Pest Megyi Hírlap, 1974. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-10 / 34. szám
1974. I-BRUÁR 10., VASÁRNAP rest hegyei í/Círlap DEMENY OTTÓ: Énekel egy lány Énekel egy lány ősrégi tiszta érieket a gépzene a magnó korszakában olyan egyedül mint a hold csak a hangja fényeskedik csak varkocsa tündérkedik egyetlen eszköze n hangja énekel szépen nagyszerűen nem figyel csak sajátmagára magából is csak az örömre a dal gyönyörű áramára ami körülöleli őt egyenes mozdulatlan törzsét összefont nyugodt kezeit a majd könnyedén elszökve tőle betölti e széles világot szeretném ha sohase válna belőle több mint az ami ha együtt maradna e hanggal önnön szépsége szószólója a hold a nap a csillagok fényének hű közvetítője könnyű tiszta és egyszerű énekszó ami messze szárnyal ORSOVAI EMIL: Magsak is ma Levélbombám e vers meghalok tőle címzettje vagyok és feladója A mérgezett levegő is enyém a motor is a gáz is és a peremváros szeméthegyei múltamnál magasabbak Valami nem felelő jövőbe telefonálok a hiba is én vagyok és a hiába kiabálás Nézem az órám MOST, ÉN, ITT, és MINJART, — s az érthetetlenségem álltában szirénázik HORGAS BÉLA: Kaptái Rezeda, rózsa él a fehérlábú kerítés mögött, kövér ágyasban héjatlan kavics rezeg, és viaszsejtek kajütjeiben alszik a szárnyas királynő, alszik, és hajó a kaptár, zümmögve röpül. Ismeretlen katona Balassy Zoltán érmé GALAMBOS SZILVESZTER: 9 Fantasztikus történet A lánynak gyönyörű, bronzvörös haja volt, és nagy, zöldeskék macskaszeme. A húszévesek derűs mosolya ragyogott az arcán, amikor leült és felesleges erőfeszítéssel igyekezett térdére húzni harminc centinél nem hosszabb miniszoknyáját. — Miért jött el az előző munkahelyéről? — kérdezte barátságosan Szlatona, az igazgató, negyven én körüli, őázutő halántékú. rokonszenves férfi. — Jó hely volt, csak távol esett a lakásomtól. Itt lakom a szomszéd utcában. Ez az iroda ideális lenne részemre. — Nézze, kislány, maga jól gépel, a gyorsírással sem áll hadilábon. Kellemes, megnyerő modora van. Azt hiszem, remek titkárnő lesz. — Köszönöm szépen. Boldog vagyok, hogy ön mellett dolgozhatom majd! — Várjunk egy kicsit. Mondja meg őszintén, visszautasítana, ha később egy kicsit udvarolnék magának? — Őszinteséget kért, hát őszintén válaszolok: örülnék neki. Az igazgató kartárs a zsánerem. — A mindenségit! Maga jó munkaerő. Gyors- és gépíróhiány van. Nem szorul rá arra, hogy a főnöke udvarlását is elfogadja. — Felnőtt ember vagyok. Magánügyeimben én döntök. — Nem titkolhatom tovább, hogy tetszik nekem. Szép és fiatal. Beleborzon- gok, ha arra gondolok, hogy megcsókolhatnám és talán nem is tiltakozna. De értse meg, nekem feleségem van és két gyermekem. A lány egy kicsit sápadtan nézett maga elé, és halkan azt suttogta: — Akkor maradjon közöttünk a hivatalos főnök—beosztott kapcsolat... — Ez nem megoldás. Gyenge vagyok, és tudom, hogy a szépségének nem tudnék soká ellenállni. Sajnos, el kell válnunk. Nem találkozhatunk többé! — mondotta szomorúan lehajtott fejjel Szlatona, és kezet nyújtott a lánynak, aki felsóhajtott: .— Igazán, sa jnálom. Most keres- TFgtvk-: 'rnergárnimk egy másik állást. Rosszkedvűen indult az ajtó felé. — Hová megy? — kérdezte csodálkozva Szlatona. — Amint mondottam, maga melleit nem tudnék ellenállni a kísértésnek. De ezért nem kerülhet hátrányos helyzetbe. Ez igazságtalanság lenne. Es mivel ez a munkahely magának megfelel, hétfőn belép. En pedig még ma lemondok az igazgatói állásomról, és áthelyeztetem magam egy másik vállalathoz! S zarvas Kálmán harmincéves gépészmérnök rajongott a csúnya nőkért. Felujjongott a gyönyörűségtől, ha egy kellemetlen külsejű nő szembejött vele az utcán, görbe lábakkal, keszegsoványan és olyan arccal, mint egy rosszul előhívott fénykép. Jó ideig tudott gyönyörködni a házmesternében is, aki olyan volt, akár a megereszkedett luft- ballon és rekedt basszusa betöltötte a bérházat. Ezért nem cserélt lakást Szarvas, bár módjában lett volna, de sajnált megválni ettől az esztétikai élvezettől. Ö maga egyébként jóképű férfi volt, szőke, magas, mindig a divatnak megfelelően öltözve. Sokszor szemeztek vele kimondottan szép nők is az utcán, de ő csak a kimondottan pocsék nők pillantását viszonozta. — Menj el pszichológushoz — ajánlotta sajnálkozva egyik barátja, aki unta már Szarvas örökös áradozását a csúnya nőkről. — Azt hiszem, te beteg vagy! — Mert gyűlölöm a konvenciókat? — nézett rá megütközve a mérnök. — Mert meglátom a görbében az egyenest, a szabálytalanban a szabályost, a csúnyában a szépet? Mert a szerelemben is egyéniség vagyok?! Ha ez betegség, akkor vállalom! Sértetten adta meg a kölcsönkért százast és nem állt szóba többet azzal a barátjával.' A munkások is tudtak Szarvas szenvedélyéről, ezért ha valami probléma adódott elő az üzemben, mindig a legcsúnyább nőt küldték érte. Olyankor az rávillan- totta maradék fogait és a mérnök megolvadt, mint a napon hagyott margarin. Az igazgatónak is tudomására jutott a dolog. Valószínűleg a titkárnőtől, aki szép arccal ' és hibátlan alakkal feszült a kandi szemek előtt, de .Szarvas felé hasztalan feszített. Ö változatlanul az egyik könyvelőnek, a kopaszodó Herényinének udvarolt. Feketét, colát hozott neki a büféből és viccekkel szórakoztatta. Egy napon magához kérette az igazgató. Konyakkal és külföldi cigarettával kínálta. — Nézd fiam — kezdte, mert az igazgátó atyja volt az üzemnek, legalábbis szerette, ha annak tartják a beosztottak —, a munkád ellen semmi kifogásom, azt hiszem ezt a premizálásban is figyelembe vettük, hanem a magánéleted ... hogyis mondjam ... Parancsolj — tolta Szarvas felé a cigarettásdobozt és amíg a fiatalember kikotort egyet, elgondolkozva nézte. Megvárta, amíg a füst előkanyarog a cigarettából, csak aztán folytatta szigorúan. — Ne kerteljünk! Nem tetszik nekem, hogy te Berényiné körül forgolódsz! — Elvált asszony — mentegetőzött Szarvas. J á második világháború! —esáithnt fefiÍK^Pgszgató, aki 'sokkal' jobban emlékezett Szarvasnál a második világháborúra. — Abszurdum, hogy egy jóképű, fiatal mérnök, egy múmiának hordozza a feketét! Ez úgyszólvánegészségtelen! Visszatetszést szül a dolgozók között, rontja az esztétikai közízlést! — nagyot fújt, majd enyhül- tebb hangon tette hozzá. — Remélem nem haragszol, hogy ezt így kereken megmondtam? N em haragudott. Az igazgatójára különben sem szokás haragudni egy fiatal mérnöknek. — Ennek örülök — sóhajtotta megkönnyebbülten az igazgató, majd csavarintva egyet a témán, megkérdezte. — Vasárnap mit csinálsz? — Még nem tudom — hazudott Szarvas diplomatikusan, nem merve bevallani, hogy Berényinének akarta megmutatni a gyufás- doboz-gyűjteményét. Berényiné úgyis már többször hangsúlyozta, hogy szívesen megnézné! 9 TÓTH-MÁTÉ MIKLÓS: Balszerencse — Akkor szeretném, ha eljönnél hozzánk ebédre — nézett rá atyai melegséggel az igazgató és töltött még a konyakból —, otthon sokkal nyugodtabban beszélgethetünk. Egyébként nyúlpaprikás lesz, hiszen tudod, hogy bolondja vagyok a nyulaknak! A mérnök megköszönte a meghívást és vasárnap sötétkék ruhában, öt szál szegfűvel a kezében, becsöngetett az igazgató budai villájába. O lyan szép lány nyitott neki ajtót, hogy Szarvas majdnem visszafordult. De aztán arra gondolva, hogy ez talán a háztartási alkalmazott, bement és az öt szál szegfűt finom meghajlással átadta az igazgatónknak. Az mosolyogva megköszönte, majd elnézést kért hogy utánanéz az ebédnek. — Addig Andrea szórakoztatja — mondta és rámutatott a belépő széoségre, akivel a mérnök az ajtóban már találkozott. — Andrea a lányunk! Andrea leült Szarvassal szemben és megkérdezte, ki a kedvenc írója. A mérnök megmondta, aztán ő is megtudakolta Andrea kedvenc íróját. A kedvenc zeneszerzőnél tartottak, amikor bejött az igazgató, üdvözölte Szarvast, majd nemsokára magukra hagyta őket. — Utánanézek a nyulaimnak — közölte. A kedvenc festőknél tartottak, amikor behozták az ebédet és a kedvenc táncd álén ekésekét sorolták, amikor Szarvas elbúcsúzott, azzal az ígérettel, hogy jövő vasárnap fs eljön. — Fű, de szép lány! — gondolta a busz felé ballagva és aznap nehezen aludt el a lelki- ismeretfurdalástól, hogy egy ilyen szép nővel csapta agyon a vasárnapját. — És ráadásul az igazgató lánya — morfondírozott kétségbeesetten — ilyen átkozott balszerencsés csak én lehetek! Egy valamirevaló igazgatónak szemüveges, nyiszlett, izgalmasan pocsék lánya szokott lenni, ez meg akár egy szobor. Az alakja hibátlan, a haja mint az éjszaka, olyan sötét, a szeme mint két gyémánt, a hangja mint az üvegharang ... ! Akár a mesében! Jaj, de szerencsétlen vagyok! K övetkező vasárnap újra elment, hiszen még nem tudta, ki a kedvenc feltalálója Andreának, majd az utána következő vasárnap újra, mert még hátra voltaik a sportolók és a kedvenc rablóbetyárok. Aztán egyik nap elmentek együtt moziba. És amikor a sötétben Szarvas megfogta a szép lány szép kezét, úgy érezte, egy elvet dob el magától és egyéniségét levetve, mint egy zakót, ő is beáll az ódon ízlésű férfitársak szürke tömegébe. Amikor egy év múlva kijöttek a központi házasságkötő teremből, nagyon elszégyellte magát, hogy annyi csúnya nő közül végül is egy szépet tudott fogni és vett el feleségül. — Ráadásul az igazgatóm lányát — sóhajtott fel —, a végén még kineveznek főmérnöknek! Mibe keveredtem?! Karján a tüllökbe göngyölt tüneménnyel, szomorúan, de sorsába hősiesen beletörődve lépdelt a felvirágzott Chevrolet felé. nő jól megértette egymást (ami, persze, nem az ő érdeme). A hölgyek őszinte csodálatot ébresztettek bennem. I. Emma tüntető módon anyai gyöngédséggel vette körül új „hugocskáját”, II. Emma pedig méltóságteljes és szerető gyermeki tisztelettel viseltetett iránta. Mindennek ellenére Gilberto sok tekintetben elriasztó kísérlete jelentős módon megerősítette az utánzásról szóló elméletet: a huszonnyolc éves korában megszületett új Emma a prototípusnak nem csupán azonos vonásait örökölte, hanem teljes szellemi kincsestárát is. II. Emma bámulatos egyszerűséggel mesélte: születése után csak két-három nappal bizonyosodhatott meg afelől, hogy az emberi nem történetében ő az első, úgyszólván szintetikus nő: vagy talán a második^ ha figyelembe vesszük Éva homályosan azonos esetét. Alvó állapotban jött a világra, mivel a Mimete reprodukálta az I. Emma ereiben csörgedező altatót is, és amikor felébredt, „tudta”, hogy ő Gattiné született Emma Perosa, Gilberto Gatti könyvelő egyetlen felesége, aki Mantovában született 1936. március 7-én. Jól emlékezett mindarra, amire I. Emma jól emlékszik, és rosszul arra, amit .1. Emma sem tud nagyon. Tökéletesen emlékezett a nászúira, „iskolatársainak” nevére, a gyermeki és meghitt részleteire annak a vallási válságnak, amelyen I. Emma tizenhárom éves korában ment át, és amelyről soha senkinek nem szólt. Természetesen jól emlékezett a Mimete megjelenésére a lakásban, Gilberto lelkesedésére, sok beszédére és a kísérletekre, így aztán nem csodálkozott el különösebben, amikor tudomására hozták, hogy egy önkényes teremtő cselekedetnek köszönheti létét.---------------------------- hogy II. Emma meghűlt,’arra kellett köAb ból a tényből, I vetkeztetnem, hogy a kezdetben tökéle---------------------------L tes azonosságuk nem lehet tartós; még ak kor sem, ha Gilberto a legméltányosabb kétnejű férfiú lesz, még, ha szigorúan szerelemforgó rendszert vezet be, még, ha tartózkodik is attól, hogy valamelyik nőnek kedvezzen (ami lehetetlen feltételezés, hisz Gilberto kétbalkezes, és mindent ösz- szekever), még akkor is óhatatlanul különbözőség fog mutatkozni. Elég arra gondolni, hogy a két Emma fizikailag a térnek nem ugyanazt a részét foglalja el: nem mehetnek át egyszerre egy 6zűk ajtón, nem hajolhatnak be ugyanazon a pénztárablakon, asztalnál sem egy helyet foglalnak el: ezért különböző bajoknak (lásd meghűlés), különböző élményeknek vannak kitéve. Végzetszerűen differenciálódni fognak szellemileg, akár testileg, és, ha már differenciálódtak, vajon Gilberto képes lesz-e arra. hogy egyformán közelítsen hozzájuk, vagy távolodjon tőlük? Nyilvánvalóan nem, és, ha valamelyiket a legkevésbé is jobban kedveli, a törékeny hármas egyensúly hajótörésre van kárhoztatva. Gilberto elé tártam meggondolásaimat, és igyekeztem megértetni vele, hogy ez nem az én alaptalan, pesszimista feltételezésem, hanem a józan észen jól megalapozott előrelátás, szinte matematikai tétel. Azt is igyekeztem megmagyarázni neki, hogy jogi helyzete legalábbis kétséges, és, hogy én sokkal kevesebbért börtönbe kerültem. Házastársi kapcsolatban áll Emma Perosával, II. Emma is Emma Perosa, de ez méá nem szünteti meg azt a tényt, hogy két Emma Perosa van. Gilberto azonban meggyőzhetetlennek mutatkozott: ostoba vidámságban élt, az ifjú férjecskék lelkiállapotában, és miközben magyaráztam neki, látható módon máson járt az esze. Nem énrám nézett, hanem belemerült a két pő szemlélésébe, akik e pillanatban éppen tréfásan Veszekedtek, ugyan melyikük üljön a mindkettejük által kedvelt karosszékbe; Gilberto nem válaszolt az érvelésemre, hanem közölte, hogy nagyszerű ötlete támadt: hármasban Spanyolországba utaznak. — Mindent megfontoltam: I. Emma be fogja jelenteni, hogy valahová elkeverte az útlevelét, másodpéldányt kér, és azzal utazik. Sőt, dehogyis! Ó, de ostoba vagyok! Én magam csinálok másodpéldányt, a Mimetével, még ma este. Nagyon büszke volt erre az ötletére, és erős a gyanúm: csak azért választotta Spanyolországot, mert a spanyol határon nagyon szigorúan ellenőrzik az okmányokat.----------------------------- tértek vissza, és a dolgok már kezdtek Ké t hónap múlva I összegabalyodni. Szemmel láthatóan ---------------------------- hármuk viszonya a jómodor és a formális udvariasság szintjén mozgott, de nyilvánvaló volt a feszültség. Gilberto nem hívott meg, ő jött el hozzám, és már egyáltalán nem lelkesedett. El mesélte, mi történt. Meglehetősen ügyetlenül mesélte el, mert arra képes ugyan, hogy a cigarettásdobozra lefirkantson egy differenciálegyenletet, arra viszont vigasztalanul alkalmatlan, hogy kifejezze érzelmeit. A spanyolországi utazás egyszerre volt szórakoztató és fáradságos. Sevillában, egész napos zsúfolt program után, az ingerültség és a fáradtság légkörében vitatkozni kezdtek. A két nő kapott össze, mégpedig az egyetlen témán, amelyet illetően nézeteik eltérhetnek, és valóban el is térnek. Szükséges és megengedett volt-e Gilberto cselekedete vagy sem? II. Emma igennel válaszolt, I. Emma hallgatott. Ez a hallgatás elegendő volt ahhoz, hogy felboruljon az egyensúly: ebben a pillanatban Gilberto már választott is. I. Emmával szemben egyre növekvő zavart érzett, napról napra súlyosbodó bűntudatot; ugyanakkor mind jobban vonzódott az új asszonyhoz, és ez az érzelem ennek megfelelően felfalta mindazt, amit a törvényes feleség iránt érzett. Még nem szakítottak, de Gilberto érezte, hogy már közeli az idő.-------;---------kedélyállapota is, jelleme is differenciálódott. A két nő I II. Emma egyre fiatalabb, figyelmesebb, táma------------------ dóbb, nyíltabb lett; I. Emma kezdett bezárkózni negatív magatartásába, a sértődött lemondásba, a visszautasításba. Mi a teendő? Azt javasoltam Gilbertónak, ne kezdeményezzen meggondolatlanul, és szokás szerint megígértem neki, hogy gondom lesz rá, magamban azonban szilárdan elhatároztam, hogy távol maradok ettől a búbánatos zűrzavartól, és nem tudtam elnyomni a megelégedettség gonosz és szomorú érzését, hogy lám, mennyire bevált a jóslatom. Soha nem hittem volna, de egy hónap múlva Gilberto sugárzó képpel állított be a hivatalomba. A legjobb formájában volt, ontotta a szót, lármázott, látható módon meghízott. Jellemző egocentrizmusával minden kertelés nélkül rátért a témára. Gilberto szerint, amikor neki jól megy sora, mindenkinél, minden rendben van; olyan az alkata, hogy képtelen felebarátaival törődni, viszont megsértődik és elámul, ha felebarátja nem törődik vele — Gilberto igazi agykombájn — jelentette ki. — Gratulálok, és megdicsérlek szerénységedért; másfelől ideje volt már, hogy megjöjjön az eszed. — Ugyan! Ide figyelj, nem értettél meg. Nem magamról beszélek: I. Gilbertót értem. Ö az agykombájn. Szerényen szólva, nagyon hasonlítok ugyan hozzá, de ebben a buliban kevés részem volt: csak múlt vasárnap óta létezem. Most már minden rendben van, már csak az anyakönyvi hivatallal kell tisztáznom II. Emma és az én helyzetemet. Nincs kizárva, hogy valami kis trükkel kell élnünk, például összeházasodunk II. Emmával, hacsak nem akar ki-ki a neki tetsző hitvessel egybekelni.. Persze, aztán munkát is kell keresnem, de meggyőződésem, hogy a NATCA szívesen elfogadna, mint a Mimete és többi hivatali gépe propagandistáját. (Lontay László fordításai
