Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-14 / 292. szám

1973. DECEMBER 14., FENTEK 1*1151 élte s^iíriap A költségvetés-tervezet b;ztosítjn az egyenletes fejlődést Tanácskozott az országgyűlés honvédelmi és ipari bizottsága Az országgyűlés honvédelmi bizottsága csütörtökön Pap Janos elnökletével tartotta meg ülését a Parlamentben* A tanácskozáson, amelyen részt vett Varga Gáborné, az or­szággyűlés alelnóke, a Honvé­delmi Minisztérium, valamint a Belügyminisztérium jövő évi költségvetésének tervezetét vitatták meg. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter tájékoz­tatást adott néhány időszerű, a honvédelemmel összefüggő kérdésről, majd Kardos Jánok vezérőrnagy, a néphadsereg vezérkari főnökének helyette­se, a Honvédelmi Miniszté­rium ez évi munkájáról tartott tájékoztatót és ismertette a jö­vő évi fontosabb költségvetési előirányzatokat. Dr. Lantos József rendőr ezredes, a Belügyminisztérium főcsoportfőnökének helyettese áttekintést adott a Belügymi­nisztérium idén végzett mun­kájáról. Az ülésen felszólalt Bánóczi Gyula, Bolvári Józsefné, Ga­zsó Antal, Oláh Pál, Úszta Gyula országgyűlési képviselő, valamint Jávor Ervin, az Or­szágos Tervhivatal elnökhe­lyettese és dr. Pál Antal rend­őr ezredes. Dr. Varga Pálné bizottsági titkár elnökölt az országgyűlés ipari bizottságának tegnapi ülésén. Megvitatták a kohó- és gépipari, a könnyűipari, a munkaügyi és a nehézipari tárca jövő évi költségvetésé­nek tervezetét. A kiadási elő­irányzatokat Madarasi Attila pénzügyminisztériumi állam­titkár ismertette és egyben összegezte az ipar tevékenysé­gének ez évi várható eredmé­nyeit. A vitában felszólalt Csapó Ernő, Inokai János, Jazbin- sek Vilmos, Karkus Sándor, Kovács Sándor (Pest megye 10. nagykőrösi választókörzet), Ollári István, Radnóti László, Rujsz Lászlóné, Tollár József, Valaska László, dr. Vida Mik­lós és Weiszböck Rezsőné országgyűlési képviselő. Bányász emlékiinnepség Kegyelete« ünnepségen em­lékeznek meg ma Pilisvöros- Várott a bányászsztrájk 45. évfordulójáról. Délután 3 óra­kor, az MSZMP nagyközségi pártbizottsága, a Hazafias Népfront, a KISZ-bizottság és a Bányász Szakszervezet köz­ségi nyugdíjas bányászbizott­sága képviselői megkoszorúz­zák a sztrájkolok tiszteletére emelt bányászemlékművet. Az ünnepség 17 órakor az Ásványbánya Vállalat műve­lődési házában folytatódik, ahol Medgyesi Albertné alap­szervezeti párttitkár méltat­ja a szomorú emlékű munkás- mozgalmi esemény jelentősé­gét. Több hasznos ötlet — társadalmi érdek Az újítómozgalom 25 éve Mi az újítás? — Üjítás min­den javaslat, amelynek meg­valósítása a népgazdaság ré­szére valamilyen gazdasági vagy egyéb hasznos eredmény­nyel jár — így határozza meg a 151/1950 MT számú rende­let az üjítás fogalmát. Ma­gyarországon az újítómozga­lom már a felszabadulást kö­vető években megszületett — az első jogi szabályozás 1948. novemberéből származik, s 1949-ben hívták össze az első országos újítókongresszust, s abban az évben már 77 ezer újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók, s az újításokból származó megtakarítás 948 millió forintot tett ki. Nagysikerű akciók Az egymást követő évek a benyújtott újítások számát, s a megtakarított ' összegedet egyre növelték. Kendeletek je­lentek meg, amelyek kötelező­vé tették az üzemek számára az újítási feladatterv készíté­sét. A vállalatok gazdasági ve­zetőit kötelezték az újítások tervszerű megvalósítására. Az újítási ügyintézés társadalmi ellenőrzését a szakszervezetre bízták. Nagy sikerű akciók, öt­letnapok követték egymást. A kormány 57/1967 (XII. 19.) számú rendelete az újítá­sokról, 1968. januárjában, az új gazdaságirányítási rendszer egyéb szabályozóival egy idő­ben lépett életbe. Nem egysze­rűen az előző újítási rendelet továbbfejlesztett változata, hi­szen a többi között messze­menő figyelemmel van a vál­lalatok, intézmények megnö­vekedett önállóságára. Ezért nem tartalmaz részletes, apró­lékos szabályozást. Viszont az újítómozgalom minden kérdé­sére keretet ad és a legfon­tosabb elveket rögzíti. Előtérben az érdekeltség „Az utóbbi éveikben mégis csökken a mozgalom töme­gessége, visszaesett az újítói kedv és aktivitás. Ennek gyö­kerei főként a vállalati, cso­port-, valamint az közvetlen újítói érdekek közötti ellent­mondásokból erednek” — ál­lapítja meg az Országos Talál­mányi Hivatal és a SZOT el­nökségének jelentése, amelyet a kormány elé terjesztettek. Hogyan és mit kívánnak változtatni a mostani helyze­ten? Az újítások anyagi elisme­rését, jutalmazását volna kí­vánatos rendezni. Az érvény­ben levő szabályzat szerint az újítási díjakat a vállalatok a ré­szesedési alapból fizetki ki. Ez elfogadható, ha a bevezetett újítás növeli a részesedési ala­pot. Vannak azonban olyan — munkavédelmi, munkakörül­mény-javító, egészségügyi, be­ruházási újítások, amelyek közvetlenül értékelhető nyere­séget nem hoznak. Az ilyen újítások gazdasági megítélésé­re más alapot kellene keresni. Fel kellene oldaná a kategori- zálási rendszert — hogy min­den úiító anyagi garanciát és jogvédelmet kapjon benyúj­tott újítására. A legfontosabb: a vezetők és a dolgozók szemléletét úgy Szolidaritási brigád az építkezésen DlVSZ-program — Kongresszus jövőre A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség soron követke­ző végrehajtó bizottsági ülé­sének programjáról és a DÍVSZ nemzetközi szolidari­tási akcióiról volt csütörtö­kön sajtókonferencia a szö­vetség budapesti székházá­ban. A DÍVSZ legközelebbi végrehajtó bizottsági ülését december 17-én Bukarestben tartják — mondotta a sajtó képviselőinek Alain Therouse, a szövetség főtitkára. Ez a munkaülés hívja majd össze a DÍVSZ 1974 végén megren­dezendő IX. kongresszusát. A végrehajtó bizottság ülésén külön napirendi pontként vi­tatják meg a vietnami, a chi­lei, valamint a közel-keleti országok népei iránt vállalt világméretű szolidaritás fel­adatait. A tájékoztatón bejelentet­ték azt is. hogy a DÍVSZ és a Nemzetközi Diákszövetség felhívása alapján a szocialista országok fiataljai több mint egymillió dollárt, a világ töb­bi részének ifjúsága pedig 600 ezer dollárt gyűjtött össze egy Hanoi mellett építendő gyer­mekkórház költségeire, s most á gyűjtés után — a tervek sze­rint — egy nemzetközi szoli­daritási brigád is részt vesz az építkezésen. Védnökség A KISZ védnökséget vállalt a számítástechnikai központi fejlesztési program felett. A KISZ központi bizottsága fel­hívással fordult a fiatalokhoz, a KISZ-szervezetekhez: csat­lakozzanak a védnökséghez, és szocialista szerződések meg­kötésével segítsék a számítás- technika elterjesztését. kell megváltoztatni, hogy az újításokat ne a gond forrása­ként tartsák számon: hiszen összességükben népgazdasági szinten évente 2 milliárd fo­rint megtakarítást eredmé­nyeznek. Adalék Pest megyéből Az elmúlt esztendőben megyénkben összesen csaknem négyezren újítottak. A be­nyújtott újítások száma is meghaladta a háromezret, kö­zülük több mint másfélezret fogadtak el és 1412-t vezettek be. Az újítók közül a fizikai munkások száma kétezer volt. S ami a legfontosabb — az éves eredmény, a megtakarí­tás összege, melyet megyénk gyárai, vállalatai az ötletek, javaslatok valóra váltásával elértek, mintegy 63 millió fo­rintot. A kifizetett jutalom körülbelül 6 millió forint volt. A szakmák közül leginkább a vasasüzemek kollektívái jeles­kedtek az újítómozgalomban. Ezekben a gyáraikban 1972-ben több mint ezer dolgozó adott be 884 újítást, melyből csak­nem négyszázat be is vezettek, meg is valósítottak. November végén ültek össze tanácskozásra a Csepel Autó­gyárban a szocialista brigád­vezetők, az újítók és a felta­lálók. A szigebszentmiklósi nagyüzem 25 éves fennállása alatt, körülbelül 1967-ig, a KGM 20 nagyvállalata között az első öt hely egyikén foglalt helyet az újítási rangsorban. Ezután törés következett be a mozgalomban, s így a tavalyi év első felében már csak a ti­zenötödik helyen jegyezték a rangsorban a Csepel Autógyárat. Az autókombinát jövő évi in­tézkedési terve azonban már alapul szolgálhat az újítók, feltalálók, szocialista brigá­dok hatékonyabb termelésfej- lesztő tevékenységéhez. Foglalkozott $z újítómozga­lom helyzetével több Pest me­gyei gyár is. Így a Ganz Mű­szer Művek gödöllői Áram- mérőgyárában, s az ikladi Ipári Múszergyárban elemezte a mozgalom helyzetét, gond­jait, az újításokkal kapcsolatos feladatokat a helyi szakszerve­zeti bizottság. A gödöllői Árammérő vizs­gálata szerint az újítók ked­vetlenségét az anyagi és az er­kölcsi megbecsülés hiánya okozza. Nem kellően foglal­koznak a hasznos újítások be­vezetésével — gyakran a cél­szerűség itt-obt a szakmai fél­tékenység akadályozza meg, hogy az ötletek, javaslatok va­lóra váljanak, azaz igazi hasznot hozzanak. Az ikladiak azt húzzák alá — nem elég széles körű és differenciált az újítómozga­lom. A fizikai munkásókat nem serkentik eléggé arra, hogy gondolkozzanak a javas­latokon, a műszakiak sem igen törik a fejüket termelést segítő ötleteken. Pedig a kollektív szerződések szerint a szocialis­ta brigádmozgalomban a foko­zatok elérésének egyik feltéte­le — hogy mindegyik brigád­tagnak egy esztendőben leg­alább egy elfogadott újítása legyen. Az új szabályozás és a követelmények Érdekes idézni a Miniszter- tanács 2013/1973 számú hatá­rozatának néhány sorát az újí­tómozgalom fejlesztéséről, amely az Országos Találmányi Hivatal elnökét, az igazság­ügyi minisztert és a Szakszer­vezeték Országos Tanácsát új szabályozás előterjesztésével bízza meg, s az alábbi köve­telményeket összegezi: „Az új jogi szabályozás — az eddigi­nél még jobban fejezze ki az újítómozgalom társadalmi fon­tosságát, tömegmozgalmi jelle­gét, mint a gazdasági irányító- munka szerves részét”. Ha pillanatnyilag vannak is gondok az újítómozgalomban — huszonöt éves története — eredményes, jövője ígéretes. A Magyarok Világszövetségének g r o col r elnökségi niese Csütörtök délelőtt mérleget vont a világszövetség ez évi munkájáról, és napirendre tűzte az 1974. évi programot. Kárpáti József főtitkár el­mondta, hogy ebben az esz­tendőben két kiemelkedő ren­dezvénysorozat volt a Petőfi- évforduló megünneplése és a II. anyanyelvi konferencia megrendezése Szombathelyen. Minden korábbinál nagyobb számban, körülbelül 180 ez­ren látogattak haza az idén külföldön élő magyarok. A rokonlátogatók, a szülőhazá­jukba hazalátogatók száma egyébként az utóbbi négy év­ben meghaladta a félmilliót. Jövőre a Magyar Világszövet­séggel tovább folytatja a kint élők gyermekeinek — a má­sodik vagy éppenséggel a harmadik generációhoz tarto­zóknak — magyarországi tá­boroztatását nyelvtanulással egybekötött formában. Új jelszóvá! nemzetközi útvo- Leninvárost, üz­letkombinátokat, váci, ceglédi kórházat e mil- liárdok nélkül soha nem építhettünk volna fel. A nagy építményeket. Azt is merem azon­ban állítani, hogy az Erzsébet-híd építésénél „segédkező” nézősereg, drukkolok tábora, akik csak szeretetükkel és nem szakértel­mükkel vagy kétkezi cselekvésükkel voltak je­len a híd méterről méterre haladásánál —, szintén hozzájárultak a sikerhez. Ez a fajta segítés is előre visz, ösztönöz. Ismerjük azon­ban a társadalmi összefogás más, ennél hasz­nosabb, kézzelfoghatóbb példáját Példáját? — példáit! TELEVÍZIÓT minden iskolának!—hangzott a jelszó és megmozdult egy ország. Ki pénzt ki munkát ajánlott fel, ki aggregátort sze­relt, mert villany nélkül mit sem ért volna a televízió a tanyán. Milyen megható is volt fi­gyelni a gyermekek megilletődését, amikor a barna doboz „ablakán” egyszercsak meg­jelent a mozgó kép. Néhány hetes társadalmi mozgalom nyomán elérhető távolságra került a falu a városhoz. Ismeretlen tájak, emberek, kultúrák jutottak el oda, ahol jószerint még a legközelebbi várost seam mindenki látta. S következett az újabb jelszó, amely me­gyénkből indult el és bejárta az országot: „Egy üzem — egy iskola!’’. Ezáltal gyarapod­tak az iskolák tantermekkel, szemléltető­eszközökkel, épültek új tantermek, amelyek állami, tanácsi költségvetésiből csak évekkel később születtek volna. Szülők és nem szü­lőié, üzemek és hivatalok leleménye, ügyes­sége, pénze sok gondot oszlatott eL Arra már nem is emlékszem, hogy milyen jelszót követve szaporodott megyénk óvodai hálózata: úgy, hogy negyedik ötéves terv- előirányzatunkat már az esztendő augusztu­sáig teljesítettük. 2005 hellyel szemben 3600 új hely várta a gyermekeket Ez is kevés még, de ha a társadalom nem segít — hol tartanánk ma? A megyei intézkedések eredményeként az elmúlt években kiépült az anya- és csecsemő- védelmi hálózat Több mint húsz szülész-, nő­gyógyász-, 63 gyermekkörzeti szakorvos, 326 védőnő gondozza a csecsemőket. Hány or­vosi rendelő építésénél segédkeztek a lako­sok, megteremtve a lehetőségéit a jobb or­vosi ellátásnak. Minden községbe egészséges ivóvizet —sok esztendőre szóló jelszónak született. A vára­kozás idejét azonban lerövidítették az ivó­víztársulások, az önkéntes társadalmi munká­sok. A tanácsválasztások idején írtunk több­ször arról, hogy a lakosság aktivitása mi­lyen nagy méreteket öltött. Nincs olyan ak­ció, amiből ki ne vennék részüket a megye dolgozói. Érzik, tudják, hogy a társadalom összefogására az élet minden területén szük­ség van, túl az állami pénzügyi, tetemes te­hervállaláson, KÖZÖMBÖSEK-E az emberek? — nem­régen valakivel erről beszélgettünk. Meg­lehetősen sok példát sorolhattunk fel azokról, akik érzéketlenek mások gondjai iránt. Ügy is zárhattuk volna beszélgetésünk lényegét, hogy harcolni kell a közönyösség ellen. Azok­ról szóltunk, akik elnézik, hogy társaik he­lyettük is dolgozzanak, miközben ők másod-, sőt harmadállás után futkároznak. Azok­ról beszéltünk, akik nyolc óra munka után, letéve tollúkat, szerszámukat, kis telkükre rohannak, s csak saját gyarapodásukra gon­dolnak. Építik maszek szocializmusukat, ügyet sem vetve arra, hogy nem egyesek, ha­nem valamennyiünk számára akarjuk a szo­cializmust megvalósítani és az egyéni boldo­gulás is csak az össztársadálom gyarapodá­sának függvénye Izhet. Azokról vitáztunk, akik mindent másoktól várnak, úgy érzik, nekik csak az a dolguk, hogy tessék-lássék helytálljanak szűkre mért munkáidéj ükben. Vannak ilyenek, ne szépítsük, tán többen is, mint szeretnénk, de a többség nem tar­tozik közéjük. A többség, ha értelmes cé­lokra mozgósítják a közösségért, nem fárad el tenni, minden áldozatra képes. Értelmes célt találni napjainkban sem nehéz. Az idén, február 13-án hívta fel a figyel­met a Politikai Bizottság: állami intézkedé­sek sorával kell segíteni hazánk népességé­nek gyarapodását, azáltal, hogy megkönnyít­sük a nagy családosok életét. Azóta egyik ál­lami intézkedést követte a másik, amelyek a családok helyzetével foglalkoztak. Jussa­nak előbb lakáshoz a nagy családosok, az ifjú házasulandók, ha több gyermeket vállal­nak felnevelni, épül­jön több és számosabb lakószobából álló ott­hon. Emeltük a csalá­di pótlékot, a gyer­. meknevelési segélyt. A párt, a kormány sok tettével igazolta az anyák megbecsülését. S anélkül, hogy takar­gatnánk meglevő gondjainkat, mindenki tisz­telettel emlegeti a családvédő rendelkezése­ket. PROBLÉMÁINK azonban vannak: kevés a ~~bölcsőde. A megyében a negyedik öt­éves terv idejére 600 új bölcsődei helyet kívántunk biztosítani, eddig 328 épült meg. Amíg országosan ezer bölcsődés korú gyer­mekre száz bölcsődei hely jut, Pest megyé­ben 58. Ha tovább boncolgatjuk a számokat, kiderül, hogy az agglomerációs övezetben jobb a kép, de a mezőgazdasági területen a bölcsődés korúaknak csak 1—2 százalékát tud­juk elhelyezni. Lakáshelyzetünk sem rózsás. Egyre-másra emelkednek az új lakóépüle­tek Gödöllőn, Szentendrén, Vácott, Százha­lombattán, de a községekben is: Érden, Du- ■ nakeszin, Diósdon, Tökön, Perbálon ... s még mindig kevés. Vannak olyan kiváló munkások, akik élen járnak a társadalmi munkában is, mindenki jogosnak ítéli lakás- kérelmüket, mégis közülük egyik-másik kü­lönélésre kényszerül házastársától, noha gyerek is van, mert még nem kerültek sor­ra. Az üzemek, a vállalatok nagyobb se­gítségére lenne szükség, valamint arra, hogy a népesebb családok előnyben részesüljenek a lakáselosztásoknál... A Hazafias Népfront Országos Tanácsa ál- lásfoglalást fogalmazott meg a népesedés po­litika társadalmi támogatásáról, arról, hogy a jövőben még jobban segítsük a nagy csalá­dosokat, hogy a kormányintézkedéseken túl a társadalmi szervezetek is mozgósítsanak, alakítsák ki az emberek gondolkodásmódját a családról, a gyermekszeretetről, az emberi élet értelméről. Felhívta a társadalmat, hogy a szülőkkel együtt vállalja és tegye közügy- gyé a gyermeknevelés feltételeinek javítá­sát, mozdítsa elő az egész lakosság együtt­működését. Kezdeményezzék, irányítsák a mozgalmi szervek a társadalom konkrét se­gítségét. A SZOCIALIZMUS az emberért van, írja az állásfoglalásban a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. Űj jelszót kell keresnünk, amely ugyanúgy megmozgatja megyénk tár­sadalmát: munkásokat, tsz-tagokat, kisipa­rosokat, értelmiségieket, alkalmazottakat, mint korábbi jelszavaink. Omszkiban, szibériai testvérmegyénkben járva, az után tudakozódtam, milyen mére­tűek gondjaik, a gyerekek hány százalékát tudják bölcsődében vagy óvodában elhe­lyezni. Nem értették kérdésemet akkor sem, amikor megismételtem. Ilyen gondjaik nin­csenek. Szibériát nagyrészt fiatalokkal hó­dítják meg és ahol sok a fiatal, ott sok a gyermek is. Szükség van minden munkás­kézre, szellemi dolgozóra, akikre az állam csak akkor számíthat, ha megfelelő számú bölcsőde, óvoda, iskola, napközi, kollégium is van. Központi keretből ott sem oldhat­ták volna meg feladataikat. Gyárak, válla­latok, kolhozok keltek versenyre. Valameny- nyi megteremtette azt, amire szüksége volt. Legfeljebb az a különbség, hogy nem mind­egyik gyár épített uszodát, a gyári játszótéren nincs mindenütt „igazi” vonat, az alapvető szükségletről azonban gondoskodtak. Nálunk, megyénkben is az kellene: legyen a következő lépcső sürgős fejlődésünkben a bölcsődei helyek számának növelése. He­lyet a csecsemőknek — hangozzék új jelsza­vunk. S a jelszóra sorakozzanak fel a KISZ- esek, a jövendő szülők, az idősebbek, akik unokáikra gondolnak, a gyárak, a hivatalok, ahol dolgozóikban az anyát is tisztelik. Talán nem elérhetetlen álom, hogy kétkezi mun­kánkkal, apró pénzeinkkel, egy-egy többlet- műszakkal áldozzunk a sokgyerekesek lakás- építkezésénél is. Emlékszem suta kapavágásainkra Duna- pentelén, Várpalotán, valamennyiünk számá­ra életre szóló emlékek maradtak, s úgy érez­zük, minden új létesítményünkhöz szemé­lyes közünk is van. Ismétlem, tudom: hi­dak, gyárak, közutak — így nem épülhetnek. De parkok, iskolák, napközik, kollégiumok, óvodák, bölcsődék — igen. összefogásunk nyomán egy esztendő múlva mostani jelsza­vunkat újjal cserélhetjük fel. A CSALÁD SZAPORODÁSA nemzeti ér­dek, hazánk fejlődésének alapja. Valaha anyáink a nincstelenségben, a reménytelen­ségben is szültek és szegénységre nevelték gyermekeiket. Ma azt akarjuk, hogy a gyere­kek jólétben nőjenek, egészséges körülmé­nyek között fejlődjenek. Erre fogjuk össze nem csekély erőnket. Sági Ágnes i i SIKEREINK forrá­sa a társadalmi ösz- szefogás. Nem az államviselte terhek ér­tékét szeretném ki­sebbíteni, lebecsülni a sok milliárdnyi beruházást, Tudom, hogy hidakat, metrót, nnlnlmf a 1 omha ttá t.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom