Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-17 / 13. szám

1974 JANUÁR 17., CSÜTÖRTÖK “<J£ÚÍÍHP 7 Ment a gőzös... Az utóbbi években sűrűn megfordulok Cegléden, gyer­mekkorom kedves városában. Minden alkalommal veszek Pest megyei Hírlapot; régi ne­veket, emlékeket kutatva a sorokbafi. Nagy figyelemmel olvastam a december 19-i és a szilveszteri számokat, mely­ben azt a szép emlékű kis- vasutat búcsúztatták, amely ma már gazdaságtalan szállí- tóalkalmatosság, így december 31-e óta nem közlekedik. Tizenegy éves gyermekként a ceglédi árvaház lakója vol­tam 1927-ben, amikór a Cég- lédkörnyeki Gazdasági Vasút született. Ceglédet Vezsennyel vonattal összekötni — óriási eredménynek számított akkor. Gyakorlati hasznát abban az időben e szenzációnak azért nem vettem, mert nem volt pénzem menetjegyre, így csak csodáltam a vasutat. Az idő­sebb nénik, bácsik — akiknek viszont tellett volna jegyre —( félelmükben nemigen vállal-* koztak a vasútra szállásra. Volt azonban valaki, aki a legelső útnál már örök barát­ságot kötött a vonattal: Rudi, a félnótás törtmii cigányle­gény. Korát, vezetéknevét, azt hiszem, senki sem tudta sem Törteién, sem a környéken. Rudi pedig, aki talán sohasem ült ezen a vonaton, mégis az első hónapokban minden út­jára elkísérte Törteitől Ceg­lédig — futva. Ott volt a tör­teti állomáson vonatérkezésnél és -indulásnál. Bolondja volt a'gépeknek. Míg a kisvonat' nem működött, a nyári idő­szakban a cséplőgépeket ta­nulmányozta, hoisszú, vékony ujjaival utánozva a gőzgép dugattyújának munkáját. Az­tán a vonat lett a legjobb ba­rátja. Legjobban a kora dél­utáni járatot szerette, és ezzel futotta le a napi 10—10 kilo­méteres adagját a mozdony mellett Ceglédig, majd a késő délutáni szerelvény mellett vissza Törteiig. A cikket olvasva eszembe jutott még a vonat vezetője is: Osztermannak hívták. Gyermekkoromból úgy emlék- * szem rá vissza, mintha nem is csak a mozdony vezetője, hanem az egész vasút tulajdo­nosa, ura lett volna. Megjele­nése határozott, tiszteletet pa­rancsoló volt. Amikor a kisvasúttól én is elbúcsúzom, búcsúzom Osz- termanntól és Ruditól is. Az élet kérlelhetetlen törvénye: ők már korábban búcsút vet­tek — nemcsak a vasúttól. Vágó Sándor Budapest ★ Fehér Sándor, Cegléd III. kér. Fűtőház utca 30. szám alatt lakó olvasónktól nem­Áltolónos iskolát végzétt vagy most végző fiúkat IPARI TANULÓNAK SZERZŐDTETÜNK az 1974/75-ös tanévre KŐMŰVES, ÁCS, ASZTALOS, BURKOLÓ, FESTŐ, VILLANYSZERELŐ, VIZ-GAZSZERELÖ SZAKMABA A kőművestanulókat tanulóotthonban helyezzük el. Jelentkezés írásban: ÁPRILIS 4 ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZE! Budapest Vili.. Auróra u. 23. Munkaügy. csak levelet kaptunk a vasút­ról, hanem kedves kis verset is. Néhány sorát idézzük: Ezerkilencszázhuszonhetet írtak, Midőn Ceglédről folytattad az utad. Bámultunk téged, apró gyermeksereg, Futottunk is veled, Törteiről menet. Hangos volt a puszta vidám énekedtől, Zakatoló hangod hallottuk messziről. Hivatásod immár velünk betöltötted, Udv néked, kisvonat, őrizzük emléked. Tiszta ház — tiszta műhely Létavértes község nevéhez fűződik a „Tiszta udvar — rendes ház” mozgalom, mely napjainkban már országos. Ennek mintájára hívta életre Budakeszi nagyközség a „Tisz­ta ház — tiszta műhely” moz­galmat, mely igen népszerű a kisiparosok körében. A mű­helylátogatásokat a KIOSZ he­lyi szervezetének vezetősége szorgalmazza, abból kiindul­va, hogy: „Mutasd meg műhe­lyed, megmondom, milyen ér­tékű kisiparos vagy”. Sokszor többet ér bekukkantani egy műhelybe, mint hosszasan be­szélgetni a tulajdonossal. A gondos műhely, a rendben tar­tót szerszámok gazdájuk he­lyett beszélnek. Számos kis­iparos műhelyét látogatják meg a végzős nyolcadikos paj­tások, akik ilyenkor gyakran „Agyag­csizmákban" Gödöllőn, november elején javították az úttestet a Köz­társaság úton és az Állomás utcában. Nagyon örültünk, amikor elkészült, nemcsak an­nak, hogy immár szép és jó kedvet kapnak egy-egy szak­mához. Így ismerkedhettek meg az asztalos, a kelmefes­tő és vegytisztító, a cipőfelső­rész-készítő, a lakatos, a víz­szerelő munkájával, de igen sokan keresik fel Nagyková- csin az autószerelő, Budaje- nőn a bognár-, Zsámbékon pe­dig a szíjgyártó mestert. Ez utóbbi, Smut Károly, arra a kérdésre: nem fél-e attól, hogy szakmája előbb-utóbb kihal, így válaszolt: „Nem, mert amíg a labda gömbölyű és gu­rul, az én szakmám életképes marad. Padányi Lajos Budakeszi az út, hanem annak is, hogy most már nem kell este a sö­tétben, gyenge világításnál bukdácsolni a gödrös és gyak­ran sáros úton. Gyalogosok számára ugyanis, járda híján, nincs egyéb hely a közlekedés­re. Míg az útpadkán jártunk, nem is volt baj, ám valakinek eszébe jutott, hogy a padkát meg kellene magasítani az út szintjéig: feltöltötték mindkét oldalon sárga agyaggal, körül­belül 15 centi magasságban. Ha valaki most az' útpadkára lép, bokáig merül az agyagba, melyet gépjárművek is felhor­danak az útra. Nem vagyunk nagyigényűek, de „agyagcsiz­mában” nem szeretünk járni, így azt kérjük: legalább az egyik oldalon tegyék lehetővé a gyalogosok számára a közle­kedést. Vincze Gyula Gödöllő Hol a tarifahatár? Évek óta előfizetője vagyok a Pest megyei Hírlapnak, és mindig érdeklődéssel olvasom a Postabontás rovatot, főleg annak Az illetékeseké a szó című részét. Nemrég a Fővá­rosi Autótaxi Vállalat válaszá­ban Budapest határa és taxi- tarifahatár kapcsolatával fog­lalkozott. A taxivállalat leszö­gezte: indokoltnak látná a jobb tájékoztatás céljából a közigazgatási határt jelző táb­lát egy taxitarifahatár táblá­val kiegészíteni. A vállalat azonban ez irányú javaslatára elutasító választ kapott. Kora tavasz óta, tehát im­már majdnem egy éve, min­den héten legalább egyszer Az illetékeseké a szó Ismét csak magyarázat? November 20-i számunkban Nem lehet kibúvó címmel szól­tunk azoknak a domonyvölgyi gyermekeknek a közlekedésé­ről, akik Aszódra járnak isko­lába: visszafelé csak a zsúfolt, 17.23-as buszon mehetnek. De nemcsak az iskolásak, az ösz- szes községbeli kérése: sűrít­sék a buszforgalmat. Erre a cikkünkre kaptunk választ az illetékes Volán 20-as számú Vállalat forgalmi főosztályve­zetőjétől, Kiss hajóstól és a forgalomfejlésztési osztályve­zető Nemere Zoltántól: „A közlekedés feltételeinek mér- legelejével korábbam túlzottan en­gedékenyek voltunk, melynek hát­rányát mi, a közönség és a nép­gazdaság ma is érzi. Gyenge al­építményi!, aránylag keskeny uta­kon közlekednek a nagy önsúlyú járműveink. A fordulások, megál­lások is gyakran balesetveszélye­sek, és mindez sok esetben nem felel meg a megnövekedett forga­lom követelményeinek. Ma azonban segítségünkre siet á köziekedésrendészet és az útügyi hatóság. Egy-egy vonal megnyitá­sa előtt a kötelező műszaki-rend­őri bejáráson szigorúan előírják a forgalom követelményeit. Megfe­lelő út, tolatás- és fordulólehető­ség nélkül nem indulhat autóbusz- járat. A kérdéses járatok forgalmát több ízben felülvizsgáltuk és meg­állapítottuk, hogy a 60 személyes autóbuszon 10—12 felnőtt és 25—30 tanuló utazik. Ez az utasszám nem indokolja újabb autóbusz beállítá­sát, még akkor sem, ha az öt ki­lométeres, 8 perces úton néhány személynek állnia kell. Tekintettel arra, hogy a tanulóik szállítása megoldott, a domonyl forgalmat Iklad felől csak abban az esetben növeljük, ha a tervezett forduló megépül, és az utat autóbusz­közlekedésre alkalmassá teszik.” ACÉLSZERKEZETEK GYÁRTÁSA ÉS SZERELÉSE Az 1974. évre budapesti és vidéki üzemeink részére még felveszünk megrendeléseket könnyű, közép és nehéz acélszerkezetek gyártására és szerelésére „HŐTECHNIKA" Építő- és Szigetelő Vállalat 1430 Budapest, Kállai Éva u. 20. Telefon: 343-139. taxin megyek haza a főváros­ból Dunakeszire, ez útjaimon szerzett tapasztalatok alapján állítom, hogy igen helytelen volt az az állásfoglalás, mely szerint nem tartották szüksé­gesnek e kiegészítőtábla elhe­lyezését. Az illetékes válaszá­ban is olvasható ugyanis, hogy Budapesttől kifelé utazva elő­ször egy fehér alapú, fekete betűvel írt, piros vonallal át húzott Budapest feliratú táb­lával találkozunk, mely az autósoknak a lakott terület vé­gét jelzi, de nem azonos Bu­dapest közigazgatási határával. Ez utóbbit kifelé menet zöld alapon fehérbetűs Pest megye feliratú tábla mutatja, Buda­pest felé haladva zöld alapon fehérbetűs Budapest-tábía. Ez a két tábla, mely egy vonalban az úttest két oldalán helyezke­dik el, a tulajdonképpeni taxi­tarif ahatár is. Vagyis, aki a fő­városból kifelé megy taxival, e határtól kezdve duplán fizeti a díjat, ha nem jön vissza a kocsival. Amikor az első vitás esetem volt azzal kapcsolatban, hogy hol is van Budapest határa a Vác felé vezető úton, a válla­lat egy udvarias hangú levél­ben közölte, hogy melyik táb­la mit jelent. Azóta az a hely­zet, hogy általában az előírás­nak megfelelően számolják fel a viteldíjat a gépkocsivezetők, ám megtörtént olyan eset is, hogy már a Megyeri csárdánál átállították az órát, minden til­takozásom ellenére. (Ez a la­kott terület határa.) De hát mit csináljon ilyen esetben az idős, beteg ember? Végül kifizeti a kért összeget. Ügy gondolom, nemcsak én vagyok az egyet­len szenvedő utas, ezért na­gyon csodálom, miért nem tel­jesítik az utasok kérését,'mely egyben a vállalat kérése is. Dr. Kántor Pál Dunaharaszti Nyílik a Szityó Albertirsán a Dimitrov Ter­melőszövetkezet hamarosan reprezentatív kisvendéglőt nyit a MÁV-állomás mellett. Az új vendéglő neve: Szityó. A ter­méskőépületben bár is nyílik. A vendégek és a hslybeiiek egyaránt kóstolgathatják az Irsa nevű kitűnő bort, a többi arany- és ezüstérmes borunk­kal egyetemben. Disznótorost Is kaphatnak majd. Virág Mihály Albertirsa Szerkesztői üzenetek G. Z., Vác: Kérdésére jogtaná­csosunk levélben válaszol. — T. Gy., Dunakeszi és G. J., Túra: Az igazolványokat elküldtük. — K. M., Budakeszi és F. D.-né, Nagykőrös: Panaszukat vizsgáljuk, visszaté­rünk rájuk. — B. E., Budapest: A festményről küldött fénykép olyan sötét, hogy nem tudjuk la­punkban közölni. — Cs. J., Gö­döllő: Köszönjük levelét, de az eseményről már hírt adtunk múlt heti Postabontásunkban. Öt olvasónak Válaszol a posta A Postabontásban gyakran kapnak helyet az olvasók pos­tával kapcsolatos panaszai, di­cséretei. Az elníúlt időszakban megjelent öt ilyen észrevételre kaptunk választ a területileg illetékes Neer Józseftől, a Bu- dapestvidéki Postaigazgatóság igazgatóhelyettesétől: „Csiba József gödöllői tüdósító a Pest megyei Hírlap 1973. novem­ber 22-i számában megjelent cik- Kóben foglaltakat megvizsgáltam. Megállapítottam, hogy Gödöllőn a kézbesítés átszervezésére nem a cikkben közöltek alapján került sor, tehát szombaton és vasárnap is a korábbi módon (szombaton mindenfajta küldeményt, vasárnap az utalványok, az értékküldemé­nyek kivételével szintén minden­fajta küldeményt) kézbesít a hi- /vatal. Hétfőn a kézbesítők szabad­naposak; ezen a napon az előfize­tői hírlapokat és a soron kívüli küldeményeket a táviratkézbesítő viszi, a többi küldemény kézbesí­tése szünetel. ★ Lapjuk 1973. november 29-1 szá­mában Három panasz — egy di­cséret címmel postai vonatkozású összeállítás jelent meg. Az olva­sók észrevételeit megvizsgáltam. A Dunakeszi 1. számú postahivatal­ban tapasztalt és a levélíró által jogosan kifogásolt, feltűnően hosz- szú várakozási idő megszüntetése érdekében utasítottam a hivatal- vezetőt: a forgalmat kísérje foko­zott figyelemmel, hogy a munka­helyek átszervezésével a várako­zási idő a csúcsforgalmi időszak­ban se növekedjen. ★ Kurucz József galgagyörfd olva­só panaszában leírtaik alapján az érdekelt gépkocsivezető ellen el­járást indítottam. ★ A Gödöllő 1. számú postahivatal épülete előtt, illetve a hivatal he­lyiségében felszerelt nyilvános távbeszélő-állomások gyakori hi­bájának oka a szándékos rongá­lás. Sajnálatos tény, hogy a ki­javított készülékek, a javítás után néhány napra felelőtlen személyek „jóvoltából” ismételten üzemkép­telenné válnak. A posta az illeté­kes rendőri szervek segítségét kérte az eseteik felszámolására. k Fonódi János pomázi kézbesítő munkájával kapcsolatos dicsérő véleményt tudomásul vettem. A közzétételért köszön etemet feje­zem ki.” AKIK NEM ÍRNAK LEVELET • Olvasókról — olvasóknak Az elmúlt heti Postabontá­sunkban a Miről írtak az ol­vasók 1973-ban című cikkünk­ben nemcsak a címben feltett kérdésre válaszoltunk, egyben szóltunk a különféle levélfiaj- tákról, arról, hogy a panaszok nyomán mit tesznek az illeté­kesek, beszámoltunk levelezé­si rovatunk munkájáról és elemeztük az olvasók korosz­tály és foglalkozás szerinti összetételét is. A Postabontásban, amikor olvasókról beszélünk, írunk érthetően elsősorban a levél­írókról, a levelezőkről esik szó, pedig az olvasók tábora ennél természetesen jóval na­gyobb. Tegyünk egy kivételt: cikkünk szereplői most azok is, akik nem írnak levelet, „csak” olvassák a Pest megyei Hírlapot. Néhány kérdés A Hírlapkiadó Vállalat köz­vélemény- és piackutató cso­portja nemregiben megvizs­gálta újságunk olvasói össze­tételét. Érdeklődtünk, hogy a csalá­don belül hányán és kik ol­vassák a Pest megyei Hírla­pot? Milyen az olvasók életko­ra, iskolai végzettsége, mi a foglalkozásuk? Milyen lapokat olvasnak még? Kölcsönadják-e a családon kívül másoknak is a Pest megyei Hírlapot? S még több, kiadónkat érdeklő kérdést is feltettünk olva­sóinknak. Igen sok érdekes adattal szolgált a felmérés, bár hozzá kell még tenni azt is, hogy a kapott adatok bár kismérték­ben, de tulajdonképpen ha­vonta, sőt naponta is változ­nak. Az újságolvasók közül egyesek lemondanak a lap elő­fizetéséről, mások belépnek az előfizetők táborába és így az olvasók száma állandóan vál­tozó. örvendetes viszont, hogy ez a változás emelkedést mu­tat. Érdeklődő asszonyok Az első jellemző adat, hogy egy Pest megyei Hírlapot át­lag két személy Olvas, és ezen­kívül minden tizedik pél­dányt kölcsönzik szomszéd­nak, rokonnak, munkatársnak. Hogy a kölcsönvevőknél hány személy nézi át a lapot, ezt nem tudtuk pontosan megálla­pítani. Az olvasók 30 száza­léka 14 éven felüli kereső és háziasszony, a további adatok rájuk vonatkoznak. A családi állapot szerinti megoszlásban, míg a megye lakóinak 68,5 szá­zaléka, az újságolvasók 85 szá­zaléka házas. Ám míg a lakosság 20 százaléka hajadon, illetve nőtlen, az újságolvasók közül mindössze csak 7,7 százalék. Életkor szerint a megye lakói­nak és az olvasóknak is egy­formán egynegyede a 35—49 éves korosztályból kerül ki. A nyugdíjasok közül aránylag elég kévésé» olvasnak újsá­got, viszont igen sok levelet írnak szerkesztősegünkhöz. (Ezzel a témával egy hete fog­lalkoztunk részletesen). A me­gye lakóinak nagyobb része városban él, az olvasók és a levélírók túlnyomó hányada nagyközségben. Iskolai vég­zettség szempontjából a leg­több a nyolc általánost el nem végzettek száma az olvasók közt is; a levélírók többsége viszont a nyolc általánost vég­zettek vagy magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők kö­réből kerül ki. Foglalkozásu­kat tekintve a lakók és az ol­vasók legnagyobb része mun­kás, a levélírók körében pedig a nyugdíjas. Segítő rovatok Lapunkban nemcsak a leve­lezési rovat igyekszik segite- ni az olvasók ügyes-bajos dolgának intézésében. Más módon, de végeredményben ezt is szolgálja Lapank hirde­tési tevékenysége. Erre vonat­kozóan is gyűjtöttünk vála­szokat, s azok megvilágítják a Pest megyei Hírlap olvasóinak gazdasági körülményeit, szo­ciális helyzetét. S hogy mi célból vették igénybe az olva­sók lapunk e szolgáltatását? íme a sorrend: lakberendezés, ruházkodás, lakásszerzés, autó- és motorvásárlás, a ház­tartás gépesítése, kül- és bel­földi utazás, hétvégi ház és te­lekvásárlás, tanulás, tovább­képzés, családalapítás, állás, munkahelykeresés. Megtudtuk azt is, hogy ol­vasóink a Pest megyei Hírla­pion kívül a napilapok közül elsősorban a Népszabadságot, a hetilapok közül a Nők Lap­ját (még a férfiak iá!) olvas­sák. Levelet várunk! Mi kérdeztünk, az olvasók válaszoltak és ezzel munkánk­hoz értékes segítséget adtak, melyet ezúton is köszönünk. Ám mégis jobban szeretnénk, ha az eddigi „csak olvasók” növelnék a levélírók már ed­dig is népes táborát, és leve­lükkel felkeresve a szerkesz­tőséget, beszámolnának min­dennapi életük apró esemé­nyeiről is, örömeikről, bána­taikról, hogy a kétségtelenül hasznos statisztikai számok mögül előlépjen az olvasó. D. G. G. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom