Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-22 / 44. szám
1974. FEBRUAR 22., PÉNTEK MST UBCtEI k/Cvrlap Politizálás a pártban Az Interparlamentáris Unió csoportvezetőinek ülése Az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának meghívására február 20—21-én tanácskozásra ültek össze Budapesten a Bolgár Népköztár- sdság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió interparlamentáris csoportjainak vezetői. A tanácskozáson megfigyelőként részt vett a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti ideiglenes ügyvivője. Az interparlamentáris csoportok .képviselői kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy az Interparlamentáris Uniónak cselekvőén segítenie kell a világban sikerrel megindult enyhülési folyamatot. Felelősség és emberség A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tavaly novemberi határozata kendőzetlen nyíltsággal ítélte el azt a — nem ritka — jelenséget, amit gyűjtőnéven a szocialista demokra- tuzmus megsértésének nevezünk. „ ... Egyes vezetőknél tapasztalható, hogy figyelmen kívül hagyják döntéseik társadalmi, politikai hatásait, nem folytatnak közéleti tevékenységet, nem fejlesztik kapcsolataikat a dolgozókkal. Helyenként előfordul a vezetői gőg, a kollektíva véleményének semmibe vevése, a jogos bírálat megtorlása” — mutat rá a határozat. Objektív igény A dolgozókkal való kapcsolat, a vezetők és beosztottak viszonya,, az üzemi munkásság és tsz-tagság beleszólási jogának, a bírálat szabadságának helyzete nem erkölcsi probléma, a vezetői etika kérdése csupán, hanem társadalmi fejlődésünk záloga: a szocialista demokratizmus elmélyítésének, szélesítésének alapvető feltétele. A szocialista demokráciának az álllami és a közéletben tapasztalható általános fejlődése napjainkban meggyorsult. Bizonyára ez a tény is hozzájárult ahhoz az igényhez, hogy hasonlóan meg kell gyorsítani az üzemi demokrácia fejlődésének ütemét. S ez az igény nemcsak szubjektíve, a munkások részéről jelentkezik, hanem oblektíve is: maga a társadalmi, gazdasági fejlődésünk is megköveteli a kétkezi dolgozók fokozott aktivitását a termelésben, annak irányításában és a közéletben. Milyen lehetőségeik vannak nálunk jelenleg a dolgozóknak a termelés irányításának bírálatára? Az üzemi demokrácia fórumai — szoktuk válaszolni. Ezek közül is legismertebb: a termelési tanácskozás. Csakhogy ekörül sincs ám minden rendben! Jó néhány gyárat ismerünk, ahol a termelési tanácskozás nem egyéb, mint a gazdasági vezetés fóruma a termelési feladatok ismertetésére. Röpködnek a levegőben a tonnák, méterek számadatok, összegek, az ilyen-olyan „nagyságrendek”, exportterv, termelési érték s ha a munkás arról beszél felszólalásában, hogy a festődében állandó a dugulás, bokáig ér a víz, hogy a kazánházi salakozó szénmonoxid- gáza az alagsori fürdő-öltözőn át tör utat az utcára, leintik, hogy a tárgyról beszéljen; ahogyan egyik elektromosipari üzemünkben történt. A vezetők és beosztottak kapcsolatára, a munkahelyi A szovjet hadsereg és hadiflotta ünnepén Megemlékezés az 56. évfordulóra Tavasz az iskolában A szovjet hadsereg és hadiflotta megalakulásának 56. évfordulója alkalmából csütörtökön ünnepi megemlékezést rendezett a Magyar— Szovjet Baráti Társáság, a Vasutas Szakszervezet budapesti bizottsága, a MÁV Budapesti Igazgatósága és a Magyar Honvédelmi Szövetség budapesti vezetősége. A MÁV Törekvés művelődési központban. megtartott ünnepi eseményen részt vett Somogyi Sándor, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára, dr. Tóth József, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, s jelen voltak a budapesti fegyveres testületek, továbbá a rendező szeryek, az MSZBT képviselői, és a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa. Részt vett az ünnepségen D. I. Oszadcsij vezérőrnagy, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja, továbbá az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet I déli hadseregcsoport és a Bu- I dapest nevét viselő szovjet katonai alakulat parancsnokságának több magas rangú képviselője. Az ünnepségen Nagy Mária, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára mondott beszédet, majd F. K, Iscsenko altábornagy, a szovjet déli had- seregcsopont képviseletében, a szovjet katonák, tisztek és tábornokok nevében köszöntötte az ünnepség résztvevőit. Ezután a magyar néphadsereg Vörös Csillag érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese adott nagy sikerű műsort. A világbéke legyőzhetetlen védelmezői Isaszegen, a Damjanich János általános iskola 8/d. osztályos tanulói a politechnikai foglalkozásokon az iskola gyakorlókertjében készítik a magágyat a veteményeknek. G ár dós Katalin felvétele Budapesten, a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában ezekben a napokban fotó- kiállítással emlékeznek a Vörös Hadsereg megalakulásának 56. évfordulójára. Az első, ma már történelmi értékű felvételeken kopott, gyűrött ruhás, fáradt katonák menetelnek, vállukon hosszú, szuronyos puska. Azok közül, akik annak idején e rögtönzött díszszemlét látták, kevesen gondolták, hogy ez a sereg képes majd ellenállni a világimperializmus együttes támadásának, s még kevesebben, hogy a kezdetben gúnyosan, majd egyre inkább gyűlölettel emlegetett „vörös” jelzőt egyszer még tisztelettel és nagyrabecsüléssel ejtik ki milliók és milliók, szerte a földkerekségen. ötvenhat évvel ezelőtt, 1918. február 23-án, a fiatal munkás-paraszt állam hadserege először ejtette bámulatba a világot, mikor Narvánál győzelmet aratott az intervenció- sok túlereje felett. A példátlan hősiesség és az ezt követő katonai sikerek titka abban rejlett, — mint Lenin utalt rá —, hogy a katonák felismerték: a történelem folyamán először saját hatalmukért, hazájukért, jövőjükért harcolnak. A Vörös Hadsereg története születésétől fogva e felismerés élő bizonyítéka. S ez a hadsereg nemcsak az öldöklő polgárháborúból került ki diadalmasan, hanem döntő szerepet játszott a fasiszták által kirobbantott II. világháborúban is, s újból a győztesek között foglalt helyet. A narvai ütközettől egyenes út vezetett addig a történelmi pillanatig, amikor vörös zászló került a berlini Reichstag ormára. A kiállítás csak néhány jellemző pillanatot villant fel a múltból, a művészi képek többsége elsősorban a szovjet hadsereg jelenébe, mindennapi életébe kíván bepillantást nyújtani. Felvonulnak a fekete-fehér és színes fotókon az impozáns technikai eszközök: a karcsú légvédelmi rakéták, a hatalmas interkontinentális lövedékek, a rakétafegyverzetű hadihajók, az Auróra modem örökösei. Szinte hallani, amint a vadászgépek teste sivítva hasítja az égboltot, máshol harckocsik végeláthatatlan sora dübörög, amott a havas hajnalon felvillannak a lövegek torko- lattüzei... A látottak jól érzékeltetik, hogy a Szovjetunió .hadseregének erejét ma már nemcsak a szocialista hazát védő emberek önfeláldozó hősiessége jelenti. S e haderő, a nagy hatású haditechnikai eszközök birtokában — ugyancsak példa nélkül állva a világtörténelemben — nem fenyeget senkit támadással. Köztudott, hogy a Szovjetunió megalakulásától fogva olyan nemzetközi légkör kialakítására törekedett, amelyben nem a fegyvereké a döntő szó, hanem a tárgyalásoké. Méltán nevezik és tekintik tehát e hadsereget a világbéke hivatott védelmezőjének. M. J. légkörre persze nem csupán a negyedévenkénti termelési tanácskozásokon, hanem mindennap érdemes odafigyelni. Mert ezt a légkört jelentéktelennek tűnő apróságok is mérgezhetik. Köszönőember? „Járja az üzemet, szembejön velünk az udvaron — és nem köszön” — panaszolták például akkori igazgatójukról a szentendrei járás egyik textilgyárának munkásai. „Az igazgató nem köszönő ember” — vágott vissza a gyár vezetője, amikor szóvá tettem a munkások panaszát. Nem volt igaza. Az igazgató csakugyan nem „köszönő ember”, de nem is szórakozott professzor, aki elnézhet az emberek feje felett. Nem a bájolgást hiányolták munkásai, hanem az emberi megbecsülést. Ami a három műszakos szövőnőnek vagy tmk-la- katosnak éppúgy kijár, mint az igazgatónak. Egy másik gyárban az kavart vihart, hogy az igazgatóhoz, főmérnökhöz nehezebb volt bejutni, mint „a gazdagnak a mennyek országába”. „Mi nem érünk rá lelkizni” — mondták az édekeltek, amikor az üszt-ülésen megbírálták őket ezért. A gyúr iránt érzett felelősség, a hivatásszeretet szép dolog; de egyetlen vezetőt sem ment fel a munkásokkal való fokozott törődés, az emberek gondja-baja iránti érzékenység kötelessége alól. A dánszentmiklósi Micsurin Tsz nemrégiben nyugdíjazott elnöke legalább úgy szerette hivatását, s elfoglaltsága sem volt kevesebb, mint az idézett vezetőké. Mégis jutott ideje, energiája az emberek gondjaira: éveken át, minden szombat reggel fogadóórát tartott a központi irodájában. A tsz minden tagja, alkalmazottja felkereste ilyenkor, a legkülönfélébb kérdésekkel, kérésekkel. Reméljük, ezt a hasznos szokást útódja is átveszi. Házi zsűri A vezetői gőg — amit a párthatározat is említ — már- már komikus megnyilvánulásával találkoztam a váci járás egyik községében. A gyermek- vállalás és -nevelés gondjairól, örömeiről, az anyaság szép, de nehéz hivatásáról beszélgettünk — többek között — a községi tanács egyik tisztviselőnőjével. Szavait — miszerint a második gyermek vállalásáért többen megszólták a faluban — a községi tanács vezetője sértőnek érezve, hosz- szú levélben kifogásolta. Levele végén pedig figyelmeztetett, hogy a község életével kapcsolatosan (!) fenntartja magának a nyilatkozás jogát. Hadd álljon itt ellenpéldaként a Ceglédi Cipőipari Vállalat gazdasági vezetése, amely az oly gyakran bírált gyermekcipők minőségének javítására új módszert alkalmazott: a műszaki tanácskozás „házi zsűrije” elé vitte az új modelleket, s a tanácskozásba bevonta a leghozzáértőbb szakmunkásokat is. Az elhangzott véleményeket egytől egyig figyelembe vették az idei modellek módosításánál. így űs lehet... A párt Központi Bizottsága több ízben leszögezte, hogy a gazdasági vezető politikailag is felelős a rá bízott munkahelyért. A politikai felelősség pedig nem választható el a szocialista demokratizmustól, a bírálat szabadságától, a beleszólás jogától s az emberségtől. Nyíri Éva Előnyben a hazai fajták A hazai paradicsomnemesítésről, az új fajtákról tájékoztatták csütörtökön a kertészet irányító szakembereit, a kereskedelem és az ipar képviselőit Kecskeméten. Mint többek között rámutattak, a kecskeméti kutatók új, gépi betakarításra alkalmas paradicsom hibrideket javasolnak elszaporításra. A hazai fajták általában biztonságosabban termeszthetők, mint az igényes import fajták. A z alapszervezetek tevékenységének fejlesztését a X. pártkongresz- szus a pártmunka előterébe állította. Politikai pártról lévén szó, érthető, hogy ennek egyik lényeges eleme a párton belüli politikai munka fejlesztése, élénkítése. Miről van szó tulajdonképpen, amikor felmerül az igény, hogy a párton belül is hatékonyabb politikai munkára van szükség, vagyis politizálásra. Az közismert, hogy a pártnak, tehát a kommunistáknak, szüntelenül ott kell lenniök a tömegek körében, terjeszteni, ismertetni, magyarázni, elfogadtatni a párt politikáját és mozgósítani e politika végrehajtására. Ez azonban csupán „kifelé” politizálás. Holott először a párt mindig a maga kohójában alakítja ki a szocializmus építésének soron következő, vagy távlati politikai lépéseit, s hogy ez a politika a tömegek körében is hatékony legyen, ahhoz a párton belül kell először egységre jutni a szükséges lépések megítélésében, elfogadásában és végrehajtásában. És miútón a társadalomban szüntelenül képződnek új és új jelenségek, amelyek elsősorban politikai megítélést és értékelést kívánnak, .a párton belüli politizálás is állandó tevékenység, a párt működésének létalapja. Mindez nem azt jelenti, hogy a párt valamiféle vitaklub szerepét tölti be. M unkamódszerünk lényegéhez tartozik, hogy egyetlen fontos kérdést sem emelnek a felsőbb pártszervek addig határozattá, amíg ki nem kérik a párttagság, sőt, egyes esetekben pár- tonkívüli szakértők véleményét is. Ez önmasában feltétele annak, hogy a határozat elfogadásában és végrehajtásában is egység legyen. A határozatok előtti viták természetesek a párton belül. Ez abból fakad, hogy noha a párt tömegei körében „mintegy alulról” alakul ki a változtatás, a döntés igénye, de ezt felismerni, politikailag általánosítani és tudományosan megfogalmazni, elsősorban a centrális helyeken működő választott testületek képesek. A döntésre érett kérdéseket — mintegy „fentről-le- felé” minden párttaggal végül is meg kell ismertetni, a döntést — határozatot — el kell fogadtatni, mert ez alapja az egységes cselekvésnek. Márpedig a párt erejét — a helyes politikai, szervezeti és cselekvési egység biztosítja. Sohasem öncélú tevékenység a politizálás. A politikai párt ennek mindig meghatározott irányt szab. Elsősorban a határozatai révén. A demokratikus centralizmust lenini módon, tehát egységben fogjuk fel. Bármely oldalának túlhanesúlvozása vasv elhalványítása gyengítené í párt erejét. Volt példa mindkét jelenségre. Arra is, amikor csak a centralizmus uralkodott, s nem volt kollektív vezetés, a párttagság szava nem érvényesült. De volt példa arra is — közvetlenül az e-lenforradalmat megelőző hónapok —, amikor szervezett és egységes erő helyett „vitaklubbá” vált a párt. A PARTON belüli demokrácia fejlesztésével egy időben a centralizmust, a pártfegyelmet, a határozatok következetes végrehajtásának igényét is növelni kívánja a párt. Mindkettő egészségesen fejlődik, noha, helyenként akadnak problémák. így például a demokratizmus nem kielégítő voltát helyenként a tagság politikai passzivitása is jelentheti. Ha taggyűlési vitákban például sokaknak nem hallatszik a hangja, s vissza-visszatérően ugyanazok szólalnak fel. / Az aktivitást természetesen nem lehet csupán a felszólalók számával mérni. Sokkal fontosabb, hogy lényeges kérdésről szólnak-e, vagy jelentéktelen kérdések vonják el a figyelmet a pártszervezet előtt álló feladatoktól. Sok függ attól is, hogy milyen az előterjesztés, de még gyengébb előterjesztés esetén is a párttagság a maga tapasztalataival . szüntelenül gazdagítani tudja a tárgyalt témát, s végül is magasabb elvi-politikai szinten megteremthető az adott kérdésben az egység. Mégis van annak is jelentősége, hogy hányán vesznek részt egy-egy kérdés vitájában, mert a párt- alapszervezetek „kifelé” irányuló, hatékonyabb politikai munkájának előfeltétele: a párttagság elsősorban saját fórumain legyen politikailag aktívabb. A TAGSÄG aktivitásának fejlesztése szükséges azért is, mert mindennapos tapasztalat, hogy elvont formában nem létezik egység. Téved, aki azt képzeli, hogy a párt egysége a szervezeti keretekkel teljesen biztosítható. A párt egységét a politikai egység tölti meg tartalommal. Ez viszont sohá- sem adott egyszer s mindenkorra. Az egység dialektikája, hogy egységben megoldunk egy-egy kérdést, miközben új feladatok, problémák merülnek fel. Ezekben is egységre kell jutni az új feladatok sikeres megoldása érdekében. Az egységet tehát újra és újra politikai munkával kell megteremteni. Ez a párton belüli pártszerű vitával lehetséges. Az érvek összeütközteté- se során alakul ki a többség által elfogadott álláspont, határozat, amelynek alá kell vetniök magukat azoknak is, akik a vitában kisebbségben maradtak. Ez viszont a centralizmus és a pártfegyelem követelménye. A pártszerű vita azt is jelenti, hogy nem politikai ellenfelek, hanem elvtársak zszmecseréjéröl van szó, akik tözös erővel, valamennyiük tapasztalataival gazdagítják, s formálják — az adott kis közösség sajátosságainak megfelelően — a párt általános határozatait. Így illeszkedhet bele az alapszervezetek politikai munkája a párt általános tevékenységébe. F ONTOS a párton belüli vita azért is, mert általa felismerhetők a gyengeségek, a fogyatékosságok. Megismerhető, hogy az adott kommunista közösség menynyire egységes a határozatok megértésében, mennyire kész dolgozni, harcolni a párt határozataiért. Ismert mondás: a tettek minden szónál szebben beszélnek. Vannak azon- bam akik ezeket a „tetteket” csak a konkrét termelésre vonatkoztatják, aminek az eredménye megmérhető, megszámolható. A politikai tettek hatása kilókkal, méterekkel nem mérhető, ám annál inkább lemérhető az emberek tudatosságában, öntudatának fejlődésében. Nem elég ugyanis egy-egy határozat, hanem lényegét gazdag érvanyagokkal újra és újra meg kell világítanunk, számolnunk vele, hogy még a párton belül sem ért meg minden párttag minden kérdést egycsapás- ra. Számolni kell sajátosságokkal is — mint pl. műveltségbeli különbség, a politikai érdeklődésben rejlő eltérések —, amelyek lassítják a határozatok megértését. A rendszeres pártélet, a párt fórumainak megfelelő felkészültsége viszont meggyorsítja a fejlődést. Ahol pezseg a politikai élet, ahol aktívan politizálnak a pártban, ott a közélet minden kérdésében is gyorsabb az előrehaladás. Rácz Lajos
