Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-04 / 283. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜIÖNKIAD/JSA ÍXVII. ÉVFOLYAM, 283. SZÁM 1973. DECEMBER 4., KEDD Szanálás után — nyereség Javul a kény ér­és péksütemény-ellátás Kevés a szállítóeszköz —■ Két kiló kenyeret kérek, de láncos legyen! Érdeklődésemre elmondtak a boltban, hogy a vevők „láncos kenyérnek” nevezik a váci ke­nyérgyár új PTC típusú ke­mencéiben készült kenyereket. Eddig éppen fordítva volt. Akármilyen kenyér jó volt, csak éppen a kenyérgyári nem. Emlékszünk még arra, ami­kor szinte naponként jelent meg lapunkban „Rossz a ke­nyér és péksütemény minősége Vácott”, és arra az időre, ami­kor inkább Dunakeszire utaz­tak, hogy jó kenyérhez jussa­nak. Megállapíthatjuk: a ke­nyér és péksütemény minő­sege javult. Meglátogattuk a Pest megyei Tanács I. számú Sütőipari Vál­lalatát és érdeklődtünk, rnt okozta ezt a változást? — Feladatunk — mondta Bényi Zsigmond, a vállalat igazgatója —, hogy a váci, szentendrei járás, valamint Vác és Szentendre lakosságát 645 kereskedelmi, vendéglátó, üdülő egységen és 14 szak­boltunkon keresztül jó minő­ségű kenyérrel és péksüte­ménnyel lássuk el. A Pest me­gyei Tanács végrehajtó bizott­sága októberi ülésén foglalko­zott a vállalat munkájával és megállapította a javulást. Ösz- szehasonlításul: 1970-ben a vállalat mű­szaki színvonala, munka- j crőellátottsága átlagon aluli volt, tervét nem tel­jesítette, naponként érkez­tek a jogos minőségi és szállítási panaszok és 2 millió 263 ezer forint rá­fizetés miatt szanálni kel­lett. Az akkori vezetőség ellen vizs­gálatot indítottak és leváltot­ták őket. Péteri Árpád főkönyvelő ki­mutatásokat tesz elém. 1970. évi 2268 ezer forint rá­fizetés mellett 1971-ben 2211, i 1972-ben 1429, 1973. első fél-“ évében 1283 ezer forint nye­reség mutatkozik. Ugyanakkor a szanálás előtt felvett másfél millió forint beruházási hitelt is visszafizették. Vámosmiko- lán, Tahitótfalun, Szentendrén, Vácott új kemencéket, vala­mint három nagyteljesítményű kifligépet, két dagasztó- és egy tésztaosztógépet szereztek be. Vácott kiselejtezték a rosszul működő kenyérgyári kemencé­ket. A termékek választéka bő­vült, a létszám is megválto­zott. Jelenleg az összlétszám- nak 42,5 százaléka nő, 36,7 szá­zaléka 30 éven aluli fiatal, 19 szakmunkástanulójuk van, Kezdetnek nem rossz Hangverseny sorozat Kisalagon A november 7-én felavatott új művelődési ház lehetőséget teremtett a kísalagáaknak ar­ra, hogy tartalmasabb, szín­vonalasabb kulturális életet alakítsanak ki. E cél érdeké­ben, az Országos Filharmóniá­val közösen, ifjúsági hang­versenysorozatot szerveznek, melyen az iskola tanulói igen hatékonyan növelhetik zenei műveltségüket, s megismer­kedhetnek — életkoruknak megfelelő formában — a ze­neművészettel. . Az első hangversenyre 1974 februárjában kerül sor: ekkor a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusát köszöntik Kisalagon. A két kiváló kar­nagy, Botka Valéria és Csányi László még nyári fóti fellé­pése alkalmával ígéretet tett, hogy kórusuk a hangverse­nyen kívül igen szívesen vesz részt baráti találkozón a kis- alagi iskola énekkarával. A második hangversenyen Zsoldos Péter lesz az ,„skí kérdez”: a Játék és muzsika 60 percben című műsorban a méltán népszerű Music a Hu­mana Kamarazenekar lép fel, Erdélyi Sándor hangverseny- mester vezetésével. Kovács P. József versmondó gazdagítja még a színesnek ígérkező programot A harmadik hangversenyt április elején rendezik: akkor A magyar nép hangszerei címmel tart bemutatót a Bé­res János vezette művészcso­port: Bodza Klári és Béres Ferenc énekesek, valamint a furulya mestere, Béres János és a cimbalomvirtuóz Szőllösi Beatrix. x A kisalasiak nem elégednek meg csup-m e terv megvaló­sításával. Szeretnének igen hatékony zenei nevelőmunkát végezni, s ezért máris tárgya­lásokat kezdtek a dunakesz- állami zeneiskolával kérve, hogy zenekari és szóló-, ta­nár- és növendékhangverse­nyekkel adjanak rendszeres műsort az új on an felavatott kul túrházban. E két szép terv — kezdet­nek nem rossz. (—k —e) több szakember foglalta el he­lyét a kemencék mellett. Három év alatt a munkás­létszám 246-ról 291-re emelkedett, míg a műszaki, adminisztratív és kisegítő létszám 156-ról 147-re csök­kent. A minőség javulása mellett kenyérből 1970-ben 158 240 má­zsát, 1972-ben már 169 568 mázsát (1973 első félévében 76 743 mázsát), péksütemény­ből 1970-ben 31 200 ezer dara­bot, 1972-ben már 35 646 ezer darabot (1973 első félévében 18 089 ezer darabot) termeltek. — Gondjaink természetesen vannak. Ezek között a legna­gyobb épp a szállítási kapaci­tás. Jelenleg 31 készáru- és 8 alapanyagszállító kocsink van, kilencféle típusú. Ha nem tudjuk a gépkocsi­kat tipizálni és nagyon gyorsan új gépkocsikat be­szerezni, , megoldhatatlan problémák elé nézünk. Már így is jogos reklamációkat kapunk mind a boltvezetőktől, a vevőktől. Ugyancsak sürgő­sen meg kell oldanunk a higié­nikus szállítást biztosító ke­nyér- és péksütemény-rekeszek beszerzését. A Pest megyei Tanács vég­rehajtó bizottsága októberi ülé­sén megállapította s ezzel a vevőközönség is egyetért: az elmúlt évben javult a város és a járás kenyér- és péksütemény-ellátása, a panaszok szűnőben van­nak s jóllehet vannak még szállí­tási hibák, de remélhetően új gépkocsik beállítása, a munka- szervezés, a szakmunkásképzés, a minőségjavítás útján tovább­haladva, a lakosság még jobb kenyér- és péksütemény-ellá­tását biztosítani tudják. Mészáros Gyula Néphadseregünk feladata: a nép hatalmánál védelme Újoncok eskütétele az Esze Tamás iak.anyában A havas, hideg idő ellenére több száz hozzátartozó jött a múlt hót végén a váci Esze Tamás laktanyába, hogy részt vegyen a katonaélet egyik em­lékezetesen szép eseményén,, a közelmúltban bevonult újon­cok eskütételén. A sportpályán felsorakoztak az újoncok. A díszemelvényen a vendégek között voit Kovács Károlyné, a városi pártbizott­ság tagja, Bédi János, az Ifjú Gárda váci parancsnoka, Pli­eber Gyula osztályvezető a városi tanács, Berkó Árpád osztályvezető, a járási hivatal képviselője. A himnusz elhangzása után Horváth Antal újonc elszaval- ta Szendrei József Katonaeskü című költeményét, majd Gom­bás Ernő őrnagy mondott ün­nepi beszédet. — A parancsnokság, pártve­zetésig és KISZ-szervezet ne­vében köszöntőm az eskütétel­re felsorakozott fiatal katoná­kat — mondotta — Néhány héttel ezelőtt munkaruhájukat egyenruhára, a termelőeszkö­zeiket fegyverre cserélték fel azért, hogy a következő két év­ben teljesítsék állampolgári kötelezettségüket s fegyverre) a kézben őrizzék népünk bé kés alkotó munkáját. — Néphadseregünk feladata a nép hatalmának védelme. A katonának kiváló erkölcsi, szel­lemi és fizikai tulajdonságok­kal kell rendelkeznie, hogy megfeleljen a követelmények­nek. Ezeket a tulajdonságokat: a szívósságot, az edzettséget, a gyors helyzetfelismerést és a döntés képességét, a technikai jártasságot állandóan fejlesz teni kell. A beszéd után következett az eskütétel megkapó pillanata, amikor az újoncok a csapat- zászló előtt megfogadták, hogy a Magyar Népköztársaság hű­séges katonái lesznek, békében és háborúban egyaránt népünk igaz fiáhbz méltóan viselked­nek, becsülettel élnek s ha kell, a haza érdekében az éle­tüket is feláldozzák. Befejezésül Kovács László ezredes köszöntötte az egység fiatal katonáit, sikereket kí­vánva a következő időszakra. Felhangzott az Imtemacio- nálé, majd díszmenettel zárult az eskütétel. Ezután a hozzá­tartozók és a vendégek megte­kintették a korszerűen beren­dezett körleteket, a kultúrter­meket, a hatezer kötetes könyvtárt, a modern konyhát és az önkiszolgáló rendszerű ebédlőt, ahol a katonák jó­ízűen fogyasztották az ünnepi ebédet. Papp Rezső Az évforduló tiszteletére Szocialista brigádok vetélkedője A vetélkedő zsűrije A győztes brigád tagjai (Rózsavölgyi felvétele) Városunk, Vác felszabadu­lása 29. évfordulójának je­gyében rendezték meg a Híradástechnikai Anyagok Gyárában a szocialista brigá­dok vetélkedőjét. A vetélkedő zsűrijében volt Balassi István, a városi pártbizottság osztály- vezetője és Keres Emil szín­művész is. A döntőbe jutott nyolc brigád irodalom, zene, munkavédelem, ügyességi lab­dajáték, műemlékismeret, tör­ténelem, mit tudunk egymás­ról ? gyermekversek, próza, . opera es munkajog kérdések- j ben mérte össze tudását. A győzelmet végül a Dolores Ibárruri brigád szerezte meg. Pontjaik száma 74. A második helyen a Szikra brigád vég­zett 67 ponttal s a harmadik a Summa brigád lett 64 pont­tal. Négyes búcsúztató A Táncsics Mihály Mező­gazdasági Szakközépiskolában szombaton ünnepélyesen bú­csúztattak négy pedagógust, akik több évtizedes nevelői munka után elérkeztek a meg­érdemelt pihenés, a nyugdíj küszöbéhez. Pornói István igazgató köszöntötte dr. Ben- cze Lászlóné tanárt és szak­felügyelőt, Galambos Ferenc tanárt, Nagybégányi Antalné kollégiumi nevelőt és Szili Antal nevelőtagozati tanárt, s kívánt mindnyájuknak még hosszú, nyugodt és boldog éle­tet. A szakszervezeti bizottság tárgy ajándékkal köszöntötte az ünnepeiteket, akik nevében Galambos Ferenc mondott kö­szönetét MEGYEI TANÁCSTAGI FOGADÓÓRA. Gebora László megyei tanácstag december 4- én, kedden délelőtt 11 órakor Vácdukán, az általános iskolá­ban fogadóórán várja válasz­tóit. ÜZEMI FOGADÓÓRA. Lózs Zoltánná, a városi tanács vég­rehajtó bizottságának tagja a Bélésáru gyár szakszervezeti irodájában, dr. Korona Árpád vb-tag a Tejipari Vállalat üzemvezetőjének irodájában tart fogadóórát kedden de­cember 4-én délután fél kettő­kor. Tanuljunk Jó kedvem volt, daloltam. — Hagyd abba, könyörgöm! Ránk csengetnek a szomszé­dok. — Kérlek, ne rontsd el a kedvemet! Nekem a dal ki- kapcsolódás. Ilyenkor oldom fel a munkahelyi görcseimet, a feszültséget, a stresszt, vagy tudom is én, hogy minek ne­vezik. Apám is énekelt a bankli mellett, ha dolgozott. Arpaaratáskór mindig mesz- sziről szálló dalt hallottam az éjszakában. Ha szólnak, majd a fejükre olvasom, hogy egész éjszakákon át szoktak mulat­ni a névnapjaikon. Az emele­tiek meg többször veszeked­tek hangosan. Tehát nincs alapjuk a kifogásokra. Viták az alagsorban — Ki a fene marhult meg? — hallom a mérges kiabálást favágás közben. Egy idős ember pizsamában áll a pincelejáratnál. Mérgesen püfölöm tovább a kemény farönköket, amik se­hogy sem akarnak széthasad­ni. — Mit képzel maga? — for­med rám. amikor megtudja, hogy honnét jön a dübörgés — Este kilenckor döngeti fel a házat? Berezonál a kép Nem tudom nézni a tv-t. — Ilyenkor érek haza, és nekem is fűteni kell a lakást. — Jöjjön korábban! — Maga nekem ezt ne szab­ja meg! Én dolgozom. Nem nyugdíjból élek, mint maga — tör ki belőlem akaratlanul az igazságtalan sértés. — Ilyenek a fiatalok — mo­rogja a fogai közt, és elcso­szog. Néhány év óta nem köszö­nünk egymásnak. Kutyák, macskák, vágyak és emlékek — Nézd azt az aranyos ku- tyulit! A gazdira néz, és úgy ugat, mintha beszélne hozzá — Mintha azért panaszkod­na, hogy pórázon vezetik. Pe­dig ő be szeretné csatangolni a tájat, felkutatni a bozóto­kat, megmorogni a kerítések mögött vicsorgó idegen kutyá­kat új szagok után kutatni a fák tövén, az árokpartokon. Többféle oka van, hogy nem járhat szabadon. Reggelen­ként gyakran látok az út men­tén elgázolt kutyákat, macs­kákat. őket valahol nagyon si­ratják a gyerekek, de talán a felnőttek is. Apám is meg­könnyezte, amikor a mi Bod­rink kimúlt. Napraforgószár­ból még fejfát is állított oda, ahol eltemette. — Tényleg, nekünk is le­hetne egy kiskutyánk. — Már csak Bodri emléke miatt is szeretném. De fájda­lom, emeleten lakunk, nincs udvarunk, kertünk. Etetni, itatni kellene, munka után sétáltatni. Maradék időnkből erre. sajnos, nem telik. Az kell a tv-re. mozira, színház­ra, könyvre, magunk és kör­nyezetünk rendtaentartására, pihenésre és emberi kapcsola­taink ápolására. A kutyának különben is szabadság való. Azonkívül minden kedvessé­ge, bája ellenére teem tudnék az állattal együtt lakni. A fa­lu, nekünk a múlt. A városi előnyökért cserébe le kell mondani a falusiakról. Egy dolgozó asszony véleménye Deákvárról — Szövetkezeti lakásban laknak. Legyen szíves foglalja össze, milyen a lakók egy­máshoz való viszonya. 1 — Hát, én megmondom — vett ‘ mély lélegzetet az asz- szony, akinek a nevét csak azért nem Írhatom le, mert kellemetlenségei támadnának a szomszédaival. — Azzal kezdem, hogy sen­kit sem ismerek név szerint az épületből. Mégpedig azért nem, mert kölcsönösen utál­juk egymást. Hogy miért? Mert minden összejött. A be­költözéskor megállapodtunk, hogy a saját lakrésze előtt mindenki maga tartja rend­ben a lépcsőházat, és a folyo­sót. Ezt a megállapodást senki sen tartja be. Az épületbe két oldalról van a bejárat. Kö- nyörgünk, hogy legalább az egyik oldalon csukják be ma­gi után az ajtót, hogy ne le­gyen huzatos az épület. Rá sem hederítenek. Mindenki a másikat szidja. A babakocsik­nak épített földszinti helyisé­geket még a beköltözéskor el­foglalta egy erőszakos pacák a büdös, benzinszagú motor- kerékpárjával, és most a szentnek sem akarja átadni. A szemeteskukákat nem azok viszik le az utcára, akik soro­sak lennének, hanem a mi nagymamánkra marad, ha azt akarja, hogy elszállítsák a szemetet. Faluról jöttünk. Magamat is beleértem. Meg kell tanul­nunk az együttélés szabályait. Falu, kisváros, város Fokozatokat lépünk át. Az urbanizálódás korát éljük. Megváltozik a foglalkozási struktúra. A földmívesből munkás lesz. Átszerveződik a településhálózat. A régi kis­város körül, többszörös nagy­ságú, modern lakótelepek épülnek. A kisváros, várossá válik. Az ember akklimatizáló dása lassú folyamatként zaj­lik az új környezetben. Gyor­sítani kellene. Vélt, vagy va­lós bosszúságainkkal feszült­té tesszük magunk körül a légkört. Mit kellene megtanulnunk? Az együttélés írott és írat­lan normái apró elemek soka ságából tevődnek össze, ami­ket még tőmondatokban is nehéz lenne összegezni. A vá­rossá válásnak is van átmene­ti korszaka, amelyben még ke­vés a tapasztalat. Űj telepein­ken gyakran hiányos még a világítás; az úthálózat és a szolgáltatások színvonala sem túl magas. Ebben a helyzetben a lakóknak meg kell tanul­niuk a viszonyokhoz alkal­mazkodni, a vezetőknek job­ban szervezni, igazgatni, a fejlődési folyamatokat gyor­sítani. Ne csak a lakosság, a szolgáltató ágazat is tanuljon városiul. Legyen rugalmas, színvonalas, gyors. Áthallik a hang a falon. Máshol egymás tányérjába látnak a szomszédok, ha ki­néznek az ablakon. A terve­zők vonják le a következteté­seket, és ne kövessenek e! újabb tévedéseket. Tanuljunk meg átmenni az úttesten, kér zelni a felvonót, tisztelni má­sok pihenési szándékát, az erkély helyett a szárítóban szárítani a fehérneműt. Olda­lakon át sorolhatnánk a je­lentéktelennek tűnő jelentős apróságokat. Ki tanítson városiul ? Tanítsuk önmagunkat. Min­denki mindenkit, de kellő ta­pintattal! A gyerekeket nevel­je a szülő és az iskola, meg az egész felnőtt társadalom. Adottságainak, lehetőségei­nek ismeretében ossza meg egymás közt a munkát a köz- művelődési intézményhálózat, a lakóbizottság és a háztömb­bizalmi. A recept, persze, akkor vol­na ilyen egyszerű, ha éppúgy fel lehetne írni. mint ahogy az orvosnál szokás azt a be­tegségek ellen. Napjaink minden jelensé­ge bonyolult Beható elemzés kell a helyes módszerek meg­határozása előtt. Erre a prob­lémára is oda kell figyelni, mert rólunk van szó. Jele­nünkről. jövőnkről, egészsé­günkről, ideg>-?nd="7»"ünkről. Kovács István K

Next

/
Oldalképek
Tartalom