Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-11 / 264. szám

Fásítás a tormási városrészben Pótolják a tavaly meg nem eredt növényeket ’ A tanács az elmúlt években elkészítette a város fásításá­nak tervét, amelyet, több évig tartó munkával, az erdőfel­ügyelőség valósít meg. Az utcák, közterek fásítását fez idén is tovább folytatják. Először pótolják azokat a nö­vényeket, amelyek a tavalyi ültetéskor nem eredtek meg, bár a pótlás külön gondot je­lent a szakembereknek, mert nem mindig kapható a szük­séges facsemete. A tormási városrész lakói­nak régi kívánsága teljesül, amikor megkezdődik ebben a városrészben is a fásítás. A szakemberek remélik: a szé­pet szerető tormásiak szocia­lista megőrzésre átveszik a fiatal facsemetéket, gondoz­zák, ápolják, locsolják őket, hogy megerősödésük után kel­lemes árnyat és zöldet adja­nak. A PEST/nEG-VEI HÍRLAP" KÜLÖNKIADÁSA" XVII. ÉVFOLYAM, 264. SZÁM 1973. NOVEMBER 11., VASÁRNAP Biztosítottak a kulturáltabb, kényelmesebb elet alapfeltételei Nagykőrös 228 négyzetkilo­méteren terül el, belterülete mindössze 8 négyzetkilométer, s itt él 26 ezer 140 lakos. A közeli tanyákon ma is 5270-en laknak Az idősebbek sokszor emle­getik azokat az időket, amikor a város területe egész Nyárs­apátig, illetve Csemöig terjedt. Akkor — véleményük szerint HÁZRÓL HAZRA Emberek a Niki ősz János utcában Az. egykori Vitéz útcába látogattam ei, mely a város 600. jubileuma alkalmából megtisztelő nevet kapott: Nik- losz János nevét. Márványtábla a falon Niki ősz János, akinek emlé­két az utca elején márványtáb­la is őrzi, a keményseprő-mes- terséget tanulta ki, s a fia­tal segédek akkor szokásos vándordíján bejárta fél Euró­pát, meg ismerned ve az az- időkben Marx és Engels taní­tásai nyomán kibontakozó külföldi munkásmozgalmak­kal. Hazatérve Magyarország­ra, ahová ősei görög földről ke­rültek, Nagykőrösre jött ké­ményseprősegédnek, Szabó Péter mesterhez, családot ala­pított és itt dolgozott hosszú esztendőkig. A város lakossága megszerette, szívesen hallgat­ták úti élményeit, szavait a munkásság jobb jövőjébe ve­tett hit fűtötte át. A Tanácsköztársaság idején a direktórium elnökhelyettesé­vé választották, s pozíciójában nagy buzgalommal tevékeny­kedett a város és lakói érde­kében. A Tanácsköztársaság leverése után meghurcolták, de nem adta fel elveit. Ceg­lédre költözött családjával, s <»tt halt meg, 1944-ben. Már csak méhészkedik Az utca elején szép. új ház­ban laknak idős és ifjú Kecs­kés Lászlóék. Látogatásomkor idős Kecskés Lászlóné a vi­rágoskertet készítette elő téli pihenésre, tavaszi virágzásra: a rózsafákat takargatta és a tulipánhagymákat ültette. A férje, aki nyugdíjas, 37 esz­tendeig dolgozott a vasipar­ban. A múlt évben ment nyugdíjba a Volán 1. számú Vállalatától, s azóta régi kedvtelésének, a méhészetnek él: az idén eddig 4 mázsa mézet adott el az ÁFÉSZ-nak. A fiú. ifjú Kecskés László, asztalosmester. A pipagyárban tanult, s most asztalos a kon­zervgyárban. Mellékfoglalko­zásként parkettarakást, csi­szolást és fényezést végez, amire nagy szükség van az új, modern lakásokban. Fele­sége az Állami Biztosítónál dolgozik, egy pici leánykát nevelnek. Szép lugassorok Később Brella Józsefékhoz kopogtattam be. A 71 éves ember különös életutat járt meg. Szülei kisgyermekkorá­ban elhaltak, a menhely ne­velte fel. — Kőrösre kerültem, s le­génykoromban béres, kocsis, favágó voltam — mondotta —, majd megnősültem, s nehe­zen összekapart, kis pénzünk­ből 3 hold homokot vettem Nyársapáton, azt pár év alatt beültettem szőlővel és gyü­mölcsfákkal. Sikerült, de úgy, hogy télen a feleségem el­hányta előlem a havat, én meg fordítottam a földet a szőlőnek, a fáknak. Nyaranta nappal Cegléden, a kőműve­sek mellett dolgoztam, a hold­világos éjszakákon meg ott­hon permeteztem és karaszol- tam, csak úgy tudtam megél­ni, míg a szőlő és a fák ter­mőre nem fordultak. A többit a kis szoba falán sorakozó tucatnyi bekeretezett oklevél mondja el: Brella Jó­zsefet mint kiváló szőlő- és gyümölcstermesztőt dicsérik. A termelőszövetkezetek megalakulásakor belépett az akkori József Attila Termelő- szövetkezetbe, ahol brigádve­zető lett, de néhány év múl­va ő is, meg a felesége is betegeskedni kezdett, hát kis házat vettek a városban, s hazaköltöztek. Most nyugdíj nélkül éldegélnek: vetemé- nyeznek a kiskertben. A régi, neves gyümölcster­melő Brella József az idén is kijárt szilvát szedni a Petőfi Termelőszövetkezetbe. Öröme, hogy udvarában szép lugas­sorokat sikerült nevelnie. Huszonhat évig csépelte a gabonát A Niklosz János utcában lakik a 73 éves Székely Ist­ván gépész is, akit sokan is­mernek Nagykőrösön. Egy kő- töstetétleni nagygazdaság mű­helyében tanulta ki a gépész- kovács-mesterséget, azután Budapesten és Cegléden dol­gozott. Az 1920-as évek kö­zepétől, 26 esztendeig, min­den nyáron cséplőgépet ve­zetett a tanyavilágban, min­den évben több mint 150 ter­melőnek csépelte el a gabo­náját. A felszabadulás után a konzervgyárban dolgozott, és segített a gépállomás munká­jában is. A gyárból ment nyugdíjba. Csemől szőlőjében jó bort termel. Fia a Gépjavító és Faipari Szövetkezet megbe­csült lakatosmestere. Sző’őkapásból — pincemester Végül Sági Péter 76 éves termelőszövetkezeti nyugdíjas házába látogattam. Mivel ré­gen a gyermekekre többnyi­re csak a szülők halála után jutott örökség, feleségével mint szőlőkapás, majd mint felesben dolgozó élte fiatal életét. A termelőszövetkezetek megalakulása után pincemes­ter és raktáros lett a Petőfi Termelőszövetkezetben. Nyugdíjba lépése óta ágyba döntötte a betegség. Kopa László Leltározás után — ismét megnyílt Többen kérdezték, miért zárt be az ÉRDÉRT Dózsa György úti fatelepe? Megtudtuk, hogy leltároz­tak, de a munkát már befe­jezték, s gazdag árukészlettel ismét megnyílt a telep. — Nagykőrösön többen lak­tak. Állításuknak azonban el­lentmondanak a statisztikai adatok: 1930-ban 23 ezer 447 la­kost tartottak nyilván, míg napjainkban 2J ezer 140-et. Az elmúlt két évben szaporo­dás tapasztalható, ennek azon­ban csak részben a gyermek- születések emelkedése az oka, jelentősebb ok, hogy a kör­nyék — Kőcser, Nyársapát, Cegléd, Lajosmizse stb. — la­kosait a városba vonzzák a Nagykőrösön viszonylag olcsón vásárolható OTP-lakások. A város összlétszámúban a változás nem számottevő, ám a felszabadulás után, miként az ország más területén is, a politikai és gazdásági változá­sok jótékonyan befolyásolták az iparosodást, a mezőgazda- sági termelést. Különösen az utóbbi tíz évben ment végbe jelentős fejlődés. A város lakosságából 12 ezer 466-an dolgoznak: az aktív keresők 51,6 száza­léka az iparban, 24,8 szá­zaléka a mezőgazdaságban, míg 23,6 százaléka egyéb munkahelyen. Hogy ez a változás mennyire jelentős, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 1949-ben az aktív keresők mindössze 15,4 százaléka dolgozott az iparban, 64,3 százaléka viszont a mezőgazdaságban. A nők munkába állásának feltételei is megteremtődtek: míg 1949-ben 3628 nő dolgo­zott, addig 1973-ban 5207-en vállaltak különféle munkát. Az eltartottak száma 1949-hez vi­szonyítva számottevően csök­kent. A városban sok új lakást kellene építeni. Külön gondot jelent a távlati tervezésben a sok kis alapterületű, komfort nélküli, elavult lakás. A város úthálózata 104 kilo­méter hosszú, az elmúlt évek­ben korszerűsége jelentősen javult. Tíz évvel ezelőtt összesen 79 kilométer földút, 12 kilo­méter makadámút és mindössze 13 kilométer korszerűbb szilárd burko­latú út volt, ma az összes úthálózat 31 százaléka por- talanított, illetve korszerű­sített. A járdák minőségének javí­tása, portalanítása állandó fel­adat. A 135—140 kilométer jár­dából már 100 kilométer meg­felelőnek mondható. A vezetékes vízhálózat ki­építése Nagykőrösön mostanáig váratott magára. 1960-ban alig néhány száz méternyi vízveze­ték volt, ma 10 kilométernél hosszabb a hálózat. A külön­féle lehetőségek megteremtésé­vel, ezer lakás központi vízve­zetékrendszerből kapja a vizet. Viszont a csatornahálózat a szükségesnek mindössze 5—6 százaléka. A földgázvezeték lefektetése is hozzájárult az urbanizáló- dáshoz. A harmadik ötéves tervben kezdődött a gázveze­ték építése, s 1971 őszén már megkezdődött a gázszolgáltatás városunkban, a lakótelepen épülő lakások már mind gáz- fűtésűak. 1975-ig folyamatosan be­kapcsolják a Kossuth ut­cát, a Széchenyi és Sza­badság teret, a Hősök terét, a Kecskeméti, a Patay és a Szolnoki út egy részét, a Barcsay utcát a Ceglédi úti lakótelepig és a tormási városrész egy szakaszát a gázhálózatba. A bolthálózat korszerűsítésé­vel, a közellátás jobb megszer­vezésével biztosítottak az alap- feltételek, hogy még kulturál­tabban, kényelmesebben élhes­sünk városunkban. (takács) Zászlóátvétel A Kalocsa Balázs úti óvodában a minap vendégeket fo­gadtak a kis óvodások: a konzervgyár munkaügyi osztályának szocialista brigádtagjai látogatták meg őket, és átadták ne­kik a maguk készítette nemzeti és vörös zászlót. A vendéglátó gyermekek műsorral köszöntötték a konzervgyáriakat. Varga Irén felvétele Erősebhsn Biztosra vettem, hogy az If­júság útját jelző tábla hama­rosan eltűnik majd a sarok­ról. Most semmiféle örömet nem érzek azért, mert az idő igazolt, de örülök, amiért nem látom a hibás elnevezést nap­ról napra. Egyet azonban titkon remé­lek: az ezután felszerelendő tábláknak remélhetőleg erő­sebb rögzítést szánnak a négy rövidke drótnál. Leg­alább birkózzék meg leszere­lésükkel, aki gyűjti őket. Az elmaradt szentendrei he­lyett a tormási lőtéren lövész­versenyt rendeztek, melyen az MHSZ Nk. Konzervgyár tagjai vettek részt, s közülük többen kimagasló eredményt produ­káltak. Nyílt irányzékú légpuska, ifjúságiak: Szabó Ambrus 40/353 (aranyjelvényes szint), Takács Sándor 40/347 (ezüst­jelvényes szint), Kiss Pál 40/338 (másodszor ért el arany­jelvényes szintet). Az arany­jelvényhez kétszer kell elérni ugyanolyan szintű eredményt. Bozán III. osztál A tököli országúton bonyolí­tották le Budapest nemzetközi maratoni futóbajnokságát. Az eszményi időben az eddigi leg­nagyobb mezőny, hetvenhárom atléta rajtolt, s hatvankilenc futott be a célba, közöttük hu­szonhárom külföldi. Bozán Ká­roly (Nk. Pedagógus) 2 óra 44 perc 45 másodperces idővel, a 31. helyen'végzett a több mint Standard puska nők, 60 fek­vő: Papp Teréz 577 kör (II. osztályú szint). Standard puska, 60 fekvő, if­júságiak: Bencsik János 564 (ezüstjelvényes szint). Sportpisztoly, 60 lövés, fel­nőttek: Nagy Sándor 462, Muhi János 449. Sportpisztoly, 60 lövés, ifjú­ságiak: Bagi Elek 462 (bronz­jelvényes szint). Örvendetes a zömmel ifi­korú sportlövő jó teljesít­ménye. /ú szintet ért el 42 kilométeres távon, s ezzel a III. osztályú szintet elérte. VASÁRNAPI MŰSOR Asztalitenisz Bp.: Pénzverő SE—Nk. Ki­nizsi NB III-as férfi csapatbaj­noki mérkőzés. Kézilabda Toldi-tornacsamok, 10: Nki Toldi ITSK ifi— Ceglédi Vas­utas ifi, 11: Nk. Toldi ITSK— Ceglédi VSE női barátságos mérkőzés. Kosárlabda Bp.: (Nógrádi SE—Nk. Peda­gógus NB III-as férfi, Pénz­ügyi és Számviteli Főisk.—Nk. Pedagógus NB III-as női baj­noki mérkőzés. Labdarúgás Kinizsi-sporttelep, 11: Nk. Ki­nizsi ifi—Maglódi Vasas ifi, 13: Nk. Kinizsi—Maglód megyei bajnoki mérkőzés. Maglód: M. Vasas II—Nk. Kinizsi II összevont járási baj­noki mérkőzés. HÉTFŐI MŰSOR Sakk KlOSZ-székház, 18-tól: a vá­rosi férfi egyéni verseny 10. játéknapja. S. Z. MOZIMŰSOR A félkegyelmű. Szinkroni­zált szovjet film. Előadások kezdete: 3, 5 és 7 órakor. MATINÉ Lövés a ködben. Előadás kezdete: délelőtt 10 órakor. KISKÖRZETI MOZI A GÓGÁNYI ISKOLÁBAN Oleszja. Színes szovjet film. Előadás kezdete: fél 4-kor. HÉTFŐ Csendesek a hajnalok I—n. Színes, szinkronizált szovjet film. ­Kísérőműsor: Magyar Hír­adó. Előadás kezdete: fél 5-kor. FILMKLUB Este 8 órakor. KISKÖRZETI MOZI Oleszja. Színes szovjet film. Előadás kezdete: fél 7-kor, spon t REMEK LÖVÉSZEREDMÉNYEK \T árosunkban gázcsöveket • fektetnek, mély árkokat hasítanak az úttesteken, a te­reken. Ha valaki belenéz ezek­be az árkokba, különféle szí­nű talajt láthat. Az ásó kő­darabokat, téglákat és mész­habarcsokat, ember- és állat­csontokat, edénycserepeket fordít ki a földből. Vannak helyek, ahol sárga, fekete, barna sávok mutatkoznak az árkok oldalában, melyek itt- ott vékony, vízszintes csíkok­ká keskenyednek. Mit olvas ki ezekből a régész? A Patay utcában, ahol az árok húzódik, ősidők óta utca volt, mert építményeknek nyoma sincs. A 12-es számú ház közelében vastag tölgyfa­darabokat bontottak ki. Való­színűleg az útszéli árok fölé helyezve, hídként használták a múlt századokban őseink. Akkor szilárd burkolatú járda még nem volt, úgy látszik, senkinek sem jutott eszébe, hogy készíteni kellene. A Kossuth iskola tájékán gabonásvermek foltjait lehe­tett látni, A 13., 15., 17- számú házaknál mintegy 30 méter hosszan beásás nyoma volt észlelhető, melynek sötét szí­nű töltésföldje jól megkülön­böztethetően elvált a mellette levő rétegtől: ott ment át az az árok, mely a Tázerdei utca felől jövet, a XV. századi Nagykőrös nyugati határa volt. A Templomkertben, a Szol- noki és Barcsai utcában ásott árkok még több látni­valót tártak fel. A Templom­kert talaja teljesen kevert föld. Nem csoda, hiszen a XI —XVI. században oda temet­keztek a nagykőrösiek. Az árokban négy helyen mutatkozott épületalapozás nyoma. Az épületek lebontá­sakor az alapfalakat is ki­szedték. Ezek a' falak merőle­gesen haladtak a templom dé­li oldalához. Az első a temp­lom homloksíkjához közelített, a másik kettő 8—8 méterre egy-egy ablakköz felé tartott. Valószínűleg egy-egy tárnpil- lérhez csatlakoztak, melyeket a déli hajó építésekor lebon­tottak. Az első lelkészlak közelében levő kerítéskapunál az egyko­ri templomkerítés alapozási nyomai voltak észlelhetők. Az első három alapozásnyom is­kola, szerzetesház vagy egyéb egyházi épület maradványa. A kikerült tégladarabok XIV— XV. századiak. Az első lelkészlak kapuja irányában régi ház agyaggal mázolt, több rétegű földpad­lójára bukkantak. Az edény­töredékek között XV—XVI. századiak is akadtak. A Sziget utcáig húzódó árokban végig kevert; talaj volt, mely hordott földnek lát­szott, feltehetően a templom- kerítésen kívüli sáncárok töl­telékanyaga. Háznyom sehol nem mutatkozott. A Barcsai utcában ásott árok lakótelep maradványait metszette át, a Szolnoki és Encsi utca között nyolc épü­let tapasztott padlórétegeit vágta keresztül: a rétegek csaknem az árok aljáig lát­szottak. Jól észrevehettük, hogy a tapasztásra sárga ho­mokot szórtak vagy sárgás­barna agyaggal mázolták a padlót. Hat-hét lépés hosszú házak álltak ott, egymástól öt-nyolc lépés távolságra épí­tették őket. A várost védőárok fogta kö­rül, terjeszkedni nem tudott. A nép szaporodásával a zsú­foltság egyre nőtt. A lakóhe­lyen a házakon kívül csak tyúk-, valamint disznóólak és a XVIII. században katonák lovainak istállói lehettek. A marhák és lovak az akiokban tanyáztak, a városon kívül. Az akiok területét is körülárkol- ták. Nagy veszély esetén hoz­zájárult a város vezetősége, hogy a jószágot a belső ár­kon belülre, az utcákba hajt­sák. Az akiok árkainak felújí­tását még a törökök is meg­engedték. A Barcsai utcában kiemelt, agyagos, zsíros fekete föld­ből XV—XVII. századi edény­töredékek kerültek elő. A sö­tét színű földréteg vastagabb volt, mint az árok mélysége. Ez a réteg az elpusztult há­zak vályogföldjéből, a kiön­tött szennyvízből, hamuból és koromból alakult ki. A korom a városégések maradékhamu­jának is tekinthető. V/I egállapítható, hogy a há- zak ugyanarra a helyre épültek, ahol a régiek álltak. A feltöltődés ma is folyamat­ban van: sajnos, városunk szilárd burkolattal még nem borított utcáin, a házbontá­sokból eredő törmelék, hamu, salak és hulladék egyre gya­rapszik, bár a tanács a sze­metelést büntetések kilátásba helyezésével tiltja. Dr. Balanyi Béla A régész szemével Miről vallanak az árkok mélyei?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom