Pest Megyi Hírlap, 1973. október (17. évfolyam, 230-247. szám)
1973-10-21 / 247. szám
6 PESt MEGYEI KMirMp 1973. OKTOBER 21., VASÁRNAP ,SEMMIT SE VÁLTOZTASSON RAJTA! Magánlakások és közérdek A lakás tervét iskolai füzet kockás papírjára rajzolták, esetlenek a vonalak, sajátosak a jelzések, mindenüvé magyarázatot, parancsot írt az „alkotó”: alá pince jöjjön, két kocka felel meg egy méternek. A ház “tervrajzát a jövőbeni tulajdonos készítette salat elképzelései szerint,'mit sem tudva az építészeti tudományról, művészetről, lakáskultúráról. Vázlatát mégis ilyen szigorú utasításokkal adta át tervezésre, az aláírásra jogosultnak: „Tehát így kérem megrajzolni, aztán a többi az én dolgom. Semitse változtason rajta ... Tehát így kérem’’. Elkeserítő, de ismert dokumentum: a laikus lakást Tervez, s az „aláíróra” semmit sem bíz. Ez az egyik szimptomája a gazdaságtalan, korszerűtlen, faluképet ronto családi ház, magánház születésének. De ne ugorjunk^ témánk közepébe, elöljáróban ismerkedjünk meg a szamokkal, az adatokkal: hogyan lett, lesz több lakos az országban, Pest megyében? Uralkodó arány Az adatok felsorolását álta- , gával hivalkodó Iában átugorja az olvasó, most kérem ne tegye, mivel minden szám közelebb visz annak megértéséhez, hogy milyen szerepe van Magyarországon a magánlakás-építésnek. írjuk le mindjárt a döntő adatot: a felszabadulás után épült lakások kétharmad, részét magánerőből hozták tető alá. Talán e szám még sokatmondóbb lesz, ha tudjuk, hogy az elmúlt negyedszázadban több mint egymillió lakást építettünk. Hozzuk még közelebb a jelenhez az adatokat: a mostani negyedik ötéves terv időszakában 400 ezer lakás készül el — várható a túlteljesítés is, 420 ezer új otthon erejéig — s már a program meghirdetésekor a szakemberek úgy számoltak, hogy a tervezett 400 ezer lakás kb 55 (!) százaléka magánerőből épül, ebből 38 százalék családi, 17 százalék társasház lesz. A számokat hozzuk közelebb területünkhöz, Pest megyéhez is: itt a harmadik ötéves terv időszakában 28 323 lakás épült, a negyedik ötéves tervben 36 ezer lakás készül el, s ez utóbbi 5/6-a (!) magánlakás-építés. A számok bizonyítanak, a magánépítkezések óriási aránya jelentősen befolyásolja a városok, a községek urbanisz- tikus képét, a lakók életmódját, lakáskultúráját, s az új települések ellentmondásának — de mennyi és menynyiféle! — egyik forrásává válnak. E megállapítás után fogalmazzunk meg néhány kérdést, amelyre a választ a továbbiakban keressük: vajon a lakások megfelelnek-e a racionális, gazdaságos területkihasználás és építőanyagfelhasználás követelményeinek, milyen a tervezés színvonala, milyen életformaváltozásokat hoz az új lakás, a mai igények hogyan egyeztethetők össze lehetőségeinkkel, mi a jövő útja? Három tető Az első kérdés, a racionális építés ellenpéldája a cikk elején leírt laikus-követelőző tervezés. Sajnos ezek nem mindig maradnak kockás papíron, hanem fel is épülnek, torz házak születnek. Foglalkozzunk először a belső „gazdasúgtalansággal”: az az otthon, amely a régi, elavult életvitelhez nyújt korszerűnek látszó teret, valójában nem modern ház. Ismerjük, sokszor bemutattuk a két konyhára épülő, több kamrás, fölösleges szuteré- nű, értelmetlen manzardú lakásokban folyó életet. Minden az egyik konyhában, vagy éppenséggel a kamrában történik, a tiszta szoba nem élettere a tulajdonosoknak, a korszerű házban azt az életformát konzerválják, amelyre az egyszobás, komfort nélküli tanyai ház is alkalmas volt. Ezért gazdaságtalan az ilyen szobaszám gazdagodás. A külső kép is sokféle hibát mutat: egyrészt uniformizálódtak a települések, a régi nyerges tetős, magyaros házat felváltotta, a négyzetes alaprajzú sátortetős, szimmetrikus homlokzat-elrendezésű „egyenház”. Az uniformisból kitörő tervezők és tulajdonosok pedig gyakran elcsúsznak a túlzás, az ízléstelenség felé. Elrettentő példának az olyan ház képét tulajdonos három egymásra húzott tetőt építtetett. A használhatatlan tetőtér nagyobb, mint a lakórészek. Ezt a fejezetet is adatokkal zárom: egy gazdaságtalan házban 30—50 mázsa felesleges építőanyagot pazarolnák el, mekkora népgazdasági szintű tékozlás ez! A negyedik ötéves tervben pedig 50 milliárd értékű a magán-építkezés! És végül: az egyszer megépített lakások évtizedekre vagy több generáción át alapvetően befolyásolják a lakáshasználók életkörülményeit ... Technikusok és típustervek Milyen a tervezés színvonala? — e kérdésre igyekszem rövidebb választ adni. Egy felmérésből tudom, hogy nem az okleveles mérnökök, építőmesterek, felsőfokú építőipari technikusok, hanem az építőipari technikusok uralják a családiház-tervezés mezőnyét. S ez nincs így jól. Örömmel olvastam e jelentésben, hogy Pest megyében mérnökök készítették a tervek jelentős hányadát, Hogy a technikusi, kő- művesi tervek miért nem ki- elégítőek? — erre nem kell újra válaszolni. Fontosabbak ebből a szempontból a típustervek, amelyek jók, korszerűek, olcsók, s a modern élet keretét teremtik meg. Az Építésügyi Tájékoztatási Központ Információs Irodája utánvétellel is megküldi a magánlakás, hétvégi ház építési tervdokumentációját. A megyék is sokféle típustervvel rendelkeznek, legutóbb a szakemberek váci tanácskozásán a minisztérium vezetői állapították meg, hogy a Pest megyei kollekció különösen változatos. A korszerűség követelményei azonban — s itt kezdünk válaszolni másik kérdésünkre: a mai igények hogyan egyeztethetők össze lehetőségeinkkel, mi a jövő útja? — az egyedi családi ház mellett más építési módot helyeznek előtérbe: a telepszerű, több szintes lakóházak, társasházak tető alá hozását. Nincs-e az előbbi fogalmazásban valami „családiház-ellenesség”? Nincs, az önálló kertes ház előnyeit senki sem tagadja, csakhogy szólni kell a társadalmi hátrányokról is. íme: a 150—300 négyszögöles, széles utcavonalú telkek alkalmazásával a település terjengőssé válik, a közművesítés, út- és járdaépítés elmarad, vagy csak nagy áldozatokkal valósítható meg. A negatív meghatározás egyúttal megadja a telepszerű magánlakás-építés előnyeit, hiszen zárt területen ezek köny- nyebben kielégíthetők, s még egv pozitívum, az építés is olcsóbb. Új feszültségek Aki látta Vácott a korszerű magánház-telepek fotóit, az meggyőződhetett, hogy az ötletes láncház például a családi kertet is megőrzi. E formák valóban könnyen találkozhatnak az igényekkel. És, hogy miért a telepszerű magánlakás-építésre exponáltuk írásunkat? — mert Pest megye szempontjából ez különösen fontos építési mód. A főváros környéki agglomerációs gyűrű óriási, a megye népességnövekedésének 85.7 százaléka a főváros körül kilentmondás a magánerő teljesítő képessége és a korszerű lakás- és városépítési igények között szembeötlő. Ezért állapítják meg a szakemberek, hogy „az eddigi fejlődés tendenciája akkor fog megváltozni, ha valóra válnak azok a tervek, amelyek biztosítani hivatottak a megye központi forrásaiból és a magánerőből épülő lakások kedvezőbb, a megye társadalmi struktúrájának inkább megfelelő arányait”. Nem lehetetlen, hogy éppen a telepszerű magánlakás-építésben rejlik az egyik megoldás? Ez az építési mód nem ismeretlen Pest megyében: a negyedik ötéves terv időszakában több mint ötezer lakás már telepszerűen épül. E folyamat meggyorsítására az ÉVM Célprogram Bizottsága az országban először Budaörsön hozza létre azt a mintatelepet, amely hazai például szolgálhat, s a megyei építők okulásáfa. A lakáshiány, az anyagilag egyre nehezebben megszerezhető lakás gondjai közepette eszíétizálunk, új formák mellett agitálunk, s ez a legkevésbé érdekli a családalapítás előtt álló fiatalokat, vagy a szükséglakásban meghúzódókat. De valóságos mentségünk van: ha a szükségesnél kevesebb is, de milliós tételű a lakásépítésünk, s a ma rosszul kialakított otthonok később olyan feszültségek forrásává válhatnak, mint a mai hiány. Fóti Péter Dália-program A háromnövényű tsz Országos jelentőségű módszer a ráckevei Aranykalászban A letakarított kukoricaföldön homok sárgul, a szőlő is homokon terem, porzik az út a gépkocsi mögött. A nagy táblák közé ékelődött apró szőlósker.ekben puttonyos emberek járnak, kicsiny parcellákon szedik a krumplit, akácligetek felől sodorja a szél a színesedő apró leveleket. Itt kezdődik a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet határa. Az a rész, amellyel az idén csatlakozott a gazdasághoz a szomszédos tönkrement tsz. „Első teendőink közé tartozik: új helyet keríteni a háztájinak, s e területen is kialakítani a nagyüzemi gazdálkodás feltételeit.” Gépesíteni kell! Igencsak hitelesen hangzik, amikor dr. Tukacs Béla, az Aranykalász elnöke a termelőszövetkezet történetének föl- vázolása során megállapítja: — A legnehezebb feladatunk volt a felesleggazdálkodásról — azt értékesítettük, amire a tagság már nem tartott igényt — áttérni a nagyüzemi árutermelésre. S hogy ez miként sikerült? — Termelőszövetkezetünk 6 ezer holdon gazdálkodik, 3100 hold a közös szántó, 450 hold a szőlő-gyümölcs, 1800 hold a legelőterületünk, amelynek több mint felét intenzíven műveljük. összesen három szántóföldi növényt termesztünk: búzát, kukoricát és gyepet — ebben lucernát is —, s termésátlagaink meghaladják az országos szintet. — Állattenyésztésünk a húshasznú szarvasmarhatartásra szakosodott. 607 tehenünk és előhasi üszőnk van, mintegy 300 növendék- és hízómarhánk. A teljes állomány háromszorosa a három év előttinek, s tízszer annyi tehenünk van, mint akkor volt. A gazdálkodást nehezíti, hogy kevés a munkaerő, a tagság átlagéletkora is meghaladja az ötven évet. Gépesíteni kell! Erre mintegy 8 millió forintot költöttünk az utóbbi kát esztendőben. 65 traktorral rendelkezünk, a fele nagy teljesítményű gép. Segítő mellékágak Beruházásainkból s a szomszédos gazdasággal történt egyesülésünkből azonban hi- telterhünk jelentős. A nyereségünk 1972-ban 15 millió forint volt, idén 22 milliót várunk. Mezei gazdálkodásunk föllendítését melléküzemeink bevétele is segíti — cukorkaüzemünk, asztalos-, lakatos-, műszerész-, tekercselő-, műanyagkészítő és üvegmosó részlegeink vannak —, s egyben munkalehetőséget teremt a környékbelieknek. A külterületeken, tanyákon élő asszonyok például két-két és fél ezer forintot is megkereshetnek cukorkakészítéssel. Tagjainkat — a nyugdíjasokat is Játék a munkalapokkal Okirathamisítás és csalás az érdi Barackvirágban Tavaly december 6-án az érdi Barackvirág Mezőgazda- sági Szakszövetkezetben belső ellenőrzést tartottak. Ekkor — a többi között — a tételes üzemanyagjegy-felülvizs- gálatnál kiderült, hogy a szak- szövetkezetnél alig másfél éve alkalmazott 24 éves Varga János mezőgazdász 2080 liter gázolajjeggyel és MDA-olajjal nem tud elszámolni. Varga feladatköre különben rendkívül szerteágazó volt. Ö irányította például a szántóföldi növénytermesztési munkálatokat, összefogta a traktorosok munkáját, gondoskodott az üzemanyagjegyek kiadásáról, a géppark karbantartásáról, pontosabban a külső kisiparosok ezzel kapcsolatos javításainak igazolásáról. Varga kezelte és adta ki a növényvédő szereket is. Monok nevében Írom le, amelyre a nagysá-alakult gyűrűben él. Itt az elAmikor a gázolajjegy-histó- ria kipattant, Varga két személyre — mint a hiányzó üzemanyag elhasználóira —, Húros Gábor és Lósits János gépkocsivezetőkre hivatkozott, és utólag aláíratta velük a számlát. Az ügy során, amely a szak- szövetkezet feljelentése alapján a Budai Járási Rendőrkapitányság vizsgálati osztályára, majd a járási ügyészségre került, tisztázódott, hogy a kérdéses 5326 forint értékű üzemanyagot valóban felhasználták a szakszövetkezet céljaira, dé nyilvánvalóén nemcsak Húros Gábor és Lósits János, hanem rajtuk kívül többen. Az a feltevés tehát, hogy Varga János csalást követett volna el, a vizsgálat során megdőlt. Mivel azonban a számlán hamis adatok szerepeltek, Vargát, Húrost és Lósitsot egy-egy rendbeli magánokirat-hamisítás terheli. A cselekmény csekély jelentőségére való tekintettel azonban Húros Gábort és ^-ósits Jánost a Budai Járási Rendőr- kapitányság csak figyelmeztetésben részesítette, s velük szemben a nyomozást megszüntette. Ami! nem lehet bizonyítani Ugyancsak a belső ellenőrzés közben vált gyanússá, hogy több számla a mezőgazdasági gépeken elvégzett ugyanazon javításokat tartalmazza. s ez visszaélésekre utalt. 1971 közepétől 1972 végéig — tehát amíg Varga mezőgazdászként a szakszövetkezetnél dolgozott — Fitos Károly kisiparos javította a szakszövetkezet mezőgazdasági gépeit. A kirendelt gépészmérnök- szakértőnek — a hosszú évek távlatából — 31 201 forint 80 fillért sikerült kárértékként kimutatnia. Ezt egybevetve az igazságügyi könyvszakértő vizsgálataival, illetve megállapításaival, valamint a tanúvallomásokkal, nem lehetett olyan meggyőző bizonyítékokat találni, amelyek Varga János bűnösségét alátámasztották volna. Az eltelt évek alatt ugyanis az ügyben érdekeltek az egyes javítások tényleges elvégzéséről, vagy azok anyagi kihatásairól megfeledkeztek, a tények elmosódtak az emlékezetben. így a Fitos Károly terhére rótt csalás bűntettében a nyomozást a Budai Járási Ügyészség megszüntette. Ez által Varga János mezőgazdász — mint a Fitos által elkövetett cselekmény fedezője —, szintén mentesült e felelőssége alól. A’óhamintoU munkalapok Másként történt azonban a munkalapoknál. Bebizonyosodott, hogy Varga János mezőgazdász fiktív munkalapokat állított ki, a rajtuk feltüntetett munkabéreket e ltulajdonította, a tényleges munkát tartalmazó munkalapokat és fizetési jegyzékeket pedig meghamisította. Utóbbi cselekményét oly módon követte el. hogy a munkavállalók nevét a munkalapokra és a fizetési jegyzékekre aláhamisította, az azokban feltüntetett munkabérek egy részét pedig magának tartotta meg. Hetven munkalap közül negyvenötön kizárólag csak a névaláhamisítés ténye volt bizonyítható. A többi munkalap egy része már fiktív munkát — illetve nem a tényleges munkaértéket fedező munka- bérösszeget — tartalmazott. Akadtak olyan munkalapok is, amelyek megfeleltek a valóban elvégzett munkának és az érte járó fizetésnek, itt viszont Varga a munkavállaló nevét aláhamisította, és a pénz saját zsebébe vándorolt. A szakszövetkezet ez által keletkezett kára — bizonyíthatóan — 13 934 forint. Nem ismerték a rendeletet Varga különböző ügyeskedéssel próbálta „elrendezni” a szakszövetkezetnél alkalmi munkásként foglalkoztatott nyugdíjasok helyzetét is. Sajnos, nem volt tudomása az időközben megjelent rendeletről, amely szerint a nyugdíjasok évi keresete meghaladhatja a hatezer forintot. Ezért, hogy az egyik nyugdíjas, Markó János továbbra is a szövetkezetnek dolgozhasson, a mezőgazdász a munkalapot Markó Jánosné nevére állította ki, s ezeket három ízben a férj hamisította alá. Bereczki László nyugdíjas „többletmunkadíját” pedig a szakszövetkezet egyik dolgozója nevére számolta el úgy, hogy Bereczki László a munkalapot Bolyó János néven írta alá. A rendeletet nem ismerő két öreget a rendőrség figyelmeztetésben részesítette. A vádirat kész. Eszerint Varga János a munkalapok m->'fh"misításával, illetve az azon lévő összegek elsajátításával egyrendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat- hamisításokkal leplezett csalás bűntettét és negyvenöt rendbeli magánokirat-hamisítás vétségét követte el. A nyomozás során — rendőri és ü “»vészi szakban — Varga János bűnössége tehát bizonyított, a végső szót azonban a bíróság mondja majd ki. A vaskos irattömeget tartalmazó ügyet a Budai Járási Ügyészség rövidesen a Pestvidéki Járásbírósághoz továbbítja. Pless Zsuzsa — jutalmakkal, prémiummal igyekszünk érdekeltté tenni a közös gazdálkodásban. Tizenöt felsőfokú és 23 középfokú végzettségű szakembert foglalkoztatunk. Ügy vélem, szellemi és anyagi erőink megfelelő alapul szolgálnak további fejlődésünkhöz. A gazdaság nehézipara A jövendő alapjának legszilárdabb eleme kétségkívül a mezőgazdaság nehéziparának tartott szarvasmarha-tenyésztés, pontosabban a húshasznú szarvasmarha-tenyésztés, ami országos hírét keltette a szövetkezetnek. E gazdaság lett a gesztora — magyarán összefogója — a Hús- és Tejhasznú Szarvasmarhatenyésztő Termelőszövetkezetek Közös Vállalkozásának, amelyet voltaképpen a Dáliaprogram végrehajtására alapítottak. A névadó egy Dália nevű tehén volt, amely hat hónap alatt 310 kilós borjút nevelt — a legelőn. Az új tartási rendszer ugyanis az intenzív gyepgazdálkodáson alapul. A teheneket nyáron a legelőn, télen pedig színszerű, olcsó épületekben tartják. Nem fejik őket, a tej a borjaké. A tehenek hozama tehát ez esetben nem a tej, hanem a legelőn hat-nyolc hónapos szoptatással nevelt 280—300 kilós borjú. A kísérletek alapján kidolgozott marhahústermelési rendszer megvalósítására 1971 februárjában társult öt termelőszövetkezet, létrehozva a már említett HSZV-t. A közös vállalkozáshoz ma 59 gazdaság csatlakozott s a tagok száma 1974-re várhatóan eléri a 130-at. A HSZV igazgatója is dr. Tukacs Béla lett, az Aranykalász Tsz elnöke, akivel most határszemlénk utolsó állomására, illetve céljához érkeztünk. Tető alatt — csak éjszaka Delel a gulya. Egy-egy tehén nekiindul a villanypásztor kerítette útnak, inni ballag. Szakaszosan legeltetnek, hat-nyolc holdat egyszerre. Ekkora darabon két napig jut megfelelő mennyiségű takarmányhoz az állat. Ősszel. Az április 24-i gulyakihaj- tást — Szentgyörgy napját — követő hetekben öt napig is eltart ekkora legelőrész, sőt a terület háromnegyedét kaszálni kell, s begyűjtve, si- lózva tartósítani a füvet télire. Fél hektárnyi öntözött legelőn — az ország egyik legszárazabb zugában vagyunk — egy tehénnek és szaporulatának egész évi takarmánya megterem. Az állatok ilyenkor csupán éjszaka húzódnak tető alá, a nyári szállásra, de télen is jól tűrik az időjárás viszontagságait. Versenyképes magyartarkák A tsz-elnök-igazgató és munkatársai a napokban készültek el azzal a félszázoldalas tanulmánnyal, amelyben a marhahústermelés fejlesztésének lehetőségeit tárják föl, s javaslatot tesznek eme fejlesztés módjára is. Megállapítják, hogy az országban a szarvasmarhatartásra alkalmas legelőt birtokló gazdaságok között mintegy háromszáz olyan termelőszövetkezet akad, melynek tehenészetében a tejtermelési átlag csupán évi 2000 liter körül alakul. Ezek, az egyébként tbc- és brucellózismentes állománnyal rendelkező tehenészetek ráfizetésesek. A közepes tejtermelő-képességű állat és utódai azonban igen jó húsformákat mutathatnak, s a magyartarka fajtájú szarvasmarha tudatosan szelektált változata — mint ez bebizonyosodott — igen jó fejlődési erényt mutat, s az iparszerű tartási-takarmányozási feltételek között versenyképessé válhat bármely nagy hasznú húsmarhával. Apor Zoltán * r * < á
