Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-17 / 13. szám

Zárszámadásra készül a Kossuth Tsz A ceglédi Kossuth Termelő­szövetkezet üzemegységeiben gondosan elvégezték a leltáro­zást, a központi irodában már készülnek a zárszámadásra. Az 1973-as esztendő eredmé­nyeiről elégedetten nyilatko­zott dr. Körösi Gyula főmező­gazdász. 'A tagok szorgalmas munkája és az agrotechnikai felkészültség főleg a növény- termelésben tűnt ki. A kima­gasló búza- és ősziárpatermést kedvező szőlő- és bortermés követte. Jól sikerült a répa- mag- és a dugványrépa-terme- lés, a kitűnő lucernahozam a jószágok takarmányozását biz­tosítja. Űj telepítésű' cellulóz nyárfaerdőik ígéretesen fejlőd­nek. A zárszámadó közgyűlést februárban tartják. K. L. PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉDI JÁRÁS É3 XVIII. ÉVFOLYAM, 13. SZÁM 1974. JANUÁR 17., CSÜTÖRTÖK Felújításra — egymillió Megrendelték a kocsári napközi és iskola terveit Ha felépül, megszűnik a délutáni tanítás Öt aranyjelvényes a birkózóknál Vasas Ferenc V t az utánpótlás-válogatott keretben Kovács Béla serdülő bajnokságot nyert A Ceglédi VSE birkózószak­osztályának fontos célja az utánpótlás nevelése, a serdülő és ifjúsági korú sportolók ver­senyeztetése. Tavalyi tervüket teljesítették, az ifjúságiak kö­zül öten szereztek arany jel­vényt (Vasas Ferenc, Esze Ist­ván, Jurászik Béla, Reznák István, Pálinkás Miklós). Ko­vács Béla serdülő magyar bajnokságot nyert. Az egye­sületek közötti pontverseny­ben a várt 30 pont helyett 28-at szereztek. Négy ifjúsági versenyző mar az év első felében meg­szerezte az aranyjelvénynez szükséges pontokat, s mivel a szabályok lehetőséget adnak, hogy a felnőttcsapatban ők is helyet kapjanak, kérték, irí- duihassanak a csapatbajnok­ságon. A vezetők, bár az év elején nem tervezték az ősz- tályozón való inaulást, öröm­mel teljesítették a kérést. Hat együttes versenyében a CVSE második lett, mindössze rósz- szabó tusarányával szorult a győztes PVSK mögé, így az idén kötöttfogásban az NB II- ben szerepelhet. A négy fiatal kiemelkedő teljesítményt nyúj­tott, Vasas és Esze vaiameny- nyi ellenfelét tussal verte, de Pálinkás és Jurászik is csak egyszer szenvedett vereséget. Rajtuk kívül a gárda tagja volt Nagy György, Varró Gyu­la, Kézdi János, Hering Antal, Tóth Sándor, Szűcs Sándor, Vas György, ősszel az ifjúsá­giak már gyengébben szere­peltek, az országos CSB-n az ötödik helyen végeztek. Az úttörők között Kecske­méti István volt a legjobb: győzött a Kozma István-em- lékversenyen, az országos ki­választó seregszemlén, nyáron három hétig tatán, a közpon­ti táborban volt. A serdülők közül Kovács Béla és Halasi Sándor jutott el a tatai tábor­ba. Egész évben jó eredmé­nyeket értek el, győztek a KlSZ-kupán. a kiválasztó és a felszabadulási emlékverse­nyen. Kovács Béla a magyar bajnokságon hatszor mérkő­zött. csupán egy hibapontot kapott. így nagy fölénnyel baj­nokságot nyert. Halasi Sán­dornak szintén nagy esélye volt a bajnoki címre, ennek elérésében sérülése akadályoz­ta Forgó János, Tóth Béla. Gáspár Ferenc. Béres And­rás, Tábori János érdemel még említést: valamennyien elér­hetik azt a szintet, amelyen a mostani ifjúságiak állnak. A megyei csapatbajnokságon, mindkét fogásnemben, az első helyen végeztek. Az ifjúsági aranyjelvényesek több orszá­gos versenyt megnyertek, Va­sas Ferenc meghívást kapott az utánpótlás-válogatott ke­retbe. Helyezéseik az országos baj­nokságon: 2. Pálinkás és Ju­rászik, 3. Vasas, 4. Esze. Rez­nák István az előcsatározások során kiesett. Eredményesen szerepelt még Talapka Mi­hály, Kónya Pál és Simon Já­nos. A felnőtteknél Szűcs Sándor az egyetlen, aki több egyéni versenyen is részt vett, és a csapatbajnokságon is ér­tékes pontokat szerzett. A CVSE birkózói az elmúlt évben 63 versenyen indultak, s 88 első, 65 második, 51 har­madik helyezést szereztek. Fábián Pál edző 1974-ben négy aranyjelvényesre szá­mit,' és bennmaradást vár az NB II-ben, szeretné továbbá, ha legalább hárman az ifjú­sági válogatott állandó tagjai lennének. 1 U. L. Kevesebb a fürdővendég A város gyógyfürdőjében megcsappant a forgalom: míg az elmúlt év utolsó heteiben naponta ötven-hatvan vendé­get fogadtak, mostanában csak fele annyit. Statisztikájuk sze­rint januárban és februárban fürdőznek a legkevesebben, majd márciustól májusig és októbertől decemberig láto­gatják a legtöbben a gyógy­fürdőt. IIAZIIPARI SZÖVETKEZET Háromszázötven bedolgozóval A Cegléd és Környéke Há­ziipari Szövetkezet 17 millió forintos munkatervvel indult az 1973-as esztendőnek, melyet a szövetkezet asszonyai és lá­nyai szorgalmas munkával tel­jesítettek. Kollár Klára elnök elmon­dotta, hogy a központi mű­helyben száznegyvenen dolgoz­nak. és háromszázötven bedol­gozó tagjuk van Abonyból, Al- bertírsáról Ceglédről, Cegléd­b ércéiről, Jászkara jenőről, Nagykőrösről, Nyáregyházáról és Törteiről. Elsősorban gyermekruhákat készítenek, főleg szovjet ex­portra. A belkereskedelemnek kézi kötésű sapkákat, kesztyű­ket és bébicipőket szállítanak. A szövetkezet tagjainak állan­dó munkát és rendes keresetet nyújt. K, U rint, s olyan célt szolgál, ame­lyet érdemes más erőforrásból is támogatni. Lehet, hogy a napközi javítgatására felhasz­nálható egymillió enyhítene a gondon, de nem oldaná meg a délutáni tanítással össze­függő problémát. Ezért, amíg a tervek elkészülnek, gondo­san kell mérlegelni a kívána­tos megoldás lehetőségét, fi­gyelembe véve, hogy jórészt hátrányos helyzetű, fizikai dolgozók gyermekeinek érde­keiről van szó. T. T. ABONYI KRÓNIKA Eredményhirdetésre várva Százezer látogató a művelődési házban A múlt év végével lezárult a megye művelődési házainak a kiváló címért folytatott há­roméves versenye. A versen­gésben részt vett az abonyi művelődési ház is, amelyben az utóbbi években egyre szín­vonalasabbá és tartalmasabbá vált a munka. Tavaly csaknem száz TIT-előadást szerveztek, több mint három és fél ezer érdeklődőnek. Az előadások színvonala is jó volt, az elő­adók többsége a nagyközség lakosaiból került ki. Tízről tizenötre nőtt a szak­körök száma. Az újak közé tar­tozik a fazekas-, a batikoló- a gyerek színjátszószakkör, to­vábbá egy asszónykórust és citerazenekart szerveztek. A szakkörök mind színvonalban, mind létszámban erősödtek, mindenütt rendszeresen meg­tartották a heti foglalkozáso­kat, és egy-egy alkalommal át­lag negyvenen jelentek meg. A legnépszerűbb a színjátszó­szakkör volt, a nyilvánosság előtt az irodalmi kör szerepelt a legtöbbet. A színjátszók há­rom darabbal mutatkoztak be az abonyi közönség előtt, és valamennyi előadásukat siker kísérte. A képzőművészeti szakkör 1972 őszén jelentke­zett nyilvánosság előtt. A bá­bosok rendszeresen gondos- * RITKA TRÓFEÁK Nagyvadakat lőtt Tizenhárom év At ika őserdeiben »Koponyája a szoba dísze. Ele­fánttal többször találkozott, Összesen tizenegyet ejtett el. Veszélyek Ha valaki belép Krisztián Károly abonyi, XJjszászi úti la­kásába, egyszeriben Afrika őserdeinek hangulata veszi körük A falakról kitömött őz- és kudufejeik néznek le, mel­lettük bölény-, vadhivaly- szarvak sorakoznak, pre­parált oroszlán-, kékmajom-, vadmacska-, óriáskígyóbőrök nyújitóznak. Az egyik szoba szekrényének vitrinjében több tucat elefántcsontfaragv^ny vonja magára a figyelmet. Láthatunk kitömött mérges- kígyót, krokodilt, elefántlábra épített sakkasztalt, amelyhez elefántcsontból készült bá­buk tartoznak. Nem minden­napi látvány az a néhány ele­fántagyar sem, amelyeknek súlya külön-külön megközelí­ti a 30 kilót. Ötletes az őz­lábra. épített dohányzóasztal, s a víziló patáiba helyezett asz­talilámpa. Az állatokat Krisz­tián Károly kapta puskavégre, aki tizenhárom évig vadászott Afrika dzsungeleiben. Az állatok királya Mielőtt vendéglátóm bármi­ről is szót ejtene, a vetítővá­szon elé ültet, és elindítja a gépet. A képsorok Afrika egyik őserdejét mutatják. Egy Ids tisztás szélén legelésző őzek csoportja. Csend és nyu­galom van, de nem sokáig, mert rövidesen feltűnik az er­dők királya, az oroszlán. Som­polyog, ám a jámbor állatok megérzik a veszélyt, és futás­nak erednek. A ragadozó ül­dözőbe vesz egyet, a távolság egyre fogy, majd a kis őz. egy vizesárokiba szökken. Ott éri utol üldözője. Az éles fogak a vékony nyakba mélyednek s másodpercek múlva élettele­nül csüng az oroszlán szájá­ban az áldozat. Mire a száraz­ra vonszolja az őzet a raga­dozó, négy- öt társ a is megér­kezik, és megkezdődik a lako­ma. A következő filmkockákon egy izmos vadbivaly élethalál­harcát láthatjuk. Két nőstény oroszlán ront a legelésző bi­valyok közé, s mint az apró vadak, úgy rohannak el a ha­talmas, erős állatok: melyik, merre lát, arra fut. A két ra­gadozó ismét csak egy állatot vesz üldözőbe, és rövidesen megkezdődik a mészárlás. — Ilyen az élet az őserdő­ben — szólal meg Krisztián Károly, amikor a film utolsó kockái is kifutnak a gépből. — Az oroszlán ura az erdő­nek, egyedül az elefánttól fél. Az emberre sem veszélyes, sőt — Bár különösebb vadász­kalandba nem sodródtam, ve­szélyes helyzetek és pillanatok adódtak.. Egyik alkalommal sikerült egy kobrát ütnöm. A kígyó, úgy látszott, elpusztult, tehát minden különösebb óv­intézkedés nélkül szállítottam haza. Amikor lakásom előtt kiszállni készültem az autó­ból, és az állat után nyúltam, hirtelen belemart a jobb mu­tatóujjamba. A kobramarás veszélyes. Nekem sikerült a közeiben 'orvost szereznem, és a kritikus időin belül megkap­tam az eltlenszérumot. Még így is egy időre elkülönítőbe tettek. — Másik alkalommal egy ixídmacskát lőttem. Az ál­latnak a lövés után még volt annyi ereje, hogy rámvesse magát, és a vállamon, vala­mint az egyik lábamon meg­sebesítsen. Más alkalommal megsebzett krokodil harapta át az ujjam, majd egy ele­fántra rosszul céloztam. Az ormányos bosszújától a tár­saim mentettek meg. Kétszázötven dia- és mozgófilm Krisztián Károly vadász­élményeit, az őserdő életét 250 diafilmen és több tekercs mozgófilmen őrzi. Vannak olyan filmek, amelyeket ő ké­szített, másokat róla készítet­tek. Megörökítették, amint szorítókígyót fog, sakált lő, valamint krokodilra és' vízi­lóra vadászik. Gyűjteményének egy része ott volt az 1971. évi budapesti vadászati világkiállításon, ahol négy arany-, két ezüst- és három bronzérmet kapott. > A vadász strucctojással és elefántcsontból készült mell­szoborral. Háttér­ben az elejtett oroszlán bundája és koponyája. Irta és fényképezte: Gyuráki Ferenc kola, jelentősek a változások, azonban még nem szűnt meg minden gond. Amióta körzetesítették a tanyai iskolákat és a gyerekeknek a községbe kell bejárniuk, a négy alsótagozati osztály kis­diákjai állandóan délutá- nosok. Bizony, közülük sokan kilo­métereket tesznek meg, amíg a faluból hazaérnek a távoli tanyákra. Télen rövid a nap, gyorsan sötétedik, s a közle­kedésieken kívül más problé­mákat is felvet a délutáni ta­nítás: délután már 'csökken a figyelem, az agy befogadóké­pessége, fáradtabban ülnek a gyerekek a padokban, mint délelőttös társaik. A napközi otthon helyzete is javításra vár. Annak idején egy boltos egykori házában helyezték el az intézményt, mely korszerűtlen, az alap­vető követelményeknek is csak úgy, ahogy felel meg. Egy helyiségben oldják meg az étkezést és a tanulást, ola­jos padlós, omladozó vakola- tú a terem, öreg az egész épület; amelyben egy torna­szoba is helyet kapott. A kocsériak gondja közös­ségi ügy lett, nem maradtak magukra megoldásálfán: kü­lönböző fórumok keresik a mielőbbi változtatás lehető­ségét. A tanácsházán és az is­kolában elmondották, hogy a jelenlegi napközi felújításá­ra az idén és jövőre egymillió forintot kapnak; ez áthidaló megoldás. A község kétmillió fo­rinttal hajlandó hozzájá­rulni az új iskolaépület és napközi otthon építésé­hez, s ha mindkettő el­készülne, megoldódna a délelőtti tanítás az összes évfolyam számára. A megyei tanács teiVezőiío- dájában már megrendelték a terveket, amelyek két lehető­séget kínálnak. Az új létesít­mény, vagy a jelenlegi nap­közi helyén, vagy az óvoda közelében épülne fel. Az el­képzelések szerint a föld­szinten kap helyet a melegítő konyha, az ebédlő, mellette a tornaszoba, lenne könyv­társzoba is. Az emeleten négy tanterem, szertár és nevelői szoba számára lesz hely. Köz­ponti olaifűtést ajánlanak legmegfelelőbb megoldásnak. Ezeknek az elgondolásoknak az alapján készül most a ta­nulmányterv. Az lenne a helyes, ha a község illetékesei a fel­sőbb szervekkel időben egyeztetnék szándékaikat az adott lehetőségekkel. Egy háromezer lakosú telepü­lés költségvetésében figyelem­re méltó összeg kétmillió fo­A ceglédi járás községeiben évről évre javul az általános iskolák ellátottsága, felsze­reltsége, korszerűbb, jobb kö­rülmények között, többféle szemléltető- és segédeszközt használva emelhetik a peda­gógusok az oktató-, nevelő munka színvonalát. Termé­szeteden az anyagi lehetősé­gek határt szabnak a fejlő­désnek: átgondolt tervek alapján léphetnek előbbre az intézmények. Kocséron néhány éve új köntöst kapott, jobb körül­ményhez jutott a központi is­Felszórták sós homokkal Nem fagynak be a kutak A Pest megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat ceglédi ki- rendeltségének brigádjai még a tél elején megkezdték a köz­kifolyók téli fagytalanítását. Nemcsak a csapok karbantar­tására volt gondjyk: a kutak környékét is felszórták sós ho­mokkal, hogy' a téli időszak­ban ne forduljon elő baleset. Fagyok idején sem támad zavar a vízellátásban: a város közkifolyói mindenkor üzem­képesek. kodnak a kicsinyek szórakoz­tatásáról, a kézimunkaszakkör legszebb darabjait már más településeken is kiállították. Eredményesen működtek a klubok, az öt közül a legjobb az ifjúsági volt. Változatlanul színvonalasan készítik a PIK- magazint, ezért az továbbra is népszerű az olvasók körében. A klubon belül irodalmi szín­pad alakult, mely az ősz folya­mán két műsort állított össze. Az utóbbi években alig múlt el hónap anélkül, hogy élvonalbeli együttes vagy elő­adóművész ne járt volna Abonyban. Jól sikerült rendez­vénysorozata volt a művelődé­si háznak a tavalyi Abonyi kulturális napok, és szervezé­sében tavaly kilenc kiállítás is nyílt. Országjáró kiránduláso­kat rendeztek, bővítették kap­csolataikat a helyi üzemekkel, tsz-ekkel. Különösen jó volt a viszony a BER-rel, a Mechani­kai Művek gyáregységével és a József Attila Termelőszövet­kezettel. A múlt évben újra festették a színháztermet, több lett a szakköri helyiség és berende­zés, az egész épület új külsőt kapott. A rendezvényeket ta­valy több mint százezren láto­gatják. Gy. F. attól is menekül. Minden vad­állat kerüli az embert, ha nincs megsebesítve. Hat országban — A vadászatnak Afrikában lettem rabja. Zambiában meg­ismerkedtem egy német szár­mazású emberrel, aki már régóta szenvedélyes vadász volt. Egyszer elvitt magával egy kirándulásra. Azután vet­tem egy 7 milliméteres Mau­sert, engedélyt váltottam, s a többiekhez csatlakoztam. So­kan úgy gondolják, az őserdő­ben szabadon vadászhat bárki. Tévednek. Szigorúan ellen­őrzik a puskások engedélyét, sőt, az engedélyekben megha­tározzák, milyen állatot lőhet a vadász és melyik állatnak mennyi a kilövési díja. Te­kintve, hogy vadászszenvedé­lyem több országba is elvitt, Zambián kívül vadásztam Ke­nyában, Ugandában, Rhode­siában, Tanggnyikában és Kongóban, de mindenütt kü­lön-külön engedélyt kellett váltanom. Az utóbbi években nagyon sok helyen tilos oroszlánt lőni. Állítólag ki­pusztulóban az állatok királya. Tizenegy elefánt Krisztián Károly sok vadat ejtett el a tizenhárom év alatt. A kisebb állatokat nem tartja számon, de a nagyokat annál inkább. Oroszlánt mind­össze egyet sikerült puskavég­re vennie, viszont nagyon pon­tosan lőtt: a koponyába fúró­dott a golyó. Az állat bőre, *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom