Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)

1973-10-16 / 242. szám

1D73. OKTOBER 16., KEDD "zMivUso 7 Labdarúgó­táblázatok MEGYEI BAJNOKSÁG I. Aszód 9 6 1 2 16- 8 13 2. Szigethalom 9 6 3 21-10 12 3. Perbál 9 4 4 1 18-10 12 4. Budaörs 9 4 3 2 19-10 11 5. Pilis 9 4 3 2 23-15 11 6. Albertirsa 9 5 _ 4 17-15 1 0 7. Nagykörös 9 3 4 2 11-10 10 8. Üllő 9 4 1 4 11-15 9 9. Pomáz 9 3 3 3 9-13 9 10. Vecsés 9 3 2 4 11-14 8 11. Monor 9 3 2 4 16-22 8 12. Csepel Autó 9 3 1 5 17-19 7 13. Kartal 9 2 3 4 11-22 7 14. Isaszeg 9 2 2 5 13-19 6 15. Maglód 9 2 2 5 8-16 6 16. SZTK 9 1 3 5 10-16 5 NB XI ÉSZAKI CSOPORT 1. MVSC 9 7 1 1 19- 7 15 2. Gyöngyös 9 5 2 2 19- 8 12 3. Ózd 9 5 2 2 8- 2 12 4. Izzó 9 5 1 3 13- 6 11 5. K.-barcika 9 5 1 3 14- 9 11 6. Vác 9 3 5 1 12- 8 11 7. BVSC 9 4 3 2 16-13 11 8. Dunakeszi 9 5 1 3 14-11 11 9. Salg. KSÉ 9 3 3 3 14-13 9 lü. K.-terenye 9 4 1 4 7-12 9 11. Nyíregyh. 9 1 5 3 8-12 7 12. Rudabánya 9 3 1 5 7-12 7 13. Nagybátony 9 2 3 4 10-16 7 14. S.-újhely 9 1 3 5 6-18 5 13. Leninváros 9 1 2 6 10-20 4 18. ÉPGÉP 9 1 — 8 8-17 2 NB II KELETI CSOPORT 1. FÖSPED 9 8 1 ___ 26- 5 17 2. Bp. Építők 9 7 2 — 23-10 16 3. Volán se 9 5 3 1 15- 8 13 4. Szabó SE 9 6 1 2 11- 5 13 5. BVTSK 9 4 2 3 16-16 10 6. Sz. Dózsa 9 4 2 3 15-15 10 7. Cegléd 9 3 3 3 11-14 9 8. Hl. kér. 9 3 2 4 18-14 8 9. DEAC 9 3 2 4 18-15 8 10. DMTE 9 3 2 4 12-12 8 11. Láng 9 3 1 5 13-14 7 12. Bocskai 9 2 2 5 10-13 6 13. Szó. MÁV 9 2 2 5 11-19 6 14. KTE 9 2 2 5 8-17 6 15. SZVSE 9 — 5 4 4-11 5 16. K.-halas 9 1 — 8 4-27 2 NB 1. DVTK I 10 B 7 3 16- 9 14 2. Kecskemét 10 5 4 1 13- 8 14 3. Olajbányász 10 5 2 3 18-14 12 4. Szolnok 10 4 4 2 15-12 12 5. Budafok 10 4 3 3 14-10 11 6. Békéscsaba 10 5 1 4 12-12 11 7. KKFSE 10 5 1 4 13-14 11 8. MÁV DAC 10 4 2 4 17-14 10 9. Komló 10 4 2 4 13-10 10 10. Bp. Spart. 10 3 4 3 11-12 10 11. Dunaújváros 10 3 3 4 19-17 9 12. Pénzügyőr 10 4 1 5 16-18 9 13. DVSC 10 2 5 3 5-10 9 14. Eger 10 3 2 5 14-16 8 15. Várpalota 10 2 4 4 8-10 8 16. Szekszárd 10 1 6 3 5- 7 8 17. Ganz-M. 10 2 4 4 9-14 8 18. Oroszlány 10 2 2 6 5-16 G Újabb 90 percek Maglódtól Szentendréig Perbáli búcsú a veretlenségtől — Hajrádráma Vecsésen, a népligetben és Vácott — Csak az Iklad — Két büntető büntetése Gödöllőn A Kossuth KFSE már az élbolyban INNEN - ONNAN A 21 éves finn Seppo Nikkari két új hosszútávfutó-világcsúcsot állított fel. A fiatal sportoló erős havazásban a 15 mérföldön 1:12:22,6, a 25 kilométeren 1:14:55,6 másodperces idővel megjavította az angol Hill eddigi 1:12:48,2, Il­letve 1:15:22,6 másodperces világ­csúcsát. A Chilei Labdarúgó Szövetség ügy határozott, hogy a november 21-i Chile—Szovjetunió vUágbajno- ki selejtező-visszavágóra nem fo­gadja el színhelynek Lámát. A chileiek hajlandók viszont Bue­nos Airesben, Montevideóban vagy Rio de Janeiróban játszani. Bobby Fischer is részt vesz azon a nagyszabású nemzetközi sakkversenyen, amelynek tíz vi­lághírű sakkozó, közte Larsen, Gligorics és Najdorl a szereplője. Brazil labdarúgó-bajnoki mér­kőzésen a Santos a kitűnő Pelé vezérletével l:l arányú döntetlent harcolt ki a mérkőzés legnagyobb részében vezető Vasco de Gama ellen. A Szovjet Torna Szövetség az ez évi teljesítmények alapján ki­jelölte az október 26—27-i londoni Európa-bajnokságra utazó hármas csapatot. Szombaton Baselben elkészítet­ték a férfi kézilabdacsapatok Európa Kupájának újabb sorsolá­sát. A versenyben levő 16 együt­tes között november 15-ig dől el a legjobb nyolc közé jutás. A Bp. Honvéd a finn bajnokcsapat, a HIFK Helsinki ellen játszik. Az első találkozóra Helsinkiben ke­rül sor október 26. és november 1. között, míg a budapesti vlsz- szavágót november 9. és 15. kö­zött kell lebonyolítani. Gelsenklrchenben (NSZK) foly- tata ülését a Nemzetközi Labda­rúgó Szövetség három bizottsága. René Courte svájci szóvivő kö­zölte, hogy a FIFA delegációt küld Santiagóba annak a kivizsgálásá­ra, hogy a november 21-én ese­dékes Chile—Szovjetunió világ- bajnoki selejtező visszavágó mér­kőzés megfelelő körülmények kö­zött megtarthatő-e. Ha a találko­zóra nem kerülhet sor Santiagó- ban, új, semleges színhely lima (reru) lehet. A hét végi bajnoki labda­rúgó-mérkőzések sláger meg­lepetése a megyei bajnokság­ban, hogy az eddig utolsó he­lyezett Maglód az éllovas Per­bál ellen biztosan szerezve meg a két pontot, megfosztot­ta a vendégeket féltve őrzött veretlenségüktől. Maglód—Perbál 2:0 (1:0) ötvenegy percen át a ha­zaiak játszottak fölényben. Már a 6. percben megszerez­ték a vezetést, s az 51. perc­ben már másodszor zörgött a perbáli háló. Miként Gér Jó­zsef jelentette, csak a második gól után tértek magukhoz az eddig lélektelenül, enervál- tan, sőt sokszor durván játszó vendégek, de akkor már hiá­ba, még tiszteletgólra sem telt erejükből. A kitűnően bírás­kodó Vasas játékvezető a 63. percben a perbáli Kaisert és a maglódi Gombkötőt „kakas­kodásért” kiállította. G: P. Nagy I, Füleki. J: Rakita, Po- tocska, P. Nagy I (a mezőny 2 15-12 12 legjobbja), Galambos, Füleki, ill. Hajdú, Pálfi. Aszódi Építők—SZTK 2:1 (0:0) A második félidőben a ha­zaiak többet támadtak s a vendégek csak a 80. percben tudtak szépíteni. G: Gendur, Katonás, ill. Szabó. J: Pintér M., Karácsondi, ill. védelem. Budaörs—Pomáz 3:1 (2:1) Megérdemelt hazai győzelem született a jó iramú, sportsze­rű találkozón. A vendégek 2:0 után szépítettek. G: Kiss (2, egyet 11-esből), Lukács, ill. Móni. J: Máté, Lukács, Kiss, Herczog, ill. Szabó, Barnas, Zeiglin. Pilis—Vecsés 3:2 (1:2) A hazai pálya előnyét élve­ző vecsésiek már az első ne­gyedórában kétgólos vezetésre tettek szert. Bár a pilisieknek sikerült a 40. percben szépíte­ni, mégis már-már úgy nézett ki, hogy a hazaiak otthon tart­ják mind a két pontot. Az utolsó tíz percben azonban egy egyenlítést jelentő vecsési ön­gólt követően a befejezés előtt a győzelmet jelentő gólt is si­került megszerezniük a pili­sieknek. G: Mátrai, Petyán, Bódi (öngól), ill. Maár, Szűcs A. J: Pálinkás, Perjési F., Per- jési I., ill. Kiss A., Maár F. Albertirsa—Nagykőrös 1:0 (1:0) A hazaiak nagyobb arány­ban is győzhettek volna, vé­gig fölényben játszottak, je­lentette a találkozóról Fazekas Tamás. A 16. percben szer­zett, győzelmet jelentő gólt követően e fölényt két kapufa és egy lesgól is jelezte. G: Erőss, J: Petró, Liptai, Erőss, Kukucska, ill. Vilcsák, Juhász, Suba. Monor—Üllő 2:0 (1:0) A monori járási rangadón közepes színvonalú küzdelmet vívott egymással a két gyen­gélkedő csapat. De miként Vi­téz Imre jelentette, a hazaiak többet támadtak, s mivel a vendégek "'a 80. percben 2:0 után egy tizenegyest sem tud­tak értékesíteni, a hazai győ­zelem megérdemeltnek mond­ható. G.: Bajkai, Kécskei L. J.: Kalocsa, Tarálik, ill. Csor­ba, Dobos. , Csepel Autó—Isaszeg 5:1 (3:1) Ilyen arányban is teljesen megérdemelten győztek a ha­zaiak. A mérkőzés már az első Október 23-a és 26-a között ÚJBÓL MEGRENDEZÉSRE KERÜL CEGLÉDEN AZ ANTIKVÁR KÓNVVVÁSÁR félidőben eldőlt, midőn a 35. percben lőtt iszaszegi szépítő gól után egy perccel a Cs. Au­tó harmadszor is bevette a vendéghálót. G.: Szabó (3), Glász (2), ill. Zombori. J.: Varka, Zsupos, Glász, Szabó, ill. Szabó, Hajdú. Szigethalom—Kartal 7:0 (2:0) A gólzáport az első félidő­ben a szenzációsan védő ven­dégkapus akadályozta meg, de a második félidőben már ő is megadta magát. G.: Illés II (3), Kovács (2), Varga, Ro- hács. J.: Takács, Illés I, Illés II, Kovács, ill. a kapus. Ezen a hét­végén gyen- |én szerepeltek csapataink. Az jgyeden győ­zelmet az ik- ladiak szerez­ték, s sikerük értékét nagy­ban növeli, hogy idegenből hozták el a két pontot. A kiskunlacháziak egyet Baján felejtettek. Idegenben szen­vedett vereséget a Bem SE, a Törökbálint, a Szigetújfalu és a Pilisvörösvár. A gödöllőiek pedig otthon kerültek kátváll- ra. IM Vasas Iklad—Salgótar­jáni öblösüveggyár 2:1 (1:0) Hetven percen át fölényben játszott a vendég Pest me­gyei együttes, ám ekkor a hu­szonötödik percben szerzett góljukat kapushibából ki­egyenlítette a hazai csapat. Ikladot azonban nem zavar­ta meg a váratlan gól s két perc múlva újból vezetést szerzett, s ezt már okos já­tékkal meg ig tudta őrizni. G.: Tóth, Mayer. J.: Maldrik, Huszár, Tóth. Bajai Vasas—ÉGSZÖV MEDOSZ 0:0 Alacsony színvonalú mér­kőzésen a vendég kiskun­lacháziak közelebb álltak a győzelemhez. Kapusuk, Sze­les súlyos sérülést szenvedett, úgy vitték le a pályáról s he­lyébe a tartalékportás, Ko­vács állt. J.: Bárczi I, Bárczi II, Mángó. Kiskőrösi Petőfi—Bem SE 1:0 (0:0) Az első félidőben a ceglédi vendégek irányították a já­tékot, a második negyvenöt perc már kiegyesúlyozott volt. Szerencsés góllal győ­zött a hazai csapat. J.: Trep- ka, Czibere, Karikó. BEAC—Törökbálint 4:2 (1:0) A Népligetben csak az utol­só tíz percben dőlt el a mér­kőzés sorsa. Az egyetemisták az első játékrészben megér­demelten jutottak vezetéshez, fordulás után azonban, már 2:l-es vendégvezetésnél, a ki­törő Gelmárt a 16-oson be­lül lerántották, majd ezt kö­vetően a játékvezető kiállítot­ta a bálinti csatárt. Az ered­mény: összeroppant a Pest megyei gárda. G.: Gelmár, Czabadai. J.: Maradics, Kiss. XV. kér Növényolaj—Pi­lisvörösvár 4:1 (2:0) Tulajdonképpen a gyengén védő Gubán kapus segítette ily nagyarányú győzelemhez a hazaiakat. G.: Ivitz. J.: Stiff tér, Mariok, Jónás. Esztergomi Vasas— Szigetújfaiu 3:2 (2:2) Hatalmas küzdelemben ma­radt csak alul a látványos, jó iramú mérkőzésen a vendég­csapat. Erzsébeti Spartacus— Gödöllői Vasas 1:0 (1:0) Tamási László jelentése sze­rint balszerencsés vereség, a döntetlen igazságosabb lett volna. A 28. percben kapushi­bából szereztek vezetést a vendégek, ezt követően a 40. és a 80. percben tizenegyest hibázott a hazai Molnár és a szintén hazai Szabadi. így vé­leményünk szerint a vereség az igazságos, mivel kilencven perc alatt két büntetőt kihagy­ni büntetlenül nem lehet J- Rab J., Rab L., Hegedűs.' Az Északi cso­port megyei rangadóját vé­gig nagy ira­mú, kemény küzdelemben a hazaiak nyer­ték. A Keleti csoportban a Cegléd megérdemelten győ­zött. Váci Híradás—Dunakeszi VSE 2:0 (0:0) Már-már úgy látszott, hogy gól nélküli döntetlennel vég­ződik a mérkőzés, mikor a hajrában a szurkolók által hajtott hazaiak gyors két gólt lőttek, jelentette László Atti­la. G: Ludaics, Bednarik. J: Molnár I., Kriska, Ludaics, Kovács, Bednarik, ill. Kollár, Hönsch, Letenyei. Ceglédi VSE— Hajdúböszörményi Bocskai 2:0 (2:0) A hazaiak végigtámadták a mérkőzést, időnként jól is ját­szottak, de rengeteg gólhely­zetet hagytak kihasználatla­nul. Az utolsó félórában el­durvult a játék a vendégek hibájából, a bíró azonban ezt kiállítással nem torolta meg. Ám kiállítás mégis történt: a 80. percben a vendégek bal­hátvédje reklamálásért volt Kénytelen korábban öltözni menni, jelentette a találkozó­ról Vngureán László. G: Lip­tai, Pintér. J: Cseh, Pintér, Lendvai, Liptai. A remek for­mába lendült szentend­rei katonai fő­iskolások foly­tatják előre­törésüket a ta­bellán: annak aljáról immár az élbolyba kerültek. Kossuth KFSE—Várpalota 1:0 (0:0) Közepes színvonalú, renge­teg szabálytalansággal tarkí­tott mérkőzésen a hazaiak nyomasztó fölényben játszot­tak, de csak vitathatatlan 11- essel tudtak győzni. A hajrá­ban a vendégek balhátvédjét utánrúgásért kiállították. A vásárt a helyi könyvesboltban tartjuk. Könyvek vétele és eladása. Nyitva: a bolti nyitvatartás szerint (26-án 12 óráig). TÖTÖK Csak egy 13 + 1-es A 41. heti totónyeremények az illeték levonása után a kö­vetkezők: 13 találatos 4 darab, nyereményük egyenként 184 827 forint, ebből 13 plusz 1 találatos 1 darab, a nyeremény és a jutalom együtt 458 644 forint, 12 találatos 166 darab, 2969 forint, 11 találatos 2005 darab, nyereményük egyen­ként 246 forint, 10 találatosok száma 15106 darab, nyeremé­nyük egyenként 49 forint. A közölt adatok tájékoztató jel­legűek. A telitalálatos szelvény a kö­vetkező: 1, 2, 1, 2, 1, 1, 1, x, 1, 1, 1, 2, 2, 1. Két kettes — x nélkül 1. Váci Híradás—Dunakeszi VSE 1 2. Monor—Üllő 1 3. Vecsés—Pilis 2 4. Maglód—Perbál 1 5. Albertirsa—Nagykőrös 1 6. Dunabogdány—Érd 1 7. Dömsöd—Szigetcsép 2 8. Tápiógyörgye—Dabasi TSZ 1 Koppenhága után... ILLOVSZKY RUDOLF, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya követ­kezetes volt önmagához. Mi­ként pénteken tollhegyre is tűztük, a válogatott Volán SC elleni utolsó edzómérkőzését követően kijelentette: „Az biztos, hogy nem az első fél­időben szerepelt csapat ját­szik”. Ezek után csak termé­szetes, hogy szombaton dél­után Koppenhágában mégis csak a rákoscsabai első fél­idősök léptek pályára. Pénteki megjegyzéseinket azzal zártuk: el sem tudjuk képzelni ezek után ...: mi lesz szombaton délután a dán fő­városban? Azt pedig 'Szepesi György, a rádió riportere nem tudta elképzelni a Dánia el­leni barátságos mérkőzés II. félidejében, hogy mi történt a szünetben az öltözőben, mi­lyen utasításokat adhatott a kapitány játékosainak, s egy üveg sör erejéig rejtvénypá­lyázatot ajánlott fel a nézők­nek, hogy kitalálják. MI SEM TUDJUK, mi tör­tént a magyar csapat öltöző­jében a szünetben. De kétség­telen, hogy nem sok használ­ható hangozhatott el, hisz mi­ként a Népsport írja, a mér­kőzés előtti taktikai értekez­leten Illovszky ezekkel a sza­vakkal küldte pályára tizen­egyét: „Ne engedjék a lendü­letéről, harcosságáról ismert ellenfelet szabadon játszani. Mi legyünk a kezdeményezők, mi uraljuk a mezőnyt, mi tá­madjunk és lehetőleg mi ér­jük el az első gólt, hogy ez­zel is zavart okozzunk sora­ikban”. Ezt a nesze-semmi- fogd-meg-jól „taktikai” uta­sítást tízmillió magyar el tud­ta volna mondani. Zavart pe­dig, bár mi lőttük az első gólt, nem az okozott a dá­noknál, hogy berúgtuk, ha­nem csak az, hogy a valóban amatőr dán labdarúgók csak ott a pályán ismerkedtek egy­mással, életükben először ját­szottak együtt ebben az ösz- szeállításban, s közülük hatan csak másodszor voltak válo­gatottak. S ha már az amatőrködés- nél tartunk, szintén Szepesi Györgyöt kell idéznem... A dánok pénteken délután gyűl­tek össze, mi egyhetes edző­táborozáson vettünk részt, mely sok pénzbe került és is­mételten felötlik a nagy kér­dés, van-e értelme? SZOMBATON KOPPEN­HÁGÁBAN udvariasságból sem vizsgáztunk jelesre. Tu­dósítóink többen is csodálkoz­tak azon, s nem értették, hogy a himnuszok alatt a két csa­pat játékosai miért álldogál­tak szétszóródva a pályán? Ez számukra meglepetésnek tűn­hetett, de én már többször lát­tam hasonlót, Nyugaton így is szokás, ha nem hivatalos a válogatott mérkőzés. Az azon­ban már nem meglepő, hanem kifejezetten udvariatlan gesz­tus volt részünkről, hogy nem teljesítettük a dán rendezők kérését, mármint azt, hogy a nézőközönség között szétosz­tott műsorfüzet biz’ fura szá­mozását öltsék magukra játé­kosaink. Mint a mérkőzés be­bizonyította, játékosaink hiá­ba viselték megszokott szá­mozásaikat, legtöbbször így sem találták meg egymást a labdával. A világbajnoki selejtező során csoportjukban csupán egy pontot szerzett dánok, négy profi vendégjátékossal erősítve, igen mutatósán, szemre is szépen játszottak. De régi szabály, hogy csak azért játszhattak így, mert mi, az ellenfél, engedtük. A NÉPSPORT értékeléséből idézem: miben voltak jobbak ellenfeleink? Lelki erőben, kondícióban, jobban pasz- szoltak, szellemesebben szőt­ték akcióikat, futógyorsaság­ban és a gondolkodás gyor­saságában is felülmúlták a mieinket. Tehát mindenben. A mérkőzés után Ulovszky- nak igaza volt: büntetlenül nem lehet ennyi gólhelyzetet kihagyni. De vegye már végre ő is észre, hogy a gólhelyze­tek kihagyása, nem az ok, csupán az okozat. Szóljunk pár szót a megfelelő instrukciók nélkül játszó, önma- gukra hagyott játékosainkról is. Ezen a mérkőzésen hibátlan telje­sítményt csak Horváth nyújtott. Feladatát, a dánok csillagának, Aabechnek kikapcsolását a já­tékból százszázalékosan végrehaj­totta. A rangsorban második Fa zekas. Életében először játszott a válogatottban — bátran. De kon­díciója rendre elégtelen a váloga­tottsághoz. Mészárost a mérkőzés hőséneik tartották — sokan. Valóban bra­vúros dolgokat müveit. De még­sem az igazi. Miért? Közhely, de kénytelen vagyok ismét leírni, a kapus dolga nemcsak a védés, ha­nem a vedelem irányítása — el­sősorban. Azért volt átjáróház vé­delmünk, mert Mészáros ezt még nem tanulta meg. És azt sem hi­szem, hogy jövőbeli ellenfeleink nem jönnek-e majd rá, hogy ami­lyen klasszisa a magas labdák­nak, éppoly tehetetlen a lapos lö­vésekkel szemben. (Azt csali zá­rójelben jegyzem meg, hogy fe­lesleges szépítgetnünk potyagóljál úgy, miként az MTI, a Népsza­badság és a Népszava tette: a lába közt hálóba jutó labdáról szépítve miért írták, hogy nem a lába között ment be? PotyagóU a világ legjobb kapusai is kap­nak: nem szégyen.) Beszélhetek még Bálint vessző­futásáról (nem magának köszön­heti), Kovács felesleges nyugal­máról (ahelyett, hogy kötelesség- szer Oan kisegítene), Törökró], hogy felesleges felfuttatni, ha nem tud beadni (miként Szepesi mondotta, miért nem tanítják meg már erre?), Juhászról, ki miért véde­kezett csak az első félidőben, és miért támadott csak a második­ban? (mikor fordítva kellett vol­na), Kocsisról, aki képtelen elta­lálni labdával a kaput, az indisz- ponált Benőről s az idegroncs Zámbóról (aki többet árt csapatá­nak viselkedésével, mint használ játékával). És szegény Nagy Lász­lóról! Nem ő tehetett arról, hogy nem játszhatta azt, amit a Dózsá­ban megszokott, majd a csere után olyan feladatra kényszerítet­ték, melyet a legrutinosabb öreg róka tudott volna csalt megolda­ni: a legjobb dán ellen balszél­sőből balhátvédbe váltani — pil­lanatokon beiül. És a cserés Koz­ma. ö a válogatottban még min­dég gyámoltalannak bizonyult. (Ha már cseréltünk, az erőszakos Szőkével tán’ jobban jártunk vol­na ...) VÉGEREDMÉNYBEN, a va­lóban amatőr dánok ellen — döntetlen ide vagy oda — ál- amatőrködve alulmaradtunk. A fölény nálunk csak fölé­nyeskedést jelent. (Na, de a játékvezető végsősoron meg­mentéit bennünket a csúfos vereségtől.) De miért vagyunk mi fölényeskedők? SZEPESI GYÖRGY iskola- társa, Saiga Lajos, az MLSZ titkára (aki hosszú éveken át a Pest megyei TS főelőadó- mindenese volt), a mérkőzés előtt így nyilatkozott: „Bizto­san győzünk! Ezen a találko­zón még csak erőlködnie sem szabad a magyar csapatnak.” (Hát nem is erőlködtek.) S a mérkőzés után ugyanő: „A második félidő alapján az el­lenfél feltétlenül rászolgált a döntetenre.” Hát ezért.. ZSOLT RÓBERT a mérkő­zés előtt a Magyar Nemzetben többek között a következőket írta: „Tulajdonképpen nagyon mindegy, győzünk-e, kika­punk-e. Semmilyen eredmény nem változtat a magyar fut- ballról alkotott képen ... Űjabb lépést tettünk lefelé. Marseille után, 1969-ben em­legettük, hogy mélyponton van a magyar labdarúgás ... A mi labdarúgásunk úgy moz­dult el a mélypontról, hogy még lejjebb süllyedt. Hol vol­tunk 1969-ben aZ igazi mély­ponttól?” MARSEILLE UTÁN fogad­koztunk, fogadkoztak a sport­vezetők is, megreformálják a magyar sportéletet. Ehhez a sajtó és a közvélemény meg­adta a legnagyobb segítséget. Lapunkban is, 1970 első há­rom hónapjában, sport-show fórumunkon feltérképeztük sportéletünket, s most utólag átlapozva olvasóink vitafóru­mát, látjuk, hogy szinte sem­miről sem feledkeztünk el. Számtalan ötlettel, javaslattal éltünk, még a sportélet alap­jairól is alaposan szót váltot­tak hozzászólóink. Egyetér­tünk a Magyar Hírlap tegnapi számában megjelent mondat­tal: „Kár lenne ismét felso­rolni a magyar labdarúgás korszerűsítésének kerékkö­tőit.” Bizony kár, hisz a sajtó az elmúlt években mindent megtett (a közvélemény is), de a sportvezetők mindezt nem voltak hajlandóak meghal­lani. BEFEJEZÉSÜL ismét Zsolt Róbertét idézem: „Kiszivá­rogtak olyan hírek, hogy a labdarúgásért felelős vezető szervek már megkezdték az elemzéseket, a vizsgálatokat, és van remény arra, hogy a tél folyamán történik majd valami.. Elvárjuk, sőt. követeljük: valóban történjen már „va­lami”. Alacs B. Tamás l

Next

/
Oldalképek
Tartalom