Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-17 / 269. szám

1973. NOVEMBER 17., SZOMBAT rtj • MCC> <b/tírltyi Halak — levetkőzve ' Csipkeszörp és tej Félkész áru, háziasszonyoknak A háziasszonyok gyakran le­mondanak 'a, halvásárlásról a tisztítás, főleg a pikkelyeik el­távolításának kellemetlen munkája miatt. Ezen a gondon igyekszik segíteni a Balatoni Halgazdaság, amely négy te­lepén már magára vállalta a tisztítás, az előkészítés műve­letét és a halakat konyhai fél­kész termékként adja át a ke­reskedelemnek. A Balatoni Halgazdaság szakemberei érdekes újítást dolgoztak ki ennek az üzem­szerű körülmények között is csak kézzel végezhető munká­nak a gyorsítására. Henger alakú tartályban, magasnyo­mású vízsugarakkal távolít- ják el a halakat borító pikke­lyeket. Egy-egy gép 20 kilónyi halat 6 perc alatt vetkőztet le. Gondoskodás, vállalati költségen A Nagykőrösi Konzervgyár­ban az idén két és fél millió forintot fordítanak munka- és védőruha-juttatásra A tekin­télyes összeg a termelési költ­séget terheli — nyilvánvaló tehát, hogy esetleges tovább, növekedését a nyereség síny- lené meg. Ez ázonban nem jelenti azt, hogy a szociális ellátottság színvonalát tekintve is példás gyárban garasoskodnának, sőt — a munkaruha kihordási idejét, amelyet itt is, mint mindenhol, a kollektív szer­ződés szabályoz, két évvel ez­előtt csökkentették: tizennyolc hónapról egy évre. A védőruháknak — ame­lyeknek hordása kötelező — mint azt Friss Antalné, a vál­lalati szakszervezeti bizottság titkára elmondta, nincs kihor­dási idejük, azokat szükség­szerűen cserélik. — Fontos és rendszeres szolgáltatásunk a védőital, a hőmérsékleti vagy egyéb ár­talmak enyhítésére. A meleg­üzemekben sós szódavíz áll dolgozóink rendelkezésére kor­látlan mennyiségben A csa­tornatisztítók védőitala na­ponta fél liter tej, a fertőt­lenítőké úgyszintén. A beton- tart ály-tisztítö munkások mű­szakonként két deci csipke­szörpöt kapnak, a nyomdai dolgozók, forrasztok, akkumu­látortöltők védelmét pedig ugyancsak a tej szolgálja. Még két szolgáltatás. Télen plusz négy fok alatt, aki leg­alább a munkaideje felét sza­badban tölti, az forró teát, nyáron pedig, ha az üzemi hőmérséklet eléri a huszon­nyolc fokot, egy fél citromot fogyaszthat — vállalatuk költ­ségére. A tizedik 'VIT-en, Ber- linben találkoztunk, együtt utaztunk az Exp- ressz-csoportban. A fiata­lok hamar megkedvelték a sörtehajú, bajuszos, vidám Tamást, akit a legtöbben úgy „tamásoztak”, hogy nem tudták, milyen hiva­tás képviselőjével beszél­nek. Pedig nem volt titok: Baranyai Tamás evangéli­kus lelkész, a domonyi pa­rókián él. Sok programra együtt mentünk, az Ale­xen a szolidaritásról filo­zofálgattunk, a tévétorony tövében a fiatalok gondol­kodásáról vitatkoztunk, egy-egy gyűlés után a béke lehetőségeit elemeztük. És a beszélgetés után szívesen hívtuk meg egymást egy- egy pohár jó német sörre. — Veresegyházról szárma­zom, négyen vagyunk testvé­rek. A bátyám orvos, a nővé­rem az Egyesült Izzóban tiszt­viselő, a húgom Egerben gyermekgondozási segélyen van. A sorsom nem a híres verssor szerint alakult: „E fiúból pap lesz, akárki ,meg­lássa ...” Szüleim nem nevel­tek papnak, sőt meglepődtek, amikor közöltem elhatározá­somat, hogy teológiára akarok menni ... A hit... Apám rab­lógyilkosság áldozata lett Anyám vallásos asszony volt Ügy éreztem, helytállásához hozzájárult vallásossága is. A hit erős kapaszkodója lehet az életnek, a helytállásnak... — Egyszerűen pap akartam lenni, nem is tudtam, hogy mit fogok csinálni. Csak a munka humánus oldala raga­dott meg. Újpesten a Könyves Kálmán Gimnáziumban érett­ségiztem, 1958-ban mindjárt fel is vettek a teológiára, 1963-ban végeztem. Mendén kezdtem, két évet töltöttem itt, esperesi segédlelkész vol­tam. A társadalomban való pozitív kapcsolatra Mendén leltem: az esperes példáján láttam, hogy az egyház nem idegen a szocialista társada­lomtól ... T> erlinben sokszor a nagy vidámság közepette is komolykodtunk. Félrehú­zódtunk egy sarokba, s régmúlt korokról, míto­szokról társalogtunk. Mi­lyen emberi érzelemvilágot ...kröznek az ősi vallási emlékek, mi a csodák sze­repe, milyen történelmi analógiák áshatok ki a köl­tői mítoszokból? — ilyen kérdések körül forgott agytornánk. Aztán másnap beültünk a buszba, új, mai információk vártak ránk: a mai béke, a mai barát­ság, a mai szolidaritás gon­dolat- s cselekvésköréből. — Három évig Zuglóban dolgoztam, rossz körülmények között éltem. Aztán jött a nagy meglepetés: a Lutherá­nus Világszövetség keretében, ösztöndíjcsere útján ért a vá­ratlan megtiszteltetés, hogy egy évre Finnországba utaz­hattam. Teológiát hallgattam, szociáletikát, egyháztörténetet, ökumenikát Nem tudtam fin­nül, egy év alatt jól megta­A BÉKEPAP nultam a nyelvet, felsőfokú nyelvvizsgát tettem. Ha finn turistacsoport érkezik Ma­gyarországra, ma is szívesen tolmácsolok. Két szép emlé­kem maradt az útról: a fin­nek nagy magyarszeretete s az az érzés, hogy az ember egyéves távoliét után tudja igazán megbecsülni a hazáját. Tf'áradtan ültünk a busz­ban, Tamás halkan kérdezte a társaságtól: nem haragudnánk-e, ha né­hány finn népdalt énekel­ne el? Hallgattuk a dalo­kat, megtapsoltuk az elő­adót, valahogy természetes volt a VIT-en, hogy ma­gyar fiatalember finn dalt énekel. — Sokat gondolkodtam az egyház társadalmi szerepéről. A gyakorlat igazolta, hogy az egyház nem idegen, nem sem­leges a társadalomban, nem jár valami külön utat. A gyü­lekezet minden tagja magyar állampolgár, élvezi a szocia­lista társadalom lehetőségeit, hordozza az állampolgári s az egyetemes felelősséget. Ami történik az egyházi funkció- - ban: a hívekkel való lelki­pásztori beszélgetés, igehirde­tés — igyekszem olyanná ten­ni, hogy ebben tükröződjék a társadalom minden gondja és öröme. A gyülekezeti tagokkal vasárnaponként találkozom, de egy hetet templomon kívül töltenek, elvárhatják hát tő­lünk, hogy mindennapi köte­lességeikhez erősítést kapja­nak. Á hit mélyítése a fel­adat, megértetni, hogy nincs istennek két világa: az egyház és a külvilág — ép­pen hogy a mindennapok ma­gatartásában kell tükröződnie a hitnek. Oly módon, hogy a hit gyümölcsei élvezhetők le­gyenek mindenki számára... T)ara)nyai Tamás bevezet a domonyi templom­ba, örömmel mutatja, mi- ' lyen széppé renoválták. El­mondja a gyülekezet tör­ténetét, felhívja a figyel­memet arra a márványtáb­lára, ahova a eddigi domo­nyi lelkipásztorok neve ke­rült. Elárulja, hogy szeret­né, ha az ö neve is felke­rülne a táblára: Domony- ban élete végéig szívesen maradna. — A fiatalságról sokat gon­dolkoztam, különösen a VIT után. Érett ifjú nemzedék — én ezt tapasztaltam Berlinben. Az ifjúság összefogottabb, nemzetközileg egységesebb. Nem körvonalazatlan az el­képzelése a békéről, hanem tudja, hogyan kell kiharcolni a békét. Barátság mindenki­vel, aki használja az eszét, hogy az emberiség túlélje ön­magát. Aki ezt nem fogja fel, azzal nincs béke. Ez világné­zetre tekintet nélkül igaz. Szo­lidaritás kivel, miért, ki el­len? — ezt tudja a fiatalság zöme. Összefogás minden, jö­vőt veszélyeztető erő ellen: az imperializmustól a környezet szennyezőiig... A világifjúsági találko- zó után Baranyi Ta­mást legközelebb fényké­pen láttam viszont: a Pest megyei Hírlapban közöltük a fotót, amely róla és a többi küldöttről a magyar- országi békekongresszuson készült. A domonyi paró­kián erről az eseményről is beszélgettünk, s az evan­gélikus lelkész tanulságos történettel kezdte az em­lékezést: egy martinász helyesen rápirított egy műegyetemista felszólalóra. A munkás elmondta, hogy ők is ismerték a földön ülés tiltakozó romantikáját, csakhogy akkor nem volt szék, hogy arról tiltakozza­nak. A módszer változik, de az emberek, a nemze­dékek egységesek a béke igenlésében — magyarázta Domony lelkipásztora. — Békepap — az ötvenes évek táján ragasztották ránk ezt a címkét Hogy még job­ban ártson, ellenségeink ki­egészítették: kommunista pap. E fogalmak rontották az egy­házi kapcsolatokat, s a hí­vőkkel való viszonyunkat is. - A béke — a sajnálatos törté­nelmi kivételtől eltekintve — az egyház, a papság egyete­mes vágya. Hiszen az'igében is így áll: „Békesség nektek...” A béke nem természeti tüne­mény, hanem értelmes embe­rek tudatos együttműködésé­nek a gyümölcse. A béke ad­dig tart, amíg a felelős em­beri közösségnek nagyobb az ereje, mint a pusztítóké. A békét tudatos magatartással kell védelmezni. A béke nem a Jiáborúban, a békében dől el, ezért döntő a mostani bé­keharc ... T> aranyai Tamást a 221 tagú Országos Béke­tanácsba választották. Fóti Péter 1 Közös társadalmi és egyéni érdek Munkavédelmet vag A címben szereplő két szó a köznapi életben ismert és gyakran használt fogalom, ám tartalmuk mélysége, tár­sadalma rendeltetésük össze­tartozása nem ennyire egy­értelmű. Még azokban a kö­rökben sem az, ahol az egyikkel, vagy a másikkal fog­lalkoznak. Pedig a két fogalom szoro­san összetartozik, nem egy­mást kizárok, hanem egymást követők és felváltok. Az utóbbi tulajdonképpen az elő­zőből keletkezik, vagyis, ha eredményes és hatékony a munkavédelem, akkor nincs is szükség rehabilitációra. Bár igaz, hogy a munkavéde­lem történelmileg előbb ala­kult ki és minden tekintetben kidolgozottabb, mint a re­habilitáció, de pusztán az idő­beli elkülönülés miatt nem tagadhatjuk rokon jellegüket. Inkább az utóbbinál jelent­kező elmaradás bepótlása, szolgálati szerepük azonossá­gának bizonyítása az egyre égetőbben szükséges feladat. Egységes folyamatként Hazánkban az élet által tá­masztott követelményektől némiképpen elmaradtunk, ami a jogalkotásban és a jogalkal­mazásban egyaránt tapasz­talható. Ez abban is jelentke­zik, hogy a jogalkotás terü­letén nem azonos szinten és nem azonos szervek rendezik az egyébként együvé tartozó problémákat, holott a meg­előzés és a gyógyítás egysé­ges folyamat — és társadalmi igény — még akkor is, ha a megelőzés időbeldleg meg­előzi a helyreállítás (rehabili­táció) folyamatát. A munka* védelmet ezúttal csak a munkaviszony keretei között érvényesülő védelemre vonat­koztatom, bár ez nem teljesen helyes. Rehabilitálni kell ugyanis azt is, aki a munka- viszony keretein kívül, vagy munkaviszony nélkül kerül olyan helyzetbe, hogy rehabi­litálásra szorul. Itt jelentke­zik a megelőzés és a rehabi­litáció társadalmilag egysé­ges igénye, függetlenül attól, hogy ki viseli a rehabilitáció költségeit. Ez ugyanis csak másodlagos probléma A megelőzés mind a mun­kaviszony keretében, mind pedig azon kívül fontos tár­sadalmi és egyéni érdek. Ugyanakkor gazdaságosabb és humánusabb is, minit a re­habilitáció, hiszen a csökkent munkaképességű dolgozók tel­jes rehabilitációja — ide ért­ve a társadalmi termelésből kiesett termelési értéket is — lényegesen többe kerül, mint a megelőzésre fordítan­dó összeg. A megelőzés sajnos nem minden esetben jár sikerrel, bár a munkaképesség csök­kenését vagy éppen elveszté­sét előidéző balesetek okai­nak elemzése általában egy­értelműen bizonyítja, hogy elkerülhetők, illetőleg meg­előzhetők lettek volna. A legnagyobb mértékű helyreállítás A rehabilitáció fogalmá­nak számos meghatározása ismert. A sokféle — és a tu­dományágak sajátosságait ki­emelő ----meghatározásoknak az onban közös a céljuk, s komplexitásuk nemcsak egy- egy tudományág, hanem azon belül is érvényesüL A tevékenységben- akadályozott ember rehabilitációja csak több tudományág (orvosi, jo­gi, műszaki, pszichológiai stb.) r Otthon lim-lom, nincs értéke, a MÉH átveszi, pénzt ad érte! Gyűjtőtelepein FELEMELT ÁRON VÁSÁROL TEXTILHULLADEKOT A KÖZÉP-MAGYARORSZÁGI NYERSANYAGHASZNOSÍTÓ VÁLLALAT A vegyes háztartási textilhulladék (szintetikus, gumírozott, impregnált, olajos, olajfestékes anyagot nem tartalmazhat) ára kilogrammonként 1,60 Ft A háztartási pamuttextil-hulladék ára kilogrammonként 5-20 Ft (mosatlan színes 5 Ft mosatlan fehér 10 Ft , tiszta színes 10 Ft tiszta fehér 20 Ft) A közölt árak csak a 20x20 cm-nél nagyobb méretű, nem morzs állapotú, nem olajos és olajfestékes textilonyagokra értendő. együttes tevékenységével biz­tosítható. Hulex Alexander orvosprofesszor véleménye szerint: a „beteg problémáit a maguk összességében kell megragadná, ami azt jelenti, hogy nemcsak a sérült szerv­re vagy zavart működésre vagyunk figyelemmel, hanem személyiségének más, fizikai, pszichikai és • emocionális ter­mészetű problémáira is”. A Nemzetközi Munkaügyi Hiva­tal szerint: „a rehabilitáción a testi hibák vagy betegségek következtében korlátozottak helyreállítását kell érteni a képességük adta legnagyobb mértékig, mind testi, mind szellemi, szociális, foglalkoz­tatásbeli és gazdasági vonat­kozásban”. Hivatás és foglalkozás szem­pontjából a munkajog fel­adata a csökkent munkaké­pességű dolgozók eredeti tár­sadalmi állapotának helyreál­lítása, egyrészt régi foglal­koztatásukhoz való visszaté­résük megszervezése és elő­segítése, vagy másrészt új fog­lalkoztatásra való átképzé­sük biztosítása útján. Nem jelent tehát teljes rehabilitá­ciót a sérült szerv alkati, szerkezeti és működésbeli meggyógyítása és keresetvesz­teségük teljes vagy részleges pótlása. Csak akkor válhatnak a közismerten gátlásos csök­kent munkaképességű dolgo­zók harmonikus és aktív em­berekké, ha megfelelő mun­kahelyen, megértő munkatár­sak között dolgozhatnak, szak­mai engedmény nélkül. A kiesett értékek A közismerten embercent­rikus szocialista munkajog­nak e fontos és sajátos terü­letén a humanizmusnak és a szigornak fokozottabban kellene érvényesülnie mind a jogalkotásban, mind pedig a jogalkalmazásban. Az elő­zőekben hangsúlyozott érde­kek döntő fontosságán túl­menően, jelentős anyagi-gaz­dasági következményei is van­nak a munkaképesség csők kentekének. Elsősorban itt az értékkiesések érdemelnek fi gyeimet. Így például a csök­kent munkaképességű dolgozó nem képes megtermelni azt az értéket, amit korábban meg­termeli; számottevő és elgon­dolkodtató a kiesett termelési érték és ennek következtében jelentkező táppénz, vagv a ki­fizetésre kerülő járadék. Szakmunkásaknál ide tarto­zik a tudás értékteremtő ere­je is, mert a kiképzésre for­dított összegeket valóságos veszteségként kell felfogni, hiszen ezek nem térülnek még. A balesetek kivizsgálá­sa miatt jelentkező állásidők is ide tartoznak. Esetenként gépek és embercsoportok tar­tós és egvüttes állásidejével kell számolnunk az átlagkere­set kifizetése mellett. Igen jelentős a szociális gondos­kodás költségkihatása is. "zervezett és hatékony reha­bilitációval — a megelőzésről nem is szólva — mindezek a veszteségek és költségek je­lentős mértékben csökkent­hetők, sőt, az esetek zömében elkerülhetők lehetnek. Alkalmas munkakörben A teljes rehabilitáció — mint ahogyan az az eddigiek­ből kitűnik — komplex fel­adat. Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettes jelentet­te ki ezzel kapcsolatban, hogy a rehabilitáció folyamatá­nak megszervezésénél min­denképpen abból kell kiin­dulnunk: eredeti képességük korlátozottsága ellenére, nem vész el az ember valamennyi képessége. Más oldalról ez azt is jelenti, hogy a társadal­mi, gazdasági munkamegosz­tás rendszerében egy-egy munkaterület, munkakör el­látása nem veszi igénybe az ember valamennyi képessé­gét”. E meggondolásnak alapján a rehábilitációra szo­ruló dolgozót olyan munka- ...yre kell áthelyezni, átké­pezni, vagy számára a mun­kafeltételeket átalakítani, ahol megmaradt képességei­vel teljes értékű munka vég­zésére alkalmas, vagy arra al­kalmassá tehető. Ezzel kap­csolatban a Munkatörvény- :önyv kimondja: „az üzemi baleset, foglalkozási megbe­tegedés miatt, vagy egyéb Okból csökkent munkaké­pességű dolgozókat a vállala­tok kötelesek számukra al­kalmas munkakörben alkal­mazni, célszerű foglalkozta­tásukat minden rendelkezés­re álló módon — így különö­sen munkaerő-átcsoportosí­tással, a munkahelyek, illetve eszközök megfelelő átalakítá­sával, átképzéssel és egyéb úton is —, a munkaviszonyuk megszüntetését pedig korlá­tozni kell”. Vállalati feladat E jogszabályi rendelkezés a vállalatokat — és nem a vál-» lalat szakszervezeti szervét — kötelezi a rehabilitációs te­vékenység legfontosabb fel­adatainak megszervezésére és ellátására. Szándékosan kí­vánom aláhúzottan hangsú­lyozni a vállalati, állatni fel­adatot. Számos esetben ugyan­is egyes feladatokat, így pél­dául az anyagbeszerzést, az -értékesítést, az önköltség-. csökkentést államinak és ran­gosabb feladatnak tartanak, mint az értékelőállító tevé­kenységet végző ember vé­delmét, ezen belül a megelő­zést és a rehabilitációt. Eze­ket társadalmi feladatnak tekintik, és tartják. A reha­bilitáció — akárcsak a meg­előzés — legalább annyira fontos és állami, illetőién ál­lamigazgatási feladat, mint a gazdálkodási tevékenység ren­tabilitása, vagy a pénzgazdál­kodás. Ezzel természetesen nem a társadalmi szervek szerepét, jelentőségét és mozgalmi fe­lelősségét akarom kicsinyíte­ni, hanem a különböző szintű jogszabályokban foglalt ren- ; delkezések végrehajtásának helyes gyakorlatát kívánom elősegíteni. Azt, hogv vala­mennyi szinten az állami ve­zetés a jogszabályokban kel­lően körülhatárolt és megje­lölt feladatokat a magáénak tekintse, s tevékenysége so­rán a dolgozókról való gon­doskodást ne'hárítsa a társa­dalmi szervekre, hanem a jogszabály szövegének és szellemének megfelelően a magáénak tartsa. Dr. Siklós Sándor Azonnali felvételre keresünk hurkoló-, fonó- és szövőüzemünkbe női szakmunkásokat és betanított munkásokat, valamint- rövid betanítási idővel ­8 általánost végzett, 16 éven felüli lányokat gépes, munkahelyekre. KELENFÖLDI TEXTILGYAR 1502 Budapest XI., Budafoki út 111—113., Munkaerő-gazdálkodás. Tel.: 450-160, 177-es mellékállomás. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom