Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-07 / 31. szám

4 PEST UEGY *jZC(a+ttp 1914. FEBRUÁR 7., CSÜTÖRTÖK Uj müvek Veresegyházon Szabó Edit plasztikája a veresegyházi művelődési központban. POMÁZ KÖZMŰVELŐDÉSÉÉRT Klubok, könyvtár, úttörőszoba, tornaterem - egy épületben Pomáz közművelődése mind­inkább gazdagodik. Annak el­lenére, hogy művelődési, há­za nem tartozik a korszerű, a mai közművelődési igénye­ket kielégíteni tudó intézmé­nyek közé, programjai sokszí­nűek, vonzóak. A legkülön­bözőbb klubok, művészeti cso­portok, szakkörök és tanfo­lyamok között válogathatnak a művelődni, többet tudni vá­gyó pomáziak. Kevés művelődési ház mondhatja el, hogy fel­nőttklubjainak, szakkö­reinek iskolai megfelelője is működik a községben. A pomáziak így kívánnak szo­ros kapcsolatot teremteni a művelődési ház és az iskolák között. Céljuk világos: a ma diákjai holnap, holnapután a művelődési ház felnőtt látoga­tói lesznek. Ezt a célt szolgál­ja az a törekvés is, hogy a nyolcadik osztályok úttörőit mind gyakrabban meghívják a művelődési ház rendezvé­nyeire — ismerkedni és bele­szokni az ott folyó munkába. A közművelődés gyorsabb ütemű fejlesztése érdekében a község párt- és tanácsi ve­zetői azt az elvet vallják: épüliön inkább valamivel ke­vesebb járda, de teremtsük meg mielőbb a korszerűbb közművelődés feltételeit. Ezért is született olyan tanácsi ha- | I tározat a közelmúltban, hogy , i a fejlesztési alap nagy részét ! és a község valamennyi több- I letbevételét egy olyan épület- komplexum megépítésére kí- ! vánják fordítani, amelyben he­lyet kannának a klubok, a szakköri helyiségek, a könyv­tár, itt lenne az úttörőszoba, és itt létesülne tornaterem is a diákok részére. S hogy ne csupán tornatermi snortfog- lalkozásokra teremtődjék le­hetőség, az énület udvarán kü­lönböző sportpályákat is épí­tenének. Az épületkomplexum ter­vét a nagyközség tanácsa el- | készíttette a Pest megyei Ta­nácsi Tervező Irodánál, s ki­vitelezésére oil’anatnvP-'z négv és fél millió forint áll rendelkezésre. Megállapodás született a nagyközség üzemeivel, gaz­daságaival is: vállalták a többletköltségek fedezetét. Dicséretes törekvés a pomá- ziaké: külső segítség nélkül, a saját erejükből kívánják megoldani közművelődési gondjaikat. P. P. Baglyok — Szaibó Mária alkotása. Gárdos Katalin felvételei példás társadalmi összefogás­sal hozták létre a veresegyhá­ziak, s ügyeltek arra is, hogy az építészet teljesítménye után a kultúra más műfajai folytassák a nevelés segéd­szolgálatát. Az aulában Rem- sey Iván lendületes képe fo­gad kömíveslányokkal, mere­dő falakkal, zászlóval és ta­licskákkal. A hagyomány szerint a XVIII. században a soproni származású Fabricius József élete feláldozásával mentette ki az égő iskolából tanítvá­nyait, itt Veresegyházon. Nem­rég Mizser Pál sikeres vázla tot készített egy nagy méretű alkotáshoz, mely ezt a hajda' ni tüzet, egy elfelejtett ma­gyar pedagógus hősköltemé­nyét jeleníti a vörös képi drá­ma mozgalmasságában. Re­méljük, hogy hamarosan a ve­resegyházi iskolában üdvö­zölhetjük Mizser Pál méltó módon megoldott eszmejelző alkotását. Losonci Miklós SZEMÉLYTELEN ÉS SZEMÉLYES KAPCSOLATOK Ami írót és olvasót összeköt AZ IRODALOMHOZ leg­alább három kell: író, olvasó és ami őket összeköti, a könyv. Erről az összekötő láncszem­ről és a hármas kapcsolatról szól Robert Escarpit-nak, a bordeaux-i egyetem profesz- szorának a Gondolat kiadásá­ban — egy kötetben — meg­jelent két könyve, az Iroda- lomszociológia és A könyv forradalma. Mindkettő közérdeklődésre számot tartó munka, de — s ez nem rangsorolás kíván len­ni — szakmaibb címe ellené­re az első lesz az, ami az iro­dalom iránt cseppet is érdek­lődő olvasóknak izgalmas té­nyeket és szempontokat mond írókról, könyvekről, könyvki­adásról és — olvasókról. Oly­kor olyan tényeket, amelyeket inkább kuriózumnak érezhet, hiszen esetleg egy alaposabb irodalmi elemzésben lehet részszerepük, s itt voltakép­pen úgy jelentkeznek, mint mechanikus szociológiai meg­közelítések kritikái. Így a számottevő írók történelmi vagy területi gyakoriságáról adott ábrák vagy a szárma­zási és foglalkozási statiszti­kák. Máskor pedig talán le­hangoló képet kap az olvasó arra a benne bujkáló kérdés­re, hogy mennyi is a honorá­rium. Kiderül, hogy például egy kivételesen sikeres könyv megírásának esélyei a lottó­hoz hasonlíthatóan kicsik, de — nem hoznak annyit, mint egy nyeremény. A kuriózu­mon túl az írói mesterség a közzététel, tehát a könyvki­adás és -terjesztés felettébb érdekes kérdéseit tekinti át a szérző. A közönség különböző fajtáit vázolja, valamint az olvasás különféle indítékait. A könyv forradalma című munkájában, történelmi visz- szapi'llantás után, a világ könyvtermeléséről és a nagy csereáramlatokról ad tájékozta­tást, majd a jövő távlatait vá­zolja. Könyvét a magyar ol­vasó számára Köpeczi Béla zárótanulmánya teszi teljessé,-’est megye lendületes kul­turális fejlődése több helyen érződik. Ez általános és állan­dó erjedés jele, egyebek kö­zött, hogy az új képzőművé­szeti alkotások száma gyara­podott az elmúlt esztendők­ben, s ez művelődéspolitikai mozgékonyságra utal. Veresegyházon különösen szép példáit láthatjuk ennek. A Váci Mihály Művelődési Központban az érkezőt Szabó Edit jól sikerült plasztikája fogadja. A fekvő figura és a maszk találó társításában a Gyömrőn élő szobrászművész az élet és a színház drámáját közelíti, Hídvégi Valéria Csel­ló« nő című alkotása a zene boldogító világába vezet. A sort Dániel Kornél festmé­nye egészíti ki, ahol a Duna­kanyar változatos formái, a zebegényi este meghittsége tá­rulkozik fel. Az irodában Van- kóné Dudás Juli kedves táb­lája látható a következő ver­ses felirattal, mely a színek­be öltözött figurákhoz társul: Veresetryházán alakult a röpülj páva kör, a* esyik menyecske megy, a másik pedig jön. Az általános iskola előkert- Jében Szabó Mária Baglyok­at ábrázoló kőszobra áll. A bagoly a tudás szimbóluma, a növekvő értelemé, melyet a szobrász ezúttal családias ér­zelemmel egészít ki a nagy és kis bagoly összetartozó együttesével, s az iskola hiva­tása, munkája is kifejezésre jut a baglyocska szárnyra kelt alakjában. Az épületet A Monori Mezőgép Vállalat Ceglédi Gyáregysége íelvesz: hegesztő, lakatos, esztergályos és motorszerelő szakmunkásokat. .iiiiiiiiHiiiiiiiiiiiimmiiiiii Jelentkezés: Cegléd, Külső Kátai út. Nemzetközi hírnév Jelentkeztek Zebegény hírnevét tovább öregbíti az évente megrende­zésre kerülő képzőművészeti szabadiskola, amelyre Cseh­szlovákiából, az NSZK-ból, Kanadából és az USA-ból is érkeztek hallgatók. Az idén hetedik alkalommal nyitják meg a szabadiskolát, amely­Zebegénybe nek részvevőit kemping vár­ja. A hallgatók részére kirán­dulásokat is szerveznek. Bár a program csak nyáron zaj­lik, Székesfehérvárról, Gyulá­ról, Szegedről és Debrecenből már befutottak az első cso­portos jelentkezések. amely a mai hazai könyvkul­túráról ad képet S mintha csak az Escarpit könyvében felvázolt szocioló­giai szempont hármas egysé­gét — az írónak az olvasóval a könyv révén megvalósuló kapcsolatát •— egészítené ki egy negyedik szállal az MRT —Minerva kiadásában megje­lent Életem, emlékeim, talál­kozásaim című kötet! A könyv révén megvalósuló személyte­len kapcsolatot személyessé teszi. A különös az, hogy eze­ket a rádióban évek során át hallott vallomásokat, emléke­zéseket kézbe véve nem tud­ja letenni az olvasó. Sőt most mintha még érdekesebbek, kö­zelibbek lennének, a hallott hang emlékével fülünkben mintha személyes isme­rős szavait olvasnánk. írókét, költőkét, de mellettük színé­szekét, építészét, nyelvészét, tanárokét is. S így Escarpit könyve után kezébe véve ezt a gyűjteményt, alkalma van az olvasónak elgondolkozni, ha tetszik, az irodalomszocioló­gián, ha pontosabbak akarunk lenni, egy kultúra jelentős művelőinek, alkotóinak szere­pén a társadalomban, továbbá azon a nem kevésbé szocioló­giai jelenségen, amit e szerep betöltésében általában a könyv, ebben az esetben a rá­dió és sorozata jelent. A rádiónak e kötetet is összeválogató szerkesztője, Do­rogi Zsigmond nem csupán al­kotókra s ezzel alkotásaikra hívta fel a figyelmet, nyilván nem is csak ezt kívánta el­érni. Az emlékezések a kor­ról, a kortársakról, történe­lemről és művekről nemcsak tájékoztatnak, ha tetszik in­formálnak, hanem közösséget formálnak, mert a személyes szó hitelével osztják meg ve­lünk tapasztalataikat, azokból- eredő meggyőződésüket, kö­zösségi törekvésüket. Olyan emlékek tégláit kapjuk, ame­lyeknek többnyire megvan a „beépítésre” váró helye tuda­tunkban, gazdagítják, élmény- nyél dúsítják a közelebbi múlt ismeretvázát, olykor sémáit bennünk. Nyilván a régi gö­rögöknek Homérosz eposzai nem pusztán érdekes vagy szépen komponált művek vol­tak, hanem tudatuk közösségi alapja, emlékezetük közösségi meghosszabbítása. A MAI OLVASÖ valahogy így van ezekkel az emlékezé­sekkel. Igaz, ott vannak, ott lehetnek bőségesen polcán ko­runk „eposzai”, a könyvek, de ezek is megelevenednek a személyes élményektől. N. F. HETI FILMJEGYZET Pókháló Horváth Sándor (Csegei) és Avar István (Niklai) a Pókháló című film egyik jelenetében. Mi tagadás, nem finomko­dik, nem kezeli a felvetett sú­lyos problémákat szőr mentén ez az új magyar film, mely­nek forgatókönyvét saját kis­regényéből Galgóczi Erzsébet írta, s melyet Mihályfi Imre rendezett. Szókimondó, ke­mény, elgondolkoztató alko­tás a Pókháló; azzá teszi a társadalmi fontosságú mon­danivalója, s azzá teszi az al­kotók azon nyílt szándéka, hogy közéleti ihletésű, politi­záló filmet csináljanak. A kö­zönség egy szűkebb rétege, s a szakma egyes képviselői ugyan némi fintorgással te­kintenek az ilyen filmekre, de ettől az ilyen alkotások még nem vesztik el aktualitásukat és fontosságukat. Egyetlen filmművészet — így a ma­gyar sem — mondhat le arról, hogy lényeges, élő, mai társa­dalmi problémákról, azokat a művészet síkjára emelve, al­kotásokat készítsen. Az utób­bi egy-két évben szerencsére nálunk is készült számos olyan film, amely vállalta ezt a tár­sadalmi elkötelezettséget. A Pókháló ezt a sort folytatja, méghozzá igen jól, témája, mondanivalója igen alapos ismeretében, igazságai meg­győző megfogalmazásával. A film középpontjában egy összekuszált, érdekek, ügyes­kedések, fúrások és ellenfúrá­sok szövevényébe bonyolított korrupcióhistória áll. Decki Zsiga, a mezőháti tsz agronó- musa, néhány kosár friss ha­lat nem vezettet rá egy fu­varlevélre, mert a halakat „vezető elvtársak”, megyei, járási potentátok iránti „apró figyelmesség”-re szánta. A ki­pattanó ügy az összefonódott- ság, a sógorság-komaság, az elvtelen haverkodás, a kiski- rályoskodás és piti megtorlá­sok egész dzsungelére világít rá. A becsületes, de nem túl­ságosan ravasz tsz-elnök, Nik­lai, s a forrófejű, dühében el­vakult elnökhelyettes, Zsup- pán, belebuknak, belerokkan­nak ebbe a sötét históriába, s a film úgy ér véget, hogy sem­mi sincs tisztázva, semmi sincs lezárva, semmit sem intéztek el, s tulajdonképpen kétsé­ges, el lehet-e intézni ezt az ügyet, szét lehet-e tépni a pókhálót? Pontosabban: szét lehet-e tépni úgy, hogy nem semmisítjük meg azokat a pó­kokat, akik a maguk egyéni érdekei szerint értelmezik a demokratizmust, a szocialista közerkölcsöt, s így szövögetik tapadás, kellemetlen hálóikat itt és ott? A Pókháló — jó ér­zékkel — nem azt mondja, hogy íme, ilyen a mi közéle­tünk, hanem azt: íme, még mindig vannak ilyen szomo­rú, felháborító esetek, egye­sek még mindig játszhatják a kiskirályt. Kétségtelen: van ebben a filmben egy adag publiciszti­ka, s filmes eszközei sem min­dig a legkorszerűbbek. De úgy vélhetjük: a téma fontossága, a mondanivaló igaza és hite­lessége ez esetben lényege­sebb, mint a formai megvaló­sítás. (Nem azt mondva, per­sze, ezzel, hogy egy társadal­milag elkötelezett filmnek ele­ve gyengébbnek kell lennie művészileg — mert erről szó sincs, s a Pókháló esetében sincs szó róla.) Galgóczi Er­zsébet íróilag jól formálja meg alakjait, a konfliktusok fel­építéséhez is ért, és — annyi sikertelen megoldás után kü­lön öröm — a dialógusok is élőek, frissek. Mihályfi Imre pontosan és gondosan valósít­ja meg az írói elképzeléseket, és ehhez igen jó színészi ala­kítások egész sora nyújt se­gítséget. Avar István tsz-el- nöke, Koncz Gábor agronó- musa, Madaras József elnök­helyettese, Horváth Sándor Csegei „elvtárs”-a emelked­nek ki a népes szereplőgárdá­ból. Nekik is köszönhető, hogy a Pókháló érdekesen, szóki- mondóan vallhat a közéleti és a magánéleti erkölcs, érdek konfliktusairól. Macbeth Shakespeare talán legvére­sebb tragédiája, a skót he­gyek vad szépségű világában játszódó Macbeth több, mint egy, a trónra gyilkosság árán kerülő, s a trónon már csak további gyilkosságok soroza­ta segítségével megmaradni tudó ember története. A nagy brit drámaköltő egy elvaduló lélek, és egy őrületbe zuhanó asszony bámulatosan pontos pszichológiai rajzát írta meg Macbeth és felesége alakjá­ban. A tragédiából készült film — híre már megelőzte nálunk — mindezeket a vonásokat megragadja, és ábrázolja. Ro­man Polanski, a lengyel szár­mazású rendező, s forgató­könyvíró társa, Kennethy Ty­nan (kiváló drámatörténész és kritikus) úgy vitték át egy másik műfaj közegébe a Mac­beth Világát, hogy annak szin­te egyetlen fontos elemét sem hagyták el. Sőt: a modern film technikai eszközeivel és formanyelve, stílusa eredmé­nyeivel megtetézve mondják el újra a régi históriát. Eköz­ben nem fukarkodnak a vér­rel, a premierplánban végre­hajtott gyilkosságokkal, nem sajnálják az erőfeszítést, ha sokkolni, borzongatni kell a nézőt, s merész, olykor meg­hökkentő megoldásokhoz is folyamodnak, amikor Mac­beth láaas képzelődésének vi­lágát bemutatják, vagy Lady Macbeth holdkóros kísértetjá- rásáról tudósítanak. Mi több: el játszatják azt is, amit a dráma csak sugall: miután Macduff (kinek családját, gyerekeit Macbeth megölet­te) végez a véres zsarnokkal, Malcolm, a Macbeth által meggyilkolt Duncan király nagyobbik fia kerül a trónra. S az éjszaka leple alatt most Donalbain, Malcolm testvére megy el a boszorkányokhoz jóslatért, tanácsért. Kezdődik minden elölről... A film rendkívül hatásos alkotás — de helyenkénti von- taiottsága itt-ott inkább unal­mat teremt feszültség helyett. Macbeth és Lady Macbeth szerepében két egészen kiváló alakítással ajándékoz meg Jón Fi:.eh és Francesca Annis. Messze van az ég Csehszlovák film az első világháború utáni évek falusi v' zonyairól, egy — Gárdonyi Géza A lámpás című regényé­nek hősére hasonlító sorsú — tanító élettörténetébe ágyaz­va. Emberséggel, helyenként költői erővel megcsinált alko­tás. Rendezője Jan Lackó. Takács István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom