Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

2 "k/CíHop 1973. DECEMBER 24., HÉTFŐ Befejeződött a vietnami NEFi magyar katonai csoportjának váltása A világbéke hídja f[5]kuS2 Folytatása következik „A KONFERENCIA SIKE­RE biztosítva lesz — jelentet­te ki Genfben Gromiko szov­jet külügyminiszter —, ha a résztvevők felismerik a rájuk háruló felelősséget.” „Hama­rosan visszatérek Genfbe” — hangzott Kissinger nyilatko­zata. A KÉTFAJTA GENFI BÚ­CSÚ közül Gromiko szavai érzékeltetik jobban a hosszabb távú prognózist, amelyet ez­úttal valóban a külpolitikai kommentátorok szótárából jólismert „óvatos derűlátás” kifejezéssel jelezhetünk. GENFBEN TEHAT véget ért a Közel-Kelettel kapcsola­tos konferencia első — kül­ügyminiszteri szintű — sza­kasza. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Egyiptom, Jordánia és Izrael külügymi­nisztere, valamint az Egye­sült Nemzetek szervezetének főtitkára rövid időt töltött a svájci városban. Ez várható is volt. A nemzetközi konfe­renciáknak megvan a maguk többé-kevésbé kiala­kult gyakorlata. Ez, persze, nem szentírás, változások, rendhagyó fejlemények bár­mikor lehetségesek. De a kö­zelmúlt történelmének egyik legbonyolultabb kérdésével, a közel-keleti problémával kap­csolatban ez volt a legtöbb, amit az első szakasztól várni lehetett: hogy az érdekelt or­szágok összeülnek a két nagy­hatalom segítségével, az ENSZ égisze alatt, és mint­egy megadják az alaphangot. PONTOSAN EZ TÖRTÉNT és ez nem kevés. Annyira nem, hogy a térség legfonto­sabb arab „frontországának”, Egyiptomnak, mint ez a fél- hivatalos AI Áhram vasárna­pi szerkesztőségi cikkéből ki­tűnik, ez a véleménye: „A konferencia eddigi munkája meglehetősen hasznos és re­ményt keltő volt. Mert -Izrael- "mek nem sikerült olyan for­mulát elfogadtatnia, amely ellenkezik a Biztonsági Ta­nács határozataival”. A BT-HATÄROZATOK be­tűje és szelleme a továbbha­ladás kulcsa. Ha arról lesz szó Genfben, mit lehet tenni ezek jegyében, béke lesz az olajfák alatt. Ha ezek ellené­ben folyik taktikázás, újra a fegyvereké lehet a szó. A TÉT NAGY, és a jelek­ből ítélve ezt Genfben ponto­san tudták. Az első szakasz- hasznos volt, mert 1. rendkí­vül fontos külügyminiszteri találkozóra kerülhetett sor; 2. maga a tanácskozás ténye jó­tékonyan hathat a helyzetre és 3. az első szakasz — kü­lönbizottságok és nagyköveti tárgyalások formájában — technikailag is kijelölte a to­vábbi menetrendet. A GENFI NEMZETEK PA­LOTÁJÁBAN az ünnepekre elcsendesedtek a tanácster­mek. Valami nagyon fontos kezdődött bennük — és foly­tatása következik. Kurt Waldheim, az ENSZ fő­titkára, vasárnap a reggeli órákban elutazott Genfböl New Yorkba. Elutazása előtt tett rövid nyilatkozatában kijelen­tette, hogy a közel-keleti béke­értekezlet jól kezdődött és ed­dig még sohasem volt ennyi esélye a közel-keleti béke el­érésének. Kifejezte azt a véle­ményét, hogy a világszervezet­re szükség lesz a konferencia további munkájában is. Kairóban egyiptomi siker­ként könyvelik el,, hogy a gen­fi békekonferencián létreho­zott katonai bizottság mindjárt karácsony után tárgyalásokat kezd a szembenálló egyiptomi is izraeli erők szétválasztásá­ról és elkülönítéséről. Egyip­tomot Taha Eí-Magdub vezér­őrnagy és Faud Hoveidi ezre- i des képviseli a katonai bizott­ságban. Kairó arra számít, hogy a katonai tárgyalások haladéktalanul átlépnek j a végrehajtás szakaszába. A Vietnami Nemzetközi El­lenőrző és Felügyelő Bizott­ság magyar tagozata katonai állományának váltása az elő­zetes terveknek megfelelően október-december között megtörtént. A hazatért ^ato­nal csoportot december 23-án ünnepélyes tiszti gyűlésen Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter üdvö­zölte. A párt és a kormány, valamint a honvédelmi mi­nisztérium nevében helytál­lásukért elismerését és köszö­netét fejezte ki. A chilei fasiszta junta szom­baton közzétett nyilatkozata szerint a fegyveres erők foly­tatják a „szélsőségesek” és a „marxista bűnözők” elleni ak­ciókat. Mint a junta közlemé­nye hangoztatja: Santiago egyik negyedében egy járőr megölt öt személyt, akik a Valparaisóba vezető villamos távvezetéket akarták felrob­bantani. Megfigyelők egyéb­ként utalnak az illegalitásban lévő szocialista pártvezető, Fuad elutazott Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására Fuad Nassar, a Jordániái Kommu­nista Párt KB első titkára de­cember 17—22 között látoga­tást tett hazánkban. A jordá- niad testvérpárt vezetőjét fo­gadta Kádár János, az MSZMP KB első titkára. A látogatásról kiadott közle­mény szerint Fuad Nassar megbeszélést folytatott Ko­mócsin Zoltánnal, a párt Po­litikai Bizottságának tagjá­val, a KB titkárával és az MSZMP más képviselőivel. A Az ETA baszk ellenállási szervezet vasárnap reggel egy Franciaországban nyilvános­ságra hozott közleményben, ismételten magára vállalta a felelősséget Carrero Blanco spanyol miniszterelnök meg­gyilkolásáért. A szervezet, amely az akciót „kivégzés­nek” nevezte, pontosan két évvel ezelőtt Eugen Beihl nyugatnémet konzult rabolta el és „újabb csapásokat ígért”, amennyiben a spa­nyolországi fasiszta vezetés nem hagy föl a munkások, a nép üldözésével. Az ETA szervezete 1959-ben ala­kult és robbantásokkal, emberrab­lásokkal okozott állandó gondokat Vo Dong Giang ezredes, a kétoldalú katonai vegyes bi­zottság DIFK-küldöttségének helyettes vezetője szombaton Saigonban tartott sajtóérte­kezletén közölte, hogy a sai- goni kormánycsapatok meg­kínoztak és elevenen eléget­tek több olyan polgári sze­mélyt, akik a felszabadított területek állampolgárai vol­tak. Az ezredes közlése sze­rint a saigoni rezsim katonái hat gyermeket égettek el él­ve, és öt idősebb asszonyt kínoztak meg. A kétoldalú A párizsi egyezményekben meghatározott feladatok to­vábbi teljesítésére a NEFB magyar tagozatának új kato­naállománya Dél-Vietnam- ban helyét elfoglalta és mun­káját megkezdte. LONDONBAN Vasárnapra virradóan három pokolgé­pes merényletet követtek el. A rendőrségi közlemény sze­rint a robbanások a West End mozijaiban történtek. Carlos Altamirano néhány nappal ezelőtti üzenetére, amely a fasiszták provoká­cióiról beszélt és a demokra­tikus erőket óva intette a meggondolatlan akcióktól. Nem kizárt, hogy a junta most maga rendez „összetű­zéseket”, hogy a lakosságot ál­landó félelemben tartsa. Beatrix Allende, a meggyil­kolt köztársasági elnök lánya, aki apja kívánságára hagyta el szeptember 11-én a fasiszta Nassar hazánkból megbeszélések és találkozók során megállapították a két párt teljes nézetazonosságát a nemzetközi élet, s azon be­lül a közel-keleti válság fej­leményeinek, a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom 'helyzetének és idősze­rű feladatainak értékelésé­ben. Fuad Nassar elutazott ha­zánkból. A jordániai vendé­get dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályá­nak helyettes vezetője bú­csúztatta. a Fran co-rendszernek. A minisz­terelnök ellen elkövetett merény­let tervszerű előkészítéséről tanús­kodik, hogy pontosan azon a na­pon zajlott le, amelyen 1970-ben a burgosi törvényszék emlékezete­sen szigorú ítéleteket hozott 16 spamyol hazafi ellen. A spanyol biztonsági szer­vek egyébként fokozott erő­vel keresik azt a hat baszk szeparatistát, akiket a kor­mány a miniszterelnök ellen elkövetett bombamerénylet tetteseinek tart. A spanyol rendőrség már közvetlenül a merénylet után elrendelte, hogy a francia határon át igyekvő baszkokat fel kell tartóztatni, és útlevelüket el kell kobozni. katonai vegyes bizottság DIFK-küldöttsége a szörnyű bűncselekmény kivizsgálását követelte a Nemzetközi El­lenőrző és Felügyelő Bizott­ságtól. •k A Mekong deltavidékén pénteken felrobbant a saigoni kormánycsapatok egyik lő­szerszállító helikoptere — kö­zölte vasárnap a saigoni ka­tonai parancsnokság. A rob­banás következtében húsz személy meghalt, tizenhét pe­dig megsebesült. Szojuz-13 Röntgenfelvétel a Napról Vasárnap reggel, moszkvai idő szerint 8 órakor (magyar idő szerint 6 órakor) megkez­dődött a Szojuz—13 űrhajó személyzetének 6. munkanap­ja. A reggeli elfogyasztása és az orvosi ellenőrzés után Pjotr Klimuk és Valentyin Lebe- gyev megkezdte a további program teljesítését. Szombaton, az űrrepülés ötödik napján a kozmonau­ták az „Orion—2” teleszkóp- rendszer műszerpadján felál­lított különleges kamera se­gítségével röntgensugár-felvé­teleket készítettek a napról. bombatámadás alatt álló lán­goló Moneda-palotát és kül­földre távozott, táviratban kér­te VI. Pál pápát, hogy járjon közben a santiagói nagykö­vetségekre menekült szemé­lyek megmentése érdekében. Továbbra is Hawaiiban őrzik a terroristákat A Palesztin Felszabadítási Szervezet szóvivője, valamint lkuwaiti személyiségek, köztük a belügyminisztérium magas rangú munkatársa cáfolták azokat a híreket, hogy Ku­wait átadta volna a PFSZ-nek azt az öt terroristát, aki a ró­mai repülőtéren végrehajtott véres merénylet után Athénon keresztül túszokkal együtt vé­gül a kuwaiti fővárosban ért földet. A jelentés szerint az öt tettest továbbra is Kuwait- ban tartják fogva, s folytatják kihallgatásukat. A PERZSA-ÖBÖL hat álla­ma — Irán, Irak, Kuwait, Szaúd-Arábda, Katar és Abu- Dhabi — elhatározta: több mint kétszeresére emelik a területükön kitermelt olaj árát — jelentette be Moham­mad Reza Pahlavi iráni sah a Kőolajexportáló Országok Szervezetének konferenciáján. AZ OLASZ-OSZTRÁK HA­TÁRON szombaton. este „nagy fogás” volt a vámosok ünne­pi ajándéka: két tonna csem­pészett cigarettát foglaltak le, mintegy negyvenmillió líra ér­tékben. INDONÉZIÁBAN, amely muzulmán többségű állam, a parlament szombaton törvé­nyesítette a többnej űség in­tézményét. A törvény szerint a poligámia azokban az ese­tekben engedélyezhető, ha „az asszony képtelen teljesíteni házastársi kötelességét”, -il­letve „nem képes utódokat szülni”. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK képviselőháza 1974. január 21-re elnapolta a 93. kong­resszusi évad első üléssza­kát. A szombati ülés anélkül zárult, hogy megszavazta vol­na a Nixon elnöknek az ener­giaválság megoldására adan­dó rendkívüli meghatalma­zásokat. Légi katasztrófa A vasárnapra virradó éjsza­ka a marokkói Tanger közelé­ben lezuhant a belga Sabena légitársaság egyik Caravelle típusú utasszállító repülőgépe — közölte a marokkói rádió. A légitársaság szóvivője va­sárnap Párizsban elmondta, hogy a repülőgépen 99 utas és hétfőnyi legénység tartóz­kodott. Az utasok — egy fran­cia kivételével — valameny- nyien marokkói vendégmun­kások és diákok voltak, akik karácsonyra tértek haza. , A gép roncsait a rendkívül rossz időjárási viszonyok miatt a felderítő- és mentő­osztagok még nem tudták megközelíteni, kizártnak tű­nik, hogy a katasztrófát bárki is túlélte volna. MÉG NEM IS OLY RÉGEN, amikor tankok és rakéták dübörögtek a Szuezi-csatornán vert hadihidakon, a világ lé­legzetvisszafojtva figyelte, hogy kitart-e egy másik, kép­letes híd: a világbéke hídja. Nem szakad-e be mégis a roppant terhelés alatt, ame­lyet egy kulcsfontosságú stra­tégiai övezetben kirobbant há­ború és sodró következpié- nyei hoztak létre. Akik visszaemlékeznek az úgynevezett kubai válság nap­jaira, vagy akik e válságese­ményeinek ma már könyvtá­rat megtöltő történeti anya­gaiból olvastak, azok tudják: akkor a világ valóban meg­döbbentően közel került egy termonukleáris háború lehe­tőségéhez. Azokban a napok­ban a Szovjetuniónak roppant hidegvért és elszánt józansá­got kellett tanúsítania a vál­ság elhárítása érdekében. De akik emlékeznek azokra a napokra, azt is jól felmérhe­tik, hogy a közelmúlt hábo­rús válsága, a közel-keleti, nem jutott — nem juthatott el — ahhoz a ponthoz, amelyen túl az események ellenőriz­hetetlenné válnak. Még az USA-hadsereg riadóállapotba helyezését követő órák izgalmi foka se vethető össze a kubai krízis tetőpontjával. KÉTSÉGTELEN, hogy a „temperált világkrízis” alkal­mával már fékek és mérsék­lő hatásrendszerek egész sora lépett működésbe, mintegy megelőzve a nem kívánatos és kiszámíthatatlan láncreakció­kat. Ezek a bizonyos fékek és mérséklő hatásrendszerek a szovjet diplomácia, a szocia­lista országok igen hosszú, szívós és következetes béke­védelmi tevékenységének eredményeiként jelenhettek meg a nemzetközi konfrontá­ciókban. Létrejöttüket meg kellett, hogy előzze a katonai stratégiai erőviszonyok meg­változása, az imperializmus „masszív megtorlás”-ra alapo­zott nukleáris stratégiájának bukása, be kellett, hogy bi­zonyosodjon az embargók ha­tástalansága a szocialista or­szágokra nézve — egyszóval az egész hidegháború csődje. Majd a világpolitikai jégpán­cél felolvasztása után el kel­lett jutni a szovjet—amerikai viszony elveinek lefektetésé­hez, a SALT-tárgyalások első eredményeihez, a szovjet— nyugatnémet, szovjet—francia, a csehszlovák—nyugatnémet egyezményekhez, az európai biztonsági és a haderőcsök­kentési tárgyalásokhoz — hogy csupán a legfontosab­bakat említsük. El kellett jut­ni ahhoz, amit a szovjet bé­kepolitika mindig javasolt, mindig célbavett: kis és nagy lépésekkel olyan intézmények és szerződések rendszerének kiépítéséhez, amely lényege­sen csökkenti a nukleáris ösz- szecsapás veszélyeit, a „kis háborúk” szövődményeiből az akut világkrízissé válás lehe­tőségeit. E szerződések és in­tézmények működésének első nagy eredményét tapasztalhat­tuk a közel-keleti háború kapcsán, ahol egyébként meg­voltak mindazok az elemek, amelyek nagyobb robbanással fenyegettek. EZEK a SZERZŐDÉSEK és intézményeik természetesen nem tudják és nem is akar­ják megváltoztatni azokat az alapvető ellentéteket, amelyek a szocializmus és a haladás híveit é$ országaikat szembe­állítják az imperialista tömb agresszív törekvéseivel. Még kevésbé jelentik, hogy a Szov­jetunió kész lenne Ameriká­val valamilyen szuperellenőri szerepre, elhallgattatva vagy háttérbe szorítva a kis orszá­gok érdekeit, -figyelmen kí­vül hagyva a nemzeti felsza­badításért harcoló népek aka­ratát. E politika elvi keretei­vel azonban sehol nem áll szemben az az alapvető tö­rekvés, hogy az új világhábo­rú elhárítása századunk utol­só harmadában az emberiség fő érdeke, minden nép és or­szág fő érdeke. Ezt az érde­ket pedig lehetetlen volna védeni és kifejezni anélkül a folyamat nélkül, amelyet a nemzetközi diplomáciai nyelv „détente”-nek, enyhülésnek nevez. A közel-keleti válság kritikus szakaszából való ki­lábolás, a viszonylagos fegy­verszünet elérésének másik jellemzője, hogy a konfron­táció megzavarta ugyan a nemzetközi enyhülés folyama­tát, de egészében véve nem állította meg és nem fordítot­ta vissza az irányzatot Még abban az esetben is, ha fel­tételezzük, hogy visszaesések következnek be, van alap a reményhez, hogy az enyhülé­si irányzat végül is folytató­dik — különösen Európában. így tehát igenis, lehet egy- időben és azonos elvi plat­formról harcolni az imperia­lista elnyomó és kizsákmá­nyoló törekvések ellen a nem­zetközi porondon, segíteni az ellene harcoló osztályerőket akár Chilében, akár Vietnam­ban, és lehet katonai és po­litikai támogatást nyújtani azoknak az arab országoknak, amelyek saját területük fel­szabadításáért harcolnak, le­het ugyanakkor következete­sen harcolni a nemzetközi bé­kéért, az államok közötti kap­csolatok javulásáért, a népek közeledéséért és a kormányok józan együttműködéséért a világbéke érdekében. E KÉT FELADAT azonos időbeli teljesítésének lét jogát a lenini békepolitika soha nem vonta kétségbe. Ellenke­zőleg. Mindig is a kettő egy­ségét- és egymástól elválaszt­hatatlan voltát hirdette. Pe­dig akkor, a huszas években, talán még elképzelni is alig lehetett, hogy fél évszázad múltán milyen hatalmas erő­vé válik a nemzetközi kap­csolatokban — mondjuk — a nemzetközi munkamegosztás, milyen roppant méretekben válik nemzetközivé a tudo­mány és technika fejlesztése, hogy köti össze még az egy­mástól nagyon is eltérő rend­szerű országokat a világke­reskedelem szüksége,^ a Föld erőforrásainak ésszerű kihasz­nálása, az emberi lét termé­szeti feltételeinek megőrzése. A békeerők októberi moszk­vai világkongresszusa például nemcsak abban különbözött az előzőktől, hogy azon most az egész földgolyó valamiképpen képviselve volt, és így egyete­messé vált. Abban is különbö­zött, hogy míg az előző világ- kongresszusokon még sok _ ál­talánosság található a téma megközelítésében, most a béke elvont fogalmából közös érde­kek és programok sora bon­takozott ki. jelezvén, hogy a világ rendkívüli előrehaladást tett önfelismerésében. Vagyis nemcsak az akadályok tárul­tak fel, amelyek a béke útjá­ban állnak és ellene hatnak, hanem rendkívül sok összefüg­gés a nemzeti és szociális tö­rekvések megvalósíthatósága és az enyhülés irányzatának szükségszerű fejlesztése kö­zött. HASONLÓKÉPPEN a lesze­relés, a tömegpusztító fegyve­rek betiltása és megsemmisí­tése, a fegyverkezési hajsza megállítása, a stratégiai fegy­verfejlesztés eszkalációjának megszakítása — amely 15—20 évvel ezelőtt szinte utópiának tűnt —, most a cselekvő meg­közelítés szintjéhez ért. A SALT-tárgyalások, a bécsi fegyverzetcsökkentési tárgya­lások eddigi eredményei azt mutatják: ezen nem propagan­dabeszédek és szónokművészek fóruma van, hanem megmoz­dult a megmozdíthatatlan problémák hegye. Hazánk — gazdasági, poli­tikai, társadalmi, diplomáciai: erőinek és eszközeinek meg­felelő alkalmazásával — nem kis mértékben veszi ki részét korunk fő problémáinak meg­oldásából. A béke és enyhülés folyamatához való hozzájáru­lásunk során erőfeszítéseink és kezdeményezéseink a köteles­ség nagyságából indulnak ki; a szocialista tábor, a haladó emberiséggel szembeni felelős­ségből. E szolgálat eredménye az a növekvő presztízs, ame­lyet hazánk a nemzetközi élet­ben éivez, s amely kapcsola­taink gyors bővülésében is kifejezésre jut. ENYHÜLÉS, tárgyalás és béke — 1973-ban e fogalmak számunkra — és természete­sen a világ számára is — új tartalommal gazdagodtak. Rózsa László Provokál a chilei junta Céljuk: félelemben tartani a lakosságot Spanyolország Hajsza a tettesek után A baszk szeparatisták vállalják a felelősséget a merényletért Saigoni kormánycsapatok szörnyű bűntettei á 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom