Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

1973. DECEMBER 24.. HÉTFŐ PEST UECVEI ^Míritsp Kcrce- és kontyosréce a Szob környéki zátonyokon Idén meglehetősen korán ér­keztek a telelő vadludak — vetési lúd és nagylilik — a Duna vidékére. Sok telelő példány vonult át a Duna vidékén délebbre, zöm­mel vetési ludak, mert a Du­nántúlon és a Dunán ez az uralkodó faj, míg az Alföldöri a nagylilik. A vonulók között néhány ritka faj is akadt, fő­ként Szob közelében a záto­nyokon. Így kanadai ludak — ezek részben nyugati parkok­ban tartott állatok elvadult ivadékai — kisülik, ez a rit­ka vonulónk és vörösnyakú lúd, egyike a legritkábban ész- lelhetőknek. Megjelentek ritka ragado­zóink, a kissólymok is. Igen gyors, röptében vadászó madaraink már kimondottan téli utakon szedik felröppenő madarakból álló táplálékukat. Bár kizárólag kárt okoznak, ritkaságuk miatt ők is védet­tek. Kisebb csapatokban meg­jöttek telelő rigóink is, feny­ves- és léprigók mutatkoznak bogyótermő fáink körül. Védjük és ha tehetjük, etes­sük őket. Főtt burgonya, alma, körtedarab, főtt sárgarépa jól megteszi. A cinegeetetőkhöz is megjöttek már a szén-, kék-, barát- és sokféle fenyvescine­gék is. Ezeket tök- és napraforgó­maggal segíthetjük az át- telelésben. A Duna már kimondottan té­lies képet mutat — bár jég­mentes —, de tőkésrécéken kí­vül sok kis- és nagybukó, ker- ce-, kontyos- és füstösréce lát­ható a Szob környéki zátonyo­kon. U. S. Olajos kezű szánfóvetők A szakma kiváló brigádjánál Abonyban Jegeces hó alatt szunnyad a vetés, kietlen, fehér, holt a határ. A dűlőutakat nem jelzi kerékvágás, csak nyomok azt, hogy fácánok gyalogoltak er­re legutóbb. Csupasz fák ka­paszkodnak a vastag ködbe, rekedt varjak jósolnak hava­zást ... Amikor legutóbb er­re jártam, a hírneves mező­város, Abony felé közeledvén, harmatos volt a gyep, zöld a jegenye, s az akác, mézsárga hullámokat kavart a szél a kalásztenger színén. Akikhez most igyekszem, a Ságvári Tsz-be, akkor arattak, nyelték a port, amely szürkén belep­te mellkasukat, karjukat, mintha az ürgétől kölcsönöz­tek volna bundát. E napok­ban, a téli ünnepekre sza­badságolták magukat a trak­torosok, tehetik, csakis ilyen­kor tehetik. Az országban csak négy Egy délelőttre azonban — ma — fölfüggesztették a pi­henőt. Nevezetes eseményre gyülekeznek a gépálláson. Ér­keznek sorjában Gulyás Fe­renc, Lipták László, Mádi Béla, Homoki Sándor, Tamá­si József, jön Révész Mihály, Hagony István, Dudás Fe­renc, Czene Sándor, Bárány Károly, itt a két szerelő is: Zsemle István és Danka Jó­zsef.-* Mind megvagyunk? — néz körül társain Dudás T!á_ nos, az öles termetű brigád­vezető, mielőtt szólásra emel­kedik, majd szépen rendre elbeszéli, mint vette át a Ki­lián brigádnak ítélt kitünte­tést a minisztertől, minek után ezentúl a szakma kiváló A címer A községi tanácselnök iro­dája falát egy idő óta fakeret­ben üveglappal fedett címer képe díszíti. Kézzel festett másolata az eredetinek, szí­nei már megkdptak, hiszen ott van alatta az évszám, 1856 — akkor pingálta valaki. S ne­hogy tévedés essék és még holmi nemesi család címeré­nek nézzék, nyomtatott nagy betűkkel oda is írta az illető: „Dömsöd hejség cémere”. Falunak ugyan a régi világ­ban sem szokott címere lenni, csakhogy Dömsöd valaha me­zővárosi rangon volt, és lakói nyílván karddal is vitézked­hettek, mert négy csillaggal megrakott fakó mezőben egy vörös zubbonyujjú kar ezüst szablyát tart a kezében. A cí­mer tetején koronás sisakros­tély díszük, és az egészet — nem miként más eimerpajzsot angyalok vagy oroszlánok tartják, babérlevél sem övezi, hanem szőlőlevelek és kacsok ölelik körül, két oldalán pe­dig egy-egy fehér, alatta pe­dig egy kék szőlőfürt hirdeti, hogy Dömsöd határában régen is jó bor termett. Honnan került elő ez a cí­mer? Betlehendi Jánosáé, ta­nító özvegye hozta be a ta­nácsházára, a padláson talál­ta, őrizze a tanács az emléket. Az újságkivágás A másik, szintén üveg alatt tartott bekeretezettt adományt a november 7-i ünnepségre Bu­dapestről lerándult idős hölgy hozta be a tanácsházára. A ke­ret hátára odaírta a nevét: özv. Fehér Imréné Kovács Ju­lianna és azt is, hogy Dömsö- dön született az 1894. eszten­dőben. Üjságból kivágott cikk van a keretben, sapnos, nem derül ki azonban, hogy melyik új­ságban jelent meg 1941. má­jus 14-én. „Repülés Dömsö- dön 1794-ben” ez a címe. Tró- csányi Zoltán, az orosz klasz­szikus irodalom nemrég el­hunyt egyik fordítója külön­böző kuriózumokat közöl ben­ne. A többi között a magyar nyelvű újságok őse, a Magyar Mercurius 1794. október 4-i számában „A dömsödi szár­nyas ember” cím alatt megje­lent közleményt szó szerint idézi: „Dömsödről, okt. 4. (1794) Közöttünk — írja a dömsödi tudósító — egy kádár mester­ember magának igen vékony fenyőfa deszka-szárnyakat for­málva és azt valami vékony vászonnal bévonván, a repü­lést megpróbálta. És oly sze­rencsés volt benne, hogy első próbájának alkalmatosságával is, a réteken egy széna bog­lyáról a másra, 15 és 20 ölnyi távolságra, számtalan embe­rek bámulására, sas-módra repdesett. Azután pedig a ma­gas fák tetején is hasonló szerencsével repdesett. Talán nagyobb tökéletességre is vitte volna ezen tudományát — jegyzi meg a dömsödi tudósí­tó; —, hanem némelyektől szárnyas embernek csúfoltat- ván, megharagudott, szárnyait összerontotta és felfogadta, hogy többet repülni nem fog. Ez a dolog pedig — olvassuk tovább a dömsödi tudósítás­ban —, éppen olyan bizonyos, mint ahogyan én irom. Kár, hogy pártfogója nem találkozik az ilyen repülő em­bereknek. Talán még a repü­lés mesterségé is tökéletesség­re mehetne és szükségben még a repülésnek is hasznát lehet­ne talán venni? (De hogy is ne. ha a szaladásnak vehet­ni?),” — elmélkedik prófétiku- san a dömsödi tudósító. És a leszármazottak? Kár, jegyezhetjük meg, hogy a régen porladó dömsödi tu­dósító nem írta meg Dedalus és Ikarosz náluk szerencsé­sebb követőjének nevét. Va­jon élnek-e még leszárma­zottai az aviatika korai döm­södi úttörőjének? Sz. E. brigádja cím illeti meg őket. A titujus értékét emeli, hogy az ország gazdaságaiban te­vékenykedő pár ezer brigád közül mindössze négy viseli. Örülnek is szemlátomást, hogy rájuk esett a választás, de azért nekem úgy tűnik, mintha egészen természetes­nek tartanák a dolgot. Kér­dem is az okát. Erre egy do­bozt mutatnak. r Évtizede verbuválódtak — Látja, van itt minden..., jelvény, oklevél, aranypla­kett, de azt ne kívánja, hogy elmeséljük: mint jutottunk hozzá. Részben, mert szerény­ség is van a világon, más­részt pedig úgysem mond­hatnánk egyebet, minthogy igyekeztünk mindig tisztes­ségesen dolgozni, nem kímél­tük magunkat. Tíz esztendeje pontosan, akkor verbúválódott brigádba az olajos kezű szántóvetők e maroknyi csoportja, s oly szerencsésen egyezett a ter­mészetük, a paraszti földsze- retetet, a törekvést iUetően, hogy mindjárt az első évben szocialista brigád lettek. S azután évről évre. A gazdaság elnöke, Győré Sándor mondja: Tizenhárom brigádunk van, s valameny- nyivel elégedettek lehetünk. A termelőszövetkezet fejlő­dése, az új termelési módsze­rek bevezetése nagyrészt a szocialista brigádok érdeme. Hogy mást ne mondjak: az idén elhatároztuk, belépünk a nádudvari rendszerbe, ma­gyarán e tsz által összefogott iparszerű termelési rend sze­rint termeljük a kukoricát. Elsők között a traktorosok biztatták a vezetőséget: vág­junk bele nyugodtan, ők min­dent megtesznek, fölkészül­nek a modem technika alkal­mazására, megtanulnak bán­ni a nagy teljesítményű, drá­ga gépekkel. Maga ura a tábláján S amit a traktorosok mon­danak, azt készpénznek le­het venni, hallom, bebizonyo­sodott ez a komplex termelés bevezetésekor is. Hát ez va­jon mi fán terem? — tűnő­döm fennhangon. Egyszerre öten is magyarázzák, bizony­gatva, hogy ennél jobb mun­kamódszer nem is létezik. Amiben lehet némi igazság, mert valamennyiük szerint ez által jutott a brigád híre túl az abonyi határon. Nos, eme komplex rendszer lényege, hogy minden traktorosnak sa­ját tábla jut. Abba maga veti el a kukoricát, maga végzi a növényvédelmet, s végül ma­ga is töri le a csöveket. Ér­deke hát, hogy jól előkészítse a talajt, hogy jó vetést csi­náljon, mert, ha elhanyagolja a tavaszi teendőt, egész év­ben vesződhet, nem tud ren­desen kapálni, elhagyja a dud- vát a sorok között. S nem utolsósorban érdeke azért is, mert a terven fölül termett tengeri arányában emelkedik a fizetség is. De még a sze­relő bére is! Ezért azután, ha kell, éjszaka is megjavítják az elromlott masinát, egy perc se essen ki a traktoros munka­idejéből. Formalitások nélkül Ha már erről esik szó, csak megkérdem: mennyi kerül a borítékba? — Kereset? Nehéz erről beszélni. — Csak nem sokallják? — Mi nem, de sokan mon­dogatják, hogy a traktoroso­kat úgy megbecsülik, mint sehol másutt, kétszeresét is megkeresik az átlagnak, öt­ezer körül visznek haza. Ami tény, de az is, hogy a mun­kanapunk sem akkor kezdő­dik, meg végződik, mint má­soké. Nem ritka, hogy tizen­hat órát ülünk a gépen. Eszerint formálódik a bri­gádélet is a traktorosoknál. Böngészem a fölajánlásokat. „A brigád vállalja..., öt szá­zalékkal csökkenti a javítás költségét..., takarékoskodik az üzemanyaggal..fejen­ként harminc óra társadalmi munka a gépállás rendbetéte­lére ..., negyven gép és hat­van pótkocsi gondos karban­tartása ...” Semmi közös mo- zibamenetel, családlátogatás, más efféle formalitás. A trak­torosok nem érnek rá ilyes­mire. Aki reggel hatkor vet­ni kezd, annak már hajnali öt órakor fel kell pakolni a magot. Ki , amikor érkezik, már indul is a határba. Ami­kor szükséges, brigádértekez­letet tartanak, megbeszélik a tennivalókat, egyébként alig találkoznak. így télidőben inkább. Egyszer egy évben családi disznótoros vacsorát rendeznek — ez már hagyo­mány —, s ezekben a hideg napokban igyekeznek bőví­teni szakismeretük körét. „A gödöllői Agrártudományi Egyetemről jönnek előadók hozzánk, nagyszerű dolgokat hallunk, sokat tanulunk ezen a téli tanfolyamon.” Nagy havakat várnak Az éjszaka havazott. Csak esne miniéi több, mondják a traktorosok. Vélhetné az em­ber, hogy a nagy havaktól várják az esztendő végi pihe­nő, e rövidke nyújtózás meg- toldását, mégiscsak könnyebb a fedett műhelyben elszösz- mötölni a gépen. Ekkor azon­ban hozzáteszik: nagyon kell a csapadék, megmunkálni is könnyebb a nedves földet. Persze, az sem árt, ha las- súbbodik valamelyest a szo­kott tempó: „legalább ilyen­kor sütkérezhetünk mi is a családi tűzhely melegében”. Apor Zoltán KÖLTÖZÉSRE VÁRVA A Texgráf Dunaharasztin épült új üzemcsarnokában a belső szerelésen dolgoznak a tmk emberei. A beköltözést jö­vőre, a második negyedévre tervezik. A vállalat termelési ér­téke az új üzemben ugrásszerűen növekedni fog, a mostani 8 millió helyett 1975-ben már eléri a 20 milliót. A csomago­lástechnikai rész új termékek gyártásával bővül majd. Ekés János felvétele Évtizedek a pult mögött Nyugdíj előtt — nagy fe'adai Három hónapja működik a tahi tótfalui Vöröskő Étterem kettéosztásával kialakított élelmiszerüzlet. A községnek erről a részéről korábban egy szűk bolthelyiségben gondos­kodtak, ahol az alapvető élel­miszereket is alig tudták ren­desen tárolni. Az új üzlet megoldotta a gondokat és modem berendezése, tet­szetőssége kétségkívül szin­tén hozzájárul népszerűségé­hez. Megnyitása óta százezer forinttal nagyobb a havi for­galma, mint korábban a kis­boltnak volt. A boltvezetőnő, Láng Fe- rencné szerint nyáron akár a hétszázezer forintot is elérhe­tik, ha a Dunakanyar ÁFÉSZ legalább egy pénztárgépet ad a boltba. Most csak 450 kör­nyékbeli család alkotja az állandó vevőkört, de nyáron a turistákat is szeretnék ellátni 'tejjel, tejtermékkel, pékáruval. Lángné vezetésével három kereskedelmi tanuló készül a szezonra, ő pedig a nyugdíjra. Ha a boltot „bevezeti”, átadja a friss erőknek. Évtizedek óta áll a pult mögött, ő vezet­te a régi kis boltocskát. Kez­detben alig haladta meg a be­vétel a napi ezer forintot, megszűnése előtt a kisboltban már tízezer forintért árusí-, tott élelmiszert. k. m. Divisumma-sztori MIT JELENT ÚJAT GYÁRTANI? Az információ: 1973 októberében új termék gyártá­sa kezdődött meg az Irodagéptechnika Vállalat nagy­kőrösi telepén. A négyműveletes automata számoló­gépet az olasz Olivetti-céggel kooperálva készítik — ebben az esztendőben: négyszázat. Kezdés előft — elemző vizsgálatok A hír tehát ennyi. Viszont rosonként a hivatalokban, vál- ha mögé nézünk, nyomon ki- lalatoknál. sérhetjük egy új cikk útját — addig, míg az első darab elké­szül, míg megkezdődik a soro­zatgyártása, míg az első készü­léket értékesítik. Erről beszél­gettünk az Irodagéptechnika Vállalat műszaki igazgatóhe­lyettesével, Lindmayer Edével. — Elsőnek tehát a végével kezdtük, a szervizmunkákkal. Most térjünk rá — mi előzi meg eg-' új termék gyártását? Hazai igények szerint — Mi speciális helyzetben vagyunk. Nálunk ugyanis ez­zel még nem ér véget egy ter­mék útja — szervizével is egyedül csak vállalatunk fog­lalkozik az országban. így dupla a felelősség és sokkal mélyrehatóbb elemzésre, vizs­gálatra van szükség a cikk be­vezetésénél, mint másutt. Mi­kor egy új berendezés szóba kerül, három irányban kez­dünk gondolkodni: az első, hogy beszerezzük a terméket, kooperációs gyártásban ké­szül-e vagy teljesen saját kivi­telezésben. E három eshetőség más-más tennivalókat ad. Persze, ezek a fő gondolatok, mert említhetném például azt is, hogy az új cikk magyar-e vagy külföldi? Több felkészü­lést igényel, ha a berendezés nem hazai, hiszen nehezebb megismerni, a karbantartókat kiképezni. Megvizsgáljuk azt is, körülbelül milyen szerviz- munkára van kilátás az első, a második és az ötödik évben. Elsőnek ugyanis inkább a kar­bantartásról kell gondoskodni, később megkezdődnek a kisebb javítások, majd a nagyobb műhelymunkák. Számon tart­juk az ' adatot, melyik gépből mennyi van megyénként, vá­— Az Olivetti céggel eszten­dők óta jók a kapcsolataink. Nagykőrösi telepünkön 1970 óta gyártunk különböző géptí­pusokat kooperációban az olasz céggel. Magyarországon az ügyviteli munka egyre korsze­rűbb, tehát egyre újabb iroda­gépekre van szükség. Az ITV a piacot figyelve tervez, s mar­keting osztályunk jó előre jelzi a várható igényeket. Termé­szetes, hogy vállalatunk a ha­zai adat- és ügyvitelfeldolgo­zás munkamennyiségét tartja szem előtt, s ehhez alkalmaz­kodva határozzuk meg az iro­dagépek mennyiségét és mi­lyenségét. A négyműveletes automata számológépre, a Di- visumma-ra. volt kereslet. Ezt a berendezést sem hazánkban, sem a többi szocialista ország­ban nem gyártják, kooperációs gyártásával devizát takarítha­tunk meg. Az új berendezés értéke négyszerese az előzőleg gyártotténak: 207 ezer líra, mi 110 ezerért kapjuk, mivel Kő­rösön szerelik össze. Egyéb­ként ez az első olyan készülék, amiből minden valószínűség szerint visszaszállításunk is lesz Olaszországba. Á—K—N-struktúra — Hogyan szállítják ki, hogv egy új termék gyártása gazdaságos-e? — Erre szolgál az úgyneve­zett Á—K—N struktúra. Ez tu­lajdonképpen az árbevétel, a költségek és a nyereség együt­tese, melyből világosan kiderül — az új berendezés készítése a vállalat szempontjából elég­gé jövedelmező-e? A négymű­veletes automatát megéri vál­lalatunknak kooperációban gyártani. Az átállás költséget szinte nem igényel, mivel a gyártóberendezéseket az Oli­vetti »cég ingyen bocsátotta rendelkezésünkre. — Miként készítették fel a dolgozókat e nagyobb szakér­telmet kívánó termék készíté­sére? — Vállalatunktól néhány szakembert már 1972 augusz­tusában kiküldtünk Olaszor­szágba, hogy tanulmányozzák a Divisumma gyártását és ma­gát a készüléket. Ök tanították aztán be a több mint húsz fő­nyi gárdát. Ennek a gépnek a sorozatgyártása nemcsak több szakértelmet kíván, mint az eddigiek, hanem többszöri mi­nőségellenőrzést is. Négy-öt munkafázis után meos nézi meg, rendben szereltek-e be mindent. Az ITV-néfl minden új termékre jut egy gyárt­mányfelelős, aki minden gond­ját, baját ismeri a termelés­nek s ennek tudatában képes is rugalmas intézkedésekre. Vissza az olaszoknak — Az értékesítés? — Ebben az esztendőben négyszáz Divisummát gyár­tunk, januárban még százat és a félezer berendezés már gaz­dára is talált. Január végén fejeződik be a tárgyalás az olasz cég képviselőivel arról, milyen mennyiségben vásárol­nak vissza tőlünk a berende­zésből. Egyébként Idei terme­lési tervüket a kőröslek túltel­jesítették, mintegy 80 millió forintért gyártottak kis iroda­gépeket. T. E. 4 i I I „A dömsödi szárnyas ember" Emlék a tanácselnöki iroda falán Erény a szülőföld szeretete és aki szeret, az ad. Dömsöd tanácsa nemrég a község két szülöttjétől is kapott ajándékot. A múlt érdekes emléke mind a két adomány.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom