Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-10 / 7. szám

1974. JANUÁR 10., CSÜTÖRTÖK PEST Utt. tU KS fa k A ap 5 KÖSZÖNTÉS A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete szék­házában szerdán bensőséges ünnepségen köszöntötték 90. születésnapján Bede Károlyt, a szakszervezet egyik alapító tagját, aki korábban elnök, il­letve titkár volt, s jelenleg is tagja a központi vezetőség­nek. A házi ünnepségen részt vett és köszöntötte az ünne­peltet Földvári Aladár, a SZOT elnöke, Bede Károly egykori munkatársa is. levegőszcnnyeződés-jelző A gyárak környékének vé­delme mellett üzemeink mind több gondot fordítanak a munkahelyek belső környezet- védelmére, a levegő tisztasá­gának megóvására. Ehhez szerkesztettek új műszert a Magyar Ásványolaj és Föld­gáz Kísérleti Intézet szakem­berei. Az ötletes berendezése műhelyekben, csarnokokban, azonnal jelzi, ha a megenge­dettnél nagyobb mennyiségű kén vagy szerves anyag ke­rült a levegőbe. Az új mű­szer gyártását megkezdték. Kertiíox-góh'áí Gépek a nagyüzemi paradicsomtermeszléshez A nagyüzemi mezőgazdasá­gi termeléshez több új típusú gépet szállít ebben az eszten­dőben a debreceni Mezőgaz­dasági Gépgyár. Az idén már sorozatban állítják elő a te­hergépkocsira szerelhető nagy teljesítményű permetezőgépet a Kertitox-góliátot. A gyár segítséget kíván nyújtani a nap üzemi paradicsomter­mesztéshez is. Új gyártmá­nyuk a paradicsomművelő- és betakarító agregát, amelyet ez évben próbálnak ki több gaz­daságban. Jdrműprogrami integráció A Csepel Autógyár jelentős részt vállalt a magyar jármű­program végrehajtásában az Ikarus 250-es autóbuszcsalád pad­lóvázainak készítésével. Tavaly 6000 darabot gyártottak. 1975- től évi 12 autóbuszalváz hagyja el majd a gyár területét. A Csepel Autógyár műszaki gárdája kifejlesztette az új, speciális teherjárművek családját, itt készítik egyebek közt az üzemanyag-szállító, cementszállító gépkocsikat és a mezőgaz­daság számára összkerékmeghajtású teherautókat. A csepeliek részt vesznek a KGST integrációs munkamegosztásban is, lengyel partnerüktől szerzik be a teherautók vezetőfülkéit, he­lyette szervokormányokat szállítanak. A képen: bejáratásra indulnak az üzemanyag-tartályko­csik. Bázis — a tröszt Sajtótájékoztató az élelmiszer-gazdaság gépgyártásának helyzetéről Az élelmiszergazdaság gép­gyártásának helyzetéről és fejlesztésének főbb feladatai­ról tartott sajtótájékoztatót Pesti László, a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vál­lalatok Trösztjének vezérigaz­gatója. Egyebek között el­mondotta, hogy a kormány határozata szerint a mezőgaz­dasági gépipart a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisz­! térium felügyeletével a Mező­gép Tröszt keretében egysé- | ges mezőgazdasági gépipari ' bázissá fejlesztik. Ez megte­remti a szervezeti előfeltételét . annak, hogy az iparág egysé- I ges irányítás mellett az anyagi és szellemi kapacitás koncentrálásával segítse elő az élelmiszergazdaság mind­inkább növekvő szükségletei­nek kielégítését. Gyakornok a tanácsnál Ismeretszerzés Nagykátán — tanulás az akadémián Az ügyfelek gondolják: új ember a tanácson, de hogy ő lenne a tanácsigazgatási gya­kornok? Gyakornok, ez a szó ugyan feltételezi a fiatalsá­got, de hogy ő lenne az? Nincs benne semmi hivata­los, semmi olyan hivataino- kos. Fiatal lány, érdeklődő te­kintettel, lendülettel, kedves szóval, valahogy így lehetne jellemezni Bajdik Máriát. A kezdő lépések Kissé kényelmetlen helyzet­ben vagyok. Bevallom (neki is), hogy tulaj dóriképpen nem a személye érdekel elsősor­ban, hanem hogy valójában mit is fed a kifejezés s ho­gyan lesz valakiből tanács­igazgatási gyakornok? ELne- veti magát. — Hát belőlem például úgy lett, hogy érettségi után be­mentem a nagykátai járási hivatalba: szeretnék elhelyez­kedni. Várjak csak egy percre, mondták, lenne ez a' lehető­ség, nincs-e kedvem hozzá? Egy évig tanulnám a tanácsi munkát, igaz nem otthon, Tá- piószentmártonban, hanem a nagykátai nagyközségi tanács­nál, naponta át kellene jár­jak. Aztán: két évre elkülde­nének tanácsakadémiára, majd alkalmaznának — valamilyen, a végzettségemnek megfelelő beosztásban — a járás vala­melyik községében. Hogy me­lyikben, ezt előre senki nem tudja garantálni. A fizetésem 1500 forint lenne, kapnám ter­mészetesen a két akadémiai év alatt i's. Vállalnám-e ezek­kel a felételekkel ? — Vállaltam. Otthon a szü­leimnek nem nagyon tetszett, egy aggályuk volt és van egy kicsit még ma is, tartanak attól, hogy nem fogom végig­járni a két évet. Igaz, az érettségi után nem szándékoz­tam továbbtanulni, pedig nem voltam rossz diák, de azt mondtam tavaly szeptember­ben, és még inkább azt mon­dom ma: végigviszem, amit elkezdtem. Érdekel ez a mun­ka. Gyakorlat — az iskolából Elhallgat, tűnődik, a terítő rojtjaival játszik. — Egy kicsit, még középis­kolás koromban belekóstol­tam, egyik-másik területét egy nagyon kicsit ismertem is, talán ezért érdekel. Bu­dapesten, a Mester utcai köz- gazdasági szakközépiskolában végeztem, elég sokat jártunk ki gyakorlatra tanácsokhoz. Aztán a harmadik évben két hónapot otthon, a szentmár- toni tanácsnál voltam, ugyan­csak gyakorlaton. Ezért is ér­dekel, azt hiszem, s talán azért is, mert itt minden ügy intézése során emberekkel, az emberrel kerülök kapcsolat­ba. A dolgát végzett, elége­dett emberrel, a tanácstalan­nal és esetenként az ideges­sel is. Már nekem is volt vi­tám. Ezt nem büszkén mondja, de érződik a hangsúlyból, most nem nagyon bánja. — Az adónál történt. Kése­delmi kamatot számítottam fel, s az ügyféli nehezen értet­te meg. Igyekeztem megma­gyarázni. Érdekes megfigyelni az embereket a szabálysértési tárgyalásokon. Figyeltem, hogy zajlik le egy ilyen tárgyalás, és hogy zajlik le az emberek­ben! Hogyan reagálnak pél­dául a büntetésre. Némelyik megbánja, a másik kimegyés mérgelődik — mire jó ez ne­kik, mondja. Felnéz, elmosolyodik. Vonzó számok — Persze — mondja —, hogy is jön az adóügy és a szabálysértés egymás mellé. Ügy, hogy ez alatt az év alatt az a feladatom, hogy belekon- tárkodjak mindenbe. Egy hó­napig a szabálysértésnél, egy hónapig az adóügynél!, aztán az igazgatási csoportnál vol­tam, most ismét az adónál ta- nulok-segítek. S így, végig­megyek a tanácsi munka szin­te minden területén. A pénz­ügy látszólag száraz, sajátos módon azonban engem az ér­dekel tálán a legjobban. Már a suliban így voltam vele. Most éppen az egyenlegeket vesszük fel a kartonról. A délutánok gyorsan múlnak — Nem hosszúak a napok? Az iskola után a szigorúan napi nyolcórai munka? — Egy kicsit a délelőttök. A délutánok elröppennek. Hétfőn 3 órára a marxista- leninista középiskolába me­gyek. Az itt tanultakból kel! felvételizni a tanácsakadé­mián. Kedden tanulódélutá­nom van. Minden hónapban ,egy napot ugyanis mind a huszonötén, a megyében levő gyakornokok Pécelen, a me­gyei tanács továbbképző in­tézetében töltünk, általános államigazgatást tanulunk, s erre, bizony, készülni kell. Szerdán egész nap, csütörtö­kön egész nap, pénteken pe­dig fél 4-ig dolgozunk, és kéthetenként szabad szomba­tom van. A délutánok hát gyorsan eltelnek. — És mi lesz majd a két­éves akádémia után? Később! Nem érti a kérdést. — Lehetséges, hogy netán valamelyik községben vb-tit- kárként látom1 viszont? Nagyot nevet. Azt hiszi, tré­fálok. D. G. GOMBÓ PÁL: ...ZAT @ Osztályzat A történelmi legendák kétfélék. Vagy hosszú idő elteltével a nagyvonalú kép­zelet alkotja őket — ilyenkor valami­féle mélyebb igazságot fejeznek ki, ha nem is egyeznek a valósággal. Vagy pedig eleve le­gendának gyártódnak, vélt avagy valódi ál- lamrezon kifejezői — ilyenkor viszont csak az leplezheti le őket, ami a szervezett ha- mistanúzásokat: túlságosan is egyeznek a részletek, minden pedáns összhangban van a legendakörön belül, csak éppen az élettapasz­talatnak mond ellent az egész. Ez utóbbinak kiváló példája a Julius Cae­sar halála körül kijegecesedett legenda, ame­lyet groteszk módon két egymással élet-halál harcot vívó tábor egyaránt megerősített, holott... holott a valóságban a következő történt. ★ Bicegő Porro, a szenátus épületét takarító brigád felügyeletével megbízott rabszolga, Caesar kémje, falábával izgatottan kopogott a hátsó titkos kisajtón. A nagy Julius nem aludt ezen a hajnali órán, mert a tavaszi idő­járási frontok nagyon megviselték, álmában Pompeius átkarolta a balszámyát, nqhéz lég­zés kínozta. Így valósággal megkönnyebbült, hogy történik valami és sürgősen ajtót nyi­tott. — Baj van, ó Caesar, valami nagy disz- nóság készül a szenátusban ellened — li­hegte Porro. — Pontosan nem tudtam kilesni, miről is van szó. Csak annyit hallottam, hogy meg akarnak téged idézni, még ma, Március Idusán. Azt mondták: „Itt a szenátusban már minden tiszta!” És röhögtek. — Kik — csattant Caesar hangja. Porro hebegni kezdett: Caius Drusicus, An­tonius Varró, Marcus Polonius... csupa szürke közszenátor. — Eredj, otoba! — förmedt rá Caesar. Tüs­tént hivatta Brutust, ám a hírnök még el se indult, Brutus már be is rontott. — Ave Caesar! — lihegte. — Rossz hírt hozok. — Összeesküvés a szenátusban? — vágott közbe Caesar. — Már jelentették. Be akarnak idézni? Kik? Hogyan merészelik? Mit tudsz, fiam. Brutus? — Erről semmit — sápadt el Brutus. — Még ez is! Istenek! — Mi még? — A légiók, a testőrlégiók! A 3-as, a 21-es, a 101-es féllégió! Az éjjel elvonultak, tud­tom nélkül, hamis parancsra Helyükbe be­vonult a 6-os, a 8-as és a 13-as. — A lázongásért megbüntetett légiók! — Caeser agya most már gyorsan fogott és büszkén kihúzta magát. — Igen, Brutus baj van. Nem tudom pontosan milyen csapást ké­szítettek elő, de csapás lesz. Ha megidéznek a szenátusba, el kell mennem, mert külön­ben letartóztathat a 13-as légió ... parancs­noka, Tertius Terentius bosszút liheg. Hogy mi fog történni a szenátusban, nem tudom, de egyet tudok — büszkén kihúzta magát —: meghalni! ígérd meg, Fiam, ha intek neked, így, bal kézzel, előhúzod a tőrödet és belém- döföd. Caesar csak emelt fővel térhet meg a nagy Júliusok őseihez. Brutus tiltakozni akart, de Caesar pa­rancsoló mozdulattal elbocsájtotta. ★ Mikor belépett az ülésterembe, csend tá­madt, hallotta saját lélegzetvételét. — Miért idéztetek meg, Atyák? — kér­dezte keményen. Semprondus questor válaszolt. — Isteni Caesar, csak egy kis formaságról van. szó. Nyilván nem kerülte el nagy emlé­kezetedet és méltó figyelmedet a ma öt esz­tendeje hozott rendelet, mely szerint miiíden állami tisztségviselő köteles haladni a kor­ral és négyévenként megújítani képesítését a vezetésre. Kérdem Tőled, Isteni Caesar, ki demokráciából eddig is mintát adtál nekünk, ki visszautasítottad a koronát, amikor fe­léd nyújtották — kérdlek Caesar, hajlandó vagy-e magadat példamutatásul és tanulsá­gul a vizsgának alávetni? Caesar szemében remény villant meg. Tud­ta, igent kell mondania. De, úgy látszik, csak pórázra akarják fogni, alávetni a tör­vényeknek. No jó. Egyelőre jó. — Atyák! Én, szerény szolgája az örök Ró­mának, magam a törvénynek alávetem. A képesítést megerősítő vizsgálatra készen ál­lok. Ki kérdez? Hol a helyem, mint vizsgá­zónak? — Isteni Caesar, köszönjük válaszod. Min­denekelőtt közölnöm kötelességem, hogy a hadvezéri szakot választottuk vizsgálat tár­gyává. Foglalj helyet szokott kiemelkedő támlásszékeden, a vizsgáztató majd állva kérdez. Marcus Antonius lesz az. Caesar vonásai megenyhültek. Szóval: had­vezéri tárgykör. No, azt csak érti, azt a leg­inkább. És Antonius kérdez, az aki a koro­nát nyújtotta volt neki. Talán félreértette a helyzetet. Csak egy kedves meglepetésről volna szó? így akarják a demokrácia és a tudás példaképévé állítani — titkon és kény­szerűen, de dicsőséget szerveztek neki? Igen ám, de akkor miért a légiócserék?... Türe­lem, Caesar. Leült a székére, nézte, amint Antonius kö­zeleg, meghajol, felemelkedik előtte, perga- mentet göngyöl ki. —- Isteni Caesar! Nekem jutott a megtisz­teltetés, hogy törvény és rend szerint kér­dezzelek és a bölcs szenátusé az ítélet joga, hogy feleleteid alapján „príma” szóval elis­merjen, vagy „szekunda” szóval elutasítson, törvény és rend szerint. — Kérdezz, Antonius! — Caesar nem tu­dott elnyomni egy kis türelmetlenséget. — A kérdés, Vizsgázó, így hangzik. — A pergamenről olvasta. — „Vajon helyesen járt-e el Fafoius Cuinctator, amikor a cartha- gói Hannibal elől visszavonult, kitérve az ütközetek lehetőségétől, a felégetett földek taktikáját követve, az ellenséges sereget ily- módon lassan éheztetvén, elszigetelvén, fo­gyasztván?” Hát ennyi az egész? Ez vicc! Caesar szi­gorú arckifejezést öltött. — Vizsgáztató, felelek neked törvény és rend szerint. Minden gyermek tudja, város­ban és birodalomban, hogy a nagy Fabius helyesen járt el. Hannibál serege, seregének ereje fogytán fogyott, elvesztette szövetsége­seit. így ő, aki nyílt csatákban eladdig min­dig győzött, mintegy elvérezvén előre, Zama- nál már csak prédául szolgált. Antonius arca sem, hangja sem változott, mikor mondta: — Tévedtél, Vizsgázó. Nem tartasz lépést tör­ténet- és hadtudományunk fejlődésével. Nem olvastad Porcus Canicula nagyszerű elemzé­sét, amely tavaly publikáltatott Africa tarto­mányban, s mely ragyogóan bebizonyítja, hogy a római fegyverek nyílt csatában bár­mikor győztek volna a pun Hannibal sze- dett-vedett seregei ellen, ha eleink gondot fordítanak a bél jóslásokra, amelyek ked­vező napokat jelölnek ki a csatára. A Cunc- tator csak meghosszabbította hazánk szen­vedéseit. Caesar ki sem tátotta a száját, már követ­kezett az újabb kérdés. — Vizsgázó! Felelj és mondd meg színünk előtt, hogy a makedón Alexander helyesen járt-e el, amikor megtámadta Dareiosz fél- milliónyi katonáját, akik között csak a 30 000 görög zsoldos számra nézve felért Alexan­der szinte egész erejével? — Vizsgáztató! Kérdésed fogalmazása ha­mis választ sugall. Mert nem akármilyen se­reg volt sem az egyik, sem a másik, és nem akármilyen körülmények között találkoztak. Dareiosz serege támadást nem várva szo­rongott a Pinarosz-folyó szűk völgyében, Alexander pedig szinte megdermedt tö­megre támadhatott jól képzett, modernül fel­szerelt és korszerű taktikájú, amellett előző győzelmétől ittas hadával. Egyébként pedig, Ó, Antonius, ahogy Rómánk bölcs mondása tanítja: „a köleskása próbája, hogy meg­eszik”. Alexander győzött, tehát helyesen járt el. Antonius vonásai rezdületlenek marad­tak. — Tévedtél, Vizsgázó. A hadtudomány állás­pontja szerint, amelyet éppen tegnap füg­gesztettek ki a Fórumon — talán Te délutáni álmodat aludtad akkor — jelentékenyen ki­sebb hadsereg nagyobbat meg ne támadjon, mert akkor szerencsére bízná a dolgát. És a szerencse nem bölcsesség. Ez is római köz­mondás! Antonius; ezúttal először, gúnyosan elmo­solyodott, de aztán gyorsan, mielőtt Caesar megszólalhatott volna, szinte hadarva olvas­ta a pergamenről: — Vizsgázó! Az Atyák gyülekezete, nem hivén ugyan, hogy tévedni fogsz és tudat­lanságról teszel tanúbizonyságot, mégis kö­telező előrelátásból számolva ezzel a lehe­tőséggel, egy második, úgyszólván mentő­kérdést is megfogalmazott számodra. Hadtör­téneti jellegű lesz és könnyű. Vizsgázó, fi­gyelj! Julius Caesar, ennenmagad, hiszen be­írtad a neved a hadtörténetbe, átkelvén a Rubicon-folyón, mit mondott? Mit mondtál akkor, Vizsgázó? Caesar szeme előtt karikák lebegtek, meg volt alázva és meg volt rökönyödve, félt és remélt és nem tudta mit csináljon, de va­lahogyan az ösztön erősebb volt benne, mint a megfontolás, szinte nem is gondolko­dott, csak úgy mondta, önmagát idézve, di­csőségét, boldogságát: — Alea iacta est! A kocka el van vetve! — Tévedsz vizsgázó! Hiteles feljegyzéseink vannak itt ennen gyorsíród tollából. így szóltál te akkor: „Iacta alea esto!” Legyen a kocka elvetve! Az emlékezeted is rossz Cae­sar! — Szenilis! — kiáltott fel sipítva egy vén szenátor! — Ne vezethessen hadat! — így egy másik. De mindenkit túlharsogott Antonius hangja: — Elsőnek szavazok, törvény és rend sze­rint! Szekunda! Caesar hadvezéri jogo­sítványát ne újítsuk meg! — Szekunda! Szekunda! — zúgott a fel­emelkedő szenátorok tömege. Ekkor Caesar bal kézzel intett Brutus felé és mikor az híven és zokogva, maga is meg- szégyenülten beledöfte tőrét.. .• akkor Cae­sar így szólt: „Köszönöm, Fiam, BrUtus!” és elfedve fejét földre omlott. ★ A többi már ismert dolog. Antonius pártja, felismerve a lehetőséget, Caesar nevével, népszerűségével élve fordult szembe gyilkosá­val, Brutus-szal és pártjával. Brutus pedig, hiszen tényleg megölte őt és soha, de soha nem vállalta volna, hogy szégyenéről be­széljen ... nos, ő azt vállalta el, hogy csak zsarnokságáért döfött tőrt az isteni Julius halandó testébe. így keveredtek össze a fron­tok, így harcolt mindkét fél hamis zászló alatt, de valódi gyűlölettel. Akinek elegendő élettapasztalata van, mégis képes a látszat, a — mint mondottuk — mindkét fél által különös módon megerősített legenda mögül kihámozni a valóságot: az tudja: így történt, ahogy fentebb leírtuk, csakis így történhetett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom