Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-24 / 19. szám

1974. JANUÁR 24., CSÜTÖRTÖK 3 rtsi utc KJCírlap Demokrácia a váci járás üzemeiken Nevükhöz méltó kollektív szerződések Aligha lenne képes bárki egyetlen mondatban definiál­ni az üzemi demokrácia na­gyon is gyakorlati fogalmát. Ez azonban nem a kiismerhe- tetlenségét, hanem éppen el­lenkezőleg: a gazdagságát, sokrétűségét, szánté a szemünk láttára gyarapodó jelenlétét bizonyítja. Mégsem lehet ki­jelenteni, hogy az üzemi de­mokrácia értelmezése körül ma már minden a legnagyobb rendiben van. Nyilvánvalóan téved az, aki azt tartja, hogy egy igazgatói határozat meg­hozatalánál feltétlenül szük­séges kikérni egy most belé­pett segédmunkás véleményét. De az sem lenne célszerű, ha egy nagyvállalat első embere bokros teendőit félretéve na­ponta leparolázna valamennyi munkásával. Hasonlóan rossz gyakorlatot eredményezne, ha a dolgozók minden apró-csep­rő bajukkal az igazgatójuk aj­taján kopogtatnának — meri hogy ez így demokratikus. Ugyanakkor azt a szorongást is, de jó lenne száműzni a lei­kékből, amit olajos ruhájuk miatt éreznék a melósok az elegáns irodaházak liftjeiben vagy még inkább akkor, ha valamelyik irodában hellyel kínálják őket­A jó példa „Az üzemi demokrácia ér­telmezése ma egységesebb üzemeinkben, mint korábban volt. Általában elismerik, hogy a termelés eredményei­ben, a dolgozók aktivitásának, tulajdonosi érzésüknek és tu­datuknak fejlesztésében, jó munkahelyi közérzetük meg­teremtésében elsőrendű szere­pe van az üzemi demokráciá­nak” — állapította meg vizs­gálódásainak sum mázatokén! az MSZMP váci járási bizott­sága. A fórumok a vélemény- nyilvánításra, s ezáltal a ve­zetésben való részvételre, adottak. Ma már nem kell kü­lönösebben kardoskodni amel­lett, hogy vétkes pazarlás len­ne a felhalmozódott munkás- tapasztalatokat a közösség szá­mára elveszni hagyni. A ter­melési tanácskozások legfőbb elhivatottsága éppen ezeknek a kibányászása. Vagyis az az itt-ott még fellelhető gyakor­lat, hogy az egyik gazdasági vezető eldarálja adatoktól hemzsegő mondandóját, s sta­tisztikába foglalják a később megválaszolatlan kérdéseket — zsákutcába vezet. Sajnos, olyan üzemeknél is előfordul­nak ilyen termelési tanácsko­zások, amelyekben egyébként nemcsak formálisan van jelen a demokrácia. Szerencsére ter­jed a jó példa: a Dunakeszi MÁV Járműjavítóban mun­kásakadémiát szerveztek, elő­adásain a közgazdasági kérdé­sek mellett vezetési felada­tokról is szót ejtenek­Fontos figyelmeztetés A legfőbb fórumok az űze­tni pártszervezetek, többsé­gük — állapította meg a já­rási pártbizottság — a gazda­sági kérdésekbe való operatív beavatkozás helyett egyre in­kább azt mérlegeli, hogy a po­litikai munka eszközeivel mi­ként tudja a gazdasági fel­adatok megoldását segíteni. Ugyanakkor a kommunisták ott vannak a társadalmi és tömegszervezetekben, ahol lehetőségük van a gazdaság­politikai irányelvek érvénye­sítésére. Hasonlóan számos fóruma van a szakszervezet­nek a dolgozók érdekvédel­mének képviseletére. Feltéte­le ennek az üzemi kollektí­vákkal tartott folyamatos és intenzív kapcsolattartás — csak így valósítható meg pél­dául, hogy a kollektív szerző­dések nevükhöz méltóan va­lóban a dolgozók, vagyis megfogalmazóik érdekeit kép­viseljék. A KISZ tevékenysége ket­tős: képviseli az ifjúságot és érvényesíti a fiatalok jogait. A pártbizottság felmérésének fontos figyelmeztetése: „a gazdasági vezetők zöme még nem tekinti partnernek az if­júság képviselőjét. A szerve­zett kapcsolatnak szinte egye­düli fóruma az üzemi négy­szög, ezek is csak a sok fia­talt foglalkoztató vállalatok irányításában működnek.” A kapcsolat helyben topogása nem egy esetben az ifjúsági szervezeten is múli'k, éppen ezért törekedni kell arra, hogy a KISZ vitaképes, jól felkészült fiatallal képvisel­tesse magát a négyszögben. A vezetés színvonala Nem ritka jelenség, hogy a gazdasági vezetők csak a hu­szonnegyedik órában veszik igénybe a párt, illetve társa­dalmi szervezetek segítségét. Nem mond ennek ellent az a káderpolitikai szemlélet, hogy elsősorban dönteni képes sze­mélyek kerüljenek vezetői funkciókba. Az önállóság azonban nem fajulhat önké­nyeskedéssé — ugyanakkor a párt- és társadalmi szervekkel való együttműködés nem csor­bítja az önállóságot. A vezetők és beosztottjaik kapcsolata általában kielégí­tő. A jobb üzem- és munka- szervezés, a munkakörülmé­nyek kedvező változása (MÁV Járműjavító, Mechanikai La­bor, Szobi Léüzem), a vezetők példamutatása alapvető felté­tele a jó munkahelyi légkör megteremtésének. Gondot ezen a téren ma még többnyi­re a kisebb üzemek középszin­tű vezetői okoznak — helyte­len magatartásuk károsan hat a dolgozókra. Döntési joguk és felelősségük nincs összhang­ban: vagy felülről várják a döntést, vagy elhamarkodot­tan, s így felelőtlenül dönte­nek. Néhány helyen (Volán váchartyáni üzeme, Dunakeszi Talajjavító Vállalata, gödi KÖVIZIG) a személyi feltéte­lek sem megnyugtatóak. A fo­gyatékosságok felszámolására a Dunakeszi és Nagymaros térségében levő üzemek elő­adássorozatokat indítanak kö­zép- és alsó szintű vezetők to­vábbképzésére. Torzuló információk A dolgozók az őket érintő intézkedéseken keresztül, azt lehet mondani, nap mint nap érzékelik s egyben minősítik üzemükben a demokráciát. Következik ebből, hogy közér­zetüket meghatározóan befo­lyásolja a saját és közösségük sorsával kapcsolatos döntések­be történő beleszólásuk lehe­tősége. Vagyis egyáltalán nem mindegy, hogy egy munkás- kollektívát milyen módszerek­kel nyernek meg a soron kö­vetkező feladatok végrehajtá­sához. A kollektív vezetés alapvető követelménye a jól működő, naprakész információs rend­szer. A jól informáltság tuda­ta nyilvánvalóan serkentőleg hat a dolgozók aktivitására. A váci járás üzemeiben a párt, a tömegszervezetek és a gaz­dasági vezetés között rendsze­res a kapcsolat — „azonban nem elég gyors az informá­ció áramlása. így több üzem­ben a dolgozók nem minden esetben ismerik meg időben a legfontosabb országos intézke­déseket, ennek okozói közép- és alsószintű vezetők, funkcio­náriusok. Többnyire rutinsze­rűen választják újra őket — ilyen értelemben választóik is hibáztathatok. Kitér a felmérés — a mun­kahelyi légkört ugyancsak be­folyásoló — a dolgozók egymás közti kapcsolatára is. Általá­ban azokban az üzemekben tapasztalható javulás, ahol következetesen figyelemmel kísérik a beosztottak munká­ját, jövedelmét, előrehaladá­sát, személyi és szakmai gond­jait. A végzett munka gondos értékelését követő differenciált béremelés vagy jutalmazás torzsalkodás helyett egyöntetű szimpátiát ébreszt a dolgozók között K. P. Nők a közéletben A nőtanács idei feladatairól A Magyar Nőik Országos Tanácsának elnöksége 1974- ben tovább munkálkodik a X. pártkongresszus határoza­tainak megvalósításáért, a Központi Bizottság nőpolitikái határozatában megfogalma­zott feladatok elvégzéséért. A testület jelenleg 97 ország 109 nőszervezetével tart fenn kap­csolatot, s a nemzetközi mun­ka középpontjában az európai biztonság elősegítése, a fel- szabadulásukért harcoló or­szágok asszonyaival való szo­lidaritás elmélyítése, az 1975- re meghirdetett „Nők nemzet­közi évének” előkészítése áll — jelentették be a nőtanács székházában szerdán megtar­tott sajtótájékoztatón. Hamarosan befejezik a nők közéleti tevékenységének to­vábbfejlesztése érdekében ké­szült elemző tanulmányt, ame­lyet számos javaslattal is ki­egészítenek. Ugyancsak orszá­gos vizsgálatot folytat a nő­tanács az asszonyok családon belüli helyzetéről, szerepéről, egyenjogúságának érvényesü­léséről, a mai szokások össze­gezéséről. A Magyar Nők Országos Ta­nácsa ebben az évben kiemelt feladatának tekinti a népese­déspolitikai határozatok vég­rehajtásának társadalmi tá­mogatását. Tizennégy esztendővel ez­előtt Örkény gazdáinak egy része termelőszövetkezeti cso­portot alakított, éhből lett az­után, amikor az alacsonyabb- rendű kollektív gazdaságokat új néven nevezték, a Béke Me­zőgazdasági Szakszövetkezet. Körülbelül ugyanennyi ideje Tatárszentgyörgy gazdái az Úttörő szakcsoportba tömörül­tek és a két szakszövetkezet két esztendővel ezelőtt egye­sült. Most pedig az egyesült szakszövetkezet megszűnt, magasabb fokú gazdaság­gá alakult, termelőszövetkezet lett be­lőle. A termelőszövetkezet a szakszövetkezetnél jobban nézhet szembe a következő években rá váró feladatokkal, s így fokozódhat a szövetkezet és egyben tagjai jövedelme is. — Az egyéni érdekeket is figyelembe kell azonban ven­ni — mondja Mizser József, a szakcsoport volt, és a termelő- szövetkezet most megválasz­tott elnöke. — Kilencszáz ta­gunk nagy többsége kiörege­dett a munkából, földjét már nem képes megdolgozni. Ház­táji területet természetesen ezután is kapnak, ezenfelül bizonyos ellenérték fejében a nagyüzemileg nem hasznosít­ható szőlőben, gyümölcsös­ben, vagy spárgatelepen is gazdálkodhatnak. Aki már tel­jesen elerőtlenedett, azt sem hagyjuk el, segítünk neki. Nemcsak felszántjuk a háztá­jiját, minden más munkát el­végez helyette a tsz. Ily mó­don is gondoskodni akarunk öregjeinkről. Eddig a szakszövetkezet kö­zös művelés alá 2000 hektár földterületet vont, mostantól kezdve 4800 hektáron folytat közös gaz­dálkodást. Eddig is egyik fő profilja a gyümölcstermelés volt, ezután is arra fektet nagy súlyt. Mi­zser József, akinek elnöksége alatt virágzott fel a szakszö­vetkezet, most a közeljövő terveiről tájékoztat. ötven héktáron almát tele­pítenek, éspedig a jól bevált starking mellett ezúttal először másik fajtát, chifert is. Húsz hektárral növelik a közös spárgaültetvényt. Mostanáig nyolcvannégy hektárról szüre­teltek, idén és a kővetkező években további száz hektárt telepítenek be szőlővel. Ugyancsak több éves program kétszáz hektár erdősítése. A kétezer főből álló juhállo­mányt pedig ezer darabbal szándékoznak növelni. Február közepe táján lesz a Béke Szakszövetkezet utolsó zárszámadó közgyűlése, azon Szoknyák az NSZK-ba a vezetőség arról számolhat be, hogy a tavalyi gazdasági évre tervezett ötmillió 200 ezer forintos jövedelem hat és fél millió forint lett. És bíznak benne, hogy az új Béke Ter­melőszövetkezet idei eredmé­nye sem lesz rosszabb. Sz. E. Alapítólevél A negyedik ötéves terv során épül fel az Athenaeum Nyomda új mélynyomó rotá­ciós üzeme. A legnagyobb nyomdaipari beruházás alapí­tólevelét tegnap Kőbányán, a Kozma utca sarkán kijelölt területen, a már régebben le­rakott alapkőben, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi- zattság titkára helyezte el ün­nepélyes keretek között. A PEVDI ceglédi konfekció gyáregységéhez tartozik a monori varroda, ahol 68 nő dolgozik. A részleget 1957-ben hozták létre, akkor még inkább bedolgozó rendszerre ala­pozva. Ma már az asszonyok szép, tágas, világos épületben készítik — jelenleg NSZK meg­rendelésre — a szoknyákat. Ekés János felvétele Országúti háború? E meghökkentő cím — mi tagadás — nem teljesen fedi a valósá­got. Ám valóban meghök­kenteni kíván, mivel éle­tekről, életveszélyről van szó, emberek haláláról az országutakon. A Pest megyei rendőr­főkapitányság legutóbbi összesítésére gondolok, mi­szerint 1972-ben a megye útjain 153 haláleset történt közlekedési balesetből, és 757 súlyos sérülés, tavaly pedig 158 halál és 802 sú­lyos sérülés fordult elő. Már ez maga is tetemes, de szorozzuk csak meg az or­szág megyéinek számával (mellőzve ezúttal az orszá­gos statisztikai adatot), nem akkora létszámot tesz-e ki, mint régebben egy kisebbfajta háborúé? Találóan jellemezte így az országúti közlekedési bal­eseteket egy minapi tájé­koztató kapcsán a Pest me­gyei rendőrfőkapitány. S a hasonlatnál maradva: mint minden háborúban, itt is van ellenség. Csak­hogy ezú.ttal nem feltétle­nül a szembenálló fél, ha­nem gyakran maga az ál­dozat a saját maga ellensé­ge is. Noha erre későn, na­gyon későn döbben rá, s a jobbik eset, ha egyáltalán módjában van rádöbbennie netán a kórházi ágyon. Hányszor, de hányszor for­dul elő — mint a fenti adatok is mutatják —, hogy ezt a felmérést sajnos, csak a hozzátartozók tehe­tik meg a közlekedési sze­rencsétlenség előidézőjének temetésén. A kimutatások szerint ugyanis a Pest me­gyében tavaly előfor­dult 1596 közlekedési bal­esetből csak 27 (!) esetben játszott szerepet műszaki hiba, vagyis a gépkocsive­zetőn kívülálló objektív ok. Csak 27 esetben nem tehe­tett róla a gépkocsi vezető­je, hogy sérüléssel, halál­lal vagy csupán autójának megrongálódásával végző­dött az útja. A többi bal­eset kivétel nélkül szemé­lyes okokra vezethető vissza: jobbik esetben a tiltó-, irányítótáblák fi­gyelmen kívül hagyására, rosszabb esetben egyenesen a nem kellő ismeretükre, a KRESZ előírásaival egye­temben, még rosszabb ese­tekben ittas, felelőtlen, könnyelmű vezetésre, gyorshajtásra. S még hoz- závehetjük — ami ugyan­csak szubjektív okokra mu­tat -r, hogy tavaly 6638 esetben indítottak a Pest megyei országutakon sza­bálysértési eljárást, 29 237 személyt pedig helyben bírságoltak meg. Kell-e mindezeknél jobb érv, intőbb körülmény arra, hogy személy szerint csak rajtunk, illetve minden gépkocsi vezetőjén múlik: az országút a közlekedés kellemes, gyors, célraveze­tő lebonyolítását szolgál­ja-e vagy pedig kisebbfajta csatatér képét ölti fel? M ondhatják némelyek, hogy persze, nem volt ilyesmi a század ele­jén, amikor szekérrel jár­tak az emberek. Vagy a komolyabbak azt vethetik föl, hogy érthető a balese­tek számának növekedése, hiszen a korábbi éveknél sokkalta több gépkocsi is szalad az országutakon. A világstatisztika azonban ar­ról tanúskodik, hogy az autók számának növekedé­sével nem feltétlenül és nem mindenütt jár együtt a közlekedési balesetek számának növekedése is. A kettő nem feltétlenül és nem szükségszerűen függ össze egymással, követi egymást. Nem szabad te­hát belenyugodnunk abba, hogy ezentúl évről évre szaporodnak a halálos sze­rencsétlenségek, vagy akár a kisebb közúti balesetek is. A hivatalos szervek nem is nyugszanak ebbe bele. A megyei rendőr-főkapi­tányságtól származó értesü­lésünk szerint rövidesen megalakul Pest megyében az autópálya-rendőrség, amelynek az lesz a köteles­sége, hogy fokozott gond­dal őrködjék az országutak rendje, fegyelme, a közúti biztonság felett. Jogos a remény, hogy sokat segíte­nek majd nemcsak közvet­lenül a balesetek elhárítá­sában, hanem a megelőzé­sében is. Mint ahogyan az igen jól bevált trafipaxos eljárásnak is elsőrendűen ez a célja. Az eddigi ta­pasztalatok azt mutatják, hogy nem hiába szerezte be a rendőrség a kétségte­lenül költséges, de rendkí­vül hasznos — sőt mond­hatni életmentő, mert gyil­kos és öngyilkos száguldá­sokat meggátló — beren­dezést. A sebességet precí­zen, vitathatatlanul lefény­képező készülék máris so­kakat visszatartott től,e, hogy meggondolatlanul ro­hanjon az országúton — a halálba. S zámos intézkedés, elő­adás és más egyéb is szolgálja a közlekedé­si balesetek megelőzését. A hivatalos, a hatósági szer­vek tevékenysége, munká­ja elsőrendűen fontos ugyan, azonban egymagá­ban mégsem elegendő. Igen nagy szükség van e téren is — mint az élet oly sok más területén — a lakosság, a társadalom aktív, cselekvő támogatására. Ezért is ala­kult meg a közelmúltban a Pest megyei Közlekedésbiz­tonsági Tanács, hogy mi­nél szélesebb társadalmi bázist teremtsen e valóban társadalmivá rótt problé­makör megoldásához, a személyi és anyagi károk minél jelentékenyebb csök­kentéséhez. Nem alaptala­nul várunk sokat felvilágo­sító, megelőző munkájuk­tól, mellyel remélhetően el­jutnak minden rétegéhez a társadalomnak: gépkocsi­vezetőkhöz és gyalogosok­hoz, mert a megnövekedett forgalomban a saját lábu­kon járóknak # is fokozott figyelemre van szükségük. Most azonban mégis hangsúlyozottan a gépko­csik vezetőiről van szó, ami­kor a közlekedés biztonsá­gáról beszélünk. S elsősor­ban is az ő felelősségükről, magatartásukról. Mert bár­milyen jól is dolgozzék bármilyen bizottság, egyik sem tud annyit tenni, mint az, aki a volán mögött ül, aki maga vesz részt a köz­lekedésben. Ezért szól min­denekelőtt hozzájuk az or­szágúti háborúval is felérő számok figyelmeztetése. T isztelet természetesen ezúttal is a többség­nek, amely gonddal és lelkiismeretességgel köz­lekedik közútjainkon, még­is hadd záruljanak e sorok azzal a kívánsággal, hogy legyen végre teljes rend és béke az országútjainkon is. L. Z. Szakszövetkezetből — termelőszövetkezet Gondoskodás az öregekről — Újabb gyümö'.cs- és szőlőie'epítés — Nagyobb juhászat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom