Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-28 / 49. szám

1974. FEBRUAR 28., CSÜTÖRTÖK "‘‘sMriap 5 „Célunk: u megelőzés” Äz ellenőrző biz Eredményes esztendő a dobosi Szikra Tsz-ben Párizs-Brüsszel—Becs—Budapest—Nagykáta— Lökösháza—Bukarest Már az idén, 1 évvel a határidő élt befejezik a vasútvonal villamosítását Imporlcsőkkentés A Phylaxia hozza wrgamnba A magyar mezőgazdaság a f ehérj etaKarmány ok jelentős részét importálja. Az Import csökkentésére fehérjegyártó bázist alakítanak ki Zalában, a Zalaegerszeg közelében le­vő zalaháshágyi és bagodvi- tenyédi termelőszövetkezet vállalkozásában. A mintegy 170 millió forin­tos költséggel épülő gyár két részből áll majd és két ütem­ben valósul meg. A beruházási terv szerint a gyár első része 1975 vé­gére elkészül. Ebben a gyárrészlegben szó- jaliszt és savósűrítmeny keve­rékéből állítanak elő magas fehérje tartalmú koncéntrá- tumot. Az üzem naponta 6 tonna savósűrítményt és 15 tonna szójalisztet dolgoz fel. Előzetes számítások sze­rint évente 4500 tonna tej­porpótló fehérjét állíta­nak elő. A második szakaszban — 1976— 77-ben — felépülő gyár­rész növényi eredetű fehérjét gyárt. A nyersanyag a lucerna lesz. A fehérjegyár első szakasza 1975-ben, a teljes gyár pedig 1977- ben kezdi meg működé­sét. Az előállított fehérjét a Phylaxia hozza forgalomba. Felújítják a híres szőlőt Megújul Tokaj-Hegyalja egyik leghíresebb szőlőskert­je, a tarcali Szarvas-szőlő. Az 1972-ben megkezdett munká­latok első üteme e hét elején fejeződött be. A Tiszántúli Ta­lajjavító és Talajvédelmi Vál­lalat dolgozói együttesen ki­lenc hektár területen 37, gépi művelésre alkalmas teraszt alakítottak ki a híres borvi­dék legjobb nedűit termő domboldalban. Betelepítésük a tavasszal kezdődik meg. A munkálatok második ütemé­ben tíz hektáron 49 teraszt képeznek ki. A teraszok átla­gos hossza 200 méter, széles­sége pedig 4 és 40 méter kö­zött váltakozik. A teraszok megközelítésére három kilo­méter szilárd burkolatú út is épül. A Szarvas-szőlő most felújításra kerülő részein a századfordulón pusztultak ki a tőkék. — Nőtt a balesetek száma. A Csepel Autógyárban, míg 1971- ben 801 baleset történt, 1972- ben csak 386. A tavalyi statisztika azonban újabb emelkedést mutat: 726 üze­mi baleset történt a tízezer dolgozót foglalkoztató nagy- vállalatnál. Ami még ag­gasztóbb — nőtt a súlyosabb sérülések aránya is. Most már legfeljebb sereg­hajtónak vain még hátra né­hány tsz-zárszámadó közgyű­lés. De akár lezajlott, akár még csak ezután tartják meg, mindegyik napirendjén ott szerepel az ellenőrző bizottság jelentése. „A tsz-demokrácia egyik pillére ez a bizottság. Már ahol működése nem me­rül ki csupán évenként egyszer a közigyűlésnek megtett for­mai jelentésben. Mert valljuk be, nem egy tsz ellenőrző bi­zottsága sokkal többet ennél nem tesz. Tizedszer — De ahol ilyen az ellen­őrző bizottság, ott olyan lehet a zárszámadás is — vélekedik efelől Lovestyán István, a da- basi Szikra Tsz öt főből álló ellenőrző bizottságának elnöke, aki az idén megtartott zár­számadáskor tizedszer terjesz­tette be a bizottság jelentését. — A bizottság munkája szüntelen — mondja —, de az első nagyobb szabású ellenőr­zést minden esztendő elején tartjuk. Az előző év mérlegét, a zárszámadás helyességét vizsgáljuk. Év vége táján pe­dig ott vagyunk a leltározás­nál. Számba venni az istállóban a teheneket, vagy feljegyezni a magtárban lemért kukorica sú­lyát, ahhoz nem kell magasabb iskolai végzettség. De a mérleg helyességét megállapítani bi­zony nehéz tudomány — mon­dom. Lovestyán István behív a szomszéd szobából egy fiatal­embert. Megelőzés — Van ám vizsgázott köny­velőnk is az ellenőrző bizott­ságban. — Észrevenni a mérlegben esetleg elrejtett hibákat, szak­értelem nélkül valóban nem lehet — magyarázza Kovács Pál, aki mindössze négy éve tagja a Szikrának és két éve az ellenőrző bizottságnak, sőt ta­valy óta belső ellenőr. Ilyen állást, egyelőre csak néhány termelőszövetkezetben szervez­tek, holott több száz ember vagyonára és annyi minden szabály betartására kell vi­gyázni. — Egyébként nemcsak a zárszámadáskor, hanem év közben is gyakran tartunk el­lenőrző vizsgálatot a könyve­lésben. Tévedésből, feledé- kenységből eredő apróbb hi­bát néha találunk ... — Csakhogy — teszi hozzá Lovestyán István — a jókor meglelt kis hiba nem nőhet nagyra, kijavítják, mielőtt még kár szármázhatnia belőle. A mi célunk a megelőzés. Az ellenőrző bizottság elnö­ke különben növényvédő a tsz- ben. Nem volt már fiatal em­ber, amikor e képesítést tanu­lás árán megszerezte. De még most sem látszik meg rajta, hogy 62 esztendős. Pedig kora fiatalságától keményen dolgo­zott, a dabasi határ sovány földjén. Jó gazda volt a ma­gáéban, hogyne lenne most jó gazdája a közösnek. Az új idők szavát megértette, már 1952- betn alapítója és elnöke lett az Előre Termelőszövetkezeti Csoportnak. 1961-ben aztán tagtársai közül legjobban szor­galmazta az egyesülést a Szik­ra Tsz-szel. Eredményesen Négyoldalas nyomtatványt vesz elő, a Szikra zárszámadá­si jelentését. Abból idézi: — A tiszta vagyonunk 63 millió 189 ezer forint, négy éve még csak 36 millió 196 ezer forint volt. Nyeresé­günk pedig még nagyobbat nőtt. 1970-ben 3 millió 186 ezer forintot tett ki, most 9 millió 100 ezret. Néhány napja a zár­számadó közgyűlésen, amikor vezetőségváiasztás is volt, immár negyedszer meg is vá­lasztottuk Herczegh Józsefet elnöknek. S hogy a gazdaság eredmé­nyes jó munkájában mi szere­pe van az ellenőrző bizottság­nak? összegszerűen nehéz lenne megmondani, de hogy szerepük van benne, az kide­rül az idei első ülésükről fel­vett jegyzőkönyvből. Beszámolnak róla, hogy ta­valy, az év utolsó negyedében megvizsgálták a három nö­vénytermesztési üzemegységet és csak a III. egységben nem találtak megjegyezni valót. Megállapították, hogy az ál­latállomány növekedése na­gyobb a tervezettnél, észrevé­telezi azonban a bizottság, hosy nagyobb az elhullás is. Tavaly összesen 21 jószág pusztult el, közte tizenkét bor­jú „... ezt az ágazatot 1974-ben kívánatos fokozottabban ellen­őrizni” — olvasható a jegyző­könyvben. Meg az is, hogy szi­gorú intézkedések megtételére kérik fel a tsz elnökét. Sokoldalúan — Kívánságunk sohasem falrahányt borsó, az intézke­désekét mindig megteszik. Az asztalosüzemet múltkoriban túlzsúfoltnak találtuk, a vil­lanyvezeték sem volt egészen rendben. Jelzésünk után gyor­san intézkedtek. A forgács és fahulladék kezelése viszont még most sem volt tűzrendé­szet!' szempontból teljesen ki­fogástalan. A Monori Mezőgép Vállalat Ceglédi Gyáregysége felvesz: hegesztő, lakatos, esztergályos és motorszerelő szakmunkásokat. V////////////////AÍT// Jelentkezés: Cegléd. Külső Kátai út. A tűzrendészet! szabályok betartásának ellenőrzése hoz­zátartozik a társadalmi tulaj­don védelméhez. Megvizsgálta azonban a bizottság minden üzemegységben a balesetelhá­rítási szabályok betartását is. Kifogásolnivalót csak az erő­gépközpontban talált, hiány­zott némelyik munkagépről a szükséges védőberendezés. S végül egy javaslat: az állami gazdasághoz és az ipari nagy­üzemekhez hasonlóan vezessék be a tsz-ben is a rendszeres alkoholszondázást a traktorve­zetőknél. — Nálunk igazán nagy hi­bát még sohasem találtunk ed­dig. Viszont, ahogy mondani szokás: hiba mindig volt, van és lesz is. Az ellenőrző bizott­ság pedig arra való, hogy nyis­sa ki jól a szemét mindig — mondja Lovestyán István, A Szolnok—Lökösháza kö­zötti vasútvonal villamosításá­nak meggyorsításáról szóló szocialista szerződést írt alá szerdán Szegeden a MÁV Sze­gedi Igazgatósága, a MÁV Villamos Felsővezeték Építési Főnöksége, a Szegedi Posta- igazgatóság valamint a mun­kában közreműködő szlovák vasútvillamosítási cég, az Elektricace Zeleznie Praha. Az említett vasútvonal korszerűsítése európai je­lentőségű, hiszen ez a vonal fontos sza­kasza a Párizs, illetve a Brüsz- szel—Becs—Budapest— Nagykáta—Lökösháza—Bu­karest vasútvonalnak, amely­nek villamosítását nemzetközi egyezmények írják elő. A munka befejezése után meg­gyorsul a nemzetközi export­import és a tranzitforgalom. A kivitelezés 1972 novemberé­ben kezdődött. Az eredeti terv szerint a mintegy félmilliárd forint értékű munkát 1975 vé­géig kellett volna befejezni. A tranzitforgalom gyorsítása azonban valamennyi szocialis­ta ország számára annyira fontos, hogy — miként la­punkban mór megírtuk — a Nemzetközi Beruházási Bank külön hitelt nyújtott a villamosítási program ha­táridejének lerövidítése érdekében. A vonal villamosítása Mező-' túrig készen van. Ezen a sza­kaszon már befejezték a ve­zetékek feszültségpróbáit is. A felsővezetéket jelenleg Mező­túr—Nagy lapos állomások kö­zött szerelik. Az országhatárig tartó tel­jes villamosítási munkát — a nemzetközi összefogás, illetve az építők szocialista munka- vállalásának eredményeként — egy évvel a tervezett határ­idő előtt, ez év december 1-re befejezik. AZ AUTOKER AJÁNLÁSA \ SKODA ÉS TRABANT AUTÓK T01AJMAK: Pontos és szakszerű felvilágosítást kapnak, ha közvetlenül kiskereskedelmi szaküzleteinkhez fordulnak tájékoztatásért. SKODA ALKATRÉSZ-SZAKÜZLET: IX., Ráday u. 31. Telefon: 457—358 TRABANT ALKATRÉSZ-SZAKÜZLET: IX., Ráday u. 31. Telefon: 186—769 Szokoly Endre GOMBO PÁL: ...ZAT Gyalázat M egszokta, hogy kívülről nézze ma­gát. Tetszett neki a látvány: ott ül, íróasztali lámpája fénykörében, ez az íróasztal reprezentatív, a lámpa is tiszteletgerjesztő. Leginkább azonban sa­játmaga tetszett magának, házikabátban is fegyelmezett külseje fegyelmezett belsőt ta­kar: céltudatos, sikeres ember, látszik rajta. Újra átgondolta, amit írni készült. Egy pillanatra megrázkódott a gondolattól, hogy majdnem hibázott, pedig nem szabad hibáz­nia. Volt mércéje. Azóta a nagyszerű pilla­nat óta tényleg nagyszerűnek érezte, hatal­mas tettnek,. amikor miként III. Richard el­határozta, hogy gazember lesz, úgy ő azt, hogy tekintélyes, sikeres, csak az eszére hall­gat. Akkor alakította ki viselkedésmodelljét — magában is így nevezte. Ez a modell, bi­zonyos mozgást megengedve köztük, két cso­portra osztotta az embereket: jelentősekre, akik használhatnak, vagy árthatnak — és nyájemberekre, birkákra. Az első csoporttal törődnie 'kell, fel kell ismernie „elvárásai­kat”, kellő helyeken megjelenni, kellő tájé­kozottságot szerezni, hogy kellő ismeretek birtokában úgy ítélhessen, hogy őt kedve­zően ítéljék meg. A nyájat, és leginkább azokat, akik közéjük süllyednek le, el kell kerülni, mint a nyomort. Mindez persze ke­ménységet kíván. Dolgozni kell, hogy tudo­mányos státust szerezzen, ami sebezhetet- lenné teszi. Fegyelmezni és ellenőrizni ön­magát, hétszer mérni, míg egyszer vág. Most majdnem hibázott. Nem a filmkriti­kával, ott biztosra ment. Hanem az öregedő író művével. Ügy gondolta, hogy a kiadó nem jelentette volna meg, ha nem várna dicséretet. De szerencsére hétszer mért. Tá­jékoztatták őt a háttérről, egy olyan valaki akkori támogatásáról, aki ma már egyálta­lán nem valaki. Jobb is így: egy dicséret, egy bírálat, szép egyensúly. Átnézte jegyzeteit. „A rendezői filmet ma divat támadni. A divat azonban nem szeg­heti útját az új méltánylásának. Ez a film nem kevesebbet ad nekünk, mint az indi­viduum totalitását, a nembéli emberkép megkomponálását egy olyan horizonton, amely az impresszió és expresszív között hullámzik.” Ez jó összefoglalás. És isen, a „csiszolt törmelékek” — ez stiláris erőt hor­doz ... A másik jegyzetben ott rejlett a fel­fokozott ingerültség a majdnem elkövetett hiba miatt. „A konfliktus láttatása eltökélt­séget kíván — ha ez nincs meg, a felemás­ság nívó alá süllyeszti a stílust, sőt magát az alkotót is . . Az a komplex szemlélet szen­ved itt csorbát, amely annál inkább kate­gorikus imperativus, mennél realitásba mar- kolóbb a téma." Most már gyorsan írt, fegyelmezett ütem­ben És amikor befejezte, maga előtt látta a cikket, föléírva nevét, azt kiharcolta, hogy az ő nevét a kritikái fölé írják. Aki őt kívülről látta volna, azt mondta volna: en­nek a nyúzott malacképű kritikusnak jó kedve van. Na nem azért, mintha mosoly­gott volna, vagv pláne széles vigyorra vonta volna nagyképűre formált ábrázatát — hogy is mondta Napóleon: az ember harminc éves kora után felelős az arcáért —, hanem azért, mert elégedetten feszített, győzelem- ittasan. mint aki pontosan odaütött, ahová elhatározta. Igen. ió kedve volt. De ez elromlott, ami­kor beült a kocsijába és hiába akarta be­gyújtani. még hangot sem adott. A hibát sem találta meg. pedig az idő sürgette. Most mehet autóbuszon, tolonghat a nyáj között. Eev pillanatra megint látta magát: dühöng, mint egy takarítónő, ha sok a pi­szok. Fegvelmezett kifeiezóst erőltetett ma­gára és elindult a megálló felé. Ä buszra várnia kellett, mellette egy anya myavalygott a kölykével; mikor végre jött a 12-es, még előre is kellett engednie. Bent tumultus, mint ilyenkor mindig. A gyerekes anyának átadtak egy helyet, ő alig tudott kapaszkodni. Az a fiatalember, aki átadta a helyét, meglökte őt. Fegyelmezte magát, nem szólt semmit, csak elsápadt. A düh remeg- tette és arra gondolt, hogy ezek mind hol­nap is így utaznak, ő nem; ő holnap egy fogadásra megy, ahova ezek nem mehetnek. És hogy táplálja felsőbbrendűségi érzését, magában recitálta: „Odi profanum vulgus et arceo.” Az ellenőrt nem vette észre, csak amikor már kérte a bérletet, vagy a jegyet. Civil el­lenőr volt, fiatal nő, karszalaggal. Nem, nem volt jegye, arról elfelejtkezett. Azt mondta magának: „Most nyugodtnak kell lenni, fölé­nyesnek”, de azt mondta hangosan: „Még je­gyet kérnek, maguknak kellene fizetni, ami­ért így utaztatják az embereket.” Igen, az in­gerültsége tört így ki, és egy pillanatra azt hitte, hogy nem is baj, néhány utas egyetér­tőén nézett felé. A nő azonban erre nem is válaszolt, csak újra mondta, ezúttal hango­sabban: „Bérletet vagy jegyet kérek. Tessék felmutatni.” Most már többen figyeltek oda, és az együttérzés mintha eltűnt volna. Időt kell nyerni, gondolta magában, és azt mondta: „Várjon, megkeresem.” És kényelmetlen test­helyzetében lassan, kínosan úgy tett, mintha kereste volna. Az emberek most már leple­zetlen gúnnyal figyelték — láttak ők már ilyent. Szükségét érezte, hogy méltóságát helyreállítsa, és azt mondta: „Lerobbant az autóm, nem szoktam meg, hogy jegyet lyu­kasszak.” Rögtön észrevette, hogy hibázott. A légkör ellenséges lett és az ellenőrnő így szólt: „Ha nincs jegye, kérem, fizesse ki a bünte­tést.” Ebben a pillanatban mintha rászakadt volna az ég: úristen, a pénztárcáját a kocsi­ban hagyta; hogy vezetés közben ne nyomja, a kesztyűtartóba szokta tenni, most elfelej­tette kivenni. Forró düh öntötte el, minden iránt, a tömeg iránt, a balszerencséje iránt, leginkább a hidegen udvarias kis birka­nő iránt. — Ne tartson fel, leszállók! — kiáltotta és már csörtetni is kezdett az ajtó felé. De ket­ten is útját állták: egy egyenruhás férfi­ellenőr, aki hátulról jött oda, a szóváltásra, és a fiatalember, aki az imént átadta a he­lyét az anyának, aztán meglökte őt. A fiatal­ember megragadta a karját, az ellenőr meg azt mondta: „Leszállhat, de rendőrt hívunk.” Teljesen elvesztette az önuralmát. — Engedjen, maga birka! — kiáltotta. — Maga a birka, és ezért felelni fog! — mondta az ellenőr, és most már az utasok is felháborodtak. Gúnyos és becsmérlő meg­jegyzések kísérték, amint nem leszállt — le­szállították, az ellenőr, meg a fiatalember. Ez a November 7. téren történt, sok utas is leszállt, néhányan ottmaradtak, várták a végkifejletet, egyben őrizték, amíg jön a rendőr. Ö előbb hallgatagon állt, sápadtan, dúltan aztán, mint aki elvesztette az eszét, ordítozni kezdett, hogy majd ő megmutatja, hogy nem tudják, kivel van dolguk. Ekkor jött éppen a rendőr és azt mondta: „Rögtön megtudjuk, kivel van dolgunk. Kérem a sze­mélyi igazolványát.” Persze azt is a tárcában hagyta és szégyen­szemre a rendőr az őrszobára kísérte. Mikor végre telefonon igazolta őt a szerkesztőség és elengedték, udvariasan figyelmeztetve, hogy mindig hordja magánál a személyi igazolvá­nyát. hogy fizesse meg a büntetéspénzt, sőt még arra is figyelmeztették, hogy máskor ne veszítse el a fejét és ne sértegesse az ellen­őröket, azok hatósági személyek, most örül­jön, hogy nem jelentették fel emiatt — ak­kor szédülten távozott. — Ilyen gyalázat, ilyen gyalázat — mo­tyogta magában. Nem a kritikáira gondolt, amiket hideg ésszel írt, csak az iménti jelenetre, amelyet később munkában megfáradt idegeivel in­dokolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom