Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-09 / 288. szám
VÁCT HAPtfl ' ‘ Ml — »* H— I, I ^ ■|W|I A PEST MEGYE) HÍRLAP KÜlÖNKIAOÁSa XVII. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM 1973. DECEMBER 9., VASÁRNAP • • Örök hála és dicsőség a felszabadító hősöknek Ünnepség a váci állami zeneiskolában Vác felszabadulása 29. évfordulójának előestéjén, pénteken kigyulladt a díszfény a város főterén, fényárban úszott a Konstantin téri szovjet hősi emlékmű. Szombat reggel zászlódíszbe öltöztek a város terei, főútvonalai. Délelőtt 9 órakor közös ünnepi pártbizottsági és tanácsülés színhelye volt az állami zeneiskola nagyterme. A elnökségben helyet foglalt Balogh László, a Pest megyei Népfront váci városi bizottságának titkára mondta. — Huszonkilenc évvel ezelőtt ezekbefi az órákban még a felszabadító harcok színtere volt Vác városa — mondta beszéde elején. — A Felsőváros és Deákvár már a szovjet hadsereg kezén volt, de Alsóvárosban még makacsul védekezett az ellenség. Bár a város csak pár órán keresztül volt csaták színhelye, a megelőző bombatámadások és ményei: az új kórház, a két nagy áruház, az AFIT szerviz mind-mind annak bizonyítéka, hogy Vác felszabadult népe élni ’tudott a szabadsággal. — Örök hála és dicsőség a felszabadító hősöknek — fejezte be ünnepi beszédét a városi népfrontbizottság titkára. Ezután átnyújtották „A jó tanácsi munkáért” emlékplakettet és díszoklevelet Borbély János és Vrbán Gyula tanácstagoknak. Ezt követően koszorúzási ünnepség volt a Konstantin téri szovjet hősi emlékműnél. Esti díszhangversennyel zárult az emlékezés napja. Papp Rezső Vác egészségügyének története Érdekes helytörténeti munkán dolgozik dr. Pottornyay Gyula, a váci rendelőintézet felülvizsgáló főorvosa. Tanulmányában feldolgozza Vác egészségügyi intézményeinek Anubisz - filmen A zebegényi klubkönyvtárban december 10-én 18 órakor Horváth Béla művészettörténész-muzeológus filmvetítéssel egybekötött előadást tart a Szőnyi István Emlékmúzeum egyik ritkaságáról, egy egyiptomi bronzszobrocskáról. Orvosi ügy siet Hétfőtől kezdve az alábbi orvosok tartanak éjszakai ügyeletet Vácott a Köztársaság út 30. szám alatti rendelőben. (Telefon: 11—199.) Hétfőn: dr. Kreiner Lenke, kedden: dr. Pap Miklós, szerdán: dr. Bucsek Tibor, csütörtökön: dr. Gosztonyi Jenő, pénteken: dr. Gulyás Zoltán, szombaton és vasárnap: dr. Bucsek Tibor. A beosztás hétközben megváltozhat. Ajkai úttörők Vácon. Vasárnap, december 8-án az ajkai Latinka Sándor úttörőház vepárt-végrehajtóbizottság tagja, Pálmai László, a városi pártbizottság titkára, dr. Mo- nori Balázs, a tanács vb-tit- kára és Nagy Sándor, a városi KISZ-bizottság titkára. Ott volt az ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet katonai alakulatok képviselője is. A magyar himnusz és a szovjet himnusz elhangzása után Tari Kálmán tanácselnökhelyettes, a Hazafias Népfront váci városi bizottságának elnöke köszöntötte az ünnepség részvevőit. Emlékeztetett arra,^ hogy 1944. december 8. történelmi fordulónap volt a város életében. Az ünnepi beszédet Pelczéder Tibor iskolaigazgató, a Hazafias az utcai harcok következté- j ben 70 lakóépület megsemmisült, 547 megrongálódott. A szónok emlékeztetett arra, hogy a Kodak, a Salzmann gyár és a Horganyhengermű is súlyos károkat szenvedett. A náci hadsereg elvitte a váci gyárak fépeit, elhurcolta a nyersanyagkészletet. A kommunista párt felhívására már 1945 elején megkezdődött Vácott az újjáépítés. Februárban megnyíltak az iskolák kapui, és befutott Budapestről az első vasúti szerelvény. — Az elmúlt három évtized alatt Vác Pest megye ipari centruma, iskolavárosa, művelődésügyi központja lett. A közelmúlt nagyszerű létesítHajnali nótaszó Kora hajnalban indultam vidékre. Még pár perc és indul a gyorsított helyi személyvonat. Már ilyenkor elkezdik — csapódott oda mérges tekintetem a fabódé elé, ahol a hajnali pálinkázók álldogáltak csoportban az ablak előtt. Még mindig nem tudom megérteni, hogy egy vasútállomáson miért kell három helyen is szeszt mérni. De mi ez? Népdal? Műdal? Sláger? Igen. Sláger lehet. És mégis milyen szépen, tisztán, emberien és érzéssel szól. A szétáradó érzelmek hullámai lassúbb léptekre kényszé- rítefctek. Egy háromtagú csoport ellépett a butik ablaka elől. Beszélgetve jöttek utánam. Kíváncsiságom végül megállított. — Melyikük énekelt ilyen szépen az előbb? — Ez ni — mutatott a mellette állóra a közvetlenül megszólított ember. — Maga is észrevette? Mi már régen mondjuk neki. hogy még hivatásos is lehetne. — No, he ő volt, akkor hagyja — mondtam csalódottan. — Piás. Nem éri meg szóba állni vele. — Szót lehet azzal érteni Hé, Sanyi! Beszélni akarnak veled. Bemutatkoztam a háromtagú csoportnak. — Nézze, ott megy a vonatom. Maga miatt maradtam le. Megfogott azzal a siép dallal, amit énekelt. Isznak valamit? — fordultam a három ’mberhez. — Én egy konyakot — mondta az énekes. — Én egy nagyfröccsöt — így a megszólított. — És maga? — fordultam a harmadikhoz — Semmit — húzódott félre szerényen. Én kávéval koccintottam. — No, legalább azt a két sort hadd halljam. — Énekeld el a papírhajó' is — biztatták. — Arra most nincs idő Majd eqyszér. Nem akarom a másik vonatot is lekésni — mondtam. — Érzéssel kell énekelni — mondta az ember. — Akkor minden dal szép. Én ezt a dalt a szerelmemhez énekelem, aki szeret engem és én is szeretem őt. Fagyos, hideg volt a reggel. Nehezen fogott a toliam, nem vagyok valami nagy slágerismerő. Ennyit tudtam lejegyezni a szövegből. (Jéghideg szellő / Szállt álmok egén / Majd csillagot vetett / A patakok vizén. / Kéz kézbe járt / Ott egy pár / Te meg én.) Tisztán, szépen, messzire szállt a dal a hajnali levegőben. Nem a dallam, nem a szöveg, ez a tiszta, természetes, mesterkéletlen hang kény- szerített az előbb megállásra. — Nagyon, nagyon köszönöm. — Szívesen — válaszolta amikor kezet ráztunk. — Talán ez volt az első sikerélménye. — Mintha ismernénk egymást — néztem rá búcsúzáskor. Vele is, meg azzal is, aki bemutatott bennünket egymásnak. Hát persze. A Quell Rudolf utcai állványozó brigád tagjai i voltak ők régen. Ácsai embe- | rek. A város munkásszállásai . közül egy ideig közvetve, bár, I de *n is felelős voltam a kis, j néhány fős munkásszállás lakóinak művelődéséért. Keveset figyelünk oda az őstehetségekre. Ezzel akartam kezdeni gondolatban a végkövetkeztetést. Igaz» hogy ma még nem mindenki élhet abból. amiből szeretne és amire a képességei a legalkalmasabbá teszik. Tudomásul kell vennünk. Történelmileg még itt tartunk. De legalább szabad ideiükben segítsünk megvalósítani, kibontakoztatni kéoessé- aeiket. Ez adja meg életük örömét. Egy pszichológiai elemzés bizonyára egyik okul róná fel ezt is. hogv ez az ember hajnalban, munkaidő előtt már italos állapotba került. fgv okoskodtam, miközben azon kantam masamat, hogv hiszen én is bűnös vagvok. ismertem ezt az embert. Sokszor beszélgettem a brigáddal esténként. Mégsem keltettem fel annvira a bizalmát, hogv megtudjam mi lakik benne? Kovács István történetét, a középkortól a Szőnyi Tibor Kórház megnyitásáig. Kutatásainak eredményét a város 900. évfordulóján adja közre. zetői, szakkörvezetői, ifivezetői és úttörői tapasztalatcserelátogatás céljából a délutánt a váci Hajós Alfréd úttörőházban töltik. Váchartyán Fogadalom 25, 50, 60 év után A Hazafias Népfront vác- hartyáni bizottsága, a községi tanács és a pártszervezet vasárnap rendezte a faluban már hagyományos öregek napját. Idén ezt több, házasságkötésének jubileumát ünneplő házaspár ünneplésével is összekötötték. A község társadalma nevében Nagy Lajos, a HNF elnöke és Antal Lajos tanácselnök köszöntötte Váchartyán idős lakóit, majd a tanácselnök magára öltötte az anyakönyvvezető nemzetiszínű szalagját, s a szépszámú vendég jelenlétében Kővári György és felesége 60, Dan- csó Róbert és hitvese 50, további nyolc házaspár pedig 25 éve tett házassági fogadalmát újította, meg. Váchartyán apraja-nagyja dallal, tánccal, muzsikával tette emlékezetesebbé az öregek napját. (b.) KI A FELELŐS? Szétfagytak a csövek- elmaradt Az elmúlt hetekben lapunk több számában is foglalkoztunk a Szőnyi Tibor Kórház mellett épülő új véradóállomással. Legutóbb november 28-án arról írtunk, hogy a Pest megyei állami Építőipari Vállalat — az építkezés fővállalkozója — december 6-án szeretné átadni az épületet üzemelésre a Vértranszfúziós Szolgálatnak. Akkor dr. Tóth Olga, a véradó állomás főorvosa, és Vajda Miklós, a Szőnyi Tibor Kórház főmérnöke aggályainak is hangot adtunk, akik nem bíztak az építők „Mikuiás- ajándékában.” Nekik lett igazuk. Azóta ugyanis történt valami, ami ismét késlelteti a munkák befejezését. Vajda Miklós főmérnöktől kértünk tájékoztatást. — A viszonylag hosszú őszben egymás után teltek el a hetek eredményt hozó munka nélkül. Legutóbb elmondtam, hogy miért hiúsult meg eddig a próbafűtés. Emlékeztetőül; először a főelzáró szelep volt a próbafűtés rossz, azt két hétig javították. A következő alkalommal kiderült, hogy nem kötötték be az úszókapcsolókat, legutóbb pedig arra derülit fény, hogy az alagsorban összecserélték a vezetékeket. Az építők december 6-án mindenképpen át akarták adni az épületet. Ügy tervezték, hogy a hét elején próbafűtést tartanak. Ezért az elmúlt hét végén feltöltötték a központi fűtés rendszerét. Ám a váratlanul beköszöntött hidegben a vezetékek éw a fűtőtestek szétfagytak, megrepedeztek, kilyukadtak. — Az ön megítélése szerint mennyi időt vesz igénybe a fagykár helyreállítása? — Csak a rendszer kijavítása beletelik legalább egy hónapba. Csakhogy a fűtőtesteket előbb meg kell rendelni... — tájékoztatott a kórház főmérnöke. A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat a központi fűtés szerelését albérletbe adta egy vállalatnak. Azt, hogy a be-1 Emlékezés Darvas Józsefre „A negyvenes évek nagy politikai és irodalmi harcaiban részt vevő, ma már elfáradt idősebb nemzedék írói közül tán egyik író sem adott annyi lehetőséget a könyvtáraknak a közvetlen részvételre, párbeszédre, irodalmi vitára, mint Darvas József író. Nemcsak meghirdette egy nemzet olvasási igényét, de sűrűn is biztosított kapcsolatot a népművelőkkel ezért a gondolatért rengeteg közéleti elfoglaltsága mellett is. Nemcsak tudós alkotó csoportoknál, nemcsak országos népművelési fórumokon munkálkodott az általa meghirdetett igényért, az olvasó népért, hanem még időt is szakított a legkisebbeknek: az üzemi könyvtáraknak is. Mint üzemi könyvtáros és ezen.túl mint barát hadd emlékezzek meg róla én is. Sok- sók emlék köt össze Darvas Józseffel, és halálakor ezt szeretném elmondani. Csak azt, ami jellemzője volt és amién a jövő nemzedékének feltétlenül tisztelni kell őt. Darvas Józsefet, mint orosházi tanítót, mint írót az 1943-as balatonszárszói íróolvasó konferencián ismertem meg. Akkor már megírta élete főművét, a falukutató irodalom remekét: Egy paraszt család története c. szociográfiáját. Térdnadrágos egyszerűségben nagy-nagy hévvel, állandó vitázóként érvelt a baloldal igazságáért Veres Péterrel, Erdei Ferenccel a harmadik út irányzatával szemben. — Ismertem őt úgy is, mint a Gondolat c. baloldali folyóirat munkatársát, üldöztetve, sok nélkülözésben, rendőrségi zaklatások közepette. — Emlékszem a Szakadék c. drámájának, a magyar falu égető kérdéseit felvázoló színpadi művének budapesti bemutatójára. Akkor háborgó lelkének tán ez a bemutatói bizonyítás visszhangja adott enyhülést és az, hogy ezt a művét a fel- szabadulást váró nemzet magáévá tette. A magyar nép felszabadulása már vállalt ars poeticája megvalósításával bízta meg öt. Természetesen ez a nagy elkötelezettség már korlátozta az írót tágabb területek érintésében. Az utána következő nagy alkotókorszak csak 1970-ben tette lehetővé a régi kapcsolatok felújítását. 1970-ben Veres Péter halála után vállalatunk, a Híradástechnikai Anyagok Gyárának szakszervezeti üzemi könyvtára emlékestet rendezett. Darvas József, mint a Magyar írók Szövetsége elnöke a rendezvényen megjelent és felszólalt. Az itt tapasztalt népnevelői munka tette lehetővé, hogy közösen 1972. áprilisában szintén a vállalat üzemi könyvtára rendezhette meg a kétszeres Kossuth-dí- jas író 60. születésnapjára rendezett egyik legkiemelkedőbb irodalmi ünnepséget Elindult szeptemberben címmel. Meghatottnak látszott, amikor a vállalat kultúrterme szűknek bizonyult a mintegy 500 főt számláló munkások és tanulók befogadására. Itt már megláthatta az olvasó népért mozgalom nagy eredményeit. Mint üzemi könyvtáros, a hálózati láncszemből is a legkisebb, hadd fejezzem ki utoljára én is annak a szép óhajtásnak az akarását, amit Darvas József a könyvtár vendégkönyvébe jegyzett: „Vácott népművelési csoda történik! Ez elismerés és memento a könyvtáros munkájának, feladatának”. Petővári Gyula könyvtáros JÓ MUNKÁÉRT, JÓ MINŐSÉGÉRT A váci kisiparosok A hét közepén megtelt a KIOSZ váci csoportjának Köztársaság úti székiházában a nagyterem. A kisiparosok évzáró taggyűlésén többek között megjelent • Tari Kálmán tanácselnök-helyettes, a városi népfrontbizottság elnöke, s Fischer Pál, a KÍOSZ Pest megyei központjának titkárhelyettese. Németi Ernő, a váci csoport titkára beszámolójának elején rövid tájékoztatást adott a bel- és külpolitika időszerű eseményeiről. A szervezet munkájáról szólva elmondta, hogy ma Vácott és a patronáns községekben 494 kisiparos dolgozik. A kontárkérdés megoldásához segítséget ígért a városi tanács és a járási hivatal szakigazgatási szerve. Az adókivetéseket a KIOSZ és az adóhatóság közösen intézte, s csekély volt a fellebbezések száma. Felhívta a figyelmet, hogy a kisiparosok nagyobb következett kárért kinek kell vállalnia a felelősséget, gondolom, majd bíróság dönti el. De nemcsak anyagi kár származik ebből a „balesetből”. A váci véradó állomás ugyanis, számítva rá, hogy legkésőbb a jövő év elején átköltözhet az új épületbe, úgy szervezte a munkáját (s a községiüzemi vöröskereszt-szervezetek az önkéntes véradó napokat), hogy az év első heteiben ne kelljen kiszállnia, hanem szükség esetén behozzák a véradókat az állomásra. Kérdés, hogy ezek után miként tudják majd kielégíteni — a most már ki tudja mikori átadásig — az ellátási körzetükhöz tartozó Szőnyi Tibor Kórház, valamint a zebegényi és szentendrei szülőotthon vérigényét. ★ A Magyar Vöröskereszt járási szervezeteinek titkárai december 12-én, szerdán tartják évzáró értekezletüket. Bitter Antalné járási titkár ezen a munkamegbeszélésen ismerteti a jövő évi véradóprogramot. A megváltozott helyzetnek megfelelően a járás több községében és Vácott több üzemben szerveznek önkéntes véradónapot a jövő év első hónapjában. b. h. évzáró taggyűlése Szaniszló József átveszi a jelvényt (Gaűosné felvétele) gondot fordítsanak a pénztárkönyvek vezetésére. Idén felújították a Köztársaság úti székházat. A tatarozás költségeihez a KIOSZ országos központja 100 ezer forinttal hozzájárult. A kisiparosok anyagellátását is segíti a megnyílt Naszály Áruház, ahol vasárut, szerszámot, iparcikket találnak nagy választékban. A taggyűlésen megemlékeztek Nagy Jánosról, a közelmúltban elhunyt elnökről, aki 25 éven keresztül segítette a helyi csoport munkáját. Helyébe Matz Józsefet választották. A felszólalások után Fischer Pál megjutalmazta azokat a kisiparosokat, akik becsületes helytállással segítik a lakosság igényeinek kielégítését. Jó munkáért jelvényt kapott Várszegi Jánosné és Dinka István; Jó minőségért jelvénnyel jutalmazták Szanisz- ló Józsefet és Varga Gábort. (p. r.) Jé tékveze tők to vébbképzése A járási labdarúgó-szövetség minden csütörtökön 16.30- tól a sportfelügyelőség helyiségében (Vác, Április 4 tér 26.) labdarúgó-játékvezető továbbképző tanfolyamot tart. A járásban működő labdarúgó-játékvezetők megjelenése kötelező. Halálozás. Dr. Debreczeni Jenő 1973. december 8-án 71 éves korában Vácon elhunyt. Temetése 10-én, hétfőn du. 3 órakor lesz a Váci Alsóvárosi temetőben. Minden külön értesítés helyett. A gyászoló család. <
