Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-15 / 293. szám

fCSI #I£CI KjCívíap 1973. DECEMBER 15., SZOMBAT fKjkusz AD Caracasban csütörtökön közzé­tett hivatalos választási végered­mény szerint a venezuelai Demok­ratikus Akciópárt 99 képviselői mandátumhoz jutott a parlament­ben, amely összesen 203 képviselőt számlál. A parlamenti választással egy időben tartott elnökválasztás­ból Carlos Andres Perez, a De­mokratikus Akciópárt jelöltje ke­lült ki győztesen. Andres Perez a .*■ cavázátok 4«,60 százalékát szerez­te meg, legfőbb ellenfele, a ke- íeszlényszociális Lorenzo Fernan- ilez pedig a szavazatok 3C,78 szá­zalékát kapta. A venezuelai választási hadjára­tok történetében még sohasem szerepelt annyi jelölt, mint a de­cember 9-i általános választáso­kon. Átlag alig több mint száz választóra jutott ez alkalommal egy-egy jelölt. Az elnöki posztra t zeahárman pályáztak. A jelöltek .’ ízül azonban csupán néhányan : dúltak reális eséllyel, hogy öt <'"re elnökké válasszák őket. A I ;gesélyesebb Lorenzo Fernandez, a kereszténydemokrata COPEI ’ irmánypárt színeiben induló egykori belügyminiszter volt. Programja Venezuela politikai és gazdasági függetlenségének meg­szilárdítását, egy sor pozitív tár­sadalmi-gazdasági intézkedés be­vezetését irányozta elő. Lehetősé­gei voltak Carlos Andres Perez­nek, a Demokratikus Akció (AD) képviselőjének, a Nueva Fuerza íüj Erő) jelöltje Jesus Angel Da- larraga szenátor volt, aki a hala­dó pártok és csoportok bizalmát nyerte meg, s őt támogatta a Ve­nezuelai Kommunista Párt is. HOGY A VÁLASZTÁSOK ELŐTTI sajtókommentárok többsége a COPEI jelöltjének, Lorenzo Fernandeznek adott legtöbb esélyt, abból táplálko­zott, hogy pártja a kormány­zás elmúlt öt éve alatt olyan erjedési folyamatot indított el, amely egy józanabb, reáli­sabb politikai gyakorlat je­gyeit hordozta magán. CARLOS ANDRES PEREZ, a mostani választás győztese, közismert az Egyesült Álla­mokkal v.aló szoros kapcsola­tairól. Többször kimutatta kommunistaellenességét, de legfőképpen akkor, amikor Betancourt kormányának (1958—1968) belügyminisztere volt. MEGFIGYELŐK a mostani, jobbratolódásnak számító eredmények elemzésekor rá­mutatnak néhány fontos _ té­nyezőre, amelyeket az elmúlt hónap eseményei „termeltek ki”. Carlos Perez a monopol- tőkések, a Washingiton-bará- tok és tulajdonképpen a had­sereg jelöltje volt. Már a vá­lasztási előkészületek idején is bőkezűen segítette a propa­gandát az Egyesült Államok. Közel 250 millió dollárt hasz­náltak fel propagandára. Ért­hető, hiszen az Egyesült Ál­lamok számára az energiavál- s ággal terhes időszakban nem elhanyagolható jelentősége van a venezuelai kőolajnak. Mint ahogy a panamai El Matutino írja: „Azészak-ame­rikaiaknak szinte . létérdekük, hogy ne kockáztassanak sem­mit”. NEM SZABAD figyelmen kívül hagyni, hogy a győztes Demokratikus Akciópárt ügye­sen lovagolta meg a perem­városokban élő tömegek óha­ját: a szegénység felszámolá­sát, a munkanélküliség meg­szüntetését tűzte választási zászlajára. Az sem maradt hatástalanul a választókra, hogy a chilei események után a hadsereg „magasabb han­tion” kezdett beszélni. AZ ELMÚLT ÉV VÉGÉN még nagy reményekkel és je­lentős politikai tényezőként szerveződött „Új Erő” elneve­zésű baloldali front (amelybe n kommunista párt is belé­pett). belső viszálykodásai je­lentősen gyengítették a bal­oldal egységét. Venezuela márciusban hivatalba lépő új elnökének jövőbeni poli­tikája kihat nem csupán az or­szág életére, hanem a térség or­szágaira. A kérdés az, hogy az elmúlt évek pozitív venezuelai fo­lyamataihoz tud-e igazodni Carlos Perez, vagy visszatér-e a koráb­ban általa is alkalmazott erős kéz politikához . .. A. B. T. Gromiko a „halmai kiadások 10 százaléka” formuláról Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter nyilatkozatot adott a Pravda tudósítójának azzal az ENSZ-közgyűlés által Iközelmúltban elfogadott szovjet javaslattal kapcsolatban, amely indítványozza, hogy a Biztonsági Tanács állandó tagjai csökkentsék 10 százalékkal katonai költségvetésüket és az ily módon megtakarított összegek egy részét fordítsák a fejlődő országok megsegítésére. Kérdés: Az ön véleménye szerint hogyan értékelhető a szovjet javaslat megvitatása és a szavazás eredménye? Válasz: Amikor a Szovjet­unió olyan széles körű fórum elé terjesztette ezt a javasla­tot, mint az ENSZ-közgyűlés; az SZKP XXIV. kongresszu­sán elfogadott békeprogram feladatai vezérelték. A mi javaslatunk lényege egyszerű és közel áll minden néphez. Megfelel mind a leg­jelentősebb katonai költsége­ket viselő nagy államok ér­dekeinek, mind pedig azon fejlődő országok érdekeinek, amelyek gazdasági haladása pótlólagos támogatást kapna. Magától értetődő, hogy a ja­vaslat megfelel a nemzetközi feszültség további enyhülésé­nek is. Ezért teljesen természetes, hogy a szovjet javaslat meg­vitatása az ENSZ-közgyűlés ülésszakán széles körű vitát eredményezett, amelynek so­rán több mint 80 állam kép­viselője támogatásáról bizto­sította kezdeményezésünket. Az ENSZ-ben képviselt álla­mok túlnyomó többségének a szovjet indítványhoz való vi­szonya, mint fókuszban, a sza­vazási eredményekben kon­centrálódott. 83 ország kül­döttsége megszavazta javas­latunkat. Csupán két küldött­ség — a kínai és albán dele­gáció — szavazott ellene, tük­rözne ezzel, milyen messze áll kormányuk a mai világ­ban domináló hangulattól — válaszolta egyebek között Gromiko. Kérdés: Milyen jelentősége lesz a közgyűlési határozat gyakorlati megvalósításának? Válasz: Az elfogadott ha­tározat végrehajtása nagy po­zitív hatást gyakorolna a nem­zetközi helyzetre. Leonyid Brezsnyev elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára a békeerők moszkvai vi­lágkongresszusán mondott be­szédében hangsúlyozta: Ah­hoz, hogy az enyhülés és a béke szilárd legyen, meg kell BUDAPEST Magya r—dél-vietna m i közös közlemény Lasonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csa elnökének meghívására Nguyen Huu Thónak, a Dél- vietriami Nemzeti Felszabadí­tása Front Központi Bizottsá­ga elnöksége és a Dél-vietna­mi Köztársaság ideiglenes for­radalmi kormánya mellett működő tanácsadó testület el­nökének vezetésével a Dél­vietnami Köztársaság küldött­sége 1973. december 10. és 14. között hivatalos, baráti láto­gatást tett a Magyar Népköz- társaságban. A hivatalos lá­togatásról kiadott közös köz­lemény szerint Lasonczi Pál és Nguyen Huu Tho elnök tárgyalásokat folytatott a Ma­gyar Népköztársaság és a Dél-vietnami Köztársaság két­oldalú kapcsolatairól és a két felet érdeklő egyéb kérdések­ről. A magyar fél többek kö­zött hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztársaság dolgo­zó népe nagyra értékeli a hős vietnami nép győzelmét, melyet Ho Si Minh elnök ta­nításának szellemében Kam­bodzsa és Laosz népeivel kar­öltve, a szocialista országok aktív segítségével és a világ békeszerető erőinek támoga­tásával vívott ki hazája füg­getlenségéért és szabadságáért folytatott harcában. Ügy véli, hogy a vietnami háború befe­jezéséről és a béke helyreál­lításáról aláírt párizsi egyez­mény a vietnami néo nagy győzelme, amely kedvező fel­tételeket teremt a tartós béke megteremtésére és biztosítá­sára Dél-Vietnamban. A Dél-vietnami Köztársa­ság küldöttsége tájékoztatást adott a párizsi megállapodá­sok aláírása óta kialakult dél- vietnami helvzetről. Hangsú­lyozta hovv Dél-VieHam né- ne. a Dél-vietnami Köztársa- sé" ideiglenes forradalmi kor­máévá naevra értékeli Ma- gvarország részvéteiét a viet­nami nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságban és a megállapodások pontos be­tartása érdekében e bizott­ságban kifejtett tevékenysé­gét, amellyel közvetlenül hoz­zájárul — a vietnami nép ége­tő vágyának és a világ népei kívánságának megfelelően — a tartós béke fenntartásához Vietnamban. A Magyar Népköztársaság pedig nagyra értékelte a Dél­vietnami Köztársaság ideigle­nes forradalmi kormányának a párizsi megállapodások ma­radéktalan és következetes betartása, a tartós béke meg­teremtése, a vietnami nép a'apvetö nemzeti jogainak, Dél-Vietnam népe önrendel­kezési jogának kivívása érde­kében kifejtett tevékenységét. A magyar tárgyaló fél is­mételten megerősítette, a Ma­gyar Népköztársaság erejé­hez mérten, minden segítséget megad a Dél-vietnami Köz­társaság ideiglenes forradal­mi kormányának, a dél-viet­nami nép egyedüli igaz kép­viselőiének ahhoz a tevékeny­ségéhez. amelyet a békés, füegetlen. demokratikus, 'sem­leges és virágzó Dél-Vietnam felépítése, az ország békés eevesítése érdekében folytat. A felek megelégedéssel áPa- Tv'toriék me“ "ho«v együttmű­ködésük töre+lenül feli ódik és erősödik. Kifelezték elhatáro­lásukat. hogy kapcsolataikat a 5Ku'!>en még szorosabbá te­szik. állítani a fegyverkezési haj­szát, és ezeket a célokat szol­gálja ugyancsak az ENSZ- közgyűlés 28. ülésszaka elé terjesztett szovjet javaslat. A Biztonsági Tanács állan­dó tagjai — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország tjp Kína —ka­tonai költségvetésének csök­kentése komoly hozzájárulás lenne a fegyverkezés korláto­zásához, hiszen a „katonai ki­adások 10 százaléka” formula mögött óriási mennyiségű kor­szerű romboló fegyver rejlik. A világban jelenleg lezajló enyhülést ily módon erősíte­nék a katonai enyhülésre vo­natkozó intézkedések is. Békés, alkotó célokra száz- és százmillió rubelre, dollárra, font sterlingre stb. tehető ősz- szegek szabadulnának fel. Itt szükséges hangsúlyozni, hogy a szovjet javaslatnak megfe­lelően a katonai költségvetés csökkentését meg kell valósí­tani minden hatalomnak, a Biztonsági Tanács állandó tagjainak — ismételjük — minden hatalomnak. A katonai költségvetés csök­kentéséből nemcsak azoknak a nagy országoknak lenne hasznuk, amelyek megvalósít­ják, hanem azoknak a fejlődő országoknak is, amelyek pót lólag összegeket kapnának békés szükségleteikhez. Egyelőre nehéz megmonda­ni, hogyan történik az ENSZ- közgyűlés említett határozatá­nak megvalósítása. Ez attól függ majd, mennyiben tanú­sítanak készséget a béke és biztonság megőrzéséért fő fe­lelősséget viselő hatalmak ar­ra, hogy feltételek nélkül és lelkiismeretesen végrehajtsák az ENSZ-tagállamok által el­fogadott határozatot. De ha bármelyik ilyen vagy olyan állam, a Biztonsági Tanács ál­landó tagja nem számolna a népek világosan kifejezett akaratával, súlyos felelősséget vállalna magára. A Szovjetunió, mint mindig is — az ENSZ adott határo­zatával kapcsolatban is — a népek békéje és haladása ér­dekében használja fel súlyát és befolyását — hangsúlyozta végül Gromiko külügyminisz­ter. CSAK RÖVIDEN... A SZOVJETUNIÓ Legfel­sőbb Tanácsának VII ülés­szaka befejezte munkáját. TÖBB MINT EGY OKÁN ÁT tanácskozott csütörtökön Anatolij Dobrinyinnal, a Szovjetunió washingtoni nagykövetével Nixon ameri­kai elnök. LUBOMIR STROUGAL csehszlovák miniszterelnök meghívására pénteken Varsó­ból Prágába érkezett Dzsemal Bijedics, a Jugoszláv Szövet­ségi Végrehajtó Tanács elnö­ke. ‘ HOSSZAN TARTÓ súlyos betegség után szerdán el­hunyt Alekszej Prosljakov, a szovjet műszaki alakulatok marsallja. Prosljakov 73 éves volt; 19 éves kora óta szol­gált a Vörös Hadseregben. PÉNTEKEN MEGKEZDŐ­DÖTT a Belga Kommunista Párt XXI. kongresszusa. A DÉL-VIETNAMI FELEK politikai tanácskozássoroza­tuk ülésén megállapodtak ab­ban. hogy legközelebbi kon­zultációjukat jövő héten pén­teken, vagyis egy nappal Le Dúc Tho és Henry Kissinger csütörtöki, párizsi találkozója után tartják. Nyugat-európai csúcs //. ...ÉS MA Koppenhágában pénteken megkezdődött a Közös Piac tagállamainak csúcsértekezete. A tanácskozást déli féi egy órakior Anker Jorgensen dán miniszterelnök nyitotta meg a koppenhágai Bella Centret-ben, egy, a megbeszélések céljaira átalakított kiállítási csarnokban. A közös piaci csúcstalálkozók eddigi fő problémája mindig a politikai együttműködés kérdése volt. A tagállamok ugyanis megal­kották a gazdasági együttműködés bizonyos szervezeti formáit, mindenekelőtt a Közös Piác miniszteri tanácsát, de ennek nem fel­adata, hogy a gazdaságpolitikán túlmenő nemzetközi politikai kérdésekkel foglalkoz­zék. A politikai együttműködés megfelelő for­máinak kialakítására vonatkozó eddigi kísér­letek viszont sorra kudarcot vallottak, a „nemzetek feletti” külpolitika kialakítására irányuló terveket sorozatosan megbuktatták a nyugat-európai országok eltérő nemzeti érde­kei. Mind ez ideig csupán a konzultációs rendszerben született megállapodás, abban sem teljes részletességgel, közös politikai ál­lásfoglalásra pedig csupán igen ritkán került sor. Ezek közül jelentőségében kiemelkedik a Közös Piac tagállamainak együttes két állás- foglalása a közel-keleti helyzetről — 1971 májusában, illetve 1973 novemberében —, to­vábbá egyes más nemzetközi politikai kérdé­sekről. Bár a párizsi csúcstalálkozón elvi megálla­podás született a közös piaci államok politi-. kai uniójának létrehozásáról, ebben az irány­ban eddig igen kevés gyakorlati lépés szüle­tett. A legújabb közel-keleti válság, az ener­giaprobléma, valamint az Egyesült Államok és Nyugat-Európa politikai és gazdasági vi­szonyának tisztázása azonban sürgető kér­déssé tette, hogy a legfontosabb témakörök­ben kialakítsanak bizonyos közös álláspontot. Pompidou francia elnök ezért javasolta ez év októberének végén, hogy ismét rendezzék meg "a kilencek csúcstalálkozóját. A francia javaslat azt a lehetőséget is felvetette, hogy tegyék Intézményessé a csúcstalálkozók rend­szerét, ezt azonban Párizs európai partnerei­nek jó része nem fogadja szívesen. A Pompidou-javaslatra néhány ország azonnal pozitív választ adott. Jörgensen dán miniszterelnök — akinek kormánya ugyan időközben megbukott, de ügyvivő-miniszter­elnöki minőségében jelenleg is a dán kor­mány élén- áll — formális javaslatot tett arra, hogy a csúcsértekezletet Koppenhágában hív­ják össze, azon az alapon, hogy ebben a fél­évben Dánia tölti be a Közös Piac miniszteri tanácsának elnöki tisztét. Diplomáciai kon­zultációk sorozata után ezt a javaslatot vala­mennyi tagállam elfogadta, az időpontot pe­dig december 14—15-ben jelölték meg. • A koppenhágai csúcstalálkozónak hivatalos napirendje, sőt ügyrendje sincs. Az előzetes megállapodások szerint a kormány- és ál­lamfők zárt ajtók mögött, kötetlen beszélge­tést folytatnak mind nemzetközi kérdésekről, mind a Közös Piac belső'problémáiról. A kül­ügyminiszterek a megbeszélések egy részén jelen lesznek, de esetleg párhuzamosan kü­lön tanácskozást folytatnak. A Közös Piac gazdasági témáiról folytatandó vitába bevon­ják az európai gazdasági közösségek bizottsá­gának elnökét is. de csak abban az esetben, ha azt a csúcstalálkozó részvevői szükséges­nek tartják. Tájékoztatjuk kedves vásárlóinkat, hogy a váci 246. számú vasboltunk (Március 15. tér 18. szám alatt) KORSZERŰSÍTVE, ÖNKISZOLGÁLÓ ÜZLETKÉNT DECEMBER 17-ÉN MEGNYÍLIK ///////////////////////////////////////////////^^^^ PEST MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT 4 4 * A Kettős születésnap sült Munkáspárt megalakulá­sával véget ért az ország mun­kásmozgalmának nem kevés nehézséget és bajt okozó meg­osztottsága. A forradalmi, marxista— leninista program alapján ki­alakított egység mérhetetlen jelentőségét igazolják a népi Lengyelország azóta elért eredményei, amelyek mellett minden menet közben elkö­vetett, elkerülhetetlen hiba, megtorpanás — s ilyenektől természetesen lengyel elvtár­saink sem lehettek mentesek — múló epizód csupán. Különösen lendületes a fej­lődés az alábbi néhány évben a párt következetes politikája és a tömegekkel való kapcso­latok kiterebélyesítése nyo­mán. A lengyel nemzeti jöve­delem mintegy ötszöröse lesz az idén az 1938-as háború előtti utolsó békeévének. A most folyó ötéves tervben na­gyobb növekedési ütemet ér­tek el, mint tervezték — az évi átlagos 7 százalék helyett 1971-ben és 1972-ben 9 szá­zalék volt az eredményes az idén hasonló magas arányra számíthatnak. Míg a második világháború előtt Lengyelor­szágban a munkaerőnek csu­pa 12,6 százaléka dolgozott a mezőgazdaságon kívüli ága­zatokban, jelenleg ez az arány már 70 százalék. népi Lengyelország kö­vetkezetes békevolitikája és szocialista barátaival való szo­ros szövetsége eredménye­képpen várni tekintélyt vívott ki magának a nemzetközi életben. A lengnél kommunis­tákat, mint a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalom erős osztaoát becsülik. A magyar nép, a magyar kommunistá''. testvéri barát­sággal köszöntik lövővel elv- társaikat évfordulóinkon, s jő munkát, és sok sikert, kí­vánnak alkotó munkájukhoz. December 15-én emlekszin meg a lengyel kommunisták­kal együtt az egész nemzetkö­zi munkásmozgalom a Len­gyel Egyesült Munkáspárt ala­kuló kongresszusának negyed- százados évfordulójáról, tiogy a történelmi folyamatossag még inkább kifejezésre jus­son: ez a dátum egyúttal a dicsőséges előd, a Lengyel Kommunista Párt 55. szüle­tésnapja is. Indokolt tehát, hogy a megemlékezést kibő- vítsük a lengyel munkásmoz­galom küzdelmes útjának felidézésével. A munkásmozgalom kibon­takozása Lengyelországban annak az időszaknak utolsó évtizedeire esett, amikor a lengyel nép különösen éles és következetes harcot vívott nemzeti függetlenségéért. A Lengyel Kommunista Párt 1918-ban az önálló államiság körülményei között kezdte munkáját. Az uralkodó osz­tályok szovjetellenes, reak­ciós politikája igen korán il­legalitásba kényszerítette. A párt a nemzeti és társadalmi felszabadító küzdelmekben a mártírok légióját áldozta, nagyszerű példáját adta a for­radalmi állhatatosságnak, bá­torságnak. Különösen nehéz idők kö­vetkeztek a második világhá­borút megelőző években, majd még inkább a hitleri agresszió és a megszállás ide­jén. A kommunisták szervez­ték a fegyveres ellenállást, s az ebben az időben már Len­gyel Munkáspártként tevé­kenykedő párt elismert vezető ereje lett a felszabadult or­szágnak. A felszabadulás után az or­szág népe előrehaladásának és a szocialista építésnek feltéte­le volt, hogy — akárcsak ná­lunk — egyesüljön a Lengyel Munkáspárt és a Lengyel Szo­cialista Párt. A Lengyel Egye-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom