Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)

1973-10-07 / 235. szám

1973. OKTOBER 7., VASÁRNAP 3 J'L .1 utc. December 31.24 óra Kényelmesebb, gyorsabb autóbusszal A kormány közlekedéspoli­tikai koncepciójának megfe­lelően. megszűnnek a kis forgalmú, ráfizetéses vasút­vonalak. Az év végén, ponto­sabban december 31-én 24 órakor több más vonallal | együtt a Cegléd—Tiszajenö—Ve- í zseny közötti keskeny nyomtávú vasútvonal for­galmát is közútra terelik. s még a jövő év elején hozzá- \ látnak a sínpár felszedéséhez. A KPM vasúti főosztályán megkerestük Szigetvári János MÁV főtanácsost, hogy arról beszélgessünk — mi tette szükségessé a kis forgalmú vasútvonalak szanálását, és hogy elkerülhetetlen-e a Ceg­léd—vesenyi kisvasút sínéinek felszedése. — A közlekedéspolitikai koncepció kialakítása előtt a szakemberek megvizsgálták az ország vasúthálózatának forgalmát és állapotát, megál­lapították, hogy annak na­gyobb része néhány fontosabb vonalon bonyolódik (ezeket fokozatosan villamosítják) s a teher- és áruszállításnak csu­pán 4 százaléka jut az ország vasúthálózatának negyed ré­szére. — Az köztudomású, hogy a vasút igen nagy értékű álló­eszközökkel dolgozik. Egy kilométer pálya pél­dául másfél millió forint, s a szerelvények értéke is csak milliókban fejezhető ki. Ezenkívül jelző és biztosító berendezések, sorompók, ál­lomásépületek stb., mind olyan állóeszközök, amelyek idővel elkopnak, elhasználódnak, te­hát felújításra szorulnak. Ezek a kis forgalmú vasútvonalak általában 70—80—90 esztendő­sek, s pontosan a kevés hasz­nálat következtében eddig nem kívántak javítást, most azon­ban egyszerre nagy ráfordí­tás kellene felújításukra. A technika fejlődése s az utazó- közönség igényei pedig elke­rülhetetlenné tették a rekonst­rukciót — vagy a vonal meg­szüntetését. A megszüntetés lehetősége azért merült fel, mert a közúti közlekedés amúgy is fejlődés előtt áll. Ha új utat építenek például Ceg­léd és Vezseny között, s mel­lette még a vasutat is korsze­rűsítik, óriási költséggel csak azt érik el, hogy az autóbu­szok forgalma tovább nő, a vo­natoké pedig csökken. (A MÁV-nak amúgy is gazdaság­talan 40—50 utas miatt sze­relvényt indítani.) — Az elemzések során ki­számították, hogy ha a kis forgalmú vasuta­kat felújítanák, a munká­latok körülbelül 5 mil­liárd forintot emésztené­nek fel, s az üzemeltetés továbbra is gazdaságtalan lenne. Még mindig olcsóbb, ha korszerű­sítik a meglevő közutakat, ahol nincs, ott építenek és új autóbuszokat vásárolnak. Még a megszüntetett vasútvo­nalak bontását számításba vé­ve is, több mint másfél mil­liárd forint megtakarítást je­lent az átterelés a népgazda­ságnak. — 1968-ban 43 normál, 8 keskeny nyomtávú és 23 gaz­dasági vasútvonal megszünte­tését határozták el. Azóta a programban szereplő vonalak 38,6 százalékának forgalmát autóbuszok bonyolítják le. A hátralevő, több mint 60 száza­lékot 1980-ig szüntetik meg. — A Cegléd—Vezseny kö­zötti autóbuszforgalomra fel­készült a KPM Pest megyei és szolnoki közúti igazgatósá­ga. Már javában dolgoznak Cegléd és Tiszajenö között az útjavítók, Tiszajenőn és Jászkarajenőn összesen egymillió forintért autóbuszfordulót építenek. A Volán 3 új kocsit indít a 33 ki­lométeres szakaszon. Aki is­merős ezen a vonalon, tudja, hogy a vasút több helyen az útpadkán halad, ezért a pálya zavarja az út szélesítését. A vágányok felszedése tehát elkerülhetetlen, az út további korszerűsítéséhez. — Az 1980-ig szóló prog­ram szerint 1975. december 31-ig megszűnik a Cegléd— Hantháza közötti húsz kilo- héter hosszú, normál szélessé­gű vasútvonal, azt követően pedig 1978 végén a Szob és Márianosztra közötti 8 kilo­méter hosszú gazdasági vas­útvonal is. Cz. V. m' -j idiWMjkm ||I m M Wt. EGY KOMBINAT BATASA Öntözni tízezer A dobosi Fehér Akác Tsz példája Két jelentősebb ünnepe volt az idén a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet tagságá­nak: a tavalyi gazdálkodás eredményeként a szövetkezet elnyerte a kiváló címet, s az elismerést követően fölavat­ták azt a szakosított sertéste­lepet, amely 85 millió forintba került, s amely szinte máris jelképe lehetne kissé a fővá­rostól alig 30 kilométernyire működő téesznek. A háztájiban is Mínusz 60 fok ... mindazoknak a megbecsülését jelenti, akik részesei a szov­jet—magyar barátság elmé­lyítésének, ápolják az inter­nacionalista szellemet. Amit leírtam, azt a na­pokban el is meséltem élő szóban a százhalombattai is­kolásoknak. A Pest megyei Hírlap vendégeként tartóz­kodom Magyarországon, és így élvezhettem a magyar úttörők vendégszeretetét is. Feledhetetlen délutánt töltöt­tem közöttük. Oroszul szól­tak hozzám, kérdeztek. Orosz nyelven szibériai népdalt énekeltek. Megmutatták ál­landó kiállításukat az orosz nyelvű kabinetben — ott őr­zik azokat az emlékeket, ké­peket, népművészeti tárgya­kat, amelyek időről időre ajándékként Omszkból ér­keznek. Szép, új, korszerű is­kolájukban fogadtak meleg szeretettel, ahogy csak igazi barátot szoktak fogadni. Jó volt megismerni azokat, akik önzetlenül, fáradságot nem ismerve, tanáraik segít­ségével munkálkodnak két nép barátságának mélyítésén. Munkájuk egy napra sem szünetel. A. V. Bászov A téeszek alapította Ipar­szerű Sertéstartó Vállalat szisztémájában épült sertés­kombinát építése során olyan tapasztalatokra is szert tettek a gazdaság vezetői, amelyek bízvást megszívlelhetők má­sutt is. Szerencsés ötvözet volt például, hogy már az építke­zéssel egyidejűleg vásárolták a tenyészanyagot, aminek ket­tős haszna volt: nem pusztán az, hogy ily módon gyorsab­ban tölthető föl állatokkal a telep, de az építkezés hibái is rögvest előbukkantak. Az ál­lat ugyanis jelzi, ha valamit rosszul építenek, tehát szinte azon mód helyrehozható a hi­ba. Ez a módszer végső soron a jövedelmezőség érdekében bizonyult helyénvalónak. A fajta hazai elismerése most van folyamatban, de az Országos Állattenyésztési Fel­ügyelőség már engedélyezte, hogy tenyészanyagot is érté­kesíthet a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet. A fel­ügyelőség állandó vizsgálat alatt tartja a telepet, amely­ben mindenféle betegségtől teljesen negatív az állomány. Mind kocát, mind tenyészkant elad a szövetkezet, mégpedig jóval alacsonyabb áron, mi­ként maga vásárolta: 7 ezer forintért értékesített például kansüldőt, a jövőre eladandó tenyészkoca-süldők ára előre­láthatóan 5—6 ezer forint lesz, ami alig 30—40 százaléka az importárnak, jóllehet, az folyton folyvást növekszik. Az új kombinát hatása túl­nő a szűkebb értelemben vett közös gazdaságon, s kiterjed ennek egyik üzemágára, a háztájira is, ami voltaképpen természetes, sőt, szükségsze­rű. — Azt szeretnénk — mond­ja Márczis Antal elnök —, ha a tagok a kombinátban tartott fajtát elterjesztenék, s ily módon a környéken ez a jobb minőségű anyag válna uralko­dóvá. Működik a szárító és a keverő . S ha megvalósul, hogy az gégész környék egyazon sertést hizlal, abból sok előny szár­mazik, hiszen az Iparszerű Sertéstartó Vállalat sziszté­májának lényege is ez: azo­nos fajta, azonos tartási mód, azonos — és állandó — minő­ség a fogyasztóknak. Persze, mégteremtendő az a háttér, amely a tenyésztés fo­lyamatosságát és biztonságát garantálja. Nos, működik már az új szárítóberendezés és a keverőüzem. A komplex gépe­sítésben nagy szerep jut a Mo­sonmagyaróvári Mezőgazda- sági Gépgyár által forgalma­zott NGF—OB HP típusú szá­rítóberendezésnek, amelyben présgép is van, granulált anyagként is tárolható tehát a takarmány, s ennek jelentős szerepe van a tárolási veszte­ség csökkentésében. A beren­dezés nem pusztán szemes ter­mények, hanem zöld takarmá­nyok — lucerna, fű, silóku­korica, szalma — szárítására is alkalmas, teljesítőképessége 3—4 tonna óránként a szemes termények, s két tonna, azaz 18—22 mázsa óránként a zöld takarmányok szárításakor. A Megváltozó táj Ihászí Józseftől, a dabasi járási pártbizottság első tit­kárától megtudom: ■— Az öntözőfürtre alapoz­ván, Dabason kívül Bugyi, Alsónémedi határában is nagyszabású öntözésfejlesztés a célunk: hozzávetőleg 8—10 ezer hektáron indokolt meg­teremteni ezt a lehetőséget. Öntözni ezen a tájon — a da­basi Fehér Akác Tsz példája is bizonyítja — kifizetődő, egy­szersmind sürgető szükség- szerűség. Való igaz: csakis ily módon, az állattenyésztés fölívelésé­nek biztonságos, az időjárás szeszélyeit kiparíroző hátte­rének megteremtésével változ­hat meg igazán a megyének ez a nem valami gazdag adott­ságú tája. Keresztényi Nándor BÁNYAMŰSZAKI TANÁCSKOZÁS Siófokon befejeződött a bá­nyászati iparágak műszaki középkádereinek I. országos tanácskozása. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezete köz­ponti vezetősége a magyar bányászat 5000 középszintű irányítójának képviseletében 240 szakembert hívott meg a siófoki tanácskozásra, hogy megvitassák a további előre­haladás lehetőségeit. berendezés naponta 20 órát jár a termelőszövetkezetben, köz­vetlenül a sertéskombinát mellett, de inkább azt mond­hatjuk, hogy ahhoz tartozóan, annak rendszerébe épülten. Ez utóbbi illik a keverő­üzemre is, amely valamivel drágább volt a szárítónál. Ko. kucsi Gabriella főkönyvelő el­mondja, hogy amíg ugyanis a szárító 3085 ezer forintjába ke­rült a szövetkezetnek — az épülettel egyetemben —, ad­dig a keverőüzemnek csupán a berendezése 4 millió 654 forintjába, s még ezen felül van az építmény 1,7 millió fo­rintja. A KTV—3 jelű elneve­zésű, holland licenc alapján szintén Mosonmagyaróvárott, a Mezőgazdasági Gépgyárban készült keverőmű prototípu­saként épült föl a Fehér Akác Tsz-ben — ez tehát az első ilyen üzem Magyarországon. A kővetkező beruházás: az öntözés Mire jó, mire alkalmas? A teljesen automatizált keverő­ben minden takarmánytáp, valamint koncentrátum és úgynevezett szuperkoncentrá- tűm előállítható. Teljesítmé­nye 2,8—3,6 tonna óránként, a keverési arány: egy a száz­ezerhez. A téesz takarmány­táppal látja el nemcsak a da­basi, hanem az egész környék — Alsónémedi, Tatárszent- györgy, Űjhartyán, Örkény háztáji gazdaságait. Nappal tápot, éjszaka csak kon- centrátumot gyártanak, s mind a keverő, mind a szárító, csak részben köti le a szövetkezet igényeit, tehát más gazdaságoknak is rendelkezésükre áll. (Jegyez­zük meg, hogy a keverőben szintén produkálható granu­lált termék.) De honnan jön a földolgo­zandó takarmány? Természe­tesen a szántóföldekről. A Fe­hér Akác Tsz mai területe 7150 hold, azaz 4175 hektár, amelyből 1100 hektáron ter­mesztettek búzát az idén, jó­val a Pest megyei, de az or­szágos átlagot is meghaladó sikerrel, lévén 36 mázsa a hektáronkénti átlaghozam. Teljes mértékben gépesített a gabonatermesztésük, de ugyanez mondható el a kuko­rica betakarításáról, sőt, nem­csak arról, hiszen öt esztende­je teljesen megszüntették a kézi kapálást. Maga a betaka­rítás adapteres kombájnok­kal történik, a 345 hektárnyi kukorica előreláthatóan 70— 80 mázsa körüli átlagtermés­sel fizet. Hogyan lehetséges ez? Ügy, hogy öntözték a ku­koricát, s ha az utóbbi né­hány hétben az aszályt meg is érezte a kukorica, az említett, tekintélyes hozam mégis reá­lis várakozást tükröz. Jelentős területet öntöznek ebben a szövetkezetben: 1300 hektárnyi földet, éspedig két módszerrel: szórófejes úton, valamint árasztásos sziszté­mában — ez utóbbit alkal­mazzák a kukoricásban. — A következő beruházá­sunk az öntözés lesz — mond­ja Márczis Antal. — Az egész határ egyetlen műszerházból, gombnyomással kívánjuk majd vezérelni. Magasabb követelmények A mindennapi életben sokféleképpen szok­tuk csoportosítani az embereket. Így például be­szélünk párttagokról és pártonkívüliekről: a kü­lönbségtétel ez esetben a politikai hovatartozás, a szervezeti kapcsolat, illet­ve az elkötelezettség alap­ján történik. Hazánkban a lakosság mintegy hét és fél százaléka párttag. Ezek az emberek vállalták és vál­lalják azt a nagyobb fe­lelősséget és társadalmi el­kötelezettséget, amely a Magyar Szocialista Mun­káspárt tagsági könyvével együtt jár. Ez különböz­teti meg őket a pártonkí- vüli társaiktól. Ezt a különbséget azon­ban nem szabad és nem lehet abszolutizálni. Hiszen a pártonkívüliség a mi kö­rülményeink között nem jelenti az ellenzékiséget, a kommunistákkal való szembenállást. Ha a pár- tonkívüliek szervezetileg nem is elkötelezettek oly módon, mint a párttagok, túlnyomó többségük nem­csak híve, hanem harcosa és támogatója a szocializ­mus ügyének. Tevékenyen közreműködnek a párt po­litikájának realizálásában és ezer szállal kapcsolódnak a szocializmus eszméihez és gyakorlatához. Ezért a párttagok és a pártonkí- vüliek viszonyának meg­határozó tényezője a köl­csönös bizalom! A pártonkívüliek ugyan­akkor a párt számára a folyamatos utánpót­lás bázisát is jelentik. Évente sok ezer ember vá­lik hazánkban pártonkívü- liből a párt tagjává. Erre természetesen nem min­denki kész és alkalmas! Társadalmunkban még je­len vannak a polgári, kis­polgári, szocialistaellenes nézetek, s az ezeket hordo­zó emberek. Ök nem le­hetnek a kommunista párt tagjai. Ugyancsak nem fel­tétlenül érett erre az sem, aki egyébként becsületesen dolgozik, rendes, tisztessé­ges ember, akár valamilyen társadalmi tisztséget, irá­nyító posztot töltsön is be. Ezekért az erényekért mél­tán megillet bárkit az el­ismerés, a megbecsülés, de a párttagsághoz ennyi még nem elég! Arra, hogy ki alkalmas a pártba való felvételre, és ki nem, azt mindig vala­mely alapszervezet tagjai­nak kell konkrétan eldön­teniük. Sajnos, nem min­dig sikerül valamely objek­tív mérce alapján állást foglalni a felvételeknél. Hogy milyen legyen ez a mérce, arra utalt a többi között a párt X. kongresz- szusa, majd a Központi Bizottság 1972. novemberi határozata egyértelműen megfogalmazta a tagfelvé­telnél követendő utat. Az idei esztendő eddigi tagfelvételeiben érvényesül e határozat szelleme és kedvező tendenciák rajzo­lódnak ki. Különösen fi­gyelemre méltó az egyen­letes ütemre való törekvés, és a munkások arányának emelkedése. Ugyanakkor a felvételüket kérő szemé­lyek elbírálása és a köve­telmények értelmezése még nem mindig egyértelmű. Most az a legfontosabb, hogy minden pártszervezet­ben helyesen értsék az egységes elvek alapján megszabott követelménye­ket, valamint ezeket a kö­rülményeknek megfelelő differenciálással alkalmaz­zák. A z alapszervezet tehát mit vizsgáljon felvétel esetén? Mire töreked­jen és milyen irányban fej­lessze tevékenységét a pártba belépni szándékozó? Az egyik legfontosabb fel­tétel, hogy az illető végez-e társadalmi tevékenységet valamilyen területen és milyen eredménnyel. Amennyiben ez a tevé­kenység rendszertelen volt, mi akadályozta ebben, s hogyan tud a jövőben a társadalmi tevékenységbe bekapcsolódni ? Szükséges elemezni, mi­lyen az illető közéleti sze­replése. Van-e véleménye a közéletet érintő kérdé­sekben, s mi tükröződik a vélemény-nyilvánítás­ban? Milyen a felvételt kérő kiállása a párt poli­tikája mellett? Fontos mér­ce még a felvételét kérő politikai iskolázottságának színvonala. A párt politi­kájával való általános egyetértésen túlmenően, miként viszonyul politi­kánk részkérdéseihez? Már a felvétel folyamatában kell ezt mérlegelve alakíta­ni, hogy párttagként mi­lyen oktatási formában ta­nuljon a jövőben. Nem közömbös, milyen nézeteket vall a pártba be­lépni kívánkozó az alap­vető világnézeti, ideológiai kérdésekben. Ezért tájéko­zódni kell olyan irányban, hogy a tudományos mar­xista világnézet talaján áll-e?! Következésképp ho­gyan viszonyul önmaga és családja a valláshoz, a szocialista hazafisághoz, az internacionalizmus elvé­hez?! A z anyagi termelés te­rületén dolgozó párt- szervezetek a kivá­lasztásnál tartsák szem előtt, hogy területükről döntő többségben fizikai dolgozók és kisebb mérték­ben műszaki értelmiségiek felvétele kívánatos. Ügy, hogy közöttük jelentős számban legyenek fiatalok és nők. A szellemi életben működő pártszervezetek elsősorban a kiemelkedő szakmai, társadalmi, köz­életi tevékenységet végző alkotó értelmiségiek felvé­telét tartsák feladatuknak. A magasabb követelmé­nyek támasztásából fakad, hogy bármely pártszerve­zetnek csak annyi embert lehet és szabad felvennie a pártba, amennyi a párttag- j gá nevelés időszakában az előírt követelmények telje­sítésével erre alkalmassá válik. Ez az egyetlen mérce és szabályozó elv akkor is, ha pártszervezeteink je­lentős része esetleg hosz- szabb időn keresztül nem vesz fel új párttagot, Po­litikai hiba, ha statisztikai indokokra hivatkoznak és nem arra, hogy az illető az egyik vagy másik követel­ménynek nem vagy még alig felel meg. Erre már csak azért is ügyelni kell, mert az elutasítással sen­kit sem szabad megsérte­nünk és eltaszítanunk a párttól! A pártépítési munka mércéje most nem a számszerű fejlődés nagysága! A cél a párttag­ság szociális összetételé­nek javítása, fegyelmének megszilárdítása, felkészült­ségének fokozása, a társa­dalom érdekében végzett ön­zetlen munkájának és példa­mutató emberi magatartá­sának fejlesztése. Dr. Szabó Imre, az MSZMP KB alosztályvezetője 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom