Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-16 / 39. szám

1974. FEBRÜÄB 16., SZOMBAT MCCni zKírian Átfogó KÉR Ml- vizs gátat Mérgező csészék „rövicT-italok Két héten át mintegy ötven szakember bevonásával 22 Pest megyei város-község 132 állami és szövetkezeti boltjá­ban, illetőleg 11 vendéglőjében vizsgálta a KERMI az áru­készlet milyenségét, a raktá­rozás és az árukezelés mód­ját. A felkeresett boltok több­ségében — 18 község 44 üzle­tében — élelmiszert árusítot­tak. A tapasztalatok — egy­két kivételtől elteSkintve — megnyugtatóak voltak, de még jobb lenne, ha az üzletekben Ügyelnének rá, hogy lejárt szavatosságú élelmiszer ne ke­rüljön a pultokra. Ez okból például több mint 43 kiló va­jat, Aszódon és Gödöllőn csir­keaprólékot kellett kivonni a forgalomból- A sajtok és más tejtermékek minősége megfe­lelt, sőt a vizsgálatban részt­vevők külön kiemelték a ceg­lédi Alföldi tej jó minőségű készítményeit. Ugyancsak' di­csérték a nagykőrösi sütőipa­ri tanműhely kitűnő kenye­rét. Viszont a budaörsi pékség kenyereinek 30 százalékát égetten, deformáltan szállítot­ták a boltokba. A sokféle sü­tőipari terméknél mégsem a minőséggel, hanem a súllyal volt a baj: dekákkal voltak könnyebbek az előírtnál. Rend, kifogástalan üzletmenet Az élelmiszerek közül a húsféléknél, elsősorban a szö­vetkezeti és állami gazdasá­gok termékei között találtak gyenge minőségűeket. A nagy­kőrösi ÁFÉSZ húsüzemének felvágottja, virslije nem ütöt­te meg a mértéket, a ceglédi Vörös Csillag Tsz ehetetlen ül kemény, sóréteggel bevont füstölthúst árusított. Szinte mindenütt baj volt a tepertő­vel és a füstölt szalonnával. Nemcsak jóval sósabbak vol­tak a kelleténél, hanem a szalonnát helyhiány miatt a legtöbb üzletben nem fel­akasztva, hanem egymásra fektetve tárolták, s emiatt megpuhultak. A vendéglátóipart üzemek már rosszabb osztályzatot ér­demeltek. Bár a konyhák és az ott dolgozók tisztasága ál­talában megfelelő, az éted- és italadagokkal sokhelyütt ma­nipuláltak. Tizennégy rövid­italmintából tíz volt „rövid”, öt szörpből négybe kevertek kevesebb alapanyagot és a FELVESZÜNK gépírónőt, esztergályos szakmunkásokat központi üzemünkbe: női és férfi betanított és segédmunkásokat sződligeti telephelyünkre, jelentkezés: VÁCI AUTÓJAVÍTÓ ÉS FÉMIPARI VALLALAT Vác, Dózsa György út 53. fröccsbe is kevesebb bor ju­tott. A Százhalom étterem példát vehetne a szomszédos Kerté­szeti Egyetem Tangazdaságá­nak 19-es számú italboltjától, vagy az érdi Pelikántól, ahol rendet, kifogástalan üzletme­netet tapasztaltak. A hiányos­ságok közül is kirí a ceglédi szövetkezeti vendéglőben ta­pasztalt súly csonki tás: az ebédhez felszolgált három adag csemegeuborka 36 deka helyett 14 deka volt­Gyártási hibák A textil- és ruhaipari ter­mékeknél jelentős minőségja­vulás tapasztalható az utóbbi években — állapították meg a szakemberek. Hat helység hat nagy üzletéiben, valamint a nagykereskedelmi vállala­tok budapesti raktárában megtartott ellenőrzések során összesen 1103 mintát vettek szemügyre és ezek egynegye­dében találtak kisebb-na- gyobb kifogásolnivaiót. A nem kielégítő minőségű termékek különböző gyártási és áruke­zelési hibák — főleg a gyen­ge szántartósság, konfekcioná- lási hiba, varratszakadás, szennyezettség — miatt nem feleltek meg a követelmé­nyeknek. Szembetűnő, hogy a ktsz-ek, de a nagyüzemek is milyen kevés gondot fordíta­nak gyártás közben a termé­kek tisztaságára. Nem felel­tek meg a laboratóriumi vizs­gálat során a Váci Kötöttáru- gyár tréningjei. Nem színtar­tók. A cipőipari termékek közül 10 helység 11 boltjában 1400 lábbelit vizsgáltak. A sport- és védőlábbelik mindenkor megfelelőek voltak. Az álta­lános használatú lábbelimin­ták 14 százaléka azonban nem felelt meg, főleg különböző gyártástechnológiai hibák miatt. Sajnos — a súlyos gyártási hibájú termékek kö­zött sorolták fel a Szombat­helyi Cipőgyár, a Sárvári Ci­pő Ktsz termékei mellett a ceglédi Cipőipari Vállalat bőr­talpú gyér m ekfélei pő j ét is. Viszont elégedetten vehetjük tudomásul, hogy a Duna és Tisza cipőgyár, valamint a Bonyhádi Cipőgyár olcsó cik­kek körébe tartozó férfi-női és gyermekcipői kifogástala­nok. Rossz olajkályhák A kozmetikai és háztartási vegyiáruk csoportjában ugyan­csak a lejárt határidő, az ava­sodó áru miatt emeltek több kifogást. Megtiltották 1180 doboz krém, púder és 100 ezer darab cipőkrém értéke­sítését. Kivonták a forgalom­ból a ceglédi áruházban ta­lált, lejárt szavatosságú aro­mákat. A laboratóriumi min­ták után is jónak találták a műanyag- és gumiipari termé­keket. A nyíregyházi Fény- szöv vállalat műanyag kacsá­ja — s ezt a váci 253-as bolt vezetője nem is tudta —* or­szágosan letiltott játék. Jogtanácsost, jogi előadót felveszünk Az írásos ajánlatokat „Pest környéki nagyvállalat" jeligére, a kiadóba kérjük. A háztartási gépek, beren­dezések és egyéb háztartási cikkek közül jelentősebb hiá­nyosságot a Mechanikai és a LAMPART Zománcipari Mű­vek Mekalor olajkályháinál, a Hajdúsági Iparművek 302- és 303-as mosógépeinél és 402-, 403- és a 407-es típusú cent­rifugáinál, az ELZETT be­rettyóújfalui gyára evőesz­közeinél találtak. A vizsgált olajkályhák 72 százaléka nem volt megfelelő — főleg gyár­tási hiba miatt. A mosógépek 76, a centrifugák 48, az evő­eszköz-garnitúrák 98 százalé­ka nem felelt meg a minőségi követelményeknek! Az üveg- és porcelánáruk közül labora­tóriumi vizsgálatok alapján megállapították, hogy a cseh­szlovák import piros-fekete rózsamintás, az NDK Coldich étkészlet és az Iparművészeti Vállalat által zsűrizett kék mázas, fehérpettyes feketeká­vés csésze és alj, valamint a világosbarna, zöld csíkos kész­letek — használhatatlanok, mert egészségre káros ólom ol­dódik ki festésükből. Jobbak a rádiók és a televíziók Biztatóbb képet mutattak a híradástechnikai cikkek. A vizsgált televíziók 34 százalé­kánál találtak kisebb kifo­gásolnivalót, míg a kiemelten vizsgált rádiók 25 százaléka nem volt kifogástalan. Az el­lenőrzött járművek és tarto­zékok, valamint a mezőgaz­dasági kisgépek minősége egyetlen törött kézi morzso­ló kivételével minden esetben (130 darab) megfelelő volt. A KERMI-vizsigálat össze­foglalója szerint az ellenőr­zött bútorok 47 százaléka volt hibás — elsősorban a szekré­nyek és heverök. A megoldás, legalább is a hibák csökkentésének leg­kézenfekvőbb módja lenne ezeknél a cikkeknél elsősor­ban a megfelelő raktár, a gé­pesített árumozgatás és a tá­gas bemutatótér. Komáromi Magda PARASZTOK Erdei Ferenc összegyűjtött műveinek első kötetéről S zemélyes vallomással kell kezdenem. Erdeinek a Parasztok című művét másodszor olvasom. Először akkor, amikor 1947-ben Deb­recenben személyesen is meg­ismerkedtem Erdeivel, aki a Parasztfőiskolán tartott elő­adást a parasztság helyéről és jövőjéről. Akkor i^ívták fel a figyelmem a könyvre. Eladdig csak más munkáit ismertem. De akkor a vita hevében el­hangzott, hogy Erdei maga korrigálta a könyvben írta­kat, mert 1947-re már eljutott a szocializmus igenléséig, s a parasztság jövőjét a szövetke­zetekben látta. A szövetkezés programjának kezdeményező­je volt és kidolgozásában ma­ga is részt vett. Többen akkor ezt a művét szegezték szembe vele, akik még nem látták a fejlődés lehetséges útjait, vagy nem tudták elképzelni a pa­rasztságot a szövetkezetek ke­retei között. S hivatkoztak a Parasztok című művére, amelyben még így írt: .a pa­rasztok nem tudnak igazi szo­cialisták lenni...” Valóban leírta ezt a Parasz­tokban, 1938 elején, amikor könyve megjelent. De akkor még nem ismerte a kibonta­kozás szocialista lehetőségeit, csak egyet tudott, hogy „... nem szabad parasztnak maradni. Kevés és méltatlan ez a sors akkor, amikor út nyílik rá, hogy más legyen belőle, és minden vágy meg­van arra, hogy kövesse is az ember ezt az utat”. L egproblematikusabb mű­ve tehát Erdeinek a Pa­rasztok, s róla maga is többször nyilatkozott, s a fel- szabadulás után nem is jelent meg eddig új kiadása. Hogy a megfeledkezés indokolt volt-e vagy sem, azon lehetne vitáz­ni. Egy bizonyos, hogy Erdei a magyar szövetkezeti mozgal­mak úttörője, a paraszti világ megváltoztatásának követke­zetes harcosa lett. Életműve nagy tanulságokkal szolgál, s ezért jól tette az Akadémia Kiadó, hogy az életműsoroza­tát ezzel a könyvvel kezdte, bár a nagy sikert befutott Fu­tóhomok című munkája idő­ben megelőzte a Parasztokat. Közérdekű szigorúság Tanácskozás az üzemi állatorvosok munkájáról KÉT TANÁCSKOZÁS volt a napokban Gödöllőn, a me­gyei Állategészségügyi Intézet­ben. Ahogy az intézetben mondják, kötetlen beszélgeté­sen vettek részt előbb az üze­mi állatorvosok, azután az élelmiszer-higiénikus szakál­latorvosok. Az első értekezle­ten a megyében levő állami gazdaságokban és termelőszö­vetkezetekben tevékenykedő 64 állatorvos csaknem mind megjelent, hogy munkája kö­rülményeit és személyes kí­vánságait ismertesse, hogy a most kibontakozó hús- és tej­program rájuk háruló felada­tainak, helyzetük megfelelő rendezése után, minél jobban megfelelhessenek. A másik értekezlet tulajdonképpen ösz- szefüggött az előbbivel, hiszen itt az állattenyésztéssel pár­huzamosan fejlődő élelmiszer­feldolgozás és -árusítás kérdé­sei szerepeltek a napirenden. Vitathatatlanul fontos volt tehát a tárgya mind a két megbeszélésnek, az egyes gaz­daságok és a népgazdaság egé­sze, de nem utolsósorban az állati termékekből előállított élelmiszert fogyasztó lakosság szempontjából. Ott ült az üzemi állatorvo­sok között dr. Dénes Lajos, a MÉM állategészségügyi főosz­tályának vezetője, dr. Gaál Lajos, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmiszerügyi osztályának vezetője, Murvai László, a megyei pártbizott­ság munkatársa és Kovács Zoltán, az Észak-Pest megyei Tsz Szövetség titkára. Felszó­lalásaikban mindannyian megerősítették, amit az üzemi állatorvosok elmondottak: az állatállomány növekedése fel­tétlenül szükségessé teszi az üzemi állatorvosi hálózat fej­lesztését is. A RÉSZVEVŐK EGYÖNTE­TŰ VÉLEMÉNYE szerint azonban csak ott kell üzemi állatorvost alkalmazni, ahol azt az állatállomány nagysága és tenyésztési értéke indokol­ja. Meg kell teremteni a fel­tételeit annak is, hogy mun­kahelyén az üzemi állatorvos szaktudását, munkaerejét le­kösse és munkaidejét kitöltse a rá bízott feladat. Ahol nagy az állomány, ott feltétlenül szükséges az üzemi állatorvos és ezért helyes lenne bizonyos mérvű átszervezés. Továbbá be kellene vezetni az ösztönző bérezést, valamint a gazdasá­gokon belül egységesen tisz­tázni, hogy kinek van aláren­delve az üzemi állatorvos. A második megbeszélés az előbbinél szűkebb körű volt, hiszen a megyében mindössze öt higiénikus állatorvos ellen­őrzi az élelmiszergyártást és -árusítást. Jelen volt azonban a megbeszélésen több, na­gyobb élelmiszer-higiéniai gyakorlattal rendelkező járási és városi főállatorvos, vala­mint hatósági és üzemi állat­orvos is. Egybehangzó véle­mény alakult ki a megbeszé­lésen arról, hogyan kellene hatékonyabbá tenni az élel­miszerek közegészségügyi el­lenőrzését, amely a több csa­tornás feldolgozás és értékesí­tés következtében egyre sokré­tűbb feladatot ró a szakállat­orvosokra. A SZAKÄLLATORVOSOK azonban nem megszaporodott munkájuk miatt panaszkodtak, hanem azt sürgették, hogy a kérdésre vonatkozó mostani jogszabályok helyett hatáso­sabbakat alkossanak az arra illetékesek. Aki jelenleg, akár szándékosan, akár gondatlan­ságból, közegészségügyi szem­pontból kifogásolható élelmi­szert készít vagy hoz forga­lomba. a szabálysértési ható­ság részéről cselekménye sú­lyánál aránytalanul cseké­lyebb pénzbírságban részesül. Ezért tehát feltétlenül szüksé­ges a szigorúbb felelősségre- vonást előíró jogszabály. Sz. E. A hasonmás kiadás elősza­vában Köpeczi Béla ezt írja: „A Magyar Tudományos Aka­démia megtisztelő feladatának tesz eleget, amikor megjelen­teti Erdei Ferenc műveinek sorozatát. Első kötetként a Parasztok lát napvilágot...” Tehát a szerkesztő bizottság ezzel a művel indította útjára Erdei műveinek sorozatát. Te­szi ezt azért, hogy az olvasó megismerje a teljes Erdeit, hi­szen csak így érthetjük meg azt, ami a parasztság életében ebben az országban az elmúlt három évtized alatt végbe­ment. Az egymást követő kö­tetek minden bizonnyal iga­zolják majd az olvasók vára­kozását, az Akadémia főtitká­rának igazát. „Mert lehetséges, egyik vagy másik tétel, a tár­sadalmi, gazdasági fejlődés ré­gebbi megítélése valamely műben nem állta ki az idő próbáját, de a történelmi ta­pasztalat vizsgatételei között akkor is ott a helye.” Ez utóbbi mondat dr. Ro­many Páltól jelent meg a Társadalmi Szemle februári számában az Erdei kötetét ér­tékelő írásban. S teljesen egyet lehet érteni Románnyal, mert Erdei egész életműve önma­gáért beszél. Erdei maga mu­tatott rá egy 1965-ben megje­lent írásában az írói szándék tisztaságára...........27 éves fej­jel, de már nem minden élet- tapasztalat nélkül, vakmerőén megkíséreltem mindent össze­foglalni és kimondani, amit a parasztságról tudtam és érez­tem. A Parasztok címet viselő könyvemben valóban majd­nem minden benne van, amit akkor, a harmincas években Magyarországon a parasztság­ról tudni és mondani lehe­tett ... az akkor rajzolt kép el­sősorban és különösen a ma­gyar parasztságot mutatta, de másodsorban és általánosan értelmezve az európai pa­rasztságot is. Történelmileg pedig valóként festette az ak­kori állapotot, s mint tényle­gesen megtett utat vázolta áz odáig Vezető történeti fejlő­dést. A jövőre viszont vágya­kat, következtetéseket és rész­ben jóslásokat tartalmazott, ezeket szintén az akkori idő­szak jellemzőinek kell ítél­nünk.” P olitikailag ezt a művét ez­zel Erdei maga tette a helyére, de a Parasztok, mint írás, amit benne a pa­rasztság egészéről elmondott, mint tudományos tanulmány ma is kútforrás. Olyan ember írása, aki maga is élte a pa­raszti életet, aki az életét tette fel, hogy küzd azért, hogy az a paraszti világ végleg eltűn­hessen. Ez a mű egyben cso­dálatos vallomás is, Erdeinek talán egyik leglíraibb írása. Ilyen szépen a szülőföldjéről, családjáról csak a posztumusz írásában, a Város és vidékében ír. Szép szavakkal, de , kemé­nyen ostorozza a körülménye­ket, s kimondja: „nem, így él­ni nem lehet és nem méltó emberhez”. Amikor pedig könyve tanulságait összegezi, hangsúlyozza: „Tagadom a parasztsorsot és hiszek az emberben ..Tagadta, hogy úgy kell élni, ahogyan akkor a magyar parasztság tengette életét, s hitt abban, hogy lehet másképpen is élni. Hangsú­lyozta azt is, hogy: „Nem lehet parasztországot építeni. Ha egyszer paraszt egy ország, akkor ott épp olyan naptalan az ég, mintha fölötte volna egy másik, amelyik elveszi tőle a fényt.” Akkor még nem tudta, nem fogalmazta meg, amit ké­sőbb már tudatosan hirdetett, hogy a parasztság a munkás- osztállyal együtt, annak veze­tésével szabadíthatja fel ma­gát, s csakis a szocialista tár­sadalomban válhat a társada­lom egyenrangú tagjává. Erdei könyvében sorra fel­teszi a kérdést: ki a paraszt, mi a parasztság? S válaszol is rá, mégpedig nagyon alapos összehasonlító és történeti elemzés alapján. Művében összegyűjti, összegezi a _ pa­raszti társadalom jellemző je­gyeit. „Olyan szolgarend a parasztság — írja —, amely maga is beletörődött az igá­ba ■. ", s megrajzolja, hogy a jobbágyból hogyan és miként lett a paraszt, s milyen a sor­sa. Majd megállapítja, hogy a parasztság történelmi kategó­ria, átmeneti állapot, s aho­gyan létrejött, ugyanúgy el fog tűnni. „Az építés és a sza­badság ott kezdődik — vallja Erdei —, ahol a világ nem paraszt” S írásában ez a gon­dolat vonul végig. Nem tart­ja azonban lehetségesnek a polgárosodás útját sem. Kere­si tehát az utat, amelyen vé­gül is elindulhat a parasztság a teljes felszabadulás útján. Nem hisz az örök parasztban, ellenben hisz abban, hogy olyan társadalmat kell a feje fölé építeni, amelyben ember­ként élhet és dolgozhat. Vizs- gálgatja a változás lehetősé­geit, s később más munkájá­ban eljut odáig, hogy a lenini szövetkezést teszi teljesen ma­gáévá, s hozzákezd ennek alapján a modern mezőgaz­dasági termelés és szövetkeze­ti gyakorlat eLveinek kidolgo­zásához. A történelem igazolta Er­deit. A mezőgazdaság kolléktivizálódása ha­zánkban, jóllehet átmeneti ne­hézségekkel, de megoldotta a parasztkérdést, s a parasztság beilleszkedett a szocialista tár­sadalomba, egyik alapvető osztálya lett, s halad a teljes osztálynélküíi társadalom megteremtése felé. Ez azért következhetett be, mert ma- “gának a szocialista társada­lomnak is olyan szintre kel­lett fejlődnie — természete­sen a paraszti dolgozókkal együtt —, hogy a társadalom és a paraszttársadalom, éppen az utóbbi megszűnésének fo­lyamatával, teljes egységbe olvadjon. Erdei Ferenc természetesen nem láthatta pontosan előre a kivezető út minden össze­függését, feltételeit és követ­kezményeit. Egyet azonban tu­dott, és ezt világosain ki is fe­jezte a Parasztokban: „..-a paraszttársadalom széthullá­sa... még nagyobb mértékű történelmi esemény, mint ke­letkezése volt... amikor a ma­gasabb kultúra is lehetséges a legelhagyatottabb pusztán is, akkor már nincs értelme a primitív parasztkultúrának, akármilyen színes is az ... el­pusztulása tehát éppen annyi­ra indokolt és helyes, mint megszületése volt.” Tulajdon­képpen ezek a szavak telje­sültek be most, amikor a pa­rasztság megtalálta helyét tár­sadalmunkban, s a mezőgazda­ságban mindinkább öntudatos, képzett emberként dolgozik. 1 ' gy válik egy életmű ré­sze — a Parasztok — napjainkban is értékes tanulságul. Olyan művé, amelynek megismerése azok számára is fontos és szüksé­ges, akik nem élték át az ak­kori időket, s a parasztság ak­kori helyzetét csak könyvből ismerik- A kiadó munkája méltó a feladathoz, s köszön t- jüh a vállalkozást, s várjuk Erdei Ferenc életművének újabb köteteit. Gall Sándor Három és fél milliárd a ruházati ipar fejlesztésére A ruházati ipar a negyedik ötéves terv első három esz­tendejében több mint 9 mil­liárd forint értékű beruházást valósított meg. 1974-ben to­vább folytatódik a rekonst­rukciós és egyéb fejlesztés; az idén mintegy 3,5 milliárdot ruháznak be, jelentős összegű, körülbelül 700 millió forintos állami támogatással, valamint a vállalatok saját alapjait ki­egészítő csaknem kétmilliárd forintnyi hitellel. Többele között részesül az ál­lami támogatásból a Pamut­nyomóipari Vállalat, az Újpes­ti Gyapjúszövőgyár, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár, a Magyar Gyapjúfonó és Szövő­gyár, a Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyár, a Finom­posztó Vállalat, továbbá a bu­dapesti Bőripari Vállalat és a szombathelyi Cipőgyár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom