Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-17 / 269. szám

"”'&€ir4ap 1973. NOVEMBER 17., SZOMBAT KyjKusz Chequersi kandalló Pompidou elnök tegnap Angliá­ba utazott, hogy Chequersben, az angol kormányfő vidéki reziden­ciáján megbeszélést tartson Heath miniszterelnökkel. Bár a „kandal­ló melletti csevegésnek” minősí­tett eszmecsere nagyrészt négy- szemközt zajlik, az elnököt Jo- bert külügyminiszter is elkísérte, aki pénteken délután Douglas- Home angol külügyminiszterrel együtt aláírta a La Manche-csa­torna alatti alagút megépítésére vonatkozó szerződést. A KÉT KORMÁNYFŐ ta­lálkozója a jelenlegi helyzet­ben különösen nagy jelentősé­gű, s francia kormánykörök­ben arra számítanak, hogy Heath miniszterelnök a Kö­zös Piac decemberi koppen­hágai értekezletén erőteljesen támogatni fogja Pompidou el­nöknek a közös piaci csúcsér­tekezletek rendszeresítésére irányuló javaslatát, amelytől Párizsban azt várják, hogy az majd meggyorsítja a • Közös Piac politikai egységének ki­alakulását. A FRANCIAK hangsúlyoz­zák: már csak azért is feltét­lenül szükséges lenne a politi­kai egység terén az előrelépés­re, mert a tervezett gazdasá­gi és pénzügyi unió megvaló­sítása terén továbbra is nagy nehézségek vannak. Anglia gazdasági helyzete aligha en­gedi meg jelenleg a font ster­ling különálló lebegtetésének megszüntetését, ami előfeltéte­le lenne a gazdasági és pénz­ügyi unió hatékony működésé­nek, ugyanakkor azonban a közéleti válság és az olajprob­léma terén messzemenő azo­nosság mutatkozott az angol és a francia kormány nézetei között, s mindkét kormány szükségesnek tartja a közös piaci országok „politikai szoli­daritásának” minél hatéko­nyabb érvényesítését. Francia kormánykörökben az elnök angliai látogatása előtt burkol­tan értésre adta, hogy Pom­pidou elnök megértéssel visel­tetik az angol gazdasági prob­lémák iránt, ezen a téren nem akar nehézségeket okozni Heath miniszterelnöknek. En­nek fejében természetesen azt várja, hogy az angol kormány a koppenhágai értekezleten a francia álláspontot fogja támo­gatni a kisebb közös piaci or­szágok, így Hollandia ellenve­téseivel szemben. Diplomáciai körökben bizonyos­ra veszik, hogy a „kandalló mel­letti csevegésen” szó esik a „kö­zös európai védelem” problémakö­réről is. Jobert francia külügymi­niszter az elmúlt hónapokban is­mételten utalt arra, hogy a közös piaci országoknak meg kellene szervezniük valamilyen formában a „közös európai védelmet”. Bár ennek az elképzelésnek részleteit nyilvánosan nem ismertették, a különböző burkolt utalások arra céloznak, hogy a francia és az angol atomerő magvát alkothatná egy újabb katonai csoportosulás­nak, amely ugyan a NATO-ra tá­maszkodna, de elsősorban a Kö­zös Piac égisze alatt jönne létre, ha majd kialakult a most szor­galmazott politikai egység a kö­zös piaci országok között. LENGYELORSZÁG Növekvő nemzetközi szerep Minid élénkebben, súlyát és jelentőségét megilletően vesz részt a Lengyel Népköztársa­ság a nemzetközi politikai életben. Szinte egy hét sem múlik el anélkül, hogy vala­milyen fontos külpolitikai esemény ne fűződnék Len­gyelország nevéhez. A leg­utóbbi időkben például Var­sóban fogadták Walter Scheel nyugatnémet külügyminisz­tert, hogy elősegítsék a Len­gyelország és az NSZK kö­zött még fennálló problémák tisztázását. Néhány nappal ezelőtt Stefan Ojszowski, a Lengyel Népköztársaság kül­ügyminisztere, római útja során felkereste Vatikánvá­rosit is, járt VI. Pál pápánál és a találkozó hozzájárulhat a Lengyelország és a Vatikán állam közti kapcsolatok ren­dezéséhez, fejlesztéséhez. Pénteken fejezte be néhány napos lengyelországi látoga­tását a Todor Zsivkov, a Bol­gár Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága első titkára vezette bolgár párt- és kor­mányküldöttség. A lengyel és a bolgár nép, a két párt s a két kormány közötti, amúgy is szívélyes, baráti viszony és szoros szövetség tavább mé­lyült e forró hangulatú láto­gatás nyomán. A jövő hét elején Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára száll re­pülőgépre, hogy hivatalos lá­togatást tegyen Belgiumban. Edward Gierek jól ismeri Bel­giumot, Franciaországot, Nyu- gat-Európát: a két világhábo­rú közötti lengyel jobboldali, reakciós kurzus idején, a munkanélküliség és elnyomás éveiben a fiatal Gierek nyu­gat-európai bányákban és gyárakban dolgozott. Elindu­lása előtt Gierek üzenetet in­tézett a belga dolgozókhoz. Ebben hangsúlyozza: „Remél­jük, a lengyel küldöttség lá­togatása országukban alkal­mat nyújt arra, hogy megerő­sítsük szolidaritásunkat a ha­ladásért s a békéért vívott közös harcban és megszilár­dítsuk a lengyel és a belga népet összefűző hagyományos barátságot.” S ugyancsak ide tartozik egy másik pénteki hír: el­indult Lengyelországból an­nak a különleges lengyel ala­kulatnak az első csoportja, amely az ENSZ közel-keleti békefenntartó erőiben teljesít majd szolgálatot. A különle­ges egységet a 6. légideszant- hadosztály katonáiból állítot­ták össze. Vietnam után — ahol ve­lünk együtt Lengyelország is tagja a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságnak, amely a tűzszünet betartásá­nak ellenőrzésére hivatott, im­már a második, hasonló jel­legű, komoly bizalmi feladat: Lengyelország nemzetközi te­kintélynövekedésének újabb bizonyítéka. v KOZEL-KELET Kedvező feltétetek a rendezésre Csütörtökön, az első napon a Nemzetközi Vöröskereszt gépei 26 izraeli sebesültet szállítottak Tel Avivba és 250 egyiptomit Kairóba. Ez­zel egy időben az ENSZ bé­kefenntartó erői átvették az izraeliektől a Kairó—Szuez országút ellenőrzését. E kétségtelenül kedvező hír sem feledtetheti, hogy ez a humanitárius szempontból mindkét fél számára termé­szetesen nagyon fontos lépés csupán az első, a közel-keleti konfliktus rendezéséhez veze­tő hosszúnak ígérkező úton. A probléma nehézségi fokát egy­aránt jól érzékeltetik a leg­utóbbi napok eseményei és az azok nyomán mindkét fél ré­széről elhangzott nyilatkoza­tok. Ismeretes, hogy a Biztonsá­gi Tanács október 2-i tűzszü- neti felhívásában foglaltak gyakorlati megvalósítására Gamzi .és Jariv tábornokok többszöri találkozója után szü­letett meg a november 11-én aláírt hatpontos megállapo­dás. Végrehajtását az izraeli csapatok már másnap szabo­tálták, amikor'nem adták át a Kairó—Szuez országút el­lenőrzését az ENSZ békefenn­tartó erőinek. Az izraeli parlament (kne- szet) ülésén pedig Golda Meir kijelentette: az izraeli csa­patok soha nem vonulnak vissza az október 22—i tűzszü- neti vonalakra, mert ilyen vonalak nem léteztek, és ha mégis: ki tudná már azokat rekonstruálni. Nos, ha az iz­raeli tábornokok nem tudnák megállapítani, hol álltak csa­pataik az említett napon, ak­kor forduljanak segítségért az Egyesült Államokhoz. A CIA-hoz is közelállónak tar­tott Time című amerikai ma­gazin november 12-i száma ugyanis közöl egy térképet, amelyből kiderül, hogy az iz­raeli csapatok október 22-én még nem ellenőrizték a Kairó —Szuez útvonalat. A szóban forgó területet a tűzszünetet | semmibe véve, kétnapos harc eredményeként foglalták el. Tévedés lenne azt hinni, | hogy ez csupán részletkérdés.: Egyáltalán nem az, hisz a BT 1 említett felhívása egyik leg­fontosabb pontjáról van szó, amit izraeli részről mindez- ideig nem voltak hajlandók tel­jesíteni. Ilyen körülmények között nem tekinthetők puszta fenyegetésnek azok a félhiva­talos és hivatalos kairói meg­nyilatkozások, miszerint Izrael obstrukciós politikája a har­cok kiújulásához vezethet. A harcok kiújulásának a ve­szélye kétségtelenül növekszik, ha a következő napok diplo­máciai lépései nem hozzák meg a kívánt eredményt. Arab rész­ről perdöntő lehet a november 28-ára Algírba összehívott arab csúcsértekezlet, amelyet a külügyminiszterek novem­ber 24-i kairói tanácskozása készít elő. Az arab országok eddig lényegében egységesek voltak mind a katonai akció­kat, mind a különböző diplo­máciai és gazdasági lépéseket illetően, legjobb példája ennek az Izraelt támogató országok ellen bevezetett olajembargó. A legutóbbi napok esemé­nyei azt is igazolták, hogy az arab országok a Biztonsági Ta­nács határozatának csak akkor tudnak maradéktalanul ér­vényt szerezni, ha a jövőben is támaszkodnak a szocialista országok segítségére, egybe­hangolják cselekvésüket, most csak így kényszeríthetik ki a Palesztinái nép ügyét is szol­gáló békés rendezést. A békés rendezéshez vi­szont az is szükséges, hogy az izraeli kormány belássa: a vil­lámháborúk és az arabok fölött aratott könnyű győzelmek ko­ra lejárt. Izraelnek annál is inkább meg kellene ragadnia a kínálkozó lehetőséget a békés rendezésre, mert a mostaninál aligha volt erre jobb alkalom a negyedszázados konfliktus történetében. Lényegében erre hívja fel a figyelmet a Prav­dában most megjelent írás is. A cikkíró leszögezi, hogy „a közel-keleti helyzet minden bonyolultsága ellenére, ma kedvezőbbek a válság megol­dásának feltételei, mint eddig bármikor”. Ez pedig elsősorban a nemzetközi légkörben — azon belül a szovjet—amerikai viszonyban — bekövetkezett pozitív változásoknak tulaj­donítható. Kanyó András Furcsa „könyvvitel” K. Karagezjan, a Za Rube­zsom című szovjet hetilapban kommentárt fűz a közép-euró­pai fegyveres erők és fegyver­zet csökkentésevei foglalkozó bécsi tárgyalásokhoz. Cikké­ben rámutat: „Ha minden résztvevő realizmust és együttműködési készséget ta­núsít, a bécsi tárgyalásokat olyan sikerek kísérik majd, amelyek nagy, pozitív befo­lyást gyakorolnak az európai helyzet fejlődésére”. A hírmagyarázó megállapít­va, hogy a világ békeszerető közvéleménye üdvözölte a tár­gyalások megkezdését, rámutat, hogy a dolog ilyen fordulata nem mindenkit örvendeztetett meg. Az utóbbi napokban a burzsoá sajtó egyes orgánu­maiban cikkek és kommentá­rok jelentek meg teletűzdelve számokkal és diagramokkal, amelyek állítólag a Varsói Szerződés hadseregeinek mennyiségi és minőségi össze­tételét jelzik. A forrás termé­szetesen a „legautentikusabb”: a londoni Stratégiai Tanulmá­nyok Intézete, amely arról hí­res, hogy hosszú évek óta úgy manipulál a katonai statiszti­kával, ahogy az a NATO stra­tégiájának megfelel. Mi szük­ség volt arra, hogy a bécsi tárgyalások küszöbén nyilvá­nosságra hozzák ennek az in­tézménynek a „könyvvitelét”? — teszi fel a kérdést a hírma­gyarázó, majd így válaszol: az egyedüli cél annak bebizonyí­tása, hogy ha valakinek csök­kenteni kell a fegyverzetet, az a Szovjetunió, de semmikép­pen sem a Nyugat. A jobboldali sajtó lármája távolról sem spontán rögtön­zés — • folytatja a hírmagya­rázó. Mint mindig, vezényszó­ra lármáznak, azok parancsá­ra, akiket kétségbe ejt minden lépés a feszültség enyhítésé­nek útján. Csupán egyfajta le­szerelés felelne meg az ízlé­süknek: a Varsói Szerződés egyoldalú leszerelése. Erre pedig hiába várnak. Céljaik világosak: megakadályozni a tárgyalásokat, útját állni az enyhülési folyamatnak. Figyelemre méltó, hogy a militarista kórusba ezúttal is bekapcsolódott Peking. Az Űj- Kína hírügynökség a bécsi tárgyalásokhoz fűzött kom­mentárjában „lelkiismerete­sen”’ lemásolta a Stratégiai Tanulmányok Intézetének minden „számadatát” és ezzel együtt átvette az imperialista sajtó érveit is. íme, néhány szemelvény az Üj-Kína kom­mentárjából: „A Szovjetunió elhatározta, hogy bárhogyan is, de megőrzi a Nyugattal szemben jelenlegi katonai jö- lényét, Közép-Európában.” „A Nyugat az erők kiegyensúlyo­zott csökkentése mellett fog­lalt állást, hogy gyengítse a szovjet fél katonai fölényét”. Peking — állapítja meg Ka­ragezjan — a burzsoá propa­gandisták állításait visszhan­gozva azzal rémisztget, hogy a bécsi tárgyalások sikere „még kiszolgáltatottabb helyzetbe taszítja Nyugat-Európát”. A Szovjetuniónak a bécsi tárgyalásokon elfoglalt állás­pontjáról szólva a hírmagya­rázó idézi a szovjet küldöttség vezetőjének, Oleg Hlesztovnak a szavait: „A szovjet küldött­ség arra törekszik majd, hogy a tárgyalásokon kidolgozzák a konkrét döntéseket, és mi ké­szek vagyunk más országok küldöttségeivel szoros kontak­tusban munkálkodni e fontos cél eléréséért”. > A Csendes-óceáni országokról Indonézia, Malaysia, Sin­gapore, Űj-Zéland és Auszt­rália politikai és üzleti körei minidinikábib hangot adnak an­nak az óhajuknak, hogy bő­vítsék együttműködésüket a szocialista közösség országai­val — állapítja meg a Prav­dában Valerian Szkvorcov, a lap kommentátora. Marcos Fülöp-szigeti elnök is hangsú­lyozta nemrég, hogy országa érdekelt a kereskedelem fej­lesztésében a Szovjetunióval és a többi szocialista ország­gal. Mint a Pravda írja, az ázsiai és a csendes-óceáni országok­ban érdeklődéssel figyelik a szovjet ipar nagy' fejlődését. A Szovjetunióval való együtt­működés mellett szól az Is, Sötétben a fény városa Az MOHER ajánlata közieteknek! Nagy választékban kaphatók AKKUMULÁTOROK az IMPORTALKATRÉSZ KERESKEDELMI ÜZLETÁG akkumulátor-részlegénél. Budapest XIII., Visegrádi u. 40. Telefon: 200-707. Egynapos tiltakozó sztrájkjuk idején tüntető fel­vonulást is rendeztek a francia kiskereskedők. a körülmény máris nyugtalanságot keltett a kormánykoalíció berkeiben. Könnyen lehet, hogy a „kihalt város” jelszóval meghirdetett sztrájk Giscard d’Estaing gazdasági és pénz­ügyminiszter helyzetét is megrendíti: ő hozta ugyanis az árrögzítő rendelkezéseket. Azt is szemére vetik, h 'az inflációs válság sú­lyos napjaiban nem hivatalában tartózkodik, hanem ehelyett Malájföldön tárgyal. A L’Humanité vezércikkében hangsúlyozta: az inflációért nem a kiskereskedőket kell hi­báztatná, hanem a kormány gazdaságpoliti­káját. hogy szovjet közreműködés­sel, kölcsönösen előnyös ala­pon, több mint 400 gazdasági létesítményt építettek fel a harmadik világ országaiban, köztük az asszuáni gátat és a bh idai acélművet. Számos délkelet-ázsiai or­szág közvéleményét aggaszt­ják azok a kedvezőtlen kö­vetkezmények, amelyekkel a gyarmati idők „hagyományos” partnereire való kizárólagos gazdasági orientálódás jár. A fejlett kapitalista országok ál­tal bevezetett kereskedelmi korlátozások, a valutáris- pénzügyi válság kiéleződései kedvezőtlenül hatnak Malay­sia, a Fülöp-szigetek, Indo­nézia és Singapore gazdasági életére — írja a Pravda. Csu­pán a valutaárfolyamok meg­változtatása következtében az ázsiai és a távol-keleti orszá­gok 1972-ben egymilliárd dol­lár veszteséget szenvedtek. Ausztrália és Űj-Zéland széles látókörű politikai sze­mélyiségei szintén tudatában vannak, hogy szükség van a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatok bőví­tésére. Az ausztráliai és az új-zélandi kormány úgyneve­zett gazdasági nacionalizmusa bizonyos mértékig azt a tö­rekvést tükrözi, hogy megsza­baduljanak az erős külföldi monopóliumok gyámkodásá­tól és olyan partnereket ke­ressenek, amelyekkel az együttműködés igazán egyen­jogú és kölcsönösen előnyös alapon fejlődhetne — állapít­ja meg a Pravda hírmagya­rázója. , A Szovjetunió mindig ki­nyilvánította készségét arra, hogy széles körű gazdasági kapcsolatokat fejlesszen ki Ázsia és a csendes-óceáni tér­ség minden államával. A Szovjetunió ezeket a kapcso­latokat a politikai enyhülés, a népek biztonsága gazdasá­gi alapjának tekinti a térség­ben — írja befejezésül a Prav­da. MEGKEZDTE munkáját ar Ecuadori Kommunista Párt IX. kongresszusa. HENRY KISSINGER, az Egyesült Államok külügymi­nisztere — aki világkörüli kör­útja során ellátogatott több kö­zel-keleti országba, a Kínai Népköztársaságba. Japánba és Dél-Koreába —. pénteken a kora délutáni órákban vissza­érkezett hazájába. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom