Pest Megyi Hírlap, 1973. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-12 / 290. szám

mi HEC\ Kútalap 1973. DECEMBER 12., SZERDA f[SJkusz 1938: München - 1973: Prága Kedden, Prágában, Brandt nyu­gatnémet kancellár és Scheel kül­ügyminiszter részvételével, ünne­pélyes keretek között aláírták a csehszlovák—NSZK viszonyt nor- ma Liza ló megállapodást. Ezzel egy­idejűleg megegyeztek a két or­szág közötti diplomáciai kapcsola­tok felvételében is. MINDENKI, aki szívén vi­seli az európai béke, biztonság és együttműködés ügyét, örömmel üdvözli e nagy nem­zetközi jelentőségű lépést, úgy is, mint az általános enyhülé­si folyamat szerves alkotóele­mét. Mégis óhatatlanul, a kommentátor első gondolata az eseményről ez: jobb későn, mint soha! A „KÉSÖN” időhatározó itt természetesen elsősorban tör­ténelmileg értendő. Több mint 35 éve, 1938. szeptember 29— 30-án kényszerítették rá Csehszlovákiára a szégyenletes müncheni diktátumot, amely megnyitotta az utat az ország függetlenségének megsemmisí­téséhez és Hitler európai hódí­tó tervei megvalósításához. A fasizmus felett aratott győze­lem 1945-ben a gyakorlatban megsemmisítette a müncheni diktátumot Helyreállt Cseh­szlovákia függetlensége, terü- rületi szuverenitása, majd az ország hatalmas léptekkel ha­ladt előre a szocialista átala­kulás útján, Nyugat-Német- országban azonban mintegy negyedszázadon át a kormá­nyon levők minderről nem vettek tudomást. Ügy tettek, mintha a müncheni egyez­mény még mindig érvényben volna és nem kellene azt — mint az agresszió és jogtalan­ság termékét semmisnek te­kinteni. A kereszténydemok­ratáknak és általában minden­fajta sötét, reakciós erőnek ezt a „majdani jobb idők”-re spe­kuláló, revansista irányvona­lát változtatta meg a%a rea­lista politika, amely a Brandt —Scheel kormány nevéhez fű­ződik. 1970, a Prága—Bonn közti érintkezés felvétele óta, a csehszlovák fél részéről ma­ximális jószándékot, türelmet és rugalmasságot, a nyugatné­met fél részéről pedig a rea­lizmus fokozódó térnyerését tanúsító tárgyalássorozaton keresztül az idén nyáron el­jutottak a kölcsönösen elfo­gadható megoldásig. A mün­cheni diktátumot semmisnek nyivánították és megállapod­tak a szerződésnek abban a szövegében, amelyet tegnap a csehszlovák fővárosban aláír­tak. Már a külügyminiszteri kézjegyek (parafálás) sem hiá­nyoztak az okmányon; felké­szültek Prágában arra is, hogy szeptember 6-án az aláírás céljából fogadják Brandt kan­cellárt. AZ NSZK KORMÁNYA azonban ekkor — nem utolsó­sorban ellenfelei és általában a jobboldal nyomásának en­gedve — olyan új követelése­ket támasztott, amelyek nem a Csehszlovákiával megkötendő szerződés illetékességi körét érintették és — főleg — érvé­nyes nemzetközi megállapodá­sok megváltoztatására irá­nyultak. A nyugat-berlini in­tézmények jogi képviselete nem a tárgykörbe tartozó és a napirenden forgó kérdésekhez képest egyébként is harmad­rendű problémájának erőlte­tése nemcsak a csehszlovák— NSZK viszonyt, hanem Nyu- gat-Németországnak Magyar- országhoz és Bulgáriához fű­ződő kapcsolatai normalizálá­sát is hátráltatta. Ma már egy­értelműen megállapítható: Bonn a lényeget illetően, ter­mészetesen semmiféle „kiiga­zítást” sem érhetett el. PRÁGÁBAN azonban — ugyanúgy, mint Budapesten — , ma mór nem a múltat nézik,' hanem előre tekintenek. Cseh­szlovákiában — mint ahogy Strougal miniszterelnök nyi- ( latkozata is hangoztatta — a jószomszédi kapcsolatok konk­rét alakulásának módozatait; mérlegelik. S hogy mennyire csupán a pontot kellett feiten- 1 ni az i-re, mutatja az is: még az idén decemberben Bonnban aláírják a csehszlovlák—nyu­gatnémet ipari és műszaki-tu­dományos egvü'tműködés fej- lesztéséről szóló okmányt. Nemes János SZKP-plén um A jövő évi program a szovjet nép létérdekeit és vágyait tükrözi Az SZKP Központi Bizott­ságának kibővített ülésén tel­jes egészében jóváhagyták az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának azzal kapcsolatos tevé­kenységét, hogy bel- és külpo­litikai téren valóra váltsa a XXIV. pártkongresszus hatá­rozatait. Jóváhagyták azokat a tételeket és következtetéseket, amelyeket Leonyid Brezsnyev- nek, az SZKP KB főtitkárának a plénumán elhangzott beszá­molója tartalmazott. Egészében véve jóváhagy­ták a Szovjetunió 1974. évi gazdaságfejlesztési és állami költségvetési tervezetét. A két okmányt a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának ülésszaka elé terjesztik. Az ülésszak ma kezdődik a- Kremlben. A plénumán rámutattak hogy az 1974. évi terv teljesí­tése és túlteljesítése döntő je­lentőségű lesz az ország gaz­dasági potenciáljának további növelése, valamint a szovjet nép életezínvonalának és kul­turális színvonalának növelé­se szempontjából. Mint ismeretes, az SZKP Központi Bizottsága december 10—11-én ülésezett Moszkvá­ban. A plénumon meghallgat­ták Nyikolaj Bajbalkov minisz­terelnök-helyettes előterjeszté­sét az 1974. évi gazdaságfej­lesztési tervről és Vaszilij Garbuzov pénzügyminiszter beszámolóját a jövő évi költ­ségvetés tervezetéről. Elsősorban külpolitikai és gazdasági kérdésekkel foglal­kozott Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a központi bizottság most megtartott plenáris ülé­sén elhangzott beszédében — közölte kedd esti televíziós nyilatkozatában Jekatyerina Szalnyikova, a központi bizott­ság póttagja. A plénum — mondotta Szal­nyikova — nagy figyelemmel hallgatta végig Leonyid Brezsnyev nagy fontosságú be­szédét A moszkvai televízió esti híradóműsorában elhangzott nyilatkozatában Jekatyerina Szalnyikova, egy vegyipari nagyüzem művezetője, aki ma­ga is a plénum felszólalói kö­zött volt, hangsúlyozta, hogy a központi bizottság által jóvá­hagyott és szerdán a Legfel­sőbb Tanács elé terjesztendő terv- és költségvetési program teljes mértékben megfelel a szovjet nép létérdekednek és vágyainak. Leonyid Brezsnyevnek a plénumon elhangzott beszédé­ről szólva Szalnyikova kijelen­tette, hogy az SZKP Központi Bizottságának főtitkára „arról a hatalmas munkáról számolt be, amelyet a politikai bizott­ság végzett nemzetközi téren és a gazdasági feladatok meg­oldásában”. Chile — szeptember Képek a santiagói stadionból AZ EXCELSIOR CÍMŰ MEXIKÓI LAPBAN MEGJE­LENT FOTÖKAT KÜLÖN­LEGES TAVOPTIKAVAL KÉSZÍTETTÉK MÉG SZEP­TEMBERBEN. BECS Plenáris ülés Az első felszólaló a magyar delegáció vezetője volt Kedden megtartották a had­erőcsökkentési tárgyalások so­ron következő plenáris ülését. A sajtótájékoztatóban a ti­zenharmadik plenáris ülést tárgyszerűnek nevezték és közölték, hogy a pénteki ülés egyetlen felszólalójával szem­ben ezúttal három küldött­ség fejezte ki álláspontját. A keddi ülést — soros el­nökként — Stanley R. Resor nagykövet, az Egyesült Álla­mok küldöttségének vezetője vezette. Az első felszólaló a tanácskozó jelleggel részt ve­vő magyar delegáció vezetője, dr. Petrán János volt. Ezt kö­vetően Wolfgang Behrends nagykövet, a Német Szövetsé­gi Köztársaság küldöttségé­nek vezetője, majd dr. Ra- doslav Klein nagykövet, Cseh­szlovákia delegációjának ve­zetője szólalt fel. A haderőcsökkentési tár­gyalások következő plenáris ülését csütörtökön tartják meg. Hétfőn este Bécs vá­ros tanácsa fogadást adott a tárgyalásokon részt vevő 19 ország küldöttségeinek' tisz­teletére. A SVÉD KORMÁNY elha­tározta, hogy beszünteti a chilei kormánnyal ez év au­gusztuséban kötött segély­egyezmény folyósítását. KIHALLGATÁS ELŐTT. Egy politikai fogoly (feje nem látszik) takaróval a kezében kihallgatásra vár. FOGOLYK1NZAS. Felső kép: Egy foglyot arra kényszerítene.: hogy feltartott karral térdeljen. Az alsó képen: a fogoly ájultan a földre rogy. Ötvenkét év és ötvenöt óra A London melletti Sunning- dale falucsíkában ötvenöt óra kemény alkudozásai nyomán — legalábbis papíron — össze­hoztak egy olyan testületet, amelyre ötvenkét esztendeje nem volt példa: mind az ír Köztársaság, mind a Nagy- Britanniához tartozó Ulster, vagyis Észak-írország képvi­selve lesz benne. Három fél, a londoni, a dub­lini kormány és az ulsteri po­litikai pártok megbízottai ül­tek össze, hogy — úgymond — „Észak-lrország jövőjéről” ta­nácskozzanak. Az eredmény a különös testület lett, amely a hangzatos írországi Tanács nevet viseli. Első pillantásra kétségte­lenül úgy tűnik, hogy Heathéknak valamelyest sikerült elmozdítaniuk az ulsteri problémát a teljes holtpontról. A néhány hónappal ezelőtti állapottal szemben kevesebb erőszakos cselekményről, ér­zelmi vagy politikai robbanás­ról érkezett hír az utóbbi idő­ben. Tetszetős fejlemény volt a közelmúltban az ulsteri ka­tolikusok és protestánsok hosz- szú idő óta példátlan közös önkormányzati szerve is. Ez a szerv most éppen a sunning- dalei megállapodás nyomán kezdheti meg gyakorlati mű­ködését Belfastban. A felszínen tehát vitathatat­lanul történt egy és más a ki­bontakozás irányában. A fel­színen, de nem a mélyben. Ko­moly esély van arra, hogy a jelenlegi megállapodás éppen azért születhetett meg, mert a résztvevők nagyonis le­begő kompromisszumokai fogadtak el, vagyis olyan kérdéseket hagy­tak „nyitva”, amelyek válto­zatlanul hagyják az eddigi problémákat Ez már akkor is kiderül, ha egy pillantást vetünk magára az írországi Tanácsra. Elmé­letben kimondták ugyan, hogy a testületnek „kormányzati funkciója” is lesz, de, hogy milyen, az a jövő titka. Ma­gyarul: Sunningdale legfőbb ered­ménye a legjobb esetben is keret, amelyet később kell — illetve kellene — tartalommal megtölteni. Vajon sikerül-e? Erre nem sok a remény. Nemcsak azért, mert „a mély­ben” mind az ír köztársasági hadsereg katolikus, mind az unlpnista jobbszámy protes­táns szélsőségesei ellenzik az egyezményt. A legfőbb baj, hogy a tanácskozáson a dubli­ni és belfasti feleknek nem sikerült Londontól semmiféle olyan konkrét ígéretet kikény­szeríteni, amely legalábbis megcsillantaná az Igazi ulste­ri dilemma, a katolikus ki­sebbség társadalmi-politikai sérelmeinek orvoslását. CSAK RÖVIDEN... MUDZSIBUR RAHMAN mi­niszterelnök Daccában fogad­ta a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Bolgár Kommunista Párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Német Szocia­lista Egysógpárt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt és az In­diai Kommunista Párt delegá­cióit, amelyek Banglades Kom­munista Pártja II. kongresz- szusán vesznek részt. A talál­kozó • meleg, baráti légkörben zajlott le. A SAIGONI REZSIM had­sereg-főparancsnoksága ked­den Dél-Vietnam több „neu­ralgikus” pontjáról jelentett harcokat. Eszerint folytatódtak az összeütközések délen, a Me- kong-deltában, Saigontól északnyugatra, , valamint az alsó-középső fennsíkon, az egy hete „vitatott” Kien Duc kör­zetében. ANVAR SZADAT egyipto­mi elnök kedden délután Kai­róban folytatta tárgyalásait Asszad szíriai elnöikkel. KISSINGER amerikai kül­ügyminiszter kedden délután a brüsszeli Hilton szállóban megbeszélést folytatott a Kö­zös Piac tagállamainak kép­viselőivel. Ez volt az első al­kalom arra, hogy a Közös Piac és az Egyesült Államok képvi­selői ilyen magas szinten foly­tassanak eszmecserét. RUMOR miniszterelnök el­nökletével kedden értekezletet tartottak a balközép-kormány pártjainak vezetői. Az olasz kormánytöbbséget alkotó pár­tok csúcsértekezletére a gaz­dasági helyzet súlyossága mi­att került sor. Milyen erős az olajfegyver? Nagy rtkgkönnyebűüléssel fogadta Nyugat-Európa és Ja­pán az algíri hírt: decemberben Hollandia kivételével men­tesülnek az arab olajtermelők további 5 százalékos termelés- csökkentése alól. Az arab csúcstalálkozón úgy határoztak, hogy a jövőben szelektívebben alkalmazzák az olajfegyvert. A döntés az olajhisztéria tetőpontján érte a nyugat­európai országokat és Japánt. Tény, hogy a pánkihangulatot nem egy országban mesterségesen szították — fokozva ily módon az arabellenes hangulatot. Időközben azonban elvégez­tek néhány számítást és ezek riasztóan kimutatták, hogy a fejlett ipari tőkésállamok ráutaltsága az arab olajra valóban igen nagy. Hiába ismer a tudós világ máris jónéhány eljárást: az atomenergia széleskörű- elterjedése ugyanúgy csak a nyolc­vanas években valószínű, mint ahogyan a szénből és palából olajat és gázt előállító üzemek is csak kísérleti stádiumban vannak jelenleg. A papiroson végzett számításoknál is meggyőzőbben ér­veltek a mindennapok. A kisembert nap mint nap érték bosz- szúságok, naponta érezhette saját életén az olajválság ha­tását. Sóitok SZCITie előtt a munkanélküliség réme is felötlött. Hiszen energiahiánnyal számoltak az acélművekben, a gép­iparban és mindenütt a termelés csökkentését tervezték. A pet­rolkémiai iparban az alapanyag hiánya fenyegetett. A pánikhangulat közepette voltak természetesen higgad­tabb hangok is, amelyek azt hangoztatták, hogy az olajpánik mesterségesen eltúlzott, mert a nagy nemzetközi olajmonopó­liumok érdeke fűződik az olaj árának további emeléséhez. Most, hogy enyhült a szorítás és legalábbis decemberre meg­szűnt a közvetlen veszély, valószínűleg felszínre jutnak majd a józanabb értékelések. Mennyire hatékony fegyver az olaj? Beszéljenek a szá­mok. A világ összes olajkészletét jelenleg 560 milliárd bar­relre becsülik. (Egy barrel 164 liter.) Az 560 milliárdból 390 milliárd az arab térségben található. És még egy szám: a je­lenlegi összes olajtermelés a világon kb. 50 millió barrel na­ponta. Szeptemberben még 20 millió az arab olajtermelő or­szágokból származott. Az azóta életbe léptetett korlátozások következtében azonban most már naponta csak 13—14 millió barrel hagyja el az arab kikötőket, s ez a csökkenés elsősorban Japánt és Nyugat-Európát érinti érzékenyen. Az adatok vilá­gosan érzékeltetik: az olaj valóban fegyver. És most nézzük a i másik oldalt, az olajvásárlókat. Az igazság az, hogy valóban érzékeny gazdasági visszaeséssel csak Japán számolhatott az olajkorlátozás folytatódása ese­tén. A szigetország közgazdászai komolyan latolgatták, hogy országuk jelenlegi kilenc százalékos gazdasági növekedése ta­vaszra megtorpan. Japán ugyanis energiaszükséglete fedezé­sében szinte teljesen a közel-keleti olajra utalt. A tőkés vi- | lág második legnagyobb ipari hatalmának gazdasági vissza­esése ugyanakkor minden bizonnyal éreztette volna hatását a szigetország határain túl is, hiszen Japán a világ legnagyobb nyersanyagfelvevő és/ iparcikk-exportáló gazdasága. NyugaúEurópában némileg más a helyzet. Itt több or­szágban még mindig jelentős energiaforrás a szén — egyéb­ként a teljes olaj embargóval sújtott Hollandiában is. Így tehát további nehézségekre Nyugat-Európa országaiban is lehetett számítani, ám az esetleges gazdasági visszaesés mértéke semmi esetre sem lett volna Japánhoz hasonló. Az Economist című angol hetilap becslése szerint egy-másfél szá­zaléknál nem lett volna nagyobb az olajhiány okozta ütem- csökkenés. Az Egyesült Államokban pedig még ennél is ke­vesebb gondot okoz az arab olaj elmaradása, hiszen a Közel- Keletről érkező olaj meglehetősen kis szerepet játszik az or­szág energiaellátásában. (Természetesen e viszonylag „kisebb gondok” is súlyos fennakadásokat okozhatnak.) A józanul mérlegelő pénzszakértőket hovatovább már nem is annyira az olajfegyver tartja izgalomban, hanem az a hatalmas pénzügyi tőke, amely az évek során felhalmozó­dott az arab országokban. Szaud Arábiának például csak a tavalyi esztendőben több mint két milliárd dollár bevétele származott az olajból. Es idén a termelés visszafogása ellenére is növekszik ez a be­vétel. 1975-re pedig várhatóan megnégyszereződnek Szaud- Arábia pénzügyi tartalékai; a jelenlegi 4,5 milliárd dollárról 20 milliárd dollárra. Ez pedig azt jelenti, hogy az arab or­szágok — élükön Szaud-Arábiával — maholnap már nem­csak olajnagyhatalmak, hanem pénzügyi hatalmak is lesz­nek. Ekkora mérvű bankbetétek manipulálásával már komoly hatást gyakorolhatnak a nagy értéktőzsdékre és a tőkés világ amúgy is ingatag nemzetközi pénzügyi egyensúlyára is. Az. olaj árának továftbi emelkedése ugyanakkor újabb akadályokat gördít az infláció ellen küzdő kormányok elé, hiszen a termelők, és főként a forgalmazók továbbhárítják a drágulást a fogyasztókra. Másfél esztendő alatt például a réz ára 140 százalékkal, a nyersgumi ára 170 százalékkal, a cink ára pedig 370 százalékkal emelkedett. Mindez a világ legnagyobb nyersanyag-felvevő piacát: Japánt sújtotta, és sújtja legkomolyabban. Sőt, bizonyos erőviszony-eltolódáshoz is vezet a tőkés világgazdaságban, hiszen a drágább olaj to­vább rontja az eddig olcsó japán termékek versenyképességé' a nyugat-európai és az amerikai piacokon. * Forgács Katalin MOSZKVA Elhunyt Gorbatov hadseregtábornok Hosszú betegség után 82 éves korában elhunyt Alek- szandr Gorbatov hadseregül- bomok. Gorbatov 1919-ben lépett a Vörös Hadseregbe, s lovas ala­kulatok parancsnokaként részi vett a fehérgárdisták ellen ví­vott harcokban. A második világháború éveiben hadosz­tály-. hadtest-, majd hadsereg­parancsnok volt a délnyugati, a sztálingrádi, a doni, a brjanszki és a belorusz fron­tokon. A háború után mint hadseregparancsnok, ez után mint a légi-dessant csapatok parancsnoka, majd mint a bal­ti katonai körzet parancsnoka teljesített szolgálatot. Az utób­bi években a szovjet honvé­delmi minisztérium felügyelő- csoportjában tevékenykedett. Domogyedovo Repülőszerencsétlenség December 8-án, a Moszkva melletti domogyedovói repülő­téren leszállás közben a ked­vezőtlen repülési viszonyok miatt lezuhant egy TU—104-es utasszállító repülőgép, amely Kutaiszi és Moszkva között közlekedett. A gép 72 utasa és személyzete közül 13-an életü­ket vesztették. A szerencsét- ’ enség kivizsgálására alakított '-'•mftság folytatja a vizsgála­tot A I i

Next

/
Oldalképek
Tartalom