Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-25 / 276. szám

UEC\EI V ffnriap 1973. NOVEMBER 25., VASÄRNAP Peát meauet baranaofááoh----------------------- 94. --------------------­1 JÁ SZKARAJENŐ — KŐRÖSTETÉTLEN I. Kezdjük ezúttal címfelban­tással. Az 1970 nyarán közös közigazgatásban összekap­csolt — és azóta számos gaz- dasági-kuLturáLis szállal egy­befont két község közül az egyiknek neve három, a mási­ké két tagból áll. A kőkori és koravaskori leleteket is fel- bukkantó jászikarajenőd föld községnevének első tagja a XIII. században ide betelepí­tett, alán eredetű jászokra vall —- innét a szélesebben vett Jászsár —, az utolsó tag: a Je­nő honfoglaló magyar nemzet­séget idézi, hiszen Jenő, mint ómagyar személy és nemzet­ségnév, már Bíborbanszüle - tett Konsqtantinosz görög csá­szár egyik X. századi neveze­tes könyvének a magyarok ős­történetére vonatkozó részle­tében is szerepel. Marad még a középső tag: Kara, ez a sze­mély-, család-, helynevekben, .sőt, jelző formában (karakán!) gyakran szereplő szócska, amelyet a törökből vettünk át, illetve őriztek meg a közép­kori magyarok, esetleg ma­gukkal hoztak a beköltöző já­szok; azt jelenti, hogy fekete. A legkorábban kunok lakta település hármas neve külön­böző, de rokon sorsú tanyák­ból, pusztákból hosszú száza­dok során állott össze. Írott források tanúsítják Kara köz­ség létét a XIII., Jenő közsé­gét pedig a XIV. században; birtokcserék, gazdálkodási nehézségek, népességváltások bonyodalmai közepette csak a XIX. század második felé­ben alakult ki Karajenő, s így nevezték a községet 1901- ig, amikor az az időben már negyedszázada Pest megyé­hez csatolt helység, Jászkara- jenö elnevezéssel indult el, századunk immár hót évtized­nél hosszabb útján. E valahai jászok hol vannak már? Egyébként a Kaukázus­ban ma is élő oszétok atyja- fiai ők. Hol vannak a Jenők, a Mátyás király korában e tá­jon birtokló Jenei família­béliek, hol vannak a fekete kunok, akiknek kapitányai annyit harcoltak-sarcoltak hatszáz évnek előtte e szál­lásvidéken ...? Emlékezetüket bizony ellepi lassan a feledés pora, a régi mondóka őrzi talán legösztö- nösebiben, amikor e sok he­ly tt aszályos, szikes terület­ről ezt a rigmust dúdolják: — Fúj a szél:.. hull a por... — Esik a jász eső ...! Ám a porral meg a jász eső­vel is másként áll ma a do­log A társadalom fordulatá­ban megemelkedett ember fordított a sorsán, s folyvást még jobbra fordítani igyek­szik. A jászkarajenői Lenin és Űj Barázda, s a kőröstetét- lani Vörös Csillag tsz-ek mun­káját mind kevésbé bénítja1 a „jász eső”. S nem húzza visz- sza az sem, hogy a kőröstetét- leni földek talaja sivár, meg­munkálása nehéz — a gépesí­tés, a kémizálás, a körültekin­tő, messzelátó tervezés megle­pő újdonságok teremtésére teszi képessé a súlyos termé­szeti körülmények között dol­gozó agrármunkásságot. A jászkarajenői két termelő- szövetkezet mintegy 11 000 ka- tasztrális holdján a hagyomá­nyos gabona, kukorica, cukor­répa (cukorgyár a közelben!) paradicsompaprika és különö­sen az NSZK-ba darabosan vagy szeletelve szállított para­A jászkarajenői citerazenekar az Erkel Színház színpadán, szélen a köcsögdudás, jobb szélen az okarinás. Bal dicsőm termesztése mellett ki­terjedt állattenyésztést is foly­tat. A női munkaerő jelentős részét a kazánfűtésű meleg­vizes kertészet köti le, de ha figyelembe vesszük, hogy a lakosság 40 százaléka még ma is a községhez tartozó 650 ta­nyán lakik, akkor elképzelhe­tő, hogy az asszonyoknak a háztáj körül is rengeteg a dol­guk. Igaz, hogy a háztáji ál­lattartás — szarvasmarha, sertés, baromfi — is a közös­höz viszonyítva nagy bevételt és általában a tsz-ek közbe­jöttével lebonyolított hatalmas forgalmat jelent, mégis meg­hökkentett az adat, amikor kö­zölték velem: a kiadott járlat- levelek száma évenként mint­egy 27 ezer darab! Sajátosan mind a három téesz tevékenységét a szarvas­marhatenyésztés felfuttatásá­hoz nélkülözhetetlen takarmá­nyok: lucerna, marharépa, si­lókukorica, s egyebek termesz­tése jellemez. A szükséglet nö­vekvő, az Űj Barázda elkészí­tette az ezer jószágra terve­zett szarvasmarhatelepét, a Lenin Téesz 1975-re készül él a magáéval, s minthogy a Vö­rös Csillag tejhozama máris magasan az átlag felett jár, a többiek is elsősorban a tejho­zamra állnak rá, s csak másod­sorban következik a hízómar­ha. A tejről még annyit, a Kő- röstetétlen területén működő, s csaknem száz főt foglalkoz­tató Alföldi Tej Vállalat auto­mata gépsorán csomagolt poli- pack tejével, tejfölével, tejter­mékeivel igen nagy környéket lát el — 1973. évi terve, amit nyilván teljesít is: 90 millió forint. A két község művelődési életéről együtt és külön-külön is kellene beszélni, összefogva: a két községben közös vezetés alatt két művelődési ház mű­ködik, s két, ezektől független községi könyvtár. Minthogy a kőröstetétleni művelődési ház­nak nincs színházterme, az ot­tani színházkedvelők buszok­kal jönnek át Jászkarajenőre a kecskeméti Katona József Színház évi tíz előadására. A tévé egy ideig csökkentette az élő színház iránti érdeklődést, de a központi fűtéses, mutatós, korszerű 700 személyes szín­házterem mindinkább megte­lik, a bérletek száma is az idén száz fölé emelkedett. Tízféle témájú, ismeretterjesztő „aka démia” sorozat, ŐRI-műsorok, író—olvasó találkozók, s ha­sonló összejövetelek tartoznak még a passzív művelődés kö­rébe. Az aktív részvételt az önművelés, a szellemi fejlesztés munkájában az ifjúsági, iro­dalmi, foto, bélyeggyűjtő, nyelvoktatási és népi tánc szakkörök zsibongó élete jelzi. A jászkarajenői „Röpülj páva” kör asszonykórusa, citerazene- kara, nagyhírű okarina- és je­les köcsögdudaművésze, szak- I tanár istápolása mellett, orszá­gos viszonylatban is magas színvonalra emelkedett. Az énekesek, zenészek szakoktató­ja rendkívüli áldozatos mun­kával buzdítja a „nótás fiúkat és leányokat”, hogy a megfe­lelő utánpótlás idejében kicsi­szolódjék. Munkája megéri a fáradsá­got, hiszen a „Röpülj páva” körök országos bemutatóján, Budapesten az Erkel Színház­ban, a jászkarajenőiek emléke­zetes sikert arattak, s részvé­telük a legközelebbi nemzetkö­zi népzenei fesztiválok egyikén biztosítottnak tekinthető. Békés István VITA A FALUKÉPRŐL Stílus kere — Hol a mai magyar falu arca? Milyen a mai magyar falusi ház? — Dékány Sán­dor, a népfront ráckevei járá­si titkára nemcsak a saját gondolatait, hanem művészek, építészek, szociológusok kér­déseit is megfogalmazza. A közelmúltban a mai falu épí­tészeti stílusáról, településkul­túrájáról vitától hangos an­kétöt tartott a népfront járá­si bizottsága és a járási hiva­tal építési, közlekedési és vízügyi osztálya. „Sürgősen tennünk kell valamit azért, hogy mentsük, ami még ment­hető”, ez volt az ankét mot­tója. Választási lehetőséget — Ügy érzem, hogy túlságo­san megragadtunk a barokk, a reneszánsz műemlékek vé­delménél, azt hiszem, joggal kérdezhetjük, van-e a mai magyar falusi építkezéseknek stílusa? Nincs, illetve, ami van, az nagyon elgondolkoz­tató. Itt egy hatalmas, ter­peszkedő, sátortetős kocka­ház, mellette egy ugyanolyan, és hasonlók végig, utcaszer- te. Az egyhangúságot a leg­több helyen még a színhatás sem bontja meg. — Nem kell talán külön hangsúlyozni, hogy milyen nagy öröm látni azt a renge­teg épülő és felépült új há­zat, látni azt, hogy — s azt hiszem, ezt senki nem vitat­hatja — jól élnek az emberek. Némely helyen olyan jól, hogy szinte vagyonokat költe­nek egy-egy házra, a dolog­nak viszont az a másik ol­dala, hogy gyakran értelmet­lenül. Nádasdi János festő­művész, az ankét egyik fel­szólalója találóan jegyezte meg: a végvárak korában sem építettek például olyan kerítéseket, mint ma. Ügy tű­nik, hogy nincs kialakult — mondjam így — házépítési íz­lés. A gazdaságosság mellett esztétikusabb, lakályosabb, praktikusabb is lehetne egy- egy család otthona, ha job­ban odafigyelnének a terve­zők, az építtetők a formák, a színek harmóniájára és a kor­szerű életmódot figyelembe vevő ésszerű helykihasználás­ra. Az ankét résztvevői meg­egyeztek abban, hogy elsősor­ban az építészeti ízlésfej­lesztő, felvilágosító munkát kell szorgalmasabban, széle­sebb körben végezni. És eb­ben a. munkában komoly mu­lasztások vannak, s vonatko­zik ez a megállapítás a nép­frontra is, amely gyakorla­tilag csak most kezd ezzel a kérdéssel foglalkozni. Modern élei, régi házak Frida Antal szigetszentmik- lósi építész erélyesen fogal­maz: — Meg kell tanítani az em­bereket lakni. A változó, fej­lődő életforma elveti a hagyo­mányos lakásmegoldást. Kor­szerűen, a mai igényeknek megfelelően élni elavult, il­letve az elavult szemléletet tükröző házakban nem lehet. Sajnos, elég sok helyen talál­kozunk ezzel a problémával: a ház új, tetszetősnek tűnik, azonban belső térkihaszná­lása, illetve kihasználatlan­sága a régi, hagyományos. Sok építtető nem veszi figye­lembe családja nagyságát, életformáját. Pedig ezek alap­vető szempontok a családi Szabálytalan előzés — két ember hi'á’a Az erőfölény tudatában Korábban hírt adtunk róla, hogy Örkény és Táborfalva között Blaskovics János 22 éves gépkocsivezető, az izsáki Aranyhomok Tsz 5 tonnás, pótkocsis tehergépkocsijával előzés közben nekiütközött a vele azonos irányban haladó Tuska Lstván makói lakos ál­tal vezetett személygépkocsi­nak. Ennek következtében a Moszkvics átvágódott a bal ol­dalra, és nekiütközött a szem­ből érkező Sztipán Barakovics jugoszláv állampolgár Volks­wagenjének. Barakovics Anna és Tuska Istvánná a helyszí­nen életüket vesztették. Né­gyen súlyos, nem életveszélyes sérülésekkel kerültek kór­házba. — A teherautó előttem ha­ladt. Lajosmizsénél megelő­zött. Végig figyeltem. Örkény határában irányváltoztatást jelzett. Már teljesen áttért a bal oldalra és nem sikerült a jobb oldalra visszatérnie. Mintha vissza akart volna hú­zódni, eközben a Moszkvicsot meglökte, az pedig kiperdült balra — így nyilatkozott az eset egyik szemtanúja, Tábo- rosi Sándor tehergépkocsi- vezető. — Feltűnt, hogy a „pótko­csis” hogy tolakszik! Koráb­ban már egy kerékpárost is úgy előzött, hogy félő volt, „találkozik” valamelyik szem­be jövő gépjárművel. Úgy lát­tam, az előtte haladó Moszk­vics előzni kezd. A pótkocsis pedig ugyanekkor belekezdett a személygépkocsi előzésébe. A szemközt jövő autó vezető­je sűrűn biluxolt. Aztán már csak a csattanást hallottuk — mondta Pozsér Lajos géplaka­tos, aki Táborosi Sándor te­hergépkocsijából látta az ese­ményeket. — Igen, előzési helyzetben voltunk. Hirtelen látom, hogy szemből jön egy autó. A gép­kocsivezető fékezett és vala­hogy vissza akart volna térni a jobb oldalra. Csak ennyi csúszott ki a számon: „Vi­gyázz, a Moszkvics!" S a kö­vetkező pillanatban az autó átfarolt a másik oldalra... — Bikel Ferenc, Blaskovics egyik kocsikísérője így emlékezett a gyorsan pergő jelenetre. — Látszólag minden „egye­nesben” volt. Világosodott, még világítottak a gépkocsim lámpái. Egyszer csak elémvá- gódott a Moszkvics. A fékbe hurkoló-, fonó- és szövóüzeműnkbe női szakmunkásokat és betanított szakmunkásokat, valamint - rövid betanítási idővel — 8 általánost végzett, 16 éven felüli lányokat gépes munkahelyekre. KELENFÖLDI TEXTILGYAR 1502 Budapest XI., Budafoki út 111-113. Munkaerő-gazdálkodás. Tel.: 450-160, 177-es mellékállomás. tapostam, de már ütköztünk! , — elevenítette fel a történte­ket kórházi ágyán Sztipán Barakovics. Kényszeríteni akart KRESZ 60. §. (1) bekezdés b, d. pontja: „Előzni a biz­tonságos közlekedésre vonat­kozó szabályok megtartása mellett és csak abban az eset­ben szabad, ha: az előzés a közlekedés más résztvevőit, elsősorban a szemben jövő forgalmat nem akadályozza; az előzésre — a sebességet is figyelembe véve — elegendő hely és oldaitávolság áll ren­delkezésre.” Blaskovics János megszegte ezt a szabályt, és gondatlan­ságával több ember halálát, sérülését okozta. De hogyan emlékezik ő az eseményekre? — A szembe jövő gépkocsi még messze volt tőlem, két kilométerre is lehetett. Előzni kezdtem. A motorkocsimmal már lehagytam a Moszkvicsot, a pótkocsim körülbelül egy- vonalban lehetett vele, ami­kor a visszapillantó tükörből láttam, hogy a Moszkvics pár­huzamosan mellettem,, velem egyvonalban marad. Ugyan­ekkor észrevettem, hogy a szemközt jövő személygépko­csi nagy sebességgel közele­dik. A távolság rohamosan csökkent. Ezért, hogy az elő­zést befejezhessem, fokozato­san kezdtem lehúzódni, hogy a személygépkocsit mögöttem lemaradásra kény szentsem. Észlelnie kellett □ veszélyt Milyen durván hat e szó: „kényszerítsem”! Egy 5 ton­nás. nagy testű, pótkocsis te­hergépjárművel! De mintha Blaskovics nem érezné át a szó tartalmát: „A Moszkvics akkor is keresztbe haladt vol­na, át a bal oldalra, ha nem ütközöm neki, mert az útpad­káról hirtelen vágódott elém az úttestre.” Azután így foly­tatódik a vallomás: „...biz­tonságosan be tudtam volna fejezni az előzést, ha a meg­■ft'-p előzni kívánt jármű vezetője csak azért is nem gyorsít. Ezért a személygépkocsi veze­tőjét hibáztatom.” A szemtanúk egy része ha­tározottan állítja, hogy a Moszkvics nem ment le az út­padkára, mások sem látták, vagy nem emlékeznek erre. Az útpadkán nem fedeztek fel erre utaló nyomokat. Blasko­vics ama védekezését viszont, hogy ő még a két személy­gépkocsi összeütközése után fékezés nélkül 15 m'étert ha­ladt, éppen a helyszínen fel­lelt, a pótkocsi bal kerekétől származó, jobbra ívelő, 21 mé­ter hosszú, erős fékezési nyo­mok cáfolják meg, s ez egy­ben arra utal, hogy a teher­gépkocsi-vezető igenis észlelte a veszélyt, és éppen ezért tel­jes erővel fékezett. Ráadásul azzal, hogy Blaskovics János a 70—80 kilométeres sebes­séggel haladó Moszkvicsot előzni kívánta, feltétlenül és durván túllépte a pótkocsis tehergépkocsik számára la­kott területen kívül előírt 50 kilométeres sebességet — mondja Mészáros András rendőr hadnagy, az ügy vizs­gálója. Védekezésképtelen helyzetben A kihallgatások még nem fejeződtek be, s a teljes igaz­ság nyilvánvalóan a bíróság előtt tisztázódik majd. Ám e kirívó szabálysértésből eredő kettős emberhalál, s a négy sérült tragédiája, ismételt, sú­lyos figyelmeztetés! Hisz egy­re több az olyan baleset, ami­kor szabályosan közlekedőket, védekezésképtelen helyzetben sodor a halálba, vagy kórház­ba juttat a mások felelőtlen, a mai közúti forgalomban im­már megengedhetetlen tola­kodása, az erőt, vagy más „helyzetfölényt” kihasználó, agresszív magatartása. Pest megyében egyébként — a tavalyi adatok szerint — a szabálytalan előzés, mint baleseti ok, a negyedik helyen szerepel a statisztikában. Pless Zsuzsa ház tervezésénél. Nagyon jó lenne, ha építészeti és lakás- kultúrát legalább a középis­kolában tanítanának a gyere­keknek. Ez nemcsak az egyén, hanem a társadalom érdeke is, liiszen ennek hiányát most érezzük, látjuk. Sok község­ben szinte fullasztóan hat a giccsesnek is mondható lakó­házak sora. Meg kell jegyezni, szép számmal találhatók iga­zán ízléses, modern házak is, de sajnos az előbbiek hatá­rozzák meg legtöbb helyen a faluképet. Ne engedjük el­terjedni a giccset, nem sza­bad, hogy ez uralja a ma­gyar faluképet. Hogyan lakjanak? Mi az oka a jelenlegi hely­zetnek? Milyen lehetőségei vannak ma a magánépítke­zőknek, van-e valamilyen vá­logatási lehetőségük? Wäch­ter Rolandot, a Pest megyei Tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályvezető-helyet- tesét \kértük fel válaszadásra. — Az ok részben történel­mi eredetű. A felszabadulás után a széles néprétegek szá­mától is lehetővé vált a lakás­építés. A régi, megszokott fa­lusi ház típusa nyomorúságu­kat juttatta eszükbe, így ért­I hető, hogy ezt nem választot­I tik. A régi gazdagokéhoz ha- sanlót akartak építeni, mint­egy kifejezve azt, hogy már ők is képesek erre. A jómód egyik fokmérője, szinte szim­bóluma lett a lakóház. A mai falukép kialakulásához hozzá­járult az is, hogy kezdetben nem volt semmiféle építési megkötöttség. Ráadásul falu­helyen a legtöbb magánépít­kezőnek csak a kőműves állt rendelkezésére, nem volt ter­vezőmérnök vagy építésztech­nikus, még a környéken sem A harmadik, s nem utolsó ok szerintem a felvilágosítás hiá­nya< Az embereket megtaní­tottuk például hasznos egész­ségügyi ismeretekre, de hogy hogyan lakjanak, arra nem. A jövőre is gondolva — Az elmúlt öt évben ja­vult valamit a helyzet, nem sokat, de javult. Tavaiy je­lent meg egy kétkötetes terv­katalógus, amely körülbelül hatvanféle családi ház tervét tartalmazza. A gyűjtemény címe: Pest megyei ajánlott családiház-tervek. Jelenleg ez áll a nagyközönség rendelke­zésére, beszerezhető az OTP- nél és az Építésügyi Tájékoz­tatási Központnál. Ez az alig több mint hatvan terv csepp a tengerben, de mir valami. A tervben szereplő családi házak véleményünk szerint olyanok, amelyek nemcsak a ma, hanem a jövő generáció­ja számára is megfelelőek. A tervek kidolgozásánál megpró­báltuk megfogalmazni azt, hogy milyen is lehetne a mai, korszerű, szép falukép. Erre nehéz egyértelmű választ ad­ni, mert ami szép az egyik embernek, lehet, hogy nem tetszik a másiknak. Minden­esetre figyelembe vettük a házak belső kialakítását, a la­kóterületek és a kiszolgálóhe­lyiségek mai életmódnak megfelelő arányát, egymáshoz való kapcsolódásukat. — Azt mondjuk: egyforma, egyhangú a mai falukép. A hiba nem csupán az, hogy egyformák az épületek, ezen belül is mód lenne a nagyobb változatosságra, az épületek elhelyezésének, a homlokzat­nak igényes megtervezésére. Sátortetős épület is lehet szép. Én a magam részéről a régi falusi házakra jellemző nye­regtetős megoldást szebbnek tartom, nagyon sokféle variá­cióra ad alkalmat, lehet va­riálni a szimmetrián, a ma­gasságon belül is. Mindeneset­re az említett tervkatalógus­ban szereplő házak többsége ilyen. Sajnos, azonban csak is­mételni tudom: ez a tervkata­lógus csak egy csepp a ten­gerben. A gyermekek és a felnőttek ízlésformálásában, a lehetőségek felmutatásában óriási feladataink vannak. Mindannyiunknak. Szabó Éva Azonnali felvételre keresünk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom