Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-12 / 59. szám
4 "•‘kMÍHop 1974. MÁRCIUS 12., KEDD Az értelmiség és a közművelődés A közelmúltban több szociológiai vizsgálódást folytattak, elsősorban a vidéki értelmiségiek körében. Ezek egyik fő témája volt: az értelmiség miként veszi ki részét a köz- művelődésből s miként gyarapítja már megszerzett tudását. E felméréseket kiegészítendő, íme néhány konkrét, Pest megyei példa. Gödöllőn ezerkétszáz értelmiségi él. A város művelődési házában mindössze tizenegyen vesznek részt tevékenyen a közművelődésben (ismeretterjesztés, szakkor-, illetve klubvezetés), s mintegy százhúsz azoknak a száma, akik rendszeresen látogatják a művelődési ház rendezvényeit (értelmiségiklub, színházbarátok köre, filmklub, nyelvtanfolyam). Bagón, ebben a négyezer lakosú községben hatvan, értelmiségi munkakörben dolgozó ember él. Közülük két orvos, négy pedagógus és két tanácsi vezető tartott összesen tizenhét ismeretterjesztő előadást egy esztendő alatt. Változás, előbbrelépés csak azóta tapasztalható, amióta — országos kísérletként — szorossá vált a kapcsolat a művelődési központ és az iskola között: az iskolai szakkörök munkájában a pedagógusok többsége részt vállalt. A művelődést segítő munkából azonban változatlanul hiányoznak az agrármérnökök, a közgazdászok, jogászok s a műszaki értelmiség. Még sok a tennivaló Az értelmiségiek egy része távoltartja magát a közművelődés segítésétől. Településenként néhány pedagóguson és orvoson, állami vezetőn, esetleg néhány nem humán diplomáson kívül alig-alig vesznek részt a lakosság műveltségi szintjének emelésében, tudatának formálásában. Pedig — különösen az utóbbi évtizedben — ugrásszerűen nőtt a falusi értelmiségiek száma, jelentősen változott az értelmiség szakmai összetétele: ma már a falvakban is egyre több az agrár- és műszaki mérnök, valamint a közgazdász. A falvak többségének a közéletében azonban csak alig-alig érződik ez a változás. Pedig a vidéki értelmiségnek a falu vagy tágabb értelemben egy táj közéleti, tudati formálásában nagy része kellene, hogy legyen. Egy pedagógus, egy orvos, egy agrármérnök vagy éppen közgazdász napi kötelességszerű munkáján kívül még nagyon sokat tehetne, hatást gyakorolhatna a falu népének gondolkodásmódjára. A nagyobb tudás, a gazdag szakismeret minden értelmiségi számára társadalmi elkötelezettséget kellene, hogy jelentsen. Mint műveltséget közvetítő rétegnek nagyobb részt kellene vállalnia a közművelődés, az általános és szakmai műveltség kiterjesztése érdekében. Ami aggasztó: egyesek befe- léfordulása, amely nemcsak a közélet iránti gyakori közömbösségben nyilvánul meg — Módra László most megjelent, a vidéki értelmiség politikai aktivitásáról szóló tanulmányában így fogalmaz: „a település nagyságának növekedésével jelentős mértékben csökken a véleménynyilvánítás gyakorisága” —, hanem valamiféle általános igénytelenségben is. Éppen a közelmúltban állapította meg a megyei tanács végrehajtó bizottsága: „A közművelődési könyvtárak látogatói között alacsony a szellemi foglalkozásúak aránya...” Többet a műveltségre! Gyakorta hangoztatjuk: az emberek műveltsége a társadalmi fejlődés fontos tényezője. A hatékonyabb munkának, az értelmesebb, tartalmasabb életnek a korszerű műveltség ugyanolyan fontos feltétele, mint a szocialista tulajdonviszonyok, a fejlődő technika vagy a jó lakás és közlekedés. A tudományok behatolnak a termelésbe — ez világjelenség. Az, hogy a tudomány egyre inkább termelő erővé válik, számos következménnyel jár. Megváltoztatja a termelés struktúráját, a társadalom ré- tegeződését, gyorsítja az urbanizációt, növeli a szabad időt és így tovább. E folyamatnak azonban jelentős művelődési követelményei is vannak. Módosulnak a műveltség belső arányai: nő a szakműveltség megszerzésének igénye, emelkedik a műszakitechnikai ismeretek rangja. A szakműveltség állandó gyarapítása azonban az általános műveltség növelésének szükségességét is megköveteli: csak így ellensúlyozhatjuk a fokozódó munkamegosztásból eredő beszűkülést. A tudományos és technikai forradalom a ma embere számára olyan élettempót, olyan felgyorsult és idegesebbé is vált életritmust diktál, amely a korábbi korok emberétől idegen volt. A természettudomány és a technika fejlődése azáltal, hogy „meggyorsítja az időt”, a szakmája újdonságaival lépést tartani kívánó emberben — akarva-akaratla- nul — a személyiség bizonyos fajta egyoldalú fejlődésének a veszélyét rejti magában. Ezért szükséges — túl a szakmai ismeretek gyarapításán — a politikai és az általános műveltség szüntelen fejlesztése is, csak így nyerhetünk nagyobb kitekintést a világ dolgaira. Élni a lehetőségekkel A feladat nem kisebb — mint azt a párt X. kongresz- szusa egyértelműen meghatározta —: „segíteni kell az embereket abban, hogy képesek legyenek növekvő mértékben élni a szocialista viszonyokban rejlő lehetőségekkel”. Ehhez a munkához az értelmiség nagy segítséget nyújthat aktív közreműködésével. Prukner Pál MEGVÉTELRE AJÁNLUNK egy ÁV/8-as típusú gépj'árműre szerelhető KOMPLETT DARUFELSZERELÉST egy 18 tonna kapacitású CSÓRLŐBERENDEZÉSSEL EGYÜTT Az érdeklődőknek felvilágosításokat ad a BUDAPESTI KŐOLAJIPARI GÉPGYÁR Szállítási osztálya Budapest XVIII., Gyömrői út 79—83. Telefon: 480—980. TV-FIGYELŐ A ma forradalmiságáról — KÓkiin. Egy hete e helyen jegyeztük meg, hogy nem múlik el a televízióban A Hét című műsor Pest megyei téma nélkül. Ez a számunkra mindig érdeklődéssel kísért adás ezúttal két témát választott megyénkből. Mint ismeretes, a forradalmi ifjúsági napok keretében a KISZ Pest megyei Bizottságának kezdeményezésére a megye minden KlSZ-alap- szervezete vitát rendez a ma forradalmiságáról. A Hét kamerája ebből az alkalomból Kákára látogatott. Az ottani vitából elkapott rövid részletből is kiderült, hogy a különböző üzemekben, intézményekben, termelőszövetkezetekben dolgozó fiatalokat foglalkoztatja ez a problémakör. Maguk is érzik, hogy napról napra használnak bizonyos fogalmakat, amelyeknek tartalma — éppen mivel történelmi kategóriákról van szó —, nem mindenki számára teljesen egyértelmű. Különösen jól mutatta ezt, mikor a vitavezető az 1848-as, az 1919-es és a felszabadulást követő forradalmi folyamat ösz- szevetésére biztatta a megjelenteket. A legtöbben akkor kértek szót, nyilvánítottak véleményt, amikor az a kérdés vetődött fel: kit nevezhetünk korunkban, a mai szocialista társadalomban forradalmárnak, mi jellemzi őket, menynyiben folytatói történelmi nagyjaink örökségének. Ahogy az ilyen vitákban lenni szokott, megfogalmazódtak tájékozatlanságra utaló, vagy éppen szélsőséges vélemények is, a vita vezetője azonban jól felkészült az ilyen fordulatokra is, s a résztvevők egymással is vitatkozva, egymást kiegészítve tisztázták a fogalmakat. Mint Árpási Zoltán, a KISZ Pest megyei Bizottságának első titkára a műsor végén elmondotta: ezeknek a vitáknak épp az a céljuk, hogy a fiatalságnak korunk alapvető kérdéseiről vallott, nem mindig egyértelmű nézeteit segítsen tisztázni, segítsen kialakítani a tudományosan megalapozott helyes álláspontot. Pomáz kooperál. Egy rövid riport erejéig betekintést nyerhettek a televízió nézői az írószer szövetkezet pomázi gyárának életébe is. Mint lapunkban is megírtuk már, a pomáziak kooperációt építettek ki, szerződéseket kötöttek több ismert külföldi céggel, és ennek nyomán korszerűbb termékeket gyártanak, szélesedik a piac is. Követendő út ez: egyre több hazai vállalat keres külföldi kooperációs partnereket, s használja ki az együttműködésben rejlő gazdasági lehetőségeket. M. J. A szentendrei festészet két világháború közti nagy alakjára, Ámos Imrére, Síró angyal címmel lírai hangvételű kisfilm emlékezett szombaton délután. A B. Farkas Tamás rendezte film nem Ámos sajátos művészetét vizsgálta, hanem egy ránk maradt napló segítségével a festő életútját vázolta fel, művészi hitvallását, emberi helytállását mutatta be. Szép és tartalmas filmet láttunk, bár némileg zavart az az egyébként általános gyakorlat, hogy egy-egy kép részleteinek kivetítése után a képernyőn nem mindig jelent meg a teljes mű. Biztos, hogy a képek visszaadása televízióban ezerféle ok miatt, egyebek közt a fehér-fekete szín korlátái következtében, csakugyan tökéletlen. A részletek jobban mutatnak. A teljes kép bemutatásáról azonban — már csak az információ hitelessége miatt — ennek ellenére sem mondhatunk le. Áttörés? E hasábokon hosszú hónapokon át rendszeresen bíráltuk azt a különös helyzetet, ami, pontosan nem is tudjuk megmondani, mikor és mióta, a televízióban kialakult: az erőteljes, lendületes hétköznapi műsorokhoz képest a hét vége, a szombat és vasárnap esték adásai majdnem mindig gyengére, vértelenre sikerültek. Most szombaton azonban némi áttörés történt. A szórakoztató blokk új arccal mutatkozott be. A műfaji változatosságot megőrizve, a tartalmi tarkaságot megszüntette és csak egyetlen témakört járt körül. A monotematikus műsor a kávéházról beszélt, a hajdani eltűnt kávéházakról, amelyek — mint Mándy Iván és Karinthy Ferenc vallomásából egyaránt kiderült — munkahely, otthon és bűnbarlang volt egyszerre. Riport, kabarétréfa, jelenet, interjú, zene és tánc mutatta be színesen, elevenen a hajdani kávéházi életet Semsei Jenő kitűnő szerkesztésében és Bánki Iván, Born Adám lényeget láttató, jó tempójú-ritmusú rendezésében. Valóban áttörés történt tehát? Ha a szombat esték így folytatódnak tovább, akkor bizonyosan. A hét vége végre a televízióban is olyan rangra emelkedik, mint az emberek hétköznapi életében. Ö. L. Magyar könyv — 70 kiállításon Szerte a világon mintegy hetven kiállításon mutatkozik be az idén a magyar könyv, hanglemez és folyóirat. Minthogy a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat már nem foglalkozik az egyedi művészeti cikkek exportjával, tevékenységét a kulturális cikkek szemléltetésének szentelheti. Kulturális termékeink jelen lesznek az idén is az öt nagy nemzetközi vásáron: Lipcsében, Frankfurtban, Szófiában, Belgrádban és Varsóban. Mint az illetékesek elmondották, a magyar literatú- ra bemutatása a fő cél, s ennek állomása lesz többek között Prága, Varsó, Barcelóna és London. — Vendégszereplés. A tápiószecsői művelődési ház irodalmi színpada és tánc- együttese március 17-én délután Sülysápon, este pedig Mendén mutatja be Cigányélet című műsorát Kisgyermekes anyáknak, új házasaknak Új kiadványok, dia- és tv-fiimek A népesedéspolitikai határozatok megvalósításának segítésében az egészségügyi felvilágosítási központra is jelentős feladatok hárulnak. A közeljövőben a családi életre nevelés és a szexuális felvilágosítás témájával foglalkozó változatos kiadványok látnak napvilágot, így például: Tudnivalók kisgyermekes anyák részére; Tájékoztató új házasoknak; Útmutató terheseknek; A családtervezés és a családvédelem kérdései. Száz kockából álló szexuál-biológiai diafilmsorozat is készül még az idén- Az iskolai családi életre neveléshez módszertani útmutató kiadását tervezik, amit a Művelődésügyi Minisztérium szakembereivel közösen állítanak össze. Ugyancsak szerepel a tervek között egy háromrészes filmsorozat, amelynek témái: Jövőnk a gyermek; Kérek egy testvérkét: Háromgyermekes családideál. Hat, egyperces tv-film a terhes nők számára ad hasznos tanácsokat. A későbbiekben az abortusz káros hatásaival foglalkozó ismeretterjesztő filmet, valamint a szexuális nevelést segítő sorozatot készítenek. A költészet napjára Szavalóverseny A költészet napja tiszteletére sorrendben immár ötödször rendezik meg az országos József Attila szavalóversenyt. Hatvanöt szavaló lép majd a kilenctagú zsűri elé, amelyben a Magyar Rádió és Televízió, a a KISZ KB, a Népművelési Intézet és a Magyar írók Szövetségének képviselői működnek közre. Ebből az alkalomból Budapesten a költőről elnevezett parkban — megkoszorúzzák József Attila szobrát. KETTŐS BEMUTA TÓ A Golgota - először Magyarországon Pest megyei jelentőségűnek is mondhatjuk azt a kettős kultúrpolitikai eseményt, amely szombaton este egy időben zajlott a budapesti József Attila Színházban és a Szegedi Nemzeti Színházban. Mindkét helyen az élő klasszikusként tisztelt nagy horvát író, Miroslav Krleia Golgota című drámáját mutatták be: az előző helyen a szabadkai magyar népszínház együttesének vendégjátékaként, az utóbbi helyen pedig a szegedi társulat előadásában, amely egyúttal az első hazai együttes, mely e művet színre vitte. Mindkét helyen a magyar anyanyelvű közönség a dráma közvetlen megértését Csuka Zoltánnak köszönheti, ki a megyénkben Erdligetnek nemcsak lakója, hanem iránta érzett ragaszkodó szerete- tét azzal is kifejezésre jutatta, hogy — mint lapunkban közöltük — lakóházát a létesítendő barátság-múzeum céljaira ajánlotta föl. Mindkét együttes az ő fordításában vitte színre a drámát, amely egyébként három esztendeje jelent meg nálunk először könyvalakban, Kálvária címmel. (A kiadói óvatosság vagy tisztelet adatta ezt a címet, mivel Alekszej Tolsztoj később született, de hazánkban jóval előbb megjelent regénytrilógiáját ismeri a hazai közönség Golgota címmel.) A műfordító mindkét együttes produkcióját megtekintette (az egyiket a főpróbán), s e sorok írójának elmondotta, hogy véleménye szerint mindkettő híven tükrözte, közvetítette a szerző szándékait, s mindkettő eredeti felfogást valósított meg. E megállapítás annál is inkább értékes, hiszen Csuka Zoltán nemcsak legjelentékenyebb ismerője és toJmácsolója a jugoszláv irodalomnak, hanem személyes kapcsolatok is fűzik Krlezához (legutóbb a 80. születésnapja tiszteletére, a Jugoszláv Tudományos Akadémia által rendezett ünnepségen képviselte a magyar írótársadalmat), s közvetlenül ismeri a szerző művészi, politikai törekvéseit. Ezért is tette hozzá rövid beszélgetésünk alkalmával, hogy az elmúlt ötven esztendő még jobban felerősítette a mű eszmei-politikai igazát. Milyen igazságról van tehát szó? Tömören: a proletárforradalmak igazságáról, amely mellett a szerző nemcsak hitet tesz e drámájában, hanem kutatja átmeneti bukásuk okait is. Azt hirdeti (s tekintve a mű 1922-beli első bemutatóját, mintegy jövőbe nézve sugallja), hogy a forradalmi harcban lehetnek ugyan csatavesztések, de a folyamat maga megállíthatatlan még akkor is, ha nem mentes az ellentmondásoktól, a tévelygésektől. Mikor a drámát írta az orosz forradalom harcai, győzelmei lebegtek előtte, s a Magyar Tanácsköztársaság szomorú vége, ám ezek együttesében a közép-európai munkásforradalmak őrtüzei is. Ezért jelölte drámája színhelyét ilyen tágasan: „Történik Közép- Európában, az 1919-es év húsvétja előtt”. S azt kívánta fölmutatni, hogy mi az a legnagyobb veszély, amely bukást idézhet elő a forradalomban, s amely megkísértheti egy-egy újabb forradalom sikerét. Ezt az okot az olyannyira fontos egység hiányában jelölte meg, figurái eszmei-politikai megalapozatlanságának ábrázolásával. Azt láttatja a Golgota cselekmény- és gondolatsora, hogy nemcsak az árulás, hanem az oktalan gyanakvás, a forrófe- jűség vagy éppen a tétova határozatlanság, cselekvőképtelenség is gyengíti, megbontja a proletariátus harci sorait, és az ellenségnek kedvez. A forradalmi tömeg drámája ez az ötfelvonásos mű, amelyet Szegeden (ahol e sorok szerzője látta) két részben mutattak be. A rendező Giricz Mátyás igen helyesen és átgondoltam ragadta meg a műnek az 1920-as évek művészi-forradalmi írói módszerére jellemző ún. tömegdráma jellegét, s központba a darab munkáskollektívá- ját, magát a tömeget állította, amely valóban tulajdonképpeni főszereplője a drámának. Egy arzenál munkásbizottságának akcióit, vitáit, sőt összecsapásait látjuk a cselekmény során, s háttérként az arzenál többi munkásainak hangját, véleményét, az asz- szonyok, feleségek befolyását érzékeljük, s a környezet, a világról vallott különféle kisszerű szemlélet hatásait. Nem a konvencionális színműírás eszközeivel élt Krleza, s éppen ezért talán a ma nézőjének is (aki pedig any- nyiféle színpadi megoldással, kísérlettel találkozhatott már), kissé szokatlan ez az expresszionista ábrázolásmód, ám kétségtelenül igen hatásos, erőteljes, mondhatnánk agitatív. A szegedi színház ezt erősítette föl, az expresszív anyagot szürrealista jegyekkel is motiválva, mindenesetre azonban a tartalmi tényezők jobb közvetítése érdekében. A mondanivaló fél évszázad utáni időszerűségét pompás áttétellel húzta alá a szegedi rendezés ötlete. Az előadás megkezdése előtt, a még csak félsötét színházban hangszórók szólalnak meg és Salvador Allende utolsó beszédének hangszalagra rögzített mondatait közvetítik, magyar tolmácsolással. A drámai ereiű üzenet és a színpadi dráma párhuzama ennek nyomán hatásosan bontakozik ki, s jut emberközelivé az öt évtized előtti forradalmi harc a napjaimkbelivel, sőt a jövővel. Időben és térben tágul így tovább a dráma eszmevilága, amelyről Sime Vucsetics — Krleza munkásságának talán legkiválóbb jugoszláv értékelője — egyebek között ezt állította: „Kétségtelen. hogy a Golgota hatalmas drámai emlékmű, a közép- és dél-európai munkásság háború utáni korszakából, mikor a forradalom már megérett a néptömegekben...” E színházi, megoldással most a bemutatott koron túl napjaink és Európán kívül immár az amerikai munkásság forradalmi harcának tiszteletére is áll ez az emlékmű. Lőkös Zoltán %
