Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-26 / 47. szám
2 1974. FEBRUAR 26., KEDD "tÄlWflP FÓKUSZ rö s megoldás A hin-dusztáni szubkontinens és a környező térség békéje, biztonsága javára válik, hogy Banglades és Pakisztán a múlt évek véres eseményei után rendezték kapcsolataikat. (Képünkön Mudzsibur Rahman és Ali Bhutto, a két ország miniszterelnöke a kapcsolatok rendezése alkalmával.) A LAHOREI iszlám csúcs- értekezletnek valóban legnagyobb szenzációja az 1971 decemberében létrejött Banglades pakisztáni elismerése volt. A két állam közötti problémák legsúlyosabbíka a háborúban fogságba esett 195 magas rangú pakisztáni katonatiszt felelősségre vonásának kérdése. Erről szólva Pakisztán reményét fejezte ki, hogy az érdekelt felek — India, Banglades és Pakisztán — hamarosan közösen dolgozzák ki a megoldás útját. A három állam Külügyminiszterei a közeljövőben találkozót tartanak. Banglades szerint a problémákra, köztük a pakisztáni * háborús bűnösök ügyének leli zárására minden bizonnyal i. megnyugtató megoldást talált nak majd a három ország képviselőinek találkozóján. A HARMINCNYOLC ORSZÁG részvételével megtar- & tott háromnapos laboréi kon- I ferencia záróülése után Zulfi- í kar Ali Bhutto pakisztáni mi- i niszterelnök sajtókonferencián i jelentette be, hogy Mudzsibur * Rahman sejk bangladesi miniszterelnöktől Daccába szóló- meghívást fogadott el. ; Huszonnégy órás indiai látogatását befejezve hétfőn Üj- Delhiből Banglades fővárosába, Daccába érkezett Anvar ■ Szadat, az Egyiptomi Arab \ Köztársaság elnöke. Szadat az indiai fővárosban Venkata Gi- ri államfővel és Indira Gandhi miniszterelnökkel tárgyalt a kétoldalú kapcsolatok fejlesz- ‘ téséről, valamint a nemzetközi . helyzet időszerű problémáiról. Elégedettségüket fejezték ki, hogy Pakisztán szuverén államnak ismerte el Banglades Hépi Köztársaságot. MAHMADÜLA HOLOV, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökhelyettese, aki egy szovjet parlamenti küldöttség élén a múlt héten látogatást tett Bangla- desben, hazatérve többek között kijelentette: „A szükség írta elő, hogy Pakisztán hivatalosan elismerje a Banglades Népi Köztársaságot. A pakisztáni kormánynak ez a lépése , fontos hozzájárulás a hin- dusztáni helyzet további normalizálásához. Ez az elismerés kétségtelenül szolgálni fogja mindkét ország népeinek érdekeit”. Holov ugyanaikíkor Banglades külpolitikáját méltatva elmon* dotta, hogy a fiatal köztársa- ság kormánya minden erőfeszítést megtesz a béke és a biztonság megszilárdítása érdekében. A bangladesi vezetők nagy elismeréssel nyilatkoztak * az ázsiai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének esz* méjéről. Ez a rendszer a bang* ladesi vezetőik véleménye szejj. rint megbízhatóan szavatolná az e térségben élő népek bé- . kéjét és nemzeti érdekeit. BANGLADES következetes, „ realista békepolitikája, az elmúlt napok eseményei nyo- : mán, a hindusztámi félsziget térségének még döntőbb faktorává vált... A. B. T. Lapzártakor érkezett: Bhutto pakisztáni elnök hétfőn * sajtóértekezleten közölte: úgy vé- : li, hamarosan sor kerülhet a dip* lomáciai képviseletek kölcsönös / felállítására Pakisztán és Bangla* des között. A szubkontinens poli- tikai légkörének enyhülését segí* ti elő az is, hogy India hétfőn újabb 845 fős pakisztáni csoportot — hadifoglyokat és polgári személyeket — adott át Pakisztánnak. az 1873 augusztusában kötött egyezmény alapján. Kissinger újból a Közel-Keletre utazott „Ingázás“ Damaszkusz és Tel Aviv között Kissinger külügyminiszter hétfőn közel-keleti szakértői társaságában újabb közvetítő misszióra indult, hogy — rövid londoni megálló után — ezúttal Damaszkusz és Tel Aviv között „ingázva” próbálja beindítani a tárgyalási folyamatot a Golan-magaslaton szembenálló Szíriái és izraeli haderők szétválasztására. Washington számára az olajembargó feloldása a nagy tét, amit az arab országok a sikeres közvetítés jutalmaként helyeztek kilátásba. A négy arab államfő algériai csúcs- találkozója nyomán Fahmi egyiptomi külügyminiszter és El-Szakkaf szaúd-arábiai külügyi államminiszter a múlt héten félreérthetetlenül Washington értésére adta: az olaj embargó feloldásának kulcsa jelenleg Damaszkuszban van... TLATELOLCO USA A személyes információk „szabadsága” Nixon, az Egyesült Államok elnöke rádióbeszédében foglalkozott az amerikaiak egyéni jogai védelmének problémáival. Az elnök beismerte, hogy az utóbbi években, az Egyesült Államok kormányszervei „óriási mennyiségű személyes információt gyűjtöttek össze” amerikai állampolgárokról. Szavai szerint az ilyen információgyűjtés az elektronikus számítástechnika megjelenésével „nagy üzletté” vált, és a kormány tulajdonában lévő több mint 7000 elektronikus számítógéppel 150 millió amerikairól gyűjtöttek össze értesüléseket. Hasonló folyamat megy végbe a magánszektorban, aminek következtében óriási mennyiségű magánjellegű információ jutott bankárok, vállalkozók, jótékonysági szervezetek és hitelintézmények kezeibe. Nixon megállapította, hogy ez a helyzet „lehetőséget teremt a visszaélésre”. Szerinte is rengeteg bizonyíték van arra, hogy az amerikaiak egyéni jogait nem védik megfelelően az ilyen visszaélésekkel szemben, s az összegyűjtött információkat „igen gyakran gátlástalanul és nem rendeltetésének megfelelően használják fel”. Az elnök ezután kifejtette: „Az ilyen adatokkal való visszaélés sok karriert és házasságot tett tönkre, foltot ejtett sok ember tekintélyén. Ami azelőtt kevés embert érintő kis problémának tűnt. most országos problémává vált”. Nixon kormányprogramot terjesztett elő azzal a céllal, hogy megvédjék az amerikaiakat az ilyen jogsértésektől. Közölte, hogy bizottságot alakítanak Ford alelnök vezetésével, miniszterek és kormány- szervek vezetőinek részvételével „az amerikaiakra vonatkozó személyes jellegű adatok gyűjtése, őrzése és felhasználása” kérdéscsoportjának megvizsgálására. A bizottság konkrét intézkedéseket javasol majd, hogy megvédjék e téren az amerikaiak joglait. Ugyanakkor az elnök úgy nyilatkozott, hogv „az állam- volgárokra vonatkozó szemé- Ives jelleaű információk nvüi- tésére mindenkor szükség lesz”. És az előterjesztendő intézkedések céllá csuoán az, hogv „ésszerű határokat” szabjanak az ilven információk gyűjtésére és felhasználására. désekről. Az első ilyen tanácskozásra április 17-én, az egyesült államokbeli Atlantában kerül sor. Kissinger a nagy tőkés államok energiaértekezletéhez hasonlóan Mexikóvárosban is kíséretet tett egy közelebbről meg nem határozott jellegű „új közösség” létrehozására, a latin-amerikai országok azonban elutasították ezt a gondolatot. Helyette a közleményben a fejlődő országokkal való sorközösségükre és a fennálló egyenlőtlenségek leküzdésének szükségességére helyezték a hangsúlyt. A guyanai külügyminiszter az értekezleten nyíltan meg is mondta Kissinger- nek, hogy a Latin-Amerika jobban hozzájárulhat a „nemzetközi békerend” megszilárdításához, ha Afrika és Ázsia fiatal nemzeteivel bővíti a kapcsolatait. Ilyen körülmények között az általános elvek leszögezé- sén túl a közös nyilatkozat csupán azt tudta kifejteni, hogy az Egyesült Államok és hátin-Amerika egy olyan út kezdetére érkezett, amely rendszeres találkozókat tesz szükségessé teljesen kötetlen jelleggel, valamint, hogy Kissinger tett néhány nem túl konkrét ígéretet a latin-amerikai országoknak az „őszinte és realista kapcsolatok” fenntartása érdekében. Egyebeik között megígérte, hogy a washingtoni kormány még ebben a törvényhozási időszakban igyekszik kereskedelmi könnyítéseket megszavaztatni a kongresszussal Latin-Ameri- ka javára; legalább az eddigi szinten tartja a gazdasági segélyeket; nem korlátozza tovább a latin-amerikai áruk bejutását az Egyesült Államok piacára. Teljesen megoldatlan maradt viszont a napirend egyik legkényesebb pontja, a Latin-Amerikában működő nagy észak-amerikai vállalatok helyzete. Ezt a problémát a közlemény szerint úíabb találkozókon fogják tovább elemezni. AZ IZRAELI katonai parancsnokság bejelentése szerint hétfőn a Nemzetközi Vöröskereszt felügyelete alatt átadtak 56 egyiptomi hadifoglyot a Sinai-félszigeten. A bejelentés szerint ez volt az utolsó egyiptomi hadifogolykontingens. AFRIKAI KÖRÚTJA során hétfőn Ghánába érkezett Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. Hazánk és Románia kapcsolatairól m Mint jelentettük: a napokban hivatalos baráti látogatás tesz Magyarországon Ion Gheorghe Maurer, a Román Szó cialista Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. A Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság ugyanannak a politikai, katonai szövetségnek, a Varsói Szerződésnek a tagja. Mindkét ország tagja a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának. A politikai életben kétoldalú kapcsolataink kiemelkedő eseménye volt, hogy 1972. február 24—26 között Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára vezetésével magyar párt- és kormányküldöttség hivatalos baráti látogatást tett a Román Szocialista Köztársaságban. E látogatásnak nagy jelentőséget adott az új barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés aláírása országaink között. Gazdasági együttműködés Hazánk a szocialista országok közül elsőként Romániával hozott létre kormányközi gazdasági vegyes bizottságot Igen eredményesen alakultak kapcsolataink a hatvanas években, s a magyar—román árucsere-forgalom az 1969—70. évi jelentős növekedés nyomán 1970-re megközelítette a 100 millió rubelt. így lehetőség nyílt, hogy 1970—75-re a korábbinál mintegy 90 százalékkal magasabb forgalmat tervezzünk: 1974-re több mint 150 millió rubeles áruforgalommal számolunk. Árucsere-forgalmunkat elsősorban a feldolgozott áruk cseréje jellemzi. Az összforgalomnak mintegy 50 százalékát gépszállítások jelentik. Romániából kőolaj bányászati berendezéseket tehervagonokat, tehergépkocsikat traktorokat mezőgazdasági gépeket hozunk be. Ezen a listán az 1974. évi tételek között 4500 „Dácia” személygépkocsi is szerepéi. Romániába irányuló kivitelünk tételei: szerszámgépek, elektrotechnikád és elektronikai termékeik, műszerek. Kooperációs szerződések keretében az 1973—75-ös időszakra mindkét részről 11 millió rubel értékű tehergépkocsi és autóbusz részeevségek és fődarabok kölcsönös szállítását irányoztuk elő. I Megépült 1972-ben a Szeged és Arad közötti, 400 kilovoltos , villamos távvezeték, amely 1 közvetlen kapcsolatot teremt a két ország villamos- energia-rendszere között. Az idén már 250 millió kilowattóra elektromos energiát kapunk Romániából. Földgázt is importálunk, évenként 200 millió köbméter mennyiségben. A vízügyi együttműködés fontos része az ár- és belvíz elleni védekezés a két ország határán, továbbá a víz tisztaságának védelme, a természetes vízhozamokkal való közös gazdálkodás, beleértve a határmenti területek öntözési munkálatait is. A fogyasztási cikkek kölcsönös szállítása is jelentősen növekedett az elmúlt időszakban: magyar háztartási gépek, cipők, izzólámpák, pamutszövetek ellenében mi mosógépeket, gáztűzhelyeket, kötöttárut és bútorokat kapunk Romániából. Kulturális kapcsolataink alapja az 1961-ben aláírt magyar—román kulturális egyezmény. Az együttműködés tartalmát kétévenként kidolgozott kulturális munkatervek rögzítik. Az elmúlt évek során megalakult a magyar—román történész vegyes bizottság; létrejött a magyar—román kulturális együttműködési vegyes bizottság. Az utóbbi évek kulturális rendezvénykrónikájához tartozik, hogy Romániában vendégszerepeit a Vígszínház, az Állami Népi Együttes, az Állami Filharmónia Zenekar, Magyarországon pedig a Teat- rul de Comedi, a Rapsodia Romana, a román rádió szimfonikus zenekara. A közvetlen színházi kapcsolatokban jelentős esemény volt a Déryné Színház romániai és a marosvásárhelyi színház magyar- országi vendégszereplése. A vendégforgalom a két ország között évről évre fejlődik. 1971-ben mintegy 240 000, 1973-ban több mint 370 000 román állampolgár járt Magyarországon, s hasonló arányban növekedett a Romániába utazó magyarok száma is. Utazás Amerika szabad földjén (1.) Ismeretek és anekdoták Január elsején múlt tizenöt éve, hogy a forradalmi hadsereg bevonult Havannába. Immár másfél évtized telt el de azért még mindig ízlelgetjük a kellemes gondolatot; Kuba a szocialista világ egy darabja az amerikai földrészen. Érthető ez, hisz amíg itt Európában a szocialista országokat nemcsak az eszmék és célok azonossága, az együtt vívott antiimperialista harc, hanem az érinthető testközelség is összefűzi, Kuba sok ezer kilométerre, majd egynapi repülőútnyi távolságra van tőlünk. Varsóba, Prágába úgy „ugrunk át”, mint a szomszédba a jó ismerős, a barát, minden különösebb előkészület nélkül. Naprakészen tudunk egymásról mindent, kezdve attól, hogy hol menynyibe kerül a kenyér, vagy a benzin, milyen filmet játszanak a mozikban — egészen addig, hány fokos a januári tél, és milyenek a hóviszonyok a hegyekben. Kubába? Indulás előtt ma még napokig érdeklődünk, hogy ott most éppen milyen az időjárás. Lexikonokat böngészünk, hogy legalább valamit tudjunk azon a néhány sztereotípián kívül, ami olyan közhelyként forog, mint rólunk a „tschikos-gulasch” romantika. íme néhány ilyen közhely: (Azért tudom ilyen jól, mert amióta hazajöttem, s valahol említem, hogy Kubában jártam, sokan szinte kötelességüknek tartják e köz- hely-”műveltségüket” fitogtatni, s elmondani, vagy legalábbis rákérdezni, igaz-e?): Valóban igaz-e? hogy Kubában rengeteg a cukornád, de soha nincs, aki learassa, mert a parasztok nem szeretnek dolgozni; hogy a kubaiak mindig csak hosszú szónoklatokat hallgatnak; hogy mindenki szakállas és egyenruhában jár; hogy a kubai rum világhírű, hogy... És szinte nincs is tovább. Ez a helyzet a másik oldalról nézve sem különb. Egy idős cukorgyári munkással beszélgettem. Megkérdeztem tőle, mit tud a mi hazánkról. Azt mondta, nem sokat. Csak annyit, hogy testvéri szocialista ország, nagyon szép a fővárosa, egy hegyen van és januárban nyílik a cseresznyevirág. Lehet — sőt biztos —, hogy ez a kép az ismeretek kölcsönös hiányáról kicsit eltúlzott. De az az önkritika, amelyet a kubai újságíró szövetség vezetőivel, a kapcsolatok bővítéséről tárgyalva, mindegyikünk részéről elhangzott, nagyon is indokolt volt: Sokkal többet kell tennünk azért. hogy népeink jobban megismerjék egymást. ★ Kubai Köztársaság (Republics de Cuba); szocialista köztársaság az azonos nevű szigeten Közép-Amerikában; a hozzá tartozó egyéb szigetekkel együtt területe: 114 524 négyzetkilométer; lakossága (1970): 8,3 millió, fővárosa La Habana (Havanna); közigazgatási beosztása: 6 tartomány; hivatalos nyelve a spanyol. Eddig a lexikoni adatok. Hadd tegyem hozzá, hogy újabban Kubát az Ifjúság Szigetének is nevezik, vagy ahogyan nekem a legjobban tetszik; a Karib-tenger gyöngye. ★ Hideg téli szél fúj Madridban, amikor a szovjet óriásgép felszáll velünk Havanna felé. Számunkra ez a megszokott, s szinte természetes módon szedjük magunkra a majdnem félnapos út után, a havannai leszállás előtt is a sapkát, sálat, télikabátot. Nem tűnik fel, hogy az utasok nagy része — ha van egyáltalán ilyen téli holmija — régen elcsomagolta, vagy a karján viszi. Már a repülőtér légkondicionált várótermében ülünk, túl vagyunk a szeretetteljes fogadtatáson, amikor a kubai kollegáink megkérdezik: odahaza, Magyarországon milyen idő van? Mondjuk, hogy elég enyhe a tél. Nálunk nem — így a válasz. Kubában az idei tél igen erős. Alig emelkedik a hőmérő higanyszála napközben 26—28 fok fölé, éjjel meg plusz 6—8 fokra is lehűl. Nem kívánom a továbbiakban ilyen nem túl jelentős, személyes élményekkel untatni az olvasót — de ez az időjárási különbség jól jelzi, hogy sok olyan hétköznapi dolog is van, ami egy testvéri ország megismeréséhez feltétlenül szükséges és mi még ilyenekkel is adósak vagyunk Kubát illetően. A fontosabb dolgok egész soráról nem is beszélve. A fővárbsban a Szabad Havanna elnevezésű óriás hotelben laktunk. Ez tényleg magánügye lehetne a riporternek, ha nem fűződne hozzá egy jó történet, pontosabban inkább anekdota. A kubai forradalom történetéről beszélgetve megkérdezi valaki; — Tudják-e, miért pontosan 1959. január 1-é.n vonultak be Castróék a fővárosba? — Akkor értek meg a harci feltételek — gondoljuk mi. — Nem így a válasz. — Jöhettek volna korábban is, de megvárták, amíg a Hiltonék befejezik ezt a csodálatos szállót. Ebből annyi az igazság, hogy ez a szálló, amelynek méreteiről és korszerűségéről fogalmat kaphatunk, ha elképzeljük a budapesti Interconti- nentált három-négyszeres nagyságban, a forradalom győzelme előtt néhány hónappal lett kész. Akkor már az ország nagy része a forradalmárok kezén volt, de jellemző az amerikai nagytőke felfuvalkodottságára, hogy fel sem tételezték, miszerint ez az óriási beruházás már nem az ő profitjukat fogja szolgálni. Kezdetben nem is gondolták, hogy ezúttal nem a Latin- Amerikában szokásos államcsíny egyikéről van szó, hogy most nem azon folyik a „vita”, melyik uralkodó klikk legyen az USA kiszolgálója, hanem e kiszolgáltatottság végső felszámolásáról. A spanyol uralom leverése után, 1901-ben letelepedett és berendezkedett amerikai töke végleges kiebrudalá- sáról. ★ A forradalom hősi harcai, majd a szabad Kuba másfél évtizedes története arról tanúskodik, ez a fordulat egyszer s mindenkorra szól. Ezt ma már mind jobban felismeri a világ — de mindenképpen nagy figyelmet kelt ez a latin-amerikai népek körében. Hadd idézzem egy perui milliomos, lapszerkesztő szavait, aki a kubai körutazása végén, távozásakor így összegezte benyomásait: „Nehéz magukat, kubaiakat megérteni, követni számunkra még nehezebb lenne, de any- nyit engedjenek meg, hogy őszintén és mélységesen csodáljam önöket”. Számunkra, akik — ha más történelmi feltételek és adottságok közepette is — hasonló utat jártunk be, köny- nyebb megérteni kubai testvéreinket, de a csodálat részünkről is megilleti őket, akik szabad, szocialista hazát teremtettek maguknak alig száz kilométerre a világ legnagyobb imperialista hatalmának partjaitól. Varga József (Következik: Darabka terepszínű selyem) A latin-amerikai országok függetlenségi törekvését és a harmadik világgal való szolidaritását tükrözik a 24 latinamerikai külügyminiszter és Kissinger háromnapos mexikóvárosi tanácskozásáról kiadott nyilatkozat. Az úgynevezett tlatelolcói nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az amerikai országok új párbeszédének belügyekbe való be nem avatkozáson, az erőszak és a nyomás elutasításán, és minden állam önrendelkezési jogának tiszteletben tartásán kell alapulnia. A kontinentális méretű értekezlet, amelyet először tartottak az amerikai államok szervezetén kívül, tovább lazította ennek az észak-amerikai irányítású szövetségnek kereteit, amikor kimondta, hogy ezentúl a tagállamok az AÄSZ minden közgyűlése előtt konzultálnak egymással a nagy világproblémákról és az Egyesült Államok, valamint a többi tagország között fennálló vitás kérLatin-amerikai nyilatkozat
