Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-29 / 303. szám

I I 4 1973. DECEMBER 29., SZOMBAT \ VÁCTÓL VERSEGIG íj könyvtárak, művelődési központok A munkásművelődés újabb lehetőségei Virizlai Gyulának, a SZOT titkárának nyilatkozata A művelődésügy 1974. évi tervei Gazdagabb, tartalmasabb kulturális, művészeti munkát tesz lehetővé annak a tervnek megvalósítása, amelyet a mű­velődésügy 1974-re dolgozott ki. A most körvonalazódott el­képzelések nyomán elsősorban a munkáslakta települések la­kosságának kulturális igényeit kívánják az eddigieknél job­ban, magasabb színvonalon ki­elégíteni. A közművelődés intézmé­nyei országszerte gyarapod­nak. A tervek szerint Kecske­méten befejeződik, Szentend- i rén folytatódik a megyei mű­velődési központ építése, Deb­recenben és Szolnokon pedig hozzáfognak hasonló megyei művelődési központ megvaló­sításához. Az év első napjai­ban nyílik Oroszlányban a vá­rosi művelődési központ, és ugyancsak 1974. folyamán várható a vásárosnaményi já­rási centrum átadása. Folyta­tódik a gyulai, a dunaújvárosi, a siófoki, a váci, a lenti és a kőbányai kulturális központ építése, és hozzáfognak a nagykanizsai városi művelő­dési központ megvalósításá­hoz. Nyíregyházán új megyei könyvtár épül, ennek befeje­zése az ötéves terv végére! várható. A központi közműve­lődési beruházások közül foly­tatódik a Budavári Palota új­jáépítése, s meggyorsul a Vi­gadó helyreállítási munkája. Hasonlóképpen folytatják a szentendrei Szabadtéri Népraj­zi Múzeum építését. Veresegyházon a tavasszal adják át rendeltetésének a művelődési központ mellett épülő ifjúsági házat. A vérsé­gi falumúzeum felavatására pedig 1974 augusztusában ke­rül sor a tervek szerint. Az előző évhez hasonlóan jelentős támogatást élvez a könyvkiadásban minden olyan alkotás, amely a szocialista kultúrpolitikai célok megvaló­sítását segíti elő. Jövőre mint­egy 120 művel több jelenik meg, mint az idén. Elsősorban az ifjúsági könyvek száma gyarapodik, ám számottevő mértékben emelkedik az okta­tási reform következtében a tankönyvek mennyisége is. Nagyobb összeggel finanszí­rozzák a filmgyártást is: s ez többek között lehetővé teszi a színes produkciók számának növekedését. A Magyar Rádió és Televí­zió szerepe a tömegkommuni­kációs szolgáltatások terüle­tén tovább növekedett az el­múlt évek során. A jelenlegi adatok alapján száz háztartás­ra Budapesten 85, a vidéki vá­rosokban 79, a falvakban pe­dig 69 rádiókészülék jut. Tele­víziós készülékekből az arány: Budapesten 68, vidéki városok­ban 69, falvakban pedig 54. A felnőtt lakosságnak így mint­egy 90 százaléka rendszeres rádiózó, 73 százaléka pedig mindennapos tv-néző. A rádió­ban a későbbiek során első­sorban az ultrarövid hullámú adás mennyiségi növelése és minőségi javítása a cél. A kö­vetkező esztendőben a Magyar Rádió 25 400, a Magyar Tele­vízió pedig 4431 órás műsor sugárzásával kívánja megolda­ni változatos, gazdag program­ját. Alkotópince Szentendrén A Vajda Lajos stúdió otthonra talált A szentendrei Vajda Lajos stúdió tagjai egymás között — legyenek, bár ipar- vagy kép­zőművészek, irodalmárok — nem használják a szót: ama­tőr. Ügy fogalmaznák: a mű­vészetben nekik az a hivatá­suk, hogy amatőrök. A stúdió — mintegy öt­éves vajúdás után — idén februárban alakult meg ti­zenhat taggal. Azóta nemcsak létszámban, minőségben is sokat fej­lődtek- alakultak. a tanács munkájukat hámba tudja fogni, át tudja, tekinte­ni, összehangolhatja 'jelentke­zéseiket a város, a művelődési ház rendezvényeivel. Dolgoz­ni lehet, igazolni az előlege­zett bizalmat, bizonyítani pro­duktumokkal, és a gyakorlat­tal eldönteni azt a régóta hú- z:pí vitát is: valóban mű­kedvelő-e az amatőr? Szabó Sándor A párt Központi Bizottságá­nak tavaly novemberi határo­zata kiemelte népünk általá­nos művelődési színvonala emelésének jelentőségét, segy év elteltével a Központi Bi­zottság legutóbbi ülése meg­állapíthatta, hogy a tudomá­nyos, kulturális területeken is újabb értékek, eredmények születtek. Az eredményeket és a feladatokat foglalta össze Virizlai Gyula, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának titkára. Elmondotta, hogy a munká­sok közül immár több mint félmillióan vesznek részt a szakszervezetek politikai tan­folyamain, évente több mil­lióan látogatják szakszerveze­ti művelődési otthonok szak­köreit, klubjait, hétszázezer állandó olvasójuk van a szak- szervezeti könyvtáraknak. — A szocialista brigádok már több mint egy és negyed millió dolgozót tömörítenék, akik nemcsak munkájukkal, hanem egész életmódjukkal kivívják társaik és vezetőik megbecsülését — húzta alá a SZOT titkára. Az 1970—71-es tanévben 145 ezren, 1972—73-ban pedig 164 ezren folytatták tanul­mányaikat a dolgozók iskolái­nak különböző típusaiban, kö­zülük 25 ezren a dolgozók ál­talános iskoláiban, többségük középiskolában, illetve a fel­sőfokú oktatási intézmények­ben. A kormányzati szervek egész sor intézkedést hoztak az utóbbi időben a dolgozók to­vábbképzésének támogatására. Az egyik rendelet például le­hetővé teszi, hogy a felnőtt emberek az általános iskola hiányzó osztályait általában öt hónap alatt elvégezhessék. Ennek kedvező hatásai már tapasztalhatók, több a jelent­kezés, mint a korábbi évek­ben. A párt közoktatás-poli­tikai határozata szellemében olyan megoldásokat is java­solnak a szakszervezetek, ame­lyek iskolába járás nélkül le­hetővé teszik a vizsgákra va­ló egyéni felkészülést. A munkásosztály vezető sze­repének érvényesülése to­vábbra is megkívánja, hogy arra alkalmas munkásokait, művezetőket, brigádvezetőket magasabb tisztségekre kiemel­jenek. A vezető-utánpótlást nem lehet csupán az iskolá­ból kikerülő fiatalokkal biz­tosítani. Sok olyan munkás van, aki gazdag tapasztalatok­kal, politikai és szakmai érett­séggel, vezetői készséggel al­kalmas vezető posztra. Ezért — mondotta Virizlai Gyula — üdvözölhető a pártnak és a kormánynak az a döntése, amely lehetővé teszi, hogy ezek az emberek — ha egye­lőre még nem is nagy szám­ban — előkészítő tanfolyam mán a középiskola el-é-izése nélkül az egyetemre juthassa­nak. Roxolánok temetője Értékes szarmata leletek Bács-Kiskun megye déli ré­szén, Madaras határában be­fejező szakaszához érkezett a harmadik szarmata népcso­port — a páncélos-lovas roxo­lánok — Európában páratlan kiterjedésű temetőjének ’ fel­tárása. A magyar Tégészet eddigi legnagyobb méretű vállal­kozása során tíz év alatt 100 000 négy­zetméter területet szabdalt át kutatóárkokkal, és 658 sírt tárt fel a bajai múzeum Kő­hegyi Mihály által vezetett ré­gészeti csoportja. A 72 halom­sír nagy részét is feltárták már, s most jutották el a déli halomcsoporthoz, amely az óriási temető eddigi leggazda­gabb leletanyagával ajándé­kozta meg a kutatókat. A -na­pokban feltárt négy nősírból többek között akácfalevél ala­kú, kisebb-nagyobb préselt aranylemezek, s egy amfora — valószínűleg római áru —, to­vábbá S-végű koporsókapcsok, ezüst-- és bronzfibulák, s más, 1400—1600 éves leletek ke­rültek felszínre. Érdekes, hogy a halmok köze­lében nincsenek „lapossírok”, ami azzal magyarázható, hogy a gazdag roxolánok a túlvilá­gon nem tűrték meg maguk körül a szegényebbeket. A kö­zelben eltemetett két szolgát is egyszerűen árakba dobva hán­tolták él. Számos kiállításon szerepel­tek Budapesten és vidéken, az irodalmárok rendszeresen publikáltak országos fóru­mokon is. A levegőt azonban mindenekelőtt városukban forgatták meg. Ez a mozgás eleinte negatívumaival vált híressé A rejtőző energiák hasznosításának, az okos gon­dolatoknak. a jó irányba ható törekvéseknek azonban nem szabad elvesznie egy ilyen forgatagban. A szentendrei tanács ezt ismerte fel, s ismerte el av­val, midőn a Dunához lejtő Péter—Pál utcában, a műve­lődési házéval szomszédos, emeletes pincehelyiséget a stúdió rendelkezésére bocsá­totta. Alkotóműhelynek, kollek­tív műteremnek és kiál­lítóhelyül. A helyiségkialakító munka dandárját a tagok társadalmi munkában végezték. Beto­noztak, utcakőből mozaikot raktak, megtisztították a va­kolattól s eredeti natúr for­májában állították vissza a hatalmas terméskőből húzott falakat, lépcsőt, galériát ácsol­tak. A műhely a december eleji ünnepélyes megnyitóra el is készült (bár még igazí­tani. simítani való maradt), mikor is a város vezető tes­tületéinek képviselői és szép számú közönség jelenlétében Haness László, a városi ta­nács művelődési osztályveze­tője meleg szavakkal átadta a helyiséget a stúdiónak, s megnyitotta a műhelykiállí­tást. Szentendre új, impozáns ki- áll'tóhelyiséggel, a fiatalok tágas műhellyel gyarapod­tak. Jelentkezésük immár rendszeressé válhat, Fővárosi kiállítások A bony és Vác szobrai Kernstok Károly és az utódok Most emlékezünk Kernstok Károly szüle­tésének 100. évfordulójáról. Ö volt, aki Ady, Bartók kortársaként a magyar festészet egyik progresszív irányát erjesztette, Kazinczy-sze- repre vállalkozott, Kemstok-folyamatot in­dított a Cézanne utáni törekvéseket megvaló­sító Nyolcak vezéralakjaként, s a továbbiak­ban Derkovits .eszményeit hangolta. A kernstoki szolgálatra nagy szüksége volt kép­zőművészetünknek a századfordulón. A NEMZETI GALÉRIA a Kemstok-évforduló főhajtásaként most azt a vonulatot érzékeltette, mely festői munkássá­gából megmaradt. Ez se kevés. Dunakanyar­ban álló, ügető, vágtázó lovasainak dús va­riációi, s a falu hangulata már-már Nagy Istvánként jelző „Szilvaszedők” ma is örven­deztetnek, még Csontváry monumentális al­kotásai mellett is, melyek e műveknek kor­társai. Az emlékkiállítás kapcsán időszerű azt megvizsgálnunk, hogy mire jutottak az utó­dok, képzőművészetünk jeléne hol jár az el­kezdett úton, milyen eredményekre és felada­tokra bukkant. A MŰCSARNOKBAN erre Martsa István szobrai adják az első vá­laszt. Erő és stabilitás, szakmai komolyság és elmélyültség jellemzi e műveket. Martsa Ist­ván megbízható szobrász. Amire vállalkozott, maradéktalanul megoldja — a modell és a szituáció nagy pontossággal jelenik meg. „Le­nin” drapériájának tárt gesztusa eszméinek földrészeket átfogó lendületét hordozza, hősi magatartás árad névtelen és személyiséggé alakuló figuráiból (Talpasok, Favágó, Esze Tamás). Szellemes, hordó formájúra mintá­zott „Óbudai szőlősgazdája", s a „Böllér” is hűen sugározza a téli hajnalok falusi hangu­latát. Mi különösen a „Szerelmespár'’-nak örülünk, mely a Váci Városi Tanács tulaj­dona és a remek „Kazinczy” portrénak, me­lyet Abonyban állítottak fel. Martsa István ihletetten dolgozik az érem meghittebb és a köztéri szobrászat széles hatásokra épülő műfajában egyaránt, a fejlődés további állo­másának csupán az látszik, hogy bátrabb képzelettel gazdálkodva, szobrainak egyéni­sége növekedjék. Ez az a magaslati. pont, ahol a kernstoki eszmények az ö esetében is utódhoz jutnak, s ez minden bizonnyal meg­valósul ilyen szakmai, emberi felkészülés nyomán. A FÉNYES ADOLF TEREMBEN Mórotz László kezdeményezéseit láthatjuk. A festészet lehetőségeinek egyik Vasarely érin­tette tartományában haladnak offenzív erővel e színes geometriai ábrák. Minden kellemes és derűs, elegáns és tisztázott. Ha Mórotz Lászó következetesen halad végig választott útján, akkor minden bizonnyal eredményes lesz munkája. Darabont Tamásnak sikerült előre jutnia. Ezúttal a CSEPEL GALÉRIÁBAN mutatkozott be. Ebben az esztendőben ez a második kiállítása. Második — új művekkel. Ez a lendület gazdag felületeket eredménye­zett, feszült atmoszférát, az emlékek nagy­vonalú íveit. Nem konkrét tájat fest, az uta­zás élményeinek összegező kohótüzében for­málódik a kép. Így az „Ásatás” nem egy rom­kincshez kapcsolódik, mint ahogy a „Kőfejtő” érdekes alakzatgyűrődése sem csupán a fer- lörákosi élmény tartozéka. Egy biztos: Da­rabont Tamás a készülődés hosszú rajtja után szorgalmasan rója a köröket, hogy célhoz érjen, s ha akarata, elszántsága nem csappan, akkor újabb kiállítása kapcsán társaira és a magyar festészet folyamatára is ható érté­kekről számolhatunk be, olyan egyéni és ál­talánosan is ható új festői törvényekről, me­lyek Kernstok Károly élethivatásával rokonok. Losonci Miklós HETI FILMJEGYZET Nemo kapitány és a víz alatti város Jelenet a Nemo kapitány és a víz alatti város című filmből Érdemes lepne egyszer ala­posabban utánajárni, miért let1, egy Jules Verne nevű francia íróból nálunk Verne Gyula? Olyannyira, hogy — könyvtárosok rá a tanúk — igen sokan, és nemcsak a leg­ifjabb korosztályból, megle­pődnek, mikor megtudják; az író nem magyar. Ebbe az ol­vasói honosításba talán bele­játszik az is, hogy Verne mü­vei nem maradtak hatástala­nul a legszínesebb fantáziá­jú magyar regényíróra, Jókai Mórra sem, s nem egy mű­vében, de különösen a Feke­te gyémántokban és A jövő század regényé ben nyilvánva­ló a vernei fantázia kalando­zásainak ismerete. Vernét ma már egyértel­műen a tudományos-fantasz­tikus irodalom egyik — és talán legjelentősebb — ősé­nek tekintik. Írásainak java­részében még ma is leköt a kaland izgalmassága és a tu­dományos eredmények vagy éppen jóslatok merészsége. Közhely, hogy sok, a maga korában merő képzelődés-já­téknak vélt technikai és tudo­mányos leírása ma valósággá vált. Tényleg jós lett volna, aki a jövőbe lát? Szó sincs róla — Verne fantáziáját mindig a saját korának (a múlt század második felének) legfrissebb tudományos ered­ményei, vagy megsejtései irá­nyították, ezeket a tényeket vagy feltételezéseket gondol­ta aztán tovább, s színezte ki a romantikus regényírás technikáján alapuló fordula­tos történetekben. Tehát va­lami olyasfélét tett, mint a mai tudományos-fantasztikus müvek írói. A Nemo kapitány minden bizonnyal egyike Verne leg­népszerűbb könyveinek. S minden bizonnyal az egyik legizgalmasabb „sei-fi” is. Hi­szen az, hogy pontosan leírja benne a tengeralattjáró elvét, működését, vagy,. hogy a bé­kaemberek technikai felszere­lése lényegében már nála a mai elvek alapján jelenik meg, jóformán csak harmad­rendű fontosságúnak nevez­hető. Ma sokkal jobban izgat bennünket az, amit a tenger­fenéken épült tárossal, vagy a tengerek ásványi kincsei­nek kiaknázásával kapcsolat­ban elképzelt. S még jobban érdekelnek Nemo kapitány elvei, melyeknek alapján meg­alkotta és berendezte különös világát. A rendkívül érdekfeszítő kérdésekre szerencsére jól keresi a ma lehetséges vála­szokat James Hül amerikai rendező nagy apparátussal és kitűnő, látványos technikával forgatott színes filmje. Nem csinál Verne művéből vala­miféle mai sci-fit. Meghagyja az alapokat, megtartja a ver­nei légkört, gondosan ügyel még arra 's, hogy a tárgyi környezeten érződjék egy kis műit századi íz. Többször hangsúlyozza, hogy az egész történet a múlt század hatva­nas éveiben játszódik, s még arra is van gondja, hogy más Verne-művek elemeit is fel­használja a kerekebb sztori kedvéért. E hűségnél is fonto­sabb azonban, hogy Nemo ka­pitány és Fraser szenátor alakjában felvázolja egyik ol­dalon az emberektől megun­dorodott, passzivitásba és már-már dekadensen idilli, békés világba menekülő fér­fit, a másik oldalon pedig azt az embert, akinek küldetése van, s aki azért akar a ten­ger alatti városból kijutni, hogy az amerikai polgárhábo­rú megszüntetésében, a né­ger rabszolgák felszabadításá­ban közreműködhessen. Felszarvazzák Őfelségét Az alapanyag itt is francia: a film készítői mindjárt a fő­címben köszönetét mondanak Vidor Hugónak. ötleteiért. Nem indokolatlanul, hiszen Gerard Oury rendező filmjé­nek magva nyilvánvalóan a nagy író egyik színműve, A királyasszony lovagja. Ennek meséjét tűzdelik tele más, is­mert művek elemeivel a for­gatókönyvírók, s az egésznek egy alapos kontrafalsot ad­va, burleszkbe csúszó komé­diává alakítják át Hugo tra­gikus történetét. Mintegy iga­zolva ezzel, hogy a nézőpon­ton múlik, komédia lesz-e egy ötletből, vagy tragédia. A nem is mindig eredeti gégék szakadatlan láncolatá­ból álló film végül is jó szó­rakozást nyújtó alkotás, első­sorban a két főszereplő, a kapzsi, ostobán agyafúrt, ne­vetségesen pozőr főminisz­tert játszó Louis de Funes, és a szolgáját, a minden háj­jal megkent, rokonszenves kó­pét alakító Yves Montand ré­vén. A látványos spanyol kör­nyezetben játszódó filmko­médiának nem lényegtelen eleme a sok szép kastély, a barokk pompájú kosztümök, s az a lendület, amely nem hiányozhat még egy ilyen, nem különösebben igényes, inkább jó rutinmunkának ne­vezhető kalandfilmből sem. Különösen, ha a művet egy kicsit a kalandfilmek paró­diájának is szánták. A sárga Fiat három utasa Egy bűnügyi filmnek min­den megbocsátható, csak egy nem: ha unalmas. Andzej Kostenko és Witold Lesz- czynski lengyel rendezők és operatőrök filmje. A sárga Fiat három utasa, sajnos, az unalmasság bűnébe esik, s ráadásul úgy, hogy szerzői szemlátomást meg vannak győződve: lebilincselő, izgal­mas történetet filmesítettek meg. Az nem elképzelhetetlen, hogy egy úgyszólván kamara­film stílusú krimiben, amely­nek összesen csak hat sze­replője van, a lélektani fi­nomságok álljanak a közép­pontban. Van erre sok — és jó — példa. De akkor a tét­nek olyannak kell lennie, amelyért érdemes az ellenfe­leknek izgalmas bújócskát, szellemi sakkjátékot játsza­ni. Ebben a Kimben nem er­ről van szó, s ráadásul meg sem nagyon tudjuk, hogy iga­zából miről szól a történet, il­letve, mi a tétje a rengeteg külföldi „cuccot" és egy új Fiatot is becsempészni akaró asszonynak és barátnőjének. A lassú tempó távolról sem azonos a feszültséggel — már­pedig ez a film roppant las­sú, s éppen ezért fárasztó, unalmas. Takács István * I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom