Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-06 / 4. szám

1974. JANUAR 6., VASARNAP "W/HflP 5 Pest megye ráduplázott... Farkas János, a hernádi pin­cészet brigádvezetője, illatos kövidinkát ereszt a lopóból a talpaspohárba, meg-megfor. gatja á letisztult italt a gyer­tyafény előtt, és csak ennyit mond Szendrődi Tibor telep­vezetőnek.* — Jobb lesz, mint a tavalyi! Ny/Crsapáton az újonnan „ki- r,e\*íéett” szőlő-bor kombinát labdájában nagy üveghordóból hoz föl egy kancsónyi ezerjót Füle Ferenc, a Dózsa György nevét viselő szocialista brigád vezetője, aztán mintha csak a diplomamunkáját tenné elénk: vizsgalázas tekintettel várja a. véleményt. Mi taga­dás, neki sem kell szégyenkez­nie, mint ahogy a szomszédos tájkörzet szőlő-bor kombinát­jának a hárslevelűje Tápió- szelén ugyancsak méltónak bizonyul Merfelsz József ne­gyedszázados szakértelméhez és a szelei borok nemzetközi aranyérmes rangjához. Nagykátán Hegedűs Ferenc telepvezetőt faggatjuk, árulná el, végűi is milyenné forrt a szüret elején még meglehető­sen alacsony cukorfokot jelző must. Ezerjót hozat fel a pin­céből, s válasz helyett az o’.aisárga, szemre is igen mu­tatás italból tölt a poharakba. A minőség kitűnő, mondhat­nánk, várakozáson felüli. Az évszázad termése Farkas Gábor, a Pest me­gyei Pincegazdaság igazgatója a szűkebb hazánkra talán leg­inkább jellemző bormintákat hirtelenében így minősíti: — Valamennyi 73-as évjárat, s talán túlzás nélkül állíthatom, az évszázad szüretének borai! No persze, ha nem is ki­mondottan a minőségre érti a ritka jelzőt (bár napjainkban, amikor világszerte a könnyű, üde asztali borokhoz pártolt a piacot is támogató közízlés, a Maligand-fok korántsem ját­szik már oly fontos szerepet, mint tíz-tizenöt évvel ez­előtt), szóval, elsősorban a re­kordmennyiségre gondol az igazgató, aminek a felvásárlá­sa, feldolgozása, bizony, szinte emberfeletti feladatok elé ál­lította megyeszfí-'te a pincésze­tek dolgozóit és vezetőit egy­aránt. Országosan is kiemel­kedő mennyiség, hatmillió hektoliter bor termett az ősz­szel, Pest megyében is min­den korábbi esztendőnél bő­ségesebben fizettek a tőkeso­rok: 1 millió 42 ezer mázsa szőlőt kellett leszüretelni. Mit jelent ez közérthetőbben? Egy­szerűen csak annyit, hogy amíg például Pest megyében 1972 őszén 23 mázsa volt a hektá­ronkénti átlagtermés, tavaly negyven mázsa fölé emelke­dett. A fentebb említett négy pincészet így aztán több mint a dupláját vásárolta fel, vette át jóformán még soha nem tapasztalt rendben, kifogás nélkül a termelő gazdaságok­tól az előző ősz termésének. Megmutatták, mit tudnak Ha figyelembe vesszük, hogy a pincészetek feldolgozókapa­citása tavaly említhető módon nem emelkedett, a munkaerő- hiány meg súlyosabban ter­helte a telepeket, mint eddig bármikor (sőt mindehhez még hozzászámítjuk a vállalatnál nem sokkal a szüret előtt- le­zajlott átszervezést, minek következtében ismét létrejött a trösztön belül kimondottan Pest megyei vállalat), nem ne­héz elképzelnünk, a nyugodt években is nagy erőpróbát igénylő feladatok nagyságát. De a tapasztalt vezetőgamitú- ra most is biztonsággal tá­maszkodhatott a szocialista brigádokba tömörült, már olyannyiszor kitűnőre vizsgá­zott törzsgárdára. „A hernádi, a nyársapáti, a tápiószelei, a nagykátai és a csepeli feldol­gozó pincék — mint a tröszt hivatalos szezonzáró jelenté­sében is olvasható — orszá­gos viszonylatban is kimagas­ló eredményt értek el az 1973. évi nagy szüretben.” Farkas Gábor megyei igazgató is csak elismeréssel nyilatkozik róluk, akik bebizonyították, mire ké­pesek még a legkritikusabb körülmények között is. Szendrődi Tibor kertész- mérnök immáron 18 éve veze­ti a hernádi pincészetet (hu­szonöt kemény idényt „vé­szelt” át a kapacitására néz­nácselnöknek. Sehogy sem akarta vállalni: nem ért ő ilyesmihez, se iskolája, se rá­termettsége. Hosszas rábeszé­lés kellett a következő jelö­léskor is, de hiába tiltakozott, valahai játszótársai, iskolatár­sai, a falubeliek, újraválasz­tották, A tanácsi közigazgatás megszervezése, az államhata­lom helyi biztosítása, a tsz szervezése, a villany bevezeté­se, az egészséges ivóvíz meg­teremtése, az új iskola építé­se a nevéhez fűződik. S az is, hogy az ellenforradalom alatt nyugalom volt a faluban. A termelőszövetkezet is együtt maradt. Községét a megyei ta­nácsban képviseli, cseppet sem városias viseletében ül ott ülésről ülésre. Elvégezte a ta­nácsakadémiát, olvasott elő­ször a lámpa, majd a villany mellett. S hogy mostanában bonyolultabb a közigazgatás, tornyosulnak a feladatok, meg-megtorpan. Két év múlva nvugdíjba vonul. A megyei vb úgy ítélte: ilyen tisztes, szép munka nem félreállílást erdemel. Ezután jogos a kérdés: egyetlen emberrel szemben kell-e humánusnak lenni vagy a közösség dolgozóinak érde­két kellene nézni? Sok ezer választópolgár, gyári alkalma­zott, termelőszövetkezeti tag károsodjon csak azért, mert kíméletesek akarunk lenni azokkal, akik fölött mégiscsak elszállt az idő? Mert van azért olyan, munkában megőszült ember, aki valaha földet osz­tott, aztán megvédte a reak­ciótól. munkapad mellől állt a gyár élére az államosításkor, munkás létére vállalta a fa­lut. a termelőszövetkezet ala­kítását. S most egyik-másiknál szembe kell nézni, meg kell mondani | neki: a feladatok gyorsabban nőnek. Bensőségesebb, drámaibb A társadalmi, gazdasági élet fejlődése szüli a konfliktuso­kat. Mert ki tas^hatná. hogy konfliktus minden egyes őr­ségváltás? Egyrészt azért, mert szorgalmas élet után ne­héz búcsút mondani a mun­kának. Másrészt azért, mert akik búcsúztatnak, nem min­dig értik, hogy a konkrét em­ber konkrét búcsúja szemé­lyesebb, bensőségesebb, drá­maibb, mint a búcsú általá­ban. Előfordulhat bárkivel — hiszen nem életkori probléma ez —, legyen az koros vagy fiatal ember, hogy félre kell állítani. Rossz a kifejezés, hi­szen a posztról leváltás nem félreállítás: valahol, másutt a legtöbbjük segíteni tud. Vala­hol a közösség hasznára mun­kálkodhatnak továbbra, és ha ott' érzik a munka sikerét, új­ra elégedett emberek lesznek. Ezért is kell nagy tapintattal, körültekintéssel intézni az ilyesmit. Vezetés = tudás és szív Napjaink követelményei sú­lyosak. Évről évre fel kell frissíteni a tudást, az ismeret- anyagot. A kor, a tudomány, a technika fejlődése olyan tempót diktál, aminek nehéz megfelelni. A dolgozók igé­nyeinek kielégítése is mind több helytállást kíván. Vezet­ni csak az alkalmas, aki poli­tikai, szakmai tudását szünte­len gyarapítja, aki képes szer­vezni és elég az embersége ahhoz, hogy a rá bízott érté­kekkel a közösség hasznára tevékenykedjék. A vezetés is tudomány, vi­gyázni kell drága, értékes gé­peinkre, felhalmozódott va­gyonúnkra, de mindennél job­ban azokra, akik a kincseket óvják, gyarapítják, újat al­kotnak. Azokat kell erre a ve­zetésre kiválasztani, akik e nehéz tudományt értik és vál­lalják a próbára tevő gon­dokat. Függetlenül a kortól. Mert a kor önmagában sem nem érdem, s semmit sem iga­zol. A tudás és a szív együtt, amelyeket nem évszámokkal mérnek, azok a meghatározók. Sági Agnes ve a vállalat egyik legkisebb feldolgozótelepén, de ilyen erős őszre, mint a legutóbbi, ő sem emlékszik). A kis üzem 50 ezer mázsa szőlő feldolgo­zására alkalmas — most még­is 70 ezer mázsa kis tételekből álló termést vett át és dolgo­zott fel Farkas Jánosék há­romszoros aranykoszorúval ki­tüntetett szocialista brigádja. Tulajdonképpen valamennyien — a telepvezetőtől a pince­munkásokig és az adminiszt­rátorokig tagjai a Rákóczi bri­gádnak —, s a szüret alatt egy emberként dolgoztak úgyszól­ván éjjel-nappal, hogy ve- szendőbe ne menjen a féltett termés. A naplójukban aztán a minap bejegyezhették: nem hiába fáradoztak, a telephe­lyükhöz hasonló pincészetek kategóriájában megszerezték az országos első helyezést. Nyársapáton szintén „baj­nokságot” szerzett Sárik Fe­renc szőlő- és borkombinát- vezető jól összedolgozott „csa­pata”. Igen a Dózsa György­ről elnevezett, kétszeres aranykoszorús szocialista bri­gád a korábbi évek 35—40 má­zsás átlagteljesítményével az elmúlt őszön 103 ezer mázsa szőlőt vásárolt fel, préselt és szűrt hordókba. A versenybi­zottság — a saját kategóriá­jukon belül — nekik ítélte az országos első helyezést. Nyársapát mellett az elmúlt nehéz szezonban szinte fej fej mellett állta a beérkező sző- lőszállítrríányok ostromát a tá­piószelei szőlő- és borkombi­nát. Alighanem Merfelsz Jó­zsef sem merte volna elkép­zelni 25 évvel ezelőtt, amikor átvette a Györgyey-uradalofn 3 ezer mázsa szőlő feldolgozá­sára is nehezen alkalmas ál­lami kézbe került pincészetnek a vezetését, hogy 1973 őszén már 17 ezer mázsa saját ter­mésű szőlőt szüretel a kombi­nát — és 94 ezer mázsa fel­vásárolt termést dolgoz fel borrá hat hét leforgása alatt az üzem. Hajszál híján Szó, ami szó, nem volt ép­pen könnyű dolga az elmúlt őszi szüreti munkaversenyt tárgyilagosan értékelő bizott­ságnak. A nagykátai pincészet például csak alig-alig, hajszál híján „maradt le” 25 ezer má­zsás kapacitásával 42 ezer má­zsa szőlő feldolgozásával her­nádi vetélytársától. Patócs István, a három aranykoszo­rús Damjanich szocialista bri­gád vezetője azonban a má­sodik helyezéssel is elégedett, mert, mint mondotta, a sze­zon elején, bizony, erre sem mertek volna gondolni. Hát a számok száraz nyel­vén elmondva, valahogy így esett át az új vállalattá át­szervezett Pest megyei Pince­gazdaság az évszázad szüretén, az első nagy tűzkeresztségen — megszerezvén a Borgazda­sági Vállalatok Trösztjének bár nem hivatalos, de azért dicséretre és tiszteletre méltó első helyezését. Súlyán Pál Az igazgatás alapelvei Szilágyi ,László, az érdi II. sz. általános iskola igazgatója három doboz Románcot, azaz hatvan cigarettát szív el na­ponta. Kicsit sok. Hajdanán persze, jóval kevesebbet szí­vott. Amióta azonban, 1957- ben — több mint tízesztendős tanítóskodás és helyettes igaz­gatói múlt után — átvette az iskola vezetését, nemcsak a gondja lett több: a naponta elszívott cigaretták száma is fokozatosan emelkedett a mai hatvamra. Akik ilyen sok cigarettával élnek, általában idegesek, nyugtalanok. Szilágyi László­ról a nyugodtság szobrát le­hetne megmintázni. Nincs egy kapkodó mozdulata, egy ide­gesen kezdett és hirtelen abbahagyott mondata; hig­gadt, türelmes, magatartása semmit sem árul el gondjai­ból. Nem mintha ezek a gondok szokatlanok vagy elviselhetet­lenek lennének egy igazgató számára. De vannak. És szep­tember óta azért sok új is van. Kívülálló számára például szinte követhetetlennek látszik az a sok új rendelkezés, ami az új tanév kezdete óta az is­kolák éle tét-m unk á j át szabá­lyozza. Hogyan lehet, hogy az igaz­gató még nem fulladt bele eb­be a rendeletáradatba? Nem egyszerre — Egészen egyszerűen úgy — mondja Szilágyi László, és mélyet szív állandóan égő ci­garettájából —, hogy az új intézkedések nem egyszerre láttak napvilágot. Aki már megjelenésük pillanatában át­tanulmányozta őket, nyugodt tempóban lépést tudott tarta­ni velük. Nem hajszolt mun­ka volt ez, mint amilyennek esetleg most utólag látszik. — Szeptember mégis hozott változásokat. Tudjuk, hogy ezek nyomán a tanulók elfog­laltsága csökkent. A tanároké nőtt. De szinte semmit sem tudunk arról, hogyan változott az igazgatók munkája. — Természetesen az is több lett. Mostanában ugyan keve­sebb a levelezgetés, különösen az elmúlt néháijy évhez ké­pest, arakor annyi volt a kü­lönféle felmérés, statisztika­készítés, hogy tényleg alig győztük. Ez most nincs. De vannak új tennivalók. Az a munka, amit az új rendelkezé­sek mindennapos végrehajtá­sa, az új rendtartás, a tan­anyagcsökkentés, az átlagosz­tályzat eltörlése jelent és megkövetel. Jelen lenni — Tulajdonképpen mit kö­vetel ez az igazgatótól? — Mindenekelőtt a jelenlé­tet. Egyik alapelvem, hogy az igazgatónak állandóan az isko­lában kell tartózkodnia. Min­\ MAGYAR ÁLLAMVASUTAK BUDAPESTI IGAZGATÓSÁGÁNAK FELHÍVÁSA \ MGiKÁR MONOR. SZOB ÍS VÁC KÖRNYÉKI FIM10KH0Z A személy- és áruszállítás, a helyi munkásvonatok közlekedésének zavartalan, kulturált körülmények közötti lebonvolitáso erdekeben, azonnali belépéssel felveszünk érettségizett és az általános iskola 8 osztályát elvégzett, 18-40 év közötti FÉRFIDOLGOZÓKAT kocsirendezőnek, sarukezelőnek, váltó-jelzőberendezest kezelőnek, vonatfekezőnek, vonatvezetőnek; NODOLGOZOKAT a helyből Budapestig és vissza közlekedő személvvonatokro jegyvizsgáló kalauznak, vonotvezetónek; o forgalmi szolgálattevők utánpótlására forgalmi tanulónak. Jó kereseti lehetőség Budapesti pályaudvarokra történő jelentkezes esetén kiemelt bérezés. Nagykóta, Monor, Vác és Szob környékének fiataljai! Várjuk jelentkezésüket o fenti állomások vezetőinél, budapesti pályaudvarokra o Keleti pályaudvaron levő Központi Munkaerő Felvételi Irodán. magyar Államvasutak igazgatósaga Budapest denféle rossz dolog sülhet ki abból, ha a vezető távol van. Szilágyi László munkája en­nek az alapelvnek a jegyében zajlik. Reggel fél nyolckor mindennap ott van az iskolá­ban, a nevelőket és a tanuló­kat megelőzve, igyekszik első lenni. Nyolckor megkezdődik a tanítás, de ez az igazgatónak csak néhány percnyi nyuga­lom: negyed kilenckor érke­zik a posta. Szerencsére nem sok: napi átlagban három-négy levél. A postabontás mégis fontos pillanat, mindig vannak levelek, amelyek azonnali in­tézkedést kívánnak; az igaz­gatónak ezen is jelen kell te­hát lennie. A leveleit után a napi ügyekre kerül sor. Elromlott egy csap, betört egy ablak, hozzák vagy nem hozzák a délelőtt tizenegyre ígért sze­net — mind olyan dolog, amiben az igazgatónak kell intézkednie, tárgyalnia, s ami majdnem lehetetlen: iparoso­kat keríteni valamilyen gyors javításra. Közben tanítási órákat keli — vagy kellene — látogatnia, a tapasztaltakat megbeszélni, a tanulók fegyelmi ügyeiben dönteni, fogadni a szülőket, látogatókat. Ezerféle ügy, ezerféle ember: délelőtt az Igazgató nem látszik ki a sok­féle tennivalóból. De a délután sem sokkal csendesebb. Már az ebédidő sem zavartalan. Szilágyi Lász­ló ugyanis az irodájában ebé­del. Hideget persze; az isko­lának nincs napközije. Az igazgató tehát ebéd közben is „jelen van”. — Csakugyan nem a legböl- osebb munkabeosztás ez — mondja —, dehát így alakult. Későbbre a mozgalmi ügyek maradnak: szakszervezeti dol­gok, az úttörőmozgalom és ismét a szülők. A munkanap délután öt és hat között fe­jeződik be. Az igazgató el­sőnek érkezik az iskolába és nagyon gyakran utolsó­nak távozik. — A jelenlét — mondja és már ismét ég kezében a ci­garetta — állandó parancs. Ha azonban valami új dolog van az iskolában, még fontosabb. Ezért nőtt a jelentősége az idei tanévben. Otthon soha Az esték viszont szabadok. — Ez a második alapelvem. Iskolai munkát sohasem vit­tem és nem is viszek haza. Az este elsősorban az olvasásé, másodsorban a televízióé, vagyis a pihenésé. Szilágyi László nem nősült meg. Amikor 1939-ben Eger­ben elvégezte a tanítóképzőt, már nyakunkon volt a hábo­rú. Ö is kikapta belőle a ré­szét. A Don-kanyarban comb­lövést kapott, nagyon sokáig ápolták, s a rokkantságig el­érő súlyos sebesülés nyomait a mai napig viseli. Ezért nem nősült meg, nem akarta vál­lalni a családalapítással járó nagyobb terheket, és ezért kezdte pedagógusi pályáját is későn, 1946-ban, hét esz­tendővel ok1 eveiének megszer­zése után. Rögtön Érden lett tanító, s igen nehéz körülmé­nyek között, albérletben lak­va dolgozott több mint húsz esztendeig. Jelenlegi kétszo­bás szolgálati lakásába négy esztendeje költözött. Azóta , •r>..1 »«Kis *•»*>?-•*> MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK v. ’V' * . ;V*' . húgával és unokaöccsével él ott. — Amikor igazgató lettem, azt mondtam a tantestület tagjainak: veletek szeretnék megöregedni. Pedig nem szí­vesen vállaltam a vezetést. Négy hónapig győzködtek, mi­re véglegesen ráadtam a fe­jem. Döntésemben annak is igen nagy része volt, hogy tudtam, jó képességű tantes­tülettel kell majd együtt dol­goznom. A hagyomány folytatása Az iskola jó eredményei valóban együtt dicsérik az igazgatót és a tantestületet, amelynek 10 tagja — eny- nyien dolgoznak az iskola 204 tanulójával — átlagban 15 esztendőt töltött el ezen az egy munkahelyen. Ez szinte már önmagában is magyará­zat a jó eredményekre. Milyenekre? Arra például, hogy sikerült a tanulókban felébreszteni a továbbtanu­lás vágyát és igényét. Az idén végző 22 nyolcadikos közül 18 jelentkezett továbbtanu­lásra. S hogy akik eddig vál­lalták a tanulást, szinte mind­annyian helytálltak. Az is­kola, volt tanítványai _ között, jó néhány kiváló mérnököt, orvost és szakmunkást tart számon. Szilágyi László pedagógus­családból származik. Tanító volt a nagyapja, az édesapja, s hét testvére között rajta kívül van még egy pedagó­gus. Nem csoda, hogy élet­elemének érzi az iskolát, hogy minden, amit ez a szó jelent, szinte az ösztöneiben van, hogy ez a gyerekkori elkötelezettség, a családi ha­gyományoknak ez a folytatása is szerepet játszik abban, hogy — a tantestülettel együtt — bizonyos könnyedséggel vitte át az új tanév „akadá­lyait”. Türelem és kritika — Az ember persze igazga­tás közben is sokat tanul. Hogy a vezetőnek feltétlenül türelmesnek kell maradnia, sohasem szabad felpattannia, én ezt már igazgatás közben tanultam meg. Régóta esze­rint dolgozom. Megvárom azt a pillanatot, amikor nyugod­tan lehet beszélgetni azzal, akivel valamilyen ügy miatt ellentétbe kerültem. Ez mun­kám harmadik alapelve, s nem rossz elv, mert ilymódon szinte mindig sikerül meg­egyeznünk. — Gyakran kerül sor ilyes­mire? — Előfordul. Az új intézke­dések végrehajtásának mód­jával nem minden nevelő ér­tett egyet — noha a lényeget tekintve azonosak voltak az elképzelések — de itt, az isko­lában sikerült mindenkit meggyőznünk, hogy az ügy, ha kisebb döccenőkkel is, feltétlenül előre halad, s az új intézkedésekhez éppen en­nek az előrehaladásnak a gyorsítása fűződik. Abban vi­szont én is egyetértettem bí­ráló nevelőimmel, hogy az új rendszerű oktatás tárgyi fel­tételeinek biztosítását az il­letékeseknek kissé hevesebb indulatokkal kellene szorgal- mazniok. E feltételek nél­kül ugyanis aligha felelhet meg az iskola az új követel­ményeknek. Ebben egyébként, azt hi­szem. mindannyian egyetért­hetünk. ökrös László FELVESZÜNK- gépésztechnikust- olajkályha- szervizbe csoportvezetőt, forgácsolói meósi, összevont munkakörbe- esztergályosokat Jelentkezés: VÁCI AUTÓJAVÍTÓ ÉS FÉMIPARI VÁLLALAT Vác, Dózsa György út 53.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom