Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-26 / 47. szám

4 res r *it(. KJCivlap 1974. FEBRUÄR 26., KEDD KÖLCSÖNÖS TV-ADÁSOK A következő hónapokban Moszkvában, Pozsonyban és Varsóban rendezik meg a Ma­gyar Televízió estjét. Buda­pesten márciusban az olasz televízió mutatkozik be a ma­gyar nézőknek. Tavasszal tart­ják a csehszlovák televízió estjét is. Pengtek a gitárok Budaörsön Itt ls teljes hangerővel [ pengtek a gitárok, szplt a dob, I búgott az orgona, sokszor nyomták el a hangszerek az éneket. Miben különbözött mégis a budaörsi Jókai Mór TV-FIGYELŐ A monori példa, tígy lát­szik — s örvendetes —, hogy most már A Hét egyetlen műso­ra sem múlik el Pest megyei ri­port nélkül. Most vasárnap a híres és lapunkból is jól ismert monori példáról hallottunk, a gyorsan épült tornateremről, amelyet a községben az Egy üzem — egy iskola mozgalom keretében társadalmi összefo­gással hoztak létre. A munka tanulságait Guba Pál, a járá­si pártbizottság első titkára foglalta össze a riportban, hangsúlyozva, hogy a monori tornaterem csak kezdete volt egy akciónak. Két-három éven belül a járás más községeiben is épülnek majd tornatermek hasonló módon. Űrprobléma, földi játék. Kuczka Péter, a tudományos- fantasztikus irodalom legran­gosabb hazai propagátora: cikkeket, tanulmányokat ír e tárgyban, fordít, köteteket ál­lít össze és szerkeszti a műfaj első magyar folyóiratát, a Ga­laktikát. Régóta várható hát, hogy e sok tanulmányjellegű munka után az író egyszer- csak eredeti sci-fi-darabbal je­lentkezik a képernyőn, végié­re is ahogyan valaha Rómá­ba, ma a televízióba vezet minden út. A jelentkezés meg­történt: vasárnap este Rejté­lyes égitest címmel láthattuk az író új tévéjátékát. Kuczka műve egy titokzatos, kozmikus üzenet megfejtése körüli izgalmakra épül. Az üzenet egy másik világból ér­kezett. A Rejtélyes égitest tu­dományos problematikája te­hát az a régóta, ismert kér­dés: létezik-e másik világ, és ha igen, hogyan léphetünk ve­le kapcsolatba. Kuczka azonban nem a tu­domány, nem a filozófia felől közeledik a választott problé­ma felé, mint vérbeli sci-fi- írótól várnánk. A dolognak ez a része mintha nem is érde­kelné: megoldásai — enyhén szólva — erősen leegyszerűsí­tettek. A Rejtélyes égitest ked­ves, mulatságos, jó humorú, ironikus játék földi, sőt, pes­ti emberekről. Talán vígjáték, ám ez roppant bizonytalan. Nem mintha a tárgy nem tűr­né ezt a hangvételt, inkább a konkrét anyagtól idegen. De a sci-fi-problematika itt min­denképpen csak ürügy ahhoz, hogy az író „jókat” mondhas­son mai emberekről és helyze­tekről. A szórakozni akarókat mind­ez természetesen egy cseppet sem zavarta. Jót mulattak a játék váratlan fordulatain, kamaszos, diákos ötletein, Ve- sálius kukából készült készsé­ges robotemberén például, és a többi, tényleg ügyes, erede­ti megoldáson. Nemere László rendezése a végsőkig kihasználta az anyag­ban rejlő „földi” lehetősége­ket, akárcsak Básti Lajos, a nagyhangú professzor, Káldi Nóra, az állandóan nyüzsgő új­ságírónő és Sinkó László, a nőkért lelkesedő tudós szere­pében. Ö. L művelődési házban szombat este megrendezett Pest megyei popfesztivál a többitől? Ab­ban. hogy a fellépő amatőr együttesek kizárólag saját da­lokat adtaik elő. Elsőként a zsámbéki CH együttest hallottuk, amely az immár klasszikussá váltbeat- összeállitásban játszott: szóló-, ritmus- és basszusgitár, orgo­na, dob. A nyitó Sivatagi vándordal szövegéből a címen kívül sajnos semmit sem ér­tettünk, a zene élénk ritmusa azonban kezdetnek nem volt rossz. Ezt az est egyik leg­hangulatosabb száma követ­te: a Meddig. Szerelmes vá­gyakozás líirad dalban: a ha­gyományos könnyűzene eré­nyeit — visszatérő szerkezet, melódiacentrikusstág — ültet­ték eredményesen beatibe a szerzők. A harmadik szám, a Jimi Hendrix emlékére első­sorban tartalmas versével tűnt ki, melyhez a zene a sok ismétlődés miatt kicsit el- nyújtottan hatott. A Későre jár ha címében nem is, bon­tott akkordjaival nagyon em­lékeztetett a jó- tíz évvel ez­előtti angol világsikerre, a Felkelő nap házára. Az együt­tes az élénk táncritmusú Egy édes álom-mai búcsúzott. Budapesti gárdának ne­vezte magát, bár Pest megyei tagokat is felvonultatott a Gaz 69 együttes — sajnos nem sok sikerrel. Az időt- meste­rien tudták húzni, némi logi­káival összerakott afckordsoro- zatök unalmas ismételgetésé­vel, de az ilyen számokat túl­zás saját szerzeménynek ne­vezni. Nem lényeges című számuk végénél a címhez tar­tották magukat: úgy látszott, nem fontos egyszerre befejez­ni a dalt. Maglódról jött a Velocipéd RT együttes. Tagjai az erős, olykor kegyetlen hangzású, vad beat képviselői. Kitűnt Jórend Tibor magával sodró, lázas (a szó szoros értelmében is: betegen jött el!) éneke és blockflőte játéka, Fehér Zol­tán szólogitározása a Fehér karácsony című számban, melyben indokolt volt a pá­ros és páratlan ütem váltako­zása. Mindez a Kis fekete ku­tya című szerzeményben már öncélú technikai fitogtatássá vált. A Lámpafényben vi­szont a zenei kifejező eszköz éppen ellenkezőjét mutatta a tartalomnak: idealizált. Szünet után a dunaha­raszti Tarjányi Béla lépett a közönség elé 12 húros gitárjá­val. Az Elmondhatom című szerzeményének igen egysze­rű rím- és dallamképlete után a Dal a lány kezéből kiröp­pent madárhoz-beun túl nehéz feladatot vállalt: nem győzte a népi ihletésű dal hangterje­delmét. Kitűnő protest-son-g volt a Chile 1973 szeptember, és hasonlóan jól sikerült Kiss József Anyaszív című költe­ményének megzenésítése. Befejezésül a házigazda, a budaörsi Jeep együttes ját­szott. Átlagos életkoruk 17 év, és ez is magyarázza zenei ki­forratlanságukat. Ha az együt­tes megtalálja egyéni stílusát, még sokra viheti. Összegezve: feltétlen hasznosnak mondható ez a szemle, melynek szervezésé­ben jelentős szerepet vállalt a Fest megyei Népművelési Ta­nácsadó zenei szakreferense, dr. Kelemen Endre, aki szel­lemes műsorközlőként is be­mutatkozott. Az együttesekbe vetett bizalom pedig nem volt alaptalan: bár akadtak kevés­bé sikerült zenei és szöveg- megoldások is, a bemutató azt bizonyította, hogy a beat és a polbeat lehet jó és hasznos műfaj, ha a fiatalok életérzé­sét kifejezve olyan kérdések­ről szól, amelyek ifjúságunkat a legszemélyesebben érintik. Dalos Gábor Szóljatok játszók, regölők Az érdiek vitték el a pálmát Vasárnap délelőtt a monori József Attila Gimnáziumban rendezték meg a Szóljatok játszók, regölők Pest megyei döntőjét. A Magyar Rádió if­júsági osztálya és a Művelő­désügyi Minisztérium által ki­írt irodalmi versenyen hat együttes mutatta be műsorát. A ceglédi Kossuth gimnázium irodalmi színpada, az érdi gimnázium irodalmi színpa­da, a Budai Járási Művelő­dési Központ érdi bukovinai székely pávaköre, a kemencei művelődési ház népi együtte­se, a nagykőrösi Arany János gimnázium irodalmi színpa­da és a százhalombattai Ba­rátság Művelődési Ház iro­dalmi színpada. Két területi döntő előzte meg a monori megyei dön­tőt. Az elmúlt hetekben Túrán és Albertirsán tizenhat együt­tes mutatta be műsorát és hat került a vasárnapi program­ba. Vésel Antal, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztá­lyának munkatársa köszön­tötte a résztvevőket, majd el­sőként a ceglédi gimnázium irodalmi színpada mutatkozott be, amely meseadaptációt dolgozott fel. őket követte az érdi gimnázium együttese Mol­nár Anna balladájával, amit szuggesatív erővel mutattak be, kitűnő rendezésben. Majd ismét érdi csoport lépett do­bogóra: a bukovinai székely pávakör, saját gyűjtésű da­lokból összeállított műsorral, A második részben a Nagy­kőrösi Arany János gimná­zium irodalmi színpada A piros cső című darabot adta elő. Ezután a százhalombattai Barátság Művelődési Ház együttesének Levelek az első világháborúból című műsora következett. Végül a kemencei művelődési ház népi együt­tese. A zsűri hosszas tanácskozás után hozta meg döntését: első helyen a bukovinai székely pávakör végzett (a képen), a második helyet az érdi gim­názium kapta, harmadik a százhalombattai együttes lett. A kemencei, nagykőrösi és ceglédi együttest is díjazták. Koppány György SZÍNHÁZI estek / / ÖNMA GVK BÍRÁI ^ma ^cmu^a a Déryné Színházban Fiatalok jelenete. Száva (BasilMes Barna), Kalinlka (Tärök Sarolta) és Száva barátja (N. Szabó Sándor). Szovjet, román, jugoszláv, német és cseh drámákkal még csak találkozhatunk színpad­jainkon, bár nagyon ritkán, esetlegesen és véletlensze­rűen, láthatólag átgondolt terv nélkül. De a bolgár drá­ma — pedig operaszínpaduk­kal, érdekes módon, igen szo­ros és állandó a kapcsolatunk —, úgy tetszik, távolabb áll tőlünk; mint akár a földrajzi­lag és szellemileg is jóval messzebb eső India és Japán színházkultúrája. Bolgár drá­ma magyar színpadon olyan ritka, mint a fehér holló. Ezért is figyelemre méltó az országjáró Déryné Színház legutóbbi vállalkozása. Gaz­dag és színes repertoárját bol­gár szerző színművével bő­vítette a napokban a színház: bemutatta a nálunk még is­meretlen Koljo Georgien ön­maguk bírái című izgalmas drámáját. A kétszeresen is ősbemutatónak számító kezde­ményezés, hiszen író és dráma egyaránt most jelentkezett először mdgyar színpadon, nemcsak pionír-jellege miatt kivételes esemény színházi életünkben. Koljo Georgiev drámája tartalmát tekintve is közel áll hozzánk. A drá­mából egyebek közt az is ki­derül, hogy Bulgáriában ha­sonló, mondhatjuk úgy is, azonos gondok, problémák foglalkoztatják a társadalmat —, és ennek következtében az írókat is, mint nálunk. Bi­zonyos természetes különb­ségeket nem számítva a darab akár Magyarországon is szü­lethetett volna. Már önmagában ezért ér­demes lenne színházainknak egy kissé alaposabban körül­nézniük a bolgár dráma há- zatáján. Annyira legalább ezt a világot is illenék ismer­nünk, mint a Nyugat bulvár- darabjait. Reméljük, a Dé­ryné Színház úttörő vállal­kozása nem az utolsó, hanem az első kísérlet e nemben. Georgiev darabját otthon, Bulgáriában több színház rendkívüli sikerrel játssza. Mint a magyar ősbemutatón meggyőződhettünk róla: nem véletlenül. A diráma fontos, eleven, égető és aktuális kér­déseket boncol. A középpont­ban a forradalmiság mai kér­dései állnak. Mit jelent és hogyan kell ma forradalmár­nak lenni? Hogyan lehetünk hűek a forradalmi, szocia­lista örökséghez? Azokhoz a hősökhöz, akik annak idején életüket áldozták a szabad­ságért, a felszabadulásért? Megmerevedett bronzszobrok ők, vagy mai életünket, ma­gatartásunkat ténylegesen alakító-szabályozó példaké­pek? Georgiev drámája ebben a körben mozog. Egyetlen drá­ma számára talán kissé sok is a kérdéseknek ez a halmaza- ta. A szerző azonban nem té­ved el ebben a labirintusnak látszó rengetegben. Nem té­ved el, mert tudja, hogy mindez bármennyire soknak látszik, valójában mégiscsak egyetlen kérdés: hogyan kell ma élnünk, ha forradalmá­rok akarunk maradni. Más­részt azért nem téved el, mert írói egyéniségének leg­erősebb oldala az elemzési készség. A kompozíció for- mássága, a dramaturgiai konst­rukció nem is nagyon érdek­li, a puszta cselekményt hát­térbe szorítja, hogy a tár­gyul választott kérdéskörről minél többet mondhasson eL A dráma elemzése azonban nem elvont tételekből, ha­nem az életből, a valóságból indul ki. Méghozzá nem is akármilyen, hanem nagyonis végletes, kiélezett, tehát vég­eredményben nagyon jel­lemző élethelyzetekből. A cselekmény Ászén Nikol ov rendőr őrnagy családjában játszódik. Nem „hétköznapi” színhelyen: az őrnagy apja híres partizán volt, a háború, az ellenállás hőse, akinek szülővárosában szobrot emel­tek. De az őrnagy fiát előbb az iskolából csapják ki, majd erőszakos támadás, verekedés miatt le is tartóztatják. Az Önmaguk bírái ennek a cse­lekménysornak az ábrázolása közben beszél a forradalmi magatartás és erkölcs mai kérdéseiről, a nemzedékek, az apák és fiúk viszonyáról. A Déryné Színház gondos, szépen felépített előadását Ladna László rendezte. Szel­lemben és stílusban egy­aránt hűen a drámához:, a produkciót az elemzés, az analitikus jelleg uralja. Ez a törekvés határozta meg a színészi alakításokat is. Egyet­len túlszínezett, deformált alakítást sem láttunk. Ellen­kezőleg: bizonyos v issza tar­tó ttság, a harsányság határo­zott kerülése jellemezte a be­mutatót. Ászén Nikolov őrnagy in­dulatos alakját Lendvay Gyu­la rokonszenves mértéktar­tással formálta meg: minden túlzást óvatosan elkerült. Fia, Száva szerepében Basilides Barnát láttuk. Ebben az ala­kításban is a túlzások mel­lőzését, a jellemformálás ösz- szetettségét dicsérhetjük. Aho­gyan a színész kiemelte, való­ban nem egyszerűen arról van szó, hogy ez a fiú „huli­gán”. A nagymama szerepét, ciki a hős partizán felesége volt, Feleki Sári finom esz­közökkel formálta szeriöz alakká. Száva barátjának in­gatag egyéniségét N. Szabó Sándor kifejező alakításában láttuk. Poljanov ezredes ér­dekes figuráját Kutas József aprólékosan kidolgozott já­tékkal mutatta be. Fáy Györ­gyi Nikolov őrnagy feleségé­nek szerepében hiteles karak­tert formált. Török Sarolta, mint Katinka, Száva szerelme, kissé külsőséges eszközökkel próbálta feladatát megoldani. S végül egy remek alakítás, amely a legtöbb tapsot kapta: Valkai Pál „népiesen” ravasz törzsőrmestere. A színház országjáró körút­ját «zz»el a produkcióval, Pest megyében kezdte vasárnap. Ma, február 26-án Aszódon, 27- én Nagylcátán, 28-án pedig Dömsödön mutatják be a bol­gár szerző drámáját. A NÉP ELLENSÉGE Annak idején, amikor Ib­sen diadalainak csúcsán állott, amikor még nem gyűrűztek viták életműve körül, hogy mi avult el és mi nem avult el benne, A nép ellensége nem tartozott az író népszerű drámái közé. A mű valóban nem az érett Ibsen jellegzetes művészetét reprezentálja. Fel­tűnő különbségek árulkodnak itt a jellegzetes ibseni hang­vételtől való eltérésekről. A nagy norvég író leghíresebb és legnépszerűbb darabjaiban a tulajdonképpeni dráma már lezajlott, mielőtt egy szó el- hangzana a színpadon. Ibsen sajátos dramaturgiája éppen az, hogy az időben visszafelé haladva „fejti fel”, tárja nézői elé a drámát. A nép ellensé­gében ennek a struktúrának az ellentétével találkozunk. Itt minden a szemünk előtt játszódik le. A dráma és a színpadi cselekvés ideje tel­jesen és tökéletesen egybe­esik, a cselekmény nem visz- szafelé halad, hanem előre. A bonyolultabb drámatechniká- hoz szokott nézők ezt a dra­maturgiát annak ideién nyil­ván túlságosan egyszerűnek találták. Hozzánk, mai nézőkhöz vi­szont épben ez az egyszerűség áll közei. Mi Ibsen jellegze­tesebb drámáinak felépítését, szövevényes szimbólumrend­szerét érezzük kissé elavult­nak, csináltnak, mesterkélt­nek. Egyebek közit ezért is üdvözölhetjük örömmel, hogy ezt az „elfelejtett” drámát a Katona József Színház műso­rára tűzte. A majdnem százesztendős darab — 1882-ben született — érdekes módon tartalmában is hordoz aktuális összefüggé­seket. A bonyodalmat a kör­nyezetszennyeződés mára vi­lágproblémává nőtt kérdése indítja el, (noha természetesen sokkal többről van szó) úgy, ahogyan az közel száz eszten­deje egy norvég kisvárosban jelentkezhetett. Stockmann doktor, a darab főhőse, felfe­dezi, hogy a városka nagy kincsének, a gyógyfürdőnek a vize szennyezett. Ez azonban csak a kiindulás, a felület, Ibsen nem „környezetszeny- nyeződési” drámát írt. A drá­ma lényege a „liberális” pol­gári viszonyok és a polgári hatalom bírálata, leleplezése. Ez a téma napjainkban na­gyon divatos, sőt talán egy kicsit elkoptatott. A nép el­lensége azonban — ellentét­ben sok mai drámával — nem filozofikus elvontsággal, nem időtlenségbe ágyazva elemzi a témát, hanem a múlt század konkrét gazdasági-társadalmi viszonyai között, egy norvég kisváros hatalmi erőzónái kö­zé helyezve. A dráma címét is eszerint kell értenünk. A nép ellensége természetesen nem a nép, hanem a polgári hatalom ellensége. A konkrétság és a pontos­ság teszi ezt a drámát hiteles­sé és meggyőzővé: úgy beszél a burzsoá hatalomról, hogy nincs vitánk vele. Nincs vi­tánk az előadással, Szinetár Miklós stílusos rendezésével sem, amely szerencsésen elke­rülte a divatos téma csábítá­sát: hűen az író szelleméhez és szövegéhez nem növelte- tágítotía időtlenné az előadást. A produkció szigorúan az áb­rázolt kor keretei között mo­zog, kivéve talán a gyűlés né­mely ponton kissé teátrálisra erőltetett bemutatását és a IX. szimfónia ódájának beiktatá­sát. Az előbbi nem harmoni­zál a dráma konkrétságával, az utóbbi egy kicsit talán sok. Ibsen drámája nem kíván ilyen erőteljes rásegítést. Két kivételesen szép alakí­tással ajándékozza meg a né­zőt a Katona József Színház előadása. Kállai Ferenc Stockmann doktora az egyik. A kitűnő színész, aki a sze­münk láttára válik nemzeti értelemben is nagy színésszé, ebben az alakításában ismét feljebb, előbbre lép. Hibátlan karaktert formál abból az egyszerű emberből, aki először még azt hiszi, jutalmat kap majd a felfedezéséért. Min­den tekintetben hiteles ez az alakítás, természetesen a harc, a tragikum vállalásában is. A másik szép alakítás Öze Lajos polgármestere. Drama- turgiailag az ellentétes pólu­son, Stockmann doktorral szemben áll öze. Stílusban pe­dig éppen a határokon. Egy árnyalattal modernebb eszkö­zökkel építette fel alakítását, mint a többi színész. Játéká­nak modernsége azonban még éppen belef ér a dráma és az előadás stílusába. A többi szereplő közül ki­emelhetjük Velenczey István ravasz Killjét, Horváth József puhány nyomdászát, Sztankay István gátlástalan főszerkesz­tőjét, Mészáros Ági finom esz­közökkel formált feleségét és egy villanásnyi szerepben Pathó István részeg fiatal­emberét. Ökrös László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom