Pest Megyi Hírlap, 1974. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-03 / 1. szám

□ismeréssel Az év utolsó hónapja és annak második fele külö­nösképpen nagy erőfeszíté­seket, jól szervezett mun-U kát, egybehangoltságot kö­vetel a posta minden dol­gozójától. Aki figyelte ezekben a napokban a Marx téri váci főposta tevékenységét, biz­tosan elismerően szólt az év végi hajráról. A reggeí hét órai kapu­nyitáskor már javában osz­tották a postafiókos külde­ményeket, roskadozott a hírlapasztal, a 21 órás zá­rásig fogyott a sok képes üdvözlőlap, bélyeg, távirat­űrlap. Rekordforgalmat bo­nyolítottak le a pénz- és csomagfelvevők. Jusson az elismerésből a váci utcákat ünnepi pak­kokkal fürgén járó csoma- gos postakocsiknak és nem utolsósorban a hírlapter­jesztőknek, akik a lapok vastag, ünnepi számát is pontosan letették az olva­sok asztalára. (—pr—) VÁC I MAPLd iTiiilfc iwmti ■gMWMBBggggBBgg un ..... ,! ■ i„, , m m u******wm. A PEST MEGYEI HÍR t AP KÜLÖNKIADÁSA XVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1974. JANUÁR 3. CSÜTÖRTÖK Helyeselték a sokgyermekes családok érdekében tett párt- és kormányintézkedéseket A Magyar Hírlap kezdemé­nyezésére érdekes kerekaszíal- beszélgetést rendeztek Vácott. Űjfalvi István, a Hazafias Népfront váci járási titkára volt a házigazda. A beszélge­tésen részt vett Péterfia Jenő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának osztályvezetője is. Meghívtak két- és három­gyermekes szülőket Vácról, a járásból. Részt vett az anké­ten Gáspár Emil vácdukai is­kolaigazgató, akinek négy gyermeke van, Heincz Gézáné nagymasori női szabó, hat Elárvulta nagymarosi ház Filmklub Kedd helyett - szerdán Az Építők Művelődési Há­zában a filmklubnapokat az új évben kedd helyett szerdán tartják, este 6 órai kezdettel. A nagymarosiak még jól emlékeznek arra az időre, amikor a neves Afrika-kutató és természettudományos író, Kittenberger Kálmán letelepe­dett a községben. A község apraja, nagyja is­merte és ismeri ma is életét, munkásságát. A róla elneve­zett utcában álló ház őrzi hat afrikai gyűjtőúltjának sok em­2601 Vác, Postafiók 32 Csúnya is, életveszélyes is Régóta figyelek egy villany- oszlopot a váci Április 4. téren, a legutóbb létesített autóbusz- állomás szélén. Valami jármű lökhette oldalba, mert hóna­pokkal ezelőtt elgörbült. A szög mind hegyesebb lesz, az oszlop szemmel láthatólag mind jobban meghajlik. Ter­mészetesen a tetején lévő hi­ganygőzlámpa sem ég hetek óta. Nemcsak látványnak csúf a nagy forgalmú téren, de életveszélyes is. A villanyosz­lop melletti gödör egyre mé­lyül, szinte fél arra menni a járókelő. Nem lehetne ezen valaho­gyan változtatni? Dr. T. Gyuláné Vác, Marx tér Sütőüzemben járt az őrs Az acsai 4550. számú Tán­csics Mihály úttörőcsapat egyik őrse a minap érdekes ki­rándulást tett: meglátogattunk egy környékbeli sütőipari üze­met. N Veréb Gábor üzemvezető sok érdekességet elárult a sütő­üzem életéből. Naponta átlag 12 mázsa kenyeret sütnek. A dolgozók keresete eléri ae öt­ezer forintot. Igaz, hogy na­ponta 14 órát dolgoznak. Láttunk dagasztógépet mun­kában. Szinte félelmetes, ami­kor megindul, és nagy karjait nyújtogatja. Gábor bácsi meghívására januárban is elmegyünk áz üzembe, olyankor, amikor kif­lit, zsemlyét sütnek. Az őrsi naplóban megörökít­jük a látottakat. Tóth Erika úttörő tanácstitkár Ácsa KEDVENC JÁTÉKAIM KOMÁMASSZONY, HOL A VONAT? Pompás szórakozás. Lényege: a Nyugati pálya­udvaron heteken át azonos vágányról indítják a megszo­kott vonatodat, majd — min­den látható ok, cél és főleg — tájékoztatás — nélkül — egyszercsak a beidegződött „csarnok VI-os” helyett a „külső H”-írói. A játékosok — több százan veszn ek részt benne — vagy remek futóver­senyt rendeznek az akadá­lyokkal, árkokkal, korlátokkal, csomagszállító kocsikkal stb. nehezített terepen, vagy gya­nútlanul felszállnak a „csar­nok Vl-on” álló szerelvénybe, s elutaznak — Piliscsabára. Az nyer, aki a fölösleges utazgatás költségeit „be'tud­ja hajtani” a MÁV-on. ITT A PIROS. HOL A PIROS? Ne gondoljanak az átkos . rátétekben kártyára, hanem a vasúti jel- a Sotelelíben zőlámpák seregére, melyek következtében a Rákosrendező —Nyugati (4 km-es) távolság megtétele pontosan annyi idő­be telik (néha még többe is), mint a Vác—Rákosrendező közötti 30 kilométeré. Rendkí­vül nagy tétekbe menő foga­dások köthetők arra, hogy hányszor és mennyi ideig áll meg a vonat e rövid távon. Különösen kötött program, például munkakezdés esetén nyújt nagyszerű szórakozást. UTOLSÓ PÁR. ELŐRE FUSS Az úgynevezett „külső be­tűs” vágányok játékasztalán játszható, szinte mindennap, s minden szerelvénnyel. Lényege, hogy az utasok testi petyhüdtsége ellen küzdő s a 'kocogómozgalomba ezen a módon is bekapcsolódó MÁV ritkán tolatja be az induló vo­natot egészen a bakig, gyak­rabban a vágányok felénél landol az utolsó kocsi, így az elpuhult utasok egészen a Ferdinánd-hídig futhatnák a vonatjuk után. ÉG A LÁMPA ÉG... Csali-játék, de rendkívül sok örömet szerez a verseny­zőknek. Lényege: beülsz a sötét ko­csiba, s megpróbálod eltalál­ni, hogy melyik padszakasz fölött gyullad majd ki a lám­pa. Csalás kizárva: ugyanis holtbiztos, hogy „felesre” ál­lítják a világítást, így csak cik-cakkban ég, illetve nem ég. Világos padokban kártyá- bosszanko­dás. Aki sötét helyhez Jut, jutal­mul a következő szerelvény előterében utazhat: az tudniil­lik mindig fényárban úszik. A sorozatban vesztesek szá­mára az SZTK szemészeti ren­delése soronkívüliséget bizto­sít. Ezek az én kedvenc játé­kaim — évek óta. Változatos­ságról mindig gondoskodik a MÁV. Jelszava: sosem vagyok unalmas. (végh) lékét. Ott vetette papírra A megváltozott Afrika és A Kilimandzsárótól Nagymaro­sig című műveit. Ez utóbbi utolsó szakasza Nagymaroson játszódik: izgalmas nyest- és vidravadászatok színes leírása. Élete utolsó éveit világihírű trófeái között élte le nagyma­rosi házában, 1958 januárjában halt meg a nagy vadász, 76 éves korában, s az Országos Erdészeti Főigazgatóság ha­lottjaként kísérték utolsó út­jára. , özvegye, Kovács Lima, aki 1921-ben ment férjhez Kitten­berger Kálmánhoz, férje ha­lála után őrizte a nevezetes nagymarosi otthon sok-sok emlékét. Kezdeményezésére a közelmúltban felújították az épületet, átrendezték a kiállí­tás anyagát, s a látogatók szin­te egymásnak adták a kitin- csat; tavaly küldöttség érke­zett Léváról is, férjének szü­lővárosából. Tizenhat évvel élte túl a férjét. Január 15-én, amikor halotti urnája férje síremléké­be kerül a Farkasréti temető­ben, Nagymaros küldöttségé­nek koszorúját is elhelyezik a síremléken. P. R. gyermek édesanyja. Dancsó Bálinték Kisnémediből jöttek, ahol az övéké az egyetlen sok- gyermekes család: három gyermekükkel még egy rokon gyermek édesfiukként való felnevelését is vállalták. N. Sándor László, a lap fő- munkatársa dramatizált for­mában tudósított a váci be­szélgetésről. Lukács Istvánná (Göd-felső) arról szólt, hogy három gyer­meket vállalni lehet, annyit egy átlagos család fel tud ne­velni. Áldozatokkal jár ugyan, de megéri. Szerinte a fő gond, hogy nincsen annyi gyermekintézmény, mint amennyi kellene. Misnyovszki Imre (Dunakeszi) családjának költségvetését, a kereset beosztását ismertet­te. Fontosnak tartja a családi pótlék növelését. Gáspár Emil szerint növelni kellene a családi üdülésre való beutalások számát. Sági Lajos jogszabály alkotását sürgette, hogy a nagy családosok gyer­mekeit ne lehessen visszauta­sítani napközikből, kollégiu­mokból. Dancsó Bálintné el­mondta, hogy községükben sok csúfolkodásban volt részük azért, mert annyi gyermeket vállallak. Igaz, hogy nincsen gépkocsijuk, de a család harmonikus élete mindenért kárpótolja őket. Az érdekes beszélgetés során sokan szót kértek. Mindenki helyeselte a párt és a kormány intézkedéseit, a sokgyermekes családok érdekében kifejtett erőfeszítéseit. (P.) Másfél év múlva adják át Tízemeletes ház épiil Dunakeszin, a kettes számú főút mellett, az új OTP-tele- pen 258 lakás épül. Fülöp László művezető tájékoztat a jelentős munkáról. — A 43-as számú Építőipari Vállalat által gyártott elemek­ből építjük fel a három, tíz­emeletes épületet, az elsőt a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat tizenöt dolgozójával együtt, akik megtanulják tő­lünk a tennivalókat, s a másik két tízemeletest már önállóan ők építik. Egy-egy házban 86 lakás lesz, 44 két és fél-, 42 másfélszobás. Egy műszakban dolgozunk. Az első tízemeletes épület szerelése január végén fejeződik be. Ha időben jön az anyag, naponta két és fél la­kás készül el. — Hogyan? — Emelődaruval beemeljük az előregyártott elemeket, el­helyezzük, kitámasztjuk, he­gesztők őket, majd a csomó­pontokat betonozzuk. Egy-egy lakásra 18 elemet használunk fel. — A lakások mérete? — A két és félszobás 57 négyzetméternyi területű. Van hozzá konyha, kamra, mosdó- helyiség, fürdőszoba, beépített szekrény, erkély. A szobák sző- nyegpadlósak, a többi helység­be pvc kerül. — Az épület magassága? — A tízemeletes épület 34 méter magas lesz. A felső la­kók előtt kitárul majd Duna­keszi panorámája. A házak két egységből állnak. Minden ház­ban két lift lesz. Egy tízeme­letes épület körülbelül 21 mil­lió forintba kerül. 1975 máju­sában adják át az épülettöm­böt. Kép és szöveg: (solymosi) Még semmi változás „Kenyér a boltok előtt” című cikkünkben kifogásol­tuk, hogy hajnalban a 142. számú — és még több — üzlet előtt többször lefe­detlen kenyeret és péksüte­ményt találtunk, így a por, nedvesség gyakori rontója lett egyik alapvető élelmi­szerünk minőségének. Ak­kor többek véleményét meghallgattuk, a kenyér­gyár igazgatójáét, wlamint a bolt vezetőjéét is, és két javaslat is elhangzott: vagy szállítsák az árut nyitás után, vagy takarják le. Sajnos, akik arra járnak mostanában, láthatják, hogy minden maradt a ré­giben, csak az idő múlt el valamelyest: több mint egy hónapja került nyilvá­nosság elé a két javaslat. (f. z.) Impressziók - történeti sorrendben elbeszélve e I960 januárjában, ködöß, párás délelőttön futott velünk a gépkocsi Vác felé. Valame­lyik Göd környékén nagyon a szememre csúszott a kalap. — Miért szomorkodsz? — kérdezte, a tekintetemből oL vasva, megyei főnököm. — Szó sincs róla — tagad­tam a valót. A kollégák közül csák én voltam akkor még nőtlen, te­hát nekem kellett vállalnom a váci feladatot. — Szép kis város az, meg fog neked tetszeni — hang­zott a vigasztalás. A Mártírok útjára futottunk be először. Alacsony növésű gömbakácok, földszintes há­zak sora közt haladtunk el. Egy naszályi kirándulás volt az első élmény. Megkapott a táj szépsége a kilátóról néz­ve. A megérkezés első napján az építkezés konyhájára is be­néztünk. Csipketeát kínált egy fehér köpenyes lány. Máskor is kértem tőle. Aztán, az építkezés végén, lakást kellett kérnem, hogy letelepedhessek a városban: házasember lettem. pott meg először az építészet szépsége, a sikátorok roman­tikája, itt vált részemmé a nagy élmény, hogy felépítet­tünk egy gyárat. Már egyre többen visszakö­szöntek, előre köszöntek, és tegeztek. Gyökeret eresztet­tem. A világ közepe volt ne­kem ez a város. Nem vágy­tam Pestre. Sötét van, mint rég a falusi utcákon, pedig itt húzódik a villanyvezeték. Olykor tócsába lépek. Mit szól majd a ven­dégváró háziasszony, akinek szőnyegpadlás lakása van, ha meglátja sáros cipőmet? A C/8-as épületet keresem. Összevissza küldözgetnek. Szá­mokat nem látok az épülete­ken. Félórás keresés után találok célba a sok egyforma ház kö­zött. 0 © o 0 Budapesten ötpercnyi vára­kozás után is szidtuk a köz­lekedési vállalatot, ha nem jött a villamos. És itt? Dél­előttönként egy-két autóbusz a gyár felé. Nehezen tudtam megszokni. Néhány évig a nagy épít­kezés bűvöletében éltem so- kadmagammal. Megnéztem a várost, a Dunát, de igazában az építkezésiekhez tartozónak éreztem magam, akikkel mi külön várost alkottunk a vá­rosban. A hét végét Pesten töltöt­tem, vagy hazautaztam a fa­lumba. Nem hatott rám a ba­rokk főtér, a Konstantin tér szépsége sem. — Csak legyen vége ennek az építkezésnek — gondoltam —, akkor majd visszamegyek a fővárosba. Az építkezés befejezése után fél Lábbal Pesthez, fél lábbal Váchoz tartoztam. Munkahe­lyem volt az egész megye, de főleg a Dunakanyar. — Csak panaszkodsz, hogy sok a dolgod, közben egyre gyakrabban látlak sétálni a Duna-parton -r- évődtem ez idő tájt a kedves emlékű Fe_ rencz Lajossal, a Váci Napló egykori szerkesztőjével. — Azok alkotó séták — mondta nagyon komolyan. A válaszával és hangsúlyai­val mindig orientálni tudott valamerre. Azon kaptam ma­gam, hogy meg-megállok egy- egy ház előtt, rácsodálkozom egy-egy szoborra, órákig el­bámészkodom a Duna vizén csillogó fények láttán, üldö­gélek a sétányon, belevegyü­lök a Széchenyi utca délelőtti forgatagába, nagyokat baran­golok a minden évszakban más színt öltő Pokolszigeten. Már külföldi barátaimnak magyaráztam a város törté­netét, mutogattam tereit, és azt kezdtem magamnak fo­galmazni, hogy ez a város az én második szülővárosom. Mert ha szerettem is eddig a verset, a festményeket, ittka­Az élet, a sors dobálja az embert, állíthatnám, de nem lenne teljesen igaz. Inkább a hivatás, öt évvel ezelőtt az döntött. Mostanában időben érkezem haza mindennap. De évekig úgy alakult budapesti munka­köröm, hogy jóformán csak aludni jártam haza, alig lát­tam a várost. És most? A kivilágított, forgalmas főváro­si Nagykörút után kihalt, nyo­masztó a sötét Széchenyi ut­ca látványa. Falusias? A Naszály Áruház meg­épülte óta reggelenként szí­vesebben nézem, amint előt­te áramlik a város felé a be­járó munkások menete. Az áruház homlokzata városia­sabbá teszi a környéket: az épületegyüttes, a Dunakanyar Áruházzal, modem városkép érzetét kelti. Nem tudom, más mint van vele, de engem zavar a mo­dern vonalú épület előtt még kisebbre zsugorodott barokk kápolna látványa. Vajon meg­szokja majd a szem? Régi és új. Modern és kon­zervatív keveredik most Vá­con. Jelképe átmeneti ko­runknak. Én azért mégis úgy érzem, ahol lehet, gyorsítani kellene az átmenetet: az arányok las­san javulnak. Kovács István FELVESZÜNK — gépésztechnikust — olajkólyha-szervizbe csoportvezetőt, forgácsoló meósi, összevont munkakörbe — esztergályosokat Jelentkezés: VÁCI AUTÓJAVÍTÓ ÉS FÉMIPARI VÁLLALAT Vác, Dózsa György út 53. 0 Az alsóvárosi vasútállomás felől a Földvári téri lakótelep felé igyekszem. Rozzant vis­kóknak tűnnek a régi, még lakott épületek az új, magas panelházak között. Január 3-án este fél 7 órakor TÁNCISKOLA INDUL A MADACH IMRE MŰVELŐDÉSI KÖZPONTBAN (Vác, Lenin út 58.) Tánctanár: Kékesi Ilona

Next

/
Oldalképek
Tartalom