Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-11 / 8. szám
1974. JANUÁR 11., PÉNTEK ““kMí,rfap 3 Mindenkinek jut munka - Egész héten dolgozik a keverőüzem - Alkatrész-,,bütykölés” ! Közös munkával a közös célért Együtt a népfront és a szakszervezetek A Pest megyei együttműködés hároméves tapasztalatai Ha nem tudnám, hogy ahol a víztorony beton ökle mutat az égre, ott a Fehér Akác Tsz sertéstelepe, azt hihetném, rossz helyen járok: mutatós vaskerítés mögött széles aszfaltútok, gyárat sejtető, mo- defm épületek, gondosan metszett rózsatövek, jókora park, fiatal fenyőkkel. Éppen csak embert nem látni sehol. Amit nyáron: dolgoznák — Mit csinálnak télen a szövetkezet tagjai? — Amit nyáron: dolgoznak — felel Márczis Antal, a Fehér Akác elnöke. — Nálunk nem divat a „fagyszabadsági — teszi hozzá névetve. — Mindenki kap munkát, aki, dolgozni akar. Másfél évtizeddel a mező- gazdaság szocialista átszervezése után, ez a kijelentés másutt természetesnek hangzik. Itt azonban nem kevesebb, mint 1700 ember rendszeres foglalkoztatásáról kell gondoskodni, hiszen ennyi a tsz átlagos dolgozó létszáma! — Hogy tudnak ennyi embernek egész évben munkát, kenyeret adni? A választ az ágazatvezetőktől kapom: — Kezdjük az asszonyokkal — tanácsolja Nagy Mihály, a szövetkezet főmezőgazdásza. — Foglalkoztatásuk gondjának megoldása szerencsésen találkozott az édesipar munkaerő-problémájának megoldásával. Kooperációs megállapodást kötöttünk a Magyar Édesipar Csemege Édesipari Gyárával és a Zamat Keksz- és Ostyagyárral, amelynek értelmében nődolgozóink egy részének a két gyár biztosít munkát. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy az idősebb és a kisgyermekes asszonyok itthon, a szövetkezet kiszerelő üzemében csomagolnak különböző édesipari termékeket, a többiek pedig — a tsz autóbuszain — bejárnak a két pesti gyárba. Nyáron — természetesen — kevesebben, télen viszont növekszik a létszám az erdészetben és a kertészetben dolgozó lányokkal, asszonyokkal. Tiszta, kényelmes munka — Szívesen végzik ezt a munkát? — Kérdezze meg tőlük — javasolja ■ Mészáros Károly, az üzem vezetője. Fehér köpenyek, fehér kendők és tömény pörkölt kávéillat — ezek az első benyomások a nagyobbik műhelyben. Hosszú futószalag végén ügyes masina tölti-ada- golja zacskókba a kávét, kevéssel idébb — szúrópróbával — mérlegen ellenőrzik a pontos súlyt, s a futószalag mentén ülő asszonyok lezárják a zacskókat. Mire a kávé lekerül a futószalagról, már papírkartonokba csomagolva, szállításra készen áll. Az itt dolgozók órabére 7 forint, két műszakban csomagolnak. Egy műszak — egy brigád. A most délelőttös brigád vezetője fiatalasszony: Prauda Lénárdné. — Szeretik ezt a munkát? — Miért ne? Tiszta, kényelmes — hangzik egyszerre többfelől is a válasz. — És a kávét? — Azt nem, isten ments! Eltelünk a szagával — mondják az asszonyok, megint csak kórusban. Kivétel csupán a brigádvezetőnő, napi egyetlen duplával. A szomszédos műhelyben átható mentolillat tanúsítja, hogy itt jelenleg a torok őrét: a Negró-cukorkát csomagolják. Itt sem kell attól tartania az üzemvezetőnek, hogy az . asszonyok, lányok „megeszik a hasznot”: aki édességgel dolgozik, csakhamar úgy eltelik vele, hogy eszébe sem jut „megvámolni” — mondják Hátra vannak azonban a férfiak: ők mit csinálnak vajon a téli hónapokban? Elvégre mindenki nem dolgozhat az állattenyésztésben — ahol ugyebár, egész évben tart a „szezon” —, egy korszerű, szakosított sertéstelep nem utolsósorban éppen attól korszerű, hogy aránylag kevés munkaerőt igényel. A férfiak rakodnak A főmezőgazdász sorolja az adatokat: — Tíz-tizenöt férfit foglalkoztat telente a lakatosüzem. Olyan férfiakat, akik az év többi részében mezőgazdásági munkát végeznek. — Hogyan? Télre átképezik őket lakatosoknak? — No, azt nem: segédmunkásként; rakodnak. Arról van szó, hogy a Mosonmagyaróvári Gépgyárral is van egy kooperációs szerződésünk: mi gyártjuk a különböző épület- szerkezeti vasvázakat. A gyárI tás egész évben folyik, de télen — amikor több a munkaerő — nagyobb kapacitással. Aztán sok embert foglalkoztat ilyenkor a szállítás is. Mi látjuk el például takarmánynyal a budapesti Állatorvostudományi Egyetem kórházát, és a Mesterséges Megtermékenyítő Állomást. A nyáron bekazlazott szálas takarmányt ilyenkor szállítjuk fel a fővárosba. Vagy: a nyáron eladott kukoricát mostanáig mi tároltuk, s ezekben a hetekben szállítjuk le a Terményforgalmi Vállalatnak. Ennek kettős haszna van: a vállalatnak enyhülnek a tárolási gondjai, s a mi gépeinket sem kötik le a szállítási feladatok a betakarítási munkák idején. Jó néhány embert foglalkoztat a lápföld dúsítása és szállítása is. A sgját, régi bányánkból kitermelt lápföldeí sertés hígtrágyával dúsítjuk, s így kitűnő szerves trágyát nyerünk. Aztán: a sertésteleppel együtt takarmányszárító és -keverőüzem is épült. A takarmányszárítók hasznosításának országos gondja, hogy évente csak 7—8 hónapig üzemelnek, november elsejétől -május közepéig — az első lucernakaszálásig — viszont állnak. Mi megpróbáltunk ezen változtatni; Nyugat-Eu- rópában újabban kukoricaszárból készült granulátumot használnak ballaszt-anyagként a takarmánykeverékben. Ilyet mi is tudunk csinálni, gondoltuk, s ezért vágáskor gyalogkazlakba raktuk a kukoricaszárat, most pedig behordiuk, és szárítás után granuláljuk. Huszonöt vagon szárgranulátumra van szerződésünk, ebből nyolc vagonnal már leszállítottunk Svájcnak és Olaszországnak. Koncentrátum, szerződésre — Hasonló problémákat jelent országszerte a keverőüzemi kapacitás minél jobb kihasználása. Saját szükségletünket heti egy-két napi üzemeléssel kielégíthetjük. Az Agrokomplex-szel kötött szerződés alapján azonban egész héten működhet a keverőüzem, takarmánykoncentrátumokat készítünk bérmunkában. Végül itt van még az építőbrigád: az sem tétlenkedik. Saját bányánkból kitermelt sóderből a téli hónapokban betonelemeket készít, a késztermék elszállítása, persze, további munkaerőket foglalkoztat, összegezve: nálunk a szállítási feladatok széthúzásával gyakorlatilag ilyenkor is csak a javításban lévő gépek állnak. Azám, a javítás! Most van az ideje a téli nagyjavításoknak, a tavaszi gépszemlére való felkészülésnek. — A munkagépek javítása ütemterv szerint, abban a sorrendben folyik, ahogy majd tavasszal „bevetésre” kerülnek — mondja Mráz János, a gépműhely vezetője. — Maga a javítóműhely 45 embert foglalkoztat; ezek a szakemberek a nyári hónapokban tmk-fel- a da tokát látnak eL — Van-e nehézségük az alkatrészek beszerzésében ? — Lépten-nyomon! — hangzik a válasz. — A legtöbb gondot azok a nyolc-tíz éves, öreg, ■ 1 de még üzemképes erőgépek I javítása okozza — például a 3011-es és a Szuper Zetoroké —, amelyekhez már két éve beszüntették az alkatrészek gyártását. — S mit tudnak ilyen esetben csinálni? — Házilag „bütykölünk” alkatrészeket. Ez persze, megnyújtja a javításra szánt időt, zavarja az ütemtervet. És a tervek? Végezetül Márczis Antalt kérdezem a szövetkezet idei terveiről. Hiszen a tél — a tervkészítés időszaka is a mezőgazdaságban! — A szakosított sertésteleppel kezdeném, amelynek benépesítése az előírt kocalétszámmal történt, és az évi 16—18 ezer darabos kibocsátó kapacitásának hatvan százalékát már az idén el kell érnie. Ez annyit jelent, hogy ebben az évben már 8—10 ezer te- nyész- és hízott sertést értékesítünk. — Milyen sertésfajtát tartanak? — Egy nálunk eléggé ismeretlen fajtát, NSZK lapálysertést. Ennek a húsminősége kitűnő, szalonnavastagsága csupán 2,5—2,8 centiméter, 180— 190 napra eléri a százkilós súlyt, nagyon jó a szaporasága — fialási átlaga 10 fölött van —, és 1 kilogramm húst mindössze 3,10—3,20 kiló vegyes abrakból képes előállítani. — A sertés mellett felfejlesztjük a szarvasmarha-ágazatot is. Egy éve még egyetlen szarvasmarhánk sem volt, most pedig már intervenciós üszőneveléssel foglalkozunk. Jelenleg 200 darab üszőnk van, az'idén és jövőre még 300—300 darabot vásárolunk: korszerűsítjük a szarvasmarhatelepünket, és az V. ötéves terv első felére 300-as tehenészetet létesítünk. A juhászat hagyományos ágazata nálunk az állattenyésztésnek, ezt is fejlesztjük. Részben saját tenyésztésből, részben vásárlással a jelenlegi 1600-as anyajuhállományt 1975-ig 3000-esre bővítjük. A juhászatunk elsősorban te- jesbárány-eladásra specializálódott — tavaly például 1500-at exportáltunk Olaszországba —, de nem jelentéktelen o gyapjútermesztésünk sem. — A növénytermesztés — gondolom — az állattenyésztés igényeihez igazodik. — Természetesen. Szántóterületünk 90 százalékán kenyér- és takarmánybúzát, árpát, kukoricát és fehérjedús, pillangós takarmány növényeket — főleg lucernát és borsót — termesztünk. Adottságaink miatt — hideg a talaj — a kertészet nálunk még nagy ráfordítással sem hoz kimagasló eredményeket, ennek a fejlesztését tehát nem is tervezzük. Nyiri Éva A vízügyi mérnökök, tudományos szakemberek egyik nagy nemzetközi egyesületének, a Nemzetközi Hidraulikai Kutatási Szövetséginek végrehajtó tanácsa csütörtökön megkezdte — Budapesten először rendezett — ülését. A 63 ország vízépítési intézményeit és kutató mérnökeit képviselő egyesület vezetősége most többek között a környezetvédelem és a viz összefüggésével foglalkozó 1975. évi világjtongreszA bérből és fizetésből élők többségét — hazánkban jelenleg több mint kilenctizedét — tömöríti a szakszervezeti mozgalom, amely az üzemekben, intézményekben, gazdasági, állami egységekben fejti ki tevékenységét. A társadalom valamennyi osztályát és rétegét magában foglaló legszélesebb tömegmozgalom, a Hazafias Népfront működési helye a váixts, a falu, a lakóhely. Sajátos feladatok Feladataik sajátosak. A népfrontnak jelentős szerepe van az állampolgárok összességét képviselő országgyűlés, a tanácsok, az állami végrehajtószervek megfelelő személyi összetételének és működésének biztosításábah, vagy például a lakosságot legközvetlenebbül érintő város- és községfejlesztésben. A szakszervezetek hivatása pedig a dolgozók érdekeinek képviselete. Vannak azonban feladatok, amelyek mindkét szerv munkájának középpontjában állnak. A párt politikájának érvényesítése, a békeharc, a szocialista demokratizmus erősítése, hogy csak néhányat említsünk. A fejlődés egy bizonyos fokán nemcsak nyilvánvalóvá, hanem törvényszerűvé vált, hogy a két szervezetnek az együttműködést rendszereznie, közös munkatervbe, megállapodásba kell rögzítenie. Pest megyében ez három éve megtörtént, a Hazafias Népfront megyei elnöksége és a Szak- szervezetek Pest megyei Tanácsának elnöksége írásban rögzítette a két testület és szervezeteinek közös feladatait. Mi történt az egyezmény megvalósításában, ezt vitatták meg a két testület vezetői a héten. A szervezett munkások az élen A két testület fontos feladatának tekintette a munkásosztály vezető szerepének fokozott érvényesítését. Jelentős eredmények születtek e téren például a legutóbbi népfront-, valamint tanácstagi választásokon. Ismert, hogy Pest megye évről évre országosan is kiemelkedő eredményeket ér el a társadalmi munkában, az óvoda-bölcsőde építésben, az utak, csatornák, közművek létesítésében. Arról azonban talán a kelleténél kevésebb szó esik, hogy a közös erőfeszítéseknél mindenütt ott vannak a szervezett munkások, az eredményekben nagy szerepe volt és van a népfront és a szakszervezet együttműködésének. Erősítik a szakmaközi bizottságokat További feladatok várnak mind a népfrontra, mind a szakszervezetekre a bejáró munkásokkal való törődésben. Igaz, sok minden történt e tekintetben is. A szakszervezetek, az SZMT központi könyvtára segítették az „Olvasó népért” mozgalmat, hozzájárultak az „Ifjú olvasók hónapja” sikeréhez, előadásokkal, ankétokkal, író-olvasó találkozókkal, élménybeszámolókkal. A rendezvényeken, találkozókon a munkásfiatalok ezrei vettek szust készíti elő, 6 a vízgazdálkodási igényeknek jobban megfelelő szervezeti módosításokról tárgyal. D égen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke fogadta az egyesület végrehajtó bizottságának tagjait: T. Hayashi japán elnököt, Bo- gárdi János magyar, M. V. Húg francia és J. A. Maza- Alvarez mexikói alelmököt, valamint H. J. Shoemaker holland főtitkárt. A környezetvédelem és a víz Nemzetközi tanácskozás i'észt, a megjelentek között azonban a kívántnál még mindig kevesebb bejáró dolgozó fiatal volt. Az értékelő megbeszélésen többek között ezért is vetődött föl az igény: szükséges a művelődési házak életét pezsgőbbé tenni, a hálózatot fejleszteni. Bizonyos fokig ehhez kapcsolódva hangzott el: meg kell erősíteni a szakmaközi bizottságokat, amelyek közül a legjobbak, például a váci, a ráckevei, a ceglédi járások területén, a mozgósító és szervező mun Icát már a helyi népfrontszervezetekkel közösen végzik. És eredményekkel. A lakóhely gondjain is együtt segítenek Rendszeresek Pest megyé-: ben a munkás-paraszt talál- i kozók is. Ezek sorából kiemelkedett a többi között Váltón és Dömsödön, Kiskun- lacházán, a DCM-ben, a Csepel Autógyárban rendezett. Hangot kapott a megbeszélésen: növelni kell a kölcsönös baráti látogatások számát. Gyakrabban keressék fel például a tsz- tagok is az üzemeket. Az ilyen találkozások elvezethetnek a lakóterületi közös problémák teljesebb feltárásához és megoldásához. Erre is vannak jó példák Bagón, Zsámbokon vagy a budai járás több községében. A megbeszélés a népfront és a szakszervezetek kapcsolatairól nemcsak összegezés volt. Jelentősen erősítette a jelenlegi és a jövőbeni közös munkát, vázolta a továbblépés útjait. P. V.------------------------------------------I A reszort és kollektív felelősség • 'Vita kerekedett a beszá’ móló taggyűlésen az egyik vezetőségi tag munkájának értékeléséről. „A reszortjából eredő feladatokat jól ellátja, a politikai oktatást gondosan megszervezte, s most is állandóan figyelemmel kíséri, hogy minden rendben menjen, meglegyenek a feltételek a foglalkozások lebonyolításához” — hangzott az egyik vélemény. Egy másik felszólaló viszont úgy vélekedett: bár mindez igaz, mégsem lehet az értékelés egyértelműen kedvező, mert az illető elvtárs csupán a - reszortfeladataival törődik, s a vezetőség kollektív munkájából nemigen veszi ki a részét. A megállapítás valódiságát nem is vonta kétségbe senki: a vita a tény megítélése körül forgott. Más pártszervezetekben is feltették a kérdést most, az évi munka értékelése kapcsán önmaguknak és egymásnak a vezetőség tagjai, s szóltak róla nem egy helyen az őket megválasztó párttagok is. S hadd tegyük mindjárt hozzá: azokkal lehet egyetérteni, akik nagyobb igénnyel léptek fel, akik több oldalú tevékenységet vártak el a vezetőség tagjaitól. Épp abból kiindulva, hogy ezeket az embereket nem valamilyen részterület irányítására választották meg (hiszen nem termelési, gazdasági, agit.- prop,-felelőst választ a párttaggyűlés), hanem egy kollektív vezető testület tagjaivá. Mondani sem kell, a reszortfeladat ellátása természetesen elengedhetetlenül fontos dolog, s éppen ezért a vezetőségi tag tevékenysége megítélésének alapvető mércéje. Ahol ez is hiányos (s mi tagadás, éppenséggel akad még ilyen alapszervezet) s ahol emiatt a titkárra hárul a közvetlen szervezőmunka nagy része, ott a kollektív munka elemi alapjai gyengék. Ha komolyan vesszük a pártmunkában is a személyes felelősséget, ha valóban törekszünk arra, hogy a tevékenység ne megfoghatatlanul általános vagy szétfolyó legyen — akkor igényelnünk kell a pártmunka valamennyi területének gondos és felelősségteljes irányítását. Enélkül a vezetőség nem tehet eleget hiánytalanul a rá háruló feladatoknak, s az alapszervezet egészében sem töltheti be megfelelőképpen szerepét. Am bármennyire szüksé^ ges is ez, mégsem elegendő. A pártszervezetek politikai jellegű munkát végeznek, s ezzel nem egyeztethető össze valamiféle hivatali munkastílus. A vezetőségi tag nem lehet puszta „ügyintéző”, aki ellátja a reá bízott területen a feladatokat, megoldja az itt jelentkező gondokat, s ezzel eleget tett kötelességének. Már csak azért sem, mert ha bezárkózik reszortjának határai közé, valójában nem is tudja jói megoldani közvetlen munkaterületének problémáit sem. Hiszen a propaganda- munka felelősének például nemcsak a pártoktatás megszervezése a dolga, hanem a propagandisták folyamatos tájékoztatása és a foglalkozások tapasztalatainak rendszeres elemzése is. Ehhez pedig már ismernie kell az alapszervezeti munka egészét, a gazdasági-termelési kérdéseket is. De ilyen ismeretek nélkül hogyan irányíthatná jól az agitációs felelős a felvilágosító munkát, a szervező titkár a pártcsoportokat vagy a tömegszervezetben dolgozó kommunistákat? Az információs munka vagy a politikai oktatás tapasztalatai a termelési felelős számára is szükségesek, de még az alapszervezet gazdasági munkáját sem lehet a szélesebb összefüggések ismerete nélkül jól kézben tartani. Vagyis, ha a vezetőségi tagok ismerni, érteni és valójában irányítani akarják pártszervezetük munkáját, ha eredményes helyi politikát akarnak „csinálni”, akkor már nem csupán a közvetlen rájuk bízott résszel kell törődniük, hanem az egésszel is. De a vezető testület tagjaiként felelősek is az egészért — s nem csupán a részért. Együttesen kell gondoskodniuk arról, hogy az alapszervezeti munka megfelelően haladjon, a párt- szervezet betöltse azt a szerepet, amelyet a szervezeti szabályzat és a különféle határozatok értelmében el kell látnia. Ha a munka lényegét illetően hiányosságok vannak, hiába mondja a gazdasági felelős: „kérem, a tagdíjakkal mindig pontosan elszámoltunk, én teljesítettem a kötelességemet”. Joggal válaszolhatja neki bárki: „nem teljesítetted, mert nemcsak ennyi volt a dolgod, választott vezetőként a munka egészéért felelősség terhel”. JJ elyesen tették tehát, akik azon a bizonyos taggyűlésen igényelték, hogy minden vezetőségi tag lásson túl reszortja határain. Lásson túl — s ennek megfelelően cselekedjék is, vagyis ilyesféle módon legyen a közös döntések és az együttes végrehajtás szervezője, részese. Gyenes László Tél n termelőszövetkezetben
