Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)
1973-11-21 / 272. szám
1973. NOVEMBER 21.. SZERDA nn wer» MbfCiriap A tulajdonosok joga ). Hogyan érvényesül a munkások véleménye a vállalatok vezetésében? ÉRDEKES KEZDEMÉNYEZÉSRŐL értesültünk. Egy nagyvállalatnál (amelynek a nevét éppen az általánossá is tehető gyakorlat miatt nem írjuk le) a vezetőd tanácskozásokra rendszeresen meghívnak néhány munkást. Az üzemi demokrácia újabb eszközét látják ebben, újabb csatornáját annak, hogy a dolgozók véleménye érvényesüljön a felsőbb vezetés döntéseiben, s fordítva: az információ a vezetési döntésekről, a vállalat ügyeiről ilyen, újabb csatornáin is áramoljon a dolgozók felé. Kézenfekvő a kérdés: miire való ez, hiszen a dolgozóknak ugyanerre a célra vannak hivatott képviseleti szervei. Elsősorban a pártra és a szak. ' szervezetre gondolunk. Ha ezek jól látják el a feladatukat, nem kell még külön „képviseletet” is kreálni. Még azt is megkérdezheti valaki, hogy ha néhány munkás most meghívott dolgozóként ül a vezetők között — bizonyára, mert erre a , legalkalmasabb —, miért nem ő a párttitkár, vagy az szb-titkár. Mindenesetre ez a kísérlet is azt bizonyítja, hogy a gazdasági vezetőik érzik: van tennivaló, javítanivaló a munká- sok\ tulajdonosi érzésének ápolása. a tulajdonosi jog gyakorlása körül. hogyan is Állunk ma azzal a bizonyos tulajdonosi szemlélettel? Azt mondtuk valamikor: tiéd a gyár, magadnak építed! E helyes jelszó közérthetően és világosan tükrözte az akkori helyzetet: elűztük a tőkéseket, köztulajdonba _ vettük a gyárakat, az újjáépítés, majd az újat építés gondjai a mi gondjaink. Abban a történelmi pillanatban a munkásbeleszólás tehát elsősorban a tulajdonra vonatkozott. Egy kicsit nehezebb ma a tulajdonosi joggal élni. A tulajdonosnak — a munkásnak — mosit bonyolult termelési kérdésekről, gazdaságossági problémákról, a vállalati üzem- és •• munkaszervezésiről, a termékstruktúra korszerűsítéséről és hasonló kérdésekről kellene a véleményét hallatnia. Ez az esetek többségében szinte képtelenség. Azt már az élet bizonyította be, hogy a nagy vállalatoknál a munkások többsége nem képes ugyanúgy a vállalat tulajdonosának érezni magát, mint 'mondjuk a vezetők, mert e tulajdonosi érzés alapvető feltételei hiányoznak. Túl nagy ahhoz a vállalat, hogy minden dolgozója az ott folyó munkát teljes egészében átfogja, értse, s ennek alapján véleménye is legyen arról — mint tulajdonosnak. Ahol jól illeszkednek egymásba az üzemi demokrácia fogaskereked,. rendszeresen megtartanak minden tanácskozást, folyamatos a dolgozók tájékoztatása, ott sem lehet sokkal többet elérni, mint elmondaná egy csomó olyan adatot, amit az emberek nem sokra tudnak használni. Egyszerűen nem tudják hová tenni. Mert mit mond egy tmk- lakatosnak — mondjuk —, ha megtudja, hány száz milliós tervet teljesít gyára évente, mennyi az exportnál a gyár termékeinek dollárkihozatali mutatója, milyen bértömeggel gazdálkodik a gyár. Az általános tájékoztatáson túl — ami azért egyáltalán nem lebecsülendő — bizony semmit nem mond. HOGYAN LEHET ennél többet tenni? Ha volna erre késjz receptje valakinek, örömmel vennénk, és tennénk közzé — de ilyen nincs. Ez a negatív megállapítás egyébként nem valami „bűnös mulasztást” takar, vagy leplez le, hanem egy helyzetet regisztrál. Azt, hogy olyan pontra értünk, ahol a korábbi időkhöz képest sok kérdés új módon vetődik fel. Ezek között az egyik, rendkívül fontos kérdés: hogyan történjék és hogyan érvényesüljön a dolgozók tulajdonosi jogának gyakorlása a njai társadalmi gazdasági körülmények között, üzemeink mai termelési- technikai színvonalának, köz- gazdasági környezetének megfelelően. Figyelemre médtó előadás hangzott el a közelmúltban az MSZMP Politikai Akadémiáján a szocialista vállalatokról. Abban így fogalmazott az előadó: „A szocialista vállalatok vezetőd nemcsak szakértői területekre támaszkodna.*, _ ...lem a do-ig- _l. lektívájániak véleményére is. Az üzemi demokrácia tartalmát elsősorban abban nyeri, hogy a dolgozókat tájékoztatják a jövő és a folyó munka feladatairól oly módon, hogy abból a dolgozók saját konkrét feladataikat is megértsék, azokat magukévá tegyék”. E megállapítás elvi leszöge- zése annak, hogy szocialista vállalataink ma — a mai gazdasági mechanizmus körül-' ményei között — sem nélkülözhetik az üzemi munkás kollektíva véleményét, vagy máiként fogalmazva, a dolgozók beleszólási joga ma is elengedhetetlen alkotóeleme a vezetésnek. A KONKRÉT FELADATOK megértetését illetően feltehetően a termelékenység emelésének, a munkamorál javításának nagy tartalékaival számolhatunk. A dolgozók túlnyomó többsége szeret dolgozni, örül munkája eredményének, ha felismeri annak értelmes, hasznos voltát. És mi más ez, ha nem a tulajdonosi érzés? Igaz, hogy ennek feltételeként folyamatosan ismernie kell azt, hogyan kapcsolódik az üzemrész, a brigád, a munkacsoport teljesítménye, benne az ő egyéni munkája a vállalati feladatok egészéhez. Ebben a körben addig a szintig, amíg a dolgozók áttekintése kiterjed, nagyon sok megvalósítható, észszerű javaslatuk is lehet — csak oda kell figyelni rá. Ez az odafigyelés egyébként nem is csak néhány vezető szubjektív elhatározásán múlik, hanem üzem- és munkaszervezési feladat. Be kell építeni a vállalatvezetési rendtartásba azokat a csatornákat — most is megvannak, de többnyire eldugul tan —, amelyek ezt a célt szolgálják. És mindenekelőtt fel kell számolni azt a nézetet, hogy a munkás a mai, modem technika mellett nem sok okosat tud mondani. Ilyen megközelítésben — a tulajdonos beleszólási jogának gyakorlási lehetőségét keresve — kellene végiggondolni újra a szocialista brigádmozgalom szerepét is. Mind igaz, amit el szoktak erről mondani: a szocialista brigádok nagyszerű képződményei a mai társadalmi rendszerünknek, a szocialista embertípus bontakozá- sánák jele és egyben melegágya is a brigádmozgalom. A kérdés mégis az, hogy miért nem lehet ezt a mozgalmat a jelenleginél jobban felhasználni az üzemi demokrácia fejlesztése érdekében. AZ MSZMP KB legutóbbi határozata a munkaverseny továbbfejlesztéséről már tartalmazza ezt a gondolatot. A Minisztertanács legutóbbi ülése is vizsgálta e kérdést, megállapította, hogy a versenymozgalom erősödése mellett a vállalások ma sem állnak összhangban az adott üzemrész feladataival. Legtöbb üzemünkben a munkaverseny és a munkaszervezés két külön vágányon szalad. Vannak az üzemben vezetők, egészen a művezetőkig, akiknek, a feladata a munkaszervezés. Vannak megint mások, társadalmi szervek, szocialista brigádok, amelyek viszont a munkaversenyt szervezik. Ritka szerencsés eset, amikor a két dolog találkozik. Még mindig kísért a munka verseny-mozgalom — a maga idejében helyes — korábbi módszere, amikor a brigádok más brigádokban keresték a versenytársat, vagy valahol máshol, netán még az üzem falain kívül is a versenyfeladatokat. Nem mindenütt értik még, hogy a versenymozgalomban ma a brigádok önmaguk ellenfelei. Pontosabban: saját munkafeladataik jó végrehajtása a verseny célja. Garantálja-e a fenti követelmények megvalósulását a jelenlegi üzemi gyakorlat? Sajnos, nem mindenütt. És ennek oka nem is a vállalatok felső vezetésében keresendő — noha a helyzet megváltoztatása csak rajtuk múlik. Jelenleg ugyanis éppen azokon a pontokon, ahol a tulajdonosi beleszólásnak a legtöbb helye van, a legkonkrétabb, leghasznosabb lehet, a közép- és alsó vezetés szintjén, nem sokat foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A meglehetősen devalválódott művezetői funkciót ma többnyire egyszerű szakmai munkairányítónak fogják fel, nem pedig az üzemi demokrácia egyik fogaskerekének. Hasonlóképpen csökkent a politikai szerepe a pártcsoportoknak, a szakszervezeti bizalmiaknak is. Nem mindig töltik be a politikai transzmisszió szerepét, ehelyett energiájuk nagy részét a környezetükben dolgozó emberek ügyes-bajos dolgaira fordítják — ami egyébként egyáltalán nem lebecsülendő —, és egyéb, másodrendű, mellékes feladatokkal foglalkoznak. E FUNKCIÓK BETÖLTŐI kulcsszemélyek. Olyan értelemben is azok, hogy a munkások soraiból emelkedtek ki, legjobbjaik közül, így jogos és értelmes szószólói lehetnek a tulajdonos osztálynak. (Feltételezve, hogy jól érvényesült az egészséges kiválasztódás elve.) A velük. való foglalkozás megjavítása, az üzemi, műhelyi közösségekre, brigádokra való koncentrálás, a pártban az alapszervezek munka, a pártcsoportok életének megjavítása, a szakszervezeti bizalmi tevékenység színvonalának emelése lehet tehát az egyik legfontosabb teendő. Varga József SZIMFI A jövő a számjegyvezérlésű szerszámgépeké Fejlesztés, termelés, nemzetközi együttműködés Páger Sándor, a Szerszámgépipari Művek Fejlesztési Intézetének párttitkára alapos ember; néhány perc alatt valóságos „kerékasztal-konferenciát” hív össze, amikor bekopogunk hozzá a kérdéssel: hol tartanak az idei feladatok teljesítésében, s mi várható az év végére? Önmagát ellenőrzi Elöljáróban kéri leszögezni, hogy intézetük működése három — egyaránt fontos és egymástól elválaszthatatlan — területre tagozódik: fejlesztési, termelési és nemzetközi együttműködési feladatokra. Ezután átadja a szót Haraszti Sándornak, a műszaki fejlesztési szakosztály vezetőjének: — Fejlesztési feladatainkat hosszú távon 15 éves, középtávon 5 éves terv rögzíti — amelyeket az aktuális követelmények természetesen módosíthatnak —, s ezen belül részletes, konkrét éves terv alapján dolgozunk. Az idei év legfontosabb feladatát az úgynevezett NC-gépek — szám- jegyvezérlésű szerszámgépek — gyártmány- és gyártásfejlesztése jelenti. Ezek a magas műszaki színvonalú, progresz- szív gépek lesznek a közeli jövő munkaeszközei. A Szerszámgépipari Művek elképzelése az — s ennek felismerésére az élet kényszerítette —. h©«- minél előbb át kell térnünk ezeknek a berendezéseknek a gyártására, anélkül, hogy — egyelőre — háttéribe • • Ünnepi taggyűlés a párttörténeti intézetben Az MSZMP KB Párttönté- neti Intézetében kedden ünnepi taggyűlésen emlékezteik meg az intézmény megalakulásának 25. évfordulójáról. A taggyűlésen megjelent Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, valamint Kurucz Imre, az MSZMP V. kerületi bizottságának első titkára. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a KB nevében levélben üdvözölte az intézet munkatársait. Az évforduló alkalmából a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésiben részesítette dr. Erényi Tibort, az intézet tudományos osztályának vezetőjét. A Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntették ki Rákosi Sándor és dr. Szabó Ágnes tudományos főmunkatársakat és Acs Andrásáé munkatársat. Lett Miklós könyvtáros és Pető Lászióné, a Párttörténeti Közlemények munkatársa a Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta. A művelődiésü Ti miniszter dr. Gábor Sándorné és dr. Svéd László tudományos főmunkatársnak a Szocialista Kultúráért kitüntető jelvényt adományozta. Együtt, egy irányban, a gyerekek érdekében Szülők parlamentje Leányfalun Az iskola jelentősége —mint látjuk, tapasztaljuk — napjainkban egyre növekszik. Egyre több azoknak a gyerekeknek a száma, akik iskolába járnak, és egyre több azoknak az éveknek a száma, amit a gyerekek az iskolákban eltöltenek. Aztán azért is nő az iskola jelentősége, mert napjainkban egyre kevesebb az olyan munkahely, amelyet előképzettség, iskolai végzettség nélkül el lehet látni. Az iskola azonban nemcsak ismereteket közvetít. Az iskola a tanulók — ahogyan mondani szokták — második otthona, élettere. A gyerekek — a napközi otthonok fejlődésével, az úgynevezett egésznapos oktatás megvalósításával — egyre több időt töltenek az iskolában. Nemcsak az ismeretek átadásának műhelye az iskola, hanem munkájának szervezettségével és légkörével befolyásolja a tanulók életrendjét, életmódját és életfelfogását is. Megnövekedett tennivalóit az intézmény egyedül nem képes ellátni. Társakra, segítő partnerekre, olyan társadalmi közegre van szüksége, amelyben egy közösséggel harmonikusan dolgozhat együtt, és haladhat előre céljai felé. Ezek közül a segítőtársak-partnerek közül a legfontosabb a család, a szülői ház. Találkozók megyeszerte Az MSZMP Központi Bizottsága oktatáspolitikai határozatának végrehajtásán dolgozó intézmények és szervezetek ezért rendeznek ezekben a napokban megyeszerte szülőnevelő találkozókat: megvizsgálják, mit tehet az első- számú partner, a család és a pedagógus közösség, az iskola — külön-külön és,együttesen egy irányban — a nagy fontosságú határozat jobb végrehajtásáért. Az MSZMP szentendrei já- , rási bizottsága, a Hazafias . Népfront járási bizottsága és a ! járási hivatal művelődésügyi I osztálya a szülők-nevelők e találkozóját, ahogyan több felszólalás nevezte, a szülők parlamentjét, tegnap rendezte meg a leányfalui művelődési házban. A találkozón részt vettek a járás 13 községének tanácselnökei, Népfront-megbí- zottai, iskoláinak igazgatói, szülői munkaközösségeinek elnökei, képviselői. Részt vett az egésznapos tanácskozás munkájában Pápai Lajos, a járási pártbizottság titkára is. Előtérben a tennivalók A közel száz megjelent tanácskozásán az előadók és a felszólalók az iskolai munka legaktuálisabb és legfontosabb kérdéseit elemezték. Az eszmecsere középpontjában a feladatok taglalása-részletezése állt. Erről beszélt bevezető előadásában Gál Erzsébet, az Országos Pedagógiai Intézet adjunktusa is, rámutatva egyebek közt arra, hogy a szülők körében nem egy helyen bizonyos nyugtalanság tapasztalható a tananyagcsökkentéssel kapcsolatban. Hogy veszik majd fel így a gyerekeket az egyetemre? — ez a kérdés merült fel. Ügy látszik, ezeknek az elégedetlenkedő szülőknek még nem tudtuk megmagyarázni, hogy a megnövekedett szabad idő nem tétlenségre váló, hanem arra, hogy a tanulók saját maguk kedve szerint foglalkozzanak az anyaggal. Szabó Ferenc, a járási hivatal művelődésügyi osztályának vezetője korreferátumában ugyancsak a család és az iskola jó kapcsolatának fontosságát méltatta, hangoztatva, hogy ez mindenekelőtt a gyerekek érdeke. Ugyanezt a gondolatsort folytatta a másik korreferens, Héjj Miklós múzeumigazgató, a Hazafias Népfront járási bizottságának elnöke, részletesen ismertetve, milyen intézkedéseket tesznek és terveznek a szentendrei járásban, hogy a család és az iskola együttműködése a jövőben harmonikusabb, gyümölcsözőbb legyen. A felszólalók — Hunyadi Zoltánné, budakalászi SZMK- elnök, Bállá József SZMK vezetőségi tag Pomázról, Berté- nyi Miklósné SZMK vezetőségi tag Visegrádról, Bogdán Pál SZMK vezetőségi tag Du- nabogdányból, Sima Antal gyermekvédelmi pártfogó, Vincze Eszter, a visegrádi általános iskola igazgatója, Ko- csondi Antal, a Hazafias Népfront pomázi bizottságának elnöke, Bella Benjámin, a duna- bogdányi iskola igazgatója — részletesen foglalkoztak az időszerű tennivalókkal, többek között a napközikkel, a veszélyeztetett gyerekek problémáival, a szülői értekezletekkel, az iskola társadalmi kapcsolatával. •• Összefoglalás, értékelés Délután szekcióülések következtek, s a tanácskozás befejezéseként Pápai Antal összefoglalta és értékelte az egész napos munkát. Hangsúlyozta a találkozó fontosságát és hasznosságát, majd ismertette az oktatáspolitikai határozat végrehajtásának eddigi járási eredményeit. Ezután^a gondokkal foglalkozva egyebek közt elmondotta, még mindig nincs elég szaktanár, sok a képesítés nélküli nevelő, és — a főváros elszívó hatásának következményeképpen — nagy a mozgás, a fluktuáció a tantestületekben. A legtöbb iskolában gond a napközi is, mert még ahol van, ott is messze elmarad az igényektől. Befejezésül javasolta, hogy a tanácskozás anyagát dolgozzák fel a községekben, ahogyan ezt a Hazafias Népfront járási bizottsága egyébként tervezi is. ö. L. s Atanánk a hagyományos géneket. — Mi indokolja ezt az áttérést? — A gépek nagy termelékenysége, pontos, megbízható munkája. Vegyült például a már kifejlesztett, EV 630-as típusú, tengelyeszterga gépétemnek adaptív kontrollal való ellátása volt az egyik legfontosabb idei feladatunk. Az adaptív kontroll magyarul alkalmazkodó vezérlést jelent, a gyakorlat nyelvére lefordítva pedig azt, hogy a gép a beprogramozott műveletek végzése közben önmagát ellenőrzi és korrigálja is, ha kell. Az említetteken kívül ez azzal az előnnyel is jár, hogy — magas színvonalú programozás és felszerszámozás után — a gép kezelése nem igényel szakmunkást. Bemutatkozás a lipcsei vásáron — Hol tartanak ezizel a feladattal? — December 31-re a gépnek működőképesnek kell lennie; február 20-áig befejezzük a kísérleti üzemeltetést, s a tavaszi Lipcsei Vásáron bemutatjuk a nagyközönségnek. Az esztergagépcsalád fejlesztése az NC-programnak — természetesen — csak egv_ré- sze. De nem kisebb jelentőségű az úgynevezett FOREST fejlesztési program sem. — Vállalatunk — magyarázza Haraszti Sándor — a francia FOREST-cégtől megvásárolta a nagyméretű marógépcsalád és a középméretű horizontál-, illetve megmunkáló központcsalád licencét. Jelenleg — a francia céggel és az esztergomi gyárral közösen — e gépek továbbfejlesztésén dolgozunk. , — Az NC-program harmadik feladata a KKN 750 típusú, számjegyvezérlésű körköszörűgép kifejlesztése. A termelési feladatokról Schubert István termelési vezető tájékoztat: — Feladataink részint az intézet által kifejlesztett gyártmányok, egységek, kísérte eszközök, részint pedig szervo-hajtóművek, léptető motorok, KL és KO—160 ti- '■ gépek gyártása. Emellett — kooperációban a SZIM nagyvállalat gyáregységeivel — tartozékokat gyártunk a GH-gyalugépekhez és az MS 400-as marógépekhez. — Hallhatnánk valamit a terv teljesítéséről? — Az első három negyedévi termelési tervünket 102,3 százalékra teljesítettük, az éves tervet — előreláthatóan — szintén túlteljesítjük. Export- tervünket — december 31-re — 150 százalékkal múljuk felül. Közösen a KGST-partnereklcel Hátra van még a nemzetközi együttműködés, amiről Zentai lgnácné főkönyvelő beszól: — El kell végeznünk a magyar szerszámgépipari szabványok kidolgozását és összehangolását a Magyar Szabványügyi Hivatallal, a KGST és az ISO Szabványügyi Intézetével. Tervszerű az együttműködésünk az NDK, Lengyelország, Csehszlovákia, Románia, Bulgária és a Szovjetunió hasonló jellegű intézeteivel is. A kapacitás kölcsönös bővítése, jobb kihasználása érdekében fejlesztési programunkat minden esetben összehangoljuk az említett intézetekkel. Számos példa álcád a gyakorlati együttműködésre is. Az elektrohidraulikus léptető motorok hidraulikus részéit például az intézetünk, a villamos léptető egységet pedig az NDK szakemberei fejlesztetek ki. Az NC-esztergagépcsalád EV típusú gépeinek kifejlesztésében szovjet szakemberek is részt vettek. Ny. & ft I I