Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-04 / 283. szám

1973. DECEMBER 4., KEDD fi-Sl MFC» El v>-Jíírísm Íizfetíiázavaíás Újhartyánban Tegnap délelőtt Ujhartyán- ban felavatták az Újbányán és Vidéke ÁFÉSZ új, eddigi legnagyobb üzletházát. Az avatáson jelen voit Csipái Fe­renc, az MSZMP dabasi járási bizottságának titkára, Boros András, a járási hivatal elnö­ke, Szikszai Sándor MESZÖV- elnök, Lipták Sándor, a VOSZK igazgatója, valamint a hazánkban ideiglenesen ál­lomásozó szovjet csapatok egyik alakulatának képvise­lői. Az üzletház átadásakor For­gács György ÁFÉSZ-elnök el­mondotta, hogy az intézmény megépítését a szövetkezet kül­döttgyűlése 1970-ben szavazta meg, azzal a céllal, hogy ki­egészítsék az Újlengyelen, Hernádon, Kakucson és Inár- cson épült üzletek sorát. Az újhartyáni 1125 négyzetméter alapterületű bevásárló köz­pontban kisvendéglőt, cseme­ge és ruházati boltot talál a vásárló, és elhelyezték benne az ÁFÉSZ központi irodáit is. Az épület négyzetméterenkén­ti ára — saját kivitelezésben — alig ötezer forint, szemben a megyei négyzetméteren­kénti 12 ezer forintos átlag­gal. Az új üzletházat a járás la­kossága nevében Boros And­rás vette át. Asszonyéi nők Zsámhokon Fejlesztés — kapkodás nélkül Í 3 ..A tanácselnök biztosítja a tanácsi munkában az állami feladatok végrehajtását, a la­kosság érdekeinek érvényesí­tését.” Tanácstörvény 53. §• (1) a, t pont. Zsámbok község Budapest­től 51, Gödöllőtől 23 kilomé­terre fekszik. Kétezer-nyolc- száz lakosának többsége ipari munkás a fővárosban és a já­rási székhelyen, de eljárnak dolgozni. az ország más tele. pülésére is. A helyi Petőfi Termelőszövetkezetben főként fiatalok és asszonyok tevé­kenykednek, akik közül sokan utaznak: kirándulni, nyaralni vagy szórakozni. Mindettől lá­tókörük kitágult, bővültek is­mereteik. A községi tanács­nak és asszony elnökének, Me­zei Józsefnének tehát egy jói tájékozott település megnöve­ltedéit igényeivel kell számol­nia. Bizottságok útján A lakosság kívánságait a 19 éve a közigazgatásban dolgo­zó elnökasszony és első szá­mú munkatársa, Lénárt Béla — aki hét éve vb-titkár — jól ismeri. Itt születtek mind a ketten mégis újra meg újra felmérik hogy a község lakóit mi foglalkoztatja elsősorban. A legjobb összekötő kap­csok Zsámbokon is a tanácsi bizottságok. A 36 tanácstag vezetésével működő ügyrendi, számvizsgáló és szabálysértési bizottságok mellett a közmű­velődési, oktatási, ifjúságvé­delmi, egészségügyi és szociá­lis bizottság választott és fel­kért tagjai állandó informá­ciókat szolgáltatnak az elnök- asszonynak. Több mint 100 áruházban Termékbemutató A Terimpex, a Monimpex és a Hungaroíruct 1974 feb­ruárjában magyar mezőgaz­dasági és élelmiszeripari ter­mékekből ismét áruházi he­tet rendez az NSZK-ban. Az eladással egybekötött bemu­tatókat több mint száz áruházban szervezik meg. Az étel- és italbemutatók, kós­tolók alkalmával a nyugatné­met vásárlók a hagyományos magyar élelmiszerek, italok mellett megismerkedhetnek sok új exporttermékkel is, többek között az ízletes, csí­pős, magyaros készételkon- zervekkel. A Hungexpo szer­vezésében 34 neves hazai sza­kács is az NSZK-ba utazik majd, hogy megismertesse a magyár konyha- és szakács­művészetet, a MA VAD pedig vadásztalálkozókat rendez több nagyvárosban. Az előzetes jövő évi prog­ram szerint az NSZK-beli- hez hasonló, nagyszabású élel­miszeripari magyar hete­ket rendeznek Franciaországban, Svájcban, Japánban, Svéd­országban és első ízben az Egyesült Államokban, ahol a legutóbbi években nőtt meg a magyar élelmiszerek és fő­leg a dobozos somkakészít- mények iránti kereslet Bükk gyöngye Az Eger—Gyöngyös Vidéki Pincegazdaság palackozó üze­mében megkezdődött a kará­csonyi csúcsforgalom: napon­ta mintegy százezer palackot töltenek meg ünnepi itallal. Az egri, a mátraaljai és a bükk- aljai borvidék terméséből mintegy 30 féle tájjellegű és desszert bort rendelhet a ke­reskedelem. Az ünnepi borok mintegy 60—70 százaléka már palac­kokban jut el a fogyasztókhoz. Az ünnepi választék újdon­sága a „Bükk gyöngye” néven forgalomba hozott gyöngyöző bor. ^jemäförqh A kézilffllllla a mindennapok művészete MÉG NEM KÉSŐ ELKEZDENI a kötést, a horgolást vagy a subázást, ha ön is részt akar venni A TEMAFORG VÁLLALAT ORSZÁGOS KÉZIMUNKA-PALYAZATAN! Pályázni lehet: Temacryl Edina Mónika Anita , Fruzsina Orsolya Renáta Gitta fonalból készített kézimunkákkal. KATEGÓRIÁK: 1. LAKÁSDÍSZÍTŐ KÉZIMUNKÁK 2. RUHÁZATI CIKKEK 3. EGYÉB KÉZIMUNKÁK Pályázati díjak mindhárom kategóriában: egy I. díj: 2000 forintos Centrum vásárlási utalvány egy II. dij: 1200 forintos Centrum vásárlási utalvány három III. díj: 800 forintos Centrum vásárlási utalvány A pályázatra beküldőt* legszebb kézimunkákból 1974 márciusában KIÁLLÍTÁST RENDEZÜNK Minden kiállított kézimunka készítője 200 forintos Centrum utalványt kap. A pályamunkákat — névvel és címmel ellátva — 1974. január 2-a és 31-e között lehet beküldeni postán (vagy személyesen átadni szombat és vasárnap kivételével naponta 9-től 16 óráig) az alábbi címre: NÉPMŰVELÉS! INTÉZET GONDNOKSÁGA 1251 Budapest I., Corvin tér 8. félemelet 6. A pályázattal kapcsolatban további felvilágosítás a fonalüzletekben, a Temaforg Vállalat fonalosztályán (telefon: 121 — 1511, vagy a cég propagandacsoportjánál (telefon: 119—450). Levélcím: TEMAFORG TEXTILHASZNOSÍTÓ VALLALAT 1051 Budapest V, Vigyázó Ferenc u. 5. ON IS VEGYEN RÉSZT A PÁLYÁZATON! Ezek alapján a legfontosabb témák kerülnek a végrehajtó bizottság és tanácsülések elé. Napközi és víz 1973-ban például az általá­nos iskolai napközi bővítését tűzték napirendre. Tavaly 400 ezer forint értékben ruház­tak be. A tsz 200 ezret, a lakosság 50 ezret adott, a többit a 21. számú Építőipari Vállalat és a Pest megyei Ál­lami Építőipari Vállalat. A lakosság ezenkívül még társa­dalmi munkát is végzett. Idén már feltöltötték a sa­lakot a padlásra, beszerelték a villanyt, de a vízvezeték­szerelés és ablakozás hátra­van, mert nem kapnak csö­vet és üveget. Az ajtókat, ab­lakokat ideiglenesen fóliával ragasztották be. A hiányzó anyagokat jelenleg is hajszol­ják, remélik, hogy sikerül megszerezniük. Ez esetben a napközit a jövő év elején már használni lehetne. A nyolc tanulócsoport és az öt osztály napközi-politechnikai szobái nemcsak tartózkodási helyisé­gek, hanem a zsámboki fiata­lok tanuló műhelyei is lenné­nek. December közepén forduló­ponthoz ér a vízműtársulat szervezése is. Kiszámították, hogy 12 millióból az egész község számára megépíthetik a vízvezetékrendszert. Terveik szerint négy és fél millió fo­rint lakossági hozzájárulás szükséges, egymilliót ad a ta­nács, kétmilliót a megye, két­milliót a vízügyi igazgatóság. Több mint félmillióra számí­tanak a Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalattól, ugyanennyire együtt a tsz-től és az ÁFÉSZ-tőí. Ez még min­dig nem elegendő, de a mun­kát el akarják kezdeni. Sürget az idő. Nincs sok gond Az élelmiszerboltok, ipar­cikküzletek, a TÜZÉP és a vendéglátóegységek szinte tö­kéletesen megfelelnek az igé­nyeknek — állapította meg a tanácsülés a közelmúltban. Sok év után sikerült elérniük például, hogy NDK-brikettet kapjanak. Jelenleg a község boltjaiban néhány hiánycikk kivételével minden megvásá­rolható. Nincs viszont elég édesipari lisztes áru, cső-, kagyló- és csigatészta. Az iparcikkbolt nem tud adni ká­dat és más fürdőszoba-felsze­relési tárgyat. Biztató helyzetképet festhet­tek a község egészségügyének megtárgyalásakor. A terhes- és csecsemő-szaktanácsadáson mindenki megjelent. A tüdő- szűréseken szintén. Csak a véradásról állapítottak meg hiányosságokat. Mindig ugyanaz a 80—100 ember je­lentkezik. A Vöröskereszt ak­tívái tevékenykednek ugyan, hogy újakat szerezzenek, de a jelek szerint nem elég hatá­sosan. Fejlődik a tisztasági mozgalom is, egyre több a virágos utca — állapították meg a tanácsülésen. A község általános helyze­tére jellemző, hogy nagy gon­dok a tanácsot nem foglalkoz­tatják. A közepesekről és a kisebbekről se sokat beszél­nek, úgy vélik, hogy nem em­legetni kell azokat, hanem megoldani. Éíő hagyományok Fejlődésükre jellemző, hogy újabban egyre többször hang­zik el a falumúzeum létreho­zásának gondolata. Lapu Ist­vánná, a honismereti szakkör vezetője már hosszú évek óta lelkesen gyűjti a régi tárgya­kat. A község történelmi múlt­ja jó alap lenne a hazafias történeti, földrajzi neveléshez, hiszen például településük ne­ve már Kézai Simon hétszáz évvel ezelőtti krónikájában is fellelhető. Vagy milyen érde­kes kontraszt, ha a mai életre gondolva az ember, Zsámbok panaszló sorait olvassa 1693- ból. A lakosság kéri a császá­ri hadak porciójának csők. kentését. mert, mint írják: „Mindnyájan éhei halókká maradunk.” Az is érdekes vé­letlen — vagy tán egyáltalán nem az —, hogy a Rákóczi- zászlók alá vonuló egyik har­cost Lapu Györgynek hívták. Főként szép ruháikat, a ka- cót — a blúzt — és a kecelét — a kötényt —, a hímzése« szoknyáikat, tőkötőiket szeret­nék a jövőnek megőrizni. Tá­mogatást remélnek. Külső megjelenésük is mutatja, hogy míg a jelent építik és a jövőt tervezik, őrzik a néphagyo mányokat is. Ebben a község­ben ugyanis sok asszonyon látni még szép népviseletet. Ilyet hord Mezei József né ta­nácselnökasszony is. Pacsay Vilmos Bérmunka a varrodában A „Szentendre” Ipari Szövetkezet ebben az esztendőben közei 14 millió forintos exportterv teljesítését vállalta. En­nek tekintélyes részét a Május 1. úti részleg asszonyai, lányai végzik el. A két műszakban 46 nőt foglalkoztató részleg idén 10 ezer színes, ujjatlan munkaruhát készít egy nyugatnémet cég megrendelésére — bérmunkában. A szalagszerű munká­hoz az IVSZK-ból speciális gépeket szállítottak Szentendrére. Gárdos Katalin felvétele BUDAÖRS Az ivóvízellátás megjavítására 15 míIILs hit Úgyszólván Budapest alvó- városa a vele csaknem össze­épült Budaörs. Munkaképes lakosságának túlnyomó több­sége fővárosi munkahelyen dolgozik, amit Budapest taná­csa azzal is méltányolt közel tíz esztendeje, hogy hozzájá­rult, hosszabbítsák meg a Fő­városi Vízművek vezetékét a nagyközségig. Így aztán buda­pesti vizet isznak a budaör­siek, már akinek jut belőle, mert a lakosság állandó és gyors gyarapodása miatt egy­re kevesebb víz csurog a csa­pokból. Az időközben 15 ezer főre növekedett lakosságot már nem tudja ellátni az ere­detileg lefektetett főnyomó­cső. Számolni kell a nagyközség népességének további növeke­désével is. 1985-re előrelátha­tólag 22—23 . ezer embernek lesz Budaörs az állandó lakó­helye. Ezért, és hogy a jelen­legi vízgondot is megoldja, a nagyközségi tanács megfelelő tervet dolgozott ki. Eszerint a jelenlegit nagyobb átmérőjű főnyomócsővel kell kicserélni és 1000 köbméteres víztároló medencére van szükség. Erre a 15 millió forintos beruházás­ra azonban Budaörsnek nem volt pénze. Saját képzésű fej­lesztési alapjára pedig már más, szintén nagy fontosságú célokra bankhitelt vett igény­be. Hogy a nagyközség víz­gondján segítsen, a Pest me­gyei tanács készfizetői kezes­séget vállalt és ezzel biztosí­totta a hosszú lejáratú bank­hitel felvételét. Ezek után már épül a táro­lómedence. Jövő esztendőben, a tél végén hozzákezdenek az­után az új, vastagabb főnyó- mócső lefektetéséhez is. Ilyen körülmények között Budaörs vízellátása nemcsak megjavul, de hosszú időre biztosítottnak látszik. A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat nagy forgalmú. szoros elszámolású, Pest megyei üzletébe üzletvezetőt és üzletvezető- helyettest, továbbá központjába, 4-6 órás elfoglaltságra gép• és gyorsirónőt (lehet nyugdíjas is) KERES Jelentkezni lehet: a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat személyzeti osztályán, Budapest V., Steindl Imre u. 7. IV. em. Telefon: 325-799. Miért nem vigyázunk?! 'TANÁCSKOZÁSON VA- GYÜNK, napirenden a párt tömegkapcsolatai. A beszámoló jelentés konkrét, alapos, ám kissé hosszadal­mas. Mellettem a járási székhely legnagyobb üze­mének pártbizottsági titká­ra üt. Egyszer csak kis fe­hér dobozból három, pisz­kosszürke golyócskát vesz a szájába. Kérdő pillantá­somra odasúgja: „Koffka ... Hetek óta négy órát alszom éjszaka”. Három, hónappal később munka­helyén keresem a pb-tit- kárt. Helyettese sajnálkoz­va tárja szét a karját: „K. elvtárs kórházban van. Ide­ges eredetű szívpanaszok­kal”. Két nap múlva meg­tudom, hogy a panasz ne­ve: infarktus. K. elvtársnak szerencséje volt: a kórház­ban érte utol. CIKKET szerettem volna írni a Mechanikai Művek egyik csoportvezetőjéről és alapszervezeti titkáráról. Idegesen remegő ujjait szo­rosan összekulcsolva, mész- fehér arccal tiltakozott: keressek más riportalanyt, ő most nincs olyan idegál­lapotban, hogy az életéről, munkájáról beszéljen. Ér­veimet meg sem hallotta, félórás alkudozás után visszament a műhelyébe. A pártbizottság titkára men­teni próbálta a helyzetet: .,Szegény B. elvtárs, csak­ugyan kivan. Mindjárt de­cember közepe, és még sza­badságon sem volt az idén. Egy-egy napot vett ki, csa­ládi ok miatt, ha valami sürgős elintéznivalója akadt”. TAVALY május elsején történt a Dunakanyar egyik nagyközségében. Va­lami hibázott az egész na­pos ünnepség programjá­ból, s hogy kitöltsék a „lyukas órát”, valaki azt javasolta: rendezzenek fu­tóversenyt, a helybeli ve­zetők közreműködésével. A bizarr ötletet elfogadták, s csakhamar népes veterán­mezőny gyülekezett a start­vonalnál, élén a testes, ko­rosodó tanácselnökkel. Pár métert futott, majd össze­esett. Autón vitték haza a lakására. Másnap dolgozni ment, mintha mi sem tör­tént volna. Két hétig sem bírta, kórházba került. A diagnózis: érelmeszesedés, keringési zavarok, mélyvé­nás trombózis. A verseny- futás most már a kórház­ban, az életéért folytató­dott. NEMRÉGIBEN kopogtat­tam egyik városi pártbi­zottságunk első titkárának ajtaján. Kiszólt, benyitot­tam. Az első. amit megpil­lantottam, a járógipszből kikandikáló, meztelen lába volt. Mi történt? „Bokatö­rés.” Mikor? „Egy hete.” Miért nem pihen otthon? „Sok a munka.” Tudják ezt a felsőbb pártszervnél? „Ha csak maga el nem pletykálja.” Két hét múltán ismét ott jártam. Az első titkár most már gipsz nél­kül fogadott. Mikor vették le a gipszet? „Négy napja.” Utókezelésre jár? „Kinek van arra ideje?!” A PÉLDÁK VALÓDIAK, felsorolásukat hosszasan folytathatnám. Szólhatnék a „lábon kihordott” tüdő- gyulladásokról, az elkezdett és félbehagyott kivizsgálá­sokról, a napi negyven ci­garettával „gyógykezelt” gyomorfekélyekről, a párt­munkások levéltárcájában lapuló, beváltatlan recep­tekről, az íróasztal-fiókban összegyűlt, lejárt szavatos­ságú gyógyszerek arzenál­járól, a „kinőtt” szemüve­gekről, amelyek helyett már régen erősebb, több diopt- riás kellene, a különböző idült betegségekről, ame­lyeket kezdeti stádiumuk­ban könnyen, sikeresen gyógyíthattak volna. „GYORSULÓ IDŐBEN ÉLÜNK” — szoktuk mon­dogatni. Igaz. Annyira őzért mégsem gyorsult fel az idő, hogy ne jutna belő­le fél óra egy orvosi keze­lésre, néhány nap egy ki­vizsgálásra. „A mi korunk­ban nincs örökérvényű dip­loma. Öt-tíz év alatt a leg­alaposabb szaktudás is el­évül, felfrissítésre szorul.” Ezt is gyakran halljuk. Ez is igaz. Ám az otthon ké­szített jelentések, a haza­hordott akták, a késő éjsza­kába nyúló tanulás-jegyze­telés mellett is kell szakíta­ni ictőt a pihenésre, kikap­csolódásra. Az egészségünkkel, alko­tóenergiánkkal, munkabí­rásunkkal folytatott vissza­élés előbb-utóbb megbosz- szulja magát. Miért várunk addig? Miért nem vigyázunk jobban magunkra — és egymásra?! Nyiri Éva I I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom