Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-27 / 277. szám

rest MEGYE I 1973. NOVEMBER 27., KEDD k/&í4op T agköny vcsere Ülést tartott a SZOT elnöksége A SZOT elnöksége hétfőn ülést tartott, s több közérdekű kérdésről tárgyalt. Első napirendi pontként a szabályozórendszer tovább­fejlesztésének kérdéseit vitat­ta meg, s kialakította állás­pontját. További napirendi pontként az elnökség azt vizs­gálta, hogy a szakszervezetek milyen módon segíthetik még hatékonyabban a fiatalok helyzetének javítását. Különö­sen a munkásifjúság nevelé­sére, érvényesülésének támo­gatására kívánnak a jövőben nagyobb gondot fordítani a szakszervezetek. ,Az elnökség az üzemi balesetek alakulásá­val is foglalkozott. Megálla­pította, hogy a tavaly elkezdő­dött kedvező tendenciák az idén folytatódtak. Az elnökség elfogadta a szakszervezeti könyvcseréről szóló előterjesztést is. A tag- könyvcserére 1975. január 1- tói kerül sor, s az új tagsági könyv 12 évig lesz érvényes. Végül a SZOT elnöksége el­fogadta 1974—75. évá nemzet­közi programját. Népesedéspolitikai értekezlet Hétfőn a megyei főorvosok részvételével kétnapos népe­sedéspolitikai értekezlet kez­dődött az Egészségügyi Mi­nisztériumban. A tanácskozás első napján — melyre a ter- hességmegszakítást elbíráló másodfokú fellebbviteli bi­zottságok elnökeit is meghív­ták — a népesedéspolitikai határozatnak a terhességmeg­szakításhoz kapcsolódó szo­ciálpolitikai és egészségügyi kérdéseiről tájékoztatták a résztvevőket. Dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter meg­nyitó szavai után több elő­adás hangzott el. Meghal egy gyár Nehéz döntés után - nagy feladat előtt Beszámoló taggyűlés a HFS budakalászi gyárában Eltemették Mód Aladárt Harmadik és egyben > utolsó beszámoló taggyűlésüket tar­tották a minap — legalábbis ebben az összetételben — a Ha,zai Fésűsfonó és Szövőgyár budakalászi gyára II-es alap­szervezetének kommunistái. Jóázerint alig tanulták meg üzemük új nevét az öreg gyapjúmosó dolgozói, amikor — úgy szeptember táján — a nagyvállalat vezérigazgatója szomorú hírt közölt velük: 1974. december 31-én becsuk­ja kapuit a gyármatuzsálem. Örökre elnémulnak a kiszol­gált — 30—40 esztendős — szövőgépek, nyugdíjba men­nek a fonómasinák, csak a HÉV ablakából vethetnek majd egy-egy pillantást a mun­kások a műhelyek salétromos, fakópiros és kopottsárga fa­laira, s a kapu előtt is legfel­jebb a teherautók kerülgetik majd az összegyűlt esővizet, ha csakugyan nyersanyagrak­tár lesz a gyár helyén. A felújítás nem kifizetődő Hosszú, rögös út vezetett a fenti elhatározásig, amit nem szívesen mondtak ki, de meg kell lennie. A gyár életkorát senki sem tudja pontosan, de arra sokan emlékeznek, hogy a pár esz­tendeje kicserélt, régi kazán oldalán 1905-öis évszámot hir­detett az öntöttvas tábla. Ak­kor gyártották vagy akkor sze­relték be? — nem leh,et tud­ni. Közben nemcsak a gép­park felett járt el az idő, de — őszintén szólva — a kár­tolt termékek iránt sincs ma már akkora kereslet, hogy a gyakori géphibák, az alacsony termelékenység és a magas előállítási költségek ellenére folytassák a termelést. A kő­ből épült masszív, de szigete- letlen, vizes falak között a re­konstrukciónak sem lenne ér­telme; csupán a kikészítő üzem felújítása 300—400 mil­lió forintot emésztene fel! A fenti helyzet évek óta mind súlyosabban éreztette hatását a gyárban. Üj embe­rek jöttek és mentek, magasra szökött a fluktuáció, négy év alatt az összlétszám 530-ról 350—360-ra csökkent. Adassák tisztelet és megbecsülés a törzsgárda tagjainak, azoknak a tíz-húsz-harminc esztendeje itt dolgozó munkásoknak, akik mindmáig kitartottak a he­lyükön. Értük és róluk esett a leg­több szó a beszámoló taggyű­lésen is. Megtartani az embereket A gyár megszüntetését fo­kozatosan, egy esztendő alatt hajtják végre, párhuzamosan a pomázi testvérüzem re­konstrukciójával. Az első ütemben — 1974. július 1-ig — a fonoda és a szövődé szűnik meg. így logikus, hiszen ad­digra elkészül a pomázi. gyár gyűrűsfonodája, s helyükre kerülnek a korszerű szovjet szövőgépek. Mi közük ehhez a budakalá­szi gyár dolgozóinak? „Csu­pán” annyi, hogy Pomázon szaktársi szeretettel, munká­val és változatlan bérrel vár­nak mindenkit. Éppen úgy, mint a nagyvállalat többi — angyalföldi, soroksári vagykis- tarcsai — gyárában, aszerint, hogy kinek melyik esik leg­közelebb a lakóhelyéhez. Megtartani az embereket, „átmenteni” a gyakorlott mun­kaerőt'— ez most a vállalat­nál a legfontosabb cél. És A hetvenedik születésnapon I 1932. ■július 19. pén­tekre esett. Ez-----------------volt az a nap, amely egy szégyenletes, világ­szerte tiltakozást kiváltó bíró­sági ítélet miatt „gyilkos pén­tek” néven szerepel azóta is a magyar történelemben. A budapesti királyi büntető- törvényszeken Töreky Géza, aki a törvénytelenül megren­dezett statáriális tárgyalást ve­zette, kommunista programbe­szédnek minősítette Sallai Imre szavait és a másik vád­lottat szólította. Fürst Sándor ekkor még a 29. életévét sem töltötte be. A féríi azonban, aKi a vérbíróság elé állt, sokkal idősebbnek lát­szott. A tárgyalás előtt két teljes héten át kí­nozták a politikai nyomozó osztály deteutiv- jei. GumiDottal verték a talpát, a veséjét, minden emberi képzeletet felülmúló aljas esz­közökkel próbálták vallomásra bírni. Es mind­ezek után a vádlott, gyűrött vászonöltönyben, kéthetes szakállal — a, pribékek még borot­válkozásra sem adtak engedélyt — arra a kérdésre, hogy bűnösnek érzi-e magát, ön­tudatosan kiegyenesedett, végighordozta tekin­tetét bíráin és így válaszolt: — Egyáltalán nem érzem magam bűnösnek, mert nem tekintem bűnnek azt, amit tettem!------------------------ adatok felvétele követke­I A személyi | zett, majd a sok válasz------------------ —- nélkül maradt kérdése mi att egyre ingerültebb Töreky bíró kifakadt: — Ezek szerint semmit sem kíván elő­adni ?! — De igen — felelte Fürst Sándor. — Jú­lius tizenhetedikén éjjel például öt detektív vert órákon keresztül. Ezek közül hármat név szerint is meg tudok nevezni. — Üljön le! — vágta el a továbbiakat Tö­reky és ezzel Fürst kihallgatása be is fejező­dött. Néhány perc múlva kihirdették a statá­riális bíróság ítéletét, amelyről sokan tudták, hogy „legfelsőbb helyről’’ készen kapták a bí­rák. Sallai Imrét és Fürst Sándort „a magyar szent korona nevében a budapesti kir. bün- tetötörvényszék, mint rögtönítélő bíróság, az állami és társadalmi rend erőszakos felforga­tására és megsemmisítésére irányuló bűntett miatt halálbüntetéssel bünteti” — így szólt a gyalázatos ítélet. Fürst Sándor, hogy Horthyék Ki volt bírósága a törvényesség látsza- -tát is feladva, lázas sietséggel halálra ítélte? Születésénél, osztály helyzeténél fogva élete nem úgy indult, hogy a proletár­forradalom, a munkásosztály ügyének kiemel­kedő harcosa lesz. Kispolgári családban nőtt fel. később pedig tisztviselőként dolgozott. Még tizenhat esztendős sem volt, amikor a Magyar Tanácsköztársaság nagyszerű hónapjainak esemé­nyei a haladás, a forradalom, a munkásosztály mellé állítot­ták. A marxizmussal a szociál­demokrata párt baloldalának ellenzéki mozgalmában, majd a Magyarországi Magántisztvi­selők Szövetségének baloldali vezetői révén ismerkedett meg. A Tanácsköztársaság bukását követő terror évei ácélozták meg a fiatalember jellemét és meggyőződését, s amikor keve­sen vállalták az életveszély kockázatát, a gyakorlati har­cot, ő az illegális kommunista pártba jelentkezett, amely 1926- ban fogadta tagjai sorába. Eb­ben az időszakban különös je­lentősége volt a legális és az illegális le­hetőségek kihasználásának, csak így lehe­tett eredményekre számítani a néptömegek forradalmi nevelésében. Fürst Sándor az illegális tennivalók mellett minden lehet­séges legális alkalmat is kihasznált a mun­kástömegek mozgósítására. 1929 tavaszán már az illegális kommunista párt titkárságának tagjaként dolgozott. Akik ismerték, egybehangzóan úgy jellemez­ték őt, mint aki számára a küzdés, a bátor harc az elnyomottak igazságáért oly termé­szetes volt, akár lélegzeni, élni. Amikor első ízben került rendőrkézre, majd bíróság elé, bírálnak szemébe vágta, hogy ügyében dön­teni nem illetékesek. Csaknem két esztendőt töltött börtönben s ezalatt is szüntelenül az újabb feladatokra készült. ■——----------------------után ott folytatta, ahol I Kiszabadulása | bebörtönzése előtt ab- ------------------------------- bahagyta. 1931 tava­szán ezer veszély között is késedelem nélkül nekilátott, hogy segítséget nyújtson a súlyos veszteségeket szenvedett párt újjászervezésé­hez. Szóban és írásban is leleplezte a biator- bágyi vasútrobbantás igazi hátterét, nem sejt­hette, hogy maga is a fasiszta provokáció ürü­gyén elrendelt statárium áldozatává válik. A kőbányai gyűjtőfogház udvarán végezték ki, idősebb elvtársával és harcostársával, Sal­lai Imrével együtt. A bitófa alatt is olyan bát­ran viselkedett, mint egész életében. Utolsó szavai ostorcsapásként érték a gyilkosságra összegyűlt úri hóhérokat: — A proletariátus bosszút áll értünk! És 1945 végén csakugyan lezajlott egy má­sik tárgyalás, amelynek végén igazságos, tör­vényes ítéletet mondtak ki Sallai és Fürst egy- kori bírái, hóhérai fölött. . az igazság, győzött a nagy I Győzött | ügy, amelyért Fürst Sándor------------------- az életét áldozta. A szabad. fü ggetlen Magyarország, a néphatalom termé­szetes valósággá vált. A. J. egyben a kommunisták leg­főbb, legsürgetőbb feladata. Nem' könnyű most a helyzet Budakalászon, nem csoda hát, hogy nyugtalanság, bizonyta­lanság emészti az ittenieket. S ezt bizony még mendemon­dák, rémhírek is igyekeznek elmélyíteni. Akadt, aki tudni vélte, hogy „odaát” — Pomá­zon — kevesebbet lehet majd keresni, hiszen az új gépeken meg kell fizetni a „tanuló­pénzt”. A pomázi vezetők em­bersége hamar kifogta a sze­let ez effajta vitorlából: min­den önként jelentkező buda­kalászi dolgozónak lehetővé tették — legyen bár karban­tartó lakatos, fonó vagy szö­vő —, hogy Kistarcsán vagy Soroksáron tanulja meg az új gépek kezelését. A betanulás idejére valamennyien meg­kapják az átlagbérüket, s na­pi munkaidejük az oda-vissza utazással sem haladja meg a nyolc órát. Rájuk vár majd társaik betanításának feladata Szóbeszéd alapján Más „fals hangok” is fel­csendülnek időnként a kalá­sziak nyugtalan kórusában. Néhányan azt híresztelik: nem is biztos, hogy felszámolják a gyárat, csak a dolgozókat akarják „átjátszani” Pomáz- nak, illetve Angyalföldnek. Ezt a hiób hírt semmiféle ész­szerű magyarázattal nem tud­ják alátámasztani, mégis akadtak, akik felültek neki. Végül — épp a beszámoló tag­gyűlésen derült1 fény a zava­rosban halászók harmadik tí­pusára, azokra az időnként idelátogató gazdasági vezetők­re, akik — ellentétben a ve­zérigazgató ígéretével, misze­rint valamennyi dolgozó el­helyezéséről egyéni beszélge­tés során fognak dönteni — bizonytalanságot szítanak, és nem riadnak vissza a munka­erő-csábítástól sem. Ezt a megígért egyéni be­szélgetést, a személyes jöven­dő alakulásának mielőbbi tisz­tázását sürgették okos, meg­győző érvekkel a beszámoló taggyűlés részvevői is. Nem szabad hagyni — hangsúlyoz­ták a felszólalók —, hogy pá­nik legyen úrrá az embere­ken. Három okból, sem: egy­részt mert a fonodának és a szövődének a jövő év első fe­lében, a kikészítőnek pedig az év végéig még termelnie kell; másrészt mert a pomázi re­konstrukcióra szánt 40—50 millió forint kidobott pénz lenne, ha a gyár nem számít­hatna megfelelő számú és szakképzettségű munkaerőre, mindenekelőtt a budakalászi gyár dolgozóira; végül — de nem utolsósorban — az em­berség íratlan törvényei is azt sürgetik, hogy mielőbb vesse­nek véget a bizonytalanság­nak, és egyénenként tárják a dolgozók elé az áthelyezés al­ternatíváit. Biztosítva a vá­lasztás lehetőségét, a vállalati és az egyéni érdekek össze­hangolásával. Számítanak a kommunistákra Ennek az összhangnak a kialakításában elsősorban a kommunistákra számít a gaz­dasági vezetés^ Nekik kell megértetniük áz emberekkel, hogy a gyár felszámolása — népgazdasági érdek. Elavult üzemben, elhasználódott gép­parkkal gazdaságtalanul ter­melni — olyan luxus, aminek elsősorban a gyár dolgozói ad­ják meg az árát. (Megadták például éveken keresztül az­zal, hogy nem kaptak — nem kaphattak — nyereségrészese­dést.) A feladat n'em lesz könnyű, hiszen a mérleg egyik serpenyőjébe észérvek, a má­sikba érzelmi momentumok kerülnek. A korszerűbb,, ter­melékenyebb üzem, a jobb munkakörülmények, a fejlet­tebb színvonalú szociális ellá­tottság és — kellő gyakorlat után — a jobb kereseti lehe­tőségek kilátásai állnak itt szemben a megszokás erejé­vel s az újtól való félelemmel. A szokás hatalmát s az újtól való rettegést segítsenek le­küzdeni ! Nyíri Éva Hétfőn a Mező Imre úti te­metőben mély részvéttel kí­sérték utolsó útjára és sok­száz főnyi gyászoló jelenlété­ben végső nyugalomra helyez­ték a munkásmozgalmi pan­teonban a 65 éves korában el­hunyt Mód Aladárt, a párt és a magyar forradalmi munkás- mozgalom régi, kiemelkedő harcosát. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára, a történettudományok doktora ravatalánál — ahol a vörös szemfedővel borított ko­porsó előtt bíbor párnán he­lyezték el Mód Aladár kitün­tetéseit — díszőrséget álltak az elhunyt elvtársai, Révész Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár igazgatója mondott búcsúztatót a Központi Bizott­ság, a Magyar Partizán Szö­vetség és az elhunyt családja nevében. Dr. Ortutay Gyula akadé, mikus, a Hazafias Népfront alelnöke a HNF országos ta­nácsa, a TIT és az ELTE kép­viseletében mondott búcsúsza­vakat. Mód Aladár tanítványa^ és munkatársai részéről Szaboné, Kobjakov Valentina, az ELTE tanársegéde búcsúztatta, A munkásmozgalmi pan­teonban hántolták el a kopor­sót, s a sírt — az Intemacio- nálé hangjai mellett — k°­I szórók sokaságával borították. DÓSSAG P anaszosok népes cso­portjába futok Szent­endrén, akik arról tár­gyalnak, ho-gy az Országos Takarékpénztár beruházá­sában megvalósuló 126 la­kásból mindössze ha 40—45 kerül átadásra az idén, de az is úgy, hogy beköltözni nem lehet, mert a vízellá­tás, a fűtós stb. próbája majd csak most következik. Sóhajtanék, hogy megint a lakás, megint az építő­ipar ... de nem sóhajtok. Tényként írom le, hogy . bár az esztendőnek még nincs vége, már biztosra vehető: a tanácsi, valamint a tanácsi értékesítésű la­kásépítés tervét idén sem sikerült teljesíteni. Ahogy tavaly, tavalyelőtt sem. A megyében összesen 1321 állami lakás falainak fölhúzása, befedése, átadá­sa lett volna a teendő. Sajnos,, nem kell jósnak lennem, elég, ha tapasztala­taim' sugallatának enge­dek: ennyi lakás nem épül meg 1973-ban. Igaz, tavaly több új otthon ke­rült tető alá a tervezettnél -— összesein 7333 —, dé azért, mert a számítottnál jóval nagyobb lendülettel haladt a magánosok lakás­építése. S ez két dolog, ne keverjük össze! örvend­jünk a több lakásnak, de ne feledjük el, hogy az ál­lami lakások tervezett mennyiségiének felét adták át a kivitelezők — kilenc hónap alatt... Három hó­napra maradt a másik fele. Teljesíthető.? Bár megcá­folna az élet. Több ízben tárgyalt a la­kásépítés helyzetéről a megyei tanács végrehajtó bizottsága, rendszeres fi­gyelmet szentel e nagy fon­tosságú kérdésnek — ami, ne feledjük, politikai kér­dés is! — a megyei pártbi­zottság, de e testületek ma­gukat a lakásokat termé­szetesen nem építhetik fel. A lehető legnagyobb segít­séget megadják, s lám, már harmadik éve adósság, adós­ságot követ. Keserves teher, mert minden hiányzó, kés­ve felépülő lakás egy-egy család csalódása, újabb idegőrlő várakozása. A leg­többen ugyanis nem valami fényes 'körülmények között számolják a napokat, ami­kor új otthonhoz juthatnak, árosi tanácsi tisztség- viselőkkel beszélve — a lakásépítés a váro­sokban a legjelentősebb, idén mintegy 1200 állami lakás kialakítása szerepelt a terveikben —, eléggé furcsa kép alakul ki: bí­rálják, szidják az építő­ipart, de nem sok szó esik saját mulasztásaikról, ké­sedelmeikről. S a bírálat is „magánhasználatra” szól, hiszen még csak az kelle­ne, hogy megorioljon a ki­vitelező ... Megorroljon ? Persze,! mert a lakásépítés nem hoz túl sok nyeresé­get az építőiparnak, s ezért „belátásuktól” függ, hogy mit miként tesznek. Ami a másik oldalt, a kivitelező­ket illeti, panasz, indok so­rolásában ők sem állnak hátrább. A magyarázat egyre több, a lakás meg, a tervezetthez mérten, mindig kevesebb. Harmadik esztendeje. Voltak pénzügyi, fedezet­igazolási gondok? Voltak. Akadtak késedelmes terve­zések? Akadtak. Előfordult a területátadás körül huza­vona? Előfordult. Önma­gukban e kérdések még nem döntő jelentőségűek, de végre valahára azt kel­lene észrevenni, mérlegelni, hogy összegezödnek, s együt­tes hatásuk az, ami már a munka megkezdését hát­rább tolja, s az áthúzott határidőt újak áthúzása követi, mert... Mert szervezetlen a la­kásépítés. De hiszen mindenki igyekszik, nemcsak szavak­kal, hanem papírokkal is bizonyítja, hogy ők átírtak, jeleztek, kifogásoltak, terv- korrekciót kértek, sürget­ték a fedezetigazolást, a beruházási programot, az anyagszállítókat, a szak- és szerelőipari alvállalkozókat ... Bonyolult mechaniz­mus kerekei forognak itt, talán túlságosan is bonyo­lultak. Túl sok az illetékes, az ügyben érintett, s kevés, a kelleténél nagyon is ke­vesebb a tényleges felelős. H inapokig húzódott a szentendrei, Felszaba­dulás téri lakótelep ún. egyes ütemének meg­kezdése, mert a különböző hivatalok és vállalatok vi­tatkoztak. Hasonló papír­csata zajlott a dunakeszi lakótelep körül. .. s jelen­tősebb lakásátadásról csak Vácott és Százhalombattán hallottam. Tervszerű a munka Nagykőrösön is, de itt az idén nem túl nagy az állami lakásépítés. Végül is, ha kü'.ön-külön nézzük, tragikusnak sehol sem tra­gikus a helyzet, de ha ösz- szegezünk, a megye egészét tekintve, szembetűnő a tartós adósság. A kérdés az: lehet-e az adott erők, eszközök isme­retében teljesíthetőnek ítél­ni a megye állami lakásépí­tési tervét? Igen, a terv teljesíthető, a felhalmozó­dott adósság ellenére is. Ehhez azonban a jelenlegi­nél sokkal szervezettebb, célratörőbb munkára van szükség, mind a tanácsok, mind a kivitelezők oldalá­ról. Hiszen azért még két esztendő hátravan az ötből, s ha az eddigi késedelmet már nem is tehetik semmis­sé, megelőzhetik a továb­biakat! A tanácsok végre­hajtó bizottsága ne nyugod­jék bele, hogy a szakigaz­gatás egyedül birkózik, ahogy a kivitelező vállala­tok vezetői sem fogadhat­ják el természetesnek az egyes építkezéseken dolgozó munkások^ számának csök­kenését — azaz a koncent­ráció kívánatos növekedése helyett a mérséklődést —, a szak- és szerelőipari fel­adatok elvégzésének vonta- tottságát, nem egy esetben rossz minőségét. Mert ugyan nagyon le­egyszerűsítve hangzik, de igaz: nem magyarázatokra, vitákra, gyarapodó papír- kötegekre van szükség, ha­nem lakásokra. A megye ötéves tervében szereplő mennyiségben. S csak az mondhatja, hogy tette a dolgát tisztessége­sen, aki mindent megtett ami rajta múlott, hogy a? új otthonok a tervezett mennyiségben maradékta­lanul felépülhessenek. Mészáros Ottó t % 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom