Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)
1973-11-27 / 277. szám
rest MEGYE I 1973. NOVEMBER 27., KEDD k/&í4op T agköny vcsere Ülést tartott a SZOT elnöksége A SZOT elnöksége hétfőn ülést tartott, s több közérdekű kérdésről tárgyalt. Első napirendi pontként a szabályozórendszer továbbfejlesztésének kérdéseit vitatta meg, s kialakította álláspontját. További napirendi pontként az elnökség azt vizsgálta, hogy a szakszervezetek milyen módon segíthetik még hatékonyabban a fiatalok helyzetének javítását. Különösen a munkásifjúság nevelésére, érvényesülésének támogatására kívánnak a jövőben nagyobb gondot fordítani a szakszervezetek. ,Az elnökség az üzemi balesetek alakulásával is foglalkozott. Megállapította, hogy a tavaly elkezdődött kedvező tendenciák az idén folytatódtak. Az elnökség elfogadta a szakszervezeti könyvcseréről szóló előterjesztést is. A tag- könyvcserére 1975. január 1- tói kerül sor, s az új tagsági könyv 12 évig lesz érvényes. Végül a SZOT elnöksége elfogadta 1974—75. évá nemzetközi programját. Népesedéspolitikai értekezlet Hétfőn a megyei főorvosok részvételével kétnapos népesedéspolitikai értekezlet kezdődött az Egészségügyi Minisztériumban. A tanácskozás első napján — melyre a ter- hességmegszakítást elbíráló másodfokú fellebbviteli bizottságok elnökeit is meghívták — a népesedéspolitikai határozatnak a terhességmegszakításhoz kapcsolódó szociálpolitikai és egészségügyi kérdéseiről tájékoztatták a résztvevőket. Dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter megnyitó szavai után több előadás hangzott el. Meghal egy gyár Nehéz döntés után - nagy feladat előtt Beszámoló taggyűlés a HFS budakalászi gyárában Eltemették Mód Aladárt Harmadik és egyben > utolsó beszámoló taggyűlésüket tartották a minap — legalábbis ebben az összetételben — a Ha,zai Fésűsfonó és Szövőgyár budakalászi gyára II-es alapszervezetének kommunistái. Jóázerint alig tanulták meg üzemük új nevét az öreg gyapjúmosó dolgozói, amikor — úgy szeptember táján — a nagyvállalat vezérigazgatója szomorú hírt közölt velük: 1974. december 31-én becsukja kapuit a gyármatuzsálem. Örökre elnémulnak a kiszolgált — 30—40 esztendős — szövőgépek, nyugdíjba mennek a fonómasinák, csak a HÉV ablakából vethetnek majd egy-egy pillantást a munkások a műhelyek salétromos, fakópiros és kopottsárga falaira, s a kapu előtt is legfeljebb a teherautók kerülgetik majd az összegyűlt esővizet, ha csakugyan nyersanyagraktár lesz a gyár helyén. A felújítás nem kifizetődő Hosszú, rögös út vezetett a fenti elhatározásig, amit nem szívesen mondtak ki, de meg kell lennie. A gyár életkorát senki sem tudja pontosan, de arra sokan emlékeznek, hogy a pár esztendeje kicserélt, régi kazán oldalán 1905-öis évszámot hirdetett az öntöttvas tábla. Akkor gyártották vagy akkor szerelték be? — nem leh,et tudni. Közben nemcsak a géppark felett járt el az idő, de — őszintén szólva — a kártolt termékek iránt sincs ma már akkora kereslet, hogy a gyakori géphibák, az alacsony termelékenység és a magas előállítási költségek ellenére folytassák a termelést. A kőből épült masszív, de szigete- letlen, vizes falak között a rekonstrukciónak sem lenne értelme; csupán a kikészítő üzem felújítása 300—400 millió forintot emésztene fel! A fenti helyzet évek óta mind súlyosabban éreztette hatását a gyárban. Üj emberek jöttek és mentek, magasra szökött a fluktuáció, négy év alatt az összlétszám 530-ról 350—360-ra csökkent. Adassák tisztelet és megbecsülés a törzsgárda tagjainak, azoknak a tíz-húsz-harminc esztendeje itt dolgozó munkásoknak, akik mindmáig kitartottak a helyükön. Értük és róluk esett a legtöbb szó a beszámoló taggyűlésen is. Megtartani az embereket A gyár megszüntetését fokozatosan, egy esztendő alatt hajtják végre, párhuzamosan a pomázi testvérüzem rekonstrukciójával. Az első ütemben — 1974. július 1-ig — a fonoda és a szövődé szűnik meg. így logikus, hiszen addigra elkészül a pomázi. gyár gyűrűsfonodája, s helyükre kerülnek a korszerű szovjet szövőgépek. Mi közük ehhez a budakalászi gyár dolgozóinak? „Csupán” annyi, hogy Pomázon szaktársi szeretettel, munkával és változatlan bérrel várnak mindenkit. Éppen úgy, mint a nagyvállalat többi — angyalföldi, soroksári vagykis- tarcsai — gyárában, aszerint, hogy kinek melyik esik legközelebb a lakóhelyéhez. Megtartani az embereket, „átmenteni” a gyakorlott munkaerőt'— ez most a vállalatnál a legfontosabb cél. És A hetvenedik születésnapon I 1932. ■július 19. péntekre esett. Ez-----------------volt az a nap, amely egy szégyenletes, világszerte tiltakozást kiváltó bírósági ítélet miatt „gyilkos péntek” néven szerepel azóta is a magyar történelemben. A budapesti királyi büntető- törvényszeken Töreky Géza, aki a törvénytelenül megrendezett statáriális tárgyalást vezette, kommunista programbeszédnek minősítette Sallai Imre szavait és a másik vádlottat szólította. Fürst Sándor ekkor még a 29. életévét sem töltötte be. A féríi azonban, aKi a vérbíróság elé állt, sokkal idősebbnek látszott. A tárgyalás előtt két teljes héten át kínozták a politikai nyomozó osztály deteutiv- jei. GumiDottal verték a talpát, a veséjét, minden emberi képzeletet felülmúló aljas eszközökkel próbálták vallomásra bírni. Es mindezek után a vádlott, gyűrött vászonöltönyben, kéthetes szakállal — a, pribékek még borotválkozásra sem adtak engedélyt — arra a kérdésre, hogy bűnösnek érzi-e magát, öntudatosan kiegyenesedett, végighordozta tekintetét bíráin és így válaszolt: — Egyáltalán nem érzem magam bűnösnek, mert nem tekintem bűnnek azt, amit tettem!------------------------ adatok felvétele követkeI A személyi | zett, majd a sok válasz------------------ —- nélkül maradt kérdése mi att egyre ingerültebb Töreky bíró kifakadt: — Ezek szerint semmit sem kíván előadni ?! — De igen — felelte Fürst Sándor. — Július tizenhetedikén éjjel például öt detektív vert órákon keresztül. Ezek közül hármat név szerint is meg tudok nevezni. — Üljön le! — vágta el a továbbiakat Töreky és ezzel Fürst kihallgatása be is fejeződött. Néhány perc múlva kihirdették a statáriális bíróság ítéletét, amelyről sokan tudták, hogy „legfelsőbb helyről’’ készen kapták a bírák. Sallai Imrét és Fürst Sándort „a magyar szent korona nevében a budapesti kir. bün- tetötörvényszék, mint rögtönítélő bíróság, az állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására és megsemmisítésére irányuló bűntett miatt halálbüntetéssel bünteti” — így szólt a gyalázatos ítélet. Fürst Sándor, hogy Horthyék Ki volt bírósága a törvényesség látsza- -tát is feladva, lázas sietséggel halálra ítélte? Születésénél, osztály helyzeténél fogva élete nem úgy indult, hogy a proletárforradalom, a munkásosztály ügyének kiemelkedő harcosa lesz. Kispolgári családban nőtt fel. később pedig tisztviselőként dolgozott. Még tizenhat esztendős sem volt, amikor a Magyar Tanácsköztársaság nagyszerű hónapjainak eseményei a haladás, a forradalom, a munkásosztály mellé állították. A marxizmussal a szociáldemokrata párt baloldalának ellenzéki mozgalmában, majd a Magyarországi Magántisztviselők Szövetségének baloldali vezetői révén ismerkedett meg. A Tanácsköztársaság bukását követő terror évei ácélozták meg a fiatalember jellemét és meggyőződését, s amikor kevesen vállalták az életveszély kockázatát, a gyakorlati harcot, ő az illegális kommunista pártba jelentkezett, amely 1926- ban fogadta tagjai sorába. Ebben az időszakban különös jelentősége volt a legális és az illegális lehetőségek kihasználásának, csak így lehetett eredményekre számítani a néptömegek forradalmi nevelésében. Fürst Sándor az illegális tennivalók mellett minden lehetséges legális alkalmat is kihasznált a munkástömegek mozgósítására. 1929 tavaszán már az illegális kommunista párt titkárságának tagjaként dolgozott. Akik ismerték, egybehangzóan úgy jellemezték őt, mint aki számára a küzdés, a bátor harc az elnyomottak igazságáért oly természetes volt, akár lélegzeni, élni. Amikor első ízben került rendőrkézre, majd bíróság elé, bírálnak szemébe vágta, hogy ügyében dönteni nem illetékesek. Csaknem két esztendőt töltött börtönben s ezalatt is szüntelenül az újabb feladatokra készült. ■——----------------------után ott folytatta, ahol I Kiszabadulása | bebörtönzése előtt ab- ------------------------------- bahagyta. 1931 tavaszán ezer veszély között is késedelem nélkül nekilátott, hogy segítséget nyújtson a súlyos veszteségeket szenvedett párt újjászervezéséhez. Szóban és írásban is leleplezte a biator- bágyi vasútrobbantás igazi hátterét, nem sejthette, hogy maga is a fasiszta provokáció ürügyén elrendelt statárium áldozatává válik. A kőbányai gyűjtőfogház udvarán végezték ki, idősebb elvtársával és harcostársával, Sallai Imrével együtt. A bitófa alatt is olyan bátran viselkedett, mint egész életében. Utolsó szavai ostorcsapásként érték a gyilkosságra összegyűlt úri hóhérokat: — A proletariátus bosszút áll értünk! És 1945 végén csakugyan lezajlott egy másik tárgyalás, amelynek végén igazságos, törvényes ítéletet mondtak ki Sallai és Fürst egy- kori bírái, hóhérai fölött. . az igazság, győzött a nagy I Győzött | ügy, amelyért Fürst Sándor------------------- az életét áldozta. A szabad. fü ggetlen Magyarország, a néphatalom természetes valósággá vált. A. J. egyben a kommunisták legfőbb, legsürgetőbb feladata. Nem' könnyű most a helyzet Budakalászon, nem csoda hát, hogy nyugtalanság, bizonytalanság emészti az ittenieket. S ezt bizony még mendemondák, rémhírek is igyekeznek elmélyíteni. Akadt, aki tudni vélte, hogy „odaát” — Pomázon — kevesebbet lehet majd keresni, hiszen az új gépeken meg kell fizetni a „tanulópénzt”. A pomázi vezetők embersége hamar kifogta a szelet ez effajta vitorlából: minden önként jelentkező budakalászi dolgozónak lehetővé tették — legyen bár karbantartó lakatos, fonó vagy szövő —, hogy Kistarcsán vagy Soroksáron tanulja meg az új gépek kezelését. A betanulás idejére valamennyien megkapják az átlagbérüket, s napi munkaidejük az oda-vissza utazással sem haladja meg a nyolc órát. Rájuk vár majd társaik betanításának feladata Szóbeszéd alapján Más „fals hangok” is felcsendülnek időnként a kalásziak nyugtalan kórusában. Néhányan azt híresztelik: nem is biztos, hogy felszámolják a gyárat, csak a dolgozókat akarják „átjátszani” Pomáz- nak, illetve Angyalföldnek. Ezt a hiób hírt semmiféle észszerű magyarázattal nem tudják alátámasztani, mégis akadtak, akik felültek neki. Végül — épp a beszámoló taggyűlésen derült1 fény a zavarosban halászók harmadik típusára, azokra az időnként idelátogató gazdasági vezetőkre, akik — ellentétben a vezérigazgató ígéretével, miszerint valamennyi dolgozó elhelyezéséről egyéni beszélgetés során fognak dönteni — bizonytalanságot szítanak, és nem riadnak vissza a munkaerő-csábítástól sem. Ezt a megígért egyéni beszélgetést, a személyes jövendő alakulásának mielőbbi tisztázását sürgették okos, meggyőző érvekkel a beszámoló taggyűlés részvevői is. Nem szabad hagyni — hangsúlyozták a felszólalók —, hogy pánik legyen úrrá az embereken. Három okból, sem: egyrészt mert a fonodának és a szövődének a jövő év első felében, a kikészítőnek pedig az év végéig még termelnie kell; másrészt mert a pomázi rekonstrukcióra szánt 40—50 millió forint kidobott pénz lenne, ha a gyár nem számíthatna megfelelő számú és szakképzettségű munkaerőre, mindenekelőtt a budakalászi gyár dolgozóira; végül — de nem utolsósorban — az emberség íratlan törvényei is azt sürgetik, hogy mielőbb vessenek véget a bizonytalanságnak, és egyénenként tárják a dolgozók elé az áthelyezés alternatíváit. Biztosítva a választás lehetőségét, a vállalati és az egyéni érdekek összehangolásával. Számítanak a kommunistákra Ennek az összhangnak a kialakításában elsősorban a kommunistákra számít a gazdasági vezetés^ Nekik kell megértetniük áz emberekkel, hogy a gyár felszámolása — népgazdasági érdek. Elavult üzemben, elhasználódott gépparkkal gazdaságtalanul termelni — olyan luxus, aminek elsősorban a gyár dolgozói adják meg az árát. (Megadták például éveken keresztül azzal, hogy nem kaptak — nem kaphattak — nyereségrészesedést.) A feladat n'em lesz könnyű, hiszen a mérleg egyik serpenyőjébe észérvek, a másikba érzelmi momentumok kerülnek. A korszerűbb,, termelékenyebb üzem, a jobb munkakörülmények, a fejlettebb színvonalú szociális ellátottság és — kellő gyakorlat után — a jobb kereseti lehetőségek kilátásai állnak itt szemben a megszokás erejével s az újtól való félelemmel. A szokás hatalmát s az újtól való rettegést segítsenek leküzdeni ! Nyíri Éva Hétfőn a Mező Imre úti temetőben mély részvéttel kísérték utolsó útjára és sokszáz főnyi gyászoló jelenlétében végső nyugalomra helyezték a munkásmozgalmi panteonban a 65 éves korában elhunyt Mód Aladárt, a párt és a magyar forradalmi munkás- mozgalom régi, kiemelkedő harcosát. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára, a történettudományok doktora ravatalánál — ahol a vörös szemfedővel borított koporsó előtt bíbor párnán helyezték el Mód Aladár kitüntetéseit — díszőrséget álltak az elhunyt elvtársai, Révész Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója mondott búcsúztatót a Központi Bizottság, a Magyar Partizán Szövetség és az elhunyt családja nevében. Dr. Ortutay Gyula akadé, mikus, a Hazafias Népfront alelnöke a HNF országos tanácsa, a TIT és az ELTE képviseletében mondott búcsúszavakat. Mód Aladár tanítványa^ és munkatársai részéről Szaboné, Kobjakov Valentina, az ELTE tanársegéde búcsúztatta, A munkásmozgalmi panteonban hántolták el a koporsót, s a sírt — az Intemacio- nálé hangjai mellett — k°I szórók sokaságával borították. DÓSSAG P anaszosok népes csoportjába futok Szentendrén, akik arról tárgyalnak, ho-gy az Országos Takarékpénztár beruházásában megvalósuló 126 lakásból mindössze ha 40—45 kerül átadásra az idén, de az is úgy, hogy beköltözni nem lehet, mert a vízellátás, a fűtós stb. próbája majd csak most következik. Sóhajtanék, hogy megint a lakás, megint az építőipar ... de nem sóhajtok. Tényként írom le, hogy . bár az esztendőnek még nincs vége, már biztosra vehető: a tanácsi, valamint a tanácsi értékesítésű lakásépítés tervét idén sem sikerült teljesíteni. Ahogy tavaly, tavalyelőtt sem. A megyében összesen 1321 állami lakás falainak fölhúzása, befedése, átadása lett volna a teendő. Sajnos,, nem kell jósnak lennem, elég, ha tapasztalataim' sugallatának engedek: ennyi lakás nem épül meg 1973-ban. Igaz, tavaly több új otthon került tető alá a tervezettnél -— összesein 7333 —, dé azért, mert a számítottnál jóval nagyobb lendülettel haladt a magánosok lakásépítése. S ez két dolog, ne keverjük össze! örvendjünk a több lakásnak, de ne feledjük el, hogy az állami lakások tervezett mennyiségiének felét adták át a kivitelezők — kilenc hónap alatt... Három hónapra maradt a másik fele. Teljesíthető.? Bár megcáfolna az élet. Több ízben tárgyalt a lakásépítés helyzetéről a megyei tanács végrehajtó bizottsága, rendszeres figyelmet szentel e nagy fontosságú kérdésnek — ami, ne feledjük, politikai kérdés is! — a megyei pártbizottság, de e testületek magukat a lakásokat természetesen nem építhetik fel. A lehető legnagyobb segítséget megadják, s lám, már harmadik éve adósság, adósságot követ. Keserves teher, mert minden hiányzó, késve felépülő lakás egy-egy család csalódása, újabb idegőrlő várakozása. A legtöbben ugyanis nem valami fényes 'körülmények között számolják a napokat, amikor új otthonhoz juthatnak, árosi tanácsi tisztség- viselőkkel beszélve — a lakásépítés a városokban a legjelentősebb, idén mintegy 1200 állami lakás kialakítása szerepelt a terveikben —, eléggé furcsa kép alakul ki: bírálják, szidják az építőipart, de nem sok szó esik saját mulasztásaikról, késedelmeikről. S a bírálat is „magánhasználatra” szól, hiszen még csak az kellene, hogy megorioljon a kivitelező ... Megorroljon ? Persze,! mert a lakásépítés nem hoz túl sok nyereséget az építőiparnak, s ezért „belátásuktól” függ, hogy mit miként tesznek. Ami a másik oldalt, a kivitelezőket illeti, panasz, indok sorolásában ők sem állnak hátrább. A magyarázat egyre több, a lakás meg, a tervezetthez mérten, mindig kevesebb. Harmadik esztendeje. Voltak pénzügyi, fedezetigazolási gondok? Voltak. Akadtak késedelmes tervezések? Akadtak. Előfordult a területátadás körül huzavona? Előfordult. Önmagukban e kérdések még nem döntő jelentőségűek, de végre valahára azt kellene észrevenni, mérlegelni, hogy összegezödnek, s együttes hatásuk az, ami már a munka megkezdését hátrább tolja, s az áthúzott határidőt újak áthúzása követi, mert... Mert szervezetlen a lakásépítés. De hiszen mindenki igyekszik, nemcsak szavakkal, hanem papírokkal is bizonyítja, hogy ők átírtak, jeleztek, kifogásoltak, terv- korrekciót kértek, sürgették a fedezetigazolást, a beruházási programot, az anyagszállítókat, a szak- és szerelőipari alvállalkozókat ... Bonyolult mechanizmus kerekei forognak itt, talán túlságosan is bonyolultak. Túl sok az illetékes, az ügyben érintett, s kevés, a kelleténél nagyon is kevesebb a tényleges felelős. H inapokig húzódott a szentendrei, Felszabadulás téri lakótelep ún. egyes ütemének megkezdése, mert a különböző hivatalok és vállalatok vitatkoztak. Hasonló papírcsata zajlott a dunakeszi lakótelep körül. .. s jelentősebb lakásátadásról csak Vácott és Százhalombattán hallottam. Tervszerű a munka Nagykőrösön is, de itt az idén nem túl nagy az állami lakásépítés. Végül is, ha kü'.ön-külön nézzük, tragikusnak sehol sem tragikus a helyzet, de ha ösz- szegezünk, a megye egészét tekintve, szembetűnő a tartós adósság. A kérdés az: lehet-e az adott erők, eszközök ismeretében teljesíthetőnek ítélni a megye állami lakásépítési tervét? Igen, a terv teljesíthető, a felhalmozódott adósság ellenére is. Ehhez azonban a jelenleginél sokkal szervezettebb, célratörőbb munkára van szükség, mind a tanácsok, mind a kivitelezők oldaláról. Hiszen azért még két esztendő hátravan az ötből, s ha az eddigi késedelmet már nem is tehetik semmissé, megelőzhetik a továbbiakat! A tanácsok végrehajtó bizottsága ne nyugodjék bele, hogy a szakigazgatás egyedül birkózik, ahogy a kivitelező vállalatok vezetői sem fogadhatják el természetesnek az egyes építkezéseken dolgozó munkások^ számának csökkenését — azaz a koncentráció kívánatos növekedése helyett a mérséklődést —, a szak- és szerelőipari feladatok elvégzésének vonta- tottságát, nem egy esetben rossz minőségét. Mert ugyan nagyon leegyszerűsítve hangzik, de igaz: nem magyarázatokra, vitákra, gyarapodó papír- kötegekre van szükség, hanem lakásokra. A megye ötéves tervében szereplő mennyiségben. S csak az mondhatja, hogy tette a dolgát tisztességesen, aki mindent megtett ami rajta múlott, hogy a? új otthonok a tervezett mennyiségben maradéktalanul felépülhessenek. Mészáros Ottó t % 1
