Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-14 / 292. szám

VÁC I ÜAPLfl A PEST MEGYEI HÍRtÁP KÜLÖNKIADÁSA XVII. ÉVFOLYAM, 292. SZÁM 1973. DECEMBER 14., PÉNTEK FelnőltűktaSiis a járásban A pedagógusok szívesen vállalták Jelentős kedvezmények a te vább tanulóknak Az őszinteség jegyében Rendhagyó beszélgetés Poruhszky Dezsővel A Magyar Szocialista Mun­káspárt járási végrehajtó bi­zottsága 1972., augusztus 30-án hozott határozatot a felnőtt- oktatás továbbfejlesztése érde­kében szükséges intézkedések­ről. A közelmúltban az MSZMP váci járási bizottsága mellett működő agitációs és propa­gandabizottság megvizsgálta, mit tettek a pártszervezetek, tanácsok és üzemek a felnőtt- oktatásban, s a tapasztalatok­ról a bizottság Letkésen meg­tartott ülésén számolt be Nagy Sándor, a járási párt- bizottság művelődési osztályá­nak munkatársa. Jelentős fejlődés mutatko­zik az 1972-őt megelőző évekhez képest. Több szervezett tanulócsoport van járásunkban, a felnőttok­tatás gyakrabban szerepel a pártszervezetek és a tanácsi testületek üléseinek napirend­jén, a fejlődés mégis elmarad a lehetőségektől és mindattól, amit a felnőttoktatás körül jelentkező gondok megkíván­nának. Ennek egyik oka az, hogy az oktatást szervezők figyel­mét ebben az időszakban a Központi Bizottság 1972. jú­nius 14/15—i közoktatás-politi­kai határozatának megismeré­se kötötte le, elsősorban az ál­talános iskolai oktató-nevelő munka fejlesztésére fordítot­ták energiájukat, s kevesebb Született: Demény László és Krecskó Ibolya: Zoltán, Kovács Barna és Tóth Róza: Barna, Somodi Károly és Szántó Magdolna: Attila, Kovács Richárd és Holma Mária: Gábor, Sá- reczky Imre és Buchard Mária: Mónika, Telek Ist­ván és Fekete Ágnes: Sán­dor, Vass György és Mol­nár Teréz: György, Velkis Sán­dor és Ficsór Emilia: Gab­riella, Babinka Sándor és Lauda Klára: Sándor, Fábián Károly és dr. Héger Mária: Károly, Molnár Ferenc és Kiss Erzsébet: Erika, Takács Kálmán és Barna Magdolna: Zsuzsanna, Csiri János és Ponicsán Irén: Mónika, Kökk Árpád és Széllé Irén: Emilia, Bagyánszki Pál és Sinkó Em­ma: László és Tibor, Reguly György és Szilvási Ilona: Erika, Szabó László és Pápa Dorottya: Péter, Benkó János és Pál Karolin: János, Deguly István és Megyeri Zsuzsanna: István, Agárdi Miklós és Wittner Irma: Miklós, Zala Lajos és Gödér Éva: Lajos ne­vű gyermeke. , Házasságot kötött: Kuczora Sándor Sándor Margittal, Koncz Károly Ta- masy Máriával, Orosz János Kettler Judittal, Deák László Katyina Máriával, Lakatos Imre Utli Gabriellával. erőfeszítés, idő és pénz jutott a felnőttoktatás szervezésére. A gazdasági egységekben felmérték, hogy a dolgo­zók közül hányán nem rendelkeznek az általános iskolai bizonyítvánnyal. A legrosszabb a helyzet a negyvenöt évnél idősebbek kö­rében, de jócskán akadnak fiatalabbak is, akik nem fe­jezték be az általános iskolát. A vizsgálat során szerezték azt a tapasztalatot is, hogy az üzemekben inkább a szak­munkás-képesítés megszerzé­sére ösztönzik a munkásokat, az gltolános iskolát nem vég­zett dolgozókról pedig hallgat­nak. Akadnak jó példák is. A nagymarosi ktsz-ben és Vá- mosmikolán beiskolázási ter­vet készítettek, alapszabályba foglalták azokat az ösztönző­ket, amelyekkel a továbbta­nulókat segítik: helyiséget, tankönyvet, munkaidő-kedvez­ményt biztosítanak számukra. Egyre több helyen kapnak a továbbtanulók tanulmá­nyi szabadságot, s az is­kola befejezése után fi­zetésemelést. A községi tanácsoknál szer­zett tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a tanácsok egy ré­sze nem fontosságának megfe­lelően foglalkozik a feladat­tal. Még a művelődési elő­adók között is akad olyan, aki nemigen tudja, mi lenne a tennivalója. Nagy Sándor tapasztalatai­Vácoit hunyt el: Horváth Gyuláné szül. Kri- zsán Mária (Vác, Kert u. 18.), Szeverényi Sándorné szül. Plech Margit (Göd, Sallai u. 6.), Czerovszki József (Püs­pökhatvan, Váci u. 31.), Már­kus Józsefné szül. Törőcsik Margit (Zsámbék), Regdon Jó­zsefné szül. Cseri Lídia (Nagykőrös), Konrád Jánosné szül. Kovács Mária (Vác, Rá­kóczi u. 21.), Kepler Sándor­né szül. Mikes Anna (Göd, Széchenyi u. 36.), Zsomboki Károlyné szül. Ruzsivall Má­ria (Dunakeszi, Bartók Béla u. 17), Gulyás Istvánná szül. Sza­bó Julianna (Főt, Liget u. 40 ), Zatykő Istvánná szül. Füle Mária (Vác, Április 4. tér 29.), Ivanyik Imre (Göncruszka), dr. Debreceni Jenő (Vác, Dózsa György u/ 15.), Venczel-János- sy Béla (Dunakeszi, László u. 22.). A váci mozik műsora MADÁCH dec 14—16: Nincs idő (színes, magyar) — 15-én 15 és 21 órakor: A szemtanú (színes, angol) — Vasárnapi matiné: Az Abwehr ügynöke (szovjet) — 18—19: A Saturnus csapdájában (szovjet). ÉPÍTŐK dec. 14-én: Bolon­dos újoncok (francia). — 15— 16: Kezed melegével (szovjet). — 17-én: Betyárok bosszúja (román). nak összegzéseként elmondta: legkevésbé az iskolákon, a közművelődési intézményeken ! és a tanácsokon múlik a párt járási végrehajtó- bizottsága másfél év előtti határozatának végrehajtása. Az Egy üzem — egy iskola mozgalom keleté­ben a pedagógusok szívesen vállalták a felnőttek ok­tatását, s ahol biztosítot­ták annak szervezeti ke­reteit, ott rendszeres mun­ka folyik. A jövő feladata: erősíteni kell a felnőttoktatás propa­gandáját, a felvilágosító mun­kát. Ennek részeként 1974-ben a járás pártszervezetei értéke­lik a végzett munkát, meg­szabják tennivalóikat, s meg­szervezik a helyi értelmiség patronálómozgalmát. B. H. Korszerűsítik az Izzó orvosi rendelőjét Valaha laktanya volt az Egyesült Izzó váci gyára he­lyén. így érthető, hogy a gyár sok épülete korszerűtlen, el­avult. Az egyik öreg, málla­dozó falú épületben kapott helyet a gyár üzemorvosi ren­delője. A betegek egy szűk, ablaktalan folyosón várakoz­nak, amely az ajtón keresztül egy újabb folyosóra szellőzik. Mivel csak egyetlen padot tud­tak itt elhelyezni, sok beteg­nek állnia kell, amíg rá kerül a sor. Az itt uralkodó állapotok tarthatatlanságát a gyár ve­zetői is érzik. Még ebben az évben felújítják az üzemorvo­si rendelőt. Kibővítik a váró­termet, újabb rendelőt alakí­tanak ki, és megnagyobbítják a fogászatot is. — Megjelent már a Fürge ujjak évkönyve? — Igaz, hogy ismét kiad­ták a Bernstein storyt? — Mennyibe kerül a Buda­pest Lexikon? Félpercenként nyílik az aj­tó Vácott, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat Szé­chenyi utcai üzletében. A bolt a nyár elején alakult át korszerűvé, reprezentatívvá. Lezajlott a tankönyvelosz­tás, sikerrel befejeződött a műszaki könyvnanok prog­ramja, de az igazi erőpró­bát a december jelenti: a könyv változatlanul első he­lyen szerepel az ajándékozási listán. Ezen a télen különö­sen szép és gazdag a válasz­ték. ★ A vevők egymásnak adják a kilincset. Deákvári isme- rősofri számára csomagolják a Fiúk évkönyvét, de a pénz­táros pultja mellől ő a má­sik sarok felé, a hangleme- I zek irányába tekinget, s nem Szombaton elterveztem va­sárnapi foglalatosságaimat. Va­sárnap reggel hét táján még úgy gondoltam, hogy nekem is jogom van a hét végén kis­sé tovább aludni. Ezért újra elszenderedtem. Fél kilenckor csengetés zavart föl. A fele­ségem beengedte a vendéget. Ki lehet ez az ellentenger­nagy? — néztem rá álmosan a hajósegyenruhában nevető, nagy emberre. — Ja! —kezd­tem ébredezni, ö az. Porubsz- ky Dezső, Urbán Ernő Nagy kaland című regényének egyik főszereplője. 1963-ban mutat­ták be a DCM-ről készült „Há­rom fehér füst” című doku- mentumfilmet. Ebben is ő szerepel. Jól emlékszem a kép­re. Tomi, a fia, aki most 11 éves, a képen kint totyog az új lakás erkélyén. Az első KISZ-esküvőt is neki meg Galántai Klárinak, az első családalapító párnak rendez­ték a DCM-ben. A rajkózene­kar húzta a talpalávalót. Érdekes egyéniség. Különös ember. Hol arra kér meg, hogy bíráljam el egy festményét, hol újítással kopogtat vala­hol. Érdekes és egy kissé ne­hezen érthető. Régen, KISZ-es korában azzal bosszantott fel, hogy az általam szervezett kulturális programmal egy időben Tasziló-bált rendezett. Egy alkalommal a kultúrház műsorfüzetében szatirikus ver­set közöltem tőle. így írta alá: Porubszky D. Dezső köl­tő és műferdítő. Másokkal együtt érdekelt, mi van vele, hogy él, mire vitte az utóbbi időben. — Keress fel egyszer. ha eszedbe jutnék — kértem. Vasárnap reggel jutottam az eszébe. Interjút szeretnék veled ké­szíteni — kezdtem a beszél­getést. — Vállalod? — Ha neked ez a kívánsá­god, ám legyen. — Jó. De ennek több fel­tétele is van. Először is. A kegyetlen őszinteség jegyében. Ha kényes kérdést teszek fel, jogod van válasz nélkül hagy­ni, de ha beszélsz, nekem van jogom megírni. Áll az alku? — Áll. — Nagyjából már ismerem az egyéniségedet és bőbeszé­dűségedet. A folyónak medre van, a vize folyjon abban. Te­hát tőmondatokban, a lényeg­ről beszélj, és semmi mellék­történet. Értjük egymást? tud ellenállni: kis idő múlva már a lemezsarokban tárgyal az eladóval, egy nagy méretű Lehotka-mű blokkolását kéri. A Forte, a DCM üzemi bi­zományosai utánpótlást kér­nek a kapósabb könyvek­ből. Az Arany János-kötet csaknem 100 forint, mégis so­kan kérik. A harmadik, mó­dosított kiadásban is fogy a Filozófiai kislexikon. Dumas-, Thomas Mann-, Maugham- köteteket emelnek le a sza­bad polcról: színes fedelű művekkel telnek meg a kis bevásárlókosarak. ★ Megáll a gépkocsi a Szé­chenyi utca 6. számú ház előtt. Testes csomagokat szednek le a járműről, s visznek a kapubejáraton át a raktárba. Hamar lekerül róluk a pa­pírburok: átszállítják a köny­veket az eladóhelyiségbe, hogy később ajándékként örömet szerezzenek, gyönyörködtesse­nek, tanítsanak. (papp) — Nagyon. Halljam az el­ső kérdést. — Ki vagy és honnét jöttél, mielőtt hozzánk kerültél? — Volna egy melléktörté­netem. Mikor azt hitték, hogy báró vagyok. — Innen a Tasziló-bál öt­lete? — Innen. És jól is sikerült. Na jó. Tudom. Ezt majd más­kor. Most, ugye, tömören, csak a lényeget. Üjpesten szület­tem a Tél utcában. Attól kezdve, hogy nemcsak nézni, hanem látni is kezdtem, An­gyalföldön nevelkedtem. Anyám fodrászsegéd volt, apám asztalos. 16 éves korom­ban repülősiskolára kerültem, de 1952 márciusában csök­kentették a légierő létszámát, I így 19 éves koromban lesze­reltem, és kitanultam a da­rus szakmát. Debreceni épít­kezésről jöttem át a DCM- hez, és a Mélyépítő Vállalat­tal építettem a gyárat, majd a DCM-hez kerültem át. — Úgy tudom, itt végezted el a gépipari technikumot is. — Igen, itt. Csak tudod, én ezzel úgy vagyok, hogy min­denki legyen önmagához őszinte. Én el mertem vállal­ni akkor a csoportvezetőséget, de nem mertem volna műve­zető lenni. — Most jön a kényes kér­dés. Pár évvel ezelőtt egy nagy verekedésbe keveredtél a DCM-ben. Hogy vélekedsz ma, a múló idő tükrében er­ről, és őszinte vagy-e magad­hoz? — Hát nézd! Én a 190 cen­timéteresek bandájához tar­tozom. Angyalföldi vagyok, ezt büszkén vállalom. Nem csibész, hanem vagány. Sen­kit sem bántok, de ha... — Őszinte vagy, Dezső? — Ma már nekem is talány ez az egész. Bizonyos okok miatt akkor én seduxent, meg pipolfent szedtem. Senki sem mondta, hogy ilyenkor nem dobhatok be egy felet. Talán ez is közrejátszott. Darus cso­portvezető voltam. Embereim ez idő tájt szakmai vizsgára készültek. Egyik munkatársam túl volt terhelve, sokat dolgo­zott életveszélyes munkahe­lyen. Ebben a helyzetben jött ez a villanyszerelő és levette a helyéről azt a kapcsolótáblát, amihez az én engedélyem kel­lett volna. Vitába kevered­tünk és azt mondta, hogy ta­karodjak, mert kivág. — Er­re befizetek — mondtam ne­ki, mire belémirúgott. Nagyon megvertem miatta. A tárgya­láson azt mondta, hogy én ütöttem először. Én azt, hogy ő rúgott. Nem tudom. De túl drága volt ez nekem. Hathó­napi felfüggesztésbe, a kórhá­zi költségek megtérítésébe ke­rült. A szolgálati lakást elvet­ték tőlem. A feleségem nevé­re írták, de ha kilép a gyár­ból, neki is fizetnie kell érte. Felkaptuk a vizet mind a ket­ten. Nagyon szégyenlem. Saj­nálom a történteket. — Vállalod ezt a nyilvá­nosság előtt? — Miért ne? Arra a fiúra sem haragszom. így alakult Most szívesen meghívnám egy pohár borra. — Számoljuk össze, hányfé­le hobbyd. ambíciód van. Hátha sikerül. — Legalább 100 képet fes­tettem már. Tanultam festők­től is, meg könyvből is. Tu­dod, hogy prózát és verset is írok. Ezenkívül fotózok. Újab­ban nagy süllőket fogok a Dunán. Nézd! Itt a horgász­naplóm. — Újításokra is emlékszem. Vannak még? — Hajaj! Az elfogadotta­kon kívül, most egy speciális. Minek is nevezzem? Medicin- roller tervén dolgozom. Talán [karácsonyra meglephetem Ve- j le a fiamat. Jövőbeli állmaim | is vannak. Megépíteni egy ! motoros kishajót, amivel el lehet hajózni a Rajnáig, aztán a Fekete-tengerig. A Dunán ! egy kilométer távolság értéke több mint az országúton har­mincé. Ott minden vízbe hajló ágnak varázsa van. Ezt csak az olyan tudja, mint én, aki jégmadárral is osztotta már meg a helyét a vizen. — Egyáltalán van ilyen? — Te! Van. És gyönyörű. Égy farönkön horgásztam és rászállt. Alig mertem moccan­ni, hogy el ne rebbenjen és... — Megint kalandozol. El­nyúlik az interjú. Ezt is ké­sőbb, talán egy ilyen címmel: Mese a jégmadárról. Egyéb­ként az életben is elaprózod magad. 37 éves vagy. írj vagy fess, vagy fotózz! De egy do­logra koncentrálj! — Ösztönösen cselekszem. Most talán sikerül majd elvé­geznem a marxista egyetemet, amivel az a célom, hogy az értelem és érzelem kerülje­nek egymással szinkronba. — Honnét ez az uniformis rajtad? Hol dolgozol jelen­leg? — Életem eddigi legjobb, legkiegyensúlyozottabb vál­lalatánál, a legjobb kollektívá­ban vagyok hajógépész. A Fő­városi Vízművek hajózási és gépjármű csoportjánál. Na­gyon optimista vagyok, mert borra nem. de vízre mindig szükség lesz. Ezért innen sze­retnék nyugdíjba menni. — A DCM-beliekkel milyen most a kapcsolatod? Hiszen a feleséged ott dolgozik, sőt az ipart is képviseli, mint az Építők Szakszervezete Orszá­gos Elnökségének tagja. — Neveket is sorolhatnék, de inkább röviden, ahogy kér­ted. Minden jelenlegi és va­laha DCM-ben dolgozóval tar­tom a kapcsolatot. Az ABC- től a Naszály-áruházig min­denütt találkozunk és megad­juk egymásnak a tiszteletet. Nekem még a kocsisok is elő­re köszönnek. — Rendhagyó egyéniségei arra vall, hogy nagyon szere­ted az életet. Így van? — Így De hadd csapongjak egy kicsit. — Ha nagyon muszáj. — A társadalom még nem mindig fogadja el, ha az em­ber többet akar adni, min' amennyi elő van írva. Egyer adminisztrátorai nem tudja! hová könyveim. Pedig én adn szeretnék. Érzem, hogy többe tudnék, mint amit most lehet Adni, cselekedni míg az éle el nem száll, mint az a há­rom fehér füst a kémények fölött. — A beszélgetés végén mer szokták köszönni az interjú* Én is ezt teszem. De bevallorr jól kifárasztottál. Kovács István Húszezer pályázó közül - a negyedik A főváros centenáriuma a' kaiméból közös rejtvénypály; zatot hirdetett a Füles círr hetilap szerkesztősége és Margitszigeti NagyszáV (épült 1873-ban) igazgatóság;' Az első forduló feladatai húszezer pályázó fejtette me' Közülük kétszázat behívtak szállodában rendezett dönti re. Meghívást kapott Vácrc dr. Joó Tivadar is. és — na gyón nehéz mezőnyben — ne gyedik lett. Jutalmul vásárié sí utalványt kapott. ANYAKÖNYVI HÍREK Egymásnak adják a kilincset Téli könyvvásár Vácott SOK HASIS7OS CIKK, SOK SZÉP AJÁNDÉK! Bőséges árukészlettel, KARÁCSONYI VÁLASZTÉKKAL VÁRJUK ÖNT A NASZÁLY SZÖVETKEZETI IPARCIKK-ÁRUHÁZBAN Nyitva: 8 órától 17.30-ig, szombaton 8 órától 14.30-ig. Az élelmiszerosztály mindennap 8 órától 19.30-ig tart nyitva. i 1 k

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom