Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-09 / 288. szám

VÁCT HAPtfl ' ‘ Ml — »* H— I, I ^ ■|W|I A PEST MEGYE) HÍRLAP KÜlÖNKIAOÁSa XVII. ÉVFOLYAM, 288. SZÁM 1973. DECEMBER 9., VASÁRNAP • • Örök hála és dicsőség a felszabadító hősöknek Ünnepség a váci állami zeneiskolában Vác felszabadulása 29. év­fordulójának előestéjén, pén­teken kigyulladt a díszfény a város főterén, fényárban úszott a Konstantin téri szov­jet hősi emlékmű. Szombat reggel zászlódíszbe öltöztek a város terei, főútvonalai. Délelőtt 9 órakor közös ün­nepi pártbizottsági és tanács­ülés színhelye volt az állami zeneiskola nagyterme. A el­nökségben helyet foglalt Ba­logh László, a Pest megyei Népfront váci városi bizottsá­gának titkára mondta. — Huszonkilenc évvel ez­előtt ezekbefi az órákban még a felszabadító harcok színtere volt Vác városa — mondta beszéde elején. — A Felsővá­ros és Deákvár már a szov­jet hadsereg kezén volt, de Alsóvárosban még makacsul védekezett az ellenség. Bár a város csak pár órán keresz­tül volt csaták színhelye, a megelőző bombatámadások és ményei: az új kórház, a két nagy áruház, az AFIT szer­viz mind-mind annak bizo­nyítéka, hogy Vác felszaba­dult népe élni ’tudott a sza­badsággal. — Örök hála és dicsőség a felszabadító hősöknek — fe­jezte be ünnepi beszédét a városi népfrontbizottság titká­ra. Ezután átnyújtották „A jó tanácsi munkáért” emlékpla­kettet és díszoklevelet Bor­bély János és Vrbán Gyula tanácstagoknak. Ezt követően koszorúzási ünnepség volt a Konstantin téri szovjet hősi emlékműnél. Esti díszhang­versennyel zárult az emléke­zés napja. Papp Rezső Vác egészségügyének története Érdekes helytörténeti mun­kán dolgozik dr. Pottornyay Gyula, a váci rendelőintézet felülvizsgáló főorvosa. Tanul­mányában feldolgozza Vác egészségügyi intézményeinek Anubisz - filmen A zebegényi klubkönyvtár­ban december 10-én 18 órakor Horváth Béla művészettörté­nész-muzeológus filmvetítés­sel egybekötött előadást tart a Szőnyi István Emlékmúzeum egyik ritkaságáról, egy egyip­tomi bronzszobrocskáról. Orvosi ügy siet Hétfőtől kezdve az alábbi orvosok tartanak éjszakai ügyeletet Vácott a Köztársaság út 30. szám alatti rendelőben. (Telefon: 11—199.) Hétfőn: dr. Kreiner Lenke, kedden: dr. Pap Miklós, szer­dán: dr. Bucsek Tibor, csütör­tökön: dr. Gosztonyi Jenő, pénteken: dr. Gulyás Zoltán, szombaton és vasárnap: dr. Bucsek Tibor. A beosztás hétközben meg­változhat. Ajkai úttörők Vácon. Vasár­nap, december 8-án az ajkai Latinka Sándor úttörőház ve­párt-végrehajtóbizottság tag­ja, Pálmai László, a városi pártbizottság titkára, dr. Mo- nori Balázs, a tanács vb-tit- kára és Nagy Sándor, a vá­rosi KISZ-bizottság titkára. Ott volt az ideiglenesen ha­zánkban tartózkodó szovjet katonai alakulatok képviselője is. A magyar himnusz és a szovjet himnusz elhangzása után Tari Kálmán tanácsel­nökhelyettes, a Hazafias Nép­front váci városi bizottságá­nak elnöke köszöntötte az ünnepség részvevőit. Emlékez­tetett arra,^ hogy 1944. de­cember 8. történelmi forduló­nap volt a város életében. Az ünnepi beszédet Pelczéder Ti­bor iskolaigazgató, a Hazafias az utcai harcok következté- j ben 70 lakóépület megsemmi­sült, 547 megrongálódott. A szónok emlékeztetett ar­ra, hogy a Kodak, a Salzmann gyár és a Horganyhengermű is súlyos károkat szenvedett. A náci hadsereg elvitte a vá­ci gyárak fépeit, elhurcolta a nyersanyagkészletet. A kommunista párt felhívá­sára már 1945 elején megkez­dődött Vácott az újjáépítés. Februárban megnyíltak az is­kolák kapui, és befutott Bu­dapestről az első vasúti sze­relvény. — Az elmúlt három évtized alatt Vác Pest megye ipari centruma, iskolavárosa, mű­velődésügyi központja lett. A közelmúlt nagyszerű létesít­Hajnali nótaszó Kora hajnalban indultam vi­dékre. Még pár perc és indul a gyorsított helyi személyvo­nat. Már ilyenkor elkezdik — csapódott oda mérges tekinte­tem a fabódé elé, ahol a haj­nali pálinkázók álldogáltak csoportban az ablak előtt. Még mindig nem tudom megérteni, hogy egy vasútállomáson miért kell három helyen is szeszt mérni. De mi ez? Népdal? Műdal? Sláger? Igen. Sláger lehet. És mégis milyen szépen, tisztán, emberien és érzéssel szól. A szétáradó érzelmek hullá­mai lassúbb léptekre kényszé- rítefctek. Egy háromtagú cso­port ellépett a butik ablaka elől. Beszélgetve jöttek utá­nam. Kíváncsiságom végül megállított. — Melyikük énekelt ilyen szépen az előbb? — Ez ni — mutatott a mel­lette állóra a közvetlenül meg­szólított ember. — Maga is észrevette? Mi már régen mondjuk neki. hogy még hi­vatásos is lehetne. — No, he ő volt, akkor hagyja — mondtam csalódot­tan. — Piás. Nem éri meg szóba állni vele. — Szót lehet azzal érteni Hé, Sanyi! Beszélni akarnak veled. Bemutatkoztam a háromta­gú csoportnak. — Nézze, ott megy a vona­tom. Maga miatt maradtam le. Megfogott azzal a siép dallal, amit énekelt. Isznak valamit? — fordultam a há­rom ’mberhez. — Én egy konyakot — mondta az énekes. — Én egy nagyfröccsöt — így a megszólított. — És maga? — fordultam a harmadikhoz — Semmit — húzódott félre szerényen. Én kávéval koccintottam. — No, legalább azt a két sort hadd halljam. — Énekeld el a papírhajó' is — biztatták. — Arra most nincs idő Majd eqyszér. Nem akarom a másik vonatot is lekésni — mondtam. — Érzéssel kell énekelni — mondta az ember. — Akkor minden dal szép. Én ezt a dalt a szerelmemhez énekelem, aki szeret engem és én is szere­tem őt. Fagyos, hideg volt a reggel. Nehezen fogott a toliam, nem vagyok valami nagy slágeris­merő. Ennyit tudtam lejegyez­ni a szövegből. (Jéghideg szel­lő / Szállt álmok egén / Majd csillagot vetett / A patakok vi­zén. / Kéz kézbe járt / Ott egy pár / Te meg én.) Tisztán, szépen, messzire szállt a dal a hajnali levegő­ben. Nem a dallam, nem a szöveg, ez a tiszta, természe­tes, mesterkéletlen hang kény- szerített az előbb megállásra. — Nagyon, nagyon köszö­nöm. — Szívesen — válaszolta amikor kezet ráztunk. — Ta­lán ez volt az első sikerélmé­nye. — Mintha ismernénk egy­mást — néztem rá búcsúzás­kor. Vele is, meg azzal is, aki bemutatott bennünket egy­másnak. Hát persze. A Quell Rudolf utcai állványozó brigád tagjai i voltak ők régen. Ácsai embe- | rek. A város munkásszállásai . közül egy ideig közvetve, bár, I de *n is felelős voltam a kis, j néhány fős munkásszállás la­kóinak művelődéséért. Keveset figyelünk oda az őstehetségekre. Ezzel akartam kezdeni gondolatban a végkö­vetkeztetést. Igaz» hogy ma még nem mindenki élhet ab­ból. amiből szeretne és amire a képességei a legalkalmasab­bá teszik. Tudomásul kell vennünk. Történelmileg még itt tar­tunk. De legalább szabad ide­iükben segítsünk megvalósíta­ni, kibontakoztatni kéoessé- aeiket. Ez adja meg életük örömét. Egy pszichológiai elemzés bizonyára egyik okul róná fel ezt is. hogv ez az em­ber hajnalban, munkaidő előtt már italos állapotba került. fgv okoskodtam, miközben azon kantam masamat, hogv hiszen én is bűnös vagvok. ismertem ezt az embert. Sok­szor beszélgettem a brigáddal esténként. Mégsem keltettem fel annvira a bizalmát, hogv megtudjam mi lakik benne? Kovács István történetét, a középkortól a Szőnyi Tibor Kórház megnyi­tásáig. Kutatásainak eredmé­nyét a város 900. évforduló­ján adja közre. zetői, szakkörvezetői, ifivezetői és úttörői tapasztalatcsere­látogatás céljából a délutánt a váci Hajós Alfréd úttörőház­ban töltik. Váchartyán Fogadalom 25, 50, 60 év után A Hazafias Népfront vác- hartyáni bizottsága, a közsé­gi tanács és a pártszervezet vasárnap rendezte a faluban már hagyományos öregek napját. Idén ezt több, házas­ságkötésének jubileumát ün­neplő házaspár ünneplésével is összekötötték. A község társadalma nevé­ben Nagy Lajos, a HNF el­nöke és Antal Lajos tanács­elnök köszöntötte Váchartyán idős lakóit, majd a tanács­elnök magára öltötte az anya­könyvvezető nemzetiszínű sza­lagját, s a szépszámú ven­dég jelenlétében Kővári György és felesége 60, Dan- csó Róbert és hitvese 50, to­vábbi nyolc házaspár pedig 25 éve tett házassági fogadal­mát újította, meg. Váchartyán apraja-nagyja dallal, tánccal, muzsikával tette emlékezetesebbé az öre­gek napját. (b.) KI A FELELŐS? Szétfagytak a csövek- elmaradt Az elmúlt hetekben lapunk több számában is foglalkoz­tunk a Szőnyi Tibor Kórház mellett épülő új véradóállo­mással. Legutóbb november 28-án arról írtunk, hogy a Pest megyei állami Építőipari Vál­lalat — az építkezés fővállal­kozója — december 6-án sze­retné átadni az épületet üze­melésre a Vértranszfúziós Szol­gálatnak. Akkor dr. Tóth Olga, a véradó állomás főorvosa, és Vajda Miklós, a Szőnyi Tibor Kórház főmérnöke aggályainak is hangot adtunk, akik nem bíztak az építők „Mikuiás- ajándékában.” Nekik lett iga­zuk. Azóta ugyanis történt va­lami, ami ismét késlelteti a munkák befejezését. Vajda Miklós főmérnöktől kértünk tájékoztatást. — A viszonylag hosszú ősz­ben egymás után teltek el a hetek eredményt hozó munka nélkül. Legutóbb elmondtam, hogy miért hiúsult meg eddig a próbafűtés. Emlékeztetőül; először a főelzáró szelep volt a próbafűtés rossz, azt két hétig javították. A következő alkalommal ki­derült, hogy nem kötötték be az úszókapcsolókat, legutóbb pedig arra derülit fény, hogy az alagsorban összecserélték a vezetékeket. Az építők december 6-án mindenképpen át akarták adni az épületet. Ügy tervezték, hogy a hét elején próbafűtést tartanak. Ezért az elmúlt hét végén feltöltötték a központi fűtés rendszerét. Ám a váratla­nul beköszöntött hidegben a vezetékek éw a fűtőtestek szét­fagytak, megrepedeztek, ki­lyukadtak. — Az ön megítélése szerint mennyi időt vesz igénybe a fagykár helyreállítása? — Csak a rendszer kijaví­tása beletelik legalább egy hó­napba. Csakhogy a fűtőteste­ket előbb meg kell rendelni... — tájékoztatott a kórház fő­mérnöke. A Pest megyei Állami Építő­ipari Vállalat a központi fűtés szerelését albérletbe adta egy vállalatnak. Azt, hogy a be-1 Emlékezés Darvas Józsefre „A negyvenes évek nagy po­litikai és irodalmi harcaiban részt vevő, ma már elfáradt idősebb nemzedék írói közül tán egyik író sem adott annyi lehetőséget a könyvtáraknak a közvetlen részvételre, párbe­szédre, irodalmi vitára, mint Darvas József író. Nemcsak meghirdette egy nemzet olva­sási igényét, de sűrűn is biz­tosított kapcsolatot a népmű­velőkkel ezért a gondolatért rengeteg közéleti elfoglaltsága mellett is. Nemcsak tudós al­kotó csoportoknál, nemcsak országos népművelési fórumo­kon munkálkodott az általa meghirdetett igényért, az ol­vasó népért, hanem még időt is szakított a legkisebbeknek: az üzemi könyvtáraknak is. Mint üzemi könyvtáros és ezen.túl mint barát hadd em­lékezzek meg róla én is. Sok- sók emlék köt össze Darvas Józseffel, és halálakor ezt szeretném elmondani. Csak azt, ami jellemzője volt és amién a jövő nemzedékének feltétlenül tisztelni kell őt. Darvas Józsefet, mint oros­házi tanítót, mint írót az 1943-as balatonszárszói író­olvasó konferencián ismertem meg. Akkor már megírta élete főművét, a falukutató iroda­lom remekét: Egy paraszt csa­lád története c. szociográfiáját. Térdnadrágos egyszerűségben nagy-nagy hévvel, állandó vi­tázóként érvelt a baloldal igazságáért Veres Péterrel, Er­dei Ferenccel a harmadik út irányzatával szemben. — Is­mertem őt úgy is, mint a Gon­dolat c. baloldali folyóirat munkatársát, üldöztetve, sok nélkülözésben, rendőrségi zak­latások közepette. — Emlék­szem a Szakadék c. drámájá­nak, a magyar falu égető kér­déseit felvázoló színpadi mű­vének budapesti bemutatójára. Akkor háborgó lelkének tán ez a bemutatói bizonyítás visszhangja adott enyhülést és az, hogy ezt a művét a fel- szabadulást váró nemzet ma­gáévá tette. A magyar nép felszabadulá­sa már vállalt ars poeticája megvalósításával bízta meg öt. Természetesen ez a nagy elkö­telezettség már korlátozta az írót tágabb területek érintésé­ben. Az utána következő nagy alkotókorszak csak 1970-ben tette lehetővé a régi kapcsola­tok felújítását. 1970-ben Veres Péter halála után vállalatunk, a Híradástechnikai Anyagok Gyárának szakszervezeti üze­mi könyvtára emlékestet ren­dezett. Darvas József, mint a Magyar írók Szövetsége elnö­ke a rendezvényen megjelent és felszólalt. Az itt tapasztalt népnevelői munka tette lehe­tővé, hogy közösen 1972. ápri­lisában szintén a vállalat üze­mi könyvtára rendezhette meg a kétszeres Kossuth-dí- jas író 60. születésnapjára rendezett egyik legkiemelke­dőbb irodalmi ünnepséget El­indult szeptemberben címmel. Meghatottnak látszott, ami­kor a vállalat kultúrterme szűknek bizonyult a mintegy 500 főt számláló munkások és tanulók befogadására. Itt már megláthatta az olvasó népért mozgalom nagy eredményeit. Mint üzemi könyvtáros, a há­lózati láncszemből is a leg­kisebb, hadd fejezzem ki utol­jára én is annak a szép óhaj­tásnak az akarását, amit Dar­vas József a könyvtár vendég­könyvébe jegyzett: „Vácott népművelési csoda történik! Ez elismerés és memento a könyvtáros munkájának, fel­adatának”. Petővári Gyula könyvtáros JÓ MUNKÁÉRT, JÓ MINŐSÉGÉRT A váci kisiparosok A hét közepén megtelt a KIOSZ váci csoportjának Köz­társaság úti székiházában a nagyterem. A kisiparosok év­záró taggyűlésén többek kö­zött megjelent • Tari Kálmán tanácselnök-helyettes, a váro­si népfrontbizottság elnöke, s Fischer Pál, a KÍOSZ Pest megyei központjának titkár­helyettese. Németi Ernő, a váci cso­port titkára beszámolójának elején rövid tájékoztatást adott a bel- és külpolitika időszerű eseményeiről. A szer­vezet munkájáról szólva el­mondta, hogy ma Vácott és a patronáns községekben 494 kisiparos dolgozik. A kontárkérdés megoldásá­hoz segítséget ígért a városi tanács és a járási hivatal szakigazgatási szerve. Az adó­kivetéseket a KIOSZ és az adóhatóság közösen intézte, s csekély volt a fellebbezések száma. Felhívta a figyelmet, hogy a kisiparosok nagyobb következett kárért kinek kell vállalnia a felelősséget, gondo­lom, majd bíróság dönti el. De nemcsak anyagi kár származik ebből a „baleset­ből”. A váci véradó állomás ugyanis, számítva rá, hogy leg­később a jövő év elején átköl­tözhet az új épületbe, úgy szer­vezte a munkáját (s a községi­üzemi vöröskereszt-szervezetek az önkéntes véradó napokat), hogy az év első heteiben ne kelljen kiszállnia, hanem szükség esetén behozzák a vér­adókat az állomásra. Kérdés, hogy ezek után miként tudják majd kielégíteni — a most már ki tudja mikori átadásig — az ellátási körzetükhöz tartozó Szőnyi Tibor Kórház, valamint a zebegényi és szentendrei szülőotthon vérigényét. ★ A Magyar Vöröskereszt já­rási szervezeteinek titkárai december 12-én, szerdán tart­ják évzáró értekezletüket. Bit­ter Antalné járási titkár ezen a munkamegbeszélésen ismer­teti a jövő évi véradóprogra­mot. A megváltozott helyzet­nek megfelelően a járás több községében és Vácott több üzemben szerveznek önkéntes véradónapot a jövő év első hó­napjában. b. h. évzáró taggyűlése Szaniszló József átveszi a jelvényt (Gaűosné felvétele) gondot fordítsanak a pénz­tárkönyvek vezetésére. Idén felújították a Köztár­saság úti székházat. A tataro­zás költségeihez a KIOSZ or­szágos központja 100 ezer fo­rinttal hozzájárult. A kisipa­rosok anyagellátását is segíti a megnyílt Naszály Áruház, ahol vasárut, szerszámot, iparcikket találnak nagy vá­lasztékban. A taggyűlésen megemlé­keztek Nagy Jánosról, a kö­zelmúltban elhunyt elnökről, aki 25 éven keresztül segítette a helyi csoport munkáját. Helyébe Matz Józsefet vá­lasztották. A felszólalások után Fischer Pál megjutalmazta azokat a kisiparosokat, akik becsüle­tes helytállással segítik a la­kosság igényeinek kielégíté­sét. Jó munkáért jelvényt ka­pott Várszegi Jánosné és Din­ka István; Jó minőségért jel­vénnyel jutalmazták Szanisz- ló Józsefet és Varga Gábort. (p. r.) Jé tékveze tők to vébbképzése A járási labdarúgó-szövet­ség minden csütörtökön 16.30- tól a sportfelügyelőség helyi­ségében (Vác, Április 4 tér 26.) labdarúgó-játékvezető tovább­képző tanfolyamot tart. A já­rásban működő labdarúgó-já­tékvezetők megjelenése kötele­ző. Halálozás. Dr. Debreczeni Jenő 1973. december 8-án 71 éves korá­ban Vácon elhunyt. Temetése 10-én, hétfőn du. 3 órakor lesz a Váci Alsóvárosi temetőben. Min­den külön értesítés helyett. A gyá­szoló család. <

Next

/
Oldalképek
Tartalom