Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-07 / 31. szám

n»< «io 1974. FEBRUAR 7., CSÜTÖRTÖK kJCívIop MSCO'DÁS SZADÁN Előnyös «sere Az idén megoldódik a sza- daiak régi, s talán a legke­servesebb gondja. A 2200 lé­lekszámú község általános is­kolája csupán négy tantermes, a gyerekek — még az első osztályosok is — két műszak­ban tanulnak. Nos, az eddigi helyzet ez év szeptemberétől lényegesen megváltozik. A megoldás módja pedig jellemzően szem­lélteti, hogy a szükségben le­leményessé válnak az embe­rek. A községnek nincs any- nyi pénze, hogy új iskolát építsen, ezért a tanács úgy ha­tározott* hogy épületet cserél a tanács és az iskola- Ezzel a csrével mindkét fél jól jár. A külső tatarozás és a bel­ső átalakítás után az isko­la hat tantermessé válik. S ami szintén nem mellékes — a szülők és a gyerekek szempontjából — egy épület­be kerül az óvodával. Szó esett az óvodáról, ami fogas kérdés elé állítja a köz­ség vezetőit. A jelenlegi óvo­da 57 személyes, ennek ellené­re 70 gyereket helyezitek el benne, de legalább még 50 gyereket kellene fölvenni ah­hoz, hogy a legégetőbb igé­nyeket kielégítsék. Bölcsőde pedig Szadán — nincs. Hogy mit tudnának, óvoda- és bölcsődeügyben tenni, még nyitott kérdés. Remény van viszont arra, hogy a másik, régóta vajúdó gond nyugvópontra jut, még­pedig az ivóvíz gondja. A ta­nács vezetői úgy látják he­lyesnek, ha csatlakozik a kö­zeli gödöllői regionális víz­rendszerhez. Ez gyakorlatilag az V. ötéves terv végére ad jó minőségű vizet a környék la­kóinak, de a terveket, a ter­vezést már az idén meg kell kezdeni. A községi tanács a tervezés díját ugyanis — amely mint­egy 300 ezer forint — csak két-három évi takarékosko­dással tudja előteremteni. A község vezetői tehát javasol­ják a csatlakozást, de természetesen a lakos­ságnak anyagilag is hoz­zá kell járulnia a vízhá­lózat kiépítéséhez­A végeredmény nem lehet kétséges: elsőrendű érdeke a község lakóinak, hogy végre megszabaduljanak a rossz, egészségtelen ivóvíztől. A. J. Ötvenhatmillióért Január 5-i szentendrei ol­dalunk egyik képe az Írószer Szövetkezet pomázi gyárában készült. A képaláírás téves adatot tartalmazott. Helyesen: a szövetkezet pomázi telepe tavaly 56 millió forintért ter­meit kis irodagépeket, írósze­reket. Egyébként a projektor pen, az írásvetítőkhöz haszná­latos különleges festékű toli — mint ahogy a pomázi telep üzemvezetője, Domokos Péter közölte — már üzletkötés tár­gya idehaza is — a PIÉRT rö­videsen a hazai boltokban árusítja. Fi véres pénzügyminisztériumában Amíg egy beszámoló a tanácsülés elé kerül Egy-«gry település pénzgazdálkodását gyakran a család költ­ségvetéséhez szokták hasonlítani. Egy hónapban vagy egy év­ben ennyi és ennyi a bevétel, fizetésből, háztájiból, netán a kis telekből, akár néhány fej karalábé formájában. A havi rezsi lakásra, fűtésre, villanyra stb. ennyi és ennyi, a kosztra ennyi. Mindezt mondhatjuk fenntartásnak, létfenntartásnak. Aztán lehet számolni a ruházkodással, szórakozással és na­gyobb fejlesztésekkel, tartós háztartási gépekkel, bútorral, esetleg építkezéssel. Célszerű gondolni előre nem várható ki­adásra, nagyobb betegségre, családi eseményre. Ha biztos, megalapozott az évi jövedelem, lehet élni a részletfizetés, a kölcsön lehetőségével... Aztán: tervezni szoktunk. Terveink többsége megvalósul, ha reális a terv. Néha azonban ennek ellénére is „közbejön valami”. Éppen hiánycikk, amit venni szeretnénk., vagy nem találunk a munkához szakembert, a zsebeinknek megfelelő szakembert, vagy éppen felmegy vala­minek az ára. Gazdálkodás százhaívanmiHiJ val A Gödöllői Városi Tanács ülése márciusban vitatja meg a város tavalyi gazdálkodásá­ról és az idei költségvetési és fejlesztési tervről szóló be­számolót. A tanács végrehajtó bizottsága terjeszti elő, előbb tehát ez a testület is megvi­tatja. Ugyancsak a tanácsülés előtt elemzi a beszámolót a tanács számvizsgáló bizott­sága. Mindezek előtt azon­ban a tanács pénzügyi, terv- és munkaügyi osztálya össze­állítja a részletes előterjesz­tést. — Amely megmutatja, hogy tavaly például hogyan gaz­dálkodtunk a költségvetésre, tehát az intézmények fenntar­tására és működtetésére ren­delkezésünkre álló 41 és fél millió forinttal — mondja Tóth Józsejné osztályvezető —, és mit építettünk a város fejlesztését szolgáló 120 mil­lió forintból. A költségvetés eredetileg tervezett összege 36 millió forint volt, segítsé­günkre sietett, megemelte azonban ezt az összeget a me­gyei tanács. Ügy véljük, hogy nemcsak a milliók gyarapod­tak, hanem ezzel párhuzamo­san ténylegesen nőtt is a kü­lönböző intézményekben, pél­dául a szakorvosi rendelő- intézetben, az iskolákban, az óvodákban az ellátás színvo­nala. Különben ezt nem­csak mi, az osztály dolgozói tapasztaltuk évközbeni, fo­lyamatos látogatásaink alkal­mával; ezt igazolják a ta­nácsi társosztályok és az in­tézmények vezetőinek most beérkező értékelései, beszá­molói is. Kétségtelen az is, hogy az igények anyagi lehe­tőségeinknél gyorsabb ütem­ben nőnek, a fejlődés azon­ban érzékelhető. Az idén — eddigi számításaink szerint már bizonyos — az előző évi­nél ismét magasabb lesz a költségvetési összegünk, s ugyanezt mondhatom a fej­lesztési keretről is. — Gödöllő város fejlődé­séről szólva ide kívánkozik egy összehasonlító számadat: a tavalyi, évi 120 millió fo­rinttal szemben a teljes har­madik ötéves tervben 73 mil­lió forint állt rendelkezés­re. A teljes harmadik öt­éves tervben összesen 220 lakás épült a városban, ta­valy, tehát a negyedik öt­éves tervnek csupán egy évé­ben 233 lakás. Az idei lakás­r Víz-, gáz- és fűtésszerelő ívhegesztő, automatahegesztő, kőműves, asztalos, villanyszerelő burkoló, lakatos, ács. vasbetonszerelő, tetőfedő és szigetelő, bádogos, festő, parkettás, műanyagpadlóburkoló gépkocsiszerelő, autóvillamossági-szerelő, könnyűgépkezelő szakmunkásokat, gépkocsivezetőket, betanított ás segédmunkásokat (16. életévüket betöltött fiúkat is), rakodókat, kubikosokat azonnali bplpppsspl FELVESZÜNK lelentkezni lehet: a „PROSPERITÁS” KSZ munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. építés pontos számát — figye­lembe véve mindenekelőtt az építőipari kapacitást — most dolgozzuk ki, az azonban bi­zonyos, hogy folytatódik az alsóparki, a Kazinczy és a János utcai lakótelepek építé­se és megkezdődik a Szabad­ság úti lakótelep közművesí­tésének az előkészítése. A la­kásépítés a fejlesztési terv legfontosabb része. Számszakilag összesítik Tóth József né immáron harmadik éve vezeti a pénz­ügyi, terv- és munkaügyi osztályt és a város szerteága­zó pénzügyei úgyszólván a fejében vannak. A tanácsülési előterjesztés összeállítása szűkén értel­mezve két csoport, a költség- vetési és a tervcsoport, azaz hat tanácsi dolgozó vállán van, valójában azonban nem lehet pontosan megmondani, hányán segítenek be. Közvet­lenül vagy közvetve az osz­tály dolgozói (összesen 16-an vannak), a városi tanács többi — hét — osztályának vezetői, dolgozói, az önálló intézmé­nyek — hét van — vezetői és — szaknyelven kifejezve — a költséghelyek irányítói. Költ- ségihely ötven van. Közéjük tartoznak például a könyv­tár, a bölcsőde, a körzeti or­vosi rendelők, de költséghely­nek nevezik az útkarbantar­tást és a köztisztaság terüle­tét, illetve gazdáját is. Hogy mikor kezdődik el egy tanácsülési előterjesztés ösz- szeállítása, mennyi időt és munkát vesz igénybe? — A kérdést úgy lehetne feltenni: van-e ennek a munkának egyáltalán kezdete és vége? — mondja Tóth Jó- zsefné. — Magának a gazdál­kodásnak sem kezdete, sem vége nincs, figyelemmel kísé­rése, irányítása, ellenőrzése, szervezése folyamatos mun­ka. Kétségtelen, hogy egész évre szóló terv évente egy­szer készül, de ez is kapcsoló­dik az előző évi gazdálko­dáshoz. Felhasználjuk pél­dául az előző évi pénzmarad­ványt, ez is egy olyan kéz­zelfogható valami, ami ösz- szekapcsolja a két évet. Az évi zárszámadást, összefogla­lót sem év végén kezdjük el készíteni, hiszen a félévi helyzetről beszámolunk a vég­rehajtó bizottságnak minden évben, ez a részösszesítés te­hát megvan. Azonkívül nap­ról napra irányítjuk a pénz­ügyi gazdálkodást. Mégis, egységbe kell fog­lalni az elmúlt évet és az új évet, részletesen és áttekint­hetően, gondolva arra, hogy a tanácsülésen részt vevő ta­nácstagok nem mindegyike pénzügyi ember, hogy vilá­gosan értsék ők is a város gazdálkodását, és rajtuk ke­resztül értsék a város lakói is. A tanácsülésig még egy jó hónap van hátra, és úgy tűnik, a városi tanácson a nagy munkának még a kellős közepén vannak. A számok szépsége — Jelenleg a költségvetés végrehajtásának számszaki összesítése folyik — mondja az osztályvezető —. a szám­szaki beszámoló alapján el­készítjük a szöveges értéke­lést. Közben a részterületek kérdéseit megbeszéljük a cso­portvezetőkkel, meghatároz­zuk a szempontokat, a mun­ka menetét, utána mindezt egyeztetjük, ellenőrizzük ... A Gödöllői Városi Tanács pénzügyi, terv- és munka­ügyi osztálya tavaly 19-szer terjesztett beszámolót, tájé­koztatót a tanácsülés, illetve a végrehajtó bizottság elé. A többi között tájékoztatták a város vezető testületéit az adópolitikáról, a szakmunkás­képzés helyzetéről, az úgy­nevezett felújítási alap fel­osztásáról, a tartalékpénzek felhasználásáról, illetve át­csoportosításáról, a felügyeleti ellenőrzés tapasztalatairól. Kétségtelen, hogy a legna­gyobb szabású munka egy tel­jes év gazdálkodásának ösz- szegezése, és egy újabb teljes év tervének összeállítása. Unnepszámtba menő esemény ez. — Nagyon sok szépség, öröm van ezekben a számok­ban — mondja Tóth József - né osztályvezető. — A számok mögött események, emberek vannak, ott van a város min­dennapi élete. Deregán Gábor rr rr HEGESZTONOK Tavaly év végén hegesztőtaníolyamot indítottak Szent- mártonkátán, a Klíma Ipari Szövetkezetben. A tanfolyam résztvevőinek egyharmada nő. Felvételünk a tömegcikkgyártó részlegben készült, ahol az idén 16 ezer darab légszűrőt gyár­tanak az Ikarus és a Rába gépkocsikhoz, autóbuszokhoz, a MAN-Diesel program keretében. Gárdos Katalin felvétele GOMBO PÁL: ...ZAT Bútorzat © Kérvény a Tisztelt Főorvos Urnák! Én tudom, hogy mindenki, aki idekerül, azt állítja, hogy méltatlanul, azt is tudom én jól, hogy a viselkedésem éppen itt ellenem szólt, de reményiem, hogy ön mégis megért, sőt kívánságomat is teljesíteni rendeli. A dolog úgy kezdődött, hogy kezembe ke­rült egy rejtvény. Azt mondta, tessék beren­dezni a lakását bútorzattal. Azt mondta, fele a bútorzatnak szekrény legyen, negyede szék, egyhetede heverő és legyen még három asz­tal. Mennyi lesz az összbútorzata? Hamar megfejtettem, hogy 28 darab, de aztán el is képzeltem. Hát csak ennyit kellett tennem és íme, van bútorzatom! Nagyon szép ez, mennyivel szebb, mint a valóság. Végignéz­tem albérleti szobámban, volt benne egy szekrény, egy asztal, két szék, egy dívány és azok is milyenek! Ócskák, kopottak, a szek­rény nyikorog, a dívány rugója hol löggyedt, hol szúr. Az a huszonnyolc darab pedig, hi­szen azt mondták, tessék berendezni a laká­sát, csakis új lehetett, annyi sok szekrénnyel, biztosan egy szekrényfal részei. És egyálta­lán „berendezni lakását”. Igen, elképzeltem, nagyon jól esett, hogy már meg is kaptam a lakást, nincs is más dolgom, csak berendez­ni. Mondjuk, megnyertem az egészet lot­tón, lakást, bútorzatot, csak az volt a felté­tel, hogy fele szekrény, negyede szék, egyhe­tede heverő legyen, no meg három asztak Egész este ezen ábrándoztam, abba sem tudtam hagyni, csak úgy éjjel két óra felé. Kialvatlanul ébredtem, de a boldogságérzés nem hagyott el és alig vártam a következő rejtvénylapot. Az volt benne, hogy van egy nagy családom. Tetszik tudni én árva gyerek vagyok, most is egyedül élek, a rejtvényben meg volt egy nagyapám, aki annyival volt idősebb a legidősebb fivéremnél, mint ő a legfiatalabbnál, de volt húgom is, olyan ked­ves szőke, azt tudni lehetett, nagyon szépen éltünk. A húgommal biztosan sokat foglal­koztam, én tanítottam járni, fogtam a kezét, hiszen négy évvel voltam idősebb nála. Azt nem mondta a rejtvény persze, de én tud­tam, hogy én csak a középső fivér lehetek, mert ha már olyan szép családot kaptam, kel­lett. hogy legyen bátyám, aki megvéd az is­kolában a hatalmaskodó srácoktól (nyolcéves koromban egyik osztálytársam nagyon meg­vert), meg öcsém, akit én védek meg és per­sze húgom, akit, mint mondottam, én taní­tottam járni, olyan csöpp, meleg kezecskéje volt és szőke haját varkocsba fonta. Így csöppentem be a rejtvények világába, nyertem autóversenyt, utaztam Rio de Ja- neiróba is, csak arra kellett vigyáznom, hogy jól számoljam meg, hány hajó jön útközben szembe a mi hajónkkal. Ezért, igaz, éjfélkor mindig ébren kellett lennem, de utána alud­hattam reggel nyolcig, akkor meg mehettem az uszodába, ahol édesvízben fürödhettem, jólesett, mert nagyon meleg volt a dél­amerikai partokon; azután a kapitány aszta­lánál reggeliztem az étteremben. Nagyon finom örömöket tudtak aztán okoz­ni a keresztrejtvények is. Főorvos Ür bizto­san tudja jól, hiszen oly sok nyomorúságot látott, milyen zűrzavaros az élet. az ember sohasem tudja, mit csinált jól, mit rosszul, mit választott helyesen, mi nézett úgy ki, mintha helyes lenne, de később balfogásnak bizonyult. Nem úgy a keresztrejtvényekben! Tudni lehetett biztosan. ho?v az ötbetűs vá­ros, amelyről szó van, nem Páris, nem Varsó, nem Oslo, hiszen különben a bika párja nem lehetett volna tehén, meg az a vallás sem le­hetett volna sinto — csakis Athénről lehe­tett szó! Jobban is örültem így, mert az Akropolist látni, napfényben, az égen futó bárányfelhők, lent a városban pedig vár egy szép görög lány, sudáran és nagy fekete sze­mekkel — igazán legszebb vágyaim teljesül­tek be. Aztán a sakkrejtvények! Nagyon fiatalon tanultam meg sakkozná, de igazán nem volt hozzá tehetségem. Sokat játszottam, ám több­nyire megvertek. Hanem a rejtvényekben — ott vesztem nem lehet, csak nyerni. Min­dig világos voltam, sohasem sötét és két lé­pésben — matt! Nem sürgetett az idő, meg­néztem minden lehetőséget, és ha megtalál­tam a megoldást, sokszor ellenőriztem. Nem mondom, egyszer-egyszer így is tévedtem, de tíz parti közül legalább kilencszer nyertem; az a tizedik pedig, hát persze, azt is meg­nyertem, ha nem is két lépésben! Egy sakk­újság — egyhavi sikerélmény, nekem, aki bi-r zony nem vittem sókra, egész nap csak „tes­sék parancsolni”, „igen, kence van, mennyi tetszik?”. Ott is hagytam a boltot, csak úgy felmondás néLkül, nem jártam be, egyszerűen. Jöttek a szakszervezeti beteglátogatók, mondtam ne­kik, semmi bajom, ha segíteni akarnak raj­tam, hozzanak sok-sok újságot, rejtvények­kel, nem baj, ha régiek. Mindenfélét mond­tak, mikor aztán nagyon untattak, megkér­deztem tőlük, hogy mennének át a sivata­gon, amely 720 kilométer hosszú, ha nincs csak hat autójuk, mindegyikben csupán 240 kilométerre elegendő benzin. No, nagy oko­sok! Hát elkotródtak, persze nem tudták, ho­gyan tudták volna, aztán az ablakból kiha­joltam és utánuk kiáltottam, hogy az egyik­kel megyek ennyit és ennyit, a tartalékben­zint átteszem a másikba, a vezető átül mel­lém, és így tovább, a végén egy autóval, de mindnyájan megérkezünk. Bámultak felfelé, kiáltották, hogy persze, persze, nagyon okos. Ám azután valahogyan feljelentettek, mert jött egy rendőr, az "szépen beszélt velem, de amikor megkérdeztem, hogy mit csinálna, ha hat gyereke lenne, mindegyik tíz percig fü- rödhetne csak az egyetlen fürdőszobában, legfeljebb kettesével, és nem akarná, hogy a fiúk együtt fürödjenek a lányokkal — akkor azt mondta, hogy még nem is nős! Ilyen egy buta! Ö meg szólhatott valami doktornak. Az kérdezte, mi bajom. Mondtam, hogy semmi. És tényleg nem volt semmi bajom, mert ak­kor éppen megoldottam, hogyan kel át biz­tonságban három fehér ember a Kongón há­rom emberevő feketével együtt, úgy, hogy csak kétszemélyes a csónak, és ha valame­lyik parton több a fekete, megeszik a fehé­reket. El is magyaráztam a doktornak, de ő azt mondta, hogy a fajok egyenrangúak. Mondtam, persze, nem vagyok én reakciós, a négerek is emberek, csak éppen emberevő emberek. Erre nem is tudott válaszolni. No és akkor idehoztak. Nem is bánom, mert kérem itt a koszt jó — bevallom, az utóbbi időben éheztem. Hanem azt kérem szépen, Tisztelt Főorvos Úr, hogy tessék énnekem rejtvényújságokat küldeni, meg sakklapot, meg mindenféle lapot, amiben rejtvény van, különben megőrülök! Tisztelettel ÉN. U. I. Ja igaz, az ápolót csak azért rúgtam meg, mert elvette tőlem az újságjaimat. Első lépésként tessék legalább azt elrendelni, hogy adják vissza őket, az egyikben már majdnem éppen megfejtettem, hogyan lehet a legrövi­debb úton eljutni Budapestről Washington­ba, ha a pénzem szétszórva helyeztem el Zü­richben, Bécsben. Brüsszelben. Londonban, Kairóban, Tokióban. Mexico Cityben és Los Angelesben. És még egy kérés: a szoba bú­torzata szegényes. Tessék elhozatni a 28 da­rabos garnitúrámat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom