Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-04 / 283. szám
1973. DECEMBER 4., KEDD ^iríop 3 SORREND Másfél évtizedes az ~ ^1 'j/ • határozat Tizenöt esztendeje, 1958 őszén hozott határozatot a Vart Politikai Bizottsága az ipartelepítésről, az ipar te- • rületi fejlesztéséről. Ez volt az első olyan állásfoglalás, amely figyelembe vette a területi eltéréseket, s fel- adatként szabta meg azok fokozatos fölszámolását. Az elsőt jo néhány párt- és kormányhatározat követte, kialakult a településhálózat-fejlesztési koncepció, az új tanacsmrveny a területfejlesztés gazdájává a tanácsokat jette. Másfél évtized alatt Pest megyében is sok memp1-- to?tent’ de kétségtelen: az ország legnépesebb sáa9a rZn*rnaS-l\eruletekhez mért relatív elmaradott- i>aga ma is fönnáll. Az alapvető gond Elhunyt Darvas József . Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Darvas József elvtárs, kétszeres Kossuth-díjas író, pártunk és a magyar munkásmozgalom régi harcosa, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja, a Hazafias Népfront alelnöke, országgyűlési képviselő, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, december 3-án hajnalban, rövid szenvedés után, szívroham következtében elhunyt. Darvas József elvtárs temetése december 7-én, pénteken fél 3 órakor lesz a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában. Munkatársai, elvtársaí, barátai és tisztelői 14 ‘órától róhatják le kegyeletüket az elhunyt ravatalánál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága A Hazafias Népfront Országos Tanácsa A Magyar Írók Szövetsége Nagy halottja van az országnak, a magyar irodalom- nak. Megrendítő hír, hiszen az írót, a politikust, a forradalmárt nemcsak irodalmi munkáiból ismertük. Mindany- nyiunk személyes ismerőse volt. Irodalmi esteken, író-olvasó találkozókon rendszeresen találkoztunk vele. Darvas Józsefet, az országot járt írót a kis falvak lakói éppúgy szerették és ismerték, mint a városok közönéége. Mi, Pest megyeiek is jó néhány meghitt hangulatú találkozóra emlékezhetünk. Darvas József 60. születésnapja alkalmából rendezett váci ünnepségre például, amelyen irodalmunk olyan kiválóságai is köszöntötték — nevünkben is — az írót, mint a régi barát és harcostárs, Illyés Gyula. Élete regénybe illő: apja béres, az első világháború halottja. A fiú Kiskunfélegyházán nyomorogva végezte a tanítóképzőt, és már diákként megismerte a marxizmus klasszikusait. Oklevelét megszerezve Budapestre költözött, és egy kommunista szervezkedéshez csatlakozott. Lebukott, a gyűjtőfogház rabja lett. Azután volt kőműves, lapkihordó és szellemi szükségmunkás. Első novellájáért perbe fogták. Darvas József egyik vezető egyénisége volt a népi írói mozgalom balszárnyának. Ma már klasszikusitak nevezhető szociográfiái — A legnagyobb magyar falu és Egy parasztcsalád története — rideg, tényszerűségükben is felforrósodó lírájukkal a marxista tudatosság megvilágításában mutatták a nép életét, lelkű- letét, karakterét. Regényei a parasztábrázolás új módszerét jelentették irodalmunkban, kompozíciójukkal, ' hős- alkotásukkal. A felszabadulás előtti években Darvas József az illegális kommunista párt által irányított folyóirat, a Gondolat aktív munkatársa. A felszabadulás pillanatában született Város az ingoványon című, nemzedékeket eszméltető, számvető írása pedig a mai magyar irodalom nyitánya: a nemzeti önismeret irodalmi elindítója. 1945-től az újjáépítés egyik vezetője, A Parasztpár politikusa, 1 később, 1956-ig miniszter. Az utóbbi esztendőkben ismét alapjában „csak" író, de megmaradva közéleti embernek. Új munkáiban a számvető forradalmár szólalt meg. Korszerű válaszokat keresett a mai idők közéleti és emberi gondjaira. Hittel, szenvedéllyel, felelősségtudattal. Korszerű állattartás Dimény Imre a tenyésztés gépesítésének gazdaságosságáról Pest megye alapvető gondja a múltban is, ma is a gyors népességgyarapodás. Egy évtized aiatt a megye lakossága 8 ezer fővel növekedett; három Vác várost kitevő lé- lekszámmal... Mindössze három olyan megye akad ebben .az időszakban, amelynek vándorlási különbözete — azaz az odaköltözők és az elköltözők egyenlege — pozitív előjelű. Fejér 6500, Komárom 14 ezer lélekkel gyarapodott így, Pest megye pedig 52 400-zal. Megfelelhetett-e a megye gazdasági fejlettsége, lakosságellátási hálózata azoknak a követelményeknek, amelyek a gyors lélekszám-növekedéssel jártak, járnak? Nem volt képes erre. Az objektív helyzet felismerése — s ami ennél fontosabb: elismertetése! — hosszú időt vett igénybe s ma sem ért véget. Szép példák Két esztendő alatt a me- gyeoen a lakosság 200 millió forint értékű társadalmi munkát végzett, a vállalatok, szövetkezetek, intézmények ösz- szesen 140 millió forinttal járultak hozzá — kötelező befizetéseiken felül — a tanácsi beruházásokhoz. A társadalmi összefogásnak jó néhány szép példáját ismerjük — elsősorban a gyermekintézmények hálózata látta ennek hasznát —, s e példák fényét nem ho- mályosíthatja el az a tény, hogy ennek ellenére sem sikerült a felzárkózás. A megyében ezer bölcsődéskorú gyermekre 60 bölcsődei hely jut, az országos vidéki átlag — azaz a fővároson kívüli területeké. — ugyanakkor 72. Ezer óvodáskorú gyermek a megyében 493 óvodai helyre számíthat, az említett országos átlag viszont majdnem százzal több, 592. Tényeket említettünk, bizonyításaként annak, hogy a társadalmi áldozatkészség, a helyi összefogás nagyon fontos, becsülendő eredményekkel jár, de lehetőségeinél fogva képtelen az erős szintkülönbségek fölszámolására. Pest megye tanácsi költség- vetése, összegszerűen, tekintélyes. Vannak, nem. is kevesen s nem is néhány helyen, akik úgy vélik, azt hangoztatják: ekkora költségvetése más megyének jincsen. Egyetlen mozzanat felejtődik, sikkad el e gondolatmenetben; az osztás művelete. Az a nagyon egyszerű — és elengedhetetlen! — számtani feladat, hogy a tanácsi költségvetési kiadásokat elosszák a lakosság számával. Ha ezt megtesszük, akkor kiderül, hogy országosan — me- gintcsak a fővárostól eltekintve — 2276 forint tanácsi költségvetési kiadás jutott egy lakosra, Pest megyében csak 1612 forint, tehát az átlagösszeg 71 százaléka. Talán éppen e kedvezőtlen arány miatt sikkad el e nagyon fontos alapművelet? Lépésenként egymillió Vác város pártbizottságának első titkára említette tréfásan, de a lényeget komolyan érintve; minden jelentősebb városfejlesztési lépés legalább egymillió forintba kerül. Valóban, mit emészt fel egy-egy, önmagában esetleg nem is döntő fejlesztés, beruházás? A ráckevei járásban éveken át rengeteg panasz hangzott el az 51-es számú út állapotára, a forgalmi igényekhez mért alkalmatlanságára. Három év alatt e térségben 72 millió forintot költöttek útkorszerűsítésre, de ebből már nem futotta — most veszik majd sorra — az ún. kiskunlacházai Itkelőszakasz megépítésére ... A monori járás közös tanácsú községében, Vasadon új út húzódik a faluközpont és az iskolai kollégium között, de ez az új, rövidesen elkészülő összekötő kapocs 2,5 millió forintba kerüi. A váci járásban, az „alsó csücsökben”, összefogott társulati alapon Vácduka, Vácrátót, Váchar- tyán, Kisnémedi és Püspökszilagy lakossága, s regionális vízmüvet alakítanak ki. Jó tempóban épülnek a vezetékek, a víznyerő helyek, a gépészeti berendezések ,de ehhez tavaly tízmillió forint kellett, s mint a társulat vezetői mondják, az idén sem lesz kisebb az összeg! A tények nyelvén Szándékosan említettem olyan példákat, amelyek nem különleges igényeket tükröznek, hiszen végül is a járható út. az egészséges ivóvíz aligha sorolható a luxusszükségletek közé. Az úgynevezett alapellátottság megteremtése sem egyszerű, kevés pénzből megoldható feladat a megyében. Nem, mert az országnak e darabja hosszú időn át csak szavakban kapta meg a szerepe alapján kijáró figyelmet, s kevésbé ismerték ezt el a fejlesztésben illetékes hatóságok és szervek a tények nyelvén. Evekig furcsa „párbeszéd” zajlott: bekövetkezett, végbement változásokat — azaz tényeket — a szavak megpróbáltak kétségbevonni, s ha nem sikerült, akkor kényszerűen rábólintottak a szavak mesterei, de ennél sokkal több nem is történt. Ez volt az az időszak, amikor az „alvóvárosok” alapvetően téves elképzelését, ezt a sületlen tésztát ízes kalácsként próbálták a különböző hatóságok és szervek a megyének adni — s azt, hogy mennyire szívós igyekezettel, bizonyítja, még 1969. november 19—22-i számunkban is, háromrészes cikkben kellett szembeszállni a hamis okoskodásokkal —, ezzel indokolva a fejlesztési források szerénységét, a gondokkal való szembenézés elodázását. Szilárd elvi alap Sok hátrány származott ebből a huzakodásból, hiszen a népesség gyarapodása független volt attól, hogy bizonyos irodákban, mit miként, magyaráznak. Ma már humornak tűnik, de igaz: volt esztendő, amikor egy más megyebeli, huszonkétezer lakosú város tanácsa nagyobb fejlesztési forrásokkal rendelkezett, mint az akkor 90 ezer — ma már 135 ezer — ember mindennapjait egyengető budai járás ... Végül is a párt Politikai Bizottsága, majd a Minisztertanács határozata rpond- ta ki a jogos differenciálás alkalmazásának szükségességét, s e két határozat is szilárd elvi alap a teendők megállapítás akor. Ezeknek a teendőknek ma az a fő jellemzője, hogy meglévő állavotokat kísérelnek meg enyhíteni, azaz nem teremtődött még összhang a népességszám változása s az ehhez kapcsolódó szükségletek kielégítése között. Mert ugyan igaz, hogy á legutóbbi három- nésv esztendőben érezhetően meggyorsult a telenülések kommunális, esészségügvi. oktatási ellátottsága —, a váltott rendszerben használt osztálytermek aránva például 34 százalékra csökkent, de még ígv is fölötte áll az országos á ti a «nak. • ami 28 százalék — de az is isaz. hogy a megye rénesséne továbbra is évenként nyolc-kilencezerrel, egy „n—arn—égmii 'népvei gyarapodik. Tavaly az állandó népesség 8200, a lakónépesség 12 300 fővel növekedett a megyében. Csodálható-e ezek után, hogy az agglomerációs övezetben — amint azt a való helyzetet nem ismerők szájából hallhatni, tollából olvashatni — „meghökkenve tapasztalni középkori állapotokat”, s hogy a megye — az egy lakosra jutó költségvetési kiadások nagysága alapján képzett sorrendben — a fekvőbeteg-ellátásban, az anya- és csecsemővédelemben, a középiskolai, a népművelési ellátottságban az utolsó helyen áll? S nemcsak ezekben. Versenyfutás? Az, de előre tudott eredmény áll a végén minden esztendőben. A versenyfutás feltételei ugyanis egyenlőtlenek. Éppen ezért nem eleve reménytelen versenyfutásra van szükség — olyan alapon, hogy hátha egyszer a nyeretlen is befutó lesz —, hanem rendkívül alapos, átgondolt, minden tekintetben tervszerű tevékenységre. Ez azonban elengedhetetlenné teszi, hogy a területfejlesztés gazdájának, a megyei tanácsnak a szava, állásfoglalása, helyzetfeltáró igyekezete a döntések meghozatalakor az eddiginél nagyobb súlyként kerüljön mérlegre. Mert a megyék sorrendjében elfoglalt — s a legtöbb esetben a gazdasági szerepkörrel ellentétes, azaz indokolhatatlan —, helyen csak az változtathat, ha a megítélés, a tervezés sorrendje is más lesz, s nemcsak néhány, hanem valamennyi döntésre illetékes hatóság, intézmény, szerv gyakorlatában. A joibb jelent, a gazdagabb holnapot szolgáló párbeszédnek ugyanis csak a tények nyelvén van értelme. Mészáros Ottó Gyorsan fejlődik a mezőgazdaság. Negyedszázad alatt nagyobbat lépett előre, mint előtte századokon át. A paraszt- ember csak ezekben az évtizedekben ismerte meg a fejőgépet, az önitató berendezést, a takarmánykeverést, nem beszélve azokról a géprendszerekről, amelyeket az utóbbi években alkalmaznak a mező- gazdaságban. A gépesítés megkönnyíti az ember fizikai munkáját, s ennek következtében átalakult az étrendje is. Az ember; szervezetnek mind kevesebb energiát szolgáltató növényi élelmiszerre és mind több állati eredetű, biológiailag teljesebb értékű fehérjére lesz szüksége. Ezért is került az utóbbi évtizedben az állat- tenyésztés fejlesztése az érdeklődés középpontjába. Hiányt pótol Ez a témája dr. Dimény Imre legújabb könyvének is, amelyet az Akadémiai Kiadó a napokban jelentetett meg Az állattartás gépesítésének ökonómiája címmel. A szerző a szakma minisztere, a magyar élelmiszer-gazdaság állami irányítója, egyben az ' adott terület tudós ismerője. (Nemrég látott napvilágot a Kos- j suth Kiadónál a Mezőgazda- I súgunk és a műszaki fejlesztés ' című műve. Ugyancsak a mezőgazdaság gépesítésének időszerű kérdéseivel foglalkozott az Akadémiai Kiadó gondozásában a korábbi években megjelent két könyve is.) E művének megírására az sarkallta — mint könyve előszavában írja —. hogy az agrár- tudomány gyorsan fejlődik. Ma már a tudás „felezési idejéről” beszé'ünk, vagyis a mai szakember szellemi fegyvertára egyre gyorsabban szorul cserére, felújításra. Szinte ötévenként kicserélődnek a műszaki-tudományos, technikai ismeretek. Könyve hiányt is pótol, mert ebben a témában ilyen jellegű összegezés az utóbbi években nem jelent meg. A szerzőt az is késztette a könyvének a megírására, A parlamenti képviselőcsoportok vezetőinek értekezlete Hétfőn az Országházban értekezletet tartottak az országgyűlés tisztségviselői, a Parlament állandó bizottságainak elnökei és a megyei képviselőcsoportok vezetői. A tanácskozáson Apró Antal, az országgyűlés elnöke tájékoztatta a képviselőket a Parlament legközelebbi ülésszakának előkészületeiről. ismertetve az állandó bizottságok és a képviselőcsoportok soron következő feladatait. Ezt követően dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, a Magyar Népköztársaság 1974. évi költségvetéséről adott tájékoztatást, amellyel kapcsolatban számos képviselő tett fel kérdést, illetve fejtette ki véleményét. A vitában részt vett Apró Antal, dr. Bélák Sándor, Daradics Ferenc, dr. Fekszi István, dr. Gonda György, Hevét Lajos, Homor Imréné, Inokai János, Nagy Miklós, (Pest megyei, 28. váci választókerület), Pólyák János, Sándor József, dr. Szabó József és Varga Károly képviselő. A hozzászólásokra Faluvégi Lajos és dr. Gadó Ottó, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese válaszolt. hogy a kritikusok éppen az állattartás gépesítésének gazdaságossági fejtegetéseit hiányolták, illetve kevesellték korábbi műveiből. Most pótolja a mulasztottakat, s az elméleti alapok lefektetése után a valóság talajából gyökerező tényszámok seregéből von le világos következtetéseket a magyar állattenyésztés jelenlegi helyzetére és jövőjére vonatkozóan, és alakítja ki általános érvényű javaslatait. Jó példa Pest megyéből Könyvében, áttekintve az állattenyésztés helyzetét, fejlődését, az állattartásban lévő műszaki fejlesztés kölcsönhatásait, az állattartás technológiai problémáit, a legújabb géprendszereket — felsorol üzemi példákat is. Olyan helyeket, ahol már korszerűen és világszínvonalon megoldották az állattartás gépesítését és lépést tartanak az általános fejlődéssel. Ilyen Pest megyében az Alagi Állami Tangazdaság tehenészete, ahol évente kétmillió liter tejet termelnek, 15 százalék nyereség- ráta mellett, és egy szakmunkás nyolcvan tehenet gondoz, az istállózás, az etetés, a fej ás teljesen gépesített. Miért került ennyire előtérbe az állattartás? Azért, mert a állattenyésztés aránya a mezőgazdaságon belül megnőtt. Hazánkban az állattenyésztés a mezőgazdasági össztermelésnek 46 százalékát adja. Ez 11 százalékkal több, mint 1938-ban volt, mégis elmarad azoktól a szocialista és tőkésországoktól, amelyekben fejlett a mezőgazdaság, például az NDK-tól, ahol ez az arány 62, Hollandiától, ahol 78, az NSZK-tól, ahol 65 százalék. Nemcsak ennek az elmaradásnak a behozása követeli meg az állattenyésztés gyorsabb, korszerűbb fejlesztését, hanem a hazai népgazdasági igények kielégítése, valamint az is. hogy jobban hasznosítjuk javuló közgazdasági és meglévő természeti adottságainkat. Ezért szükségszerű, hogy az állati termék termelésének az össztermelésen belüli aránya a következő évtizedben 55—60 százalékra növekedjék. Előtérben a szarvasmarha-tenyésztés A fejlődés arányait tárgyalva kiderül, hogy különösen a szarvasmarha-állományt érdemes növelni, mert itt nagyok a lehetőségek a minőségi fejlődésre. Az eddigi eredményeket nem szabad lebecsülni, hiszen a felszabadulás előtti tehenenként! 1586 liter évenkénti tejhozammal szemben tavaly már elértük a 2390 liter átlagot. Ez nagyarányú fejlődés, de elmarad a szomszédos osztrák fejési átlag mögött. ahol az átlag 2980, Svájcban pedig 3570 liter. Ez is arra ösztönzi a szakembereket, hogy fejlesszék az állattartást, meg az is, hogy a szarvasmarha-tenyésztés hazánk fő élelmiszer-devizatermelő ágazatai közé tartozik. Mindezt tetézi, hogy az előttünk álló évtizedekben az élelmiszer-fogyasztás szerkezeti változása következtében a világpiacokon még keresettebb lesz a marha- és a borjúhús. Az exportot tehát lehet és érdemes is növelni. . A kormányhatározat fejlesztési koncepciója is ilyen irányba ösztönzi a termelőket. Megalapozta a tenyésztés gazdaságosságát: elég, ha megemlítjük a vágómarha és a tej felvásárlási árának növelését, valamint azt, hogy a tenyésztőknek az állam támogatást nyújt borjú-, illetve üszőneveléshez. A különböző fejlesztési irányzatokat vizsgálva, a szerző hangsúlyozza, hogy a jövő útja nem a gépesített családi tenyésztés, hanem a szakosított, tömegméretekben termelő gagyüzemi , állattenyésztés és -tartás kialakítása lesz. Műszaki fejlesztéssel A műszaki fejlesztés gazdaságosságáról, az árak és a bérek alakulásáról, valamint az élőmunka behelyettesítéséről, a munkaerő mozgásáról és a munkatermelékenység számbavételének pontosságáról olvashatunk a könyv második felében. A szerző kimutatja, hogy a műszaki fejlesztés a népgazdaság egyetlen ágazatában — így a mezőgazdaságban — sem öncél, hanem az a gazdasági fejlődést és a dolgozók érdekeit szolgálja. Ugyanis csakis műszaki fejlesztéssel érhető el, hogy a lakosság növekvő fogyasztását magas szinten tudjuk kielégíteni, és nagy tömegű, jó minőségű és választékú élelmiszereket tudjunk előállítani. Részletesen tárgyalja a beruházások gazdaságosságát, a kemizálást és a vegyszerek használatának, valamint a műanyagok felhasználásának és a tartásrendszerek korszerűsítésének problémáit. Az ember és a gép viszonyának külön fejezetet szentel. Megállapítja, hogy a műszaki fejlesztés középpontjában az ember áll úgy is mint annak alkotója, kivitelezője, úgy is mint haszonélvezője. A műszaki fejlesztés átalakítja maga körül a természetet és az embert is. Az emberek munkája ugyan könnyebbé válik, de egyben bonyolultabb is lesz. Ezért szükséges az állattenyésztésben dolgozók műszaki színvonalának állandó emelése és szaktudásuk fokozása. Szakmai, elvi segítség Érdemes lapozgatni a könyvet, mert megtudjuk belőle a legfejlettebb módszereket és a gyakorlati tapasztalatokból leszűrt általános érvényű következtetéseket. Közvetlen és hiteles segítséget kap az olvasó — elsősorban a gazdasági, illetve szakágazati vezető, üzemgazdász — az állattartás fejlesztéséhez, szervezéséhez, útmutatást a lényeges döntések előkészítéséhez és meghozatalához. A magas fokú szakmai, elvi igényességgel megírt könyvben a szövegeket ábrák és táblázatok tarkítják, de a sok számadat és szakmai kifejezés leírása sem teszi unalmassá a témát Gáli Sándor í I »
