a közeli jövőben lesz a 450. évfordulója. Mándi Teréz te a darabolt, és egyben a je­leneteket összekapcsolta. így a középiskolás közönség köny- nyebben megértette Madách gondolatvilágát és mondaniva­lóját. A szereplők számát is csök­kentették: a három főszerep­lőn (Ádám, Éva, Luficer) kí­vül egy-egy „mindenes” férfi és női szereplő játszotta el a fontosabb epizódszerepeket. Vedres Tamás, Veszeley Má­ria, Sárosi Gábor, Baracsi Fe­renc és Rajna Mária jól mu­tatkozott be Monoron; nagy si­kerű és hasznos előadást Hat­hatott a termet zsúfolásig megtöltő 250 ifjú néző. D. G. G. Tegnap délután a mcmori József Attila gimnáziumban mutatta be a budapesti Irodal­mi Színpad Madách Imre Az ember tragédiája című művé­nek pódiumváltozaitát. A bu­dapesti Nemzeti Színházban már hosszú ideje nincs műso­ron ez a darab, és így a hi­ányt elsősorban a középiskolás közönség sínylette meg: a tan­anyagban szereplő remekmű­vel csak olvasmányként ismer­kedhettek meg. Ezt orvosolta az Irodalmi Színpad produk­ciója: keresztmetszetbe sűrí­tette a művet, és ezáltal a lé­nyeges részeket még jobban kiemelte az átdolgozás. Segí­tett, hogy a rendező Udvaros Béla műsorvezetőként elemez­A Hódmezővásárhelyen al­kotó, Orosházán tanító Fülöp Erzsébet festményeit Cegléd városa invitálta meg a Kos­suth Múzeum földszinti Hő­ségébe. Tájiak kézfogását je­lenti ez. Bár Fülöp Erzsébet fiatal festő — hiszen 1963-ban végzett a Képzőművészeti Fő­iskolán Pap Gyula és Doma- novszky Endre tanítványaként — gazdag művészi tapasztalat áll mögötte. Már 1971-ben, a budapesti Fényes Adolf Te­remben bemutatott képed is jelezték finoman árnyalt te­hetségét, intellektuálisan visz- szafogoitt temperamentumát Most, ceglédi kiállításán arról győződhetünk meg, hogy a népi-nemzeti hagyományokat építi tovább szerves dinamiká­val, az Alföld festője, ragasz­kodik a sötétbarna barázda­hullámokhoz, a napragyogású nyári mezőkhöz, hiszen számá­ré ez a környezet éltető for­rás. Színvilága szürkékkel átita­tott lila árnyalatokra hang­szerelt, motívumai egyedi fo­kozásokkal növekednek jelké­pes látomásokká. A tanyavi­lág mély csöndje, holddal tár­sult méltósága jelenik meg az ázott földön merengő asszo­nyokban. Cegléd és Vásárhely rokon világ. Az itteni néző sa­ját élményei alapján képes felfogni Fülöp Erzsébet művé­szetének üzenetét, hiszen azo­nos hullámhosszon mozog. Megérti a gereblyévél álló nő szertartásos mozdulatát, hi­szen ő is látta vagy átélte e munkaritmus ősi szokását és gyakorlatát. Fülöp Erzsébet képi „eszköz- határozókkal” dúsítja ajtóban álló vagy mezőre igyekvő fi­guráit. Virág vagy hold, fa vagy szék siet falusi háttér­nek, ahogy ez a valóságban is­métlődik. A kép emberi sze­replői nem magányosak, In­formációkat szerzett más tá­jak ajánlataiból. Ennetk kere­tében dolgozta fel Gyula, Szentendre, Vácduka, Veszp­rém számára újszerű részle­teit, az addig ismeretlen ut­cák kedvesre hangszerelt ben- sőségét. Sokak szemében nép­szerű a Fekete-tengerről fes­tett akvarelisorozata, ahol a bolgár környezet sajátos lég­körét érzékelteti. Ha Rácz József művészeté­nek fejlődésvonalát kívánjuk megjelölni, akkor szembetűnő, hogy fokozatosan jutott el a szinte néprajzi tárgyhűség­től a zaklatottabb felületkeze­lésig, mely feszültebb és izgal­masabb rajzi értékeket rejt magában. Dicséretes, hogy leg­szebb grafikai ciklusát Békés­nek szentelte, ahol 1904-ben született, s ahová szüntelenül vissza-visszatért, a szülőhely és gyermekkor iránti nosztal­gikus hűséggel. Rácz József eddigi életmű­ve: teljesítmény. Helytörté­nész-festő, aki Békéstől Nagy­kőrösig terjedő grafikai térké­pen pedáns rajzokkal memo­rizálta otthonául kiválasztott világát és környezetét. Tág festői látás ez, telítve rezignált együttérzéssel. E rajzi fogal­mazványok a csönd és a ren­dezettség tisztult arculatát mutatják fel a nagykőrösi ház­sorokban, példázva Rácz Jó­zsef buzgalmát, aki megörökí­tette társadalmunk harmónia­növelő erejét e festők által eléggé elhagyott, de sajátos szépségekben oly gazdag vidé­ken, ahol valaha Arany János bukkant versteremtő forrá­saira. Losonci Miklós Sokféle megemlékezés, em­lékirat létezik zenében, iroda­lomban, helyhez és személy­hez kötötten. Nagykőrös képi krónikása Rácz József festő­művész, aki 1930-ban telepe­dett le a nagy múltú város­ban. Az egykori Rudnay-tanít- vány megosztotta életét a rajztanárt hivatás és a festői gyakorlat között. Nagykőrös­nek égetően szüksége volt e kettős feladatvállalásra, smost e tárlattal is tiszteleg Rácz Jó­zsef művészete előtt, aki csak tanárként nyugdíjas, festői életműve teljes erővel gyarap­szik, hiszen jelenleg erre tud maradéktalanul összpontosí­tani. A képi krónikaírás minde­nekelőtt azt jelenti Rácz Jó­zsef esetében, hogy rajzban örökíti meg azon topográfiait lag kiemelkedő helyeket, mely a város központja, vagy az ő élményei szempontjából fon­tos. Így sorolja fel a rajzi em­lékezet tiszta, tárgyilagos, va­lósághű sorozata a filc- és tollrajzok hűséges közvetítésé­vel Nagykőrös főterét vagy a Cifra-kertet, de további inti­mitásokat is, a Donáth-féle mészárszéket és a gányóházat. A rajzi krónikaírás pontossága és hevülete candlettói buzgó- sággal társulva ténylegesen bemutatja Nagykőrös régi ka­rakterét, melynek albumszerű teljessége értékes emberi és rajzi dokumentum. Rácz József jellembeli ál­landósága és rendszeretete ré­vén szüntelenül gyarapította ismereteit, tágította szemlélő­désének határait azáltal, hogy nyaranta különböző művészte­lepeken vett részt, hasznos in­így igen erősen emlékeztet a nemrég bemutatott Fekete tollú fehér madár című alko­tásra. Takács István

Next

/
Oldalképek
Tartalom