Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-16 / 12. szám

2 '^Jtívlap 1974. JANI) ÄR 16., SZERDA FÄIKUSZ Fogolycsere? A DÉL-VIETNAMI FELEK kétoldalú katonai vegyes bi­zottsága DIFK-tagozatának szóvivője kedden közölte Sai­gonban : Thieu repülőgépei hétfőn Dél-Vietnamban össze­sen 137 bevetésben támadták a felszabadított területeket, s az Amerika-barát rezsim nyolc­vanhat gépe bombázta a kam­bodzsai határ közelében, Tay Ninh tartományban levő, DIFK-ellenőrizte Thien Ngon és Lo Go helységet. A barbár támadók súlyos veszteségeket okoztak a lakosságnak. A bombázás következtében Thien Ngonban, amelyet a DIFK a hadifogolycsere egyik színhe­lyéül javasolt, számos lakóház elpusztult, s megrongálódott a repülőtér egy része is. A DIFK SZÓVIVŐJE meg­állapította: Saigon újabb tűz­szünetet sértő cselekményei a katonai és a polgári foglyok átadásának szabotálására irá­nyulnak. Az Egyesült Államo­kat azzal vádolta, hogy a négyoldalú katonai vegyes cso­port jeleivel ellátott helikop­terekről irányítja, illetve látja el tanácsokkal területrabló hadműveleteikben a saigoni alakulatokat. Az Egyesült Ál­lamok katonailag továbbra is beavatkozik Dél-Vietnamban — hangsúlyozta. A HANOIBAN megjelenő Nhan Dán kedden egyik hír- magyarázatában rámutatott, hogy a saigoni rendszer az új év első napjaiban fokozta há­borús bűntetteit a dél-vietna­mi lakosság ellen. Repülőgé­pei naponként több száz be­vetésben hatoltak be a DIFK ellenőrizte térségek fölé, soro­zatosan bombázták a felszaba­dított körzeteket. A VIETNAMI DOLGOZOK PÁRTJÁNAK lapja megálla­pítja, hogy mindezek a tűz­szünetsértő cselekmények nyo­mon követik Thieu háborús uszító felhívásait. Az Egyesült Államok és a saigoni admi­nisztráció újabb katonai ka­landokra készülődve minden alkalommal a DIFK-et rágal­mazza meg és vádolja azzal, hogy offenzívára készülődik. EMLÉKEZTET ARRA, hogy a kétoldalú katonai vegyes bi­zottságban a fogolycsere foly­tatásáról január 4-én létrejött elvi megállapodás ellenére Saigon mondvacsinált ürü­gyekkel halogatja az akció megindítását. VÉGÜL hangsúlyozza: „A vietnami nép délen és észa­kon egyaránt követeli, hogy Washington és Saigon szüntes­se be bűntetteit és tegyen ele­get vállalt kötelezettségeinek. A DIFK a felszabadított öve­zet, a lakosság élete és javai, a párizsi megállapodás védel­mére fenntartja magának a jogot, hogy keményen vissza­verje az Egyesült Államok irá­nyításával és támogatásával végrehajtott saigoni támadáso­kat”. A TEGNAPI NAP dél-viet­nami hírei közt azonban ta­lálható egy, mely másmilyen új momentumot is hordoz ma­gában: a Párizsban tárgyaló saigoni delegáció szóvivője ugyanis kedden közölte, hogy Thieu elnök utasította a pári­zsi tárgyalásokon részt vevő saigoni fődelegátust, Nguyen Luu Vien miniszterelnök­helyettest: utazzék vissza Pá­rizsba. Párizsban nem látják világosan, vajon a fődelegátus újabb javaslatokat hoz-e ma­gával. Vien csupán a tárgya­lások első négy hónapja folya­mán állott a saigoni delegáció élén, majd helyettesére bízta a további tárgyalásokat... A. B. T. Brüsszeli viták Kedden hajnalban három órakor, csaknem 12 órás heves vita után eredménytelenül ért véget a közös piaci földműve­lésügyi miniszterek idei első tanácskozása Brüsszelben. Az ülést francia kérésre azért hív­ták össze, hogy megvitassák a marhahús felvásárlási árának kérdését. Párizs, arra hivat­kozva, hogy az ár az utolsó időszakban jelentősen csök­kent, az ártámogatás 10 száza­lékos megemelését s egyben a közös piaci országok mar­hahúsimportjának azonnali le­állítását követelte, Olaszország és Írország támogatásával. A többi hat ország viszont elle­nezte ezeket az intézkedése­ket, mivel a fogyasztói árak az elmúlt időben nem csökkentek, viszont a felvásárlási órtöbblet feltétlenül jelentős áremelke­dést, ezzel az infláció további gyorsulását vonná maga után. A húsfelvásárlási árak emelésére egyébként — szinte minden más mezőgazdasági termék árával együtt — min­denképpen sor kerül akkor, amikor a kilencek tavasszal megállapítják majd az idei termelői árszintet. A különbö­ző mezőgazdasági érdekképvi­seletek azt követelik, hogy az általános áremelkedés és ezen belül az üzemanyagárak eme­lése miatt mintegy 17 száza­ikkal emeljék összességében a mezőgazdasági árszintet. A Közös Piac bizottsága ennél valamivel kevesebbet kíván javasolni, de ez a javaslat is csaknem 12 százalékos emelke­dést irányoz elő. Brüsszelben az éjszaka ta­nácskoztak' a Közös Piac ki­lenc tagállamának külügymi­niszterei is, akik az úgyneve­zett közös területfejlesztési alapból folytatott hétfő dél­utáni vita kudarca után, este 10 órakor jöttek össze újabb megbeszélésre, de ekkor sem tudtak megegyezésre jutni. A tanácskozás kedden egész na­pon át folytatódott, s a többi között ezen kellett eldönteni, mi lesz a kilencek válasza Nixon elnöknek az olajfo­gyasztók konferenciájára vo­natkozó meghívására, s lesz-e a közös piaci országoknak egységes álláspontjuk a wa­shingtoni értekezleten. Ez volt a délelőtti napirend. Délután az időközben beterjesztett kompromisszumos javaslatok alapján ismét a területfejlesz­tési alapról folytatódott a megbeszélés. Táviratváltás Szovjet—finn gázvezeték Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke táviratot váltott a szovjet vezetőkkel abból az alkalomból, hogy üzembe helyezték a Szovjet­unióból Finnországba vezető gázvezetéket. A finn államel­nök táviratában megállapítot­ta, hogy ez az esemény új fontos tanúbizonysága Finnor­szág és a Szovjetunió erősödő kapcsolatainak. Leonyid Brezs- nyev, Nyikolaj Podgomij és Alekszej Koszigin választáv­iratukban kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy a két ország sokoldalú együttműkö­dése tovább erősödik és fej­lődik majd a szovjet és a finn nép javára, a nemzetkö­zi béke érdekében. A munkásosztály és az értelmiség közötti szövetség objektiv alapjai Közlemény az európai kapitalista országok kommunista pártjainak genfi kollokviumáról A párizsi L’Humanité kedden közölte az európai kapitalista országok kommunista pártjai­nak Genfben az értelmiség helyzetéről rendezett kol­lokviumáról kiadott közle­ményt. A közlemény hangsúlyozza, hogy a kapitalista országokat sújtó válság a kultúra terüle­tére is kiterjed s egyre nö­vekvő mértékben érinti az ér­telmiséget is. Az értelmiség ANGLIA Általános választások február első felében? Maratoni hosszúságú, majd­nem hatórás tanácskozás után az angol kormány hétfőn este visszautasította a szakszerve­zeti főtanács tervezetét. A TUC által felkínált formula megígérte volna, hogy ha a ka­binet vezetői kiveszik a bá­nyászokat a bértörvények kor­látozásai alól és véget vetnek a gazdaságot megnyomorító háromnapos munkahétnek, amelyet a 270 000 bányász munkalassítására hivatkozva bevezettek, akkor a többi szakszervezetben Lionel Mur­ray TUC-főtitkár szavai sze­rint — nem nyitja meg az újabb bérkövetelések zsilipjét. Londonban úgy vélik, hogy ha valamilyen előre nem lát­ható fejlemény — így például a kormánypolitika számára erősen negatív közvélemény­kutatási adat — nem merül fel, akkor a Heath-kormány esetleg még ezen a héten be­jelenti a másfél évvel előre­hozott általános választások időpontját. William Whitelaw, a nemrég „békéltetőnek” kinevezett fog­lalkoztatottságügyi miniszter kijelentette, hogy a kormány is fontolóra veszi következő lépéseit. A konzervatív párt politikai elemzői szerint a kormány számára uralmának meghosszabbításához ennél már csak kedvezőtlenebb idő­pont következik. A Munkás­párt politikusai azt gyanítják, hogy a konzervatívok még a régi választói névjegyzék sze­rint akarják megejteni az ál­talános választásokat. Ezen a névjegyzéken ugyanis hat és fél — hétmillió választópol­gár még nem szerepel, mert vagy újonnan érte el a korha­tárt, vagy az utóbbi időkben elköltözött lakóhelyéről. A lajstromra csak utánjárással veszik fel őket, egyesek — fő­leg a fiatalok — számára pe­dig fizikai lehetetlenség, hogy szavazhassanak. A számítások szerint a szavazástól ezáltal elütött emberek 75 százaléka a Munkáspártra adná voksát. Minthogy az új névjegyzék február 16-án lép érvénybe, a kommentátorok úgy vélik, hogy a választásokat ezt meg­előzően lebonyolítják Angliá­ban. társadalmi helyzete egyre rosszabodik. A monopolista koncentráció a kultúra terüle­tén is érezteti hatását, a kor­mányok egyre inkább hatalmi érdekükben használják fel a tömegtájékoztatási eszközöket, a gazdasági cenzúra egyre súlyosabban korlátozza az al­kotói szabadságot. Ez a helyzet kiszélesíti a munkásosztály és az értelmi­ség közötti szövetség objektív alapjait. A demokrácia, a kultúra és a szocializmus három egy­mástól elválaszthatatlan esz­me — hangsúlyozza végül a közlemény. — A munkásosz­tály és az értelmiségiek e há­rom eszme alapján szövetkez­ve győzelmesen építhetik majd fel azt a jövőt, melyben az egész társadalom ezidáig is­meretlen szabadságot élvez majd. A SZOVJET—NYUGATNÉ­MET gazdasági vegyes bizott­ság tagjai kedden folytatták tanácskozásukat Bonnban. Az első munkamegbeszélések még hétfő este kezdődtek meg. ERNESTO GEISEL táborno­kot, a Nemzeti Megújulás Szö­vetségének (Arena) jelöltjét választották meg kedden Bra­zília új elnökévé. Űrrekord - Kohoutekkel Gerald Carr, Edward Gibson és William Pogue, a Skylab—III ame­rikai űrlaborató­rium három aszt­ronautája keddre virradó éjszaka a világűrben meg­döntötte az idő­tartam-repülés ed­digi rekordját, amelyet 1973. szeptemberében a Skylab—II.( három űrhajósa állított fel, aki ötvenki­lenc napot, tizen­egy órát, kilenc percet és négy másodpercet tar­tózkodott az űr­ben. A Skylab—III. utasai a rekord megdöntésének időpontjában — kedden hajnalban, közép-európai idő szerint 2.10 órakor — 858-ik alkalom­mal kerülték meg a Földet, s San Franciscótól dél­nyugatra, a Csen­des-óceán térsége fölött haladtak át. A houstoni űr­központ igazgatója szerint Carmak, Gibsonnak és Po- guenak „a legjobb kilátásai” vannak arra, hogy a ter­veknek megfele­lően 84 napot tölt­sön az űrben. Az űrhajósok­nak kitűnő alkal­muk volt arra, hogy megfigyeljék a Kohoutekr üstö­köst, amelyről számos fénykép- felvételt készítet­tek. A Kohoutek-üs- tökös egyébként kedden a Földtől „mindössze” 120,5 millió kilométeres távolságban szá­guldott, óránként 189 902 kilométe­res sebességgel. Az üstökös a ked­di napon haladt át pályájának földközel pontján. Sok tudós és ama­tőr csillagász nagy csalódására azon­ban szabad szem­mel nem lehetett látni az égitestet. Távvezérléssel röptében megsem­misítették a Ko- houtek-üstökös fényképezésére, múlt héten szom­baton este az új­mexikói White Sands rakétakilö- vő-telepről felbo­csátott Aerobee- rakétát. A földi irányítók azért határoztak így, mert megállapí­tották, hogy a ra­kéta letért pályá­járól. Az enyhülés ellenségei Nem újkeletű szokás a mérlegkészítés esztendéváltáskor. Ezúttal a megfigyelők és kommentátorok ritka egyöntetűséggel foglaltak el azo­nos álláspontot néhány kérdésben. Az első: a szovjet—amerikai vi­szony normalizálódása — amiben óriási szerepe volt Leonyid Brezs- nyev amerikai látogatásának — a nemzetközi enyhülés kulcsfontosságú tényezője marad az 1974. évben is. A második: öreg földrészünk, Európa még sosem szolgált rá ennyire a „béke kontinense” elneve­zésre, mint most, a megkötött fontos egyezmények után, amikor már tulajdonképpen „a helyszínen vannak” az európai biztonsági és együttműködési rendszer építőkockái. Mindez nagy sikere az összehangolt külpolitikát folytató szocia­lista országok nemzetközi tevékenységének, s nem véletlen, hogy az újévi üzenetek hazánk fővárosából éppúgy, mint Moszkvából, Berlin­ből, Varsóból és Szófiából, a megalapozott optimizmus hangján szól­tak. S mégis hibát vétenénk, ha az alapvető tendencia — az enyhülés nagy erejű térhódítása— mellett nem fordítanánk figyelmet az ellen­kező irányú kísérletekre, arra, hogy az Egyesült AUamokban és Nyu- gat-Európában is nagy erejű, befolyásos hívei vannak még a hideg­háborúnak. A hidegháború utóvédéi Ami az amerikai politikai színpadot illeti, ott az elmúlt időszakban egy sajátos „poli­tikai koalíció” jött létre olyan erőkből, amelyek korábban csupán ritkán vagy alkalom­szerűen léptek fel egységesen. Különösen aktív a katonai­ipari komplexum, azoknak a csoportja, akik a hadikiadások mindenáron való növelésében érdekeltek, s úgy félnek a SALT-tárgyalások sikerétől, mint az ördög a tömjénfüst­től. Jackson demokrata sze­nátor s az enyhülés más meg­rögzött ellenségei mögött a nyugati parti rakétagyárosok, repülőgépgyártó vállalatok pénze áll. \ Hasonló álláspontot foglal­nak el a nemzetközi kérdé­sekben a legnagyobb „sárga” szakszervezeti szövetség, az AFL—CIO vezetői, Mean és társai. Nem kis szerepe és befolyása van az amerikai po­litikai életben az Izrael-pártí érdekcsoportoknak, a cionis­táknak, akik a hidegháború híveinek szövetségesei min­den nemzetközi kérdésben. Nyugat-Európa politikai tér­képén is megtalálni a hideg­háború utóvédharcosait. A legutóbbi politikai események bebizonyították, hogy a NA­TO megosztottsága nem vezet automatikusan a szervezet ka­tonai terveinek valamiféle „deeszkalációjához”. Katonai struktúráját úgy alakították ki, apparátusát úgy állították össze, hogy képes legyen egy­fajta „automatizmusra”, a számára kedvezőtlen politikai folyamatokkal való szívós, tar­tós szembeszegülésre. A szer­vezet negyed század alatt az észak-amerikai és a nyugat­európai militarizmus sajátos beltenyészetévé vált, amelyet a legszorosabb szálak fűznek a benne részt vevő országok hadiipari köreihez. Hamis értékelések A NATO integrált törzsp, az apparátus mindent megtesz a kontinens pozitív folyamatai­nak meggátolására: saját fegyverkezési terveiket — ez történt a legutóbbi brüsszeli konferencián is — a Szovjet­unió s a szocialista országok szándékairól szóló tendenció­zus hamis „értékelésekkel” kísérlik meg alátámasztani. A NATO mind nagyobb figyel­met fordít a nyugati országok közvéleményének megdolgozá­sára, társadalmi szervezeteket patronál, érdekeit képviselő csoportokat, „lobbykat” hoz létre képviselőik, újságírók, üzletemberek stb. között. A szervezet brüsszeli köz­pontjában semmitől sem fél­nek annyira, mint attól, hogy az enyhülés folyamata visz- szafordíthatatlanná válik, s fokozatosan aláássa Európá­nak szembenálló katonai töm­bökön alapuló megosztottsá­gát. A NATO vezetői a közel­múltban egyidejűleg szervez­tek erőfitogtatást Észak-Euró­pától a Földközi-tengerig. Ez a provokatív méreteket öltő, alandor feltételezéseken ala­puló hadgyakorlatözön nyil­vánvaló célt szolgál: fenntar­tani Nyugat-Európa „fenye­getettségének” mítoszát egy olyan időszakban, amikor — a megkezdődött, s a küszö­bönálló tárgyalások tanúsít­ják — a politikai enyhülés után a katonai enyhülés is le­hetővé vált Európában. A NATO-n belüli ellent­mondások kiéleződése termé­szetesen felelevenítette a vi­tákat a szövetségen belüli katonai koncepciókról. Figye­lemre méltó, hogy közben a bizalmi válságot, az Egyesült Államokkal szemben meg­nyilvánuló elégedetlenséget ismét felhasználták olyan né­zetek propagálására, ame­lyeknek visszahúzó és idejét­múlt jellege egyre világo­sabb. Különösen látványosan propagálták ezeket az elkép­zeléseket a Nyugat-európai Unió november 22—25. között Párizsban megtartott köz­gyűlésén. Európa-csoport Közös vonásuk ezeknek a terveknek: a fegyverkezési hajsza fenntartása új, úgy­nevezett „európai” vezetési struktúrák kialakításával. Ide tartoznak a „francia—angol közös atomütőerő” tervének különböző vonásai. Ilyen jel­legű az az elképzelés is. hogy a Nyugat-európai Unió égisze alatt hozzanak létre külön­leges katonai törzset, amely meghatározott csapatkontin­gensekkel is rendelkezne. Más tervek szerint a NATO Eu- rogroup („Európa-csoport”) nevű szervezete lenne a „nyu­gat-európai védelem” köz­pontja. íjem kell külön hangsú­lyozni, hogy mindezek az el­képzelések homlokegyenest ellenkeznek az európai eny­hülés érdekeivel. A Novoje Vremja című szovjet külpoli­tikai folyóirat találóan állapí­totta meg: „Sem a jelenlegi európai helyzet, sem pedig a szocialista országok politiká­ja nem szolgáltatja a legcse­kélyebb ürügyet sem ahhoz, hogy valamiféle „európai vé­delem” új vonalait építsék ki, s élezzék a katonai feszült­séget ... Moszkva álláspontja éppúgy, mint az az állás­pont, amelyet a szocialista kö­zösség többi fővárosában fog­lalnak el, világos és változat­lan: Európának nem új „erő- pólusokra”, nem „nukleáris tömörülésekre” van szüksé­ge, hanem békére, biztonság­ra, s együttműködésre, össz­európai alapon”. Vajda Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom