Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-29 / 23. szám

1974. JANUAR 29., KEDD ií?iotCfrtap Dabastej Napi 20000 liter Mamiik pémziigyí helyzete szilárd Tájékoztató a devizagaztlálkodásról A szarvasmarhaprogram egyáltalán nem állattenyészté­sünk öncélú fejlesztésére irá­nyul, és távolról sem csupán az exportlehetőségek kihasz­nálására. Idehaza is több hús­ra van szükség. Jelenleg a bel­ső szükséglet sem elégíthető ki teljes mértékben. Sok álla­mi és szövetkezeti gazdaság erre való tekintettel szakosí­tott tehenészeti telepet létesí­tett, némelyik még épít, má­sok pedig szakosítás nélkül, hagyományos módszerekkel igyekeznek növelni vagy leg­alább fönntartani szarvasmar­ha-tenyésztésünk mértékét. Tejben és tejtermékekben viszont ez idő szerint sincs hiány, ami azonban nem a tejtermelés eredménye, hanem a lakosság kis fogyasztásának következménye. Sőt az né­mileg annak is, hogy a tej­ipar és -kereskedelem nagyon sok helyen nem eléggé szer­vezetten látja el a piacot. Ah­hoz pedig, hogy az évről évre növekvő tejhozamot fel is dol­gozhassa, a tejipar fejlesztése is elengedhetetlen. Egyszerű gazdasági társulás Ebből axz elgondolásból ki­indulva, a dabasi járási párt- bizottság már mintegy két esztendeje a járás területén új tejfeldolgozó üzem létesítését kezdeményezte. Azzal az el­képzeléssel, hogy az üzemet a járás szarvasmarha-tenyésztő közös gazdaságainak összefo­gásával kell létrehozni. A já­rás marhatenyésztő tsz-ei kö­zött a tervet ellenző egy sem akadt, de egy ideig olyan sem, amelyik a megvalósulást elő­segítette volna. Végül is a da­basi Szikra Tsz vezetősége úgy döntött, hogy amennyiben több másik tsz társul vele, vállalja a gestor szerepét. Latin eredetű szó ez, a ges- to igéből származik, és annyit tesz: hord, szállítgat, visel. Manapság nálunk valamely vállalkozásban a felelősség- vállalót ezért nevezik gestor- nak. Tehát a Szikra a kivite­lezés, a megvalósítás és ké­sőbb az üzemelés teljes fele­lősségét magára vállalta. így azután megkezdődhetett'a tár­sulás szervezése. Az sem ment máról holnapra. Végtére meg­gondolandó minden anyagi be­fektetés, és bizony, a járásbe­li tsz-ek egy része csak hosz- fezas tanakodás után csatlako­zott. Ma már nehéz megmonda­ni, melyikük javaslatára dön­töttek úgy, hogy a tejbegyűj­tő, -feldolgozó és -értékesítő üzemet egyszerű gazdasági tár­sulás keretében valósítják meg. Vagyis a szakmai vezetőn és egészen kis létszámú admi­nisztratív munkaerőn kívül nem lesz az üzemnek külön igazgatója, főkönyvelője, bü­rokratikus apparátusa már csak azért sem, hogy kevesebb legyen a fenntartás költsége. Vállalja az adminisztratív munka elvégzését is a gestor, és a Szikra el is vállalta. Kétezer tehén Most azután a Szikrán kívül nyolc tagja van a társulásnak, de mert a tagok között akad néhány közös vállalkozás is, tulajdonképpen az egész já­rás valamennyi szarvasmarha­tenyésztő tsz-e érdekelt az üzemben. A hernádi Március 15-e Tsz és Alsónémedi akkor még különálló két szakszövet­kezete, a Kossuth meg a Zöldmező közös vállalkozás­ban 600 tehénre berendezett szakosított telepet létesített. Ez a vállalkozás egyike volt az első csatlakozóknak. Másik közös vállalkozás, az Örkényi Béke és Haladás 300 állatos közös tehenészeti telepe szin­tén az elsők között lett a tár­sulás tagja. Belépett a kaku_ esi Lenin 200, a bugyi Tesse- dik Sámuel, az ócsai Űj Ba­rázda meg az inárcsi Március 21. tsz 100—100 tehenet szám­láló állományával, és persze, a Szikra a maga 200 tehené­vel. Csatlakozott a dabasi Fe­hér Akác is, noha néhány éve feloszlatta tehenészetét, de még ebben az évben megkezdi szarvasmarha-istállói újra be­népesítését. A járásnak ez a sok eredménnyel büszkélked­hető termelőszövetkezete a szarvasmarhaprogramból is ki akarja venni a részét. Viszont az inárcsi Március 21. Tsz ke­véssel a társulat megalakulása után kilépett azzal, hogy fel­számolja tehenészetét. Helyet­te nyomban akadt új tagja a társulásnak, a felsőpakonyi Búzakalász 300-as tehénállo­mánnyal csatlakozott. Az új társulás részvevői részben a mostani tervidőszak során teszik csak teljessé be­jelentett tehénlétszámukat, mások viszont közölték, hogy meglevő állományukat még növelni kívánják a legköze­lebbi jövőben. A tejüzemet te­hát úgy kellett megterveztet­ni, hogy legalább 2000 tehén, szerény számítással, napi 20 ezer literes tejhozamát egy műszakban feldolgozhassa. A tervek elkészültek, tavaly az építkezés is megkezdődött. A kivitelező: több járásbeli tsz közös építővállalata. Indul: fél éven belül Az építkezés most már si­mán halad, de eleinte nem ment minden zökkenés nélkül. Még megindulása előtt nagyon nehezen megoldható probléma merült fel: hova kerül a szennyvíz? Az erre vonatkozó terv több változatát sem ta­lálta közegészségügyi szem­pontból elfogadhatónak a KÖ­JÁL. Végül költséges, de jó megoldásban egyeztek meg: egy távoli nyárfásba vezetik a szennyvizet. Ehhez azonban a csatornát át kellett vezetni két, most fúrt alagúton az or­szágút és a vasút alatt. Időt fees érlő gondot jelentett az­után a födémelemek meg a vasbeton gerendák beszerzési gondja. Most már azonban áll az épület, ez idő szerint nagy­jából csak a belső munkálato­kon dolgoznak. A gépek be­szerelése pedig még hátravan. Ami a gépeket illeti, egy ré­szük becsomagolva még, de már ott van a helyszínen. Má­sik részük pedig úton van. Né­hány gép még gyártás alatt áll, de rövidesen azokat is le­szállítják. Egyik-másik gépet külföldről hozták be, az itt­hon készültekkel együtt azon­ban valamennyi a lehető leg­korszerűbb. Felszerelésük nagy munka lesz, mégis minden jel azt mutatja, hogy még ennek a félévnek a vége felé az üzem munkába kezdhet. Egyelőre kannatejet és fél- meg literes polypack csomago­lásút hoznak forgalomba Ha azonban igény lesz rá, kétde. cis papírpoharakban iskolatej­ről. sőt kívánságra, kakaóról is gondoskodnak. Elsődleges célja az üzemnek a járás la­kosságának tejellátása. Ezen belül is elsősorban azoknak a községeknek a tejellátását kí­vánja biztosítani, ahonnan az üzem nyersanyaga naponta beérkezik. Sajtra is gondolnak Jelenleg mintegy 5000 liter tejet ad el naponta a járásban a kereskedelem, de a vevők gyakran panaszkodnak, hogy délután már a legtöbb bolt­ban nincsen tej. Az eladás te­hát fokozható, különösen ha jó minőségűt termel az üzem. A Szikra vezetői hangoztatják, hogy éppen a jó minőségre akarnak nagy súlyt fektetni. Tejen kívül egyelőre csak túrót és tejfelt kíván forga­lomba hozni a Dabastej. (Ez a társulás hivatalos neve.) Gondolnak, persze, egyéb tej­termékek előállítására is, pél­dául sajtfélékre. Csakhogy ah­hoz újabb befektetés szüksé­ges. Előbb induljon meg és dolgozzon haszonnal az üzem. Húszmilliós beruházás A tulajdonképpeni tejfeldol­gozó és -csomagoló épülete mellett még egy áll, szintén csaknem teljesen készen. Eb­ben raktárak meg az üzem saját gépkocsiparkjának gará­zsai lesznek. — Több gépkocsi is szüksé­ges ahhoz, hogy az istállókból a tej gyorsan idekerüljön, és feldolgozva, csomagolva, azon eljusson a fogyasztóhoz. Mi­nél frissebb a tej, annál jobb, és a jó áru mindig kelendő — mondja Hercegh József, a Szikra elnöke. A tejüzem építése és gépi felszerelése közel 20 millió fo­rintba kerül. Ebből 8 millió 700 ezret állami támogatásból, 5' millió 700 ezret bankhitel­ből, a többit a társult tsz-ek készpénz-hozzájárulásából fe­deznek. Bíznak benne, hogy gyümölcsöző beruházásba fek­tették a pénzt. A hasznot a befizetett összeg és a beadott tej mennyiségének arányában szándékoznak egymás között elosztani a tagok. Szokoly Endre Az Országos Szövetkezeti Tanács dr. Molnár Frigyes el­nökletével megtartott hétfői ülésén a szövetkezetek ez évi feladataival foglalkozott. Idő­szerűséget adott az ülésnek az a körülmény, hogy 5700 hazai szövetkezet közgyűlésein e na­pokban tárgyalják az elmúlt évi munka tapasztalatait, és határozzák meg az idei célo­kat. Az OSZT irányelveiben rá­mutatott: szükséges, hogy a mezőgazdasági termelőszövet­kezetekben tovább javuljon a termelés anyagi-műszaki meg­alapozottsága, a növényterme­lésben és az állattenyésztés­ben egyaránt meggyorsuljon az új fajták, a hibridek, illetve a korszerű takarmányozási és tartási módszerek elterjedése. Az ipari szövetkezetek alap­vető feladata, hogy 1974-ben tovább gyorsítsák a termelés- szerkezet korszerűsítését, nö­veljék a termelést és a nyere­séget, és az idén is jól meg­feleljenek a termékeik iránt növekvő belföldi, valamint Mint ismeretes, március 1- én lép életbe az Elnöki Ta­nács törvényerejű rendelete a tervszerű devizagazdálkodás­ról, az ehhez kapcsolódó mi­nisztertanácsi határozattal és pénzügyminiszteri rendelettel együtt. Az új jogszabályokról, továbbá az ország devizagaz­dálkodásáról hétfőn tájékoz­tatta az újságírókat dr. Vincze Imre pénzügyminiszter-helyet­tes és Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese. Mint elmondották, gazdál­kodásunk alapvető elveinek helyességét bizonyítja, hogy az utóbbi években a tőkés pénzügyi válság, a nagymérvű infláció, a va­luták fel- és leértékelései ellenére is sikerült biztosí­tani az ország belső ellá­tásának zavartalanságát, az árszint viszonylagos stabi­litását, s valutáris tartaléka­ink értékállandóságát. Ebben döntő része van annak, hogy külgazdasági kapcsolataink­nak mintegy kétharmadát a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal bonyolítjuk le hosszú lejáratú egyezmé­nyek alapján. Stabilitásunk­nak tehát elsősorban a KGST- országokkal fenntartott és gyorsan fejlődő gazdasági kapcsolataink a fő forrásai. Nagy jelentőségű azonban a fejlődő országokkal és a fej­lett tőkésországokkal fenntar­tott gazdasági kapcsolatok to­vábbfejlesztése is. Ezen a te­rületen közvetlenül érintenek bennünket a valutáris bizony­talanságok, az inflációs ár­emelkedések, káros hatásaik ellen tervszerűen és előrelá­tóan védekezünk. Mennyiségileg a tervszerű keretek között kell tartanunk az importot, s az importban érvényesülnie kell a verseny­nek, amely lehetővé teszi a gazdaságosabb beszerzéseket. Fontos például, hogy erőteljesen fokozzuk be­hozatalunkat, különösen a gépek importját a szocia­lista országokbóL Ismeretes, hogy a költségve­tés erre az évre több mint tíz- milliárd forintot tartalékolt arra a célra, hogy a -tőkés árak emelkedése lehetőleg ne gyű­rűzzék tovább a fogyasztói árakban. A vezető pénzügyi szakem­berek elmondották azt is, hogy 1968 óta, a reform gazdasági eredményei nyomán fordulat történt devizahelyzetünkben. A szocialista országokkal ko­rábban kialakult eladósodá­sunk megszűnt, sőt szerény mérvű aktívumunk képződött. Tőkés fizetési mérlegünk is évek óta aktív. Hazánk hitel­képes, a nemzetközi pénzpia­con egész sor hitelajánlatot kapunk. I Magyarország pénzügyi helyzete szilárd; deviza- készleteink fedezetet nyúj­tanak arra, hogy a nép­külkereskedelmi igényeknek. A termelés növelésének válto­zatlanul alapvető feltételeként jelölték meg a termelékenység gyors ütemű emelését, a ter­melőkapacitások kihasználásá­nak fokozását. Az OSZT rá­mutatott, hogy a szövetkeze­teknek fokozott erőfeszítéseket kell tenniük a lakosságnak az ipari és személyi szolgáltatá­sokkal, a lakásépítéssel kap­csolatos növekvő igények ki­elégítésére. A fogyasztási szövetkezeti mozgalom számára az OSZT fő feladatként jelölte meg a tagság és a lakosság ellátásá­nak további javítását, a ke­reskedelmi munka és a ven­déglátás színvonalának, kul­turáltságának növelését. Az egyik legfontosabb célként tűz­te ki, hogy elsősorban az alapve­tő szükségleti cikkekből — köz­tük a tej és tejtermék, zöld­ség és gyümölcs, a hús és hús- készítmények javítsák az el­látást, és ennek érdekében korszerűsítsék az üzlethálóza­tot. gazdaság számára reáli­san szükséges importcik­keket beszerezzük, s nemzetközi pénzügyi kötele­zettségeinknek mindenkor pontosan eleget tegyünk. A külföldre utazó magyar turis­ták számára is egész sor ked­vezményt vezethettek be az utóbbi időben. A szocialista országokba utazók gyakorlati­lag szinte korlátlanul hozzá­juthatnak a valutához, s bár lassú és szerény, de folyama­tos a javulás a nyugati orszá­gokba utazók valutaellátásá­ban is. SZOT-elnökségi ülés A SZOT elnöksége hétfőn ülést tartott, amelyen az egész­ségügyi dolgozók helyzetéről tárgyalt. Megállapította, hogy az egészségügy fejlesztése az egész társadalom ügye, élet­színvonal-politikánk egyik kiemelkedően fontos része. A dolgozók egészségügyi ellátása hazánkban jelentősen fejlő­dött, az igények azonban, a jelenleginél magasabb színvo­nalú ellátást kívánnak. Az el­nökség állást foglalt abban, hogy az V. ötéves terv során különösen nagy figyelmet kell fordítani az egészségügy fej­lesztésére, a nemzeti jövede­lemnek megfelelő részét kell fordítani e célra. légedetten olvassuk jl azokat a híreket, ame­lyek az ipar, a mező- gazdaság technikai korsze­rűsítéséről számolnak be. Több a gép, a berendezés, gyorsabb a munka, na­gyobb az eredmény — gon­dolatainkban így valahogy rendeződik a tények sora. Már-már annyira sűrűek, megszokottak ezek a hírek — hiszen a néhány éve még szinte ismeretlen szakosí­tott telepekből ma 50 te­henészeti és 16 sertéstelep található a megyében —, hogy föl sem tűnik a gon­dolatsor befejezetlensége. Mert hisz’ befejezetlen! A gép már megvan, de van-e melléje kellően képzett, gondolkodásmódjában az új technikai feltételekhez igazodó ember? Föntebb, egy közbevetés erejéig, a szakosított tele­peket említettem. Példa persze, de erős fényt vető. A szakosított telepeken ugyanis a szükségesnél ke­vesebb a képzett munkás. A fiatalok nem kedvelik az állattenyésztő szakmát — ennél kevésbé csak a nö­vénytermesztőit — az idő­sebbek viszont nagy nehe­zen vagy sehogysem vehe­tők rá a tanulásra, a kor­szerű eszközök biztonsá­gos kezelésének elsajátí­tására, a tartástechnológiák részleteinek megismerésé­re. Nem a mezőgazdaság sajátos gondja ez. Az ipar hasonló, kényelmetlen cipő­ben jár. Sokszor nagy érté­kű berendezéseket kényte­lenek rábízni betanított munkásokra, akik olykor súlyos károkat okoznak szerszámtöréssel — vannak szerszámok, amelyek ára negyven-hetvenezer forint! —, a szakszerűtlen gépke­zelésből származó leállá­sokkal, sőt sajnos, géptöré­sekkel is. Ök tehetnek ró­la? Csakis ők? Vajon nagyobb előrelá­tással, a technikai teendők mellett az emberi feltételek megteremtésével nem lehe­tett volna elkerülni azokat a buktatókat, amelyeken át az Ipari Szerelvény- és Gépgyár mátészalkai gyár­egységének útja vezetett? Biztos, hogy igen. Csakhogy akadtak, akik úgy gondol­koztak: a fontos az üzem létrejötte, majd kialakul a többi. S ha a termelőüzem­nek nagyobb a beleszólása a képzésbe, megtörténhe­tett volna-e, hogy a rend­kívül korszerű felszerelésű, technológiájú Dunai Kő­olajipari Vállalatnál fűt- fát ígérve kelljen rimán- kodni a szakképzett, a kő­olaj-feldolgozásban jártas munkások után? M utatós számok tanús­kodnak arról, hogy a megye iparában erő­teljesen növekedett a szak­képzett munkások aránya, hasonlóan az országos kép­hez. Ennél erőteljesebben csak a munkahelyek száma gyarapodott, azaz a muta­tós számok mégsem annyi­ra tetszetősek. A képzés egyenetlenségei, a jelent­kezők választásának egyol­dalúsága, a technikai fej­lesztés és a képzési teen­dők külön utakon járása hozza magával, hogy a be­rendezések tekintélyes há­nyada nem működtethető azzal a teljesítménnyel, mint ami elvben rendelke­zésre áll, hogy a technoló­giai fegyelem megsértésé­ből, a szakszerűtlen munká­ból, a termékek minőség­romlásából származó vesz­teségek tetemesek. Nem elég tehát, ha megvan a gép. Ember is keli hozzá. Képzett, az adott feladat ellátására, a munka közben fölmerülő kérdések megválaszolására képes ember. Űj vonások kezdenek ki­rajzolódni ilyen tekintetben is az ipar arculatán. A kényszerű felismeréseknek is, a józan belátásnak is ré­sze van abban, hogy nap­jainkban a fejlesztési tervek a korábbinál nagyobb — de azért a szükségestől még mindig elmaradó — figyel­met szentelnek a képzési feladatoknak, azaz annak, hogy mire a gép meglesz, addigra ott állhasson mel­lette a képzett ember. A Dunakeszi Járműjavító Vállalatnál például joggal említik, hogy a négyszáz gyermeket befogadó szak­munkástanuló-kollégium építése is „termelési” beru­házás, fontos alkotóeleme annak a rekonstrukciónak, amelynek eredményeként a vállalat a vasút legjelentő­sebb gyártó- és javítóüze­meinek szűk csoportjába kerül. H asonló erőfeszítéseket tesz — s a lényeget tekintve mindegy, hogy kényszerű fölismerés­ből vagy a gazdaságpoliti­kát jól értelmező tudatos­ságból — a Kohászati Gyárépítő Vállalat, amely tápiószelei üzemében a most megkezdett 300 millió forint értékű bővítést, fej­lesztést összekapcsolja a már dolgozók továbbkép­zésével, illetve a jövőben szükséges emberek oktatá­sának kialakításával, első­sorban szakmunkástanulók megnyerésével. E két eset értéke abban van, hogy né­mi lépéselőnnyel vágnak neki az említett helyeken a fejlesztésnek, mert a leg- Eontosabbat, a munkát, a Eeladatot értő embert „ter­vezték meg” elsőnek, s csak azután vették sorra a holt anyagokat, eszközöket. Ma még ez a ritka és a fordítottja az általános. Ak- sor kezdődik a toborzás, a .munkást felveszünk” pia­cátok kihelyezése, az új- lághirdetések feladása, ami- cor az új üzem elkészül; az üzem kiszolgáltatottá •tálik, azokkal kell megkez- leni a munkát, akik je- entkeznek. S mi tagadás, lem a legjobb, a legkép- :ettebb munkások jönnek, nert ők nehezebben hagy- ák ott megszokott helyü­ket, mint azok, akik... Tervszerűbbé kell tenni i fejlesztési tevékenységet - ezt rögzítette határoza- ában a párt Központi Bi- ottságának 1972. november 4—15-i ülése. Ez a tervsze- űség csak akkor lesz jobb, laposabb, átgondoltabb, ,a azt teszi első helyre, mi nélkül a korszerű tech- ika nagyon keveset ér: a épzett, a feladat ellátásá­ul fölkészített embert. Mészáros Ottó Ä gép mar megvan Növekvő szerep a szolgáltatásban, a lakosság ellátásában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom