Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-07 / 31. szám
1974. FEBRUAR 7., CSÜTÖRTÖK fi-»/ mem 7 Bajok a hírlap- terjesztéssel Már hosszú ideje vagyojc előfizetője a Pest megyei Hírlapnak, sajnos, most mégsem kapom meg, annak ellenére, hogy munkámhoz szinte nélkülözhetetlen. Amikor a helyi postahivatalnál panaszkodtam, azt a választ kaptam, menjek érte személyesen, mivel nem tudnak hírlapkihordót találni. A postahivatal egy jó kilométerre van a lakásomtól, így ez nem megoldás. A városokban, persze, köny- nyebb a helyzet, ott a hírlapárusok megoldják a problémát, de vidéken ez nem ilyen egyszerű. Nekünk, vidéki embereknek pedig legalább olyan nagy szükségünk van a sajtóra, mint a városiaknak. Darvasi Pálné országgyűlési képviselő Dunakeszi ★ Dunakeszin a helyi posta nem tud gondoskodni arról, hogy az előfizetők megkapják a Pest megyei Hírlapot. Akármilyen nehézségei is vannak a kézbesítésben a postának, elsődleges feladata, hogy az újságot megkapják az előfizetők. Tinka György Dunakeszi ★ Nagykőrösön éveken keresztül előfizetője voltam a Pest megyei Hírlapnak. Pár hónapja betegségem miatt Budapestre költöztem a lányomhoz. Mivel jólesik szülővárosomról olvasni, elhatároztam, hogy itt is előfizetője maradok a lapnak. Bár azzal a határozott óhajjal fizettem elő, hogy a nagykőrösi mellékletet kérem, legnagyobb meglepetésemre hol a ceglédi, hol a váci mellékletet kapom. Az előfizetés egyébként leányom, Kadinger Béláné nevére szól. Dr. Gubodi Jánosné Budiapest Ivóvíz Örkényben Sok gondot okozott korábban a község ivóvízellátása. Ma örömmel számolhatunk be arról, hogy befejezték a törpe vízmű és 1973 végére az egész község területén a vízhálózat építését. így a mintegy hétezer lakosú Örkény minden lakásába eljutott a jó ivóvíz. Bodor Tibor Örkény „Szőke vény" Valaki panaszkodott a hivatalban, de még a lakásomon is felkeresett. A nagyközségi tanácsot és más igazgatási szerveket szívtelen, hideg bánásmóddal vádolta Gyula bácsival szemben, akit szerinte nem utaltunk azonnal szociális otthonba, hanem csupán gyorssegélyben részesítettük. A szociális otthon helyei felett nem a nagyközségi tanács, hanem megfelelő hivatalos orvosi és egyéb bizonylatok alapján a monori járási hivatal egészségügyi osztálya intézkedik, akkor is, ha Gyula bácsinak sosem volt munkahelye, de még személyi igazolványa sem. Az illetékes egészségügyi osztály végül, bár a hivatalos orvosi vélemény is azt állapifebruár 4-től 17-ig, 30-40%-os árengedménnyel a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat szaküzleteiben tóttá meg, hogy Gyula bácsi nem beteg, sok egyéb körülmény miatt megadta számára a beutalót. Gyula bácsira a gondtalan jövő várt: bevonult a gyöm- rői szociális otthonba. Ügy látszik azonban, a szép, modern, új, kulturált szociális otthonnál csábítóbb volt az italbolt: fogta magát és megszökött az otthonból. Rábeszélésünkre megígérte, hogy visszamegy az otthonba. Bognár Józsefné szociális előadó Pilis Kislány a népte/en utcán Hely: Vác, Mártírok útja. Idő: egy téli este, nyolc óra előtt tíz perccel. Leányomtól a Földvári térről voltam hazatérőben a Március 15-e tér felé, amikor a népbolt előtt álló luxuskocsi mellett egy három év körüli csöppségre lettem figyelmes, aki fehér bun- dácskában egy babát szorongatva nézegette a kocsit. Azt gondoltam, hogy a szülők biztos az üzletben vásárolnak néhány percig, és ezért maradt egyedül a kisgyermek. Telt-múlt az idő, a kocsi gazdája Is előkerült, ám a kislány ott topogott egyedül a kihalt utcán, aztán elindult. Amikor mellém ért, nem tudtam megállni, hogy meg ne szólítsam. Megtudtam, hogy három éves múlt, egyik ismerősüktől megy haza. A nevét is elárulta. Elkísértem hazáig és visszafelé jövet a néptelen utcában azon töprengtem: a szülők és a vendéglátók, hogy engedhettek egyedül el egy ilyen csöppséget. Mindez olyan felelőtlen cselekedet, mely sokszor már tragédiához vezetett. Becher Lipótné Vác Közlekedés Tökölön Több esetben utaztam már Tökölre autóbusszal, így alkalmam volt látni és tapasztalni, hogy a délutáni órákban milyen nagy a zsúfoltság Csepeltől Tökölig. Ám erről olykor az utasok is tehetnek azzal, hogy megállnak az autóbusz forgó részénél, vagy éppen az ajtók előterében. Sok baleset származott abból, hogy az utasok az ajtónak támaszkodtak. Gál István Töiköl ★ Január 28-án a tököli piactérről reggel hat óra tizennyolckor induló buszra sokan nem fértek fel, mivel a szokásos csuklós busz helyett farmotoros jött. így nagyon sokan nem jutottak el időben munkahelyükre, mert a következő járatok is az előbb említett ok miatt zsúfoltak voltak. Bundies Péter Tököl Agyagos út Gödöllőn, a Köztársaság úton és az Állomás utcában megjavították az utat, ugyanakkor az útpadkát 10 cm vastag agyaggal töltötték fel. így az esős idő alkalmával a gépjárművek az agyagot felhordják az úttestre, és emiatt a közlekedés veszélyes. A veszélyt növeli az is, hogy az út lejt, és az egyik helyen élesen elkanyarodik. Az útmenti vízlefolyó árok tele van gazzal, szeméttel, és így nagy esőzés esetén a víz nemcsak az útpadkáról az agyagot, de az árokból a szemetet is ráhordja a keresztező vasúti sínekre. Ha a hordalék a váltók közé kerül, a szerkezet nem tud rendesen működni, és mindez a vonat kisiklásához vezethet. A probléma nincs megoldva azzal, hogy az útszakasz elejére kihelyeztek egy táblát: az útpadkára ráhajtani tilos. Kelemen János Gödöllő • Csak szerszám Csináld magad — egyre többet lehet hall.ani ezt a felhívást tévében, rádióban. Mi, Párnáz és környékének fiataljai is szívesen barkácsolnánk. De ehhez, sajnos, Budapestről kell beszerezni majdnem mindent. Szerszámok ugyan kaphatók a helyi vagy a szentendrei vasüzletben, de nyersanyagok nincsenek. Jó lenne, ha Pomázon vagy Szentendrén nyílna egy ezermesterbolt, ahol bőségesen állna a vásárlók rendelkezésére farostlemez, különféle léc, hulladékanyag. Ez már csak azért sem ártana, mert ezen a területen igen sok hétvégi ház épül, ahol szintén hasznos az ilyesmi. Nem kellemes a zsúfolt HÉV-en hozni az anyagot. Csere László Pomáz Szerkesztői üzenetek G. J.-né, Budapest, D. P.-né és A. L., Dunakeszi: A lapterjesztéssel kapcsolatos panaszaikat vizsgáljuk. Visszatérünk rájuk. K. I. Budakeszi: Jólestek kedves sorai, köszönjük. Sz. S.-né, Érdparkváros: Az idegenvezetők valóban sok helyen segítik a tájékozódást, egy-egy város, község múltjának, műemlékeinek és jelenlegi eredményeinek megismerését. G. F., Gyál: Hozzászólását eljuttattuk a cikk írójának. P. P. F.-né, Szentendre: Panasza jogos volt. Kérésünkre az illetékes Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat kicserélte a hibás árut. Az illetékeseké a szó Lapunk december 29-i számában Javuló szolgáltatás, rossz munkakörülmények címmel cikk jelent meg, melyre Hegyi Jánostól, a Biator. bágy és Vidéke ÁFÉSZ elnökétől kaptuk a következő választ : >*A cikk bírálta, hogy néhány ÁFÉSZ ipari szolgáltató tevékenységét milyen rossz munkahelyi körülmények között végzi. Szövetkezetünknek ipari szolgáltató tevékenysége nincs, csupán hagyományos tevékenységet végzünk. A cikk által említett biatorbágyi la- katosmühely szövetkezetünk belső karbantartóinak telephelye, ahol néhány munkagépen kívül szerszámokat és a program szerinti munkához szükséges anyagot tárolják. A cikk azon megállapításai, hogy a munkahely zsúfolt és a világítási vezetékek nem felelnek meg a szabványnak, helytállóak. A meglevő hiányosságok megszüntetésére a szükséges intézkedést megtettem.” Január 24-i Postabontásunkban Miért nem friss címmel levelet közöltünk Albert- irsa kenyérellátásával kapcsolatban. Erre Andó Antal, a Pest megyei Tanács III. számú Sütőipari Vállalatának igazgatója válaszolt: „A kedves levélíró véleményével csak részben érthetünk egyet, mert a három kilogrammos kenyér nem lett hiánycikk Albertir- sán: a kettős munkaszüneti napok előtti munkanapok kivételével mindennap hét kereskedelmi egységbe szállítunk belőle. Azzal viszont egyetértek, hogy a kiszállított mennyiség nem elég. Sajnos az igényeknek megfelelő nagyobb termelésre nincs lehetőségünk, ugyanis gépeink csak a két kilogrammos kenyerek sütését teszik lehetővé, így a kézzel készült három kilogrammos kenyereket csak kisebb mennyiségben tudjuk gyártani. Az igények még teljesebb kielégítése érdekében lehetőségeinket ismételten felülvizsgáltuk, és intézkedtem, hogy a helyi üzemünkben és boltegységünkben február elsejétől három kilogrammos kenyerek gyártását, illetve árusítását kezdjék meg, mert eddig a boltegységünkben vásárló kedves fogyasztók a három kilogrammos kenyeret nem igényelték. A Ceglédről szállított kenyér frisseségével kapcsolatos véleményre azt tudjuk válaszolni, hogy a kellő időben történő szállítás és a termelés még megfelelőbb ösz- szehangolására továbbra is törekszünk, de a legoptimálisabb helyzet csak 1977-re várható, mert akkor fejeződik be az egész község kenyér- és süteményellátását szolgáló sütőüzem építése.” Válasz az olvasónak A bony és a muzsika LEVÉLÍRÓNK, dr. Nagy Sándor budapesti lakos (V., Szent István körút 7.) alapo_ san ismeri Abony múltját és jelenlegi problémáit Mast leveléből csupán egy részletet idézünk, e néhány sor ugyanis nemcsak egyéni véleménye: „Az iskolai élet Abonyban fejlett, a tanulás manapság országos jelenség. Még az is helyeselhető, hogy Abonynak külön zeneiskolája van, de mindenképpen indokolatlan annak túlfejlesztése. Az ifjúságot ennél gyakorlatibb és általános műveltséget nyújtó tárgyakra kellene oktatni; ennek a tanításnak a község is több hasznát látná, mert az itt végzett fiatalok helyben maradhatnának, és nem a kétes értékű és impro_ duktív hangversenydobo- góra vágynának.” JOGOS-E, hogy olvasónk a „gyakorlatibb és általános műveltséget nyújtó tárgyakat”, feltehetően a természet- és társadalomtudományokat vagy esetleg más művészi ágakat előbbre helyezi a zenénél? Er_ re a kérdésre próbálunk választ adni, természetesen nem tévesztve szem elől az abonyi speciális helyzetet sem. Ismeretes, hogy a művészet legáltalánosabb tárgya megegyezik a tudományéval: mindkettő ugyanazt, a valóságot tükrözi vissza, méghozzá nem csupán a jelenségek ábrázolására korlátozva, hanem a lényeg, a lényeges összefüggések megragadását tűzve ki maga elé célul. Csak míg a tudomány a lényeget fogalmakban rögzíti, a művészet megjeleníti műalkotásokban. Mindez nem fogyatékossága a művészetnek, hanem jellegzetessége; a művészi és tudományos megismerés egymással egyenrangú. A ZENEBEN viszont a valóság nem jelenik meg olyan tárgyi konkrétságban, mint például a festészetben vagy a szobrászatban, a zene csupán különböző hangok sora —vetheti ellent az olvasó. Valóban: a zene a művészi tükrözésnek egy olyan sajátos módja, amely ugyan nem tárgyi oldaláról, de szintén a valóságot ábrázolja. Az egyes zenei hangok ugyanis önmagukban nem olyan gazdagok, mint az egyes tárgyak vagy emberek. Ellenben annyiféle kapcsolatba hozhatók egymással, hogy a különféle változatok révén bizonyos ponton már-már megközelítik a tárgyszerűség határát. A hangok minőségileg különbözők, jellegzetességüket a többiekhez viszonyítva fejtik ki. Ez tehát a zenei valóságkép tárgyszerűsége, amely abban különbözik más művészetektől, hogy a tárgyi mozzanatok nem önmagukban, hanem egymásra vonatkoztatásuk által meghatározottak. Mindez azonban éppen any- nyira előny, mint hátrány. Mivel a zene csak meghatározatlan tárgyiasságot jeleníthet meg. rendkívül alkalmas az ember belső világának ábrázolására. A muzsikában az emberi érzelmek folyamatként ielennek meg, és a teljes alkotásban bontakoznak ki igazán. Ügy is mondhatnánk, hogy a különféüe emberi érzelmek a művészeti ágak közül a zenében „élik ki” magukat igazán. TERMÉSZETESEN még hosszan lehetne elemezni a zene jelentőségét és szükségességét, most azonban csupán „nem alábbvalóságát” szerettük volna bizonyítani. Tanításában, megszerettetésében igen jelentős eredményeket vallhat magáénak a levélben említett abonyi zeneiskola, amely 1952-ben alakúit az ország első falusi zeneiskolájaként Kodály gondolata jegyében: „A zenét el kell vinni a legkisebb faluba, megismertetni és megszerettetni azokkal is, akiknek sem módjuk, sem lehetőségük nem volt eddig hozzá.” Két évvel ezelőtt az iskola, fennállásának 20. évfordulóját ünnepelve, megrendezte a falusi zeneiskolák első országos találkozóját. Abony kezdeményezésére kezdődött tavaly zeneiskolai tanárok és növendékek részére a Chopin-emlékverseny, melynek döntőire idén májusban szintén Abonyban került sor. Jelenleg a zeneiskolának összesen 36 tanára és 726 növendéke van. A megyében először Abonynak sikerült mindegyik kihelyezett osztályát kihelyezett tagozattá átszerveznie: ma már az „anyaiskola” helyett a helyi tanácsok teremtik meg a zenetanítás működési feltételeit Törteién, Jászkarajenőn, Cegléd- bercelen, Albertirsán, Tápió- bicskén, Tápiőszentmártonban. Nagykátán, Tápiószelén, Tá- piógyörgyén és Újszilváson (a tanárokról természetesen továbbra is az abonyi iskola gondoskodik). Széles a tanított szakok választéka is: előképző, hegedű, cselló, furulya, fuvola, klarinét, trombita, harsona, tuba, ütők. SZÍNVONALAS játékukkal a zeneiskolai tanárok nagy elismerést vívtak ki, a kétévenként megrendezett tanári kamarazenekari fesztiválokon, legutóbb 1972-ben Szekszár- don például egy igen ritka triófelállásban: zongora klarinét, cselló. A növendékek sem szégyenkezhetnek: zenekaruk olyan eredményesen szerepelt tavaly a Pest megyei zenekari fesztiválon, hogy ők képviselték a megyét az országos zenekari fesztiválon. A különféle úttörő és KISZ kulturális versenyeken az abonyi fiúk, lányok sikeres bemutatói tovább növelték a zenekedvelők táborát. S mindez egyáltalán nem baj! Arra vonatkozóan pedig, hogy a zeneiskolások mennyire „hűtlenek” Abonyhoz, egy adalék: azok a növendékek, aik a zeneisolát befejezve magasabb szinten is folytatják zenei tanulmányaikat, a diplomaszerzés után visszatérnek az abonyi zeneiskolába — tanítani, mint például Puskás Elvira hegedűtanár, Dévai János fuvolatanár vagy Varga György klarinéttanár. Dalos Gábor
