Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-20 / 16. szám

1974. JANUAR 20., VASÄRNAP PEST uecYF.i <cMSvlap Vitás ügyek tsz-fóruma Mer-e dönteni a döntőbizottság? Számadással csak a közgyűlésnek Jogkör és bizalom — Az egységes szövetkezeti törvény és az erre épülő jog­szabályok egyszerűsítették és meggyorsították a panasz­ügyek intézését. A szövetke­zetek belső jogvitáinak eljá­rási szabályaiban az egyik leglényegesebb változás, hogy a szövetkezet elnöke mellett más tisztségviselők és üzemi vezetők is jogosultak fegyel­mi és kártérítési eljárást le­folytatni. A szövetkezeti jog­szabályok a vezetőségre bíz­zák az erre vonatkozó belső rend kialakítását. Megvizs­gáltuk, hogy a gazdaságok ve­zetői éltek-e ezzel a jogsza­bályi lehetőséggel. Megálla­píthattuk, hogy csaknem vala­mennyi szövetkezeti vezető­ség felhatalmazta az üzemi vezetőket a hozzájuk beosz­tott tsz-tagok fegyelmi és kár­térítési ügyeinek elbírálásá­ra. (Ám néhány szövetkezet­ben — helytelenül — nem hajtják végre a vezetőség e határozatát, a szövetkezet el­nöke ivvekszik csaknem vala­mennyi ügyet saját hatáskö­rében elintézni.) Megválto­zott a jogviták elintézésére il­letékes külső szervek szerepe is. Számos kérdés eldöntése került a járásbíróságok ha­táskörébe, s akadnak olyan ügyek, amelyeket korábban a tanácsok bíráltak el, most pedig kizárólag a szövetkezet önkormányzati szervei dön­tenek benne. — Az új rend életbelépése óta két esztendő telt el. Mi­lyen tapasztalatokat hozott ez az időszak? — Csökkent azoknak a vi­táknak a száma, amelyekben külső szerveknek kellett ki­mondani a döntő szót. A szö­vetkezeti vezetők szinte ki­vétel nélkül igyekeztek előse­gíteni, hogy a tagsági viták a gazdaságon belül rendeződ­jenek. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a tsz-tagok egv része nem fogadta egyér­telmű helyesléssel az új rend­szert. Továbbra is nagyobb bizalommal fordulnak jogor­voslásért a külső szervekhez, panaszaikkal a lapok levele­zési rovataihoz. Pártatlanul, igazságosan — Föltehetően, mert kétel­kednek a gazdaságon belüli „föllebbviteli testület” pár­tatlanságában. Esetleg nem ismerik kellően panaszaik gazdaságon belül történő ren­dezésének módját; ejtsünk hát néhány szót erről is! — A tagsági viták gazdája a tsz-ekben a szövetkezeti döntőbizottság, amely a ta­gok kérelme, vagv fellebbe­zése alapján az ügyben hatá­roz. A döntőbizottság a szö­vetkezetben különleges jog­állással rendelkezik: a szö­vetkezet valamennyi tisztség­viselőjétől és testületétől füg­getlen. csakis a szövetkezet közgyűlésének tartozik szám­adással. — S mi a helyzet valójá­ban? Milyen tapasztalatokat hozott a területi szövetség vizsgálata? — A belső vitákra vonat­kozó adatok ismeretében bíz­vást állíthatjuk, hogy a dön­tőbizottságok rendeltetésük­nek megfelelően tevékeny­kednek a gazdaságokban. Több termelőszövetkezetben vizsgáltuk a legkényesebb, az­az a fegyelmi és kártérítési ügyek fejleményeit. Mint ta­pasztaltuk, a döntőbizottságok nem egy esetben megváltoz­tatták a gazdasági vezetők határozatát és mentesítették a tsz-tagokat a fegyelmi bünte­tés és a kártérítési kötelezett­ség alól. Az általunk vizsgált termelőszövetkezetekben a fe­gyelmi ügyek 25 százalékát s a kártérítési ügyek 35 száza­lékát módosította a döntőbi­zottság, s hozott a tsz-tagra kedvezőbb döntést. Kevesebb fegyelmi — Ez viszont azt bizonyít­ja, hogy a termelőszövetkeze­ti vezetők igen gyakran el­hamarkodottan ítélnek? — A számarány egymagá­ban nem fejezi ki a tényleges helyzetet. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy csak a legsúlyosabb ügyek kerültek a döntőbizottság elé, s azok, amelyekben a tsz-tag felelős­sége csak közvetett bizonyí­tékkal volt alátámasztható, il­letve az üzemi vezetők túl­zottan szigorú büntetést, vagy magas kártérítést szabtak ki. Ám a fegyelmi és kártérítési ügyek nagy részében a tsz- tagok már az alapeljárás so­rán elismerték Vétségüket, a kiszabott büntetést, kártérí­tést helyénvalónak tartották. S az esetben, ha a döntőbi­zottság helyben hagyta a gaz­dasági vezetők határozatát, abba többnyire belenyugodtak a tagok is, s csak elenyésző számban indítottak keresetet a járásbíróság előtt. A tsz-szövetség titkárhe­lyettese beszámolt arról is, hogy a gazdaságokban az el­múlt két esztendő során csök­kent a fegyelmi és kártérí­tési ügyek száma. Bizonyság ez arra, hogy a tagsági vi­tákra vonatkozó szabályok he­lyes és következetes alkalma­zása hozzásegítheti a szövet­kezeteket az üzemi rend meg­szilárdításához, a tsz-tagok jo­gos panaszainak eredményes és gyors elintézéséhez, végső soron az eredményesebb gaz­dálkodáshoz. A. Z. A lakásigénylés média változatlan A közelmúltban hozták nyilvánosságra a lakásrende­let kormány által elfogadott módosításának fontosabb elő­írásait. A rendeletmódosítás­nak különösen az a része vál­tott ki nagy érdeklődést a la­kosság körében, hogy a há­rom és több gyermekes lakás­igénylők, továbbá a tanácsi bérlakásuk helyett tanácsi ér- tékesítésű lakást igénylők, va­lamint a tanácsi értékesítésű (szövetkezeti) lakások tulaj­donosai a régi lakásuk helyett másik — többnyire nagyobb, értékesebb — lakást igényel­hetnek, és ez az igényük a la­káskiutalási névjegyzék mel­lőzésével teljesíthető. A ren­deletmódosítást azonban so­kan tévesen értelmezték. A jogszabály-módosítás az ész­szerűbb és natékonyabb la­kásgazdálkodást kívánja elő­segíteni. Nem azt jelenti, hogy minden ilyen igény — akár szóbeli bejelentés alapján is — egyik napról a másikra tel­jesíthető. Hiszen a rendelettel nem áll több lakás a tanácsok rendelkezésére. A lakásigény­léseket o jövőben is az előírt módon, az illetékes tanácshoz kell benyújtani. A kérelmet a társadalmi pizottság bevoná­sával a helyszínen megvizsgál­ják és elbírálják. Könnyítés az, hogy az elbírált és jogos­nak elismert ilyen igényeket a lakásügyi hatóság — mi­helyt megfelelő új vagy meg­üresedő lakással rendelkezik — gyorsabban és egyszerűb­ben, saját hatáskörben kielé­gítheti, a lakást a névjegyzék mellőzésével kiutalhatja. Munkában, szolgálatban, emberi magatartásban Teljesítették a szocialista verseny feltételeit Mint arról első oldalas tu- . dósításunkban beszámoltunk, j a Kobzi János járási-városi j munkásőregység a Pest me­gyei területi parancsnokság kiváló egysége lett. — Hogyan sikerült megsze­rezni ezt a rangos kitünte­tést? — tettük fel a kérdést Fehér Béla egységparancsnok­nak. — Természetesen azzal, hogy eleget tettünk a szocialista munkaversenyben megsza­bott feltételeknek, ami azt jelenti, hogy a munkásőrnek becsületesen helyt kell állnia alegységében, de emellett el­várjuk, hogy a termelésben is élenjárjon, és a párt, vagy más társadalmi megbízatását szintén példamutatóan telje­sítse. Őszinte elvtársi kapcsolat Tehát egy esztendő sokol­dalú helytállását tükrözi ez az eredmény. A parancsnok több példával is megvilágította a lényeget, a foglalkozásokon ritka volt a hiányzás, vala­mennyi alegységben minde­nütt tartalmasán teltek el a kiképzési órák. Jellemző erre az a rendkívül szoros, úgy­szólván fej-fej melletti küz­delem, amely az ikladi mű­szergyári század 1-es és 2-es, illetve az agráregyetemi sza­kasz között kialakult. A pa­rancsnokság otf tartott, hogy nem tud dönteni. Az egyetlen pont, amiben a második sza­kasz valamennyi fölé magaso­dott: a vietnami véradómozga­lomban az állomány 80 szá­zaléka részt vett. így lett „zászlóalj kiváló” az ikladiak második szakasza. Együtt lélegeztek — Mindez nem sikerülhe­tett volna a munkahelyi párt- szervezetek és pártbizottsá­gok segítsége nélkül — mond­ja Fehér Béla. — Mindenkép­pen arról van szó, hogy az el­múlt kiképzési évben a mun­kahelyi pártszervezetek és a gazdasági vezetőkét jobban beavattuk feladatainkba. így mindannyian érdeklődő fi­gyelemmel kísérték a mun­kásőrség tevékenységét. Ta­lán nem volnék igazságos, ha csak egy-egy üzemet, gyárat emelnék ki, mint amelynek párt- és gazdasági vezetése különösen a szívén viselte egységünk sikereit. Reálisabb az a megállapítás, hogy tulaj­donképpen minden gazdasá­gi egységben, ahol munkás­őrök dolgoznak, együtt léle­geztek velünk a vezetők is. — Büszkék vagyunk rá — folytatja a zászlóalj-parancs­nok —, hogy az elmúlt esz­tendőben 13 munkásőr kapott „Kiváló dolgozó” kitüntetést a vállalatától. A gödöllői gép­gyárbeli 1. századunk tagjai­nak például több mint a fele kiváló dolgozó. A járás vál­lalatai éppen ezért gyak­ran kifejezik a munkásőrök iránti megbecsülésüket. Az emberség példái — A versenyfeltételek ma­gukba foglalják, hogy ki kell fejleszteni a szocialista em­berre jellemző erkölcsi tulaj­donságokat is. Ezzel kapcso­latban milyen eredmények­ről számolhat be a parancs­nok? SETA A KAZAMATABAN Érdi kezdeményezés — a föld alatt Csúszik az út a kocsifeljá­rón — joborói kis szasaaeti, ez lehetett a várárok —, majd megállunk a rozsdás vasajtó­nál. Előkerül a kuics, az ajtó kinyílik. Sötétség van, nyirkos a levegő, átható dohos szag terjeng. — Itt kezdődik a kazamata- rendszer — mondja Abel András, az érdi nagyközségi KISZ-bizottság titkára, majd eltűnik a sötétségben, s né­hány másodperc múlva fel­gyullad a villany. Valamikor odafenn, a teker- vényes pince felett állt a Sza- páry-kastély, vagy ahogyan korábban nevezték, a palán- kosi vízivár. Az előbbi nevet azért kapta, mert Hamza bég, a török kori érdi várparancs­nok ennek a pincének egyik boltozatlan odújába záratta Szapáry Péter grófot, egy tö­rökellenes szabadcsapat veze­tőjét. Krumpli, aztán gomba A vár romos volt — jó ré­szét el is hordták építkezések­hez, aztán életveszélyessé vált, le kellett bontani. A kazama­tarendszert — amelyen át Budára, sőt Százhalombattára is lehetett valamikor jutni, a napóleoni időkben berobban­tották — törölték a műemlé­kek listájáról. — Eleinte krumplit tároltak itt, aztán meg a Dél-budai ÁFÉSZ gombát tenyésztett a pincében. Most meg a KISZ- bizottságé. Az egész használ­ható alapterület 890 négyzet- méternyi. Tavaly, a kis VIT előtt az alapszervezetek és a nagyköz­ségi üzemek fiataljai összefog­tam és odafenn, a vár helyen parkosítani kezdtek, ott gyúj­tották meg a kis VIT tábor­tüzét. Egyúttal azonban a pin­cerendszert is megtisztították, elhordták a törmeléket. A kis VIT hatására alakult még tavaly az ófalusi KISZ- alapszervezet azokból a fiata­lokból, akik a legtöbb társa­dalmi munkát végezték a pin­cében. Kiállítás a várteremben Egy oldaljáratba fordulunk, vége belevesz a sűrű sötét­ségbe. — Még az a szerencse, hogy van világításunk. A tanács évente 30 ezer forintot ad az ifjúság támogatására. Ebből csináltuk meg a villanyt. Hatalmas boltíves terembe jutunk, ez a 230 négyzetméte­res Árpád-kori várterem. En­nek egyik részében rendezik be a helytörténeti kiállítást a fiatalok. A gyűjteményt 1971- ben, halála előtt. Jovicza Ig­nác érdi pedagógus hagyta a nagyközségre. — Itt aztán bármilyen nagy­szabású rendezvényt meg le­het tartani, a kis VIT óta ket­tő is volt. mindkétszer hétszá- zan jöttek el. Ebből a teremből nyílik — érdekes látványosság — Sza­páry Péter gróf cellája. Szo­morú, sötét odú. Megyünk to­vább — még jó, hogy Ábel András kiismeri magát ebben az útvesztőben — és néhány kanyar után ezúttal egy kis helyiségbe jutunk. A falon szí­nes, felszegezett betűk hirde­Űgy érzem, mindaz, ami­ről már eddig is szó esett — kiképzésről, munkahelyi fe­gyelemről —, nem választha­tó el a szocialista típusú em­ber jellemvonásaitól. De a közvetlen emberi magatartás példái sem ritkák az alegy­ségben. Egyik elhunyt mun­kásőrünk. Győrfi Sándor csa- j ládja sorsát az egyetemi mun- | kásőrszakasz kollektívája vi- | seli szívén. Segítenek az öz­vegynek a ház körüli mun­kákban. Közvetlenül a szo­cialista emberre jellemző tu­lajdonságokra vall az is, hogy a munkásőr-hozzátartozók, a feleségek tudomásul veszik férjeiknek a kiképzésben va­ló elfoglaltságát, s távolmara­dásukat a családtól. Körülbe­lül száznál is több az olyan munkásőr, aki más pártmeg­bízatást, tanácstagságot, párt­funkciót vállal napi munkája mellett. P. Zs. tik: BUÉK, oldalt pedig az újonnan festett fal tövében el­száradt karácsonyfa árválko­dik, kopasz ágain üres szalon­cukorpapírok himbálóznak a huzatban. Szemben, ahol a he­lyiség kiszélesedik, hevenyé­szett színpad, vagy inkább pódium látható. Oldalt, végig a fal mentén egymásra borí­tott székek és ülőkék sorakoz­nak. — Ez az ófalusi KlSZ-alap- szervezet ifjúsági klubja. Ők maguk csinálták meg. Olaj­kályhával íűtenek, kürtőn szellőzik. — Máshol is van fűtés? — Nincs. Egy 30 ezer forin­tos kazán beállítását tervez­zük. Azt nem tudom, mikor lesz ebből valami... szeret­nénk minél hamarabb. Parkosítás 5 holdon A távoli fényforrás — a ka­pu. Már egyedül is könnyen kitalálnék. A vár helyén egy régi oszlopcsarnok felállításá­val szabadtéri színpadot épí­tettek a fiatalok, ezzel az érdi ifjúsági park már kész is. Még feljebb, a hegy tetején, az idetartozó 5 holdnyi területet pedig tavasszal parkosítani szeretnék. A legjobban dolgozó társa­dalmi munkások oklevelet kaptak és egy ugyancsak tár­sadalmi munkában készült nyomtatványt, amely Lipták Gábor Regélő Dunántúli című könyvéből a Szapáry Péter bosszúja című fejezetet tar- ‘almazza. Az érdi „föld alatti” kezde­ményezés dicsére+et érdemel. , Fehér Béla A lenini örökség egysege O tven esztendeje halt meg a XX. század, s alighanem az egész történelem legnagyobb alakja, Vlagyimir Iljics Le­nin. Romain Rolland úgy tette fel a kérdést: „Ki volt ő?”, hogy abból a válasz is kisejlik: „Ki volt ez az ember, akinél különbül senki sem testesíti meg az emberi tett óráját, amit proletárforradalomnak hí­vunk? Ki volt ő, akinek figyelmét semmi sem vonja el; nem ismeri a személyes gondot, sem a szellem eler­nyedését, a gondolat dilet­tantizmusát?” Nem volt még egy ember, akinek halála úgy megrázta volna a tö­megeket, mint Leniné, aki­ről Majakovszkij akkor ír­ta versében: élt, él és élni fog. Fél évszázaddal halála után életműve a maga tel­jességében tárul elénk. S ami a hetvenes évek em­berét leginkább megragad­ja, az a lenini örökség egysége, s időszerűsége. Vegyük például a békés egymás mellett élés problé­makörét. Köztudott dolog, hogy Lenin volt az, aki el­méletileg megalapozta a szocialista és tőkésorszá­gok hosszú történelmi kor­szakon keresztül történő békés egymás mellett élé­sének lehetőségét és szük­ségszerűségét. Nemrégiben új dokumentumokat talál­tak arról, hogy milyen kö­vetkezetesen, s ugyanakkor mennyire illúziók nélkül irányította Lenin a fiatal szovjet hatalom diplomá­ciáját, épp ebbe az irány­ba. A forradalom győzelme után a tőkésvilág nem hitt a szovjet hatalom tartóssá­gában s a burzsoá liberáli­sok az egész világon — Magyarországon is — Wil­son programjában remény­kedtek. Lenin pedig ezt mondja: „Wilson demokra­tizált idealizmusa valójá­ban a legveszettebb impe­rializmus, a szégyentelen elnyomás, a gyengébb és kis népek megfojtásának megjelenési formája”. Le­nin azonban ebből nem vonta le azt a következte­tést, hogy az Egyesült Ál­lamokkal nem kell egyet­értésre jutni. Épp ellenke­zőleg. Alig egy évvel a forradalom győzelme után, 1918 októberében utasítást adott Csicserin külügyi népbiztosnak és helyettesé­nek, Karahinnak, hogy küldjenek jegyzéket az Egyesült Államok elnöké­nek, s ebben javasoljanak békemegállapodást. A szov­jet jegyzéket el is küldték, de arra nem érkezett vá­lasz. L enin nem vesztette el türelmét. Kezdemé­nyezésére megfogal­mazták a szovjet állam üzenetét az Egyesült Álla­mok kongresszusához és elnökéhez, amelyben ezt (Olvashatjuk: „Léte kezdeté­től fogva Szovjet-Oroszor­szág abban reménykedik, hogy mihamarabb lehetsé­gessé válik a baráti kap­csolatok megteremtése Észak-Amerika nagy köz­társaságával, és abban bí­zik, hogy a két köztársaság között szoros és tartós kap­csolatok jönnek létre a kölcsönös előnyök alapján”. Az üzenet dátuma: 1921. március 20. A mai körülmények kö­zött is felbecsülhetetlen je­lentősége van az imperia­lizmusról adott lenini jel­lemzésnek: ő nemcsak a korabeli vonásokat ismerte fel, hanem azokat is, ame­lyek akkor csak csírájuk­ban léteztek, s csupán a század második felére mu­tatkoztak meg a maguk teljességében. Éz a lenini jellemzés lehetővé teszi az úgynevezett konvergencia­elméletnek, annak a teóriá­nak elvetését, amely a ka­pitalista és a szocialista rendszer állítólagos közele­déséről és hasonulásáról szól. A jellemzés ugyanis meggyőzően tanúsítja, hogy a technika, a termelőerők fejlődésének sajátosságai, ha önmagukban mutatnak is bizonyos hasonlóságot, sosem közelítik a társadal­mi rendszereket! . Ellenke­zőleg: a szocializmus és az imperializmus lényegének különbözősége mind világo­sabb lesz a tömegek szá­mára az egész világon. Lenin kimutatta, hogy az imperializmus haladó kapi­talizmus, és hogy elkerül­hetetlenül felváltja az új társadalmi rend. A leniniz- mussal teljes összhangban áll az a mai értékelés, hogy korunkban a forradalmi folyamatnak három áram­lata van: a szocialista vi­lágrendszer, a munkásosz­tály harca a kapitalista országokban és a nemzeti felszabadító mozgalom. Mindhárom áramlat az imperialista elnyomás elle­ni harc egységes medrébe torkollik. Ezek közül nap­jainkban a legnagyobb, a döntő erő a szocialista vi­lágrendszer. S mindenek­előtt a Szovjetunió diplo­máciája a legnagyobb erő abban a küzdelemben, amelynek célja, hogy visz- szafordíthatatlanná válja­nak a nemzetközi helyzet­ben végbement pozitív változások. I lyen módon, korunk eseményeit elemezve, önmagától adódik a következtetés, hogy o le- ninizmus korunk marxiz­musa és minden tekintet­ben nemzetközi érvényű. Minden kommunista párt, bármilyen sajátos körülmé­nyek között bontakozzék is ki harca, a lenini taní­tásban találja meg a vála­szokat az élet által felve­tett kérdésekre, és a lenini eszméket a konkrét feltéte­lekkel összhangban való­sítja meg. Vajda Péter Miként rendeződnek a tagok vitás ügyei a termelő- szövetkezetekben? Mint élnek fegyelmi jogkörükkel a tsz-vezetők? Helytállnak-e, képesek-e minden elfo­gultság nélkül igazságot tenni a szövetkezeti döntőbi­zottságok, ha a tsz-tag a vezetők intézkedéseinek, fe­gyelmi és kártérítési határozatainak felülbírálását ké­ri? E kérdésekre kerestek választ a Dél-Pest megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének munka­társai. A vizsgálódás nyomán kirajzolódó képet dr. Szabó Lajos, a tsz-szövetség helyettes titkára vázolja fnl kprÁsii n,Vrp

Next

/
Oldalképek
Tartalom