Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-17 / 269. szám

VÁC I NAPLÓ

A PEST MEGYEI HÍRIAP KÜlÖNKIAOASA

XVII. ÉVFOLYAM, 269. SZÁM

1973. NOVEMBER 17., SZOMBAT

A JOVO ÚTJA

A mostani tanároknak, tanítóknak történelmi szerep jutott

Pedagógus, a művelődésügy áliaimigaz-gatási szakemoere, népmuveio. Vpnesz Ernő a pedagógiát főiskolán, a népművelést az éíetoen tanulta meg: uyőroen a városi tanacs művelődési osztályát, Salgó- tarjánoan a megyei művelődési központot vezette. Szeptembertől a váci tanacs művelődésügyi osztályán aa óién áll.

Vele beszélgetünk.

— A művelődésügyi osztály látja el a váci óvoaák, általános iskolák és közművelődési intézmények jelügyeletét. Miben látja az osztály és munkatársai jeladatát, milyen munkastílus kialakítására törekszik?

— A művelődésügyi miniszter 73/1973. számú utasításában pontosan meghatározza, hogy melyek a művelődésügy- gyei foglalkozó szakigazgatási szervek feladatai, meddig és mire terjed ki hatáskörük. Ezt az utasítást valamennyi munkatársam írásban megkapta, ez lesz a jövő évi munikaterv elkészítésének alapja.

Feladatunk az, uogy az utasításnak, valammt a pari. és alianu szerven művelődésügyre vonatkozó rendeietemek a szelleme is megvalósuljon , a leíügyeletünkbe tartózó területeken.

— Az operatív munkát, meggyőződésem szerint, a decentralizálás szeiieméoen az oktató, nevelő közmű ven od esi intézményekben kell végezni, ahol „a leg okosabbak” az emberek. Mert mi, akik a művelődés irányításában dolgozunk, nem okosabbak, csak „felelősebbek” lettünk. Ezért, ha munkánkat jód akarjuk végezni, igénybe kell vennünk az intézményekben dolgozó kollégák szellemi tartalékait. De az intézmények belső kérdéseibe mindaddig nem szólunk bele, amíg irányítóik céljainknak és a város művelődési tervének megfelelően dolgoznak.

— ön tehát a kollektív bölcsességre épít.

— Szükséges, hogy minden munkatársunk, bár-' hol dolgozzék is, fontosnak érezze magát és munkáját. Ehhez nekünk kell alkalmat biztosítanunk számukra: döntéseink előtt

kikérjük véleményüket.

— Vegyük sorba az önök felügyelete alá tartozó intézményeket. Kérem, mondja el, milyen elképzeléseket akar megvalósítani a következő években.

— Kezdjük az óvodákkal. Az alapozó oktatást az óvodákban kapják gyermekeink. Ezért, bár nagyon fontos az óvodai helyek számának bővítése, az óvodák fejlesztése és újak építése, mégis azt tartjuk elsődlegesnek, a legfontosabbnak, hogy óvodáink nevelő-oktató, pedagógiai intézmények legyenek. Az óvónőknek ehhez kiváló segítséget nyújt az új óvodai nevelési program, amelyről meggyőződéssel állíthatom, hogy nemzetközi rangú.

— Az általános iskolák munkájában döntő változást hoz a magyar művelődés történetébén úgyszólván példátlan jelentőségű, az állami oktatás továbbfejlesztéséről szóló párthatározat, mely nagy előrelépés a világméretekben je’entkező pedagógiai problémák leküzdésében. El kell érnünk. hogy kollégáink egységesen értelmezzék a határozatot. hogy lássák, ez olyan „nyitás”, amely minden korszerű pedagógiai törekvésnek teret enged.

A helyzet pillanatnyi nehézségéi, izgalmát az adja, hogy rég? iskolában nevelkedett pedagógusoknak kell új iskolát teremteniük. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a mostani tanároknak, tanítóknak történelmi szerep jutott, melynek akkor tudnak megfelelni, ha az iskola a korszerű műveltség műhelyévé válik.

Soha jobb alkalom nem volt arra, hogy iskoláinkban valóban az életre neveljék a növendékeket. Ennek egyik legfontosabb feltétele: a demokratizmus igaz szocialista légkörének megteremtése, hogy tanár és diák egyaránt érezze, alkotó munka részese.

— Igaz, sok feltétel hiányzik még a határozat céljának megvalósításához. De ha a pedagógusok akarják, jelenleg is, önerejükből is sok feltételt meg tudnak teremteni ahhoz, hogy művelődni tudó emberekké neveljék tanítványaikat. Bátorságra, felelősségre, szakmai tudásuk növelésére, szemléletük változtatására, folyamatos ön- és továbbképzésükre van szükség. Most nyílt igazán lehetőség rá, hogy a tanítók és tanárok szakmai munkaközösségei műhelyekké, vitafórumokká váljanak. Vácott sok kitűnő pedagógus dolgozik. Ki szeretnénk aknázni tudásukat, kezdeményezőkészségüket, alkotni akarásukat.

— A közművelődésről szólva nagyon fontosnak tartom, hogy az oktatás-nevelés és a közművelődés ne szakadjon el egymástól, hogy pedagógusaink és népművelőink együttműködjenek.

A jövőben már nem iskolák és közművedődési intézméA november 7-1 ünnepség színhelye az újonnan elkészült fóti klubkönyvtár nagyterme volt. A termet zsúfolásig megtöltő közönség különösen az egyik műsorszám után tapsolt lelkesen. Ez volt az a szám, amelyiket így konferált a műsorközlő :

— Nagy örömmel jelentem be dr. Závodszky Elek nyugalmazott körzeti jőorvosnak, községünk csaknem 50 éven át itt dolgozó és köztiszteletben álló orvosának zeneművét, a Fóti nyitányt.

S a fóti zeneiskola zenekarának Boglár Anna tanárnő avatott irányításával felcsendülő első néhány taktusa után ösz- sze-öászenéztek a fótiak:

— Ez igen! Remek! — volt kivehető a szájmozgásokból.

Negyvenhét év

Most szemben ülök a szerzővel, dr. Závodszky Elekkel, és arról kérdezem, hogy is került Fótra?

— 1924-ben Budapesten végeztem el az orvosegyetemet, majd tisztiorvosi tanfolyamot is végeztem, s, rövid időn belül Pest megye tiszteletbeli járási tisztiorvosa lettem. 1926- ban, tehát 47 éve kerültem Fótra, s ezt a kedves községet választottam munka- és lakóhelyemül.

— Negyvenhét év egy helyen! Mennyi beteg érdekében fáradhatott ezalatt!

— Nem volt fáradság! — tiltakozik élénken Závodszky doktor. — A gyógyítás volt a hivatásom! Bár igaz. elég sok '■mhert keltőm. Az utóbbi években napi ötven-hatvan,

nyék, hanem pedagógiai-közművelődési komplexumok épülnek.

— Meggyőződésem, hogy a közművelődési munkának politikusnak és társadalmi igényűnek kell lennie, hogy szakembereinknek a társadalom igényeire kell figyelniük.

— Nagyon fontosnak tartom, hogy a népművelők munkája ifjúság- és munkásközpontú legyen: a művelődés igényét gyermekkorban kell' kialakítani, a munkásság műveltsége pedig politikai tényező, a munkáshatalom elképzelhetetlen művelt munkásak nélkül. Nemcsak azért van szükségük a műveltségre, hogy jobban termeljenek, hanem hogy kiterebélyesedjék emberségük, megváltozzék életmódkultúrájuk.

— A váci közművelődés távlati terveinek kialakításában minden érdekelt elképzelésére, véleményére

számítunk.

Éppen olyan jó és szoros kapcsolatot szeretnénk kialakítani a váci üzemek és intézmények gazdasági és politikai vezetőivel, mint saját pedagógiai és közművelődési intézményeinkkel.

— A közművelődés társadalmi üggyé vált, bizonyítja ezt, hogy a X. kongresszuson alapvető kérdésként beszéltek róla. Ennek megfelelően terveink megvalósítása összehangolt munkát kíván mindnyálunktól, akik a közművelődésben dolgozunk, u?vanis Vác elvárásainak megfelelni nemcsak szakmai, hanem és elsősorban társadalmi feladat.

— Köszönöm a beszélgetést.

b. h.

járványos időben száznál több volt a páciensem. Előfordult, hogy naponta kétszer-három- szor gyalog kellett kimennem Kisalagra. S hiába, az oda is, vissza is, gyalog, bizony, 40— 40 perc.

— Negyvenhét év, napi ötven-hatvan beteg, az annyi mint... — készülök kimondani a szinte csillagászati számot, de kedves mosollyal közbevág:

— Hagyjuk már! Inkább elmondom az egyik legemlékezetesebb esetemet. A kisalagi részről rohant be hozzám lélekszakadva egy ember, és sürgetett, hogy azonnal menjek, mert a felesége megné- mult, csak a fejéhez kapkod. A legnagyobb sietséggel igyekeztem a helyszínre. Ott az derült ki, hogy odaégett a bejgli, s az asszonyka emiatti elkeseredésében nem jutott szóhoz, kapkodott a fejéhez. De ez régen volt, s ma már csak kedves emlék.

Csak kedvtelésből

— Ön 73 éves, egyidős a huszadik századdal. Ha jól tudom, ebben az évben, májusban ment nyugdíjba. E gyönyörű orvosi pálya és a Fót- hoz való csaknem jélszázados hűség ismeretében, hadd érdeklődjem most kapcsolatáról a zenével.

— A zene egész életemet elkísérő. csodálatos szenvedélyem. Már egészen fiatal korom óta zeneszerzéssel is foglalkoztam. persze, csak kedvtelésből. F’atalabb éveim egyik legkedvesebb darabja volt az

Kémikusok

A Géza király téri Gimnázium és Szakközépiskola kémiatagozatos osztályában Horni esek Margit tanárnő Béres Olga munkáját ellenőrzi.

Rózsavölgyi felvétele

A párt- és tömegszervezetek közös otthona

Az MSZMP Göd nagyközségi pártszervezetének nincs megfelelő központi székháza, 1974 végére azonban lesz, mert határozat született, mely szerint a Felszabadulás úton, ahol a két Göd érintkezik, kétszintes épületet emelnek közösen, a tahitótfalui takarékszövetkezettel.

Az impozánsnak ígérkező székházban a pártszervezet és a szövetkezet irodáin kívül otthont kap a KISZ-, az úttörő- és a többi gödi tömeg- szervezet is.

Útépítés Gödön

December közepéig befejezik

Gödön a Pest megyei Útépítő Vállalat a Rákóczi út még hiányzó szakaszát építi, a labdarúgópálya utáni hidat erősíti meg, továbbá a Szabadság tér kövezetét és a Sallai út egy részének burkolatát cseréli fel bitumenes borítással, az Ady Endre útig, de átépíti a Béke utat is, a Felszabadulás útjától a Dunáig, s a Felszabadulás úton a Béke út és a Szent István út közötti szakasz járdát kap.

Az útépítés vezetőjének közlése szerint valamennyi munkát december közepéig befejezik.

Árgirus királyfiról irt operám, melyet teljes szimfonikus zenekarra dolgoztam fel. Sajnos, a háborúban elveszett a partitúra, máig is sajnálom. Az utóbbi években a fóti zeneiskolával tartok szoros kapcsolatot. Szeretem, tisztelem az ott dolgozó tanárokat, no, meg három kis unokám is a zeneiskola tanítványa. így az ottani tanárok biztatására-ösztönzé- sére, minden évben írtam egy- egy kis zenedarabot, kezdetben kamarazenét, majd kis- zenekari s most már kis szimfonikus zenekari műveket. A Fóti nyitányt immár csaknem negyventagú szimfonikus zenekar mutatta be Kisalagon, Puska László hangszerelte nagyzenekarra, s Boglár Anna tanárnő viszonozhatatlanul szeretetten előkészítés után vitte a közönség elé.

— Most már a nagyon megérdemelt pihenés napjait tölti. Láttam, zenével, olvasással teszi tartalmassá a nyugdíjas éveket. Hadd kérdezzem meg közelebbi zenei terveiről.

— Tervem, az jó néhány van! Hiszen csak tervekkel érdemes élná, dolgozni! Bízom benne, hogy mielőbb megoldódik kedves községem egyik igen nagy gondja: befejezik a kisalagi iskola bővítését. Erre az alkalomra kértek fel megfelelő zenemű írására. Kedves barátom, Németh Kálmán szobrászművész bronz domborművet készített a kisalagi iskolának, én, a magam módján, zeneművel szeretnék segíteni az avatási ünnepen. S a tervek között rangos helyen áll a Fóti dal, Vörösmarty reA főorvos zeneműve

Felcsendült a

JEGYZET

Jobb munkaszervezéssel

Egy este, hat óra tájban a csúcsforgalom kellős közepén kellett vásárolnom a deákvári ABC-áruházban. Három pénztárgép van az üzletben, de csak kettő dolgozott, előttük a sorban állók talán százan is lehettek.

— Kevés a pénztárgép. Legalább négy kellene a terembe, az enyhítene valamit a gondokon — emlékeztem vissza az üzlet vezetőinek véleményére, amikor a Váci Napló számára kértem nyilatkozatukat.

És most?

Hazaérve fel is hívtam telefonon az áruházat.

— Az üzletvezetőt kérem!

— Melyiket? — kérdezte egy női hang.

— Azt, aki meg tudja mondani, hogy miért nem működik a harmadik pénztárgép.

— Én is megfelelek?

— Természetesen — válaszoltam.

— A harmadik gép is működik.

— Bocsásson meg, asz- szonyom, onnét jövök. Csak két kasszánál lehetett jizetni.

— Akkor máris megyek és intézkedem.

— Nagyon köszönöm — mondtam, és a világért sem árultam volna el csodálkozásomat, hogy kérésemre ilyen határozottan intézkednek.

Egy nappal később, szombat délelőtt fél tíz és tíz óra között is részem volt a csúcsforgalomban. Ismét csak két pénztárgép működött. Lehet, hogy elromlott a harmadik? De akkor tegnap este miért nem azt közölte az a hölgy a telefonban?

És különben is! A szombati csúcsforgalomra előre kell felkészülni.

Az áruház előtt vevők beszélgettek.

— A mi szabad időnk ilyesmik következtében lesz egyre kevesebb — mondta egyikük.

Ez tény: mindenkinek meg kellene értenie végre: a munkaidő-csökkentés csak alap a szabad idő növeléséhez, adott lehetőségeink között azt is el kell érnünk, hogy jobb munka- szervezéssel, minél kevesebbet pazaroljunk el belőle üzletekben, hivatalokban, ügyeink fáradságos intézése közben.

Kovács István

Káiüabda

Híven a hagyományokhoz

Váci Spartacus „öregfiúk“—Váci Híradás 24.23 (8.13)

A kézilabdabajnokság befejeztével, minden évben megrendezik az „öregfiúk”—aktív játékosok közötti évadzáró találkozót.

Az idén a következő játékosok futottak ki a pályára:

Öregjiúk: Dora Tibor, Petrányi Ferenc, Rácz Imre, Adamcsök Béla, Lovász András, Kovács Ferenc, Bíró Ádám, Tóth István, Vértesi János, Pálinkás Imre, Adamcsek Sándor, Magosin Dezső, Kékesi István, Budaváry Attila, Gulyás Ferenc.

Fiatalok: Seres, Virágh, Sasvári, Berczelly, Rácz, Székely, Kohlman, Petrányi, Kozma, Süveg, Petre, Sári, Boczkó.

Élénk érdeklődés kísérte a mérkőzést, és ahogy általában

mek alkotásának megzenésítése is.

Szeretet, tisztelet

Hallgatom szavait, s közben arra a néhány héttel ezelőtti, pénteki Ki nyer ma? rádiós adásra gondolok, melynek keretében ő, 73 évesen, lenyűgöző zenei tudással adta meg a választ minden kérdésre. S miközben szerény mosollyal hajolt meg a termet zsúfolásig megtöltő több mint száz fóti, budapesti és még isten tudja, honnan összesereglett zenebarát előtt a siker után, arra lettem figyelmes, hogy a leghátsó sorban néhány idős fóti asszony a szemét törölgeti. E jelenség láttán, az illemmel mit sem törődve, hallgatózni kezdtem.

— Szárat voltam vágni, de besiettem, mert hallottam, hogy a doktor úr is a versenyre jelentkezők között lesz — mondta egyikük.

— Kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy versenyzett, és hogy mindent így tudott. Na- gyon-nagyon izgultam érte. S végül mégis győzött a mi drága doktor urunk! — hangzott elérzéíkenyült hangon, (-k -e)

lenni szokott, a fiatalok, len- dületesöégük révén, vezetést szereztek. Sűrűn estek a gólok, de sokszor megtapsolták az „öregek” még mindig látványos akcióit is. Szünet után a bemelegedett és rutinos old- boyok ügyesen lassították a mérkőzést, és ha egy kid’ szerencsével is, de a maguk javára fordították az eredményt.

A mérkőzés után a fiatalok szendviccsel és hűsítővel kedveskedtek a győzteseknek, majd sokáig elbeszélgettek az idősebb sportolókkal a régi emlékekről.

Az „öregfiúk” részéről Kovács Ferenc üdvözölte a találkozón megjelent Velki Lajos bácsit, kit a kézilabdázás váci atyjának tartanak sportberkekben, majd megköszönte a kedves meghívást, és megígérte, hogy a jövőben is szívesen eljönnek, hogy elősegítsék a kézilabda sport megszerettetését.

B. Cs.

Ötven sufnit lebontanak

Rossz hetek, hónapok következnek , az úgynevezett fekete építőkre, akik engedély nélkül létesítettek Göd terüle- ‘ tén épületeket, toldalékokat, garázsokat, sufnikat: a gödi tanácstagok, a községi vezetők kérésére, saját körzetükben összeírják, kik mit építettek előzetes engedély nélkül, s az engedély nélküli építőket a december 31-ének megfelelő helyzet szerint vagy pénzbírsággal sújtják, vagy elrendelik épületük lebontását, ha az nem felel meg az építésügyi előírásoknak.

Az idén eddig 15 esetben szabtak ki pénzbírságot, mintegy 25 ezer forint értékben, határozattal pedig azonnali lebontásra ítéltek ötven úgynevezett sufnit.

Büntetést kapnak azok is, akik az utcákon, utakon engedély nélkül építőanyagot, hulladékot tárolnak.

Operator a magasban

Aki szerdán este megnézte a televízió híradójának 22.20- kor kezdődő, második kiadását, a Hazai tudósítások című rovatban érdekes váci felvételeket látott. Sényi Imre szer- kesztő tudósított a váci székesegyház tetőzetének újbóli beborításáról.

Az operatőr kedden délelőtt, több órán keresztül dolgozott, sokszor 60 méter magasságban, hogy ez a másfél perces képriport a nézők elé kerüli.essen.

i

k