Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-04 / 2. szám

1974. JANUAR 4., PÉNTEK 3 rtsi tl EC k/CÍHop Ha rossz a munkahely levegője Erélyesen intézkedik a KÖJÁL A munkahelyi légkör nem­csak átvitt, a szó szoros ér­telmében is lehet rossz, külö­nösen ott, ahol a munkához egészségre káros gőzöket, gá­zokat párologtató anyagot használnak és nincs kellő elő­vigyázatosság. Természetesen a műhelyek egészségi viszo­nyait nemcsak ebből a szem­pontból ellenőrzik állandóan. A vizsgálatok kiterjednek a laikusok előtt talán ap­rólékosnak tűnő körülmé­nyekre, például arra is, van-e elegen­dő ülőhely az öltözőben, és a fürdő- vagy zuhanyozóhelyi­ség padlóján elhelyeztek-e el­csúszást gátló gumiszőnyeget vagy farácsot. Ahol nem, ott a közegészség agyi hatóság elő­írja, mert a baleset megelőzé­se éppúgy része a dolgozók egészségvédelmének, ahogyan mindenféle munkaártalom megelőzése is az. Ez okból járják a járási és városi közegészségügyi fel­ügyelők a területükön levő üzemek helyiségeit, és hivata­li felettesük, a Pest megyei KÖJÁL évente legalább egy­szer szintén vizsgálatot tart minden üzemben. Megismétlik ugyanabban az évben többször is a vizsgálatot ott, ahol valamilyen óvintéz­kedést írtak elő, hogy meg­győződjenek az előírás helyes és határidőn belüli végrehajtá­sáról. Azokban az üzemekben, amelyek légszennyező anyag­gal is dolgoznak, a KÖJÁL munkaegészségügyi csoportja és laboratóriuma együtt jár el. Vegyvizsgálat alá veszik a le­vegőt és ennek megfelelően intézkednek. A közegészségügyi hatóság intézkedése azonban az üzem beszüntetését csak rendkívül súlyos és veszélyes esetben ír­ja elő. Nem a termelés meg- akasztása a cél, 1973. folya­mán üzembeszüntetést el sem rendeltek. Viszont a hibák megszüntetésére irányuló többszöri meddő felszólítás és bírságolás esetén alkalmaztak már ilyen szigort. A pátyi Petőfi Tsz-re is ez év utolsó negyedében csak bír­ságot szabott ki a KÖJÁL, mert az előző vizsgálat során előírt intézkedéseket csupán kis részben valósították meg. Az asztalosüzem rendkívül poros, festőműhelyében pedig a levegő toíuoltartalma ötszö­röse a megengedettnek, s ha az ajtót, ablakokat kitárják, még mindig többszöröse an­nak. Ellenben a szellőzés kö­vetkeztében öt fokra süllyed a helyiség hőmérséklete, ami újabb veszélyt jelenthet a műhely dolgozóira. Hasonló a légszennyeződés a tsz karos­széria-javító műhelyének fes- tödéjében is. Az objektív akadályokra hivatkozó védekezést a KÖJÁL nem fogadta el, és a közegészségügyi felügyelő bírságoló határozata így jog­erős lett. Ugyancsak elszívóberende­zés felszerelését írta elő a KÖJÁL a PEVDI solymári fa­ipari gyáregységének vázfestő- és bútomitrózó műhelyében. A festékszórófülkéknél derék- magasságban ventillátort he­lyeztek el, ami azonban nem javít a helyzeten. Teljes egé­szében más műhelyekben sem hajtották végre az előírásokat. Védekezés: anyagi nehézségek. Határozat: kétezer forint bír­ság és természetesen a szük­séges berendezések felszerelé­sének kötelezettsége. A Ceglédi Cipőipari Válla­lat több üzemrészében szintén ártalmas anyagokkal szennye­zettnek találta a laboratóriu­mi vizsgálat a levegőt. Az or­voslaboratóriumi vizsgálat pe­dig számos dolgozó szerveze­tében a maximálisan tűrt 500 milligramm helyett 1000 milli­grammnál nöbb hipposavat ta­lált. Az ellenőrző vizsgálat megállapította, hogy az előírt elszívóberende­zéseket a vállalat határ­időre felszerelte, ám azok működése nem meg­felelő. Viszont kijavításuk fo­lyamatban van. Éppen ezért a közegészségügyi hatóság ez esetben nem alkalmazott bír­ságolást. Sz. E. Feltárni a tartalékokat! Kertészeti kultúra - kulturált ellátás Az MSZMP Központi Bi­zottságának legutóbbi ülésén s az országgyűlés óév végi ta­nácskozásán is szóba, sőt ha­tározatba került: a kertészeti kultúrát fokozottabban kell fejleszteni. A termőterületet növelni szükséges, jobban kell élni a korszerű technikával, technológiával, az öntözés le­hetőségével, hogy a hazai igé­nyeket magasabb színvonalon lehessen kielégíteni. A kerté­szeti kultúra fejlesztése el­odázhatatlan feladat — ezt bi­zonyítjuk egy viszanylag jó eredményekkel büszkélkedő járás, a monori példáján. Másfélszer löhb áru Beszéljenek elöljáróban a számok: 1969-ben a monori járásban 2300 hold volt a zöldségtermelő terület, s ebből csak négyszázat öntöztek. Ti­zenegy termelőszövetkezetben termesztettek száz holdnál na­gyobb területen zöldséget. A termeléstechníkai eljárásokat nem használták fel megfele­lően, nem éltek eléggé a me­legágyak, a hollandágyak, a fólia, a gépesítés, az öntözés, a kemizálás lehetőségeivel. Szakember- és szakmunkás­hiány, magas önköltség és ala­csony jövedelem jellemezte a kertészeti ágazatot, s előfor­dult, hogy egy-egy termelő- szövetkezetben csak öt-har­minc holdon szorgoskodtak a kertészet munkásai. 1969-ben a járási pártbizottság döntése alapján programtervezet ké­szült a kertészeti kultúra fej­lesztésére. Az elmúlt években sok minden megvalósult a ter­vekből. A monori járásban 16 ter­melőszövetkezet és egy szak­szövetkezet van. 1971-ben öt tsz emelkedett ki a többinél jóval nagyobb zöldségtermelő területével. 1973-ban hét ter­melőszövetkezet termesztett zöldséget száz holdnál na­gyobb területen. Az élen a vecsési Ezüstkalász közös gaz­daság áll, a hetedik a rang­sorban a monori Üj Élet. A fokozatos fejlődést bizonyítják a következő adatok: 1967-ben a járás ossz szántóterülete 34 386 hold volt, s ennek 6,9 százalékán, 2045 holdon ker­tészkedtek Jövedelmező árufeldolgozás A programtervezet végre- hajitását és a zöldségtermesz­tés jelentőségét mutatja, hogy a járás tsz-eiben a zöldség­Gombócgyár a hűtőházban Eredményes év Dunakeszin A magyar hűtőipar legfiata­labb gyáregysége a dunakeszi hűtőház. Tavaly márciusban avatták fel az 1100 vagon hű­tőkapacitású, új létesítményt. A múlt esztendő munkájáról tájékoztatott . Szabó József gyáregység-igazgató, aki el­mondta, hogy az első gazdasági év igen eredményes volt. A hűtőházat azzal a céllal épí­tették, hogy Pest megye és Bu­dapest ellátását segítse. A feladatot az első évben jól végrehajtották. Eredetileg 122 millió forint volt a tervezett bevétel, amelyet azonban 135 millió forintra teljesítettek. Az itt hűtött és csomagolt Pest megyei bogyósgyümöl­csök közül legtöbbet a málná­ból tartósítottak, a tervezett 190 vagon helyett 240-et, ezen­kívül jelentős mennyiségű szamócát és ribizlit is mélyhű­töttek. A dunakeszi hűtőház jelenleg az egyik legmodernebb Európában. Olasz cégek szállították kooperációban a berendezését, az eddig eltelt üzemidő alatt kifogástalanul működött. A sa­ját áru feldolgozása, hűtése mellett számos más élelmi­szergyártó vállalat is itt tá­rolja áruját, a többi között a baromfiipar és a húsipar. Na­ponta kamionok hosszú sora áll a rakodóknál, hogy minél nagyobb mennyiségű áru ke­rüljön az üzletekbe. Előre­csomagolt kocsonyahúsok, ba­romfi, virsli, málna- és paraj­szállítmányok indulnak vég­céljuk felé. Szabó József igazgató új­donságról is tájékoztatott. A hűtőipar belső átszervezése lehetővé teszi, hogy január végén, vagy feb­ruár elején megkezdődjön a szilvásgombóc gyártása* is. A hűtőház a múlt évben átlag nyolcvanfős létszámhiánnyal küzdött — nem szívesen mennek az emberek a hűtő­iparba dolgozni —, mert eddig januártól júniusig kevés volt a munka. Most a szilvásgombóc- gyártással nemcsak a szezon­ban, hanem a holt szezonban is lesz munkalehetőség. Koppány György termelés az alaptevékenység termelési értékének mintegy 18—20 százalékát, árbevételé­nek 1.8 százalékát teszi ki. Jel­lemző, hogy a gazdaságok nem sokféle növény, hanem néhány zöldségféle termesztésére s ezek helyi feldolgozására tér­tek át. Ma már csak az a gazdaság képes nagyobb árbevételhez jutni, amelyik az árufeldolgo­zásban — savanyítás, tisztítás, aprítás, mosás, szeletelés, konyhakészre csomagolás, szá­rítás — is részt vesz. A mo­nori járás területén a két ve­csési tsz — a savanyítóüzemek­ben — az üllői Kossuth, a Péteri Rákóczi és a monori Űj Élet a répamosó és előké­szítőüzemekben — dolgozza fel termelményeit. A járásban a közös gazdaságok által fel­dolgozott saját termés meny- nyisége 1968-hoz viszonyítva (8821 mázsa) 1972-ben 7,5-sze- resére emelkedett (61 884 má­zsa). Ezt a lehetőséget azon­ban még nem mindenütt hasz­nálták ki kellően. Olcsóbb a drága élőmunka? Ugyanígy kihasználatlan tartalékok rejlenek a gépesí­tésben is. A járás mezőgazda- sági üzemeiben a munkaerő öregedése általánosan megfi­gyelhető. Ennek egyenes kö­vetkezménye, hogy az egyre fogyó és drága élőmunkát gé­pi munkával, technikai meg­oldásokkal kell felváltani. A zöldségtermelésben is egyre inkább tért hódít a gépesítés, de a gépi betakarítás —ami­nek a megoldása és általános bevezetése a legsürgetőbb fel­adat a járásban — csak né­hány zöldségfélére korlátozó­dik, például: sárgarépa, gyö­kér, hagyma, burgonya stb. A zöldségtermelő ágazatok gépesítése nem fejlődött kel­lőképpen, igaz azonban, hogy a gépek drágák — pl. a para- dicsombetakarítóé 7 millió fo­rint —, s megvásárlásukhoz az egyes gazdaságok nem rendel­keznek kellő fejlesztési alap­pal. A másik gátló tényező, hogy a legnagyobb zöldségter­melő gazdaságokban még ma is részesművelés folyik, mely termelési formában sokszor a kívülálló családtagok is részt vesznek. Ezért még mindig ol­csóbb a drága élőmunka, mint a gép, nem beszélve arról, hogy ez a tagok foglalkozta­tottságát is megoldja. íme a gépesítés mint kihasználatlan tartalék! Üvegházi primőrök Az öntözési lehetőségeket sem használják ki megfele­lően a monori járásban. En­nek egyik oka, hogy egyes gazdaságok zöldségtermeszté­süket felszámolták, s ezért ön­tözési kapacitásukat nem hasz­nálják ki, pl. az Egyesült Ecser—Gyömrő, a sülysápi Pe­tőfi tsz-ben. A másik ok: az öntözhető területeket szántó­földi növénytermesztéssel hasznosítják, így az úri Béke, a gombai Fáy András közös gazdaságban. Megoldatlan to­vábbá az üllői, a pilisi ter­melőszövetkezetek víznyerése. A nyáregyházi Egyetértés Tsz öntözési lehetősége a kutak beomlása miatt megszűnt. Fi­gyelemre méltó adat viszont, hogy a gazdaságok 1972—75 között mintegy ezer hold ön­tözési fejlesztést kívánnak vég­rehajtani. Természetesen ez csak akkor ér valamit, ha ön­töznek is! A monori járás zöldségter­mesztése tehát fejlődést mu­tat úgy területi, mint meny- nyiségi, valamint feldolgozás tekintetében. Ennek eredmé. nyeként a lakosság zöldség­ellátása javult. Gondok csak a kisebb községekben (Bénye, Káva) jelentkeznek, bár ezek sem megoldatlanok, mivel a háztáji gazdaságok zöldség- termesztése az igényeket tel­jes mértékben kielégíti. A zöldségtermő, terület 800 holddal nőtt, a termelés más- félszeresére emelkedett, a sa­ját üzemi feldolgozás többszö­rösére nőtt, jelentős eredmé­nyek születtek a primőrter­mesztésben is — mégis sok még a feltáratlan tartalék, amelyek segítségével fokozni lehet a fejlődés ütemét: a gazdaságok pénzügyi sikerei és a jobb hazai ellátás érde­kében! F .P. Fogadás Kuba nemzeti ünnepe alkalmából Floreal Chomon Mediavilla, a Kubai Köztársaság buda­pesti nagykövete hazája nem­zeti ünnepe, a kubai forrada­lom győzelmének 15. évfordu­lója alkalmából csütörtökön fogadást adott a margitszigeti Nagyszállóban. A fogadáson megjelent Fe­hér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai; Púja Frigyes, külügyminisz­ter, dr. Szekér Gyula nehéz­ipari miniszter, Szurdi István belkereskedelmi miniszter is. Kitalálni E szemben sincs bántani azokat, így többek között a szentendreie­ket, akik kitalálták, hogy hasznos, helyes a település lakosságának és a település vezetőinek rendszeres talál­kozása, az úgynevezett vá­rosfejlesztési, községfejlesz­tési fórumok megrendezése. Szentendrén például azt tervezik — a sikeren föl- buzdulva, meg az igényeket tisztelve —, hogy a tavaly még kísérleti próbálkozást idén már tervszerűvé te­szik. Jó ez? Igen, Ahogy más városok hasonló kez­deményezései szintén, hi­szen például Nagykörösön a nemrég megalakított, a városi pártbizottság mellett működő várospolitikai bi­zottság tele van tervvel, el­képzeléssel, javaslattal, s minden bizonnyal hathatós segítséget adnak a „hivata­los” meg a „nem hivatalos” várospolitikai teendők egyeztetéséhez. Azt, hogy a városokban, a községekben sorra-rendre kitalálják ezeknek a fóru­moknak az életrehívását, elkönyvelhetjük az ered­mények között, de aligha állhatunk meg ott, hogy kitalálták. A tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény II. fejezete ugyanis, a tanácsok feladatát rögzítve, egyebek között kimondja: szervezi a lakosság közvetlen és állan­dó részvételét a tanácsi fel­adatok megoldásában”. E szervezés elengedhetetlen feltétele, hogy a lakosság tudjon a tanácsi feladatok­ról, s ezekről értesíteni jó alkalomnak kínálkozik a fórum. Azaz valami olyas­mit találtak ki a települése­ken, ami szükségszerű, ami a megváltozott körülmé­nyek között elengedhetet­len. Ezért nem nagy talál­mány, hanem hasznos esz­köz. Eszköz s nem cél! Fon­tos e különbségtevés? Na­gyon. Föllelni ugyanis azt a tévedést, hogy a tanács — a népfronttal közösen — megrendezte a fórumot, s ezzel eleget tett a tájékoz­tatási kötelezettségének. M iért kell tájékoztatni a lakosságot? Azért, hogy mint állampol­gár érezze jogainak formá­lis tiszteletét? Porhintés lenne ezért szorgalmazni a fórumokat, a településfej­lesztés más, szintén a kö­zelmúltban kitalált eszkö­zeinek alkalmazását. A fórumra is, meg seregnyi más dologra is azért van szükség, hogy a lakosság alkotó módon közreműköd­hessen a település holnap­jának formálásában, a ter­vek kidolgozásában éppúgy, mint döntéshozatalkor, s természetesen akkor is, amikor a tetteken a sor. S valahol itt kell keresni a további haladás forrásait. A fölismerésben, miszerint nem a tanács ad ezt meg amazt a lakosságnak, nem a tanács fejleszt, a lakosság meg élvezi a fejlesztés nyújtotta előnyöket, hanem a tanács meg a lakosság együttesen tervez, cselek­szik. Könnyű ez?' Nehéz, bo­nyolult. Mert nem számít a ritka esetek közé, hogy a lakosság csak késve ismeri fel érdekeit. Nagykőrösön például a tanács a tormási városrész új otthonainak lakóit megkérdezte: akar­ják-e a vezetékes gázszol­gáltatást? Nem akarták! Drágának vélték, ismeret­lennek, túl nagy luxusnak. A városi tanács nem győz­ködött különösebben. Más­ként alakították a gerinc­vezetékek lefektetését. Ám most tessék meghallgatni a tormásiakat... Történt mu­lasztás, esetleg hiba? Nem. Csupán annyi, hogy a la­kosság nem érezte meg a holnapot, a tanács meg — pontosabban a nevében el­járók — tudomásul vette ezt. Nem bizonykodott, nem győzködött, nem próbálta megértetni, hogy a modem otthonokhoz hozzátartozik a vezetékes gáz, hogy ami ma luxusnak tűnik, az hol­nap mindennapi igénnyé lesz. S nemcsak Nagykőrö­sön küzdenek ilyen gondok­kal, hanem majd’ minden településen, s majd’ minden kérdésben! G ombán és Bényén pél­dául a lakosság jó ré­sze már tud arról, hogy elkészült az ivóvízhá­lózat tanulmányterve, s vannak, akik azt rebesge­tik: sor kerül majd a „szer­vezésre” is, azaz az ivóvíz- társulat létrehozására, s ha igen, akkor ők bizony nem fizetnek, nem lépnek be, mert minek! Mások — a józanabbak, a maguk meg a település jövőjét tárgyilar gosabbun szemlélők — ugyanakkor amellett tör­nek lándzsát, hogy legyen mielőbb társulat, s vele víz. Ha fizetni kell érte, hát fi­zetnek, de szeretnék zavar­talanul használni a fürdő­szobákat — az újonnan épí­tett lakások kétharmadához ez is hozzátartozik —, az automata mosógépet... Kiknek lesz igazuk? Az örök kétkedőknek, a min­dentől tartózkodóknak, vagy azoknak, akik kitalál­ják már most, hogy holnap mi lesz a természetes? A válasz nem kétséges, de a megvalósulás útja igencsak rögös lehet. Simábbá tehe­tő, ha a közös tanács meg­leli azokat az érveket, ame­lyek hatnak az ódzkodókra, amelyek meggyőzik a hú- zódozókat. Mert ezeknek az embereknek nem elég azt mondani: könnyebb az élet a vezetékes vízzel. Az sem hogy egészségesebb ez a víz. De. ha például be­bizonyítják, hogy a rossz vizű kutak mennyi és mi­lyen megbetegedést okoz­tak. hogy a négy-, hatsze­mélyes háztartásokban mit jelent időtakarékosság szempontjából az automata mosógép, az otthon igénybe vehető fürdés, akkor talán azok is hallani akarnak a tervekről, akik most süke­teknek tettetik magukat. Az érvelés, a meggyőzés, a lakossággal való folytonos eszmecsere útjait, módjait kell kitalálni, alkalmazni. A fórum jó eszköz, de egy a sok közül. S nem befeje­zése egy teendősornak, ha­nem éppen a kezdete. Mert a fórumnak az az értelme, hogy az akaratok, szándé­kok tisztázása után a cse­lekedetek egyek, a célok azonosak legyenek. Mészáros Ottó

Next

/
Oldalképek
Tartalom