Pest Megyi Hírlap, 1973. november (17. évfolyam, 264-280. szám)

1973-11-20 / 271. szám

Havat láttam

Messziről láttam ugyan a havat, de két esztendő után így is nagy újság már.

Az 1971/72-es év telén egyetlenegyszer sem esett.

Az 1972/73-as télen, november táján, úgy emlékszem, esett, és mintha januárban lett volna pár napig hó, de ebben sem vagyok biztos.

A napokban, ahogy reggeli szokásom szerint a bal parti Duna-táj hazai szakaszát lezáró Börzsöny vonulata felé tekintettem, az égnek csak egy keskeny, világos csíkja látszott ki a hegyek mély kékjével egy színű, kövér jellegek alól.

Itt-ott fehér foltok tar- kállottak a csúcsokon, lejtőkön.

Hófúvások.

A közelgő tél első jeladásai.

k. L

VÁCI UAPLfl

sV'' linóin, i.V

NAPI FELJEGYZÉSEK

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

XVII. ÉVFOLYAM, 271. SZÁM

1973. NOVEMBER 20., KEDD

A biipd neve: Összetartás

Megismerték, smyszmeSték az Mssoie--gépet

Eúmüzim is el nimfák nyerni q szocialista címet

Iskslaköpenyek,

kétrészes

munkaruhák

Már az ősszel megkezdték a felkészülést a jövő évre a szegedi ruhagyárban. Megvizsgálták, milyen rendelkezésekre kell számítaniuk. Az előzetes jelzések szerint 1974-ben egymillió-hatszázötvenezer iskolaköpenyre lesz szükség. Keresik a kétrészes munkaruhákat is: 500 ezer helyett 600 ezret kell gyártani jövőre.

Nő az export a szocialista országokba, a Szovjetunióba például férfi- és női szabadidő-öltönyből hatvanezret szállítanak.

Várhatóan több lesz a tőkésexport is, a száznegyvenezer öltöny helyett 1974-ben százhatvanev.st keli gyártaniuk.

Vácott is mind több jele van annak, hogy a gépek segítik a számvitel, a könyvelés felelős', égteljes munkáját. A Magyar Nemzeti Bank váci fiókja, az Országos Takarék- pénztár váci járási fiókja és — részben — a posta könyvelőgépek segítségével rögzíti a számadatok tömegét. Gépkönyvelést vezettek be a Váci Kötöttárugyárban, a húsipari vállalatnál, a vendáglá- tóipari központban és másutt.

A Vác és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet Beloiannisz utcai központjában 1972. decemberében tértek át fokozottabban a gépesített könyvelésre.

A feladat nagy volt, hiszen a folyamatos munka végzése közben kellett tanulniuk az újat.

Még arra sem volt lehetőség az éves mérleg készítésének kezdetén, hogy pár hónapos, vagy akárcsak pár hetes tan,Nem térkép e táj”

Emlékműiondozisés vetélkedő

JÁTÉKOS TANULÁSSAL

A „Nem térkép e táj” elnevezésű expedícióba a mi őrsünk is benevezett, és sok mindent tettünk már annak jegyében, például ellátogattunk egy üzembe, gondoztuk Ácsán a szovjet hősök emlékFestői munkásságának ihleíője: a Dunakanyar változatos tája

VÁRAKOZÁS

A Vak Bottyán Múzeum főtéri kiállítótermében kora tavasszal volt az első tárlat megnyitója s azóta — nagyon rövid szünetekkel — egymást váltják az újabb és újabb képzőművészeti bemutatók.

Legutóbb Dániel Kornél 19 festménye és lé grafikája került az egykori görög templom falára. Az érdeklődésre való tekintettel, mint azt már közöltük, a nyitva tartás idejét meghosszabbították.

— Dániel Kornél most kiállított festményei, a korábbi évek termésével összehasonlítva, változást hoztak szemléletmódjában — írja a tárlatról készített tanulmányában Philipp Clarisse. — Az eddigi, a látványhoz jobban ragaszkodó festői kifejezésmód után most inkább a képfelület dekoratív megoldásán fáradozik.

— Festői munkásságának kiapadhatatlan ihletője a Dunakanyar változatos tája, a természet és az ott élő ember kavesolata. Ez a természetk'i- zelség a meghatározója művészetének. Bázis, ahonnan kiindulva és oda visszatérve, olyan művészi kalandokra vállalkozhat, amelyek a festészet új, ismeretlen területeit tár- ■'» jól fel.

(—pr—)

művét, rendbehoztuk környékét stb.

Örsünk a minap kis vetélkedőt rendezett: hat-hat kérdést kellett húzniuk a versenyzőknek, és azokra írásban választ adniuk. Nagyon szoros volt .a mezőny: az első három és az utolsó helyezett között is csak másfél pont volt a különbség. Az első három helyezést végül is villám- kérdésekkel döntöttük el. Így a verseny a következőképpen alakult:

1. Nemecz Mária 13, 2. Zi- ma Veronika 12, 3. Holicza

Erzsébet 11 ponttal.

A díjak édességek és saját készítésű oklevelek voltak.

Hasznos volt ez a vetélkedő, hiszen nemcsalt játszottunk, de játékosan tanultunk is.

Tóth Erika,

a 4550. sz. Táncsics Mihály úttörőcsapat tagja

folyam keretében sajátíthassák el a gépek kezelését.

Gombás Jenöné visszaemlékezése szerint idén januárban és februárban a mérlegkészítés vette igénybe az Ösz- szetartás nevű számviteli brigád minden erejét. Utána kezdtek hozzá a teljes könyvelési anyag átdolgozásához, hogy az előkészítés után a tényleges könyvelés is megindulhasson az Ascota rendszerű könyvelőgéppel.

Tíz hónap telt el a rajt óta. Megismerték és megszerették az Ascota-gépet. Közben a brigád összetétele is megváltozott: hárman szülési szabadságra mentek, volt, aki elkerült az ÁFÉSZ-től. helyüket iskolákból kikerült kislányok töltik be.

A brigádból Pappné Varga Ilona kiváló dolgozó lett. Hivatali tevékenységén túl, mint a KISZ- szervezet titkára, nagyon sok társadalmi munkát végez.

Azt is elárulja a brigádnapló, hogy Alföldi Irén tanácstagként végez eredményes munkát Rádon, a szakszervezeti bízott' ági választások eredményeként pedig Galambos Jenőné lett a TT elnöke.

Tanulnak is az összetartás brigád tagjai: egyikük mérlegképes tanfolyamot végez, a másik pedig szeptembertől a számviteli főiskola hallgatója. Részt vettek szervezett színházlátogatáson, és többen voltak az abasári kiránduláson.

A beteg munkatársakat

meglátogatják, a szabadságon lévők munkáját igyekeznek jól elvégezni.

Egyszer már elnyerték a szociali'ta címet. Az új áruház megnyitása óta az ő feladatkörük is nagyobb. Hibátlan munkával, jó kollektív összefogással szeretnék ismét kivívni, elnyerni a szép rangot jelentő fokozatot.

P. R.

így utazunk mostanában

Ha késik a vpnat, ha rosszul fűtik a kocsit, ha az ember nem tudja elolvasni a legérdekesebb részletnél abbahagyott könyvet, mert rossz a világítás, hajlamos általánosítva minősíteni az utazási viszonyokat. Ne tegyük ezt, gondoltam, és elkezdtem jegyezni a napi észleleteket.

Október 19-én délután a 16 óra 40 perekor induló vonatra szálltam fel a Nyugatiban. Párnás kocsiban sikerült helyet találnom. Nem fáztam, pedig nem fűtötték a kocsit. Húszadikán reggel a hét óra tíz perekor induló reggeli vonattal indultam Budapestre. 8 óra 10 perckor értünk be a Nyugati pályaudvarra. A vonat késése miatt én is majdnem elkéstem munkahelyemről. Gödön sokat várakoztunk. Most sem fűtöttek, de a klíma kellemes volt.

Bosszankodck

Valószínű, hogy ez is 19-én történt, a napot elfelejtettem feljegyezni: a 17 óra 25 perckor induló gyorsjárat csak 17.45-kor indult ki a Nyugati pályaudvarról: egy kocsit ki kellett cserélni a szerelvényből

— Előbb is eszükbe juthatott volna! — hallottam az utasok mérgelődését. — Miért pazarolják az időnket. Naponta utazó dolgozók vagyunk, nem kirándulók!

A kocsiban nagyon fáztunk.

Húszadikán 13.55-kor indultam haza. Normális volt a klíma, kellemesen utaztam.

Október 22. Reggel a 7.10- esen ismerősöm nagykabátban ült egy hideg kocsiban. Én néhánnyal előbbre mentem. Megint szidtam az alul- fűtéses módszer kitalálóját. Zakót levetve, inget kigombolva. nyakkendőt meglazítva bírtam ki a Nyugatiig. A fülke száma 6424.

Este a 17.25-össel indultam haza. Az egyik kocsi hideg volt, a másik túl meleg. Végre találtam olyat, amelyikben normális volt a klíma. Olvasni szerettem volna. Nem volt tökéletes a világítás.

23- án reggel ismét a hőség bosszantott.

24- én reggel a 7.10-esen szokatlan zsúfoltság. Ballonkabátban állok a hőségben. Jegyzetelni szeretnék, ezért néhány kocsival arrébb, ülőhelyet keresek. Naevnehezen találok, de ott hideg van. Mindegy. Leülök.

— Csoda, hogy még nem vagyunk náthásak — mondja egy ismerősöm.

— Szerintem is az — bólintok.

Ennek a kocsinak 6268 volt a száma.

Este megint a 17.25-össel jöttem haza. Legalább tíz kocsin áthaladtam, mindenüü nagykabátos emberek ültek. Egy overállos ember, akinek

Néha belátogat a gyárba

PIHENŐBEN

Terített asztal és hangulatos népi muzsika fogadta azt a több mint száz nyugdíjast, aki az Izzó évente egyszer megrendezésre kerülő, legutóbbi találkozójára elment.

Czifra István megnyitója után a Báthori utcai általános iskola énekkara adott műsort, majd Bártfai László, a gyár egyik dolgozója, Nagy Zsuzsa zongorakíséretével, operaáriákat énekelt. Herényi László gyárigazgató köszöntője után a nőbizottság tagjai ajándékokkal kedveskedtek a nyugdíjasoknak.

Először csak alkatrészeket

Egy vidám társaságból „raboltuk el” Brabecz Józsefet, a gyár volt igazgatóját, hogy megkérdezzük, mi a véleménye a gyárról, a múltról,’ a jelenről?

— Ezerkilencszázhatvannyolc óta vagyok nyugdíjas. Sajnos, betegségem miatt két évvel előbb kellett, kényszerpihenőre vonulnom. Hogy mi a véleményem a gyárról? 1949-től dolgoztam az Izzóban. 1957-től Vácon. Akkor még a jelenlegi épület katonai műszaki laktanya volt. A gyár ide*"1 építésé nagy ellenállásba ütközött, eredetileg a MÁVAUT- nak szánták a helyét. Still Ferenc, a párt akkori városi titkára azonban támogatott bennünket, ő ismerte fel elsőiként az Izzó egyik gyáregysége Vácra telepítésének lehetőségét, nagy jelentőségét. Hát így sikerült itt megtelepednünk — mondja nagyot sóhajtva. — Először csak alkatrészeket gyártottunk, majd jött a nagy fellendülés: 19451-től a képcsőgyártás.

Ahol nagyot dobban a szíve

— Mire emlékszik vissza legszívesebben abból az időszakból?

— Elsősorban a mi nagy leckénk volt, hogy az Izzót gyorsan fejlődő üzemmé építsük. A váci emberek szinte velem együtt tanulták meg a munkát, a szakmát. Nem egy jó szakembert neveltünk, akikre még ma is nagy szeretettel gondolok. Amire büszke vagyok: sok fiatalt vonzott az új. a korszerű. Volt idő. amikor a gyárban dolgozók átlagéletkora 26 év volt, s én voltam köztük a legidősebb.

— Milyen a kapcsolata az izzóval?

— Néha belátogatok a gyárba, beszélgetek a régi munkatársaikkal. Sorra járom a műhelyeket, de amikor a kép- csőgyártásba érek, nagyot dobban a szívem. Jólesik látnom a nagy üvegtesteket. Ügy érzem, az én munkám is benne van mindegyikben. Elszomorít, hogy a képcsőgyártás, amelyre szinte egész életem „pazaroltam”, lassan „nyugdíjba megy” Vácon.

Egész nap csak mesélnek

— Hogyan telnek a pihenőnapok?

— Sajnos, beteg vagyok, ezért is kellett két évvel korábban nyugdíjba mennem. Két hétig úgy éreztem, hogy szabadságon vagyok. Később mér nehezen telt az idő.

— Erre-arra járva, gyakran találkozunk, régi munkatársak, régi barátok. Olyankor sok mondanivalónk akad, van úgy, hogy egész nap csak mesélünk egymásnak. Hát ilyenek vagyunk mi, nyugdíjasok — mondja, majd elnézést kér, hiszen indulnak a vonatok, buszok, s még mindenkitől el kell búcsúznia a jövő évi találkozóig.

(furuez)

szerszámos táskájából vörösrézdrót-szálaik c-üngtek ki, a fűtésszabályozón babrált, csavarhúzóval. Én is nagykabátban utaztam. Újpest után kezdett melegedni a kocsi Vácott kiszállva, már kellemetlen is volt a hőmérsékleti különbség.

Az első hideg napon

Október 25-én volt az első igazi hideg őszi nap. Vastag átmeneti kabátot vettem fel, é- kesztyűt húztam. A 7.10- kor induló vonat 6494-es fülkéjében ültem le. Nagyon hideg volt. Hangok, morgások a Nyugati pályaudvar csarnokában, ahol a Dunakanyarból jött utacok a kijárat felé igyekeztek.

— Na, most megfáztam!

— Épp most nem fútenek, amikor hideg van, amíg nem volt hideg, fűtöttek!

Este a 17.36-kor induló személyt értem el. Melegek voltak a kocsik. A 6421-es fülkében viszont a másik végletet tanasztaltam.

26-án a 7.10-esen, a 4202-es fülkében aránylag jó volt a •klíma. Kicsit borzongtam ugyan a Nyugatiba érve, de így még mindig jobb, mint amikor ..tökéletesen” működik a fűtőberendezés.

Hazafelé is nagyon kellemes volt az út. Csupán a villany nem égett.

— Egyszer ég, egyszer nem é — mondta valaki.

29-én reggel sűrű köd ült a tájon, végig a Vác—Budapest vonalon. Újpestről csak 7.49- kor tudtunk kiindulni, több mint negyedórás késéssel. Nyolc óra előtt két perccel megint megálltunk: a ködtől nem láttam, hol.

Nekem fél kilenckor a munkahelyemen kell lennem. Mindenki ideges. A hőség is nagy.

8 óra 4 perckor Rákosren- . dezőn álltunk meg. Nekem már a Majakovszkij utcában kellene járnom.

kegyed kilenckor valahol Rákosrendező és a Nyugati között álltunk. Nem szeretek elkésni: taxit rendelek majd a Nyugatinál.

8.21. Újabb fékcsikorgás.

Végül 8.25-kor megérkeztünk. Taxi? Egy azért jutott nekem is, épp akkor jött, amikor már feladtam a reményt. Ketten is szaladtak utánam. 8.40-re értem a hivatalba. Húsz forintot fizettem s taxiért.

Mi lesz télen?

Az esti hazatérés a harmin- cadikaihoz volt hasonló: hideg kocsiban utaztunk.

31-én reggel ezt írtam fel: viszonylag minden rendben.

Este az 5.25-csön végig nagykabátosak.

November elsejei feljegyzés, reggel: most jó.

Este Újpesten szálltam fel a 20 óra 47-kor induló vonatra. A 6680-as kocsiban tikkasztó meleg volt. Az Egyesült Izzó mellett 5 percig álltunk: ott gyakran megállítják az esti vonatok-i.

Másodikén a 7.10-es vonat 7.30-kor érkezett Vácra. Mi lesz télen, ha a nagy hidegekben kell ennyit vámunk? Még csoda, hogy 8 óra 5 percre beértünk a Nyugatiba!

A napi programom a késő estébe nyúlt. A 18.35-kor induló vonat lámpáinak távolodó piros pontjai után nézve, arra gondoltam, hogv 19.25- ie, amíg a másik indul, beülök olvasni a kultúrváróte- rembe. Nagyon meglenődtem. Az már nincs: külföldi menetjegyet árusítanak a helyén. Van viszont eev ccarnok nagyságú önkiszolgáló étterem, de az ételszagban, a zsíros asztalokon olvasni, tanulni?.,.

{g.y utazunk tehát mostanában.

Nem kell h■-ommentár. Kovács István

I

I