Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-25 / 20. szám

1974. JANUAR 35., PÉNTEK PEST MECIE» kJ£írlap KUTATOK VELE MENYE: Meg kel' gyorsítani a traktorpark korszerűsítését A Mezőgazdasági Gépkí­sérleti Intézet szakemberei megvizsgálták, hogy milyen műszaki állapotban van és mennyire felel meg a nagy­üzemi gazdálkodás követel­ményeinek a nagyüzemek, — Gyakran előfordul ugyan­is, hogy a traktorok mo­torját rosszul állítják be HOGY JOBB LEGYEN A KENYERÜNK Műszaki fejlesztés és szakértelem Változások Pest megye sütőiparában és emiatt a gépek amúgyis alacsony „üzemképessége” to­vább csökken és ráadásul a főként az állami gazdaságok | fenntartási költségek emel- — erőgépparkja. A felmérést te ne ' összegezve megállapították: a traktorállomány fejlesz­tését meg kell gyorsítani, I A felmérés szerint a műsza- ! ki karbantartó részlegek, mű- ; helyek felszerelése is hiányos, ! sőt, egyes gazdaságokban — mert még a legeredményeseb- elsősorban a kisebb üzemek­ben dolgozó gazdaságok erő- b®n ~ me" a minimális felte- gépei sem felelnek meg azok- teleket sem sikerült eddig nak a technológiai előírások- megteremteni, nak, amelyek a különféle nö- Az újonnan beállított vénytermesztési ágazatokban traktorok hibamegelőző érvényben vannak. karbantartása emiatt el­A gép műszaki állapotát te- marad, kintve sem jobb a helyzet: a és a javítások színvonala kí- tráktorok diagnosztikai vizs- vánnivalót hagy maga után. A gálata megerősítette a kuta­tóknak azt a korábbi feltevé­sét, hogy a gépek, fenntartá­sára, karbantartására nagyobb gondot kellene fordítani. kutatók szerint arra van szük­ség, hogy a gazdaságok egy­más között szakosítsák a nagy­értékű gépek karbantartását, javítását. Érkezik a hír a tüzes ke­mencék tájáról: kevesebb ke­nyeret eszünk. Sebaj, ez nyil­vánvalóan jelzi, hogy hajiunk az egészséges táplálkozásra. A lényeg: amit megeszünk, pi­ros legyen és ropogós, könnyű és jó ízű, s a lehetőség sze­rint frissiben kerüljön aszta­lunkra. Kétségtelenül mutat­kozhat e téren is némi fejlő­dés, tanúsítják ezt az ellenőr­ző hatóságok, mivelhogy sok­kalta kevesebb panasz érkezik a kenyér minőségére, mint a korábbi esztendőkben. Más­fél esztendeje még felpana­szolta a megyei tanács illeté­kese, hogy: „Sok még a kis- műhely, ahol lavórban mosdik a pék munka előtt, toldozott- foLdozott kemencébe veti a tésztát. Kevés a szakmunkás is, sűrűn cserélődnek a segéd­munkások, s mindez bizony érződik a kenyér minőségén”. Nos, időközben számos ros­FéLesztendös adósságot tör­leszteni indultam az ÉVIG Villamos Kisgépgyárába, Ceg­lédre. Tartozásom pedig úgy keletkezett, hogy tavaly nyá­ron, amikor már fél órája forgattam a Bartus Szilárd szocialista brigád naplóját, és beszélgettem vezetőjével, Mé­száros Péterrel, egyszer csak azt mondja a brigádvezető: — Valahogy nem igazság ez. Rólunk megírják, hogy mennyi társadalmi munkát végeztünk a gyárban, a pat­ronált óvodában meg egye­bütt, Csoh Sándorékról pedig szó sem esik? Pedig az ő bri­gádjuk is ott volt mindenütt, ahol meg kellett fogni a mun­ka végét! Ugyanúgy patronál­nak óvodát, iskolát, rászoffiló gyári nyugdíjast, mint mi. A brigádjuk is legalább any- nyi jó szakembert nevelt a gyárnak, mint a mienk. írja­nak hát róluk is! Megígértem — s most ezért jöttem. Rendész kísér a portától az igazgatóságig, át a régi étkez­dén, ahol most építőmunká­sok vakcinák, szerelnek. A nagy termet kisebb helyisé­gekre osztották, ide kerülnek majd a különböző szociális­egészségügyi intézmények. Ab­lakaiból odalátni az üvegfalú új ebédlőre. „Nem osztogatják ingyen..." A Szentpétery-brigád 1968- ban alakult 11 taggal, Csoh Sándor vezetésével. Tagjai be­tanított és szakmunkások, fel­adatuk a különböző szénkefe­tartók szerelése. Az itt készült alkatrészeket megtalálni min­denütt, a ventillátoroktól a háztartási gépeken át a vil­lanymozdonyokig. — Három év után, 1971-ben nyertük el a szocialista bri­gád címet — emlékezik Csoh Sándor brigádvezető. — Miért olyan soká? — Ki kellett érdemelni! Ná­lunk az ilyesmit nem oszto­gatják ingyen: csak ha mind­három követelménynek eleget teszünk. De megtartani sem könnyebb; mire ugyanis meg­szereztük a kitüntető címet, hol ezt, hol azt vitték el a brigádból önálló munkakör­be vagy magasabb beosztás­ba. Üj tagokat pedig csak pró­baidővel veszünk fel. — Ez afféle „tagjelöltség”? — Olyasmi. Fél évet adunk a jelentkezőknek, ezalatt kell bebizonyítaniuk, hogy mun­kában. tanulásban, emberség­ben megállják a helyüket. Nem könnyen szereztük a szocialista brigád címet, megtanultuk értékelni... Első feltétel: a hűség — Kik lehetnek „brigádtag­jelöltek”? Ha például január­ban új munkás kerül a gyár­ba, mikor lehet belőle ... — Rossz nyomon indult el. Konkrét példával válaszolnék: jelenleg két próbaidős brigád­tagunk van, Gól Gábor és Bravecz József. Tíz-tizenöt éve dolgoznak ebben a gyárban, ennyi ideje ismerjük őket, munkájukat, magatartásukat. Ha a brigádba is úgy beillesz­kednek, mint a gyár közössé­gébe, még az idén felvesszük őket „rendes” brigádtagnak. Az első feltétel ugyanis: a hűség. Hűség a gyárhoz, a kollektívához. Ebben a bri­gádban nem divat a fluktuá­ció. Igaz, hogy az alapító ta­gok közül már kevesen va­gyunk, de egy sem lépett ki az üzemből: más munkakörbe, más üzembe került. A másik feltétel: a lelkiismeretes mun­ka, harc a selejt ellen. Mi előgyártimányokikal dolgozunk, van olyan szénkefetartó, amit ötven alkatrészből szerelünk össze. Előfordul, hogy a más műhelyektől kapott alkatré­szek selejtesek: ehhez elég egy millimétemyi „elcsúszás” a furatoknál. Az ilyen alkat­részek legtöbbje már a mun­ka kezdetén kihullik a „ros­tán”, ha mégsem, akkor a vég­szerelésnél. Tőlünk selejtes munkadarab egyszerűen nem juthat tovább. Brigádszerző­désünkben különben vállaltuk, hogy gyártmányaink garan­ciális javítását társadalmi munkában végezzük. Eleinte, amíg nagy volt a „mozgás” a brigádban, volt is rá szükség. Az utóbbi két évben azonban már nem emlékszem ilyen esetre. A brigádkassza „A brigád tagjai úgy hatá­roztak, hogy a brigádkassza tagdíját havi húsz forintra emelik’’ — olvasom a napló­ban. — Mi az a brigádkassza? — Az aranytartalék. Ebből fedezzük a brigádtagok név­napi ajándékát meg a fehér­asztal melletti összejövetelek költségeit. Eleinte személyen­ként öt, később tíz, most pe­dig húsz forintot adunk ösz- sze e célra minden hónapban. — S mit szólnak a házas­társak a fehérasztal melletti összejövetelekhez? — Nagyon jól érzik magu­kat: ugyanis minden esetben velünk jönnek. Ilyen összejö­veteleket állami ünnepségek, felvonulások, koszorúzások után szoktunk rendezni. — No meg, Sándor-József napkor — szól közbe Szűcs Imre, a szakszervezeti bizott­ság termelési felelőse, emlé­keztetve a tavaly márciusi pa­calvacsorára, amikor legalább százan ünnepelték a Sándoro­kat, Józsefeket, munka után, az üzemi ebédlőben. — Mitől lesz szocialista egy brigád? — teszem fel a kér­dést Csoh Sándornak útban a műhely felé. A kérdésre megáll, épp egy virágágy mellett, s leszegi a fejét. Kis tűnődés után habo­zó a válasz: — Talán attól, hogy hajlan­dó többet is vállalni, végezni, mint amennyiért megfizetik. A mi brigádunk például tavaly azt vállalta, hogy 250 óra tár­sadalmi munkát végez a gyár­ban — raktárrendezést, parko­sítást, járdaépítést stb. —, és négyszeresét teljesítettük ... Vagy talán attól, hogy felül tud emelkedni az egyéni s a szűkebb csoportérdeken, ké­pes osztozni az egész gyár gondjaiban. A gyár legújabb részlege, a kismotorüzem 1972 végén kezdett . termelni. Azon­kívül,. hogy éhbe az üzembe vitték el a legtöbb, brigá­dunkban nevelkedett jó szak­embert, kollektívánk arra is vállalkozott, hogy konkrét se­gítséget ad az induló, új üzem működéséhez. Az elmúlt év­ben összesen 240 órát fordí­tottunk — terven felül, mun­kaidő után — alkatrészek megmunkálására a kismotor­üzemnek. „Augusztusban alapozunk” Kinyitja a műhelyajtót, s már odabenn folytatja: — A legfontosabb mérce ta­lán mégis inkább a közösségi magatartás, az emberség. A mi brigádunk tagjai nemcsak az ünnepnapok örömében osz­toznak egymással, hanem a gondokban is ... Volt a gyár­ban egy felvonulási épület. A gazdasági vezetés felajánlotta bontásra a Bartus és a Szent- pétery szocialista brigádnak. Ha lebontjuk, az anyag a mienk lehet. Látott már ilyen munkát? Amikor — munka után — már fáradt az izom, száll a por, csíp a verejték, és mégsem panaszkodik senki?... Az építőanyagot a két brigád tagjai odaadták két társuk­nak: Mészáros Péter brigád­vezetőnek, aki melléképületet csinált belőle, és Molnár Já­nosnak, aki rövidesen házat épít. A munkában az egész brigád részt vesz: augusztus­ban alapozunk! Nyíri Éva Mitől szocialista a brigád? Mérce: a közösségi magatartás katag pékséget bezártak, avagy fölújítottak, nem egy új sütöde épült. Érdemes bele­böngészni a statisztikába! A tanácsi vállalatok fejlesztésé­re az utóbbi három évben öt­venöt millió forintot fordítot­tak, a termelőszövetkezetek ötmilliót költöttek sütödéikre- A megye négy sütőipari válla­latának 117 üzeme mellett — s körzetükben — a váci és Szentendréi járás területén két tsz-pékség és kilenc kisiparos, a gödöllői és monori járás te­rületén négy tsz-üzem és nyolc magánkisiparos, a ceglédi és nagykátai járásban két tsz- sütöde és tizennyolc pékmes­ter, míg a ráckevei, a dabas-i és a budai járásban — ez hi­vatalosan a négyes számú el­látási körzet — öt kisiparos tevékenykedik. Korszerűbb üzem A IV. ötéves terv végéig, tehát as elkövetkezendő két esztendőben hetvenhat millió forint jut az új üzemek építé­sére s az elavult pékségek felújítására tanácsi alapból, s legalább ugyanennyit tesz ki majd az az összeg, amit a vállalatok fordítanak e célra. A korábban korszerűsített vámosmikolai, váci, szentend­rei és jászkarajenői sütödék mellett felújítják a pomázi, ceglédi, nagykőrösi, gyűli, aszódi és ráckevei üzemek be­rendezését. A közelmúltban megépült tahi, pilisvörösvári, tápiószecsői pékségek mellett újak épültek Alsógödön, Gö­döllőn, Kistarcsán, Dunaha- rasztiban és Dunavarsányban. Változó igények Fölmerülhet eaekután a kér­dés: a kenyérfogyasztás csök­ken — 87 650 tonna fogyott ta­valy, pontosan 1,9 százalékkal kevesebb, mint 1972-ben —, vajon miért kell fejleszteni a kapacitást? A válasz kézen­fekvő: egy másik statisztikai kimutatás közli, hogy tavaly 157 millió 118 ezer péksüte­mény fogyott a megyében, s ez csaknem nyolc százalékkal meghaladja az egy évvel ko­rábbi fogyasztást. Különösen nyáridőben, s a hétvégeken kél el igen sok zsömle, briós és még vagy kéttucatnyi úgy­nevezett finompékáru. A Du­nakanyarban, a ráckevei Du- na-ág vidékén s a főváros övezetében kenyérből is több kell. Mindennapi megbecsült ét­künk, a kenyér minősége azonban korántsem csak a műszaki fejlesztés függvénye, mindez hiába, ha hiánycikk a hozzáértő munkás. A modern üzemekben sem lehet gondta­lan a termelés, ha a vállala­tok nem gondoskodnak a sü­tőipari szakmunkások és a gépeik karbantartását elvégző szakemberek kiképzéséről. Mi a helyzet e téren? Ami a pékeken múlik Mint kérdésünkre az illeté­kesek elmondták: a pékek bé­rezése ma már eléri a megfe­lelő szintet, s ámbár munká­juk kétségtelenül igen nehéz, mégsem reménytelen vállal­kozás a fiatalok érdeklődését fölkelteni e pálya iránt. Há­rom év alatt másfélszeresére emelkedett a szakmunkástanu­Verseny a fejlődés érdekében Tanácskoztak az építőipari újítók és feltalálók Az építőipari újítók és fel­találók javaslatainak megva­lósítása — a mozgalom kez­detétől számítva — csaknem 4 milliárd forint értékű megtakarítást ered­ményezett a népgazdaságnak. Az eddigi tapasztalatokat és a fejlesztés lehetőségeit csütörtökön az Építők Szakszervezete Dózsa György úti székházában or- szágos tanácskozáson tárgyal- es cPúoanyag-ipari vallalato- ták meg az ágazat újítói, fel- kát, s az 1973 74. évi eredme- találói. Dr. Szabó János épí- , nyék alapján megjutalmazza a tésügyi és városfejlesztési mi- I legjobbakat. lók száma. Jelenleg csaknem hatszáz pék gyúrja a tésztát, dagaszt, sodorja a kiflit, fan­ja a kalácsot, s minden tize­dik mellett tanuló is dolgo­zik, igyekszik ellesni a mes­terség fogásait. Utóbbi gabo­natermésünket a rekordok kö­zé jegyezhettük, a molnárok úgy mondják, „nagyon jó a lisztek sütőipari értéke”, a többi' már rajtuk múlik, a pékeken­A. Z. TAVASZ ELŐTT A kertbarátok klubjában A kiskertek szaporítóanyag­ellátásával foglalkozott teg­napi tanácskozásán a Hazafias Népfront Központi Kertbará­tok Klubja. Éles Zoltán, a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium kertészeti osz­tályának helyettes vezetője ismertette a kiskertek jelen­tőségét a lakosság ellátása szempontjából, majd részlete­sen beszélt a szaporítóanyag­ellátás helyzetéről. Ezt kielé­gítőnek minősítette. Beszélt arról a tervről is. hogy Buda­pesten kertészeti áruházat nyitnak. nisztériumi államtitkár érté­kelte az eddigi eredményeket és a vállalati újítási tanács­kozásokon az előző hetekben tett fejlesztési javaslatokat. Bejelentette, hogy a miniszté­rium az Építők Szakszerveze­tével közösen a mozgalom fejlesztése ér­iekében versenyre szólítja a tanácsi és az ÉVM építő­Ami kiszámítható \ annak a településfej­lesztésnek olyan moz­zanatai, amelyek vá­ratlanul érik a gazdát, azaz a tanácsot, s vannak olyan események is, amelyek elő­reláthatok, kiszámíthatók. Előrelátható, hogy a Ceg­léden a nemrég megkezdett — Köztársaság utcai — óvoda- és bölcsődeépítke­zés, amelynek segítségével hatvan csecsemőnek böl­csődei, száz gyermeknek pedig óvodai helyet terem­tenek, sokat enyhít majd a mai feszültségeken, hiszen legutóbb, tavaly, mintegy kétszázötven gyermeknek nem adatott meg a bebo­csátás valamelyik óvodába, s hatvan kisdednek bölcső­débe. Az azonban nem szá­mítható ki, hogy két-három esztendő múlva — az épít­kezés befejezését egyébként jövőre tervezik a ceglédiek — mi lesz a helyzet, mi­ként befolyásolják a ceglédi családtagokat a népesedés- politikai határozatok... Előrelátható, hogy az első igazi lakótelep a megyé­ben, a Dunakeszi nagyköz­ségben létrehozandó há­romezer új otthon, ahogy az épületek tető alá kerül­nek, úgy népesedik be. Ám joggal tipródik azon a nagyközség tanácsa, meg megyei tanácstagjainak egyike — Simon Ferenc fogalmazta meg a gondot két társa nevében is —, hogy kik lesznek azok, akik a lakásokba költöznek? Föl­tehetően fiatalok? Akkor pedig már most kerüljenek rajzasztalra a tervek az iskoláról, az óvodáról, a bölcsődéről, mert ha már állnak a lakások, ott lesz­nek a lakók, igényeik is egyik napról a másikra fo­galmazódnak meg, a tanács kutyaszorítóba kerül, hi­szen a gyermekintézmé­nyek ma is zsúfoltak, túl­terheltek. N em dolgunk találgatni — figyelemmel kísér­ni azonban igen —, miként alakul e valóban nagyszabású lakótelep sor­sa, mert hisz’ kezdetben a tapasztalatok nem voltak valami biztatóak. Formális huzavonák zajlottak a be­ruházó és a kivitelező kö­zött, az építőipari vállalat fedezethiányt emlegetett, holott pénz — az Országos Takarékpénztár beruházá­sában megvalósuló építke­zésről van szó — rendelke­zésre állt... Mindössze 80 lakás került be a kivite­lezői előtervekbe, mint első szakasz, pedig eredetileg 500-ra vonatkoztak az el­képzelések ... Summa sum- márum, végül i% tisztázó­dott minden félreértés és félremagyarázás, a lakóte­lep ügye egyenesbe került. Amíg építik. Azt azonban tényleg nehéz előre kiszá­mítani — bizonyos statisz­tikai átlagok persze sejthe­tők —, milyen hatással lesznek az itt letelepülők a nagyközség kereskedelmi, oktatási, szolgáltatási, egészségügyi hálózatára, mit tesznek egyik napról a másikra kicsivé, zsúfolttá, avagy mi mindennel gaz­dagítják — mert ez az érem másik oldala — a nagyközséget. ndbomo topi cngcSDcii \ napról napra része van a tanácsoknak, parázs viták zajlanak a tanácsi bizott­ságokban — ahol tanácsta­gok és nem tanácstag szak­emberek egyaránt tevé­kenykednek —, s kétségte­len: az eddigi tapasztalatok sem teszik fölöslegessé a nagyobb előrelátás szorgal­mazását. Ez azonban nemcsak a tanácsokon múlik. Közgondolkozásunk né­mely vonása szorul felül­vizsgálatra, s nemcsak an­nak hivatalos része, hanem a civil, azaz állampolgári oldala ugyancsak. Mert na­gyon is közismert a taná­csok előtt az a magatartás, amelyet az állampolgárok tekintélyes csoportja tanú­sít, s amely így fogalmaz­ható meg: kicsit kérni, bir­tokon belül lenni, azután sokat követelni. Azaz, gya­korlatiasabb nyelven: nem baj, hogy ez nincs, meg az sincs, csak lakás legyen, erre adjon a tanács enge­délyt, ehhez teremtsen tel­ket stb. Kész a lakás, be­költöznek a tulajdonosok, s két nap — két hét — múl­va rákezdik: igaz, villany van, de mi lesz a vízzel? És a járdával? Két kilométer­re az üzlet...! A gyerekek­nek bölcsőde? E lítélhető ez a magatar­tás? Elvont erkölcsi mércéket alkalmazva talán igen — mert hátsó gondolattal szorgalmaz va­lamit —, a dolgok gyakor­lati oldalát nézve azonban aligha. Tudomásul kell venni, hogy az élet ma így alakítja az igényeket. Az állampolgárnak azonban világosan tudomására kell adni, hogy ezekből az igé­nyekből mit lehet előbb s mit később kielégíteni, s ez a tanácsok dolga, feladata. Napjainkban itt tapintha­tó ki a legtöbb gyenge pont. Helyeselhető, hogy mind szélesebb körben tartják meg az úgynevezett telepü­lésfejlesztési . fórumokat, ahol a község, a város ve­zetői válaszolnak a lakos­ság kérdéseire. Ám csak erre hagyatkozni nem sza­bad, nem lehet. A tájékoz­tatás — s különösen ilyen, húsbavágó kérdésekben — folyamatos teendő, s ugyan nem egyszerű útjait, mód­szereit kimunkálni, de le­mondani sem lehet erről. Néhány helyen — a rác­kevei, a szentendrei járás­ban — megpróbálkoztak az üdülőtelkek tulajdonosai­nak összehívásával, válta­kozó sikerrel. Talán ha­sonló, talán más lehetősé­gek kínálják a szót értést, ám elsősorban az, hogy a tanácsok szükségesnek, munkájukat könnyítőnek tartsák ezt. Ami ma történik a tele­pülésfejlesztésben, az húsz­harminc évre kisugárzik. Ezért döntő fontosságú, hogy ami előrelátható, ami kiszámítható, azzal számol­janak is a tanácsok, s e számvetésbe a lakosság minél szélesebb körét von­ják be, így formálva a leg­fontosabbat, az elvekben és a cselekedetekben azo­nosan jelenlevő egyetértést. Mészáros Ottó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom